Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Vörös veszedelem. [ előzmény] Kissé értetlenül pislog, amikor az állát kezdik vizslatni, majd a kérdésre még egy leheletnyivel nagyobb szemeket mereszt, mint addig, aztán végre elvigyorodik és megrázza a fejét majdhogynem nevetve. - Nem és remélem, nem is fog. Még csak az kéne, hogy összekeverjenek vele, aztán az én szakállamon himbálózzanak lelkesen a manók. - közli azon nyomban, és csak úgy a biztonság kedvéért megvakarja az állát. Nem, még véletlenül sem nő, vagyis hát éppen, hogy csak pelyhezni kezdett a szakálla, de az még csak holmi kezdemény és amilyen szőke, végképp nem feltűnő. Mindjárt be is mutatkoznak neki, sőt kezet rázhat, meg pálcát is. - Szép nevek, és melyiket használod? Hm... mondjuk innen nézve a Leo pont illene, amilyen szép vörös sörényed van. Ööhh... ugye nem akarsz megharapni véletlenül sem? - ártatlan képet vágva pislog a lányra, mintha semmi olyat nem mondott volna, amin most vérig lehetne sértődni, bár az arckifejezéséből azért lehet ám látni, hogy cseppet sem sértésnek szánta ő a dolgokat. Legfeljebb csak túl őszinte, aztán ami az eszébe jut, azt ki is mondja. A végén egyszer valaki kékeszöldre veri ezért. - Vakondok? Nem láttam még az utcán? Miért, te már igen? Mitől olyan ijesztő?- érdeklődik, ha már felhozódott, mi lehet ijesztőbb az egérnél, aztán mivel az egyik kép véletlenül kissé megpörkölődik és zsémbelni kezd, a következő pillanatban már húzza is a lányt magával a sarokig, ahol eltűnhetnek a morgós festmények elől. Meg is rázza azonnal a fejét a kérdésekre. - Azt hiszem, meg, de baj csak akkor lesz, ha emlékszik is ránk és tényleg elmegy az igazgatóhoz. A festmény megenni biztos nem fog, csak ugye a képrongálás tilos, még ha véletlen is volt...visszatartani... hogyan... Öhh... várj csak. Te miről is beszélsz? - na most bizonytalanodott el, tarkóját vakarva meg tanácstalansága jeléül, ugyanis kezd úgy tűnni, hogy ketten két malomban csépelnek és még véletlen sem ugyanarról beszélnek. Kérdőn pislog a lányra, jó lenne tudni, mi is a helyzet. Komikus az egész, azért elvigyorodik a lány jelentén, majd a végén vállat von. - Nem tudom. Azt hiszem, teljesen másról beszéltünk. Tessék? - megint sikerült meglepni, mert hirtelen jön be a képbe a bátyj, pislog párat, majd végül elvigyorodik és vállat von. - Ühümm. Az meglehet egész könnyen. - jegyzi meg, és ellöki magát a faltól, ha már konyhát említett, meg forrócsokit. Még kidugva az orrát a fal mentén visszapislog a folyosóra, aztán megrázza a fejét, mintha kirázta volna a hideg. - Brrr... nekem egyelőre iszonyúan hangosak, meg ijesztőnek tűnnek, de te tudod.- jegyzi meg, majd rábólogat arra, hogy energia kell, és mehetnek is a konyhába, eredetileg úgyis oda indult. Messzire szerencsére nincs, odaérve előre engedi a lányt, majd szétnéz és máris alapanyagok után kezd kutakodni. - Fahéjjal vagy mentával szereted jobban? Esetleg próbálkozzunk meg a chilissel? - kérdezősködik, miközben vigyorogva begyűjt egy edényt az ital legyártásához, majd megkongatja az aljához ütve a fakanalat. Két manó is csúnyán néz rá, úgyhogy bocsánatkérő vigyorral pislog máris feléjük, háta mögé rejtve gyorsan a bűntett eszközeit. - Hupsz, bocsánat... szóval, fussunk neki. - mondja vigyorogva, és már a tűzhelyre is teszi az edényt, aztán jöhetnek a hozzávalók, ahogy azt Runától tanulta, és lehet kevergetni az alapot.
|
|
|
Axel Sebastian Sjölander Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2013. december 10. 00:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=211721#post211721][b]Axel Sebastian Sjölander - 2013.12.10. 00:00[/b][/url] Vörös veszedelem. [ előzmény] Kissé értetlenül pislog, amikor az állát kezdik vizslatni, majd a kérdésre még egy leheletnyivel nagyobb szemeket mereszt, mint addig, aztán végre elvigyorodik és megrázza a fejét majdhogynem nevetve. - Nem és remélem, nem is fog. Még csak az kéne, hogy összekeverjenek vele, aztán az én szakállamon himbálózzanak lelkesen a manók. - közli azon nyomban, és csak úgy a biztonság kedvéért megvakarja az állát. Nem, még véletlenül sem nő, vagyis hát éppen, hogy csak pelyhezni kezdett a szakálla, de az még csak holmi kezdemény és amilyen szőke, végképp nem feltűnő. Mindjárt be is mutatkoznak neki, sőt kezet rázhat, meg pálcát is. - Szép nevek, és melyiket használod? Hm... mondjuk innen nézve a Leo pont illene, amilyen szép vörös sörényed van. Ööhh... ugye nem akarsz megharapni véletlenül sem? - ártatlan képet vágva pislog a lányra, mintha semmi olyat nem mondott volna, amin most vérig lehetne sértődni, bár az arckifejezéséből azért lehet ám látni, hogy cseppet sem sértésnek szánta ő a dolgokat. Legfeljebb csak túl őszinte, aztán ami az eszébe jut, azt ki is mondja. A végén egyszer valaki kékeszöldre veri ezért. - Vakondok? Nem láttam még az utcán? Miért, te már igen? Mitől olyan ijesztő?- érdeklődik, ha már felhozódott, mi lehet ijesztőbb az egérnél, aztán mivel az egyik kép véletlenül kissé megpörkölődik és zsémbelni kezd, a következő pillanatban már húzza is a lányt magával a sarokig, ahol eltűnhetnek a morgós festmények elől. Meg is rázza azonnal a fejét a kérdésekre. - Azt hiszem, meg, de baj csak akkor lesz, ha emlékszik is ránk és tényleg elmegy az igazgatóhoz. A festmény megenni biztos nem fog, csak ugye a képrongálás tilos, még ha véletlen is volt...visszatartani... hogyan... Öhh... várj csak. Te miről is beszélsz? - na most bizonytalanodott el, tarkóját vakarva meg tanácstalansága jeléül, ugyanis kezd úgy tűnni, hogy ketten két malomban csépelnek és még véletlen sem ugyanarról beszélnek. Kérdőn pislog a lányra, jó lenne tudni, mi is a helyzet. Komikus az egész, azért elvigyorodik a lány jelentén, majd a végén vállat von. - Nem tudom. Azt hiszem, teljesen másról beszéltünk. Tessék? - megint sikerült meglepni, mert hirtelen jön be a képbe a bátyj, pislog párat, majd végül elvigyorodik és vállat von. - Ühümm. Az meglehet egész könnyen. - jegyzi meg, és ellöki magát a faltól, ha már konyhát említett, meg forrócsokit. Még kidugva az orrát a fal mentén visszapislog a folyosóra, aztán megrázza a fejét, mintha kirázta volna a hideg. - Brrr... nekem egyelőre iszonyúan hangosak, meg ijesztőnek tűnnek, de te tudod.- jegyzi meg, majd rábólogat arra, hogy energia kell, és mehetnek is a konyhába, eredetileg úgyis oda indult. Messzire szerencsére nincs, odaérve előre engedi a lányt, majd szétnéz és máris alapanyagok után kezd kutakodni. - Fahéjjal vagy mentával szereted jobban? Esetleg próbálkozzunk meg a chilissel? - kérdezősködik, miközben vigyorogva begyűjt egy edényt az ital legyártásához, majd megkongatja az aljához ütve a fakanalat. Két manó is csúnyán néz rá, úgyhogy bocsánatkérő vigyorral pislog máris feléjük, háta mögé rejtve gyorsan a bűntett eszközeit. - Hupsz, bocsánat... szóval, fussunk neki. - mondja vigyorogva, és már a tűzhelyre is teszi az edényt, aztán jöhetnek a hozzávalók, ahogy azt Runától tanulta, és lehet kevergetni az alapot.
|
|
|
|
Leonie Rohr INAKTÍV
padláslakó offline RPG hsz: 467 Összes hsz: 3431
|
Írta: 2013. december 19. 14:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=216095#post216095][b]Leonie Rohr - 2013.12.19. 14:10[/b][/url] AxlFejét kissé hátrabiccentve vigyorog rá a srácra. Roppant mulatságosnak találja, hogy egy oroszlánnal lett összehasonlítva, bár tény, hogy valóban találó a párosítás. Annyi különbséggel, hogy neki esze ágában sem volna senki lábát leharapni, s bármily’ meglepő, a 'zöldséget' sem szeretné megrágcsálni, akármennyire egészséges is lenne. Legalábbis nem most, mert nincsen nála szalvéta, amivel megtörölhetné utána a száját. -Ne félj, nem bántalak! – s igencsak abszurd módon lábujjhegyre áll, hogy meglapogassa újdonsült zöldpajtása fejét. Szinte természetes, hogy Axel megrémül egy ilyen picike ribizlilánytól, elvégre terelő a hölgyemény, úgyhogy elméletileg könnyedén le kéne tudni csapnia a fiúcskát. Elméletileg. Azonban túl jó kedve van, így erőszak helyett inkább a forrócsokit választja, és a rellonos mellett pattogva, folyamatosan fecsegve közelíti meg az említett helyszínt, hogy aztán előtte vágódjon be az ajtón. Itt még mindig előkaphatja majd a főzőkanalat, hogy azzal náspángolja el a srácot, ha amaz kiérdemli. -Sziasztok manók! – köszön vidáman földből alig kilátszó barátocskáinak, és rögtön be is ugrik Axel elé, hogy lefékezze őt. Ha ez nem sikerül, akkor pedig szimplán elgázoltatja magát, de nem hagyja szó nélkül az érkezést. -Héé, nem is köszöntél nekik! Pedig nézd meg, milyen kedvesek és lelkesek! – feddi meg az urat, miközben az aprónépre mosolyog, akik máris ott sürögnek körülöttük, hogy segítségükre legyenek. Természetesen udvariasan visszautasítja őket, mert ki nem hagyná, hogy az Axel által prezentált csodacsokis itallal szolgáltassa ki magát. Segítőkészen fel is ül a tűzhely melletti konyhapultra, hogy onnan erősítse lelkiekben az úriembert. -Nem is tudom, a fahéj jobban hangzik, de rád bízom. Lepj meg! Mondjuk, azért borsót ne rakj bele, mert azt nem szeretem. Egyszer beleragadt egy az orromba, és nem tudtam kiszedni. Utána meg anyáék jól leszidtak, amiért nem szóltam nekik róla, és egy fél napig benne volt – kacarászva, lábát lóbálva sztorizik, míg készül az ínyencség. -Melyik házba jársz amúgy? – pattan fel izgatottan, gyorsan megigazgatja tündérruháját, majd ismét meglóbálja pálcáját a levegőben. -Házszínűvé varázsolom a forrócsokinkat, mit szólsz hozzá? – mivel ma ő a jótündér (vagyis kitudja miféle klánból szalajtották a törpét), az volna a dolga, hogy kívánságokat teljesítsen, vagy legalább vidámabbá varázsolja mindenki napját. -Mi is hozzá a varázsige? Mindig elfelejtem! – kezd sopánkodni. Pocsék egy boszorkány, az biztos. Kész életveszély pálcával a kezében. Viszont kivételesen lelkes az iparban!
|
|
|
|