28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! Love
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. október 13. 18:38 | Link

Ashley
Egy vasárnap délután

Olyan unalmasan indult ez a nap, se munka, se prefektusi feladatok, Keith-t sem találta, Nath elől még mindig bujkál, a diákok többsége pedig eltűnt a folyosókról. Talán mindenki Bogolyfalván tölti a napját, hisz olyan szép az idő odakint. Talán neki is csatlakoznia kéne hozzájuk… áhh, nem. Inkább a szobájában ücsörög a földön, hátát az ágynak vetve, és nyuszmókjával játszadozik. Szegénykét úgyis elhanyagolta az utóbbi időben. Éppen kedvence szőrét bontogatja, és nagyban meséli neki, milyen borzalmasan hagymaszagú emberrel találkozott reggeli közben, mikor rátör a megvilágosodás. Hatalmasat sikkantva ugrik fel, nyusziját a hóna alá kapja, és kiüget a szobából.
A klubhelyiség bejárata felé rohanva majdnem elgázol egy szerencsétlent, akinek azonosításához szüksége van fél percre.
-Jajj, bocs… izéé… ááá, szia! Hogy is… igeeen, Ashley! Velem kell jönnöd! Nagyon fontos! Életbevágó! – megfogja a kezét, és minden magyarázkodást mellőzve elkezdi maga után rángatni. Trilliannek csak úgy lobognak a fülei út közben, olyan sebességgel haladnak – remélhetőleg - egészen a konyha ajtajáig, ahol végre Leonie is megtorpan, hogy kifújja magát. Vigyorogva fordul eridonos kis pajtása felé, hogy elmesélje, mire fel ez a heveskedés.
-Hagymát kell szereznünk! Szerinted adnak a manók? Mármint nem egy-két szemről van ám szó, hanem több zsáknyiról. Tudod, mostanában mindig eltűnik a dugicsokim meg a szobatársaimé is. Neked nem? Én már egy csomó diákot hallottam panaszkodni. De azt hiszem, eszembe jutott a megoldás. Még a nyáron történt, hogy ugyanígy jártunk otthon, és egyfolytában kiürült az édességtár. A bátyám mesélte, hogy van egy kis gonosz lény, aki amerre jár, minden csokit felfal. Ráadásul csapatban költöznek egyik helyről a másikra, és most azt hiszem, megszállták a kastélyt – aggodalmasan hadarja végig a sztorit, amiben… nos igen, még 16 éves fejjel is hisz, mert ha egyszer a bátyja azt mondta, akkor az úgy is van. Nyilván nem a srác nyomta be egyfolytában az egész készletet. A naivitás felfoghatatlan határokat tud ölteni nála. Már csak Ash-t kell meggyőzni, hogy bizony itt az iskolában is ilyen súlyos problémák vannak.
-De Kevin hallotta, hogy hagymával el lehet őket űzni, és tényleg! Teleraktam a házat, igaz, anya nagyon mérges volt, és büntetést is kaptam, de aztán képzeld! Többet nem tűntek el a csokik! – tökéletes boldog meggyőződés tükröződik az arcán, miközben meglóbálja nyusziját a lány orra előtt.
-Gyorsan kell cselekednünk, és behagymáznunk a kastélyt, mielőtt az összes finomság eltűnik! Az borzalmas lenne, gondolj bele! Mindenki nagyon szomorú lenne, de mi tudnánk segíteni még most!
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. október 14. 23:06
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. október 15. 09:51 | Link

[Leonie]

Békésen tanulmányozta a klubhelyiségben a legújabb tárgyat, amit meg akar bűvölni -egy kézi tükröt-, és a könyvet, amiben a varázslatokat keresi hozzá (anyának szeretne egy tükröt csinálni, ami bármikor, ha belenéz, szép dolgokat mond neki: hogy csinos, hogy gyönyörű, hogy szép a haja, jó az illata) amikor bevágódik egy lány, aki olyan gyors, első pillanatra nem is sikerült azonosítania, de aztán megáll mellette.
-Szia Leonie! Ashley vagyok.-
Köszön, és kisegíti rögtön a lányt, de közben neki is eszébe jut. Nem csinál ő ebből problémát, a nagyok sokszor nem ismerik fel, vagy csak annyira, hogy ő az a kis buzgómócsing, amit nem is ért, hogy lehetne egy mócsing, ami egy húscafat, konkrétan, buzgó! De nem vitatkozik már ilyeneken, csak megrántja a vállát, és tovább sétál. Kornélhoz se mehet oda bármikor, amikor sokan vannak vele, bár a fiú ezt nem tiltotta meg, de a nagykislány szerint nem örülne ennek, és nem szeretné, ha megint haragudna rá.
Az exprefekta azt mondja, életbevágó a problémája, szóval aggodalmasan összecsapja a könyvet, leteszi a tükröt is, és már rángatja is a vörös elfelé, ki tudja, hová. A konyhában kötnek ki, ahol összehúzott szemekkel nézi Leoniet, nem emlékszik rá, hogy bárki életbevágó problémáján segített volna már a fokhagyma, szóval úgy dönt, gyanakvó álláspontját nem hagyja el, és inkább megsimogatja Leonie nyuszikáját, és ha a lány engedi, akkor el is veszi tőle. Ő fogja a nyuszit, ezzel épp eléggé segít, nem? Hiszen akkor Leonie mindkét keze szabad, és tud életet menteni.
A kérdéseire hamar, kérés nélkül magyarázatot kap. Szemei egyre jobban kerekednek, ahogy hallgatja a képtelen történetet, sosem hallott még ilyen lényről, pedig elég sokat ismer már, amennyit tanult róluk!
-Behagymázni a kastélyt?! Hűha, ez nagyon nagy munka ám! Biztos vagy benne, hogy van ilyen lény? Sosem hallottam róla... én leszek a fegyverhordozó, viszem a nyuszit, és a zsákot, jó?-
Nem akarja egy az egyben megmondani, hogy nem igazán hiszi a történetet, mert elhiszi, hiszen a legjobbat feltételezi Leonieról, de közben meg sosem hallott még ilyet. Lehet, hogy a lányt átverték? És vajon mit szólnak majd az átható hagymaszaghoz mindenhol?! De a lány nagyon elszánt, és ha tényleg a csokikról van szó? Szereti a csokikat, mások is szeretik, és biztos mindenki nagyon örülne, ha megfékeznék ezeket a költözőket... szóval az eridonos megmentési kényszer győz a kétségek fölött, és elvállalja, hogy valamennyire segít. Viszi a nyuszit, lebegteti a zsákot, amíg Leonie tömköd, első körben ezt el meri vállalni.
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. október 18. 16:55 | Link

Piros Pont

Nem is olyan meglepő, ha Leonie nem ismer fel valakit, vagy elfelejti a nevét minden második ismerősének. Ezt hívják szelektív memóriának, ahol egy kis gyári szűrőberendezésen folynak át az információk, és csak az marad meg, ami… fontos? Igen, többek között, hogy a keleti szárny első emeletének egyik kis eldugott folyosóján van egy kép, ami egy fickót ábrázol, aki elnevezte az összes levelet a kedvenc fáján.
-Tudom, hogy nagy munka, de ezzel megmentjük az összes diáktársunkat – bizonygatja lelkesen saját igazát. Ash nem akarhatja, hogy egy boldogtalan csokimentes kastélyban éljenek. Hiszen az borzasztóbb vég lenne, mintha maga Darth Sidious jönne Sith hadseregével a Bagolykő ellen!
-És ne mondd azt, hogy a bátyám hazudott nekem! – ha most nála lenne Trillian, tüntetőleg őt szorongatná, és kitakarná vele a furán túl agyas tökmag körvonalait. Viszont jószívűen átadta neki imént az állatkát - aki nyilván nagyon hálás, hogy egy kicsit megszabadult enyhén őrült gazdájától -, így most csak mélyen megbántva összefonja maga előtt a karjait. Az ő Fynncije szent és sérthetetlen, jócskán piedesztálra emelt emberi lény az életében, aki ha azt mondaná, egészséges kiugrani egy toronyablakból, Leonie különösebb gondolkodás nélkül megtenné neki. Mázli, hogy a bátyja nem kéri meg ehhez hasonló őrültségekre. Na, jó, egyszer megtörtént, de akkor csak a másodikon voltak, és az ablak alatt… na, mindegy, kissé eltértem a tárgytól. A vörösék meg nem haladnak az akcióval, pedig minden perc számít.
-Ha Fynn azt mondta, hogy van, akkor van, máskülönben meg mivel magyarázod, hogy mindig eltűnik a csoki? – hoppá, hoppá, most aztán sarokba lett szorítva a kis eridonos. Rávigyorog a lányra, és megpaskolja a vállát.
-És különben is… a hagyma nagyon egészséges. Kivéve a vámpíroknak. Legalábbis egy mugli filmben azt láttam, hogy nem szeretik – jah, egyszer látta a „Drakula halott és élvezi” című örökbecsű művet; azóta igen furcsa tévhitben él a vérszívókkal kapcsolatban. Ráadásul sejtelme sincsen róla, hogy egy-kettő még a kastély falain belül is garázdálkodik. Valahogy mindig elsiklik a pletykák felett, meg az egyértelmű tények felett is.
-Szóval ez jó a fejfájásra, megfázásra éééés az álmatlanságon is segít ám – ezt a nagymamája magazinjában olvasta, az pedig részletkérdés, hogy nem a hagymaszagtól lesz jobban a nép… a lényeg, hogy Áslí félig-meddig rábólint az akcióra.
-Nem is tudooom… végül is, ez elég korrekt csapatmunkának tűnik, és ahogy látom, Trill jobban kedvel Téged, mint engem – derül fel az arca, majd hirtelen közelebb pattan a lánykához, és belekotorva az aurájába suttogóra fogja hangját.
-Akkor most az a terv, hogy te eltereled a manók figyelmét, amíg én kilebegtetek egy zsák hagymát. Tudom, hogy az egy páncélra sem elég, deee… nem tudsz valami varázslatot, amivel sokszorosíthatni lehetne őket? – igazi összeesküvés zajlik itt, kérem szépen, de már annyira izgatott, hogy meg sem várja a választ. A részletkérdések megtárgyalását későbbre hagyva, az ajtó felé fordul, és résnyire kinyitja.
-Háromra indulsz, jó? Eeegy… kettőőő… hááá… - és belöki a konyhába Ash-t. Remélhetőleg tud improvizálni újdonsült bajtárspajtása.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. november 8. 10:35
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. november 4. 17:44 | Link

[Leonie]

Sokat hallotta már másoktól, hogy Leonie őrült, de nem hitte el. Őrültnek nevezni valakit nagyon nagy modortalanság, és sértő is! De azért azt, ahogy beszélget a lánnyal, aki belemászik a személyes terébe - ezzel hátrálásra késztetve a nagykislányt, bevallja, hogy kicsit... bolondos. Simogatja kezében a nyuszit, nem tudhatja, jobb-e neki nála, de örül, ha így van, ez kitüntetés egy ilyen cuki kis szőrmóktól.
Amiket a hagyma élettani hatásáról mond, azokra azért kétkedve rázza a fejét - van, amit igaznak talál, van, amit meg nem, de nem kezdi el kioktatni a lányt kivételesen. Már csak arra lesz figyelmes, hogy belökik az ajtón. Csak így, váratlanul, hogy terelje el a figyelmét a manóknak.
Szóval beesik a konyhába, kezében a nyúllal, és nagy szemekkel, pirosodó arccal, tanácstalanul, riadtan néz a manókra, akik odasietnek hozzá, megtudni, hogy mit óhajt, és azonnal elkezdenek neki kaját hordani, meg elkapják a karját, és beterelik a konyhába.
-Nem, én semmit!-
Mondja zavartan hebegve, miközben hagyja, hogy a manóáradat egyre beljebb és beljebb kísérje. Nem tudja, mit mondhatna, de valamit kellene. Legjobb lenne az igazat, de ő nem kér semmit. A kezében tartva egyre sürgetőbben simogatja a nyuszit, amikor is...
-A nyuszit simogassátok meg! Biztos szeretne répát, salátát, meg... mindenfélét, amit egy nyuszi eszik.-
Vágja ki magát a szorult helyzetből, és nagyon büszke rá, hogy nem kellett hazudnia, elvégre nem gondolkozhat egy nyúl fejével, fizikailag képtelen, de... ha nyúl lenne, biztos szívesen enne ilyesmit. És nem mondta biztosra, hogy a nyuszkó ezt tényleg meg akarja enni, csak feltételesen. A terv tökéletesen kivitelezett, büszke magára, ahogy tartja a kis szőrmókot, amit a manók felváltva simogatnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. november 17. 23:36 | Link

Ashley

Ashley határtalanul aranyos kislánynak tűnik, szegényke nem járt túl jól Leonieval, akinek nyilván eszébe sem jut, milyen kínos helyzetbe hozza őt azzal, hogy belöki a konyhába. Hiszen ez inkább vicces, nem? Bár vöröskénk imád szerepelni, szóval fordított helyzetben a legkevésbé sem szeppenne meg, és valószínűleg elkezdene hastáncot tanítani a konyhás manóknak.
Hamar kiderül, hogy újdonsült barátnőjét nem kell félteni, mert feltalálja magát az apróságok között. Inkább azon kéne aggódni, hogy Ash alig nagyobb náluk, így kifelé menet nem biztos, hogy észre fogja venni őt a tömegben. Igazából ezek a manócskák annyian vannak, hogy szinte bodysurfözni lehetne rajtuk. Mondjuk nem Leonnak, de ők ketten simán végigmehetnének rajtuk.
S míg háztársa és Trillke a figyelem központjában leledzik, hölgyünk osonó üzemmódba kapcsol, és befolyik a nyitva hagyott ajtórésen. Oké, igazából feltűnőbb nem is lehetne, ahogy próbál végigkúszni a padlón valami raktárfélét keresve, és szerencséjére meg is találja azt. Nem hiába állandó látogatója ennek a csodás helynek. Kikeres egy nagyobb zacskó hagymát, felkapja, és lábujjhegyen visszaoson a manókkal telt helyiségbe. Természetesen nem kerülheti el a figyelmet, és egyből betámadja egy manó, hogy mit szeretne azzal a zacskónyi hagymával. Most kezdjen el magyarázkodni, hogy zsonglőrködni tanul, és nincs elég labdája? Nem. Helyette felvisít, és elkezd Ashley felé rohanni.
-Meneküüüülj! – szegény kis teremtések nem győznek félreugrálni előle, hogy el ne üsse őket. Amint eléri az eridonos hölgyeményt, elkapja a kezét, és elkezdi kifelé rángatni. Majd legközelebb bocsánatot kér a kis barátaitól, amiért ekkora felfordulást okozott, hiszen a menekülők mindent leejtenek körülötte.
-Trill megvan? – kérdezi maga mögött becsapva az ajtót. Most, hogy végre biztonságos területre értek, ledobja a zacskó hagymát, és kikotorja szeméből a kilónyi hajat, hogy lásson is valamit. Miután ezzel megvan, izgatottan pillant újdonsült pajtására, és nevetve ugrálni kezd.
-Ez milyen izgalmas volt! Csináljuk megint! – gyors váltás: elkomolyodik az arca.
-Neeem, majd legközelebb. Most menjünk megmenteni az iskolát! – és ő komolyan elhiszi, hogy jót tesz a világgal. Felragyog az arca, felkapja a hagymát a földről, és előreugrándozik. Nem zavarja, ha esetleg Ash még nem heverte ki az iménti sokkot, elvégre ez akkora móka volt!
-Gyere, menjünk! Keressünk páncélokat. Ugye tudsz valami bűbájt, amivel sokszorosíthatjuk az alapanyagot?
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 11. 11:15 | Link

[Leonie]

Fogja a nyuszkót, akit a manók simiznek felváltva, és etetnek is a különböző zöldségekkel, amiket mondott nekik. Béke, és harmónia lehetne ez az életkép, de szeme sarkából meglátja az osonó Leoniet, és rögtön eszébe jut, hogy itt nekik most küldetésük van. Eddig ő rendben vette az akadályt, még úgy is, hogy fel se készült, szóval igazán büszke magára, már csak háztársának kell megcselekedni, amit a csokiellátmány-mentő akció megkövetel, és akkor minden rendben lesz.
Csak hogy ez nem ilyen egyszerűen nagyszerű, ugyanis a manók éber figyelmét nem sikerül kijátszani. A lány kiabálni kezd, Ashley összerezzen, és körbenézve azt se tudja, merre léphetne menekülés címszóval, tekintve, hogy a manók mindenhol ott vannak, némelyiknél alig nagyobb ő is (költői túlzással, elvégre mégis csak egy nagykislányról beszélünk).
Nem kell azonban sokáig gondolkoznia, hová lépjen, hová ne, ugyanis a hagymával menekülő vörös démon elkapja a karját, és rántja is magával, hogy csak úgy lobog utána.
Nem gondolta, hogy élve megússzák ezt a kalandot, mégis sikerül kijutniuk a konyhából, és még a nyuszit is diadalmasan felemeli, hogy bizony megvan, mert ő ügyes, és minden kiszabott feladatot teljesített maradéktalanul a menekülésen kívül, de azt meg megoldották közösen.
Halálra sápad, amikor a lány, megnyugodva, hogy a nyula is megvan, közli, hogy csinálják megint.
-Ne!-
Közli határozott elutasítással, mert ha ezt ismételni akarja a másik főnix, akkor egyedül fogja csinálni. Túl sok adrenalin volt ez egyszerre egy ekkora kis szervezetnek. Bólint, amikor Leonie küldetéstudata közbeszól, hogy bizony meg kell menteni a kastélylakókat.
-Természetesen tudok.-
Válaszolja magától értetődően, elvégre nagyon-nagyon sok bűbájt ismer. Nem is érti, az emberek miért nem töltik az idejük nagy részét tanulással, elvégre az olyan jó móka, és... kifizetődő, mindig kifizetődő. Furcsa is, hogy a lány nem tud ilyen bűbájt.
-Ugye végzünk takarodó előtt? Mert utána már nem szabad kint maradni.-
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint