36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 14:30 | Link

Rubya tanárnö

Úgy esett az eset, hogy bőven vacsora után egy hastájéki mennydörgésszerű robaj próbálja már igen erőszakosan tudtomra adni a szükséges táplálékbevitel maró hiányát. Ez van, ha pár napig elkényeztetve, egy pillanatra sem abbahagyva az evést, mert mindig akad majszolnivaló sütemény, meg mamaféle „kisfiam, alig ettél a káposztából, nem kérsz egy kis bejglit?” –történet. Aztán persze nincs is egyszerűbb, mint megszokni az all inclusive ellátás velejáróit.
Most pedig, a még távolinak tűnő, de rohamosan közeledő vizsgaidőszak előtt tankönyveimet bújva tekintek körbe vágyakozón, hátha megjelenik a nagyi egy hatalmas tál ínycsiklandó étellel a kezében. Gyomrom újabb morgolódással jelez, hogy hagyjak fel az ábrándokkal és kászálódjak már végre talpra.
- Jól van már, nyugalom, na – mintha mi sem lenne természetesebb, válaszolok hasam méltatlankodására, és máris kikászálódom a jegyzet- és könyvkupac fogságából, mackónadrágban nekivágva a folyosóknak, egészen a konyháig. Bár az eredeti tervek alapján valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, hogy majd a manók a napi fáradtságos munkájukat követően szívélyesen körbeugrálnak, én pedig a hátsómat meresztve élvezem az életet, de… De! Az élet nem mindig habostorta. Várkonyi ’NagyonBölcs’ Arnoldot hallhatták.
Szóval most tanácstalanul állok a konyhában, körülbelül olyan képet vághatok, mintha egy csapat földönkívüli közé csöppentem volna. Oké, szedjük szépen össze magunkat. Mit akarok enni? Nem kéne túlzásokba esni a birtokomban lévő főzőtudománnyal, szóval kacsapecsenye, steak meg egyéb finomságok kizárva. Gondolom. Kinyitom a hűtőt, de még ebből a mozdulatból is csak úgy süt a tétova sutaság.    
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 14:52 | Link

Várkonyi Arnold

 Kit is izgat az, hogy felszed az ember ilyenkor pár kilót? Nos engem nem, sőt mondhatni teljes mértékben hidegen hagy. Ha éhes vagyok eszem és ez nincs másként most sem. Mióta eldöntöttem, hogy változtatok pár dolgon, azóta számtalan esemény tarkította a napjaimat, s ma ez a későesti Konyhatúra is egy ilyen színfolt a palettán, amivel életem pár napja színezem.
 Lesétálok hát és célba veszem az éléskamrát, hogy, terveim szerint süssek iga nagyon tartalmas rántottát magamnak. Most csak ez jutott eszembe, pedig számtalan finomságot el tudok készíteni, mert úgy tartom, hogy aki enni szeret az főzni se legyen rest. Ahogy benyitok látom, hogy nem leszek egymagam, mint hittem. Egy fiatalember toporog a hűtő előtt, látványosan nem tudva "merre nyílik az ajtaja".

- Jó estét! Látom nem csak én éheztem meg erre a hosszú napra! Mit fog enni, tudja már, vagy csak a szekrény szépségében gyönyörködik?

 Kérdezem miközben pár lépéssel a fiú mellé kerülök, s mint imára váró hívő kémlelem én is a nevezett szerkezetet. Szeretnék bejutni és kincseiből kotyvasztani végre valahára, hogy korgó gyomrom panaszos szavára finom étellel feleljek. Ha úgy alakul még ezt a jó lelket is megkínálom, hiszen enni többen sokkal jobb, mint egyedül. Valahogy jobban kijönnek a zamatok.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 15:11 | Link

