 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
|
Jared
- Neee, ezt nem hiszem el! Ádám, megfojtalak! - Mérgelődve morogtam magam elé, mikor reggel, közvetlenül ébredés után sikerült belerúgnom egy dobozba, ami az ágyam előtt hevert. Nem volt nehéz kitalálnom azt, hogy a bátyámé lehet, tekintve, hogy Margó nénémtől kapott születésnapi ajándéka hevert benne, egy ősrégi, rém ronda szobor. Már csak azt nem tudtam, hogyan csempészhette be a szobámba Ádám a nem kívánt ajándékot.
Margó néném szokásához híven, minden évben valami különlegességgel akart minket meglepni, aminek mi egyáltalán nem tudtunk örülni. A ránk hagyott, régi és számomra értéktelen tárgyaktól csak borsódzott a hátam, főleg ha arra gondoltam, miféle házból származik a gyűjtemény. Ezúttal is kirázott a hideg, már attól is, hogy a szobor az ágyam mellett hevert. Úgy éreztem, hogy meg kell szabadulnom a kis méretű szobortól, ha már Ádi nem volt képes arra, hogy kivágja a kukába. Jellemzően mindig rám hagyta a piszkos munkát.
Körbepillantva láttam, hogy a szobatársaim még szuszognak, s elnyomja őket az álom, így csöndben végezhettem el a műtárgy eltüntető akciómat. Gyors öltözködést követően egy apró rongyot tekertem a kezemre, hogy azzal fogjam meg a szobrot, ami túl nehéz volt. Két kézzel kellett tartanom, de ez sem akadályozott abban, hogy kihajítsam.
S mivel nem akartam azt, hogy bárki is lássa, majd visszahozzák nekem kísérteni a nénémtől kapott rémes tárgyat, igyekeztem minél csöndesebben a lehető legtávolabb eső részre vinni a tárgyat.
Papucsban osontam, végig át a nyugati szárnyon, a konyha irányába, mikor észrevettem a nyitott ajtón besurranni egy macskát. Óvatosabban lépkedtem, bekukucskáltam az ajtón, s mivel nem láttam bent senkit, nyugodtan léptem be a helyiségbe. Csak egy nyervogó macskával szemben találtam magam, aki felugorva a konyhapultra, körbejárkált, majd hátsójára telepedve, kérlelően pillantott rám.
- Hát te? Mit akarsz? Éhes vagy? Várj, majd mindjárt, csak előbb megszabadulok ettől. - S a következő mozdulattal a sarokban álló kukába hajítottam nagynéném ajándékát.
|
|
|
Kállay-Frank Luca
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
|
|
Írta: 2015. július 18. 13:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=497119#post497119][b]Kállay-Frank Luca - 2015.07.18. 13:46[/b][/url] Jared - Neee, ezt nem hiszem el! Ádám, megfojtalak! - Mérgelődve morogtam magam elé, mikor reggel, közvetlenül ébredés után sikerült belerúgnom egy dobozba, ami az ágyam előtt hevert. Nem volt nehéz kitalálnom azt, hogy a bátyámé lehet, tekintve, hogy Margó nénémtől kapott születésnapi ajándéka hevert benne, egy ősrégi, rém ronda szobor. Már csak azt nem tudtam, hogyan csempészhette be a szobámba Ádám a nem kívánt ajándékot. Margó néném szokásához híven, minden évben valami különlegességgel akart minket meglepni, aminek mi egyáltalán nem tudtunk örülni. A ránk hagyott, régi és számomra értéktelen tárgyaktól csak borsódzott a hátam, főleg ha arra gondoltam, miféle házból származik a gyűjtemény. Ezúttal is kirázott a hideg, már attól is, hogy a szobor az ágyam mellett hevert. Úgy éreztem, hogy meg kell szabadulnom a kis méretű szobortól, ha már Ádi nem volt képes arra, hogy kivágja a kukába. Jellemzően mindig rám hagyta a piszkos munkát. Körbepillantva láttam, hogy a szobatársaim még szuszognak, s elnyomja őket az álom, így csöndben végezhettem el a műtárgy eltüntető akciómat. Gyors öltözködést követően egy apró rongyot tekertem a kezemre, hogy azzal fogjam meg a szobrot, ami túl nehéz volt. Két kézzel kellett tartanom, de ez sem akadályozott abban, hogy kihajítsam. S mivel nem akartam azt, hogy bárki is lássa, majd visszahozzák nekem kísérteni a nénémtől kapott rémes tárgyat, igyekeztem minél csöndesebben a lehető legtávolabb eső részre vinni a tárgyat. Papucsban osontam, végig át a nyugati szárnyon, a konyha irányába, mikor észrevettem a nyitott ajtón besurranni egy macskát. Óvatosabban lépkedtem, bekukucskáltam az ajtón, s mivel nem láttam bent senkit, nyugodtan léptem be a helyiségbe. Csak egy nyervogó macskával szemben találtam magam, aki felugorva a konyhapultra, körbejárkált, majd hátsójára telepedve, kérlelően pillantott rám. - Hát te? Mit akarsz? Éhes vagy? Várj, majd mindjárt, csak előbb megszabadulok ettől. - S a következő mozdulattal a sarokban álló kukába hajítottam nagynéném ajándékát.
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. július 18. 20:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=497323#post497323][b]Jared S. Nightingale - 2015.07.18. 20:00[/b][/url] LucaJared álmosan ballagott lefelé a konyhába, hogy magához vegyen némi reggelit. Úgy tervezte, hogy ma már nem is csinál semmi mást, csak eszik és alszik, na meg olvas, mert az utóbbi időben túl sok dolog történt vele és örült volna már egy kis kikapcsolódásnak. Sherlock persze elkísérte, ő még véletlenül sem maradhatott ki abból, hogy valaki enni fog, na meg szeretett is az Eridonon kívül mászkálni, de azt a gazdái nélkül ritkán tette. Jared mosolyogva figyelte hát, ahogy az "alig" tíz kilós macskája lelibben a lépcsőn, erőteljes mancspuffanásokkal szaladva a konyha felé. - Hé, várj meg! - szólt utána, de már érződött a levegőben a készülő reggeli illata, úgyhogy nem sokat ért vele, Sherlock kilőtt, mint a rakéta. Mire Jared utolérte már a konyhapulton kellette magát egy lány előtt, aki éppen valamit behajított a közeli kukába. - Sherlock, lefelé a pultról! - szólt rá a macskára Jared, de tulajdonképpen ő az a fajta büszke macskatulajdonos volt, akinek a hangja nem tudott elég kemény lenni ahhoz a cicusával szemben, hogy annak akár csak megforduljon a fejében, hogy szót fogadjon. Közben a tekintete visszatévedt a szemeteshez és összehúzott szemöldökkel a szoborra meredt, majd a lányhoz fordult. - Ugye tudod, hogy most hajítottál a szemétbe egy rakás pénzt? - kérdezte érdeklődő hangnemben. - Ha nem kell, inkább add el - javasolta, aztán ott hagyta a kukát és a kicsit távolabb már sürgő-forgó házimanókhoz lépett. - Szendvicset szeretnék és narancslevet, ha lehet - kérte az egyik kis termetű lénytől. - Meg a macskának is valamit - tette hozzá, mert Sherlock, mintha csak értette volna, panaszos nyávogást hallatott mögüle jelezvén, hogy őt se felejtse el. Miután a fiú megkapta az ételt, részéről le is telepedett az egyik asztalhoz és nekiállt reggelizni.
|
|
|
|
Kállay-Frank Luca
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
|
|
Írta: 2015. július 18. 22:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=497376#post497376][b]Kállay-Frank Luca - 2015.07.18. 22:10[/b][/url] Jared Összerezzentem, mikor hirtelen rám szólt egy srác, ezért nem is sikerült bevágnom a kukába a szobrot, pechemre még mindig ott szorongattam a kezemben. Margó néni ajándéka úgy tűnik, valamiféle mágiával lehetett ellátva, vagy szimplán csak nehéz volt tőle megszabadulni. A srác felé fordulva azonnal megismertem Jaredet, akinek az az anyja már többször segített a nénémnek. Meg kellett volna könnyebbülnöm, hogy szimplán egy ismerős szólt rám, nem pedig egy prefektus vagy tanár, de annak a tudata, hogy a srác beköphet Margó néninek, nem töltött el örömmel. - Neked is jó reggelt Jared. Ez? Gondolod, hogy ez a rémes szobor olyan sokat érne? – Meglepetten vontam fel a szemöldököm, mert jómagam nem értettem a műkincsekhez, így megítélni sem tudtam, hogy mennyibe kerülhet egy ilyen darab. - Meg akartam tőle szabadulni, ez valami rettenet. Nézd meg, milyen ronda és ijesztő, olyan mint egy afrikai törzsi maszk, csak talpa is van. – Hogy meg is mutassam a srácnak, mit szándékoztam kidobni, közelebb léptem hozzá, és az asztal fölött kicsomagoltam a rongyból az egész művet. - Te megvennéd? Mert ha neked kell, ingyen is odaadnám, viszont nekünk nem kell. Meg akarok tőle szabadulni, mert komolyan rémálmaim lesznek, ha ezt a szobámban kell tárolnom. A néném mindig ránk sóz mindenféle ilyen rémes porfogót, ki nem állhatom. – Elhúztam a számat, miközben pillantásom újra megakadt a hatalmas testű, gyönyörű háziállaton, aki közelebb sündörgött hozzám, s neki dörgölőzött a lábamnak. - Öh, most mit akar? Nem értek a macskákhoz, kedvel, vagy mi? Simogassam meg? – Nem tehettem róla, de nekem sosem volt macskám, kutyánk volt, s azokkal tudtam bánni. A macskáktól viszont mindig is tartottam a távolságot, mert gyerekkoromban az egyik nagyon csúnyán megkapart. - Egyébként, mi újság veled Jared? Múltkor láttalak a könyvtárban, mi jót vettél ki? -
|
|
|
|
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
|
|
Írta: 2015. július 21. 19:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=498650#post498650][b]Jared S. Nightingale - 2015.07.21. 19:34[/b][/url] LucaMiközben a reggelijével volt elfoglalva Luca visszakérdezett a szavaira, Jared pedig hátrapillantott, hogy újra megnézze a szobrot. - Egy közepes méretű erszény tele lenne galleonnal – felelte. Alapvetően nem volt túl jó a műtárgyak terén, de neveltetéséből kifolyólag néhány dologgal azért tisztában volt. - Lehet, hogy ronda, de híres művész készítette, már ha nem hamisítvány – mondta aztán Jared. – Add csak… - nyúlt érte, hogy megnézze, a talpán ott van-e a névjegy. Persze ott volt. – Nem hamis. Komolyan, add el – mondta újra, majd visszafordult a reggeliért és letelepedett. A javaslat, amellyel ez után előállt a lány, ugyan nagylelkű volt tőle, de nem ejtette túl nagy izgalomba Jaredet, ráadásul nem is volt benne biztos, hogy jó lenne, ha elfogadna egy ennyire drága holmit. Amivel ráadásul ő sem tudna mit kezdeni azon kívül, hogy tovább adja. - Vidd le a faluba. Szerintem biztosan van olyan üzlet, ahol átveszik, még ha nem is a teljes értékéért, de legalább kapnál egy kis zsebpénzt érte – vetette fel. Közben Sherlock hozta a formáját és máris hízelgésbe kezdett, amin a fiú jót mosolygott. A macska nagyon barátságos volt, afféle békés óriás, aki imádta, ha szeretgették. - Egy kis dédelgetést szeretne. Ha van kedved vedd fel, vagy ha leülsz, akkor biztosan fel fog ugrani az öledbe – magyarázta. – Nem kell tőle félni, hiába nagy – tette hozzá egy biztató mosoly kíséretében. A következő pár perc részéről néma falatozással telt, aztán Luca újra kérdezett. Jared gyorsan átgondolta, hogy vajon melyik könyvtári látogatására is gondolhat a lány, mert hát szinte naponta lejárt, aztán úgy döntött, hogy úgysem fogja tudni ezt a kérdést megválaszolni, úgyhogy a legutóbbit veszi alapul. - A bájitalfőzésről vettem ki egy speciális könyvet, haladóknak – mondta. – Jó lenne valahogy meggyorsítani némely részfolyamatot a főzés során, elvileg abban majd találok segítséget hozzá.
|
|
|
|
