36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. április 9. 23:08 | Link

°Batsány Nemerének


*Takarodó már rég elmúlt, azonban Annácska csendesen üldögélt a Konyhában egy könyv társaságában. A manók, - mint mindig - most is teljesítették kívánságát, így hát az előtte lévő asztalon forró kakaó, és puha sajtoskifli pihen, aminek már a fele bendőjében van. Pár perce még egy-két manócska itt járkált körülötte, s várták, hátha van egyéb óhaja a leányzónak, azonban ő megmondta, hogy nyugodtan pihenjenek meg, nem kell egyfolytában pörögni. Bár ilyet hiába is javasol a kicsike lényeknek, ők magasról tojnak az ilyesfajta ötletre. Legalább azt megértették, hogy nem kell Annácska sarkában lenni, képes egyedül is elfogyasztani az ételt. Így hát falatozás közben egyre csak olvasta a könyvtárból kivett régi, ütött-kopott könyvet. Régi legendákat ismerhetett meg belőle, és ami azt illeti egész érdekesnek is találta.
Mindazonáltal feltehetnénk a kérdést, hogy mégis mi a fenét keres itt éjjel? Hiszen rég az ágyában kellene szunyókálnia, és álmodni unikornisokkal, meg mindenféle szépséggel. De nem. Ő valamiért képtelen volt aludni. Igazából tisztában volt vele, hogy a fiú áll a háttérben. Bizony, bizony, Jeges Dióról van szó, aki elcsavarta e tündéri kislány tündéri fejét. Még nem is tudja, hogy mennyire megbánthatja a srác. Oh, feleslegesen magyarázza neki testvére, barátnője, hogy ne essen belé, ne keresse a társaságát... ők már elkéstek. Egy rózsaszín felhőn csücsül, pedig tudhatná, hogy hamarosan lepottyan. Annyira naiv, hogy észre sem veszi, hogy mit is csinál valójában Dioméd. Semmi gond. Majd megtanulja így vagy úgy. Mindenesetre Ő már el is képzelte az élete hátralevő részét ezzel a rellonos sráccal, aki még sokat árthat neki.*
Hozzászólásai ebben a témában
Batsányi Nemere
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 10. 16:54 | Link

Anna

Hosszú, hosszabb és még hosszabb folyosókat jár be a fiú, amíg el nem ér a Nyugati szárny földszintjéig. Valódi labirintus még az újak számára ez a hely. Varázslatos, de akkor is labirintus. Ez teszi még könnyebbé, hogy eltévedjenek. Úgy olvasta vagy hallotta valahol, hogy errefelé található a konyha, és mivel a gyomra úgy korog, hogy már szinte az egész hálót felébresztette vele, úgy döntött, hogy lesétál, és megeszik egy valamit. Ajtók tömkelege fogadja itt is. Szusszan egyet elégedetlensége jeléül, ám ekkor apró neszelést hall maga mögül. Egy manó az. Biztosan a konyhából jött. Nem tudni, hogy honnan ez a megérzés, de hamarosan rá kell jönnie, hogy igaza lett. Benyit hát a helyiségbe, ahol senki más nem tartózkodik csak egy vele majd’ egykorúnak látszó lány. Megköszörüli a torkát, és azért, mert a helyzet és az etikett úgy kívánja, megszólal mutáló, mély hangján.
- Szia! – arca rezzenéstelen és komor, mint mindig.
Elindul a hűtő irányába, hátha tud magának valami finomat találni ebben a kései órában.
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. április 12. 16:15 | Link

°Batsány Nemerének

*A manók folytonos felbukkanása zavarta a leányzót az olvasásban. Képtelen volt felfogni, hogy ezek az apró lények hogyan képesek ennyit járkálni, és a diákok minden kívánságát teljesíteni, mindig csak pörögni. Mint valami búgócsiga, ami sosem áll meg. Pedig szerinte bizonyára ők is elfáradnak, s pihennének kicsit, vagy pusztán már megszokták, hogy örökké dolgozniuk kell. Érdekes. Anna valószínűleg két nap után feladná, aztán ugyanennyi ideig aludna. Az olvasás és az evés után ez a harmadik kedvenc tevékenysége az életben. Testvérei gyakran hívták otthon Csipkerózsikának. Na vajon miért?
Mindenesetre Annának nagy nehezen sikerül elmélyednie a történet világában. Már teljesen beleélte magát ezekbe a legendákba. Hirtelen arra is gondolt, hogy mi lenne, ha gyorsan idézne egy szellemet. Bár ez szükségtelen, hiszen a kastély tele van velük. Ahg... Egyszer teljesen véletlenül átsétált az egyiken. Borzaszó érzés volt.
Ekkor egy mély hangú emberke köszönti. Összerezzen kicsit, majd felpillant. Egy barna hajú, - nála magasabb - vele talán egyidős sár volt az. A hűtő felé igyekezett, nyilvánvalóan ő is megéhezett.*
 - Szia - *üdvözölte a lányka, aztán mintha ott sem lenne a fiú, visszatért a régi históriákhoz. Miközben bújta a könyvet, eszébe jutott, hogy ez esetleg illetlenség. Csevegnie kellene a sráccal, elvégre az illem ezt diktálja. De most őszintén? Mi a fenéért dumáljon egy vadidegen fiúval? Jó-jó, szerezhetne ugyan barátokat, azonban mindenki tudja, hogy ez nem az erőssége. Mellesleg az sem biztos, hogy a diák akar-e beszélni vele.
Becsukja a könyvet, - azért előbb egy papír zsebkendővel jelzi, hogy hol is tart - és felé fordul. Szóra nyitná száját, ám semmi sem jut eszébe, amit megjegyezhetne. Bemutatkozhatna, megkérdezhetné melyik ház ad otthon fiúcskának, azonban ezek a dolgok egyszerűen kiszöktek kobakjából. Így hát harap egyet a sajtoskiflijéből.*
Hozzászólásai ebben a témában
Batsányi Nemere
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 12. 16:31 | Link

Anna


Az esti edzés után nem evett semmit sem, ezért ez a kései falatozás. Nem is tudja, hogyan gondolta azt, hogy reggelig ki fogja bírni étel nélkül. Elvégre, alapból nagyon sokat eszik, és azzal is tisztában volt, hogy hajnalig nem fogja álomra hajtani a fejét. Mindig is rosszul aludt. Nem is rosszul, inkább éberen. Muszáj volt, hiszen unokatestvérei bármikor megrugdoshatták álmában, elvehették a holmiját, és még sorolhatnám, mi mindent tettek volna, hogyha nem tartja szemét a rosszakaró kis társaságon. S mivel mindig megettek előle mindent, ezért mostanra, hogy biztosabb környezetbe került, nagyon szívesen zabálja degeszre magát… bármikor.
A hűtőszekrényt kinyitja, majd egyik lábáról a másikra állva gondolkodik, hogy vajon mi lenne a jó választás. Erre egy manó jelenik meg mellette.
- Boldogulok. - motyogja felé – Kösz. - mondja ezt már hangosabban, sokatmondó tekintetét a kis lény hatalmas szemeibe fúrva.
Nem kell neki segítség. Ebben biztos, hogy nem. Egyébként is allergiás rá, hogyha valaki hozzányúl az ételéhez. Jobb, ha magának készíti el. Kivesz hát egy üveg töklevet, mellé pedig egy tál zöldséget, és egy kisebb sonkát, ami még valószínű, hogy Húsvétról maradt a hűtőben. A sok mindennel a kezében fordul meg, majd leül egy közeli asztalhoz, ahonnan pont a lányra lát. Nézegeti őt egy ideig, majd előszed egy kést, egy tányért, és nekilát a zöldségek darabolásának.
- Batsányi. – mutatkozik be, miközben egy kisebb darab retket kezd csócsálni.
Utoljára módosította:Batsányi Nemere, 2015. április 12. 16:33
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. április 12. 18:15 | Link

°Batsány Nemerének


*Szeme sarkából figyeli, hogy a nemrég érkezett fiú miket művel a háta mögött. Nyilvánvalóan kaját készít magának, ám Annának muszáj meggyőződnie erről, még a végén valami bájitalt kever össze, megitatja vele, aztán álomba merül. Megingatja buksiját. Igen, már Ő is úgy gondolja, hogy ennyi volt az olvasásból mára, fejébe szállt az összes régi legenda. Inkább társalognia kellene ezzel a fiúval, ha már idekeveredett. Amúgy sem képes soha senkivel beszélgetést kezdeményezni. Általában ha összefut valakivel, az illető kezd mindenféle dologról dumálni. Ő csak hallgat, bólogat, s néha válaszol. Vagyis... mondjuk ott van Julien. Az eridonossal már egész jól összehaverkodtak, még a végén valóban barátot szerez magának. Csoda.
Miközben ezen töpreng a fiú helyet foglal az egyik asztalnál, és elárulja a vezetéknevét. Anna először összevonja szemöldökét, mert nem is igazán érti, mit is akar a srác. Talán valami varázsigét mormolt el, esetleg egy ismeretlen nyelvre váltott át? Csak később esik le neki, hogy ez bizony a vezetékneve. Ejj, hozzá van ahhoz szokva, hogy az emberek általában a teljes nevüket mondják, ha bemutatkozásra kerül sor. Sóhajt egyet, majd hirtelen hóna alá csapja könyvét,  megfogja tányérját és bögréjét. Azt hinné az ember, hogy épp ki akar rohanni a Konyhából, annyira gyorsan végzi e cselekedeteket, holott pusztán odalépked a fiú asztalához, és lecsüccsen vele szembe. Egy árva kérdés nélkül. Nem is gondol arra, hogy Batsányi esetleg vár valakire.*
 - Anna. Podmaniczky Anna - *mondja. Leteszi az asztalra a kezében lévő tárgyakat, s végül a könyvet is. Kissé előre hajol, egyik kezével fejét megtámasztja, így figyeli, ahogyan a fiú darabolja a zöldségeket. Nem is érti miért nem bízta az egészet egy manóra, de mindegy is.*
 - Te sem tudsz aludni?
Hozzászólásai ebben a témában
Batsányi Nemere
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 12. 18:50 | Link

Anna


A lány leül az asztalhoz. Mármint ahhoz, amit magának bérelt egy jó időre. Pontosan vele szemben foglal helyet, amire a fiú először meglepetten pislog egyet-kettőt, de végül megbarátkozik a gondolattal. Egyáltalán nem zavarja a dolog, hiszen különösebben nem is érdekli, hogy milyen távolságból beszélgetnek. Egészen addig, amíg közvetlenül mellé nem ül, vagy esetleg hozzá nem ér.
Illetlenség így bemutatkozni? A lány arcán észrevehető a meglepettség a csupasz vezetéknév hallatán.
- Mármint, Batsányi Nemere. – próbálja menteni a menthetőt.
Nem mintha annyira lelkiismeret-furdalása lenne emiatt, de azért már mégis jobb, hogyha az első pár találkozást még nem rontja el az iskolában.
Még egy retek elmajszolása után meghallja a barna hajkorona tulajdonosának a nevét. Anna. Bájos név. Kifejezetten illik az archoz.
Ezek után letekint az asztalra. A lány tányérja és bögréje is idekerült. Furcsa. Eddig még nem nagyon szólt hozzá senki. Még akkor sem, amikor jó kedvében volt. Ami azt jelenti, hogy kevesebbet szúrt a tekintetével, mint általában. Kétszer már felborította a folyosón egy nagyobb darab háztársa, aki valamiért nem bírja elviselni a fiatal fiút. Érdekes dolog, hiszen még soha nem beszéltek egy szót sem. Ő az egyetlen állandó kapcsolata itt. Elég szánalmas, hogyha azt nézzük, hogy már itt él egy ideje.
- Nem igazán. – csóválja meg fejét, aztán nekiesik a gyanútlan paradicsomnak.
Egy pillanatra feltekint a lányra, majd le a könyvére.
- Te még ilyenkor tanulsz? – mutat a késsel Anna olvasmányának irányába.
Utoljára módosította:Batsányi Nemere, 2015. április 12. 18:53
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. április 13. 09:26 | Link

°Batsány Nemerének


*Anna helyet foglal a szemben lévő ülőalkalmatosságon. Mégiscsak kényelmesebb, és udvariasabb így társalogni a másikkal. Hát hogy néz már az ki, hogy beszélgetnek, aztán két asztal távolság van közöttük? A lányka szerint elég furcsán festhetne az egész, részben ezért döntött így. A másik pedig az, hogy testvére megjegyezte neki, hogy ideje lenne végre összehaverkodnia egy-két diákkal, és nem kizárólag Juliennel, vagy Dioméddel lógnia. Az utóbbit kifejezetten rühelli Ádám, amit a szíve mélyén meg is ért, mert a srác nem tisztelettudó a lányokkal. Vagyis először megjátssza, hogy ő mennyire lovagias, és gáláns, s ez által közelebb kerül az illetőhöz. De persze ezek csak Anna gondolatai. Na, azért azt is hozzá kell tenni, hogy a lánykát rendesen az ujja köré csavarta.
Bólint egyet, miután az előtte ülő teljes nevét kiböki. Nemere... Nem is nagyon hallotta még ezt a nevet. Vállat von, majd, elhelyezi a kezében lévő cuccokat az asztalon. Nézi, ahogyan Nemere eszegeti a retket, szeleteli a zöldségeket... Hirtelen kedve lenne segíteni, de aztán meggondolja magát. Nem kérte senki, hogy beleavatkozzon e fontos tevékenységbe, így hát nyugton marad.
Megint bólint egyet, amikor a fiú válaszol a kérdésére. Ja, manapság Anna sem tud jól aludni. No igen, ez leginkább Diomédnak köszönhető, de azt hiszem nem is kell tovább ragozni a témát.*
 - Oh, nem, - *rápillant a könyvre* - dehogyis. A könyvtárból szereztem. Ilyen régi legendák vannak benne, érdekesek.
*Bár meg kell hagyni, még az is előfordulhatna, hogy ilyenkor áll neki tanulni. Ő az a gyerek, aki élvezi, ha új ismeretekre tehet szert, így hát óráról-órára mindig képben van.*
 - Melyik házba jársz? - *felteszi a legunalmasabb kérdést. Mondjuk érdekli a dolog, hiszen ez sokat elárul az adott diák jelleméről.*
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint