Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447226#post447226][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.01.03. 19:35[/b][/url]

Michelle mindössze egy szemforgatással jelzi, hogy neki aztán mindegy, üljön le a fiú, ha annyira hajtja a vére. Részéről abszolút mindegy, mit csinál, míg őt hagyja kulturáltan étkezni. Vagyis, így érzi, míg Vasil meg nem szólal. Első megjegyzése sem volt épp főnyeremény, mert akinél ezt jelenti a humor, az kifejezetten… Áh, hagyjuk. A második megjegyzése sem kis ellenszenvet váltott ki a szőkeségből, úgyhogy a múltkor megszerzett plusz pontok egyenes arányban nullázódnak, illetve tartanak a végtelenbe. A mínuszabbik fajtába persze.
A hablatyolásra Michelle nem reagál, ismét az előtte lévő kajára fordítja tekintetét és hatalmas falatot halmoz villájára. Nem szégyelli, hogy jó étvágya van, sőt, igazán dicséretesnek tartja, hogy mer enni fiú előtt így. A legtöbben álszent módon csak mondják, hogy ők ugyan nem éhesek, persze közben kiesik a szemük. Na ha a Venant éhes, nem köntörfalazik. Kér magának két pizzát, meg egy krémest levezetésképp és mindet beburkolja. Most is inkább csak azért zavarja a megjegyzés, mert nincs jó kedve. Mikor Vasil ismét megszólal, a lány villája megáll a levegőben, pontosan a szája előtt. Annyira ösztönösen vonja fel szemöldökeit, hogy az már vérlázító.
- Nem mintha sok közöd lenne ahhoz, hogy rajtam mi fogható és mi nem, arról nem beszélve, hogy ezt nem most és nem veled fogom kitárgyalni. Inkább ennék – azzal szájába teszi az utolsó falatot és a tányért arrébb tolja, hogy maga elé vegye a krumplipürét. Magába. – Ha lehet – toldja még meg gyorsan mondandóját, azzal rákoncentrál az előtte lévő csodára. Egyszerűen imádja a krumplipürét, te jó isten, napokig el tudna élni rajta.
A következő kérdésnél megáll kezében a villa, ismét, ugyanis a testvéreiről kérdezi őt Vasil. Ez még önmagában nem lenne gond, de feltépett sebeken tapicskol éppen a navinés. Láthatóan Michelle nem repdes az örömtől, hogy fel lett hozva a téma, de üsse kavics, úgy dönt, ha már diskurzus van, válaszol. Bár azt hadd tegyük hozzá, hogy a srác mai teljesítménye után ez kifejezett jóindulatra enged következtetni. Igen, az előbbi pofátlan megjegyzésekre gondolunk. Bizony.
- Van - na, amikor azt mondtam válaszolni fog, azt nem említettem, mekkora terjedelemben. Újabb falat krumplipüré. Hirtelen azt sem tudja hány testvére van. Vér szerinti három, féltestvér egy - bár ezt ugye apjukból kiindulva sosem lehet tudni -, az összesen négy. De ezek már belső információk, majd ha kérdezik, megmondja. Harapófogós játékot játszik éppen a rellonosunk, kíváncsi, Vasil meddig bírja cérnával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447237#post447237][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.03. 19:57[/b][/url]

Kezd egy kicsit bűntudata lenni. Igen, kissé megpiszkálta a lányt ego szinten, de hát nem tud elmenni a tény mellett, hogy Michelle két pofára tömi magát, mint egy feneketlen kajakút. Ami egyébként nemhogy visszatetszést kelt benne, hanem igazán tetszik neki, hogy ilyen jó étvágya van Michelle-nek és nem zavartatja magát előtte. Mintha csak egy családi vacsorán ülnének, ahol mindent szabad. Mondjuk nem gyerekek már, hogy rájuk szóljanak, de Vasil nem ezt szokta meg, a Durmstrangban szigorú szabályokhoz volt minden kötve, még az evészet is. Így igazán tetszik neki a Bagolykő szabadelvűsége, ahogy olvasta, csak az igazán nagy kihágásokért járnak igazán nagy büntetések.
- Persze jó étvágyat! Nem akarlak zavarni, még a kézfejem is a főzelékbe kerülne – humorkodik tovább, bár a mondandója őszinte. Nem szeret zavarni, és igazán élvezettel nézi, ahogy csinos szőkeség betolja a kaját, hatalmas adagokat mérve ki az evőeszközére. Mondjuk vicces és morbid a jelenet, ahogy odanyúlna Vasil, Michelle pedig a villájára tűzi az ujját és elrágcsálja szenvtelen arccal. Nevethetnékje támad, de csak mosoly jelen meg az ajkain, nem akar bunkó lenni.
- Ő is itt tanul? Vagy több is van? Aztán jó tesó-e? Az enyémeket tűzre kéne dobni, annyira imádnivalók. A tiéd is ilyen kis pernahajder? Biztos oda van érted és tenyerén hordoz, igaz? – érdeklődik, bár nem tűnt olyannak a téma, amit Michelle szívesen szóba hozna. Bár az is közrejátszhat, hogy éppen eszik, ő meg mégiscsak zavarja. Természetesen ő sem felejt el enni, szépen lassan fogyni kezd a sajttál, meg a halat is felszelte már, és egy két falatot el is fogyasztott már belőle. Most jön a sajtos szószos halpálca, élvezettel fogyasztja el, de egy nagyobb szálka megszúrja a nyelvét. Elfintorodik, majd egy kábé 5-7 cm-es csontdarabot húz elő és nézegeti nevetve.
- Máris ki akarnak nyírni – kuncog tovább, majd félreteszi a szálkát. Egy kis leves is érkezik az egyik manó hihetetlen módon ugrálja körül a párost és majdnem megkönnyezik őket, ahogy jóízűen esznek. Vasil szinte alig tudja két falat között a köszönetét kifejezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447249#post447249][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.01.03. 20:14[/b][/url]

Kis híján meg is köszöni, hogy hagyják enni, de úgy dönt, csak lenyeli a következő falatot. Nem, kannibalizmussal igazán nem vádolhatják. Sok van a számláján, van egy olyan érzésem, hogy több is, mint ami kiférhetett volna, de embert nem eszik. Esetleg halálra átkoz, de mint kaja? Pfuj!
Tovább tömi a fejét jóízűen, még a testvér téma is csak egyetlen pillanatra akasztja meg. Válaszol egy lazát, aztán teszi is a szájába a falatot, mikor kérdésáradat következik, amitől majdnem félrenyel. Hirtelen már nem is olyan vonzó ez a sok kaja, hogy szóba hozta nála Vasil a testvér dolgot. Leteszi az evőeszközét és hallgatja a fiút, miközben szemei szikrákat szórnak. Tapintat? Mint fogalom? Áh! Idegen szavak szótára, én mondom. Michelle lepillant a kajájára, csücsörít egyet, úgy néz fel megint a navinésre. Ha eddig kételkedtünk abban, hogy a mai nap folyamán elszakad a cérnája, akkor tévedtünk. Nagyon nagyot. A szalvétájával megtörli a száját, majd felkönyököl az asztalra és közelebb hajol Vasilhoz. Nem cukin közel. Fenyegetően.
- Van két nővérem, akiket évek óta nem láttam, egy féltestvérem, aki apám hancúrjából van és egy ikertestvérem, aki puszta kedvtelésből fogta magát és lelépett. Mondd, ez válasz a remek kérdéseidre? - az arcán ülő mosoly sok minden, csak nem kedves. Hangsúlya egyenesen fenyegető, amolyan "még egy szó és nemcsak az az egy szálka akad majd a torkodon, hanem mondjuk az a szimpatikus fakanál ott a manó kezében". Az enyhe elmebajt betudjuk a feltépett sebeknek, de ez a hidegvér rosszabb, mintha üvöltene. Inkább zengne tőle a konyha, törné rommá a berendezést, vagy tudja a halál, de ez rosszabb mindennél.
- Nem meglepő - mormogja Vasil megszólalására és ismét kezébe veszi a villát, hogy folytassa az evést. Nem lakott jól, csak egyszerűen muszáj volt az előbb abbahagynia, mielőtt megfullad. Innentől kezdve, reményei szerint ez a veszély nem fogja fenyegetni. Bár, ha ezt is a navinésre bízzuk, végezheti Michelle az Azkabanban vagy bármelyik másik szigorúan őrzött börtönben. Nem vicc. Tényleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447274#post447274][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.03. 20:44[/b][/url]

Vasil beindult, és tudja, hogy ezt mind a szőkének köszönheti. Érzi a veszélyt, hiszen egy kicsit túllőtt a célon, mivel a lány abbhagyja az evést. Nos, ez nem volt tervbe, hiszen így nem tudja nézni, ahogy a csillogó fogak között eltűnik az étel, és a kecses nyelv nem nyúl ki a kanálba, hogy maradéokot a gazdája csinos ajkai közé jutassa. Viszont a kedves, vagy éppen fáradt nézés átalakul, egészen fenyegetővé. Vasil akaratán kívül nyúlt a darázsfészekbe, hiszen csak egy szimpla ismerkedős kérdést tett fel, a lány pedig láthatóan nem örül nagyon ennek. Mi több, be akarja zárni a bolgár fiú száját azzal, hogy a szép szemeit összeszűkíti. valahogy ez viszont új Vasilnak, neki pedig fontosak az új élmények. Az más kérdés, hogy nem hülye, hiszen az elmúlt évek alatt tudja, hogy mit várhat egy ilyen nézéstől, a tapasztalata bőven megvan ahhoz, hogy tudja el kéne hallgatnia. Kettős érzést kezd a lelkében gyúlni, egyszerre tartja kissé hidegnek Michelle-t és… a lényeg, hogy kezdi elcsavarni a másik a fejét. De az is lehet, hogy ő szeretné csak ezt hinni, sőt biztos benne, hogy a bolgár évek után itt mindenfélére lehet majd esélye, akár barátokat is szerezhet. Ez azért nem semmi! Ezért aztán most visszavesz egy kicsit, csak a másik kedvéért.
- Mondhatjuk. Bocs, nem tudhattam, hogy ennyire kiakaszt ez az egyszerű kérdés, nem akartam, hogy megbántódj. Remélem, az ikertestvéred visszajön, mégiscsak elég bunkó dolog szó nélkül lelépni, ezt még én is tudom - húzza el a száját és együtt érez Michelle-lel. Az ő nővérei is egyszer csak nem voltak, most meg nem tudni, hogy hol vannak. Annyira mondjuk nem hiányoznak neki, de mégiscsak a testvérei. Legalább éljenek a fene vinné el őket. Még az is meglehet, hogy így volt.
A halszálkás jelent után kap egy nem túl szép beszólást. Hiszen lehetett volna viccesen is válaszolni, de Michelle még mindig dühös lehet, mert éppen megerősítette, hogy nem annyira hiányzik ide a fiú.
- A manóktól nem várná az ember – teszi hozzá, hiszen tényleg a manók nagyon kedvesek és szolgálatkészek. Persze vannak olyanok, akik a gazdáik érdekében sok mindenre képesek, de ölni akkor sem lehet kényszeríteni őket.
- Imádom nézni, ahogy eszel. Olyan… jóízűen csinálod, hogy meghozod a másik étvágyát. Ráadásul nem piszkítod össze a villát, meg a kanalat, két morzsával, hanem normálisan tolod. Bocs, de ez tényleg király, valahogy természetes és jó – reméli, ezzel már rendbe lesznek, mert igencsak bámulta az egész kajálást. Ami pofátlannak hathat, ha nincs mögötte indok, Vasil pedig valamiért ebben élvezetet talál. Elég fura, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447287#post447287][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.01.03. 21:21[/b][/url]

Hála a magasságosnak úgy tűnik, hogy Vasil veszi az adást. Lehet, ha még tennénk a fejére egy csomag alufóliát befogná az HBO-t is, de egyelőre megelégszünk, ha a Michelle által sugárzott jeleket értelmezi. Szőkeségünk fenyegető pózba vágása után visszasüpped kényelmesen székébe és ismét lapátolni kezd. De valami hihetetlenül jóízűen. Óóó igen, a krumplipüré adta örömök. Komolyan, még egy egér is megenne egy elefántot ettől a látványtól. És ez teljesítmény.
Aztán, csakhogy ezúttal végleg elboruljon az agya, kap pár becsmérlő szót az ikre is. Oké, Misire sok minden igaz, lehet őt ütni-vágni ezernyi, sőt, milliónyi dologért, de csak és kizárólag egyetlen embernek: Michelle-nek. Ő maga nyúzhatja és idegesítheti, szidhatja az öccsét, de hogy más tegye, azt nem tűri el. Szőkeségünk jobb keze ösztönösen markolja meg a kést a tányérja mellett. A fejében lévő hangocska - vagyis ez volnék én - egyenesen tiltja neki, hogy bármi butaságot tegyen, így igen nagy önuralom végeredményeképp elengedi a pengét.
- Szerintem meg foglalkozz azzal, ami téged érint. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. A helyedben is inkább a kajámmal foglalkoznék, az legalább meglátszik rajtad - goromba stílusban teremti le Vasilt. Azt is hozzátenné még a mondandójához, hogy "anyádék is inkább mentek volna moziba", de ezt túl durvának érzi. Immáron az utolsó hajszálon táncol a fiú, egyetlen apró lépés választja el attól, hogy a rellonos nekiessen. Idegesen eszik tovább,mikor újabb dicséret érkezik a táplálkozási szokásaira. Nem mondod ember, már azt hittük csipeget! Csipeget, mint egy madár nevű ló. A torta éppen időben érkezik meg. Michelle mosolyogva veszi el a manótól, megköszöni, majd elhessegeti és ahogy az apróság hátat fordít, szőkeségünk feláll, leteszi Vasil elé az édességet.
- Segítek, hogy megtanuld, hogyan kell ugyanilyen jóízűen enni - annyira kedvesen cseng a hangja, hogy mire Vasilnak leesik, már késő. A Venant-lány iszonyat lendülettel nyomja bele a fiú fejét a tortába, igazából fültől-fülig terjedően csokoládés lesz a srác. Csak egy dolgot bán a rellonos: ezt a finomságot. Szívesen evett volna belőle rendesen. Kárpótlásképp végighúzza ujját a torta épen maradt részén és ujjáról végtelenül... Khm... Nőiesen nyalja le a sütemény apró kóstolóját. Az ideg szinte ki is szállt a szervezetéből. Felemelő érzés volt ez a kis "tréfa".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447332#post447332][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.03. 22:23[/b][/url]

Hát, hát. Eléggé túllőtt a célon, pedig azt hitte, hogy csak egy kicsit. Hiába is mondaná, hogy nem akarta, már túlságosan is belebonyolódott a dolgokba és most az egyszer tetszett neki, hogy cukkol mást. Nem ilyen általában, de tényleg aranyos volt Michelle neki teli szájjal, meg a módszerrel, amivel jóízűen eszik. A testvérkérdés kicsit megakasztja a beszélgetést, mi több idegessé teszi a másikat. ~ Biztos történt valami köztük, a fenébe! ~ Átkozza magát, mert valóban nem volt célja megbántani a másikat, csak az őszinteség beszélt belőle.
- Oké, bocs – emeli fel a két kezét és a vidámsága is leolvad róla. Most nagyon mellé lőtt, kicsit kényelmetlenül is érzi magát, talán jobb is lenne, ha elmenne. Fogalma sincs, hogy mit csinált Michelle ikertestvére – két ilyen szépség egy helyen, te atyaég! -, de valamit nagyon elronthatott, ha ennyire felbosszantotta a lányt a kérdésével. Komolyabb bocsánatot is kérne, de nem tartja éppen jó ötletnek, a lány eléggé agresszív lett már így is. Most van meglőve azzal kapcsolatban, hogy melyik az igazi Michelle, akivel először találkozott, vagy a mostani.
- Ige… - néz rá kíváncsian, de már nem is lát semmit, hiszen a torában landol a feje. Most ő is elveszíti az önuralmát, hiszen lobbanékony típus, és nem tartja túl nagy ellenfélnek a lányt, nem is gondol igazán ebbe bele. Felemeli a fejét és letörli a szeme előle a tortát, hogy kilásson, és közben megkóstolja a szájába tolult darabokat. Egészen ízletes lenne, csak a tálalási mód nem éppen volt kedves.
- Remélem, szereted a bolgár konyhát – nem teketóriázik és mosolyogva teríti be a másikat a levesével, bár egy kicsit sajnálja, hogy pazarolja a finom ételt. Sajtdarabokat vesz a kezébe és felpattan, maga elé vesz egy tányért pajzsként. Vigyorog egy kicsit, bár az arcába kenődött krémmel eléggé nevetséges már így is.
- Szóval… így megy ez Magyarországon? Pazarlunk?  - nem vár választ, inkább dobálni kezdi a sipítozó manók közepette Michelle-t.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447383#post447383][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.01.03. 22:59[/b][/url]

A bocsánatkérés elsuhan füle mellett, nem különösebben érdekli. Különben is, Vasil olyan, mint egy tolvaj: azt nem bánja, hogy lopott, de azt igen, hogy börtönbe került. Vagy valami hasonló hasonlat, a lényeg annyi, hogy előbb kellett volna gondolkodnia és nem most megbánnia a hablatyolását. Vergődik itt, mint cetbálna a Szaharában.
Aztán végre valahára elérkezik az elégtétel perce. Michelle, előre tudván cselekedetének következményeit, kaján vigyorral fogadja el a tortát a mit sem sejtő manótól, majd kedvesen helyezi a gyanútlan navinés elé. A terve tökéletes. Egy nőies, ám igen határozott mozdulattal tossza fejbe zabálnivaló társát, akinek arca olyan ívesen landol a tortában, mint amilyen ívelt a Nap aranyozott széle. Szinte költői magasságokba emelkedve tudná kifejezni örömét, melyet most a hedonizmus kifejezetten elítélendő irányzatának tud be. Kárörvendőn kóstol bele a süteménybe, mint aki jól végezte dolgát nyalja le ujját. Csak azért is, hogy a fiút idegesítse. Ezért megérte a szenvedés.
Már épp valami lesújtó megjegyzéssel zárta volna a diskurzust, s ezzel együtt lépett volna sült krumplis olajra, mikor váratlanul az ölébe pottyan némi bolgár kaja. A levessel önmagában nem volna baja, de az végig eláztatja a rajta lévő ruháját. Ez a farmer esetében nem is lenne gond, de a póló... Fehér volt. Nos, Vasil kifejezetten jól teszi, hogy menekül, mert rellonosunk agya érzékeli a versenyhelyzetet, s olyan reflexszel hajítja Vasilnak a megmaradt tortát, hogy a manók csak pisloghatnak. Isten áldja a vívóleckéket! Bár mátrixos nem lett tőle a szőke, azért annyi haszna volt, hogy sikeresen eltalálja a fiút ismét.
- Odavagyok a bolgár konyháért, de Magyarországon nem csípjük az idegeneket. Lásd vendégszeretetünket, a ház specialitása - azzal marokba fogja a megmaradt pürét és egyenesen Vasilt célozza meg, miközben elvágtázik az asztal végébe és azt felborítva menedéket csinál magának. Hogy a rosseb enné meg azt a fürge kabócaszellemet. Mire várnak még a manók? Holt lelkek eljövetelére? Ha ezen múlik hív egy szellemet ide, de tüstént, a lényeg, hogy kapjon még kaját. Éppenséggel mázlija van, észreveszi, hogy egy hatalmas adag puding, nagy valószínűséggel a nagyterembe szánva elkészült. Nos akkor, itt az ideje egy kis fürdésnek. Kitörik a rejtekhelyről és megragadja a hatalmas tálat, majd védekezőn rögtön becélozza vele a navist. Na az nem lehet, hogy nem ő győz. Arról nem beszélve, hogy gyorsan a végére érne ennek a menetnek, mert át akar öltözni. Egyszerűen gusztustalan levesszaga van és átlátszik a felsője. Brr.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=447669#post447669][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.04. 12:24[/b][/url]

A manók kitettek magukért, tényleg. Minden nagyon finom, még ha gusztustalanul, vagy éppen nevetségesen – nézőpont kérdése – áll a fején. Kicsit sajnálja, hogy a torta nagy része tönkrement miatta, nem hárítja el a saját felelősségét az egészből. Viszont nem hagyhatja annyiban az egészet, szóval megküldi a leányzót a levessel… a szép fehér pólón a sárga leves egész furcsa mintát rajzol ki.
Kicsit hátralép, mert a kis ismeretsége Michelle-lel elegendő volt ahhoz, hogy tudja a lány bosszút áll majd. Vesz egy kis muníciót magához és fedezéket néz ki, ami egyelőre csak egy szék előtte. A rellonos pedig máris küldi a finom főzelékét, amit eddig olyan jóízűen evett. Ez azért meglepi Vasilt, meg a sebesség is, így ha nem is az egész, azért jócskán jut a ruhájára belőle, de ez még nem elég. Úgy látszik, hogy Michelle túl komolyan veszi az egészet, és ebből kulináris háború fog kezdődni. Legalábbis, ahogy a lány védelmi állásba húzódik, erre enged következtetni. Vasil meglát maga mellett egy tányérnyi ragadós, lekváros fánkot, és máris megpróbálja egy kicsit megviccelni a lányt.
Egyet nagy magas ívben dob felé, még senkit sem látott, aki elsőre ezt nem vette be. Csak közben találkozik egy tál pudinggal is, ami majdnem teljesen beteríti őt. Na, elkapja Vasilt is a harci ideg, szóval elküldi a fánkokat a lány felé, aki vélhetőleg még az első ívest figyeli. Ezt a cselt hógolyózásnál is ajánlatos bevetni, nagyon vicces tud lenni.
- Ezért megfizetsz, francia fruska! – belemarkol mindkét kézzel a kukoricás-rizses tálba és már küldi is a bombákat, emellett elindul, a fő bosszújára véresen – azaz lekváros - szájjal Michelle felé. Lehet megijedni, muhahaha. Még a vigyora is Jokeres most. Hogy mire készül, még maga sem tudja, de elégtételt akar venni a szőke, szexi levespóló verseny első helyezettjétől…
Szóval csak közeledik leendő áldozatához, még azt is elfelejti, hogy pálcával talán könnyebb lenne elintézni a másikat. Az nagyon nem lenne fair, végül is ez az egész nem arról szól, csak annyiról, hogy a francia felvágott nyelvű kisasszony megkapja a jussát, és hogy a bélpoklos maradhasson. Vasil visz neki egy kis desszertet…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=448043#post448043][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.01.04. 18:46[/b][/url]

Csak azt a csodálatos tortát sajnálja annyira, meg a fehér pólóját, a többi mind elviselhető fájdalom. Büszkeségén csorbát valami sajtdarab ugyan nem ejthet, de egy vereség az ételek csatájában bizony megviselhetné. Ha nem szórakozna amúgy iszonyatosan jól.
Miközben megindul a puding felé, látja az érkező fánkot, de könnyedén tér ki előle, miközben a pudingot mondhatni a szó szoros értelmében ráborítja a bolgár srácra. Ha azt mondjuk, hogy a konyhát ezennel katasztrófa sújtotta területnek nyilváníthatjuk, akkor azzal azt mondjuk, véletlenül leesett egy szöszmösz a kitakarított lakásban. Na, ez itt több, mint káosz. Már épp menekülne, mikor azon kapja magát, hogy találat érte, lekváros trutymó nevezetű lövedékkel. Csak azért trutymó, mert mire Michelle ruháján landol, addigra nem hasonlít fánkra, de még csak ehető ételre sem. Valljuk be, elég gusztustalanul néz ki így a páros. Ha a rellonos valami műkörmös maca lenne, Vasilnak már kikaparta volna a szemét azért, amit a külsejével tett, de be kell látnunk, a Mihaellel eltöltött évek sokat fiúsítottak rajta. Ezen is csak röhögni tud.
- Szeretnéd mi, te bolgár barom? - alliteráció. Alliteráció mindenütt! Michelle arcán is ott ül a görbe, ahogyan újabb támadás indul ellene valami rizses-kukoricás cuccal. Pár szem azonnal bele is ragad a hajába, de a nagy részét sikeresen elkerüli. Bár azt mondhatnánk, hogy ez esetében optimális! Aztán éppen új muníciót keresne, amikor felfigyel a közeledő Vasilra. A véresen közeledő Vasilra. Kétségbeesést színlelve hátrál és egyszer csak háta falat ér. Ha azt vesszük, hogy a fiú nagyobb is és erősebb is nála, akkor nincs esélye, de ha rábízzuk a csúszás erejére - meg a szélre -, akkor talán könnyen kikecmereghet a sarokba szorított szituációból. Pálcája ott lapul a zsebében, de úgy dönt, ha eddig fair módon intézték, maradjon ez így most is, nem fog trükkökkel nyerni. Még egy utolsó fánkdarab - amit sikeresen letépett magáról - lapul a kezében, mint SOS muníció, de egyébként védtelen. Jaj mi lesz itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=448109#post448109][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.04. 20:13[/b][/url]

Beindult a háború! Nagy csaták és vérre menő küzdelmek ugyan nem lesznek, sőt, ha minden jól megy halottak sem, de Vasil nem hagyja magát. Ő egy olyan országból jött, ahol mindig forr a levegő és mindig résen kell lenni, különben megjárod, jobb esetben. Ha figyelsz, van esélyed, hogy elkerüld a dolgokat, vagy legalább megúszd őket. A tortával Michelle-nek sikerült felpiszkálnia a „bolgár barmot” benne, és a válasz sem maradhatott el, jó szaftos volt. De lehet, hogy csak lekváros? Ki tudja már azt, Palacsintaország fővárosa viszont Michelle ruháján megtalálható néhány helyen. Mondhatjuk, hogy a rellonos nyomokban lekvárt tartalmaz, aki allergiás rá, ne közelítsen! Vasilnak viszont kötelessége megindulni és elmondania másiknak, hogy minek is tartja, amire már az említett baromság vissza válasz képében meg is érkezik hozzá.
- Rellonos ripacs, hát ez kell neked? – közelít tovább a lányhoz, aki közben megérezvén a veszélyt hátrálni kezd. Az más kérdés, hogy a „véres Vasil” már majdnem elröhögi magát, miközben nagyon is komolyak a szándékait azzal kapcsolatban, amit kitalált. Már abban is biztos, hogy egyszer meghógolyózza majd a lányt, mert hát úgy látszik a bélpoklos vevő rá. Végül odaér hozzá, addig próbálja kikerülni a támadásokat. Megáll előtte, hogy Michelle elhasználhassa a maradék tartalékát is rajta, majd egy hirtelen mozdulattal odalép hozzá és szorosan megpróbálja átölelni. Ha sikerül neki, akkor szinte hozzádörgölőzik, mint egy kukac még az arcát is a másikéhoz keni. Nyilván nem lesz tökéletes a támadás, de amit tud, azt megteszi. Végül, ha nem lökik el, vagy hasonló ellép a lánytól és úgy gondolja, hogy ezzel ő nyert. Bármi is a végeredmény azért még odapiszkál egy kis szösszenettel.
- Na, bélpokloska, hogy ízlik a bolgár kaja? – vigyorog, mint a tejbetök, de ahogy kinéz, az biztos, hogy egy katasztrófa. A háttérben a manók pedig egymást csitítgatják, mert némelyikük igen ki van kelve magából.
- Maradnod kéne takarítani, mégiscsak te vagy a lány… - emeli meg szemtelenül a szemöldökét Michelle-re sandítva. őszintén szólva, még így is bájos neki, ha éppen nem torzul  idegbajosra a francia szőke pofija.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=448130#post448130][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.01.04. 20:29[/b][/url]

A kajacsatába ékelődve megkezdődik az első igazi alliterációs szájkarate is, amelyet eddig 1-1-gyel kihoztak x-re. Michelle vére forr, egyszerűen imádja, hogy végre valami lázba tudja hozni. Mi azért megkérdeznénk tőle, hogy nem úgy értette-e, hogy valaki, de inkább hagyjuk a fenébe. Mióta Mihael elment és egyedül tengeti a napjait, azóta nem szórakozott ilyen jól, végre őszintén, a szívét is beleteszi valamibe - oké, ez bugyután hangzik, de valóban akarja és csinálja és élvezi. Ez haladás.
- Ha te azt tudnád, te kis naiv navinés! - a falhoz szorítva várakozik. Tudja, hogy nincs menekvés. Az utolsó fánkdarabkát és odaveti Vasilhoz és kíváncsian várja, hogy mit fog tenni a fiú. Tényleg, mindenre fel van készülve: titkos muníció, halálra csiklandozás, még a péppé verést is számításba vette, de az ölelés túl hirtelen érkezik. Szőkeségünk egy pillanat alatt megmerevedik, majd mikor végre reagálni tud fel is kiált és elkezd nevetni. Nevetni emberek, az mi? Próbálja eltolni magától a fiút ahogy csak bírja, de nincs az az isten, aki leszedné róla a srácot, úgyhogy végül is tűri a támadást. Mikor végre vége, abbahagyja a nevetést és végignéz magukon. Többet mond minden szónál a látvány.
- No és neked a magyar vendéglátás? - felhúzza fél szemöldökét és továbbra is a falnak támaszkodik. A pofátlan navinésit nekije. Megcsóválja a fejét, hihetetlen, mit műveltek. Az viszont tény és való, hogy megvívták a csatájukat. Megpillantja a Vasil lába alatt éktelenkedő lekvár és pudingkeveréket, majd ördögi terve kiteljesedni látszik. Nem látszik rajta, hogy tudja, most jön az utolsó csapás. Közelebb lép és egyszerűen kibillenti az egyensúlyából a bolgárt, hogy az remélhetőleg mikor támaszt keres, megcsússzon a padlón. Óóó igen, ez a tökéletes támadás.
- Az lehet, viszont te vagy az újonc, rád fér az ideszokás - keresztbe fonja karjait és ha feltételezzük, hogy Vasil taknyolt, akkor lazán átlép rajta, hogy felállítsa az asztalt, meg egy széket és ráüljön. Remélhetőleg nincsen akadálya a tervének, ha mégis akadna, mondjuk egy menet közbeni borulás, oda se neki. Még dagonyázhatnak egy utolsót, már teljesen mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=448270#post448270][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.04. 22:03[/b][/url]

Belehúztak eléggé, ha lehet így mondani. Vasil mindenhogy kinéz most, csak jól nem, a ruhája is megtépázódottan és csalódottan nézne a fiúra, ha élőlény lenne. A bolgárt viszont egyáltalán nem zavarja, hogy koszos, remekül szórakozik, és ugyan nem az Örs Vezér Teréről indult, de elvitte a hév. Amit lehet Michelle-hez vág, még egyszer egy manó is kezébe akad, de azt zavartan elengedi bűnbánó fejjel. Élvezi, hogy partnere akadt a játékban, ráadásul most bár elszántnak, de nem morcosnak tűnik a francia poussin, szóval talán megbékélhetett már Vasil rossz szólásival kapcsolatban. Neki még mindig van egy kis szálka a lelkében, hogy rosszat kérdezett, de felül tud majd emelkedni rajta.
A haditerve végül beválik, átkarolja Michelle-t és a saját trutyiját – igen, ezt már nem nevezné ő sem ételnek – a lány ruhájába dörgöli. A szöszke nevetni kezd, és Vasil sem bírja tovább, bekapcsolódik, élvezettel törli bele a lányba az arcát is, és arra sem figyel, hogy hova. Neki most nem számít, hogy az előtte lévő igenis egy szép lány, hanem csak a móka és az, hogy Michelle mennyire jókedvű és talán megbocsájtó. Végül ellép tőle, hiszen a ruházatuk immár hasonló, lesz mit kiszedni belőle… remélhetőleg nem mentek tönkre a szép szemű ruhái, azt sajnálná azért Vasil.
- Egész jó a konyhájuk, azért majd meg is kóstolom rendesen – vigyorog, de nemsokára kizúg alóla a talaj, ő pedig a földön találja magát, a hátára feküdve. Nem tud haragudni a másikra – talán kirúghatná a lábát -, inkább csak nevet és szétteszi a kezeit.
- Ó, ez nem ért, időn túl volt – nevet tovább, de nagyon jól érzi magát a padlón, figyelve a megtépázott Michelle-t.
- Oké, lovagias leszek, te nyertél – mozdul végül meg, majd óvatosan felkel és körülnéz. Elhúzza az ajkát balra, és kissé félős fejet vágva néz a másikra, meg a manókra.
Végül megvonja a vállát, majd besegít tényleg, és leül Michellel szembe.
- Ugye azért a ruhádról nem eszed fel majd a kaját, ha hazaérsz? Nem ettél meg mindent… - vigyorog, de gyorsan védekezni kezd.
- Jójó, csak vicceltem! Meg ne egyél… jaj! – már ezen is nevetni kezd, majd újra szétnéz. Disznóólat csináltak a konyhából. Halkan suttogni kezd.
- Szerintem… fussunk – nyújt békejobbot, és ha Michelle elfogadja, akkor felpattan, felhúzza a lányt és nevetve rohannak ki a konyhából. Vasil konkrétan majdnem felbukik még a sima padlóba is, majd meglátja a Navinébe vezető utat.
- Most mennem kell, ne haragudj! Majd összefutunk még és ha szerencsénk van, nem fog fájni – kuncog egy kicsit, és a közben utánuk eredő pár manós különítményre néz, majd szaladni kezd mosolyogva a szállása felé. Régen (n)evett(ett) már ilyen jót!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=454232#post454232][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2015.01.17. 18:40[/b][/url]

Lucy B.

Kell egy kakaó. Nincs mese. Nem fog kevésbé sajogni tőle a kezem, de legalább a kedvem jobb lesz tőle majd remélhetőleg. Ennek a nagyra nőtt vadembernek igazán kemény volt az állkapcsa, bár biztos vagyok benne, hogy az öklömmel való találkozás nem csak nekem volt fájdalmas. Kellett neki. Volt mersze kiröhögni. Egész úton a konyháig grimaszolva dörzsölgetem a szerencsétlenül járt kézfejem, mert ezt bizony megéreztem. Jót fog tenni az a kakaó. Legközelebb talán az árnyakat kellene előhívnom és kirémíteni az ilyen alakokból a lelket is, de ezt valahogy mindig sikerül elfelejtenem, ahányszor csak feldühítenek. Hirtelen jön a harag olyankor, és anélkül ütök, hogy egyáltalán meggondolnám. Sóhajtok egy nagyot, tudom én, hogy nem ez a legokosabb döntés, még folyton bajba is kerülök miatta, de még nem sikerült megváltoztatni a jól megszokott reakciómat ilyen helyzetekben. Beérve a konyhába az egyik szolgálatkész manótól kérek kakaót, és amíg várok, leülök az egyik székre a pultra könyökölve. Pár percen belül már előttem is gőzölög finom illatával töltve meg a levegőt a kakaóm. Összefut a nyál a számban. Még mályvacukrot is kaptam bele ráadásnak, úgyhogy nem marad más dolgom, mint megköszönni, mielőtt rávetném magam. Hálásan mosolyogva fordulok a manó felé és köszönöm meg a kakaót, majd bögrém fölé hajolok és belekóstolok. Igazán finom, és nem tudom, miért hat úgy, ahogyan, de ahogy szétárad az íze a számban, el is felejtem az iménti incidenst. Ez kellene nekem a mindenféle bigyók helyett, amiket időnként felírnak a pszichológusok, pszichiáterek és társaik. Nem mintha szedném, mert olyan leszek tőlük, mint valami álmatag zombi. Legközelebb meg is mondom annak az okos doktornőnek, hogy az itteni manók készítette kakaó a nyerő, mert most még Đomival is képes lennék normális beszélgetést folytatni, azt hiszem. Vigyorogva kortyolgatom hát szép lassan, mert bizony csodákra képes ital ez, még a kezem se fáj annyira tőle. Csodaszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=454344#post454344][b]Lucy Blake - 2015.01.17. 20:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=454573#post454573][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2015.01.18. 14:21[/b][/url]

A nyikorgó ajtó alapján társaságot kaptam. Nem pillantok fel, kortyolom tovább a kakaómat, mint ahogy azt a bátyám gond nélkül tenné például, és remélem, hogy nem valami újabb idegesítő csodabogár, akinek nincs jobb dolga, mint belém kötni. Igazából játszhatnám azt is, hogy Ádi vagyok, és nem hallom. Nem ez lenne az első eset. Nem is rossz ötlet, nyugtázom magamban, így hallgatok is tovább, mintha tényleg nem tűnt volna fel, hogy már nem vagyok egyedül. Jól van, megy ez, csak így tovább, mintha nem is létezne az egész külvilág, ám ekkor az a valaki megszólal. A manókhoz beszél csak, egyelőre talán észre sem vett, de a hangja alapján kétségtelen, hogy lány. Hm, ők mégse szoktak bunkók lenni, legalábbis elég kevéssel találkoztam, akinek előszeretettel vertem volna a fejét a falba. Jelzem, egyet sem bántottam ennek ellenére, mert nem ütök meg lányt, de azért az érzés elég határozottan jelen volt egy-két alkalommal, hogy inkább jobbnak látom azóta is kerülni azokat a nőnemű egyéneket messzire. Ez a leányzó különben is kedves éppen a manókkal, és még rám is köszön, mielőtt én tenném meg.
- Szia - köszönök vissza most már felé fordulva, és alaposabban is megnézem. Egyáltalán nem tűnik ismerősnek, pedig ha személyesen nem is ismerek mindenkit - képtelenség lenne - a nagy többségről tudom, hogy kicsoda. Szőke lehet a haja vagy valami világosabb barna, állapítom meg, miközben kutakodom az emlékeim között, hogy azért hátha mégis tudnék nevet társítani az archoz, de nem ugrik be semmi.
- Zsombor. Azt hiszem, még nem találkoztunk. Új vagy itt? - kérdezem meg végül gyorsan, még mielőtt azt hinné, hogy nem tudok beszélni vagy épp nem akarok.
- Szereted a kakaót? A manók isteni finomat készítenek - ajánlom máris, és belekortyolok a bögrémben maradt innivalómba. Azt hiszem, mindjárt kérni fogok még egyet, ebből sosem elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=454586#post454586][b]Lucy Blake - 2015.01.18. 15:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=455620#post455620][b]Gyarmathi Zsombor Xavér - 2015.01.21. 01:21[/b][/url]

Lucy B.

Egész aranyosnak tűnik elsőre Lucy, mint az a bemutatkozásából kiderül. Kicsit mintha zavarban lenne, vagy nem is tudom, de igyekszem nem tudomást venni erről, mielőtt még a végén elijesztem. Kezdem megszokni, hogy a lányok - meg a bátyám - egészen bonyolultan működnek, amihez én vagy fiatal vagyok még, vagy nem elég okos, de inkább nem piszkálok olyat, amihez nem értek.
- Én is örülök - válaszolom elvigyorodva, mint akinek nem tűnt fel, hogy mennyire formális volt az a bemutatkozás, és lépjünk is tovább. Hümmögve bólogatok arra, hogy új, sejtettem én, elvégre tényleg igyekszem mindenkiről tudni legalább, mert máskülönben honnan tudnám, kit érdemes megkeresni, ha úgy alakulnak a dolgok, hogy valami kell.
- Majd lassan. A lényeget már úgyis ismered szerintem. A konyha az egyik létező legjobb hely ebben a kastélyban, de komolyan - mondom, majd bele is kortyolok a kakaómba, amitől valahogy egészen szép a világ éppen, még úgy is, hogy folyamatosan hiányolom Zsófit. Vissza fog jönni, tudom én.
- Jó étvágyat - mondom rápillantva, amikor megkapja a szendvicsét. Ha nem egy órája ettem volna, talán még én is kérnék, annyira finom szendvicseket tudnak a manók összerakni, még a látványra is összefut az ember a nyál az ember szájában, de ha kérek, mi lesz a sütivel, amit ma beígértem Ádinak. Marad a süti, dupla adag diós-csokisat akarok enni, kell a hely a bendőmben neki, úgyhogy a kakaó mégiscsak elég lesz.
- Az jó - helyeslek arra, hogy szereti, majd a kérdésére az üres székre mutatok.
- Nyugodtan - teszem hozzá azért, hogy biztosan egyértelmű legyen.
- Na és honnan érkeztél? - kérdezem, bár igazából hagyhatnám is, hogy megegye a szendvicsét, mielőtt letámadom, de érdekel, honnan jött. Kíváncsi vagyok,

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456192#post456192][b]Cyanne North - 2015.01.22. 21:31[/b][/url]

Vasárnap este - igen, még takarodó előtt. Nem tudtam lemenni a vacsorához, egyéb fontos ügyeim intéztem, így hát lejöttem a konyhába egy jó kis sajtkrémleves erejéig. Amint beléptem, a manók odaszaladtak hozzám - kedvelem őket, nagyon vicces, ahogy önmagukról egyes szám harmadikban beszélnek.
Leültem ahhoz a bárpultféleséghez, ami ott van, ők pedig azonnal hoztak mindent, mi jó, de egyikük azonnal meg is kérdezte, hogy levest szeretnék-e, és hogy milyen levest, de meg se várta a választ, már hozzá is látott a sajtkrémleveshez, pedig nem is mondtam semmit. Ezek a manók áldások, azt hiszem.
A forró bögre hamarosan a kezembe került, én pedig hálás mosollyal néztem a kis manókra. Beleittam a levesbe - ők nagy szemekkel néztek közben -, majd mikor halálra dicsértem, ők boldogan hajlongtak.
Persze ők sürögtek-forogtak, csinálták a kis dolgaikat, én pedig magamba mélyedtem. Mármint, tényleg. Elgondolkodtam az elmúlt két napon. Két ember tudott meg rólam két nagyon fontos dolgot - Dwayne a legnagyobb félelmem, Dave pedig az egyik legnagyobb titkomat. Ezzel azt hiszem, semmit sem lehet kezdeni.
Utólag belegondolva egyébként hihetetlen bunkó voltam mindkettővel. Dwaynenek lassan egy háznyi szívességgel lógok, Davenek csak ezzel az eggyel, szerencsére, de már ez is épp elég.
Apró korty. A leves égeti a nyelvem.
Csavargatni kezdtem egy hajtincsemet. Elég gázul viselkedek mostanában. Nem győzöm majd kiengesztelni az embereket.
Bár, eddig sem foglalkoztam sokat ilyesmivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456330#post456330][b]Dwayne Warren - 2015.01.23. 14:16[/b][/url]

Vasárnap, kevéssel takarodó előtt - ez számára nem jelent többet, mint, hogy mos is hosszú, unalommal teli éjszakája lesz, amit kénytelen a kastély folyosóin tölteni. Kóros álmatlanságával együtt, ami évek óta kíséri az életét, nem esik nehezére a járőrözés, ezért szívesen vállalja, ha teheti. Most még sincs kedve fel- alá járkálni a hidegben, minduntalan elsétálva egy bizonyos ajtó előtt.
Tudja, hogy sem Léna, sem Zója nem alszik a kastélyban. A jelenlétük azonban itt akaratlanul kísérti őt, mint egy visszajáró, dühös szellem.
Szinte sosem vacsorázik a nagyteremben, próbálva elkerülni a zajt és a tömeget, emellett pedig csak nagyon ritkán éhes akkor, amikor egy átlagos ember szokott. Mintha csak ő lenne terhes, nem is az ex- barátnője, mióta tudja a dolgot, a bioritmusa felborult, akár egy ukrán disznószállító kamion. Éjszakai üzemmód, jelenleg abban él, a vacsoráját éjfél után, a reggelijét délben fogyassza, már ha van kedve ilyesmihez.
Lenyomja a kilincset, a nyíló ajtón túl az orrát azonnal megcsapja az aznapi  vacsora párája. Az állandó mozgásban lévő tűzhelyek okán itt mindig melegebb van, mint a folyosókon, a bőr kabátja az első, amit szétcipzároz, még mielőtt fölpillantva szétnézne.
Némán biccent a lány felé, mivel különösebb dolga nincs vele, így az elé siető manónak kezdi diktálni az utasításait, mit szeretne. Valami sokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456356#post456356][b]Cyanne North - 2015.01.23. 16:11[/b][/url]

Rég ettem ilyen finomat; némán szürcsölgettem a forró folyadékot a kis bögréből, amit a manók a kezembe nyomtak.
A légkör egyszer csak megváltozott, ahogy egy férfi úszott be a képbe, nekem odabiccentett, amit viszonoztam is. Rendelése elég hosszúra nyúlt, a manók kértek egy kis időt, így hát Dwayne várakozó álláspontra került.
- Köszönöm a múltkorit. - bukott ki belőlem. Nem fogom tudni elégszer megköszönni neki. Bár egy idő után rájöttem volna, hogy csak egy mumus az, és el is tudtam volna bánni vele, így hát nem azért jár köszönet Dwaynenek, hogy megvédte a védtelen, ártatlan áldozatot - azt akarom neki megköszönni, hogy nem kérdezett rá erre a legnagyobb félelem dologra, hogy ha éles helyzet lett volna, akkor is feltétel nélkül segített volna. Tudom, ez a dolga, de egy olyan hálátlan csitrit, mint én, tuti ott hagytam volna.
- És bocsánatot szeretnék kérni. - mondtam halkan. Nos, azt kell mondjam, nem túl gyakran kérek bocsánatot az emberektől, így hát Dwayne meglepődhet éppen. Bár tény, hogy nem ismer annyira. - Mármint, a viselkedésemért. Úgy ámblokk.
Beleszürcsöltem a még mindig gőzölgő levesbe, a kellemes sajtíz szétáradt a számban. A forró folyadék átmelegített, már nem fáztam annyira, mint mikor eszembe jut úgy általában egy dementor.
Ahogy visszagondoltam a tisztásos kalandra, eszembe jutott, hogy a mumus felvett egy másik formát pár pillanatra, mielőtt elillant. Megnyúlt, csuklyája leért a földig, és egy hosszú, fémes tárgy villant a kezében, valami kaszaféle. A kaszás lett volna?
Vajon Dwayne félelme ez, vagy azé az emberé, akivel találkoztam volna? Ő ott volt még a fák közt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456360#post456360][b]Dwayne Warren - 2015.01.23. 16:42[/b][/url]

Borda körettel, de semmiképp sem borsóval. Borsót még csak véletlenül látni sem akar. Ennek elmagyarázása úgy, hogy a bőszen bólogató manó is megértse, hosszabbra nyúlik  kelleténél, mindenesetre reméli, hogy sikerül áttörnie ezt a kulturális és nyelvi akadályt.
A kezeit a zsebében tartva nézi még pár pillanatig, ahogy a manó apró lábait szedve tovaiszkol a konyhában, mielőtt a hosszú asztalok egyikéhez lép. A Cyanne- től három helynyi távolságban húz ki egy széket, amire kissé darabos mozdulatokkal végül leül.
   -  Ez a munkám - tér ki az egyenes válaszadás elől, illetve fogadja Cyanne köszönetét a maga nyers, távolságtartó módján. Hiába azonban a rettentő hősies hozzáállás, a morózus külső és az a fene rossz híre, valójában mindig jól esik, ha megköszönik azt, amit tesz. Elvégre ezekért a kölykökért csinálja.
A kezeit összekulcsolja maga előtt az asztalon, kékesszürke szemeit várakozón tartja a lányon, bár néha elvándorolnak a furcsa színű, számára még mindig lenyűgöző haja felé. Ez az egy, amiről könnyen beazonosítja, akár a folyosókon, akár máshol - illetve a nevét is ez alapján sikerül fejben tartania.
   -  Tőlem ne kérj - vonja fel a szemöldökét kissé - Voltam ennyi idős. Ilyen voltam. Vagy még ilyenebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456361#post456361][b]Cyanne North - 2015.01.23. 16:52[/b][/url]

Válaszára megkönnyebbültem kicsit - akkor hát nem tart hülye, hálátlan csitrinek, akinek fogalma sincs, hol a helye a világban. Nem néz le a korom miatt (annyira), és nem maradt meg benne olyan mélyen ez a hülye viselkedésem.
- Azt megnéztem volna. - vigyorodtam el, majd kortyoltam egyet a levesből. - Gondolom, azért nem volt ilyen hajad. - felemeltem pár hajtincset, és meglengettem.
Tetszett, hogy végre nem ebben a cicaharcos "legyőzöm-a-másikat-mert-magasabb-rendű-vagyok" hangnemben beszéltünk, már kezd elegem lenni belőle, hogy minden egyes élőlény így szól hozzám, ha valami dolga akad velem. Mindenki próbál lehúzni, de szerencsére nem látják, ha sikerül is nekik. Még csak az kéne, hogy látszódjon az arcomon...!
- Egyébként, te mikor tanultál meg patrónust idézni? - az okot firtatni már nem akartam, hátha valami kellemetlen emlékbe botlunk, aminek következtében Dwayne ismét elutasító lesz velem és lekezelő.
Megkevertem a levest, amiben lassan olvadozott a sajt, illetve a kenyérgolyók is kezdtek feloldódni a forróságban. Mindig hideg ujjaim most kissé átmelegedtek, égette őket a hőmérséklet, de nem különösebben érdekelt. Szinte önkínzó módon rámarkoltam a bögrére, aminek következtében pár apró öltés vándorolt végig kezeimen, egy sokkoló hangjának halovány árnyékát hallatva. Apró mosoly szaladt szét arcomon. Hiányoztak már a villámaim. Az utóbbi időben nagyon keveset foglalkoztam velük...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456388#post456388][b]Dwayne Warren - 2015.01.23. 17:56[/b][/url]

Egy villanásnyi mosollyal szusszan egyet, épp csak megrázza a fejét. Nem, ilyen haja éppenséggel nem volt, ő egész máshogy fejezte ki a rebellis hajlamait. A tetoválásai is jóval később, a húszas évei elején kerültek a bőrére, korábban nem igazán igényelte az ilyesmit, még akkor sem, ha a bátyjai állandóan heccelték vele. Neki inkább... tettei voltak tinédzserként. tettek. amikre lehet, hogy mai fejjel már nem lenne büszke, ezért különösen szerencsés, hogy szinte sosem rágódik a húsz évvel korábbi ügyeken.
Elpillant a manók felé, akik egyike nekiállt a vacsorája módszeres kitálalásának. Nyel egyet, hogy legyűrje egyre kínzóbb éhségét. Az érzés könnyen kihoz belőle olyasmit, amit nem szeretne.
   -  Az akadémián - felel rövid hallgatást követően - Nem nagy dolog, mindenkinek tudnia kéne. hasznosabb, mint a nem t'om... állatból pohárbűvölés vagy ilyen baromságok, amit ti tanultok.
Könnyedén beszél, a lánnyal szemben az ő akcentusa erősen déli, eredendő súlyt kölcsönözve a szavainak.
   -  Na és te miért akarod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456434#post456434][b]Cyanne North - 2015.01.23. 18:44[/b][/url]

Igen, azt hiszem, mindenkinek sokkal kellemesebb ez a hangnem. Dwayne elmosolyodott, amit külön kis örömként, és hatalmas sikerként könyveltem el, ugyanis úgy nézett ki, félreismertem egy kicsit. Bunkó idiótának tűnt, akinek az érzelmi szintje megközelítette egy faág érzelmi színvonalát, de ezek szerint neki is vannak ilyen érzései, meg ezek a szokványos emberi dolgok.
Hosszan még sosem hallottam beszélni, így meg tudtam állapítani, hogy azzal az undorító amerikai akcentussal beszél, ami általában sérteni szokta a fülem. Én a brit akcentushoz és szóhasználathoz vagyok szokva, sokkal ünnepibbnek tartom, szebbnek. Mennyivel szebb a "bloody hell" a "holly shit"-nél, nem?
Interakcióba lépett velem, egy beszélgetésszerű dolog indult el, amit szintén egy hatalmas előrelépésnek tartottam. Pedig most éhes, és a pasik mindig morcosak, mikor éhesek, vagyis ezt mondják.
- Mert idegesít, hogy nem tudom megvédeni magam. A dementorok a legszörnyűbb lények amiket el tudok képzelni - igen, az inferusoknál is rosszabbak, mindennél. Már találkoztam élőben dementorokkal, legalább fél tucat volt, az apám védett meg. Azóta akarok patrónust idézni, de nem tanít meg rá.
Micsoda őszinteség! Hű, azt hiszem én is fejlődőképes vagyok. Úgy tűnt, mintha Dwayne hajlandó lenne a véleménye változtatására, ez szintén egy hatalmas meglepetésnek tűnt, ugyanis sosem hittem volna, hogy a péntek este után valaha rám fog nézni vagy felszólít majd az óráján.
- És hát, komolyan elgondolkodtam ezen az auror-dolgon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456522#post456522][b]Dwayne Warren - 2015.01.23. 20:46[/b][/url]

Hallgatja a mondandóját, közben az asztalon összekulcsolt kezeit nézegeti. Dementorok. Valójában, a tapasztalata szerint ez nem a legmegszokottabb mumus a tizenhét éves lányok körében, ez akkor is átfutott az agyán, amikor látta a dögöt visszamászni a fa korhadt odvába. A lányok inne kább pókokat, kígyókat és rovarokat szoktak látni, padlásszellemet, ilyesmit. A Sötét Nagyúr második visszatérése óta a dementorok ritkábbak, mint azok a bizonyos fehér holló, ő is csak távolról találkozott velük, még a kiképzése hajnalán - de hogy Cyanne személyesen tapasztalta őket? Egyelőre nem tudja, hogy elhiggye-e a kék hajó lányka szavait.
   -  Az sz*rügy - ad ismét kitérő választ, egyben hagyja rá a lányra a történetet. Nem hülye, biztos benne, hogy a dementorokkal való találkozás mögött komoly események húzódhatnak, ám mégsem firtatja azokat. Semmi köze hozzá, ha a lány el akarja mondani, úgyis megteszi egyszer. Addig pedig hadd cipelje egyedül a múltjának elvitathatatlan súlyát.
Hátrébb húzódik, hagyja, hogy a manó a fejéről az asztal lapjára csúsztatja a vacsorájával megrakott, jókora tányért. A gőzölgő bordán barna szósz csillog, körülvéve rizses és répás körettel - borsónak pedig szerencsére még csak nyoma sincs.
Az evőeszközöket egész ügyetlenül, a rossz kezébe fogva néz föl.
   -  Nem gondolhatod komolyan. Fiatal vagy és csinos. Ne áldozd be erre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456553#post456553][b]Cyanne North - 2015.01.23. 21:18[/b][/url]

Emlékszem arra az estére. Úgyszintén apával voltam, nála vacsoráztam - Lacey otthon feküdt betegen, valami förtelmes bájitalt kellett szednie. Apa elkészítette a vacsorát, bár nem volt túl jó. Aztán egyszer csak dementorok jelentek meg a házban (ami egyébként London egy nagyon csúnya környékének széle előtt volt egy köpésre). Elmondásom szerint voltak vagy tízen, de állítólag csak egy volt az. Apa állította meg; tisztán emlékszem a sas alakú patrónusra, ahogy átszelte a nappalit. Azóta sem volt hajlandó magyarázatot adni erre. Egyszer komoly baja fog esni.
Dwayne reakcióján csak elmosolyodtam, a rossz emlék miatt nem nagyon tudtam vigyorogni, pedig legszívesebben azt tettem volna. Milyen empatikus, milyen figyelmes!
A csinos azért jól esett, igazság szerint apámon meg anyámon kívül nem nagyon szokták ezt hangoztatni. Tény, hogy ők se nagyon mondják a kék haj meg a sápadt bőr miatt.
- Nos, köszönöm, de egyelőre nem nagyon tudok elképzelni más dolgot, ami foglalkoztat. Most gondolj bele! Milyen király lenne, ha kisütném a sötét varázslókat! - próbáltam érzékeltetni vele, megjelentetni előtte a jövőképet; gesztikulálásom közepette egy nagy mennydörgés dörrent, kezemből pedig egy villám szaladt a mennyezetbe. - Vagyis, amint tudom majd hang nélkül csinálni.
Erre ismét mosoly fészkelte be magát a szám szegletébe. Nincs olyan dolog, amit jobban szeretek csinálni a villámeregetésnél.
- Kérlek, Dwayne, taníts meg! Nem szoktam csak úgy akármiért könyörögni, de ez tényleg fontos nekem. Kérlek szépen! - ilyenkor akaratlanul is megnyúlik az arcom, szemeim hatalmasra nyílnak; a húgom ezt kiskutyatekintetnek hívja, én pedig remélem, hogy inkább egy buldogra, mint egy pincsire hasonlít. -  Jaj, Dwayne, kérlek! Megígérem, hogy senkinek sem mondom meg, nehogy rajtad kezdjenek lógni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456592#post456592][b]Dwayne Warren - 2015.01.23. 21:49[/b][/url]

A villát a jobbjába fogva szúrja a húsba, a késsel épp elkezdené módszeresen felaprítani, mikor a lány beszéde közben egyszer csak... valaki elsüt egy ágyút közvetlenül a feje mellett. Legalább is ő a pánik hirtelenjében ezt gondolja.
Több általános tévhit kering az aurorokkal kapcsolatban, a legáltalánosabb pedig a rettenthetetlenségükkel kapcsolatos. Az átlag polgár hajlamos azt képzelni, hogy minél több átok csattan a feje mellett, minél többször vág a húsába rontás vagy penge, ezekre a dolgokra annál érzéketlenebb lesz, megijeszteni pedig szinte lehetetlen. A valóság azonban épp az ellenkezője ennek... az aurorok többsége pedig paranoiás zavaroktól küzdve kényszerül nyugdíjazni magát a pályafutása végén. Az átkok ugyanis nem, hogy rettenthetetlenné teszik őket, hanem feltűnően nyugtalanná és gyanakvóvá... különösképp a hirtelen robbanásokkal szemben.
Nem csoda tehát, hogy Cyanne akciójával egy időben az egész teste összerándul, az evőeszközök csattogva hullanak a padlóra.
   -  Holy... jesus f*ck... mi bajod van neked?!
Lassan leereszti a kezeit, amit védekezőn kapott maga elé, a mellkasa szaporán jár. A manók hozzá hasonlóan megrettentek a hang- és fényhatástól, a legtöbbjük reflexből vágta magát a padlóhoz, jelenleg pedig sértődötten tápászkodnak föl, az orruk alatt halk átkokat rebegve.
   -  Még egyszer ezt csinálod, letöröm a kezed...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456632#post456632][b]Cyanne North - 2015.01.23. 22:18[/b][/url]

Már mondtam volna azt a sok légyszit - erre Dwayne annyira megijedt, hogy elejtette az evőeszközöket, és teljes testében összehúzódott. Ezen kissé megütköztem, szemöldökeim összevontam, és egész testemmel a férfi felé fordultam.
- Hé, hé, nyugi, csak a kezem volt... - összedörzsöltem a tenyereim, ezzel halk zizegést keltve. Feszültségáramoltatás.- Ne haragudj, nem volt szándékos.
Nem, most nem fogok azon pampogni, hogy Dwayne ennyire megijedt egy kamaszlány erőkitörésétől, ugyanis nem lenne túl előnyös a helyzetre nézve, meg úgy amúgy sem, mikor két perce már mosolygott. Arra, hogy letöri a kezem, nem is reagáltam. Bár auror, de azért megnézném azt a kézitusát, ahol nem kell visszafognom az erőmet - ha már csak a hangjától is így megijed, kizártnak tartom, hogy egy odakoncentrálós, erős villámtól nem ijedne halálra, vagy legalábbis kővé dermedne.
- Nem csinálom többet, na. - próbáltam gyorsan lezárni a kérdést; aztán, ha Dwayne nagyjából rendezte sorait, ismét belekezdtem a fenti hosszú monológba, remélve, hogy ezúttal sikerrel járok. Mikor beszéltem - pontosabban könyörögtem -, nagyon ügyeltem rá, hogy még egy hajszálnyi szikra se hagyja el a testemet, emiatt egy kicsit kellemetlenül is éreztem magam - hiszen általában, ha érzelmileg felfokozott állapotban vagyok (izgulok, vagy nagyon akarok valamit), akkor kis töltések futkosnak rajtam, sokszor láthatatlanul; de most direkt figyeltem rá, hogy ne ijesszem meg Dwaynet.
Őszintén, életemben nem hittem volna, hogy egyszer arra kell majd figyelnem, hogy ne ijesszem meg Dwayne Warrent, aki két napja megmentett egy "dementortól".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=456893#post456893][b]Dwayne Warren - 2015.01.24. 18:23[/b][/url]

Felfogván, hogy nem fenyegeti veszély, a szívverése lassacskán visszatér normális ütemébe. Az orra alatt egy csöndes szitkozódással tolja hátra a székét, hogy lehajoljon az evőeszközeiért, miután pedig azokat megtörölte egy szalvétában, ismét nekiáll a marhabordának.
A fene vinné el rakásra az összes kölyköt, akiknek a sors ilyen képességeket adott, itt pedig ahelyett, hogy megtanítanék őket elnyomni a dolgot, csak tovább adják alájuk a lovat. Dwayne Warren nem, egyáltalán nem rajongója ezeknek a mutációknak, valójában inkább átoknak tartja őket, mint áldásnak. És roppant mód veszélyesnek. Ott van az Ombozi- gyerek például, egy közveszélyes szociopata anélkül is, hogy gondolattal lángra tudna lobbantani egy szobát - hát kinek jó az, hogy ilyen képességek birtokában van a kis akasztófavirág?
   -  Jó, lehet, hogy megtanítom. Ha nem mondod el senkinek.
Egyez bele hadarva. A könyörgés zavarba hozza, utálja, nem akarja hallani, pláne nem akarja egy Cyanne- féle lánytól... mert nem. Egy adag köretet söpör a villájára, amíg rág, nem néz a lányra, hagyja, hadd főjön egy kicsit a levében. Miután a szívrohamot hozta rá, most igazán megérdemli.
   -  De miért lenne az jó nekem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=457196#post457196][b]Cyanne North - 2015.01.25. 09:05[/b][/url]

Dwayne zaklatottan szedte fel az evőeszközöket a földről, amin még mindig meg voltam lepődve - így ráijeszteni egy aurorra, nos, sosem hittem volna, hogy nekem sikerülhet. Nem mintha életcélom lenne, de azért jól esett a kis lelkemnek, hogy imázsom még mindig a régi. Persze, egy auror mindig készültségben van, hogy bármikor eljöhet a világvége, de hát... huh, Dwaynenek nem lehet könnyű élete.
Gyakorlatilag beleegyezett. Diadalhullám áradt szét bennem, mert számomra a lehet felér egy igennel.
Aztán jött az a rész, hogy mit kap cserébe. Ó, hát persze, hiszen az alkukról sosem lehet megfeledkezni. Minden varázslatnak ára van. Ezt sosem fogom elfelejteni, amíg élek.
- Egyrészt, tiéd lenne a dicsőség, hogy Cyanne North lóg neked nem is egy, hanem két szívességgel. Később még jól jöhet. - mondtam halkan. - Másrészt meg, hát, gondolom, egy üveg bor nem kárpótol annyira, de mondjuk egy ír whiskey?
Tényleg nem tudok mást adni neki jelenleg. Persze, neki nem olyan megérős, hogy tanítson engem, hiszen én csak egy diák vagyok a sok közül; bár vannak olyan kapcsolataim, amikről ő nem tud, de auror létét tekintve nem is szándékozom tudatni vele.
- Emellett bemutatnám az új szövetségesed. - afféle teleshoppos mozdulattal húztam el a kezem magam előtt. - Most mondhatod, hogy nem nagy cucc, meg minden, de többre vagyok képes, mint hinnéd.
Csak patrónust nem tudok megidézni. Mélyen Dwayne szemébe néztem, próbálva átadni neki az információkat; remélhetőleg a legilimenciában nem jártas, mert akkor, nos, elég nagy bajban lennék. Tulajdonképpen akkor is sötét varázslatok ügyében voltam kint az erdőben, mikor ő megmentett. De psszt.