36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Keith Ebkapitány Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. április 18. 21:19 | Link

Leonie...mondjuk.  Cheesy

Tata tatta tattata...Egy aranyos hegedűdal jár a fejében egész nap, és mindez rejtély, hogy hogyan, de arra ösztönzi, hogy muffint süssön.
Tatta ttata taatatta. Mosolyognak majd, rak rájuk színes cukorkákat, meg vastag cukormázt.
Tattatatta tatttata - élet! konyha! Imádni fogják az eridonosok. Muszáj lesz vinnie Kahlilnak és a HVH-nak is, amiért ma reggel odaadták neki a szép fényesre suvickolt (azóta festékessé vált) prefektusi jelvényt. Meg persze ott van az a két tanár is, akik ma ki akarták küldeni őt óráról, amiért virágokat varázsolt a talárjukra...Egy muffin mindenkit megvigasztal.
És igen, Keith állapota súlyosbodik. Mit ad Isten, ma már nem is citrom-narancssárga kombinációt visel, hanem egy iszonytatóan édes kiskutyával díszített inget, szabadon lévő mellkasára pedig egy festett tulipán kerül. Az új jelvénye nincs itt, valószínűleg elhagyta a padláson.
Miután belépett a konyhába és néhány kedves lány manót megtáncoltatva eljutott a pultig, rögtön el is kezdi a hozzávalók összegyűjtését. Korábban kétszer-háromszor már főzött itt Leonie-val, úgyhogy a manók maximum meghökkennek, amiért ma a szokásosnál is furcsább, de nem kérdeznek rá terveire. Persze ha így lenne, Keith biztos, hogy boldogan mesélne nekik a muffin csodálatos erejéről, az imádott tanárairól és arról a rengeteg eridonosról, akiket legszívesebben egyenként ölelne meg, hogy kifejezze, mennyire szereti őket.
- Mit sütsz, kis szűcs...- Motyogja nevetve, lisztes orral, noha a lisztet még ki se bontotta, miközben nagy lelkesedéssel törni kezdi a tojásokat a hatalmas fém tálkába, ami az érintésére citromsárgává változott. Az elmúlt néhány napban még kevésbé tartja kontroll alatt az erejét, mint a fertőzése előtt.
Utoljára módosította:Keith Ebkapitány Coltrane, 2014. április 18. 21:20
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. április 18. 22:59 | Link

Keef
Noel bőrében

Alig pár órája szenved a srác testében, de úgy érzi, képtelen lesz megszokni az új külsőt, a sajátjánál jóval nagyobb méreteket, a plusz részeket, és azt, hogy majd minden este és reggel át kell öltöznie, hogy újból és újból szembesüljön az egésszel. No, nem mintha Noel olyan borzalmas látvány volna, mert lássuk be, díjnyertes csődör pozícióban van, de Leonie-t nem olyan fajtából faragták, akinek a lelke ezt könnyen el tudná viselni. Khm… sokat fog pirulni mostanság. Meg aztán a barátok kérdése is a levegőben lebeg. Vajon Noel minden szembejövőt elkezd majd fojtogatni? És ő? Mit fog Keefnek mondani? Hogy fog így legjobb barátja szeme elé kerülni? Erre ennie kell! Attól majd minden jobb lesz! Amint elvált Noeltől, az irányt a konyha felé vette, s végig azon aggodalmaskodott, hogy mi lesz most vele?
Mázli, hogy hosszú az út a konyháig, mert mire eléri az ajtót, a hangulata is javul kissé. Talán nem csak rossz oldala lesz ennek. Még sosem látta ilyen magasból a világot, idefent még a levegő is mintha frissebb volna. Ráadásul tobzódik a férfierőben, amit kicsi leánykaként még terelőléte ellenére sem érzett sosem, hiszen most fél kézzel tudna lecsapni egy legyet, eddig meg kettő kellett ahhoz, hogy agyon is tudja nyomni.
No, tehát ott tartunk, hogy Leonie eléri a konyha ajtaját, és egy mozdulattal jól belevágja a kezét, mikor a kilincsért nyúl. Még szoknia kell a megváltozott távolságokat is. Roppant suta lett.
-Áucs – nyög fel fájdalmasan, majd a következő pillanatban átlibben a küszöbön, hogy aztán a manók láttán hatalmas mosolyra húzza ajkait. Legalább ők még a régiek, bár mintha kissé összementek volna a legutóbbi látogatása óta, és mintha kevésbé szívélyesen fogadnák, mint úgy általában.
-Sziasztok, manócskák! – dörmögi nekik, majd beljebb ugrándozik a helyiségbe, enyhén morbid képet nyújtva ezzel. De ez eltörpül amellett, amilyen produkciót lever, amikor meglátja Keefet. Az első másodpercben megmerevedik, a következőben felvisít, vagyis valami egészen emberfeletti hangot hallat, és odaszáguld legjobb barátjához, hogy belevesse a nyakába magát.
-Keeeeiiiiith! De jó, hogy itt vagy! Ma nem is akartam hazamenni, hogy ne láss így, mert így már nem fogsz szeretni, hiszen eltűnt a szép vörös hajam – igen, a haj a legfontosabb. Az kisebb probléma, hogy fiúvá változott.
-Szerinted szép vagyok azért? Mi lesz, ha elkezdek szakállat növeszteni? Borostás az állam? Nem akarok szakállas lenni. De ha mégis lesz, azért még a barátom maradsz? – nyavalyog, miközben állát odadugja Keith orra elé. Nem baj, ha a másiknak fogalma sincsen róla, mi történik éppen körülötte.
-Mit sütsz nekem? – elhúzódik, s a hozzávalókon végigtekintve szemei egyből felcsillannak. A szokásosnál jóval egyszerűbben felpattan a konyhapultra, hogy ott a lábait kezdje lóbálni.
-Segítek, jó? - fog egy tojást, de a kelleténél jóval erősebben vágja hozzá a tálhoz, így egyből mindent kiborít.
-Jajj, neee - ma már sokadjára, de ismét eltörik nála a mécses. Szegény Noel, reméljük, nem sokan fogják így látni, mert akkor oda a hírnév...
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Ebkapitány Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. április 19. 00:09 | Link

Leonieszerűség

A tálka fölé hajolva éppen a napocskás matricával ellátott pálcája hegyével igyekszik kiszedni a tálba került apró tojáshéjakat, mikor egy artikulálatlan állati ordítást hall maga mögül.
Felegyenesedve ártatlan érdeklődéssel fordul az új jövevény felé, de nem sok ideje van nézelődni, mert rögtön összeroskad egy nála nagyobb test súlya alatt - pontosabban majdnem összeroskad, mert a pultnak dőlve az utolsó pillanatban valahogy sikerül elkerülni azt, hogy rögtön a földön fetrengjenek.
- Vigyázz...a tulipán...- Nyögi elhalóan a vész pillanataiban is csak a kis festményére gondolva. Nem látszik rajta, hogy rossz néven vette volna az ismeretlen fiú barátságos közeledését, az utolsó pillanatban még vissza is öleli, bár tőle szokatlan módon nem kezd el rögtön beszélni, vigyorgás helyett pedig csak pislogva masszírozza a nyakát, amibe az imént szokatlan erővel martak bele. A gesztusok, a beszéd, a vörös haj emlegetése, meg a barátság, meg minden, eléri, hogy Keith második reakciója se a boldog ugrálás legyen, a szépségre vonatkozó kérdésre pedig tisztán látszik, hogy felszökik a bal szemöldöke. Nem reagál a tál feldöntésére, noha az elérve a pult szélét ráfolyik a trapéznadrágjára, nem rohan rögtön oda, mikor a fiú elsírja magát, helyette vet egy méltánytalanul hosszú, fürkésző pillantást a hosszú sötét hajtól egészen a lóbáló lábakig, és vissza.
- Öhh...- Korai volt a próbálkozás, mert az agya még nem töltött be, viszont most már a száját se csukja vissza.
- Hmmmmmmmmmm. Leonie? - Ez élete legdiszkrétebben feltett kérdése, ami azért nagy szó, mert máskor nevetve kérdez rá arra is, ha valakinek életre szólóan megátkozták a testvérét.
- Leonie! - Mintha csak most jött volt rá, jól ugrik egy nagyot, és oda is szökken a fiúhoz...lányhoz...hozzá, aki a pulton ülve sírdogál. Mert aki a pulton ülve sírdogál, az nem lehet más, mint Leonie. Hülye volt, hogy nem ismerte meg rögtön.
- Most te látsz át az én fejem felett! - Közli az örvendetes hírt, mert ez az első ami eszébe jut, miközben előszed egy mesefigurás zsebkendőt a nadrágja zsebéből, a másik felé nyújtja, majd valamiféle ismeretlen belső késztetés hatására megöleli őt. Nem baj, hogy Leonie a pulton ülve meglehetősen látványosan magasabb nála, így az ölelés talán nem hat olyan vigasztalóan, mint általában. Keskeny hát helyett erős testalkatot érez a keze alatt, a vörös lobonc helyett pedig fekete fürtöket.
- Megváltoztál. - Nahát. Igen, talán mások nem vették észre, de Keith-t, Keith-t, aki ennyi időt tölt Leonie-val, még az ilyen apró változások se kerülhetik el a figyelmét.
- És nem, nincs szakállad. De nézd! - Ekkor ő hajtja fel a fejét, hogy Leonie megtapizhassa az állán és az állkapcsán újonnan előbújt szőke szőrszálakat. Aztán felnevet, bár ő se egészen érti, miért.
- Látod? Ma reggel már ott voltak. Mondd csak, eddig is képes voltál alakváltozásra? Ugye, igazából lány vagy? Csak mert...- Nem fejezi be a mondatot, helyette zavartan lehajol a leborult tálért és felemeli. A manók időközben eltakarították a kiömlött hozzávalókat, és most már csak messziről figyelik a furcsa párost.
- Csak mert elég férfias vagy, és akkor többé nem emelgetlek át a küszöbön. - Mondja végül elvigyorodva, és újra törni kezdi a tojásokat. Bár ez alapvetően megmagyarázná, hogy miért hordta mindig Keith ruháit, azért sok egyéb, zavarba ejtő kérdést is feltenne a kapcsolatukat (a jó barátságukat) illetően - Keithnek most épp nem jutnak eszébe ezek a kérdések egyrészt, mert Leonie-ra pillantva így is-úgy is egy szeretett embert lát, másrészt pedig jobban leköti a figyelmét, hogy Kahlil kék, vagy rózsaszín cukormáznak örülne-e jobban, de azért valahol mélyen ott motoszkálnak benne.
- Muffint sütök. Segítesz? - És megszokás diktálta mozdulattal jól összecukrozza Leonie nóziját.
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. április 19. 02:39 | Link

Keef
Noel testében


Komolyan nem esik le neki, hogy esetleg be kéne mutatkoznia, mert enyhén tesztoszteronszagú lett, mióta Keeffel nem látták egymást. Mikor is volt az? Ma reggel? Hiába, Leonie-nak nem kell sok idő, hogy abszurd helyzetbe hozza magát. De legalább a szőkeségnek nem szükséges mindent a szájába rágnia, mert magától is rájön, ki bújik meg a férfias álca mögött. Ettől még vöröskénk… pardon, feketécskénk szíve is megmelegszik, s kedélyállapota azonnali javulásnak indul. Keith a tökéletes gyógyszer zavart lelkének. Hát visszanevet a másikra, és heves bólogatásba kezd mellé.
-Az vagyok! – átveszi a zsepit, kifújja belé az orrát, majd nagyon kedvesen visszatömködi azt pajtása zsebébe. De ezt már aközben ügyködi össze, hogy a srác megölelte őt. Jajj, hát egyből szebb a világ! Kicsit sem zavarja, hogy most Keef az alacsonyabb nála, és hogy … ez vajon miként hathat kívülről? Hiszen a néma ember is láthatja: közöttük igazán bensőséges kapcsolat van. Tekintsék ezt bárminek is a gyerekek.
-Háhá! Most már én fogom levenni neked a szekrény tetejéről a lemezeket – no, hát van ebben a szituációban pozitívum is, csak egy barát kellett hozzá, aki rávilágít. Egy, aki már elég bölcs ahhoz, hogy szakállat is tudjon növeszteni. Leonie, azaz leginkább Noel, tátott szájjal bámulja legjobb pajtása állát, mert azok ott rajta tényleg szőrszálak! Ejjha! Nem egy Khal Drogo fazon, de már alakul, s hölgylelkünk meg is tapizza, hogy kiderítse, mennyire fogja ez őt a későbbiekben halálra csikizni, ha Keith-t szándékszik ölelgetni. Bár a csúnya valóság jelenleg az, hogy az sem biztos, hogy valaha visszakerül a saját testébe.
-Úgy látszik, te is megpróbáltál átváltozni az éjszaka, csak nem sikerült teljesen. Biztosan Télapó lett volna belőled – vonja le a logikus következtetést, de eztán már csak hápogni tud. No, nem újabb alakváltáson esett keresztül, s lett belőle kiskacsa, hanem bizony Keith szavai nyomták le nála a biztosítékot.
-Persze, hogy lány vagyok! – emeli fel a hangját sértetten, bár erre több manó is mintha elkezdene kiszivárogni a helyiségből. Talán kezdik érezni, hogy valami igazán nem stimmel ezekkel a kisdiákokkal, és jobb volna kimaradni az egészből.
-Bár most nem… vagyis nem teljesen. Mármint – fülig vörösödik, miközben inkább lecsúszik a pultról. Istenem, ha most kimondja, mije van, Keithnek egy életre elmegy tőle a kedve. Pedig volna pár kérdése a kezelhetőség felől, ha már egyszer használati utasítást nem kapott hozzá.
-Khm… hát… öhüümm… inkább süssünk – vigyorodik el a sok aggodalmaskodás közepette, miután a cukor is felkerült méltó helyére az arcán. Pozícióba áll Keith mellett, s megpróbál a muffingyártásra koncentrálni. Mint tudjuk, alapból sem képes koncentrálni semmilyen feladatra, minduntalan legjobb barátjára sandít hát.
-És Keith… - kezdi tétován. – Mondd csak… azért aludhatok ma melletted? Vagy költözzek inkább el? – látszik az arckifejezésén, hogy ez az eshetőség mélyen megrendíti, de nyilván megértené, ha a srác nem szeretne semmilyen álláspontba ütközni az éjszaka. Nem, mégsem. Inkább nagyon megsértődne.
-Végül is a matracomat kicsit arrébb húzhatjuk – próbál engedményeket tenni, miközben a muffinok helyett Keith haját kezdi díszíteni az apró szívecskékkel és csillagokkal. Ilyen magasból ez nem is tűnik olyan bonyolult feladatnak.
-Szerinted éjfélkor elmúlik a hatása ennek az átoknak? Mi lesz, ha nem? Valószínűleg be fogok pisilni - jelenti be határozottan. Ötlete sincs, mihez kezdjen. Talán egy szerelmes csók fel tudná oldani a varázslatot? Még jó, hogy Leonie olvas meséket, és minden praktikát ismer... ugye, ugye. Végső esetben talán megemlíti majd, hogy szerezni kell egy vérbeli herceget, akit körbecsókolgathat.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2014. április 19. 03:04
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Ebkapitány Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. április 19. 03:31 | Link

Lenoel
-cukikórral megfertőződve-

Úgy néz ki a pár perces sokk után megint helyreállt közöttük a sajátos harmónia. Keith megnyugszik, Leonie megnyugszik, és minden sokkal szebb és jobb - úgy viselkednek, mint bármikor máskor, csak épp ez még abszurdabb, mint általában. Ennek ellenére Keith nem bírja visszafogni magát és prüszkölve felnevet, amikor Leonie újdonsült mély basszusával fennhangon kijelenti a nemi hovatartozását, amikor pedig lecsúszik a pultról és vörös arccal félbevág egy mondatot, Keith is krákogni kezd, és olyan indiszkrét pillantást vet Leonie nem-leonie testére, hogy azért az eredeti tulajdonosa egészen biztos, hogy behúzna neki egyet.
Hopp a tojás, a kakaó, cukor, liszt, meg ami kell. Kettejük közül, megszokott módon jobbára Keith dolgozik, bár meg kell hagyni, a sütés-főzés-jelleg is ad némi érdekes ferdítést a külső megjelenésüknek.
- Hát persze! Vagyis... - Látszik rajta a pillanatnyi elbizonytalanodás, miközben kétségbeesett arccal rápillant barátjára. Érdekes így egymás mellett állni, hogy szinte szemmagasságban vannak egymással. Leonie nagyjából öt centivel nőtt túl Keiht-t, nagyobb lett és valószínűleg nincs már olyan jó illata, de akkor is Leonie. Hiába, Keith nem tud ellenállni ennek a reménykedő, cukormázas arcnak.
- Akkor is mellettem aludhatnál, ha nyálkás csigává változnál. - Jelenti ki határozottan és el is vigyorodik, miközben hagyja, hogy Leonie közelebb lépve díszíteni kezdje a haját. Ruhájuk van elég, majd maximum éjszaka nem Keith fogja átvetni a karját Leonie vállán.
- Ühm...szóval ez egy átok? Akkor el kell múlnia. Különben ismerős vagy így, ez valaki más teste? Mi történt pontosan, Leonie? - Különös, hogy a "miért váltottál nemet" kérdés csak most kerül elő, és most se úgy, mintha ez lenne a legfontosabb dolog a jelenlegi helyzetben. Keith kérdezés közben dalolászik és fütyül, aztán pedig kinyújtott nyelvvel koncentrál, hogy a megfelelő tésztamennyiséget töltse a pici muffinformákba. Fontos, hogy finom sütiket adjon a barátainak, hogy Leonie mostantól férfi, az maximum néhány dolgot módosít....
- Bepisilni? - Kérdezi szórakozottan kuncogva, miközben berakja a sütőbe az első adag muffint.
- Ja, hogy úgy...- Persze rögtön rájön a dolog problematikájára, amint megfordul és újra szembetalálja magát a sután tébláboló Leonieval.
- Ööhhm...szeretnéd, hogy esetleg...Megmutassam? - Mert egy igaz barátnak mindent meg kell tennie a másikért.
- Mármint nem úgy...csak, hogy hogyan működik...mármint mit kell csinálni. Használni. Érted. - Sose beszélt még ilyesmiről a lánnyal, rendben, egy lánnyal se, és most se lenne kellemesebb, ha Keith nem látna mindenhol mindent ölelgetni-és szeretgetni valónak, hiába vesszük úgy, hogy most bizonyos szempontból sokkal jobban hasonlítanak egymásra.
- Jaj, gyere ide.... - Nagy ölelés. A két jó barát, a tulipános szőke, meg a sírós szemű fekete.
- Invito ruhák! - Közli ölelés közben a pálcájával, mert hirtelen eszébe jutott, hogy tudná még boldogabbá tenni Leoniet. Azt szeretné, ha a lány ugrálna és szökdécselne, mert az olyan édes, hogy nagyon.
Mire végeznek az öleléssel, persze meg is érkeznek az idehívott ruhák - Keith legrikítóbb, legaranyosabb, legfeltűnőbb nadrágjai, ingei, talárjai.
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. április 19. 20:44 | Link

Keef
Noel testében


Arcán a begombázott emberek földöntúli mosolyával pillog legjobb pajtására. Ilyen szépet sem hallott mostanában tőle, pedig Keefnek mindig akad a vöröskéhez egy-két kedves szava. Nyilván Leonie igényli is, hogy folyamatosan simogassák a nyomi kis lelkét, de ezt százötven százalékban próbálja mindig visszaadni. Most is megenged magának egy gyors ölelést, amivel majdnem fellöki pajtását. Hozzá kell még szoknia újdonsült erejéhez.
-Remélem csiga nem leszek, mert halálra unnám magam, ha olyan lassú lennék – miközben kedves barátocskája körül lábatlankodik, megpróbálja összeszedni a gondolatait, és elmesélni, hogyan is került ebbe a szégyenteljes helyzetbe. Bár az okok őt kevésbé érdeklik, mint az okozatok.
-Noel lettem, azt hiszem, Ombodri. Ő egy rellonos diák, aki megpróbált megfojtani a kívánságok termében – meséli immár úgy az egészet, mintha ez mindennapos esemény lenne az életében. Hiába, képtelen neheztelni másokra, s már nem is emlékszik pontosan a szituációra, biztosan jó oka volt rá a gyermeknek.
-Aztán valami sivatagban jártunk, meg utána megint máshol, és akkor egyszer csak fiú lettem. Ja, nem is, mert előtte megfogtam egy gyertyatartót, amin még égtek a gyertyák, Noel pedig megpróbálta elfújni – nagyot sóhajt, miközben beletúr az egyik muffinba, hogy napocskát rajzoljon a tetejére.
-Többet nem szeretnék karácsonyra gyertyát kapni – motyogja Keef háta mögött, miközben figyeli, ahogy a srác beindítja a sütőt. Egészen idilli lenne ez a pillanat a maga abszurd kivitelében, ha a szőkeség nem csapna bele a trutyi kellős közepébe. Ugyanis az elkövetkező pillanatban valószínűleg élete egyik leghajmeresztőbb beszélgetése veszi kezdetét.
- Hogy miiiii? – hangja ismét olyan frekvenciára ugrik, hogy még a kutyák is vonyítani kezdenének tőle. Arcába annyi vér tódul, hogy félő, az orrán kezd el majd kicsordogálni a túlnyomástól. Mi a jó túrós rétest lehetne mondani egy ilyen ajánlatra? Hát hiszen… vajon kinek a tulajdonán szeretné a praktikus fogásokat bemutatni?
-Én… én… én… - makogja zavarodottan, végül is ez még a jobbik opció, mintha egyedül kapna sokkot a wc-n. Noel talán nem örülne neki, ha véletlenül lepislantaná a szép és elegáns cipőjét. Istenkém, bárcsak felvilágosultabb lenne.
-Hát… jó – egyezik bele egy lemondó sóhaj közepette, s halkan felteszi az őt legjobban foglalkoztató kérdést.
-Muszáj hozzáérni? Nem lehet lebegtető bűbájjal csinálni? - körbesandít a konyhában. Gyanúsan megcsappant a manók száma a helyiségben, s maradékuk is mintha nagy ívben elkerülné a gyerekek társaságát. Szinte tökéletesen természetes muffinsütés közben a fiúk mosdóhasználati szokásairól leckét adni.
-Máris? – kérdezi ijedten a „gyere ide” felszólítást hallva. Hirtelen azt hiszi, Keith bele szeretne vágni egy gyakorlati órába, de a kitárt karokat látva, nagy megkönnyebbüléssel veti bele magát a másik karjaiba. Sokkal jobb! És milyen menő, hogy a rövidebb haja alig akad be valahova. Valószínűleg az örökkévalóságig így kéne állniuk ahhoz, hogy Leonie érzelmi világa kiegyensúlyozott maradjon, helyette azonban Keef újabb meglepetéssel szolgál a hölgyeménynek. Ruhááák! És most végre úgy hordhatja őket, hogy a méret is passzolni fog.
-Juuuuj – örömében felsikkant. Azaz ismét valami embertelen hangot hallat, amihez Noel hangszálai valószínűleg nincsenek hozzászokva. Lelkesen tapsikol egy sort, majd lekapja magáról a cipőt, s mintha csak a padláson lennének, izgatottan nekiáll öltözködni.
-Legalább a ruháim… vagyis a ruháid legyenek a régiek, nem igaz? – vigyorodik el immár alsógatyában, de feltűnően kerüli Noel testének látványát, s inkább öltözködik félig lehunyt szemmel. Ha felveszi ezeket a vidám ruhákat, a kedvének is az egekbe kell szöknie! Így kell lennie.
-Szép lettem? – mire begombolja az utolsó gombot is, tényleg javul valamelyest a közérzete, s vidám mosollyal megpördül a tengelye körül. Oké, ez talán kevésbé cuki látvány így Noelként, mint reggelente Leonieként, mikor egy fél óra szenvedés után végre felöltözik.
-Keeeef – odaslattyog a sráchoz, és nagy szemekkel lepislog rá. (khm… hát ez még mindig agyeldobásos tény)
-Ha örökké Noel maradok, akkor neked lánnyá kell változnod. Meeeert… hát csak mert. Nem lehetünk fiúk mind a ketten. De ha te lány lennél, én meg fiú, akkor az már majdnem olyan lenne, mint eddig – szerinte tökéletesen logikus, amit mond.
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Ebkapitány Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. április 21. 19:47 | Link

Leonie
cukikórosan


Kacagva nézi Leonie reakcióját - Keith számára most semmilyen téma nem lehet olyan kínos, amire ne kerülne rá a "bájosaranyos" cédula.
- Igen, azt hiszem kénytelen leszel hozzáérni...Ha nem haragszol, én azért mégse csinálnám meg helyetted. - Ezt azért mégiscsak jobb leszögezni, mintha egy, a kelleténél vadabbra sikerült lebegtetőbűbáj miatt kiesne az irányítás Leonie kezei közül.
- Majd szerzünk neked valami gumikesztyűt...tudom, hogy undorító, de rögtön belejössz majd. - Mondja végül komolykodva, együttérzően pislogva barátja felé, miközben háttal nekidől az asztalnak, két kezével pedig a pult szélét kezdi piszkálni. A hirtelen beiktatott ölelés után is ebbe a pozícióba tér majd vissza, és összehúzott szemöldökkel nagy töprengésében hol Leoniet nézi öltözködés közben, hol pedig a mellkasára festett szép tulipán körvonalain húzogatja hosszú mutatóujját.
- Azért örülök, hogy nem fojtott meg. - Mondja egyszerűen pár perc hallgatás után, mikor felpillant az épp nadrágot húzó lányra. Egy pillanatra ugyan úgy tűnt, hogy ez az információ kibillentette a friss világnézetéből, ami néhány napja aranyos apróságokkal és szeretettel pumpálja a vérét, de végül újra felkúszik arcára jellegzetes vigyora, ő meg beletúr szőke hajába.
- Biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszakapjátok a saját testeteket, a Bagolykőn még soha semmilyen varázslat nem volt maradandó hatású. - Motyogja immár ismét a földet fixírozva, félig azon agyalva, elég lesz-e, ha csak az eridonosoknak készít muffint, és csak akkor pillant fel kicsinosodott barátjára, mikor az esetlenül lóbálva végtagjait odaáll elé egészen közel. Keith most kivételesen nincs kihúzva, Leonie meg magasabb is nála néhány centivel, úgyhogy a fejét alig feljebb billentve néz bele az ismerős-ismeretlen szempárba.
- Nem fogsz fiú maradni. - Ismétli megnyugtatóan vigyorogva, de mivel úgy érzi, ez még mindig nem elég meggyőző, feljebb nyújtózkodva ad Leonie-nak egy eszkimópuszit - ezt olyan ritkán csinálják, hogy ha mégis, az mindig nagyon különleges hangulatot teremt. Persze erre azóta nem került sor, hogy Keith találkozott a fertőző plüssel, úgyhogy most, engedve a több napja körülötte kószáló kísértésnek, a nózik ártatlan összebirizgálása után még nyom egy ráadás puszit Noel Leonie orrára.



// Megfertőződtél.  Cheesy //
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. április 22. 00:49 | Link

Keef
Noelben cukikórosan


Még akár morcos is lehetne, amiért Keith ilyen jól mulat a szerencsétlenségén, de legjobb barátja jókedve, illetve megnyugtatónak szánt szavai a szíve mélyéig hatolnak, és továbbra is tartják benne a lelket. Elvégre a szőkeség bizonyára átérzi a helyzetét. Ő is minden nap szembenéz Conan, a barbárral, és neki még csak esélye sincs megszabadulni tőle. Vagyis…
-Azt hiszem, az nagyon kiábrándító volna – ért egyet heves bólogatások közepette pajtásával, miközben még mindig a ruháival babrál. Noelen nagyon jól áll ez a trapéznadrág, meg kell hagyni. Nem is lesz olyan nehéz öltözködni ilyen külsővel, hiszen valószínűleg minden remekül fog kinézni rajta.
-Talán az üvegházban találunk olyan kesztyűt, amivel a mérges növényeket szokták megfogni. Az biztosan megvéd majd – saját magát próbálja bíztatni az üggyel kapcsolatban. Nem volna ennyire fennakadva a témán, ha kissé jártasabb lenne benne, vagy legalábbis nem így kéne találkoznia vele. Valami nagyon csúnya dolgot kellett tennie ahhoz, hogy ezt érdemelje. Reménytelen sóhaj hagyja el tüdejét, de végül csak felderül ismét arra a gondolatra, hogy örökre úgysem maradhat fiú. Tényleg nem, főleg azért, mert Noel valószínűleg sok embert próbálna megfojtani azért, hogy visszacsinálja ezt az egészet.
-Az jó… mert én… én nem. Tényleg így… nem. Nem jó. Igen. Nem – közli Keeffel, és akkor a srác megoldja az összes létező problémáját egyetlen egyszerű gesztusával. Mióta amúgy is különös érzések kavarognak benne a fiúcskával kapcsolatban, ezeket a bensőséges pillanatokat mindig megpróbálta elkerülni. Most azonban olyan hirtelen jön az aranyos mozdulat, hogy még a levegő is bennakad a tüdejében, ezzel egy időben pedig az összes szerve leszakad a helyéről, és valahol a földön köt ki. Keith komolyan az őrületbe kergeti a puszta létezésével, s bármennyire szokatlan a helyzet, hogy most éppenséggel neki kell lefelé pislognia, mégis… egy pillanatra lehunyt szemmel merül el szívet melengető kis világukban. Végül arca szépen lassan felveszi a rákvörös színt, s zavart kislányos, hát khm… kisfiús mosoly kíséretében inkább elfordul. Nagyon gyorsan. Bármilyen kellemetlen, mégiscsak álláspontot kell foglalnia ez ügyben. Legalábbis önkéntelenül kezd kialakulni benne az érzés, amit aztán egyből egy sokkal nyugodtabb, és derűsebb lélekolvadás követ. Míg pajtásának háttal ácsorog, tökéletes változáson esik át. Vére helyére cukros szirup kerül, s mire végre visszafordul Keefhez, Noel arcán ezerwattos vigyor feszül.
-Már érzem a kis muffinkák illatát - tájékoztatja derűsen a srácot, miközben összeborzolja a haját. Most, hogy ő a nagyobb, ez igazán mókás új élmény.
-Keeeef, tudod mit? Szerintem a manóknak is kéne muffint készíteni. Ők olyan kis aranyosak, legszívesebben felköltöztetném őket a padlásra. Bár mintha most eltűntek volna... - értetlenül körbepislog, majd vállat vonogatva ismét felpattan a pultra, hogy onnan figyelje csillogó szemmel a fiúcskát, ahogy a sütik körül ténykedik. Az ő része annyi a feladatból, hogy cipőjét lerúgva mezítelen lábával pajtása oldalát bökdösi, mert miért is ne. Mázli, hogy most jó hosszú lábai vannak...
-Ha kész lesz, megkóstolhatok egyet? Vagy nekem készítettél külön? - mohó tekintetéből leszűrhető, ha ő egyszer megkaparintja a sütiket, azok nem jutnak el az eridon tornyáig.
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Ebkapitány Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. április 22. 03:52 | Link

Leonie
cukikórosan

Van két különös pillanat a puszi után; az első, amikor egy szívdobbanásnyi ideig olyan furcsán néznek egymásra, a második, mikor Leonie elvörösödve elfordul, és hasonló történik Keithszel is, bár az ő árnyalatnyi kis édes-bájos pirulása talán sok tekintetben különbözik barátjáétól. Elég megfoghatatlan helyzet, hogy mégis egyszerre látja maga előtt Leoniet és Noelt, miközben hiába próbálna az agya néha egy cseppnyi ideig gondolkozni, már csak azért, hogy kiigazodjon abban a kaotikus halmazban, ami a fejében van; nem megy. Minden rózsaszín és bolyhos, pont, ő jelenleg ennyit tud felfogni a világból. Azért jó lenne minél közelebb létezni Leonie mellett.
- Jó is, hogy mondod, elméletileg nem kell több idő nekik 10-15 percnél. - Feleli felhagyva az ismételt görnyedős padló-fixírozással, miközben nevetve ellöki magát a pulttól, és odalépked a sütőhöz.
- Majd hagyunk itt nekik. - Készségesen beleegyezik, micsoda remek ötlet! Eszébe se jutott megjutalmazni a manókat, pedig tényleg megérdemlik. Hányszor, de hányszor kellett takarítani utána...Ezen tűnődve futólag szét is néz az üres helyiségben, de láthatóan nem foglalkoztatja túlzottan a manók távolléte, mert felvéve egy tulipános sütőkesztyűt (hogy passzoljon a mellkasához) inkább a muffinokat emeli ki a sütőből.
- Még szép, megkóstolhatod, és díszíteni is segíthetsz, szükségem van a kreativitásodra. - Válaszolja újra nevetgélve, majd büszkén Leonie felé mutatja a szépséges barna muffinokat, mielőtt elkezdené kiemelgetni őket a tartóból, hogy azt gyorsan újratölthesse a kétféle tésztájával. A cukormáz, az olvasztott étcsoki, a csokigyöngyöcskék és egyéb díszítő kiegészítők természetesen már rég ott nyújtózkodnak az asztalon csak arra várva, hogy végre rájuk kerüljön a sor.
- Mondtam már, hogy különben mázlid van ennek a fiúnak a testével? Elég rossz lenne, ha nem is tudom, valaki olyat kaptál volna, akire nem jók a ruháim. - Kérdezi futólag megpaskolva Leonie lábát, miközben újra utat tör magának a készen lévő muffinok felé.
- Ja igen, és ma reggel prefektus lettem. - Teszi hozzá mintegy mellékesen, de azért bőszen vigyorogva - ám először, nyilván egy ördögien kitervelt ötlet alapján, időt se hagy a reakcióra, mert egy sebtiben elkészített csokimázas-piros cukorkás (a cukorkák mosolyognak) muffinnal nyomban Leonie előtt terem, és bedugja a szájába a felét. A biztonság kedvéért azért ott marad, már nem azért, mert reméli, hogy Leonie telibe köpi, hanem, hogy ő adhassa neki az ízletes falatokat.
- Muffinsütés után elmegyek Ririhez, tegnap vettem neki egy új plüsst, mert olyan szomorú volt, hogy Toby elveszett...- Keith búslakodó arcán pontosan látszik, mennyire szomorú is az, ha valaki elveszíti a plüss zsiráfját.
- Elkísérsz? Jó lenne, különben se voltam már vele egy hete. Este pedig Lucával készültünk járőrözni, de ő biztos nagyon fáradt lesz, mi lenne, ha helyette eljönnél velem te? Festhetnénk húsvéti mintákat az ablakokra. - Járőrözésen, igen. Keith prefektus, igen. Egészen biztos benne, hogy Leonie nem mond nemet a játékra hívó ártatlan vigyorának, amivel azután néz rá, hogy a beszéd végén kijátszotta magát az eddig ismeretlen sötétbarna tincsekkel.
- Finom? - Teszi hozzá kíváncsian pislogva, miközben hátrébb lépve újra díszíteni kezdi a muffinokat. Most hirtelen minden helyreállt, minden csodás.
Utoljára módosította:Keith Ebkapitány Coltrane, 2014. április 22. 03:57
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. április 22. 12:14 | Link

Keef
Noelben, cukimukiként


Kellemes, muffin illattal áztatott bódulatában újra szépnek látja a világot, csak immár pár centivel magasabbról. Talán egy kis változatosság feldobhatja a mindennapokat, meg aztán most jó sok mindent elkövethet a fiúcska testében, amiért aztán később Noelt fogják elővenni. Kérdés persze, hogy a másik is hasonlóképpen vélekedik-e. Nos, a srác bizonyára nem húz kesztyűt… Gondolatmenetét Keith bejelentése szakítja meg.
-Te…hnymommomnomnomnom – jelenti be izgatottan, süteménnyel betömött fejjel. Hirtelen nem tudja eldönteni, minek örüljön jobban: Keith kinevezésének - ezzel együtt annak, hogy eztán minden éjszaka kiszökhet vele, és telecsillámpónizhatják az összes folyosót, hogy ne legyenek olyan siralmasan szürkék és sivárak -, vagy az istenien finom muffinnak, ami éppen a szájában olvadozik szanaszét. Nehéz kérdés, merthogy úgy érzi, sokkal kedvesebbé és cukibbá tehetik az egész iskolát azáltal, hogy majdnem minden éjszaka az övék lesz odakint. A vadonban.
-Nomnomnomnom – folytatja a diskurálást, miközben engedelmesen nyitogatja a száját, és boldog kisgyermek módjára hagyja, hogy Keef beleadagolja a maradék süteményt is. Igazán idilli képet mutathatnak kívülről – a két szelíd, cuki fiúcska.
-Eljövök, persze! Különben is megígértem neki, hogy megtanítjuk Wowbaggert bukfencezni. Bár ő elment Noellel, hiába mondtam neki, hogy az nem én vagyok, ráadásul… - még hajának fonogatásával is leáll, mikor meghallja, hogy Keef Lucával készült járőrözni. Új, komfortosabb, cuki világába nem illő érzelmek lepik el lényét. Ez a lány a legérzékenyebb pontja, hiszen olyan szép és kedves, és nagyok a szemei, mint egy lónak, és a szőkeség láthatóan roppantmód kedveli őt. És prefektus. Atyagatya! De hiszen így rengeteg időt fognak együtt tölteni ők ketten, ami felér egy emberkínzással Leonie számára. Ráadásul attól is mindig szomorú lesz, és sírni támad kedve, hogy Keith miatt képtelen megbarátkozni a banánhercegnővel. Most is egyből ezernyi ötlet pereg le az elméjében, hogyan tudná kiiktatni őt az életükből. Talán, ha elásná az iskola mögött. Persze mellé ásna egy rózsaszín nyuszis plüsst is, hogy ne legyen nagyon magányos ott, és adna még neki szép fodros ruhácskát is… vagy véletlen balesetként lelökhetné a lépcsőn fogócskázás közben. Előtte nyilván befonná a haját, plusz masnit tűzne bele, hogy legalább aranyosan és csinosan murdáljon meg… Vagy esetleg elég lenne csak szimplán elüldözni őt innen? Vajon fél a pókoktól? Egy éjszakai járőrözés közben ráijeszthetne bugyikék pókjelmezben, és akkor Luca hazáig futna rémületében. Netán küldeni kéne neki egy hatalmas plüssmacit, aki halálra ölelgetné. Szó szerint. Vagy igazi medvét. A macik aranyosak, amíg meg nem esznek…
-Hmm? – cukibbnál cukibb gyilkolászós terveiből Keef hangja ébreszti fel. Lenyeli az utolsó falatot is, és csillogó szemekkel rámered barátocskájára. Ez a csudálatos szösszenet csak az ő legjobb barátja lehet! Istenkém, de önző béka lett ebből a törpéből.
-Jaaa, igen, nagyon finom – visszavigyorog a srácra, s ezzel egy időben ismét leugrik a földre. Vagyis ugrik ő, de elfelejtette, hogy ezt most nem kéne, így a váratlan és gyors ütközéstől majdnem elesik. Kicsit hadonászik a karjaival, majd nevetgélve megfordul.
-Én is segítek - az más kérdés, hogy ilyen bénán mennyi haszna lesz. Először is Ririkének gyárt le egy cuki szívecskés muffint, ha már egyszer úgyis meglátogatják ma, majd egy újabbal kezd szöszmötölni. Alig tíz percébe telik, mire elkészül vele, s a végén ártatlan mosollyal mutatja fel pajtásának.
-Ez itt Lucáé. Szegényt meg kell vigasztalni, hogy nem tudtok ma együtt járőrözni - s még komolyan is mondja. Az más kérdés, hogy mit ábrázol a muffin tetejére csokival rajzolt ábra.
-Ez itt Luca - mutat a pálcikalányra. - Ez pedig egy nundu, ami egy nagyon aranyos cica. Éppen ölelgetik egymást. Hát nem édesek? - nem őrült, áhh, dehogy. Bár az arcán villogó szentéletű kifejezés nehezen engedné elhitetni, hogy komolyan gondolja a kis rajzot, pedig talán mégis.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2014. április 22. 13:04
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint