 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
|
Mirácska
Nem sokat írt, meglehetősen tömör volt. Egy helyszín, időpont és egy név. Megtehettrem volna, hogy nem megyek el, hisz nem köteleznek rá, de Mira közelebb állt hozzám, márcsak magától a puszta ténytől, hogy az unokaöcsém jegyese. Éjfél előtt 10 perccel értem le ide, amit azórámra tekintve nyugtáztam. Siettem.
Nem igazán élénkek ilyenkor a lepcses szájú, naprakész portrék, és a tanároknak sem fáj a foguk semmire. Benyitottam, és a még ébren lévő manók rögvest körbe is álltak. Alig bírtam tenni egy lépést is, egyet majdnem felrúgtam. Nem tudom, miért, de mindig sajnáltam ezeket s manókat, pedig itt igazán jó sorsuk van. Kicsik, sokan vannak, nyilván érvényesül náluk a birkaeffektus, és nagyon meghatározható jellemük sem lehet.
- Rendben, akkor egy rántott csirkemellet kérek ..
Nem jutott eszembe a neve, csak oroszul, de azzal meg nem mennének sokra, így mihelyst észrevették a megakadásomat, egymás szavába vágva kérdezték a köretet. Vagy 20at felsoroltak és végül a hasábburgonyát választottam: már el is tűntek. Mély levegőt szívta, be, majd fújtam ki egyenletesen és baz asztalhoz leültem. Órámra néztem 23:58 körül lehet tekintve, hogy nem digitális. Nem sokára be fog toppanni.
|
|
|
David Benett
INAKTÍV
Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
|
|
Írta: 2013. szeptember 15. 20:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=173601#post173601][b]David Benett - 2013.09.15. 20:31[/b][/url] Mirácska Nem sokat írt, meglehetősen tömör volt. Egy helyszín, időpont és egy név. Megtehettrem volna, hogy nem megyek el, hisz nem köteleznek rá, de Mira közelebb állt hozzám, márcsak magától a puszta ténytől, hogy az unokaöcsém jegyese. Éjfél előtt 10 perccel értem le ide, amit azórámra tekintve nyugtáztam. Siettem. Nem igazán élénkek ilyenkor a lepcses szájú, naprakész portrék, és a tanároknak sem fáj a foguk semmire. Benyitottam, és a még ébren lévő manók rögvest körbe is álltak. Alig bírtam tenni egy lépést is, egyet majdnem felrúgtam. Nem tudom, miért, de mindig sajnáltam ezeket s manókat, pedig itt igazán jó sorsuk van. Kicsik, sokan vannak, nyilván érvényesül náluk a birkaeffektus, és nagyon meghatározható jellemük sem lehet. - Rendben, akkor egy rántott csirkemellet kérek ..Nem jutott eszembe a neve, csak oroszul, de azzal meg nem mennének sokra, így mihelyst észrevették a megakadásomat, egymás szavába vágva kérdezték a köretet. Vagy 20at felsoroltak és végül a hasábburgonyát választottam: már el is tűntek. Mély levegőt szívta, be, majd fújtam ki egyenletesen és baz asztalhoz leültem. Órámra néztem 23:58 körül lehet tekintve, hogy nem digitális. Nem sokára be fog toppanni.
|
|
|
|
Amira Loveguard
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
|
|
Írta: 2013. szeptember 15. 20:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=173610#post173610][b]Amira Loveguard - 2013.09.15. 20:54[/b][/url] Drága sógorIzgult. És félt. De nagyon. Két évvel, és egy hónappal később megismétlődött, amit egyszer már nagyon nehezen, de átvészelt. Csak most nem olyan könnyű...most igaz, és biztos. Retteg, hogy Kristóf mit fog szólni. Úgy gondolta, a legjobb az lesz, ha először nem szeretett vőlegényének újságolja el a gólyahírt, hanem a leendő sógorának. David benne van az első ötben, akiket a szívébe zárt örökre, már csak az emlékek, na meg a barátságuk miatt is. Az pedig csak hab a tortán, hogy Kristóf unokatestvére, de inkább bátyja. Nagyon röviden fogalmazott a bagolyban, nem akart köntörfalazni. Muszáj beszélniük, és találkozniuk kell, kész, pont. Nem valószínű, hogy bármi is eszébe juthatott, miért hívja el éjfélkor egy esti nasira, és ez jó. Nem tudta eldönteni, milyen ruhában menjen. Megmutassa-e elsőre, hogy az eddig teljesen lapos hasa pici pocakká nőtt, vagy inkább terelje el a figyelmet róla. Végül az utóbbira esett a választása, és hozzá illő, de kicsit lazább ruhadarabokat kapott magára. Valószínű, hogy a magassarkútól sosem fog megszabadulni, így természetesen az öltözködés végezetével azt húzott a lábára. A kopogása visszhangzott a kőfalak között, és egyáltalán nem figyelt rá, kik járkálnak tilosban. A jelvénye is a táskájában rejtőzködött. Sietett, hogy időben odaérjen a konyhába, két okból is. David, és mert megéhezett. Szusszanva lépett be az ajtón, ahol egyből körbenézett, és egy mosolyt varázslova az arcára odalépett a sráchoz. Miután egy puszit nyomott az arcára, leült mellé, mit sem törődve a manókkal. -Szia Dave -köszönt is, és az arcán semmi nem látszott abból, ami belül eluralkodott rajta. Az izgalom és a pánik keveredése. -Mi újság? Jól vagy? Beth? -egyből rázúdította a kérdéseket, hogy tereljen. Ruha
|
|
|
|
|
David Benett
INAKTÍV
Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
|
|
Írta: 2013. szeptember 15. 22:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=173650#post173650][b]David Benett - 2013.09.15. 22:25[/b][/url] Mirácska Kihozták már a manók a kajámat, mire megjött a leányzó - bár mindehhez 5 prc elég volt. Nagyban elkezdtem lapátolni befelé, nem túl szalonkészen a csirkemellet, és mikor a lány belépett, épp egy nagy falattal bírkóztam. De olyan szórakozott volt szerintem, hogy fel se tűnt neki. Odajött, megpuszilt, amit viszonoztam. A manók sürgölődését mintha észre se vette volna, majd rögvest felőlem kérdezett. Még jó, hogy lenyeltem a falatot, mert ha nem tettem vokna, most bizony kibukna a számból a falat, mert leesett az állam. Letettem mindent ami a kezemben volt, valami törlőalkalmatosságba megtisztítottam, majd egyik kezem az ő gomlokára, másikat az enyémre tettem. Nem, láza nincsen, max hőemelkedése. - Heló. Mi történt, mi a baj, Mira?Törekedtem arra, hogy a szemeibe nézzek, amit remélem hagyott, és nem nézett direkt elfele. Jól volt felöltözve, mint általában, nem láttam semmi szembeötlőt legalábbis addig nem, amíg gyirsan végignéztem rajta - hátha kettővel több keze lett, vagy valami. Nem, semmi, ismét a tekintetét kerestem, az éhségem seperc alatt elmúlt. Egyik kezemmel elé toltam a tányérom , hisz ha már ide hívott találkozni, nyilván éhes. Basszus, mi lehet a baj? Csak nem Kristóffal van valami? Nem lesz esküvő? Nem, az a szerencsétlen csak én lehetek, Kristófnak sose kívánnám. Igazából ha tudnám, az ő elkövetkező gondjait is magamhoz venném, nekem már úgyis mindegy, de neki még lehet szép élete.
|
|
|
|
Amira Loveguard
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
|
|
Írta: 2013. szeptember 15. 22:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=173654#post173654][b]Amira Loveguard - 2013.09.15. 22:50[/b][/url] SógorkámPróbálta nyugtatni magát, de tudta ő is, hogy ez nehezebb mint gondolja. Persze a képessége miatt kénytelen volt megtanulni, hogy hogyan tartsa kordában az érzéseinek kitörését, de az izgalommal nem tud mit kezdeni. Ha nem erőlködött volna, még a lába is járt volna, mint akinek lámpaláza van. David is észrevette, és a kérdéseket figyelmen kívül hagyva kérdezett rá Amira gondjára. A feketeség mély levegőt vett, majd kifújta, és a srác szemébe nézett. Ismeri, elég jól. Nem tudott és nem is hazudott volna neki, de azért szerette volna egy kicsit húzni a dolgot. Megkordult a gyomra, úgyhogy gyoprsan el is kapta a pillantását sógoráról, és a körülötte álló manókra nézett. -Uborkát...és palacsintát kérek...nem! Spagettit, uborkával, és majonézzel -a végén bólintott egyet, hogy ez a végleges kérése. Torokköszörüléssel fordult vissza Davidhez. A haját hátrasimítva vett egy újabb mély lélegzetet, de még mindig nem beszélt róla. -Ó, látom éhes voltál -vonta fel egy pillanatra a szemöldökét mikor észrevette, hogy a srác már nagyjából be is fejezte a késői vacsorát. -Na jó...az a helyzet, hogy... -ajkába harapott, és felállt. Megfogta a barátja kezét, hogy a hasára rakja, hátha így könnyebb. -Érzed? -mozgatta egy kicsit rajta, hátha észreveszi a nem túl szembetűnő kis dudorodást. -Nem tudom mit csináljak...félek. Nem akarom, hogy ezzel elveszítsem Kristófot... Úgy érzem, rosszul fog reagálni... -lesütötte szemeit, miközben visszaült, persze Dave kezét nem engedte el, csak lazán az ölébe ejtette.
|
|
|
|
|
David Benett
INAKTÍV
Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
|
|
Írta: 2013. szeptember 15. 23:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=173674#post173674][b]David Benett - 2013.09.15. 23:58[/b][/url] Mirácska Ez az éjféli kajálás nem is rossz ötlet, egész elandalító. Az lenne, ha az egyik hozzám közelálló nem mindössze 3 szavas levélben kérne egy találkozót egy eléggé szokatlan időpontban, de ki tudja, lehet minden menyassszony megbolondul az esküvője napjáig..Stop! A lány gyakorlatilag beviharzott mellêm, a falat lenyelése is nehézséget okozott, annyira meglepődtem. Majdnem fellökte a manókat, amiért épp készültem letolni. Szinte mellém csúszik, puszit ad, majd mintha teljesen normális lenne a hely meg az idő, felőlem kezd érdeklődni. Na ne szórakozzunk már, nem vagyunk óvódában! Válaszomra kér uborkát palacsintával. Szent ég, megmérgezték vagy úgy elverte valaki, hogy belebolondult?! Nem szólok semmit, rezzenéstelen arccal várom a magyarázatát a szórakozottságára. A manók közbe elreppentek mellőlünk nekem meg kezdett elegem lenni, hogy ebben a félhomálxyban nem látom Mira arcát. Szemvillanásnyi idő alatt gondolatban megtaláltam a lámpát és a szokásosnál több időt vett igénybe a felkapcsolása. Persze, nem csoda, Mirát látva eléggé aggódok az épeszűsége miatt. - Gondoltam kihasználom ha már helyben vagyok.Reagáltam végül arra, hogy észrevette a tányért. Egy pillantást vetettem rá most már rendes fényben, és valóban nem sokat tudtam volna adni a lánynak a rendelésemből. De uborka spagettivel se rossz.. Anyám, biztos valami őrült fogyókúrába fogott.. Amint felpattant vonásaim kissé felengedtek, tekintetem le nem véve a lány arcáról, ami eddig se tükrözött túl sok jót. Amint tenyerem a hasához ért egy fél pillanatra eszembe jutottak sötét emlékek, de mihelyst megéreztem a kis dudort, tudtam mit akart elmondani nagy nehezen. Világos a szétszórtságának oka, és megdöbbent arckifejezés ült ki az arcomra - Kristófé, igaz? Hány hónapos lehet? Mikor voltatok együtt utoljára, ha kérdezhetem?Kitörtek belőlem a kérdések. Őt nyilván más érzés kerítette hatalmába, de én boldog vpltam, igazság szerint magam sem tudom, hogy miért. - Ide hallgass, ha gondolod, tálalom én Kristófnak.Nem húztam el a kezem, inkább bátorítóan próbáltam simogatni a lány kézfejét, miközben kihozták...az uborkás spagettit.
|
|
|
|
Amira Loveguard
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
|
|
Írta: 2013. szeptember 16. 23:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=173998#post173998][b]Amira Loveguard - 2013.09.16. 23:06[/b][/url] SógorkámAhogy David kezét a pocakjához emelte, kellemes érzés futott végig rajta. Egy-két másodpercig tartott ez, ugyanis a döbbent arckifejezés nem sok jót ígért. Szívverése felgyorsult, ajkába harapva fürkészte a fiú tekintetét. -Az lényegtelen -legyintett. -Megvizsgáltak már...hat hetes, és persze, hogy Kristófé -halvány mosoly ült ki az arcára, leplezve a kétségbeesést. Furcsa érzések kavarogtak benne, és egyik sem hagyta nyugodni. Egyedül nem tudta volna megoldani, ezért is hívta segítségül a sógorát, mindezt egy eléggé szétesős este után, amikor előkerült az ágya alól a dugi cigisdoboza is. -Ez kedves tőled...de jobb lesz ha én mondom el...ha elmondom neki... -ő maga sem tudta, mi fordult meg ilyenkor a fejében, de vagy hatféle ötlet futott végig már másodperc alatt az agyán. -Köszönöm -rámosolygott a manókra, akik a tányér lerakása után még mindig ott nyüzsögtek körülöttük, majd elvette a kezét az öléből, ezzel együtt Dave kezéből. Hümmögve látott neki az uborkás vacsorának, miközben szabad keze automatikusan a hasára csúszott. -Tudod, nagyon félek. Attól félek, hogy minden megváltozik, egyedül maradok... De ha Ő mellettem marad, akkor is...még az évet sem tudom befejezni -nem nézett fel, a villával szórakozva magyarázta el, mi az ami a kis lelkét nyomja. -Nem is értem, hogy lehetséges ez. Nem terveztük, basszuskulcs, még az esküvőt sem hoztuk szóba! -kicsit hangosabban esett ki a kezéből a villa, persze csak a tányérra, mint kellett volna. Ez volt az a pillanat, amikor egy újabb mély lélegzetet vett. Tisztában volt vele, hogy ha nem hagyja abba ezt a kitörést, még baj is lehet, amit nem engedhet meg magának.
|
|
|
|
|
David Benett
INAKTÍV
Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
|
|
Írta: 2013. szeptember 21. 11:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=175154#post175154][b]David Benett - 2013.09.21. 11:08[/b][/url] Mirácska (: Ha valamire, akkor erre számítottam a legkevésbé. Kis híján megfulladok az éjszaka közepén, mert Mira úgy robban be, mint egy terminátor. Halandzsázik, zavarban van, akkora baromságokat hord össze, hogy én részegen értelmesebben beszélek, mint most ő. Kis bevezető kör után a kezem a hasára tette, melynek ismertem a puhaságát. Minden rendben, csak.. csak egy életet hord a szíve alatt. Ráadásul mint hamar kiderült, az unokaöcsém kicsijét! - Amira, akkor meg nincs mitől tartanod! Földesy is le lesz nyűgözve, ahogy most én isnle vagyok!Bátorítom a lányt, aki teljesen odavan. Bár nem csoda, mert nem hiszem, hogy nagyon tervezett egy gyereket ide az iskolába.. Hat hetes. Az már fejlődő apróság. - Tényleg bevezetem neki a gondolatot, nyilván ő is gondolt gyerekre, szóval..Harított, újra labdába rúgok. Ha nekem ilyen nyögvenyelősen adta elő a dolgot, Kristóf előtt csoda lenne, ha nem kapna szívrohamot! Kihozzák a furcsa rendelést, a kezeink elválnak egymástól. Míg elkezd enni a lány, addig kérek magamnak egy vajsört, neki meg egy narancslevet. Mégsem kérhetem egy kismamának ugyanazt, mint magamnak! Elillantak az aprók, és végül kibökte a lány, hogy mi bántja annyira. Jogos félelem lenne, ha nem Kristófról lenne szó. Mihelyst kiesik a villa a kezéből teljes testemmel felé fordulok, arcát pedig finoman a két kezem közé fogom. Egy darabig nem nyitom szólásra a számat, kerestem a megfelelő választnés tekintetem a lányon nyugtattam. - Ha Yaristával lett volna ugyanez, alapozott lenne az aggodalmat. Ismered Kristófot, ahogy én is, és ő az én jobb felem. Tűzön-vizen kiállna érted, bármi lenne is a gond. Sosem láttam olyan boldognak, mint veled. Ő sosem fog elhagyni. Érted? Soha.Igyekeztem minél megnyugtatőbb hangnemben mondani ezt neki, mert így is gondoltam. Vagyis tudtam. Földesyre az életem rábíznám. Homlokom a lányéhoz nyomom, persze csak finoman és egyik ujjammal körözök kicsit az arcán. - Kislány, nem lesz semmi gond. Nem terveztétek, nekem is van egy 3 éves lányom Budapesten egy volt Rellonostól. Az a lány nem mondta meg, hogy terhes. A lány születése után 2 évvel tudtam meg egy rokonától, hogy bizony az én vérem. Borzalmasan éreztem magam, hogy arra nem méltatott, hogy tudassa velem. Neki az volt a kifogása, hogy nem akart beleszólni az életembe, hisz az az enyém. Az meg se fordult a fejébe, hogy esetleg őket választanám.. Szóval Kristóf szeret téged, ez a lényeg. És nem leszel egyedül. Mindketten itt vagyunk neked. Végül megpuszilom Amira homlokát és elmosolyodom. Ekkortájt szervírozzák az italokat, amiket az asztalra tesznek, ám nem rögtön engedem el az arcát a lánynak, kicsit még várok vele.
|
|
|
|
