29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 21. 19:24 | Link

Nikolai


Jó, csak nem fognak keresztbe lenyelni, amiért egy nappal később térek vissza a megszokottnál. A helyzet az, hogy míg itt már lightosban nyomjuk az ünnepek miatt, a Grosserliebben vasárnap este még mindig nem volt annyi erőm, hogy összeszedjem magam, és felkászálódjak a vonatra. Épp csak Wardnak írtam, hogy kap egy szabad napot, és remélem, ki is élvezte, mert mihelyst eljutok hozzá, nem könnyen szabadul meg tőlem.
Na de a falun átvágtatva azért engem is átjár a mindjárt karácsony életérzés, és nem is bírom megállni, hogy ne szerezzek magamnak sült gesztenyét, eztán folytatom csak utam a kastélyig.
Félnem kéne, tudom nagyon jól, hogy a kastély most minden számomra, csak épp nem biztonságos, mégsem érzem a késztetést, hogy homokba dugjam a fejem, meg hát... az azért tényleg nem szokásom. Jó, hozzátartozik ehhez az is, hogy sose szorult még ennyire a hurok a nyakam körül.
Mégis úgy teszek, mintha a világon semmi bajom nem lenne, hatalmas vigyorral az arcomon, pacsizok le az ismerősökkel, váltok egy-két szót velük, mielőtt még a konyhába mennék.
Végül is még mindig nálam az előny, azok csak sötétben tapogatódznak, és egy árnyat vadásznak, olyas valakit, akik csak a képzeletükben játszik, és vélhetően meg sem közelítik a valóságot.
Na, azért a hátam mögé nézek olykor, hol csak képletesen, hol szó szerint is. Viszont zökkenőmentesen jutok el a kívánt helyig, és megköszönve a manóknak a segítséget, intem le őket, mondván, azért egy kávét én is probléma nélkül el tudok készíteni, nincs szükségem a segítségükre, s mikor sikerül ezt meg is értetnem velük, nem is vagyok rest nekilátni.
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2015. december 21. 19:50 | Link

Helena

Lepakolja utazóládáját minden tartozékával együtt a kijelölt szobában és hangosan korgó gyomrára hallgatva indul neki a kastélynak. Ő most éhes, neki kaja kell. Mindegy honnan és kitől, de valamit kell ennie, különben agresszív lesz és azt senki nem akarná. Főként ő nem, mert még nincs huszonnégy órája, hogy kiengedték a javítóból.
Zsebre dugott kézzel, fülében fülhallgatóval közlekedik. Felrúnázott zenelejátszóján rég nem hallott számok csendülnek fel, maxra hangosítva. Határozott léptekkel, a folyosókat megfigyelve halad addig, míg összetalálkozik valakivel. Csak egy kérdésbe kerül és elirányítják a konyháig azon alapozva, hogy a nagyteremben lenne az evészet, de már lekésett róla.
Pár perc bóklászás után találja meg a helyiséget. Bátran nyit be, fülében még mindig hangosan dübörög a zene. Nem lepődik meg a társaságon, meg a manókon sem, akik még az ajtóbecsukás előtt a lábai előtt teremnek és egy lépéssel sem engedik beljebb. Kihúzza füléből a dugót, szemöldökét összevonja.
- Étlap van?
Nem gondolja komolyan, az egyik manó mégis felsipít és a szja elé kapja a kezét, mintha az lenne a világ legnagyobb gondja, hogy nincs étlap.
- No hozzatok elém bármit amivel jól lakok - fejével az egyik - kit érdekel melyik ajtó felé bök.
- Heló - meg kell erőltetnie magát, de azért a lánynak is odalök valami köszönést. Megvárja, hogy szabad utat kapjon és az asztalnál ledobja magát az egyik székre. - Hogy hívnak?
Utoljára módosította:Nikolai Weißling, 2016. január 2. 21:35
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 21. 20:23 | Link

Nikolai


A nagy utazótáskám az asztalon landolt, elvégre, nem számítok én arra, hogy bárki más is tiszteletét tenné itt, hisz mindenki jól bekajál a nagyteremben. Én oda se értem volna, na meg... az a hely olyankor nekem túl zsúfolt. Persze jobb napjaimon képes vagyok ott ellenni, de ez a mai nem tartozik azon napok közé, ahogy az mindig lenni szokott, mikor... hazajövök.
Furcsa, de ezt a helyet már előbb tudom otthonomnak, gondolom, mert itt élek, itt vagyok egyedül - felnőttek nélkül, akik szülősdit játszanak -, és itt kell saját magamról gondoskodnom. Amennyire bántam, hogy idekerültem, most már annyira örülök neki, hogy tapasztalhatok egy keveset a felelősségből, ami egyébként amúgy is a nyakamba zúdult volna idővel.
- Köszönöm... nem nehéz kiejteni, és még csak fizikai fájdalmat se okozol magadnak vele - tudatom összevont szemöldökkel a sráccal, akinek a belépésére én magam is felkaptam a fejem. A stílus, amit megengedett magának a manókkal szembe, egyáltalán nem tetszik. Jó, tudom, hogy ők végül is  értünk vannak, de ez nem jelenti azt, hogy így kell velük bánni, mégis csak érző lényekről van szó, akik bosszúból bármit beletehetnek az ember kajájába. Vagy ha nem is ez az elsődleges, némi köszönet csak jól esik nekik, ennyi erővel egyenként rúghatott volna beléjük.
A köszönösére csak biccentek, elvégre azt a kártyát már ellőttem, tény, én sem vagyok jelenleg az udvariasság mintaképe, de hát Istenem, és tudom, hogy a rosszallás is az arcomra van írva, hisz én tényleg sajnálom szerencsétlen manókat, hogy ezt kell tenniük.
- Helena. Na és téged? - forgatom kezemben a bögrét, miközben újra rápillantok. Van a kisugárzásában valami, ami nem engedi, hogy egy pillanatra is levegyem a szemem róla, mintha bármikor képes lenne ártani nekem, de... feltételezem ezt főleg a paranoia műveli velem.
- Új vagy? Még sose láttalak - mert ha láttam volna, arra biztos emlékeznék, még ha nem is lenne az adottságom, ennyire letaglózó személyiség nem mindennap mászkál itt.
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2015. december 21. 23:16 | Link

Helena

Válasz nélkül hagyja a lányt. Először is azért, mert nem érti mire ez a felhajtás, semmi rosszat nem szólt, másodsorban pedig, mivel ismeri a köszönömöt és használja is. Majd akkor amikor megkapja amit kért.
Addig azonban leül az asztalhoz, ahol kicsit odébb tolja a táskát, aminek amúgy nem ott lenne a helye, de nem zavarja, hisz a tányéra el fog férni előtte. A többi pedig nem érdekli.
Ha már egy helyen vannak, megpróbál jól indítani, köszönéssel meg ismerkedéssel. Nem garantálja, hogy meg is jegyzi a nevét, de bólint. Előre dől, karjait az asztal lapjára helyezi és összekulcsolja ujjait. Nézi a lány ténykedését.
- Nikolai.
Nem figyeli, milyen fejet vág vagy milyet sem. Csak a kezét bögrével. Arra viszont, hogy új-e furcsán néz fel rá. Néhány másodpercig némán nézi, visszakérdezne, hogy viccel-e.
- Mindenkit láttál már aki ide jár?
Nem érti, mire fel kérdeznek ilyet az emberek. Jár az iskolába vagy hatszáz diák és mindenki mindenkit ismer?
- Amúgy ja. Ma jöttem. Svájcból.
Nem köteles elmondani, hogy nem a Herzbergből küldték ide, hanem két évet javítóban töltött. Szeretné azt az oldalát mutatni, ami jó...amit olyan profin tud mutatni.
- Mit iszol? Nekem is csinálnál?
Utoljára módosította:Nikolai Weißling, 2016. január 2. 21:34
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 22. 08:34 | Link

Nikolai


Meg se lepődök azon, hogy nem kezd velem egyből vitatkozni, sőt, mintha meg is könnyebbülnék kicsit, hisz első ránézésre se tűnik úgy, hogy velem érdemes lenne ilyen formában leállni. Ja, picit azért ijesztő, bár ezt a világért se vallanám be se magamnak, se neki.
- Nem, de csak az újak indítanak azzal, mi a neved. A következő meg gondolom az lesz, melyik házba jársz, de segítek... Rellon - és mert új, és nemrég jött, most az egyszer borítékolom azt, hogy nem fog szemközt röhögni, vagy feltenni az egyszerű kérdést, én mit keresek ott.
- Miért? Ott nincs varázssuli? - felvont szemöldökkel nézek rá, miközben kortyolok a kávémból, sose fogom megérteni, miért jönnek olyan messziről ide tanulni. Jó, nekem alap volt, hisz én amúgy is az országban születtem, na de ő.
- És honnan tudsz akkor így magyarul? - hisz nagyon jól beszéli a nyelvet, de ezt erősen kétlem, hogy bárhol is kötelező lenne magyart tanulni.
- Kávét. És aha - állok fel, hogy készítsek neki is. Nem nagy ördöngösség, mondom ezt úgy, hogy csak nemrég tanultam meg a kávéfőzőt használni.
- Bocsi a táska miatt, én is csak most jöttem vissza. Kettős képzésre járok a Grosserliebbe - és arról már tuti hallott, legalább egyszer, még ha nem is foglalkoztatta annyira, elvégre mégis csak egy művészeti suliról van szó.  
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2015. december 23. 14:22 | Link

Helena

Értetlensége látszott az arcán. Megfogalmazódott benne a kérdés, hogy miért kell ahhoz újnak lenni, hogy valakinek megkérdezze a nevét, de inkább nem akar belemenni felesleges szócséplésbe. Nem túl beszédes, éppen csak a minimálisra képes. Fáradt is, az a nagy harci helyzet.
- Helena, a Rellonból - emeli ki a Rellont és felszalad a szemöldöke. Tudomásul veszi, de nem volt rá kíváncsi. Bemutatkozik inkább ő is ha már így alakult és azt is elmondja, honnan érkezett.
Ez a csaj már az első kérdéseivel egy troll nagyságával vetekedő kérdőjelet vert Niko fejébe, hát még azzal, ahogy folytatta.
- Félig magyar vagyok - adja meg az államtitkot, amit féltve őrzött tizennyolc éven át. Arra már nem akar válaszolni, hogy van-e Svájcban mágussuli és ha van, mi a frászt keres ebben. - Többet nem kötök az orrodra. Hamar megöregszel.
Még a kicsit jobban megismert személyeknek sem számol be élete minden pontjáról, annak meg aztán főleg nem fog akit ismer nagyjából tíz perce.
Ezért amíg várja a kajáját, kér a lánytól egy kávét, mert lusta ő magának elkészíteni, még ha csak egy gombot is kell megnyomni.
- Tök jó - mormolja az orra alatt. Lefelé dönti a fejét is, a táskához közelebb eső kezével pedig birizgálni kezdi annak cipzárját valamiféle kiegészítő cselekvésként. - Öö az mi, amúgy? - mintha észbe kapna, rákérdez, hogy mi ez a másik hely ahova eljár. Nem érdekli, nem is fog megmaradni a fejében, de be kell vágódni.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 23. 20:15 | Link

Nikolai


Bárki, aki eddig találkozott velem, megállapíthatja, ma tényleg nem vagyok a toppon. A fejem zsong, a trauma még mindig bennem él, és a térdembe is folyton belenyilal a fájdalom. Ott Budanekeresden nem úgy bánnak az ember lányával, mint itt. Ott tényleg igaz, hogy oda nem elég csak bekerülni, bent is kell maradni, ami sokkal, de sokkal nehezebb, mint maga a felvételi. És csak azért vagyok még ott, mert a büszkeségem nem hagyja, hogy kipenderítsenek.
- Gondolom, te is. Tökre rellonos alkat vagy, ami rólam nem mondható el. Sokszor fel is teszik a kérdést, hogy kerültem én oda... de... odakerültem - forgatom meg a szemem, ahogy kortyolok a kávémból. Persze, sejtem én ez mennyire érdekelheti őt. Elvégre pasi létére a konyhában van, tuti, hogy jelenleg a kaján kívül semmi nem érdekli, ennyire már sikerült kiismernem a másik nemet.
- Bocs, nincs a homlokodra írva - vigyorodok el, mert nekem különösen tetszik ez a helyzet. Most igazából lehetnék bárki, aki csak akarok lenni... legalább is, egészen odáig, míg a srác fülébe nem jut, ki is vagyok. Mit is mondhatnék, nincs olyan ember a sárkányok között, aki még ne hallott volna rólam, és nem... ez egyáltalán nem jó.
- Ha nem, hát nem - vonok vállat, hisz kierőszakolni belőle csak nem fogom. Nem is lennék rá képes, kezdjük ott, na meg... számomra még élő fogalom a privát szféra, és a látszat ellenére, eszem ágában sincs belemászni az övébe. Kérdezek, mert kérdezek, ugyanakkor, ott áll a lehetőség előtte, hogy közölje velem, semmi közöm hozzá, és én ezt tiszteletben is tartom.
Kávét persze csinálok neki, nem lenne szívem bártkit is megfosztani ettől az élvezettől, elvégre a kávé csak jó dolog lehet, és engem konkrétan az is tart életben. Jó, túl hamar sikerült rászoknom, de ez bocsánatos bűn, nem?
- A Bagolykő gonosz tesója... ott képzik a terrormágusokat a halálfaló ivadékokkal együtt. Tök eldugott helyen van, és az igazgatója a náci elveknek adózik - fordulok meg, és rezzenéstelenül nézek a szemébe, mert én ezt teljesen komolyan is gondolom. Legalább is első blikkre hiheti akár őszintének is a szavaim, de aztán csak elmosolyodok.
- Művészeti akadémia, ahová könnyebb bejutni, mint bent is maradni. Táncolni járok oda, mert itt nincs rá lehetőségem - vonok vállat, majd már öntöm is bögrébe a kávét, amit aztán Nikolai elé is rakok, na meg cukrot és a többit.
- Ne haragudj az indításomért, nem vagyok én ennyire karót nyelt, de... mikor onnan jövök vissza.... tudod, ott szeretik éreztetni az emberrel, hogy tehet ő bármit, sose fogja elérni az elvárt szintet - sóhajtok fel, ahogy visszahuppanok a helyemre, és megint a bögrémmel kezdek játszani.
- Sejtem, mennyire érdekel ez téged - nevetek fel halkan, a bögrébe bámulva, mert... tényleg ez lenne a bajom? Ekkora bennem a megfelelési kényszer?  

Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint