Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Megkorduló gyomra győzedelmeskedik a lustálkodás felett. Azt kell mondjam, nincs könnyű dolga, ugyanis Rebeka gyűlöli az ébredést, még jobban a nagyteremben esedékes lakomákat. Nagy ritkán a társaság kedvéért lemegy és a többiekkel kajál, de a vacsorákat leszámítva nem szokása tiszteletét tenni arrafelé. Ma is így van ez. Mint egy holdkóros zombi, úgy mászik ki kényelmes és meleg ágyikójából, noha már majdnem kilenc óra van - és este. A tükör elé állva gyorsan végigkapirgálja elaludt frizuráját, ami most már úgy áll, ahogy egy normális emberen megközelítőleg elvárható. Nincs más hátra, mint felkapni a fekete csőnadrágját, egy laza vállpántost, hozzá pedig egy előnyös jeti mamuszt. Igen, ilyen létezik és a vörös igenis hordja, márpedig azért, mert a cucc elég vérengző külsejű ahhoz, hogy ne legyen totális égés akkor sem, ha valakivel találkozik ezekben. Mert lássuk be, a kézfejét, a fülét, a nyakát, de még egyes egyéb részeit is könnyen elrejtheti, no de egy óriási szőrös lábbelit hogyan...? Hát nyilván sehogy.
Ásítva lép ki a szobájából és indul meg a konyha felé. Senki nem nézi ki egyébként, mintha minden nap ilyenben mászkálnának az emberek, ez pedig némiképp megnyugvással tölti el. Amúgy se magyarázkodna, beverné valaki orrát és menne tovább. Befordul a sarkon és gyors léptekkel ér el az ajtóhoz, amin némiképp lassan, de bemegy. Beleszippant a levegőbe és máris jobban érzi magát. Az egyik manó azonnal ott terem, hogy lesse a kívánságát, ő pedig pislog kettőt, mielőtt magához térne annyira, hogy rendeljen is.
- Egy hatalmas kávét kérek, de jó erőset, négy cukorral - biccent egyet, amolyan köszönetképp és nagy nehezen elcsoszog az egyik székig, hogy leroskadjon rá. A világát se állapította meg, de kávét még így is képes rendelni. Mondjuk igazán nem tudja minek, de azért így közeledve az éjjelhez ez kell neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=558177#post558177][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.12.27. 21:52[/b][/url]

Megkorduló gyomra győzedelmeskedik a lustálkodás felett. Azt kell mondjam, nincs könnyű dolga, ugyanis Rebeka gyűlöli az ébredést, még jobban a nagyteremben esedékes lakomákat. Nagy ritkán a társaság kedvéért lemegy és a többiekkel kajál, de a vacsorákat leszámítva nem szokása tiszteletét tenni arrafelé. Ma is így van ez. Mint egy holdkóros zombi, úgy mászik ki kényelmes és meleg ágyikójából, noha már majdnem kilenc óra van - és este. A tükör elé állva gyorsan végigkapirgálja elaludt frizuráját, ami most már úgy áll, ahogy egy normális emberen megközelítőleg elvárható. Nincs más hátra, mint felkapni a fekete csőnadrágját, egy laza vállpántost, hozzá pedig egy előnyös jeti mamuszt. Igen, ilyen létezik és a vörös igenis hordja, márpedig azért, mert a cucc elég vérengző külsejű ahhoz, hogy ne legyen totális égés akkor sem, ha valakivel találkozik ezekben. Mert lássuk be, a kézfejét, a fülét, a nyakát, de még egyes egyéb részeit is könnyen elrejtheti, no de egy óriási szőrös lábbelit hogyan...? Hát nyilván sehogy.
Ásítva lép ki a szobájából és indul meg a konyha felé. Senki nem nézi ki egyébként, mintha minden nap ilyenben mászkálnának az emberek, ez pedig némiképp megnyugvással tölti el. Amúgy se magyarázkodna, beverné valaki orrát és menne tovább. Befordul a sarkon és gyors léptekkel ér el az ajtóhoz, amin némiképp lassan, de bemegy. Beleszippant a levegőbe és máris jobban érzi magát. Az egyik manó azonnal ott terem, hogy lesse a kívánságát, ő pedig pislog kettőt, mielőtt magához térne annyira, hogy rendeljen is.
- Egy hatalmas kávét kérek, de jó erőset, négy cukorral - biccent egyet, amolyan köszönetképp és nagy nehezen elcsoszog az egyik székig, hogy leroskadjon rá. A világát se állapította meg, de kávét még így is képes rendelni. Mondjuk igazán nem tudja minek, de azért így közeledve az éjjelhez ez kell neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=558524#post558524][b]Csermey Natália Babett - 2015.12.28. 17:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=563240#post563240][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.01.16. 00:23[/b][/url]

Annyira kómás, hogy észre sem veszi, hogy rajta kívül más is tartózkodik a helyiségben. Csak egyetlen dolog lebeg lelki szemei előtt: egy hatalmas gőzölgő kávé. A bioritmusa természetesen totálisan bemondta az unalmast, neki már nincs se éjjele, se nappala, s ezt a löttyöt is már csak azért issza, hogy legyen valami meleg a gyomrában, merthogy immúnis rá, az is ziher. Biztos benne, hogy amint visszaér a körletébe, bedől az ágyba, hogy folytassa a félbehagyott programját. Aztán ki tudja. Álmos szemeit a közelében ücsörgő lányra emeli és mormog valamit, de végül úgy dönt, morc hangulatát nem ragasztja rá egy nála kisebbre.
- Minden, ami finom vagy örömet okoz, egészségtelen. Ez alól a kávé sem kivétel, szóval bátran iszom - s mint egy végszóra kapja meg kávéját. Természetesen felcsillannak szemei, már ha ebben a lajhárisztikus állapotban ez lehetséges és közelebb húzza magához. Az illata, hmmm, mennyei. Elégedetten kortyol bele és hagyja, hogy a forró ital végigégesse nyelőcsövét.
- Negyedikes - noha fogalma sincs, miért releváns ez az információ másoknak, de ha kérdezik, hát válaszol. - De te gondolom elsős lehetsz. Nincs túl késő ahhoz, hogy kint kószálj? - az óra felé biccent, ami már majdnem fél tízet mutat. Gyakorlatilag nincs, mert Rebeka éjfélkor is ugyanígy kisétálna, hogy rendet bontson, azonban a házirend szerint rövidesen itt a takarodó ideje. Őt ugyan mindez nem izgatja, abban mégis biztos, hogy a másik lány szabálytiszteló jó kislány.
- Ha már itt vagy, beszélgessünk. Hogy hívnak? - akár parasztnak is lehetne nevezni stílusa miatt, mondandóját mégsem bántásnak szánja, ő egyszerűen csak így született.