Rubya tanárnö

Nincs túl sok időm az étellel csodásan telepakolt hűtőben gyönyörködni, bár még laikusként is biztos vagyok benne, hogy a tétlen egyik lábról a másikra ácsorgás már vont volna maga után valami - „döntsd már el mit akarsz, vagy csukd be, mert kiolvad, oszt még tarkón is váglak”, vagy ehhez hasonlót. És ehhez mérten tökéletes a tanárnő időzítése: úgy ugrok meg, és vágom be kis híján a hűtő ajtaját, mint akit valami csínytevésen kaptak rajta. Láthatóan megkönnyebbülök, mikor az érkező nő a legkevésbé sem hasonlít nagymamámra, és elvigyorodom. Mert az nagyon megy.
- Jó estét, Tanárnő! Nos, értékelendő a csinosan elrendezett ételarzenál, de feltett szándékomban áll valami ehetőt… készíteni – az utolsó szót úgy ejtem ki, mintha valami világmegváltó dolgot készülnék feltalálni. Igen, ami másnak pofonegyszerű és úgy megy, mint a karikacsapás, az nekem komoly küldetés. Pedig nem vagyok ám egy elkényeztetett ficsúr, de elég nagy előnye a bentlakásos sulinak, hogy az ember képébe nyomják a frissen elkészített fogásokat.
- A bőség zavara – magyarázom, csak úgy magamnak, mint az időközben mellém lépő és csakugyan a lehetőségeket felmérő nőnek. És kicsit, mintha terelném is a szót arról, hogy abszolúte fogalmam sincs, mihez kezdjek. – Önnek esetleg van már valami ötlete? – kérdezek, mintha valóban valami eget rengető témát feszegetnénk. Helyezkedem is, hogy a professzorasszony kényelmesen odaférjen a hűtőszekrényhez, még véletlenül se akadályozzam semmi jóban.  
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 15:44 | Link

Várkonyi Arnold

 Ahogy sejtettem az ifjú még nem tudja mit is szeretne enni. Persze valóban bőséges a választék, van itt szinte minden ami szem-szájnak ingere, tehát tényleg céltudatosnak kell nekem is lennem, hogy csak azt válasszam ki, amire valóban szükségem lesz a rántottához. Miközben elkezdek pakolni válaszolok a nekem feltett kérdésre is és, mert tényleg jó adagot tervezek csinálni ajánlatot is teszek az éhes nebulónak.

- Igen, úgy tervezem, hogy csinálok egy nagy adag rántottát. Minimum hat tojásból, füstölt-kolbásszal, hagymával, paradicsommal, zöldpaprikával és sajttal, valamint, ahogy Apámtól tanultam, némi kenyérbéllel megbolondítva. Ha gondolja szívesen adok belőle, feltéve ha besegít, hogy hamarabb elkészüljünk.

 Mondom, halvány, de barátságos mosollyal, majd sorjában előkotrom a felsorolt hozzávalókat és első lépésként elkezdem megmosni a tojásokat. Nagyon figyelek a higiéniára, hiszen ez nagyon fontos, senkinek nem hiányzik egy röpke románc sem Szalmon Ellával, pláne nem ennek a diáknak, akit ha igent mond megvendégelek.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 16:23 | Link

Rubya tanárnö

A konyhapultnak dőlök, lábaimat keresztezve és játszva a halál lazát, kicsit sem feltűnően próbálkozva annak érdekében, hogy ne tűnjek annyira bénának. Ugyan a tanárnő hivatása a kis szerencsétlenek útjának egyengetése és nyilván nem is idegen a jelen helyzet, azért – annyira amúgy nem is – ritkán találkozni olyan huszonéves hímegyeddel, aki nem tudja megkülönböztetni serpenyőt a palacsintasütőtől. De az evőeszközöket ismerem, esküszöm!
Hallgatva a tanerő terveit a késői vacsorát illetően, hasam mintha csak egyetértően dorombolna, még azelőtt megadja a választ a kérdésre, mielőtt kinyithatnám a számat. Felnevetek, de egyáltalán nem érzem magam zavarban. A képzelőerőm a lehető legtökéletesebben működik, és a tartalmas tojásrántotta testet öltene minden éhező egyed fejében egy ilyen ínycsiklandó leírás után.
- Állok rendelkezésére, bármiben! – kapok az alkalmon, máris lesem, hol tudnék segíteni, aztán azért hozzáteszem. – Ha szeretnénk elkerülni mindennemű balesetet és egy annyira nem is váratlan katasztrófát, kérem, nagyon pontosan fogalmazza meg a feladatokat! – homlokráncolva fordulok a vallomással a nőhöz. Abszolúte abba a „kés, villa, olló – gyerek kezébe nem való” kategóriába sorolnám magamat, de Merlinre, csak fel tudok aprítani egy hagymát! Igazándiból biztosan volt is már rá precedens, egy előző életemben, vagy olyan nagyon kiskoromban, amikor még meg lehetett etetni azzal, hogy tök jó móka lesz. Kezembe is veszem az említett zöldséget, és pucolni kezdem, mert ezzel csak nem lövök annyira mellé. A munka oroszlánrészét úgysem a kisegítő feladataim fogják kitenni. A rám vonatkozó legnagyobb meló a késztermék betakarítása lesz. Nem is olyan sokára, remélhetőleg. Ha megúszom a gyengélkedőre való kitérő nélkül.  
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 16:43 | Link

Várkonyi Arnold

 Konyhai ismereteinek hiányát lazasággal palástoló éléskamra felforgató partnerem nagyon belelkesült, alig ejtettem ki a számon ajánlatomat a készülő étel megosztására, a nebuló gyomra helyeselt is, így neki nem volt mit tennie, mint követni hasa akaratát. Vallomása ellenére nyugodt lélekkel bízom rá nem csak a hagymát, de a paradicsomot sőt a paprikát is. Megmutatom milyenre vágja őket, ez egyszerűbb és célravezetőbb mint elmondani.

- Ha elkészült velük akkor hagyma, paprika, paradicsom sorrendbe állítsa őket kérem, és üsse fel egy tálba a...nyolc tojást, biztos, ami biztos inkább legyen több, mint kevesebb. A kolbászt pedig nagyjából fél centis egyforma  karikákra vágja fel, jó?

 Adom ki az ukázt és puha köntösöm fölé kötényt kötök, majd előveszek egy jókora platnit, aminek kicsit magasított a fala. Ebbe beleteszem a kis mennyiségű zsírt és hevíteni kezdem, de nem hagyom, hogy füstöljön. Amikor megkapom a hagymát beleteszem a zsiradékba és elkezdem üvegességig pirítani, majd jöhet a paprika. Amikor már az is kellően puha következik a kolbász.

- Két szelet kenyeret daraboljon fel nagyobb kockákra, és végezetül árulja el mennyire szárazon szereti a tojást. Mert én speciel úgy ha egy kicsit azért sültebb de nem parázs.

 Minden szépen alakul, só és egy kis bors kerül az étel alapjára, melynek illata belengi a konyhát. Míg párolódik a keverék lereszelek egy kis darabka sajtot és félreteszem. Ezzel fogom megszórni a még forró rántotta tetejét, hogy teljesen felolvadjon rajta.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 17:26 | Link

Rubya tanárnö

Úgy tűnik, a mai a szerencsenapom. Amint problémába, de nem is egy csenevész kis elhanyagolható, hanem elég nagy kaliberű problémába ütköztem, megérkezett a felmentő sereg a tanárnő képében. És igazán kedves, hogy így felajánlotta a segítségét, sőt, igazából, hogy megcsinálja második vacsorámat. Megtehette volna azt is, hogy magamra hagy a nyomorommal, miután kiszolgálta magát. Hm, azt hiszem, túl sok rellonossal van manapság dolgom. Mellettük tanulja csak meg értékelni a kedvességet és önzetlenséget az ember! Tisztelet a kivételnek…
- Egyforma karikákra… mindent megteszek az ügy érdekében – bólintok, és neki is veselkedek mindennek, csak szépen sorjában. Egészen jól haladok is, bár tervben volt, hogy a sütés folyamatát is figyelemmel követem, de egyszerre vágni a hagymát és a szemem sarkából figyelni, mit ügyeskedik Rubya professzor a tűzhelynél? Esélytelen. Így is különleges koncentrációt igényel, hogy a szüntelenül szétcsúszni igyekvő hagymacsíkokat egyben tartsam, míg kis kockákat nem varázsolok belőlük. A paprika-paradicsom szeletelés már jóval könnyebb procedúrának mutatkozik, bár a mozdulataim semmiféle profizmust nem tükröznek.
A kolbász karikára vágása sem egy nagy dolog, bár az egyforma jelző mintha kimaradt volna kissé a folyamatból. De azért nem ilyen két centis darabok születtek, mindenki megnyugtatása érdekében közlöm, egészen jóvágású – haha – karikák azok!
- Rendben. Annyira nem is bonyolult, mint amilyennek tűnik – öntöm szavakba korábbi aggályaimat, miközben a kész alapanyagok már a serpenyőbe kerültek és nagyon jó illatot árasztva sercegnek az alattuk lévő olajban. – Mindenhogyan megeszem, igazság szerint, bár ez talán nem meglepő. De jobban nem is tudnám leírni, úgy a legfinomabb, ahogy Ön szereti, enyhén megpirulva. – Bólogatok hevesen, és a kenyérkockákkal is végezvén elérhető közelségbe tolom.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 17:48 | Link

Várkonyi Arnold

 A tojásokat ráöntöm a készre pirult keverékre, majd beleforgatom a kenyérdarabokat és az egészet addig kevergetem és tologatom, míg a tojás itt-ott aranybarnára nem pirul, de az egész lecsós alapnak mégis szaftja marad. Ezt koronázom meg a sajtreszelékkel amit rászórok miután a tüzet eloltottam alatta. Összefut a nyál a számban.
 
- Köszönöm a segítségét! Ugye nem is volt ez olyan vészes? Jól van, vegyen elő magának egy tányért, én ahogy annak idején, még iskolás éveim alatt megszoktam úgyis a serpenyőből fogom megenni. Az az igazság, hogy halványan emlékszem önre, Levitás igaz? Olyan furcsa, hogy az élet mennyire  erősen ismétli önmagát. Tudja én a Rellonak megfelelő házba jártam egykor és sokszor lopakodtam le enni a konyhába késő este, most ez pont ugyanolyan érzés. Önnel sokszor előfordul az ilyesmi?

 Mesélem miközben kitálalok egy emberes adagot a diák tányérjára és elindulok az asztal felé. Út közben nem tudom megállni, hogy meg ne kóstoljam a rántottát. Hmm...nagyon jó lett. Csak egy falatkát csentem, azért az illem mégis azt diktálja, hogy együtt étkezzünk, ülve. Tehát kisvártatva elhelyezkedem a széken és megvárom míg vacsorapartnerem is így tesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 18:14 | Link

Rubya tanárnö

Miután a rántotta hozzávalóit sikeresen előkészítettem, anélkül, hogy a saját testi épségem ellen merényletet követtem volna el, semmi más dolgom, mint nézni, ahogy a tanárnő elvégzi az utolsó simításokat. Nagyot nyelek, ahogy a reszelt sajt abban a pillanatban olvadni kezd, ahogy a forró, gyönyörűen megpirult tojáshoz ér. Tényleg nagyon hamar megvoltunk, és hát, ha mindezt egyedül kellett volna kiviteleznem, valószínűleg még mindig itt ácsorognék, miközben megpróbálom agyam valamelyik hátsó zugából előrángatni a szükséges információt, a többi felesleges közül.
- Én köszönöm, hogy megosztja velem ezt a királyi lakomák fogásait megszégyenítő rántottát! – nevetek fel. Cifrázni azt tudom, igen, a beszélőkém néha túlságosan is jól működik, ahelyett, hogy gyakorlatban hasznosítanám inkább a képességeimet. Kerítek egy tányért, és evőeszközt mindkettőnknek, majd amikor már minden készen áll, letelepszem a kis asztalhoz a nővel szemben.
- Igen, levita. Arnold; néha belógtam az óráira – vonok vállat. Teljesen megszokott: lehet, hogy érdekel a tárgy, de nem akarok még több vizsgát varrni a nyakamba, így csak néha-néha beslisszanok a tanórákra. Ha leszedem azt a bozontot, amit kulturáltabb helyeken szakállnak neveznek, könnyen elvegyülök a fiatalabbak közt is, igen ám! – Melyik iskolába járt? Már, ha szabad tudni… Furcsa, elképzeléseim alapján az itteniek közt nem sok rellonos szánt volna meg. Igen, szerintem a manók már menekülnek is előlem, amikor meglátják, hogy már megint itt vagyok. Bár ha éjszakába nyúló tanulást tervezek, általában már a vacsoránál betankolok, hogy kéznél legyen – válaszolok készségesen a kérdésekre. Bizony, ha nem muszáj, nem hozom magamat kellemetlen helyzetbe, és időben intézkedem késő esti nassolnivalóról. Ez karácsony után mondjuk nem biztos, hogy a legokosabb dolog, azok a bizonyos kilók lassan letagadhatatlanok lesznek…
- Jó étvágyat! – ezzel villát ragadok, és neki is állok a vacsinak.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 18:30 | Link

Várkonyi Arnold

 Miután nekiláttunk az evésnek és a bőséges koszttól kínzó éhségem alábbhagy, szinte szebbnek látom a világot. Talán pont emiatt általában távolságtartó természetemet meghazudtolva szívesen mesélek a fiatalembernek elsőként megosztva vele, hogy hová is jártam iskolába.

- A barcelonai Encanto Mágus és Boszorkánynevelő Általános és Középiskolában kezdtem, innen gemmológus-gyógyító szakra mentem tovább a madridi Cordura Mágus és Boszorkányképzőbe. Nagyon szerettem mindkettőt. Annak ellenére, hogy sosem tudtam teljesen beilleszkedni a házaim közösségébe. Ön jól boldogul a Levitában?

 Érdeklődöm, miközben folyamatosan pusztítom magam elől a másoknak talán kihívást jelentő adag rántottát. Felmerül bennem, hogy ezt majd valami finom innivalóval le kell öblíteni. De nem tudom, hogy mit kellene innom. A kolbász miatt vörösbor dukálna, de a nebuló miatt ez az ötletemet elvetem. Marad a jó kis menzatea, régi nagy kedvencem. Ha már ez az este úgyis ilyen nosztalgikusra sikeredett.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2016. január 3. 21:43 | Link

Rubya tanárnö

Ittlétem eredeti oka egészen feledésbe merül a nagy harci feladatok végzése során, és bár az éhségérzet egy cseppet sem múlt, most tűnik fel csak igazán, mennyire kívánta már a szervezetem a tápanyagok pótlását. Még ha nem is feltétlenül egészséges a napnak ezen szakaszában intézni az ilyen ügyes-bajos problémákat. Fejlődő férfi szervezet vagyok. Legalábbis szeretem erre fogni, hogy megtehetem.
Érdeklődve hallgatom a tanárnőt, miközben lapátolom magamba a nagyon finomra sikerült, egyébként állítólag rém egyszerű fogást. A lassú tempóra kényszerítenem kell magam… rossz berögződés, hogy általában rohanok, ha kell, ha nem, és így az étkezések is elég sietősen zajlanak. A másik meg, hogy illik összeszedni minden férfiúi tartásomat, ha már egy hölggyel vacsorázom, aki ráadásul főzött rám!
- Ó, igen, már hallottam róluk – és feltétlenül tudatnom kell a tanárnővel is, hogy jó levitás lévén mindenről van valamennyi információm. Érdeklődve hallgatom végig a továbbiakat, néha bólintva egyet-kettőt. A kérdésre óvatosan elmosolyodom. – Igen, könnyedén megtaláltam a közös hangot a többiekkel. Ami azt illeti, más házak diákjaival is egészen jól kijövök. Bár ez nem volt másként Svájcban sem, oda jártam korábban. Félelmetes, milyen távolinak tűnik az az idő…
Ha már a tanárnő is nosztalgiázik, megengedem magamnak, hogy egyetlen röpke pillanatra elmerüljek az emlékekben. Megvolt a maga szépsége annak az iskolának is, és hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik egy része. Visszatérek az előttem lévő finomsághoz, ami elég szép ütemben fogy. – Hogy döntött végül a tanítás mellett?
Újabb, talán indiszkrét kérdés, és nem is fogok megsértődni, ha nem kapok rá választ. Közben befejezem a kései vacsorát, és elégedetten, teli hassal dőlök hátra. – Megmentett az éhenhalástól, vagy egy esetleges ételmérgezéstől. Köszönöm szépen a fenséges vacsorát! Csinálhatok esetleg egy teát, vagy… bármi mást? Az még talán menni fog.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. január 5. 21:39 | Link

Várkonyi Arnold

 Figyelemmel hallgatom a diákot, miközben lassan az utolsó falat is testen belüli élménnyé válik számomra. Nagyon jól esett megint kotyvasztani, visszaadott valamit ami kiveszett belőlem mostanság, az alkotás örömét és a végeredmény az evését is. Beszélgetésünk lágy szövésű fonalát tovább fonva újabb kérdést kapok.

- Gyógyítóként életeket mentettem, ami maga a csoda, de csak az enyém. Nem tudtam megosztani, pedig ez volt a vágyam, hogy továbbadjam, azt ami nekem jutott, a tudásomat és minden mást. Tanárként erre módom van és ez most erőt ad és boldoggá tesz.

 Mesélem s közben egy pillanatra elrévedek, villám hegyével játszadozom az ajkamon és lelki szemeim előtt felrémlik saját akkori alakom. Az idő, amikor még fehér köpenyben róttam a kórtermeket és gyógyítottam a ragályokat. Decens konty és zöld szemek éles pillantása. Rég volt, ködbe vesző múlt.

- Ön mi lesz ha végez? Mik a távlati tervei?

 Kérdezem visszatérve a jelenbe. Nagyon sokszor eszembe jut mostanság, hogy mi lett volna, ha Gyógyító maradok. Hol lennék, milyen lenne az életem. Biztosan más de, hogy jobb-e abban nem vagyok egészen biztos.

- Ne hálálkodjon, az Ön keze is benne volt a vacsoránkban, szerencsére nem fizikailag...Egy teát? Igen az jól esne, köszönöm.

 Egek, egy szóvicc, ez új. Hirtelen jött és meglepett, hogy képes vagyok újra rá és még mosolyogni is tudok. Talán az étel teszi. Meglehet...de mindegy is, mert a tény az, ami számít.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2016. január 8. 00:42 | Link

Rubya tanárnö

Teljes figyelmemet a tanárnőre fordítom, mikor a gyógyításról és tudásának átadásáról beszél. Hát, lenyűgöző ez a nő! Talán még a szám is tátva marad a nagy csodálkozásban. Végül szívből jövő, majdhogynem elérzékenyült mosolyra húzódik a szám, a visszafogott, nem a fogvillantós fajtából. Ezek a szavak majdnem minden levitás társam lelkét simogatták volna, csakúgy, ahogyan az enyémet is.
- Azt nem csodálom! Káprázatos, és irigylésre méltó a hozzáállása, motivációja. Váó! – még mindig nem egészen tértem magamhoz. Mármint, ez tényleg nem olyasmi, amit az ember minden nap hallhat. Mindenkinek csak egy kevéske kéne ebből az attitűdből, és máris sokkal összetartóbb nép lehetnénk. Feldobottan hümmögök egyet, még mielőtt rátérnék a magam részére, az utolsó falatokat is belapátolom.
 - Aurornak készülök. Egyelőre a nagy terv az, hogy idén levizsgázzak, és ha minden jól megy, folytatom a tanulmányaimat a tatai Aurorképzőn. Hogy milyen munkakörben szeretném majd hasznosítani a tudásom, hát, azt még nem tudom és van is időm eldönteni – eresztek meg egy halvány mosolyt. Felnevetek a szóviccen. – És még milyen szerencse! – Magamat ismerve tényleg kizárólag a mázlin múlott.   Miután választ kapok az itallal kapcsolatban, szó nélkül kelek fel, és teszek fel vizet forrni, kerítek két bögrét és tea filtereket. – Nem tudom, milyet szeret, ezeket találtam… - viszem az asztalhoz a szajrét, majd a pultnál megvárom, míg felforr a víz. Amint megvan a megfelelő állapot, töltök a bögréinkbe, aztán visszahuppanva székemre jómagam is választok egyet a teák közül.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. január 10. 16:03 | Link

Várkonyi Arnold

 Az ifjú csillogó szemekkel hallgatja szavaimat, kicsit zavarba is hoz ezzel, de kezelem legott a dolgot és igyekszem ezt a tisztelet jelének betudni, ami pedig nagyon kedves tőle. Ám szavaival még egy hasábot rak a dicstűzre, amire már mindenképp reflektálnom kell, nehogy azt gondolja nekem nincs árnyoldalam.

- Tudja hatalmas árat fizettem én ezért a hozzáállásért. Többször építettem újjá az életem a semmiből, mint Kőmíves Kelemen a falat, abban a bizonyos versben. Igaz ugyan, hogy ha nem így lett volna, ma nem az vagyok, akit maga előtt lát.

 Míg elmeséli milyen terveket szövöget figyelem őt és elismerően bólintok, csak nézem, ahogy a teáinkhoz való vizet készíti, feltéve a tűzre, majd elém rak egy nagy halom különféle filtert. Válogatás közben folytatom a beszélgetést.

- Komoly hivatást választott, biztos vagyok benne, hogy meg fogja állni a helyét, csak ne felejtsen el soha embernek maradni.

 Szavaimban felfedezheti a bizalmat, melyet megkapott tőlem amikor elkezdtünk vacsorát csinálni. Mert nem tudom más miként cselekszik, de számomra egy ilyen bensőséges mozzanathoz bizony bizalom kell, elvégre ő egy diák és ez a szituáció kimenetele szempontjából nem elhanyagolandó tény. Azt hiszem mindeddig jól kezeltem az ilyesfajta helyzeteket és ez ma sem lesz másként.
 Elmém kósza szellője visszafúja a bőség zavarából való választáshoz, mely nem is olyan egyszerű, mint hittem. A rántotta nehézségét egy könnyű citrom-menta-gyömbér keverékkel fogom feloldani, rebben tova gondolatom az előttem heverő teák sorjázásáról a döntés meghozatala után. A citrom fertőtlenít, a menta tisztít, míg a gyömbér felpezsdíti a vérkeringést. Felmelegít anélkül, hogy izzasztana. Tökéletes kombináció lesz.

- A finomakat szeretem, mindenben. Szenvedélyem az evés és még inkább a főzés, ezt mondjuk le sem tagadhatom azt hiszem és ezt is jól esik megosztanom másokkal. Ön milyet választott és mivel issza majd?  

 Kérdezem, mialatt ujjaimat összefonva üldögélek az asztalnál és várom a teám, Nagyon jól érzem most magam, olyan nyugodt lettem és békés mint már nagyon rég. Örülök, mert ez azt jelenti, hogy bár el nem felejtek semmit, mégis tovább tudok élni újra és itt az élni szón van számomra a legnagyobb hangsúly.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint