28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zayday Hudson
INAKTÍV


*the heartqueen*
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 124
Írta: 2019. április 23. 07:34 | Link

Lily


Korán reggel keltem fel, öt óra tájékán, hogy írjak néhány szorgalmit. Elkészítettem még egyet jóslástanból, majd egy párat legendás lények gondozásából. Hirtelen nagyon szomjasnak éreztem magam. Nyúltam volna a vízes kancsóért, de gondoltam hogy nem, most tejet kívánok csokis muffinnal. Felkaptam a hálóköntösömet, belebújtam a nyuszimuszis mamuszkámba, és elindultam, a konyhába. Lebattyogtam a lépcsőkön, egyre korgó gyomorral. Körülbelül tizenöt-perccel később értem le, mert csoszogva sétáltam, félig becsukott szemmel. Éppen ki nyitottam  az ajtót, de megbotlottam, és elestem a földön.
- Segítség! Kérem valaki segítsen! Eltaknyoltam...
Felemeltem a fejem, és körülnéztem. Több száz csodálkozó szempárt vettem észre, akik rögtön letették a lábasokat és serpenyőket, amint beestem a területükre. Meglepődve, valaki megszeppenve nézett rám.
- Nagyon sajnálom, nem akartam ilyen korán rátok rontani, de éhes és szomjas lettem... Segítenétek kérlek felálni? - fülig elvörösödtem, nem számítottam rá, hogy az első találkozásunk alkalmából, így mutatkozom be a manóknak. Lesütöttem a szemeim. Fél perc múlva, feltekintettem, és egy kedves manóarcot láttam magam előtt.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 09:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 170
Összes hsz: 978
Írta: 2019. június 7. 17:09 | Link

Nérel Danka
.Zárás.

Elmosolyodtam, mikor megkérdezte, jót jelent-e. Végre valaki, akinek nincsenek ítéletei ezekről a dolgokról, és nem gondolja rögtön, hogy stréber vagyok.
- Igen, jót jelent. - mondom még mindig mosolyogva, aztán rájövök, ez talán túlságosan is beképzeltnek látszik, ezért még megjegyzem:
- Gratulálok!
 Bólogatok, amikor mondja, mi készül. Jól hangzik, úgyis régen ettem már muffint. a szfinxes megjegyzésnél én pirulok el egy kicsit, majd megköszönöm a lehetőséget.
- Benne vagyok, kedves tőled. - felelem.
 Közben már csinálom is, amit Danka mond.
 Mikor készen voltunk a sütikkel, bemázaztuk őket, majd felvittük a klubhelyiségeinkbe őket. Akiknek adtam, nagyon örültek, és ízlett nekik. Ez a nap is jól zárult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Szamosvári Zsombor
Diák Eridon (H), Programszervező, Elsős diák



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 113
Írta: 2019. június 16. 13:57 | Link

Anastasia Strakhova professzor asszony

este 20:31

Mindig is fejtörést okozott Zsombor szüleinek, hogy hogy lehet az, hogy fiuk alig éri el a 60 kg-t, és mégis annyit zabál, hogy szinte kipukkan - nem hazudok, volt már rá példa, hogy egy karácsonyi vacsora alkalmával a fiú olyan sok tölöttkáposztát kanalazott a szájába, hogy a farmerján lévő egyik gomb pukk, kiszakadt a helyéről. Szégyen, nem szégyen, Zsombi akkor is folytatta a falatozást.
Hiába evett pár órája, egyszerűen nem bírja legyőzni hasát, ami nem is feltétlenül kívánja az ételt, inkább csak megszokásból tömné még tovább. Sajnos éjjeliszekrényén kiürült elemózsiás dobozkája, így hát fel kell kerekednie.
A kánikula miatt még mindig nem zuhanyozott le. Úgy gondolta elég lesz takarodó után, addig még kétszer leizzad. Így hát egy farmer térdnadrágban és egy egyszerű fehér ujjatlanban vágott neki a kastélynak. Meglehetősen örül neki, mikor végre valahára lehámozhatja testéről a kényelmetlen, fekete talárját, és szellőzhet mindenhol.
Ahogy áthalad a klubhelyiségen biccent néhány háztársának, sőt, ha nem a hasa vezérelné, még valamelyiket magával is invitálná egy kis esti sétára, de a kaja mindennél fontosabb.
Hála égnek a Nyugati szárny földszintje nincs olyan messze a hálójától. Csupán percek kérdése érkezése a konyhába.
Az ajtót kinyitja, s a sürgő-forgó manókon már meg sem lepődik. A konyhát lassan úgy ismeri, mint a tenyért. Mióta megérkezett a kastélyba ez lett a második otthona. Egy-két kedvesebb manó hellyel kínálja, Zsombi pedig szépen megy utánuk. Már mondaná is, hogy tulajdonképpen elég egy vajas-szalámis kifli is, de a pici lények eltűnnek, s Zsombi hallgatja, ahogy nekilátnak a ötfogásos menüjének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 118
Írta: 2019. június 16. 15:53 | Link

Szamosvári Zsombor


Nem tudok mit kezdeni ezzel a hőséggel. Azt nem állítom, hogy gyűlölöm, de, hogy nem vagyunk barátok az biztos. Szabályosan rosszul vagyok tőle, már ami a fizikális paramétereimet illeti. A szívem kalapál, szédelgek, hiába iszom, mint a gödény. Persze ami bemegy az távozik is belőlem test szerte, mindenhol és ez kellemetlen. Egész nap még a fehér talárom is szaunának tűnt, így imát mondtam, amikor végre levehettem. Egy kis zöld, ujjatlan lenvászon otthoni ruhában caplatok le a konyhába, hogy keverjek magamnak valami hűsítőt. Sok jég, sok sok sok jég, megannyi buborék. Némi édes és savanyú íz, megbolondítva mondjuk levendulával. Egy limonádé lesz ez, azt hiszem. Belépek a konyhába és köszönök a manóknak, már csak azért is, mert velük nem árt jóban lenni. Főleg, ha szeretek potya étkezéseket tartani, vagy csak úgy befutni egy innivalóért. Amint látom azonban nem én vagyok az egyetlen látogató. - Jó estét - köszönök oda a fiúnak aki már benn üldögél. Pár perc alatt összedobok egy liter limonádét, majd a szorgos manókat kikerülve ismét a diák felé veszem az irányt - Megengedi? - biccentek az asztal melletti másik székre. Ekkor jut eszembe, hogy poharat elfelejtettem hozni. A konyhás brigád egyik szemfüles tagja azonban észrevette a tévedésemet és már ugrott is két pohárral, amiket letett az asztalra. Hálás mosollyal köszönöm meg neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szamosvári Zsombor
Diák Eridon (H), Programszervező, Elsős diák



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 113
Írta: 2019. június 17. 22:19 | Link

Anastasia Strakhova professzor asszony

Ha a kastély nem labirintus más néven, akkor nincs rá szinonima. Zsombi az elmúlt pár hónapban, mióta itt lógatja lábát, annyiszor eltéved itt, hogy két kezén se tudná megszámolni. Viszont egyetlen útvonalat már megjegyzett: a szobájától a konyháig vezetőt. Tudta, hogy ez mindennél fontosabb lesz. Így hát bolyongás nélkül érkezett meg Marci pár percen belül a konyhába, ahol dolgos manók azonnal hellyel kínálták, illetve néhányuk már neki is látott vacsorája elkészítéséhez.
 - Jó estét, professzor asszony! - húzza ki magát Zsombi, majdnem fel is áll, de azt már enyhe túlzásnak érzi. Többször látta már a nőt a kastélyban mozogni, leginkább a tanári körül, így hát Zsombi erősen feltételezte miféle pozícióban dolgozhat a tanodában. Zsombit nem tanítja, voltaképp azt sem tudja a professzor asszony mit tanít, sőt, a nevét is csak kapisgálja. Annyit tud, hogy rettenetesen fura neve van, nem magyar. A többiek beszélték legutóbb a klubhelyiségben. Bár az sem biztos, hogy erről a professzor asszonyról volt szó. Á, a pletykák. Nehéz őket számon tartani.  
 - Természetesen - mosolygott kedvesen Zsombor, és ekkor megjelent egy manó a fiú ételével. Zsombi szemei csillogni kezdtek az izgalomtól, még most is képes elcsodálkozni, hogy a manók nem ismerik a mértéket, illetve nem veszik azt sem figyelembe, hogy vendégüknek mekkora bendője van. A kihozott tányéron volt minden: két tükörtojás, 4 virsli, mellé ketchup, paprika, paradicsom, és természetesen az elmaradhatatlan töklé. Egyből összefutott a nyál Zsombi szájában.
 - Úristen - csúszott ki a száján. - Azt hiszem én ma fogok kipukkanni - nevetett fel Zsombi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theory Delacroix
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 30. 13:47 | Link

Hóvihar
~ találó... ~



Este volt. Nem bírtam elaludni, hiába próbálkoztam, így inkább felkerekedtem. Meguntam az értelmetlen forgolódást és sétára cseréltem. Pontosan tudtam, hogy hová tartok éppen. Korgott a gyomrom.
Sötétzöld pizsamát viseltem, és mivel hűvösnek éreztem a levegőt, így ráhúztam a bátyámtól csent szürke pulcsit. Ha anya és apa láttak volna jelen pillanatban, bizonyára nem megkönnyebbültek volna, hanem nemes egyszerűen felkötöttek volna.
Nem csak Theon szenvedett apa állandó kísérleteitől, melyben megpróbálta Őt férfiasabbá tenni, hanem én is anyu szónoklataitól, hogy mit mivel kéne felvennem, és hogy ezt igazán tudhatnám, mert nő vagyok. Ráadásul nem csak nő, hanem Delacroix is. Ami azt illeti, a mai napig nem értem, hogy ha úgysem lát senki, a hideg ellen miért nem jó egy pokróc, vagy éppen a bátyám rám pár számmal nagyobb pulcsija. Mindegy is, a családban ezek egyéni problémáim.
Idő közben megérkeztem a célállomásra, és csak reménykedni tudtam, hogy nem látott meg senki. Nem az öltözékem, hanem az esetleges dorgálás miatt. Éppen jó hírnevet gyűjtöttem, hiányzott a bánatnak az ilyen reklám.
Benyitva az ajtón szembetaláltam magam egy tucat lelkes manóval. A mi tündérkéink nem voltak ilyen vidámak. Csak pillanatok múlva köszöntem nekik, igazán halkan. Ezután az asztalhoz fáradtam, de nem ültem le, hanem körbenéztem.
─ Itt vajon van fekete tea? ─ suttogtam magamnak címezve, de a kis drágák füle messze felülmúlta az én elképzeléseimet, mely szerint majd ügyesen és okosan csinálok magamnak. Közel fél perc múlva már hozták is a bögrém. Ameddig én kutattam a zugokban, ők gondoskodtak mindenről, így hát szépen megköszöntem a fáradozásaikat, miközben szelíd mosoly húzódott az arcomon, és leültem az asztalhoz figyelni a szorgos kis kézmozdulataikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 30. 14:41 | Link

Hófehérke és a hét könyve
| elsöprök mindent és mindenkit, huss |


Ha előbb szóltak volna, hogy a globális felmelegedés ilyenekre képes, talán megfontoltabban dobta volna ki az új Gucci táskájának csomagolását. Most komolyan, ez a meleg, valami elviselhetetlen! Nemhogy nappal, de még éjszaka sem hagyja nyugodni az embert, s ami talán a legfontosabb, aludni sem lehet tőle. Ha meg is próbálod, tuti, hogy másnap reggel úgy fogsz felébredni, mint egy ötéves, aki összepisilte magát álmában. A szagod és az állagod is olyan lesz, s nem is beszélve a sok szenvedéssel, ami az ágynemű lehúzását és az új feltevését illeti. Ráadásul ezt akkor sem tudod elkerülni, ha teljesen Isten adta formádban alszol. Theon már csak tudja, ő világéletében így aludt s teszi is a mai napig, ám Franciaországban sosem volt baja a klímával. A nagy családi házuk elég kondicionált volt ahhoz, hogy csak beledőlt az ágyába, aztán aludt másnap este hatig.
Nem bírva tovább a helyzetet, felpattan hát, hogy aztán a sötét szobájában alsónadrágja után indított kutatása kudarcba fulladjon, s így kénytelen legyen az első dolgot, mely' szeme elé kerül, felvenni. Ez esetben ez egy elnyűtt köntös lett, amelyet fájóan kihívóan sikerül felkötöznie magára. Lehet jobban járna mindenki, ha nem lenne rajta, mivel mellkasa egészen köldökéig kilátszik, s az alsó rész is néha vészesen fel-fel libben, ahogy a kastély lépcsőin lavírozik, hogy találjon magának valami esti hűsítőt. Igen, tudja, hogy a Rellonban van konyha, de az egyáltalán nem muris. Ott neki kéne mindent előkészítenie, így pedig csak besétál, s máris száz szorgos kéz áll rendelkezésére. Jó, a sétál eléggé egyszerű kifejezés Theon dráma megjelenéséhez, ahogy a normális ajtónyitás helyett konkrétan belöki azt.
- Csapos, egy limonádét, de rögvest! Mindjárt szomjan halok! - Játssza el, ahogy a szomjúságtól mindjárt a padlóra ájul, kezét a homlokához emelve. Szegény kis manók, először nem is tudják, kihez szól ez a drámakirálynő, majd némi egymásra mutogatás után, újraéled a konyha. Kis lábak szaladgálnak össze-vissza, mígnem az egyik bátor jelentkező, felszolgálja Őfelségének a kért italát, ki elégedetten rakja lábait keresztbe az egyik asztalnál, majd kisujját felemelve belekortyol a hűsítő nedűbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theory Delacroix
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 30. 15:37 | Link

Hóvihar
~ és az etikett? ~



─ Theon? ─ szaladt fel az egyik szépen szedett, világos szemöldököm hirtelen jött meglepődésemben. Költői kérdés volt. Ki más lett volna képes ilyen mexikói szappanoperába illő belépőt összehozni, ami még a manókba is belefojtotta pillanatokra a szuszt. Az ajtót a fiú mögött az apróságok csukták be, és kicsivel később általuk már kézhez is kapta az italát. A bátyám ugyanahhoz az asztalhoz ült le, mint amelyiknél én múlattam az időm, csak a túloldalára. Megvártam, még el nem emelte az ivóedényt a szájától, mert ha az előtt szólalok meg, lehetséges, hogy félrenyelt volna. Nem a nemes szándék vezetett, egyszerűen csak nem akartam veregetni utána a hátát. Bár itt manók is ténferegtek, de őket meg akartam kímélni a felesleges munkától.
Kisvártatva megköszörültem a torkom, jelezve, hogy én is jelen voltan a helyiségben. ─ Különösen „jól” áll ez a köntös. ─ jegyeztem meg remekül hallhatóan, majd kezdtem el nevetni pár pillanatig. Engem ugyebár nem zavart a fivérem alóla néha kivillanó, vakítóan fehér bőre. Láttam a drágát már ennél sokkal hiányosabban is, mivel sokáig szobatársak voltunk. Egyszóval volt időm megszokni. ─ Tán’ nem tudsz aludni, édes bátyám? ─ ez is költői kérdés volt. Valószínűleg a meleg kergette idáig. Theon minden, de nem mocskos. Ha annak érezi magát, rögtön tesz is ellene. Talán ez az egyetlen jó tulajdonsága, azonban ezt is túlzásba szokta vinni. Mint mindent. A mosatni belépőjét is.
─ Nem felejtettél el valamit? ─ kíváncsi voltam, az elkényeztetett bátyámnak leesik-e, hogy illene megköszönnie a limonádét. Noha a manók nem feltétlenül várták el, bizonyára jólesett volna nekik azután, hogy a drága Hófehérke „lecsaposozta” őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 31. 18:12 | Link

Hófehérke és a hét könyve
| én vagyok az etikett |


Elégedetten sóhajt egyet, mikor a hűs nedű utolsó cseppje is legördül torkán. Forgatja még a szájában a savanykás utóízt, alaposan megbecsüli, ahogy az lehűti egész nyelvét és szájpadlását. Mondhatni a mennyek kapujába kerül, s megszűnik számára ég és föld. Csak ő van és az a röpke hűvösség érzet, melyet az ital hagyott. Ám a pillanat múlandó, végül pedig magára marad Theory-val és az értettlen kis manókkal, kik aligha szűrtek le bármit is a szituációból.
- Oh, köszönöm Drágám! Szerinted megállná a helyét apa egyik bemutatóján is? - Pattan fel székéről, hogy aztán különféle pózokba vágja magát, melyeket azokon az emlegetett kifutókon látott gyermekként. Jól lehet nem sokszor szabadultak ki egy-egy ilyen összejövetelre a házukból, de amikor igen, az felért számára minden csodával, mely' e világon létezik. Az a sok szép modell, a szebbnél szebb ruhák, nem is beszélve a fényképezőgépek adta fényességről, mely' képes volt úgy beteríteni a nézőteret, hogy egy egész galaxisnak hatott, a millióm és egy apró kis csillogó pontjával.
- Nem hát. Majd meghaltam odalenn! Úgy ragadok mindenhol, mint valamilyen állat! Nézd csak meg! - Azzal fellép a köztük elterülő asztalra, hogy azon átszökkenve, közelebb kerülhessen húgához. Majd miután ez megvolt, leoldja felsőtestéről köntösét, hogy aztán ikre kezét végigfuttathassa cseppet sem fiús, inkább kislányos vonásain. Már megszokott az ikerek között, hogy tapicskolják egymást, hisz gyakorlatilag a másikkal nőtt testük, Theon pedig elég kíváncsi természetként előszeretettel nézte meg, milyen is lánynak lenni. Jó, nem a durva verzióját, de mondjuk, Theory lába és válla sosem maradt ki a repertoárból. Oh, azok a csodás vállak...
-Oh, jó hogy mondod! Egy parfaitot, de rögvest! - Adja ki legújabb utasítását, mire újra élet tölti meg a konyhát. Kicsinyke lábacskák és kezecskék szorgoskodnak, tejszínhab, s krém repül ide-oda, ahogy a gyümölcsökből és habból álló mennyei mannát a tányérra szervírozzák. Félve sétál hozzá oda az egyik manó, hogy aztán átadja neki a kívánt desszertet, s aggodalma nem is hiábavaló. A fehérség először egy kis darabot vesz a szájába, alaposan megforgatja azt, majd azzal a lendülettel köpi vissza, egyenesen bele a kis pohárba, melyben az édességet kapta.
- Blöööh... ennél még én is finomabbat tudok csinálni! - Fejezi ki nemtetszését elég drámaian, ahogy orcáját elemeli az étek felől, s szabad kezét szeme elé teszi, hogy még ne is lássa azt. A kis jószágoknak valószínűleg nem eshet valami jól a kritika, az egyik, ki a rendelést hozta, szomorúságában sírva fakad, és elfut a helyiség legmesszebb részére, hogy még látni se lássa a nagy és csúnya Hófehérkét. Ám nem sikeres választása, mivel drága hősünk eldönti, hogy kezébe veszi az irányítást, s el is indul a tűzhelyek irányába, hogy ez alkalommal ő legyen a konyhafőnök.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theory Delacroix
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. augusztus 6. 10:07 | Link

Konyhafőnök
~ aki életében nem fogott még fakanalat ~



─ Kétségtelenül… ─ sóhajtottam. Ezután egy elnagyolt mozdulattal belefúrtam a vékonyka ujjaim a kócos, hófehér hajamba.
Theon a rögtönzött divatbemutatóját követve úgy döntött, bizonyítja is a szavait. Felszökkent az asztalra, én pedig már csak az udvariasság végett kaptam a kék szemeim elé a kezem. Így próbáltam meg ellenezni a fellebbenő köntös okozta pillanatnyi látványvilágot. Azonban az a pillanat hamarosan megsokszorozódott, amikor a drága bátyám nyilvános vetkőzésbe kezdett, és bátorkodta birtokba venni a mancsom, hogy végigvezesse a lányos vonásain. A bőrömön éreztem a forróságot, és a vele járó ragacsot. Amikor szabadultam, az ujjaimat összedörzsölgettem, mintha csak csettinteni akarnék, közben pedig összébb húztam a halvány szemöldökeim. Köszönöm szépen, Theon…
Amikor kinyögte, mit felejtett el, legszívesebben a hajamat téptem volna. Amikor kézhez kapta az édességet, a jelenet, amit lerendezett valami fergeteges volt. Ilyen meggyőzően rajta kívül szerintem senki nem tudná alakítani az elkényeztetett ficsúrt. A bátyám háta mögül kézjelekkel kommunikáltam a manókkal, elmutogattam nekik, hogy ne vegyék a szívükre, elmebajos szegény Hófehérke. Engedjék csak el ezt az egészet, mint én szoktam.
─ Theon, mit szólnál egy fogadáshoz? Ha már úgyis a főzés felé húz a szíved, nyűgözz csak le a tehetségeddel. Ha sikerül, az aranyhalad leszek, és teljesítem három kívánságod. Ha nem, te az enyémeket. ─ széles vigyor ült ki az arcomra. A drágám még életében nem fogott fakanalat, ha mégis, legjobb esetben is hátvakarónak használta. Csak nyerhettem. ─ A manók nem segíthetnek, boldogulj el asszisztensek nélkül. Mit szólnál egy rántottához és egy bögre teához. Megkívántam. ─ ami azt illeti, az előbb fogyott el az italom. És ez a kettő még együtt sem tartozik a bonyolultabb menüsorok közé. Megadtam neki minden lehetőséget, hogy nyerjen. Nem mondhatták rám, hogy rossz voltam hozzá.
Utoljára módosította:Theory Delacroix, 2019. augusztus 7. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 11. 15:36 | Link

Rabszolgahajcsár
| dehogynem, csak nem arra, amire szokás... |


Hirtelen mozdulattal csap a húga előtti asztalra. Ajkára pajkos mosoly ül ki, haját pedig, mint egy jó ficsúr, úgy lebbenti meg a kihívás hallatán. Ha harc, hát legyen harc! Mégis milyen nehéz lehet összehozni egy rántottát meg egy csésze teát? Csak fog néhány tojást, beízesít egy kanna vizet, aztán máris bon appetit, készen van az ötcsillagos gourmet különlegesség. Most komolyan, ha az otthoni szakácsoknak sikerült – pedig ők sem voltak azért Gordon Ramsay-k -, akkor neki is sikerülni fog. A manókkal pedig nem lesz gond. Odahaza sem volt szüksége egyik szolgálatára sem, tökéletes elboldogul ő egyedül is.
Az izgalom adta adrenalinnal felpörögve lát neki megkeresni a szükséges eszközöket, azonban útja során sikerül fellökni néhány idegesen felpislogó szempár tulajdonosát, ám nemtörődöm módon csak átlép felettük. Valószínűleg a csöppségeknek maga a kénköve pokol nyithatta ki kapuit, mikor az átszökkenő fiúcska köntöse óvatlanul fellibbent előttük.
Tojás, víz, teafű. Mi kell még? Esetleg egy kis kurkuma, meg tej! A sikeres hozzávalógyűjtés megvolt, már csak az elkészítés maradt. Fog egy nagy tálat, majd felemeli az első tojást. Nézegeti egy darabig a természet adta csodát, majd hanyag módon beledobja az elkészítésre alkalmas tálba. Ugyanezt teszi a második, harmadik, majd a negyedik darabbal is, aztán jól nyakon önti egy liter tejjel. A csemege még nincs kész, szór bele némi fűszert is, ezután fog egy mélytányért, és beleszervírozza az elkészült mesterművet. Végtére is sok ember ropogósan szereti, hát most Theory is így fogja. A teának szánt vizet már a procedúra előtt feltette, ám sikeresen el is felejtkezett róla. Hangos sípolással és ki-kifröccsenő vízzel adja a konyhafőnök tudtára, hogy bizony már jócskán készen van. Theon oda is lép, hogy levegye, persze csupasz kézzel. Hamar realizálja tette súlyosságát, mikor a forró kanna megégeti hosszú ujjacskáit. Azonnal el is hajítja az ördögi szerkezetet és fut a csaphoz, hogy a hideg helyett a forró vizet nyissa meg. Az égési sérülés már garantált, mikor végre hűs folyadék ér a kényes területre. Francia szitokszavakat mormogva kapja fel a földről az üstöt, majd a még megmaradt löttyöt egy csészébe önti. Nagyot ránt vállán, ahogy a hatodik kanál cukor is belekerül a gépezetbe. Végül megfogja mindkét találmányát, majd büszkén Theory elé teszi őket.
- Bon appetit, Mon cheri!Jó étvágyat, Kedvesem – villant egy száz wattos mosolyt a bizonyára halálra rémült vagy éppen csak rettentően értetlen lányra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily
Speciális karakter


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 46
Írta: 2019. szeptember 10. 19:03 | Link

Mei Watts kisasszony

Kissé elpirulok, amikor említi, hogy yokat hallott rólam. Örülök, hogy a Gazdám néha mesél rólam, és annak is, hogy beszél másokkal. Nem esik jól, és nem is szokásom mindenkori gazdámat szidni, de ez nem is szidás. Egyszerűen Gazdám túlságosan komor mostanában, ennyi az egész.
 - A teák a harmadik polcon vannak, a tűzhely fölött jobbra. - Miközben ezt elhadarom, már szaladok is, és mire végez utolsó mondatával, oda érek hozzá, karjaimban szinte az összes teával. Ami nem ott van, azt néhány segítőkész társam hozza.
 Éppen elcsípem utolsó szavait, mire lassan megingatom a fejem.
- Igazán sajnálom, tudja elkapott a buzgalom. Kérem bocsásson meg, és válasszon! - miközben ezt mondom, hangomból árad a bűntudat. Miért nem hallgattam végig?
 Most már mindegy. Szépen felmutatom neki a teákat, és várom, hogy szóljon akkor, ha megfelelő a tea.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Lily
Speciális karakter


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 46
Írta: 2019. szeptember 10. 19:28 | Link

Zayday kisasszony

Éppen a reggelihez való avokádós szendvicseket vittem egy nagy tálcán az egyik asztal felé, amikormeghallottam, hogy az ajtónál valaki segítségért kiált. Minden manó egy "emberként" ugrott a hang felé. Letettem a tálcát, utána pedig én is szaladtam. Ott, ahonnan a hang jött, egy lány ült, bár eléggé esetlenül. Mint aki elesett. Közelebb megyek hozzá, hogy hogyha kell segízeni, kéznél legyek.
 Meg is szólal újra, és ekkor valóban arra kér minket, hogy segítsünk neki. Mikor felnéz, barátságosan rámosolygok, és kinyújtom a kezemet,majd mivel egyedül nem bírtam, néhány társam segítségével segítettünk felállni a lánynak.
 Mikor sikerrel jártunk, a többiek lassan ellézengtek, és folytatták dolgukat, én pedig ott maradtam, és a kötelességtudattól hadarva bemutatkoztam.
 - Lily vagyok, a levitás Angelica Black Wing manója. Kér avokádós szendvicset, kisasszony? - még maradt egy kis levegőm, azt lassan kifújom. A következő levegővételnél már kezemben a tálca, amelyet varázslattal magamhoz hívtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Zayday Hudson
INAKTÍV


*the heartqueen*
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 124
Írta: 2019. szeptember 11. 09:28 | Link

Lily

- Köszönöm, de nem. Allergiás vagyok az avokádóra. - szólaltam meg.
Ki nem állhatom, kisgyerek korom óta. 4 éves lehettem, amikor a nagy-nagy nénikém megkínált egy ilyen szendviccsel. A következő amire emlékszem, hogy pár napig kórházban lábadoztam. Mintha kimarta volna a torkomat, hetekig beszélni se tudtam. Mindig amikor meglátom, néhány lépést hátrálok. Ez a a manó kedvesen kínálta, úgyhogy csak mosolyogtam. Nem akartam megbántani, hogy rémülten kiszaladok a konyhából. Megkordult a gyomrom, és eszembe jutott, miért is jöttem.
- Esetleg, ha van.... Kaphatok csokis muffin-t? - kérdeztem reménykedve.
Miközben válaszát vártam, el is gondolkoztam, én mennyire szeretem a süteményeket. Legyen az krémes, torta, apróság, pár perc alatt elpusztítom. Otthon mindig sütünk hétvégén valami finomat, és eszembe jutott de hiányzik a szép, levendulával körbeültetett házunk, és persze reggelenként a madár csicsergés, és az idegesítő ébreszőóra!
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. szeptember 11. 09:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lily
Speciális karakter


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 46
Írta: 2019. szeptember 13. 15:54 | Link

Zayday kisasszony

Visszautasítása kedves, nem fáj. Egy kicsit ugyan elszontyolodok, hogy rossz ételt hoztam.
 Volt már ilyen, nem is egyszer, hogy valami úgy történt, ahogyan nem kellett volna. Ezeket az eseteket rendszeeint ujjvasalás követte, kivéve persze, hogyha  a kisgazdámnál tévedtem. Ő csak mosolygott ilyenkor, és azt mondta, hogy nem baj, vele is megesett már, hogy rosszul felelt egy kérdésre.
 Mikor a lány kérdése elhangzik, földig hajolok, és elfutok megkérdezni valakit, hogy van-e még süti. Egy perig szólongattam a dolgozó manókat, és mijor a végén Ditke megmondta a választ, búsan oldalogtam vissza.
 - A csokis muffin elfogyott. Nagyon sajnálom. - Majdnem elsírom magamat. Pont tegnap adtam oda az utolsó darabokat Angelicának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Zayday Hudson
INAKTÍV


*the heartqueen*
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 124
Írta: 2019. szeptember 15. 16:14 | Link

Lily


- Ugyan már, semmi baj! - válaszolok neki, mert látom hogy elszomorodott.
- Úgy is a popómra szokott menni! - szólok vigasztalásul.
Nagy igazságot mondtam, mert így is van. Annyi édességet eszem, hogy nemsokára cukorbeteg leszek! No de mit tehetnék? Megörülök a csokikért, nugátokért, fincsi fagyikért, ízletes cukorkákért. Mi lenne, ha nagyon nehéz is megpróbálnék egy kicsit leszokni? Mondjuk egy hétre, ha sikerül. Ehhez nagyon kell az akaraterő hozzá, nem adhatom fel!
- És mondcsak kicsim, van-e itt, sima vajaskenyér, reszelt sajt, paradicsom, és majonéz? - kérdeztem lelkesen.
Imádom az ilyen szendvicset, lehet hogy kevésnek tűnik, de laktató! Mindig ezt reggeliztem otthon. Kora reggelenként, a konyhában.
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 255
Írta: 2019. október 10. 10:48 | Link

Laura
Este van, este van
Felöltöztem


Megvallom őszintén, nem nagyon voltam éhes ma egész nap, viszont mivel otthon nincs senki, így persze én sem lehetek otthon, mert mi van, ha beüt a krach, aztán mire visszaérnek, jól meghalok. Rendben, ez így nincs kimondva, de ez a lényeg. Mivel Will itt van fent, és ügyel, Cath gyerekfelvigyáz, Jason pedig a barátnőjével van, ja és Denis meg elvan, mint a befőtt Walesben. Szóval se "anyám", se "apám", úgyhogy maradhattam fent a kastélyban.
És éhes vagyok. A plafont nézem hosszan, figyelem, ahogy a fák árnyékot vetnek, ahogy a szél játszik velük, egyik pillanatban még csak lengedeznek, a következőben már orkán erejűvé dagad a szél, és félő, hogy kidől a fa. Ez azonban nem segít azon, hogy éhes vagyok.
Talán az lett volna a legegyszerűbb, ha a Navinén belül maradok, de nekünk Brightmore-oknak nem szokásunk az egyszerű és könnyű utat járni, mindig kell valami csavar, valami nehezítés, hogy aztán rájöjjünk, hogy mennyire jó is harcolni a kilátástalanságban. Komolyan, egyre inkább érzem Denist a testvéremnek, és egyre inkább értem meg, hogy miért csinálja, amit csinál, még akkor is, ha egy nagyon nagy hülyének gondolom emiatt.
A hatalmas kardigánba csavarva magam lépegetek a gyér fénnyel megvilágított, éjszakai folyosókon, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy takarodó után mászkálni ezeken a szakaszokon, amíg el nem érek a konyháig. Már csak néhány manó van itt, akik közül egy oda is szalad hozzám.
- Nagyon éhes vagyok.
Mondom zavartan, mire felcsillannak a szemei, és az asztalhoz terel, hogy csak üljek le, ők hoznak mindent. A várakozás közben nézelődök, és a gyomrom kordul, amint az első finom illatok megérkeznek. Mindent meg tudnék most enni. Egy hét étvágytalanság után pedig mindent is meg fogok enni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 528
Összes hsz: 1966
Írta: 2019. október 11. 19:28 | Link

Annie

éjjeli őrjárat


Egy újabb nyugodt kis éjszakai bóklászás a kastélyban. Máskor annyira szoktam neki örülni, de most már alig várom, hogy eljussak végre az ágyamig. Hiába, nem sikerült még kipihennem azt az ominózus egész éjjel ébrenfekvést, amiben a minap részem volt. És még emellé bejött ugye a munka is, szóval már nagyon várom a hétvégét, amikor végre kipih…ó nem, dolgozom. Hát, pech. Akkor majd valamikor kipihenem magam. A lényeg, hogy most nagyon szeretnék már végezni mára az őrjárattal.
Lassan, csoszogó léptekkel haladok előre a kastélyban a rám bízott útvonalon, néha felkuncogok magamon. Már tényleg annyira a józan eszem határán vagyok, hogy simán képes vagyok röhögni azon, hogy úgy festek, mint egy zombi. Egy elmeháborodott zombi. Uniformisban, ami körülbelül úgy fest rajtam, mintha csak hirtelen magamra dobtam volna, nem foglalkozva a nyakkendővel, vagy hasonlókkal. És ez bizony így is van. Azon se lennék meglepve, ha a lábamon papucs lenne. Lehet, hogy az is van. Istenem, de fáradt vagyok.
Legalább eddig nem találkoztam senkivel se, még a többi prefivel sem. Tiszta szerencse, nekik is, meg nekem is. Nem hiszem, hogy képes lennék normális társalgásra jelenleg. De, már csak egy helyre kell benéznem: a konyhába. Belököm a vállammal az ajtót és bekukkantok, készen arra, hogy forduljak is vissza. Ám szokatlanul nagy odabenn a sürgölődés. Nem szokott ilyenkor ez lenni már, általában csak csendesen befejezik a másnapi dolgok előkészítését a manók és nyugovóra térnek. Nem pedig főznek. Mert most bizony főznek. Felsóhajtva lépek hát beljebb, mire páran felnéznek és ellépnek az asztaltól, így észreveszem, hogy mi is, vagyis ki is ennek nagy sürgés-forgás oka.
- Szia Annie! – köszönök rá a lányra mialatt az asztalhoz sétálok és nekitámaszkodom. Felismerem, persze hogy, sokszor szoktam látni, egymásra is köszönünk és megy mindenki tovább a maga dolgára. A gyomra felől érkező hangok alapján ez nem egy kis laza éjszakai nassolás. – Te aztán jó éhes lehetsz!
Fejemmel a sok finom falat felé biccentek, majd pár pillanatnyi töprengés után leülök vele szemben. Az addig rendben van, hogy kihágáson kaptam és nyilván meg kell büntetnem. De azért szívtelen nem vagyok, nem fogom elrángatni a kaja elől. A hozzám odasiető manóra pillantva csak megrázom a fejemet, ne is kérdezze, hogy kérek-e valamit. Párnát, takarót. Csupán ezeket, de azzal nem tudnak szolgálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 255
Írta: 2019. október 14. 12:31 | Link

Laura


Gondolom azok, akik általában itt vannak, értik a takarodó fogalmát. Pontosabban én is értem, csak valahogy elfelejtem. Otthon, ha éhes vagyok, kimegyek a szobámból, le a konyhába, és eszek. Itt viszont vannak szabályok, amiket esküszöm, hogy akaratomon kívül rúgok fel. Tényleg. Semmi szándékosság nincs a történetben, csak valahogy így sikerül.
Most is, mikor Laura, Thomas Laurája belép rájövök, hogy megint áthágtam egy szabályt. Tiszta rendbontó leszek itt a végén, és bár ez engem szórakoztat, tudom, hogy nem igazán helyes. Nem kellene szabályt áthágnom, és nem is szabályosan csinálom.
- Szia Laura!
Köszönök vissza mosolyogva, és azon tűnődöm, hogy talán nem kellene megemlítenem, hogy kilógtam, és amúgy meg kellene büntetnie. Lehet, hogy csak beszélgetünk egy jót, megismerjük egymást, elvégre Thomas mind a kettőnknek nagyon fontos, aztán eszek közben, ő is eszik, és elsétálunk aludni. Túl szép lenne tudom, és Jason mindig azt mondja, hogy "Csiperke, minden rosszban van valami jó." Igaza is van, mert ha most megbüntet, akkor is beszélgetünk és eszek. Végre éhes vagyok, ez a kedvenc részem.
- Igen, nagyon. Sajnos mindenki elutazott, így leadtak a kastélyba megőrzésre.
Mondjuk lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha Willéknél vagyok, vagy bármi, mert így most egyre inkább azt érzem, hogy lesz ennek még büntetés a végén, és eléggé azon kattog az agyam, hogy a Thomastól kapott büntit se csináltam meg, sőt, hogy nem is emlékszem arra, milyen bünti volt.
- Biztos, hogy nem vagy éhes? Egy csomó ételt hoztak nekem, szívesen adok.
Ajánlom fel, mert tényleg rengeteg, de az igazság az, hogy a rengeteg kaját én simán meg is tudom enni. Borzalmas vagyok, tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 528
Összes hsz: 1966
Írta: 2019. október 14. 19:06 | Link

Annie

éjjeli őrjárat


Vannak olyanok, akik élvezik azt élvezik a prefektusságban, hogy mászkálnak rendbontókra vadászva és azokat jól megbüntetik. Nos, az éjszakai mászkálást én is élvezem, azt hogy úgy látják, hogy példamutatóan viselkedem – szerintem ugyan nem, de engem nem kérdezett anno senki se erről – hát azt is. Na de a büntetés kiszabást már nem igazán. Sőt, én annak örülök ha nem találok senkit se a rám bízott helyeken. Most pechem van. És igen, így gondolom, hogy nekem van pechem, nem pedig szegény Annienek, aki csak enni szeretne. Gondolom én, végül is mi másért lenne a konyhában.
Visszamosolygok rá, bár egy kicsit furcsán hat ez nekem most. Nem kellene itt lennie, és ezt vagy nem tudja, vagy nem foglalkozik vele. Vagy nem tudom, tényleg nem tudom mire vélni azt, hogy rám mosolyog. Mindegy, majd kiderül, ha rátérek a kevésbé kellemes részére a dolognak. Terveim szerint ezt meg is tenném, rögtön azután, hogy válaszol a kijelentésemre, ám a szavai meghökkentenek.
- Megőrzésre? Hogyhogy? Nem lehetsz otthon egyedül? – árasztom el kérdésekkel majd bocsánatkérővé válik az arckifejezésem. Semmi közöm hozzá igazából, nem is értem, miért kérdezgetek én ennyit. De ha már mindenképpen kérdezni akarok, akkor meg miért ezeket? – Öhm, ez hogy függ össze azzal hogy úgy meg van terítve előtted, mintha hetek óta nem ettél volna?
Megrázom a fejemet, amikor felajánlja a sok ételt. Te jó ég, dehogy tudnék én ilyenkor enni! Jó, ez nem igaz mert tudnék, nyilván. Sőt, szoktam is tudni enni ilyenkor. Filmezés, vagy olvasás közbe vagy valami. De nem úgy, hogy hamarosan már az ágyamba leszek, és főleg nem valamiféle menüsort. Valami kis sima, egyszerűt, például ropit azt már inkább. Vagy popcornt, gumicukrot, pizzát, uh, kezdek rosszul lenni a kaja gondolatától is.
- Igazából pont mielőtt bejöttem volna fogyott el az utolsó falat a nagy zacskónyi mogyorós csókból, úgyhogy tele vagyok. Viszont … inni azt tudnék. Te kérsz esetleg valamit? – oké, ez lehet hogy fura, hiszen meg kellene büntetnem, ehelyett arról érdeklődöm, hogy nem szomjas-e esetleg. Szép kis prefektus vagyok, tudom. Az egyik manó már száguld is felém egy sárgadinnyés limonádéval, míg egy másik Annie válaszára vár. Belekortyolok az italomba, majd intek egyet a rengeteg étel felé, hogy csak rajta, lásson hozzá nyugodtan. Ráérek, ráérünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 255
Írta: 2019. október 20. 08:09 | Link

Laura


Vannak pletykák, amik úgy terjednek, mintha muszáj volna, ilyenek a lopott csókok, az ölelések, vagy egy-egy pillanatnál tovább tartó pillantás a másik fél felé. Aztán vannak azok a pletykák, amik tévesek, mint például, hogy megharapott egy vámpír, de nem végzett alapos munkát, ezért ilyen fehér és hideg a bőröm, meg tűnök el időről-időre, mégis érzem, hogy Laura őszintén érdeklődik, és nem azért kérdez, mert izgatja ez a badarság, mert valljuk be, ez az. Ha valóban így lenne, akkor nem itt lennék, hanem egy csomó kutató között, akik nem értenék a jelenséget, aki én lettem.
- Beteg vagyok, és a gyógyszerek miatt nem mindig van étvágyam. Néha úgy kell magamba erőszakolni az ételt, máskor meg falási rohamaim vannak. Ez eléggé kellemetlen, de ilyenkor mindig inkább eszek, mert lehet, hogy reggel már megint nem kell semmi.
És ha már itt vannak az ételek is, akkor el is kezdek enni, méghozzá egy darab rántott sajtot magában. Mindig ez az első, amihez hozzányúlok, ha evésről van szó, a sajt az én nagy szenvedélyem. Komolyan, szerintem engem el lehet adni, ha sajtról van szó. A hangom bájos, csevegő, nem szeretnék aggodalmat kelteni Laurában, sem senkiben igazából, mert pontosan emlékszem arra, hogy milyen volt az, amikor Thomasnak elmondtam, és azt nem szeretném, ha más is megtapasztalná, vagy én újra. Nem akarok riadalmat kelteni, felesleges volna, de ha már megkérdezte, természetesen őszintén válaszolok, nem szeretem az olyat, amikor valaki legyint és azt mondja: "Mindegy, hagyjuk".
- Nem ittam még sárgadinnyés limonádét, szóval én is azt.
Felelem lelkesen, és eszembe se jutott, hogy nem csak enni, de inni is kellene, igazán szerencsés vagyok, hogy Laura itt van. Elmosolyodva, pillantok fel rá, és lenyelve a falatot szólalok meg újra, mert nem kell félteni, azért eszek. Legalább teli hassal kapjak büntetőmunkát.
- Nagyon örülök, hogy Thomas ilyen kedves emberrel kezdett járni, mint te.
Utoljára módosította:Lorin Annie Brightmore, 2019. október 27. 13:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 528
Összes hsz: 1966
Írta: 2019. október 22. 20:33 | Link

Annie

éjjeli őrjárat


És pontosan ezek azok, amiket igyekszem meg sem hallani, nemhogy elhinni. A pletykák. Benne voltam már párban, hallottam elég vad dolgokat, a festmények hihetetlen dolgokat képesek kitalálni. Szóval a lényeg, hogy én ezekről ám nem tudok semmit sem. De ha tudnék sem nagyon foglalkoztatna a dolog. Amíg Annie nem mondaná, hogy félvámpír, hát én biztos nem tartanám annak.
- Oh, nem lehet egyszerű akkor. És mennyi ideig tart egy-egy ilyen koplalási időszak? Vagyis most mióta nem ettél már? – nem kezdem el a szokásos, sablonos szövegeket, hogy jaj de sajnálom meg hasonlók. Eleve nem úgy tűnik, hogy őt nagyon maga alá gyűrné a dolog, teljesen normálisan mondja ezt, szóval szerintem csak jó, ha én se aggályoskodom nagyon. Tapintatlan sem szeretnék lenni, hogy arról kérdezgessem mi baja van, ami miatt ilyen pocsék bogyókat kell szednie. Nem tartozik rám amúgy sem. Nem aggódom, viszont együttérző vagyok. Ha szeretné majd elmondja.
- Neeem? Nagyon fog ízleni szerintem. Az epres is klassz, de a sárgadinnyés! Az valami mennyei – kezdek el lelkendezni, majd egy bocsánatkérő mosolyt villantok rá. Hadartam, ilyenkor mindig hadarok. Annak meg határozottan örülök, hogy sikerült felhívni a lány figyelmét is a folyadékbevitelre, fontos ám. Bele is kortyolok az üdítőmbe, majd annyira megdöbbenek, hogy kis híján félre is nyelem az egészet. Csodálkozva meredek a lányra, mialatt kicsit félrebillentem a fejemet és a poharamban jégkockák jelennek meg. Erre meg mégis mit mondjak?
- Ö, kedves tőled, hogy ezt mondod – válaszolom végül. Örülök, hogy örül neki, meg minden, csak éppen magamról nem vagyok túl nagy véleménnyel. És zavarba hoz ezzel a kijelentéssel, hiszen nem is ismerem őt igazából. Thomas van jóban a lánnyal, ő ismeri … miért nekem mondja hát? – Én is örülök annak, hogy ti ilyen jóban vagytok.
Mosolyodom el finoman, bár kicsit félek tőle, hogy ez furán hangozhat. Pedig tényleg örülök ám, és nem olyan értelemben, hogy fú hát örülök, hogy ti csak barátok vagytok. Mármint nyilván annak is, jaj ez egyre kuszább. Még zavarosabb lenne minden, ha a lány tudná, hogy én féltékenységi rohamot kaptam miatta. De a lényeg a lényeg, hogy nagyon klassz dolog egy Thomas barátjának lenni. Ebben szerintem teljesen egyetértünk a rendbontó majszolgatóval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carolyne Mysler
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 14
Írta: 2019. október 23. 20:15 | Link

Nakahara Daisuke

Szép komótosan sétáltam le a Konyhába ahol egy kis főzőcskézést terveztünk egy Levitás kis barátocskámmal. Ő még nem érkezett meg így én előkészítettem egy két hozzá valót ami rá várok. Csak egy kis egyszerű tésztát fogunk készíteni, remélem nem gyújtunk fel semmit,Szeretek főzni de kicsit ügyetlen vagyok a konyhai eszközökkel, gyakran elvágom az ujjam vagy megégetem magam. Körülbelül 1 hete főztem utoljára és akkor a jobb karomra borítottam a forró olajat így azóta is be van kötve az alkarom, Úgyhogy igen eléggé ügyetlen vagyok. Sokszor le estem a konyha pultról és a Székről amikor valami kellett a felső polcokról. Remélem azért szegény fiúra nem fogom rá hozni a frász ha valami történik.
Utoljára módosította:Carolyne Mysler, 2019. október 24. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Nakahara Daisuke
Diák Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 26
Írta: 2019. október 24. 20:23 | Link

Carolyne

Szemeimet erősen dörzsölve mászok le a Levita tornyából, vállamon már a jól megszokott és szinte ikonikussá vált vászontáskával, melyben ott lapul az elengedhetetlen vázlatfüzetem, mely' a kapcsolódási pontot szolgáltatja számomra a világhoz. A nyuszis mamuszom minden egyes kanyarban hangosan nyikorog a kastély kőpadlóján, ahogy folyosóról folyosóra rovom a köröket. Egyesek talán túl femininnek gondolnának egy tizenhat éves fiúhoz képest, azonban szerintem semmi rossz sincs abban, ha az ember egy kicsit szereti a rózsaszínt, meg a cuki dolgokat. Ahonnan jöttem, ott sem voltak engedékenyek azzal kapcsolatban, ha egy kicsit jobban hasonlítottál az ellenkező nemre, de mintha egy icipicit mégis elnézőbbek lettek volna. Lehet csak azért, mert Fukuoka amúgy is egy minden kultúrával megfűszerezett város, ahol ha az ember színes hajjal vagy pirszingekkel megy végig az utcán, akkor az az emberek tömeges áramlásától úgy sem fog látszani, hisz elveszik, akárcsak hangya a ködben. Ugye jól mondtam? Nem értem még én ezekhez a magyar szólás és közmondásokhoz.
Épp jókor érkezek meg a Konyhába, ugyanis ahogy befordulok az ajtón, a hasam hangos korgásba kezd. Jómagam ugyan a hangot magát nem hallom, azonban az ekkor bekövetkező gyomorfájdalmat azon nyomban érezni kezdem. Csak ügyetlenül megvakarom a fejem, majd jó gyerekhez méltóan meghajolok a rellonos leányka előtt. Leveszem a szatyrot a vállamról, majd bőszen turkálni kezdek benne, mígnem kezeim közé akad a füzetem, amit rögtön elő is kapok, hogy aztán gyors kézmozdulatokkal lefirkáljam azt a néhány szót, ami az agyamba ötlött.
- Mi csinálni ma? - Mutatom fel a papírhalmazt, de már rakom is le, hogy a lány válla felül ki tudja kukucskálni és megleshessem a már előkészített terepet.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolyne Mysler
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 14
Írta: 2019. október 24. 21:10 | Link

Love Nakahara Daisuke Love


Amint a fiú belépett azonnal köszöntem neki, majd elolvasva irományát a hozzá valókhoz fordultam
- Valami kis egyszerű tésztára gondoltam ha nincs ellenedre - mosolyogtam rá.
Nuszis mamuszán nem tudtam nem mosolyogni annyira aranyos voolt!
Maga az egész fiú iszonyat aranyos! nagyon jól áll neki a rózsaszín, de ez a mamusz, egyszerűn imádom, olyan cukiii.
- Ettél már Milánóit? Én nagyon szeretem, van kedved azt főzni?
Csillogó szemekkel néztem fel a nálam magasabb fiúra, mindenki mellett eltörpülök, szerintem az egész iskolában nincs nálam alacsonyabb...erről leszek híres, a hiperaktív pici rellonos lány.
Szinte körbe ugráltam szerencsétlen fút annyira izgatott voltam a kis főzőcskézés miatt. Remélem nem ijesztem meg szegényt, nem szeretném elüldözni vagy ilyesmi, egyszerűen csak ilyen vagyok, Mint egy kis Duracell nyuszi. Lehet ha megkérdezik mi a becenevem nem a Carlyt mondom ,hanem a Duracell nyuszit Kicsit sem lenne fura ha így hívnának de, imádnám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Nakahara Daisuke
Diák Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 26
Írta: 2019. október 25. 13:24 | Link

Carolyne

Odaállok a lány háta mögé, majd kikukucskálok válla felett, hogy lássam, mi is készül éppen. Nem esik nehezemre, pedig ázsiai genetikám miatt elég alacsony növésű vagyok, azonban a lány még nálam is pöttömebb. Nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjam el magam ezen a tényen. Ha sok önbizalommal rendelkező egyén lennék, akkor talán még a buksiját is megsimogatnám, de sajnos vagy nem, az élet ezzel sem áldott meg. Így csak állok, alsó ajkamat beszívva, pilláimmal sűrűn pislogva és várom a következő utasításokat. Kicsit igaz hátrébb lépek, hogy ne legyek a másik személyes terében, mikor az megfordul, hogy ismét hozzám beszéljen. Bizonyára kellemes hangja lehet, legalább is én így képzelem el. Nem ismerem még a sztereotípiákat, hogy csak úgy elítéljek valakit, amiért valamelyik ház tagja. Számomra egyenlő mindenki. Az pedig, hogy Carly egyáltalán nem sieti el, amit mond, már épp elég imponáló tényező számomra, hogy kedveljem a másikat. Nagyon megkönnyebbíti a helyzetemet, mert így szépen és komótosan olvashatom le a szavakat az ajkairól, miközben kapok arra is elegendő időt, hogy az agyamban értelmezni tudjam a magyar nyelv szépségeit.
- Az lenni micsoda? - Döntöm oldalra a fejemet, kezemben bőszen szorongatva a jegyzet és vázlatfüzetemet. Sok minden beszivárgott már Japánba, amik amúgy az európai kultúra részét képezik, de erről a "Milánói" nevezetű étekről még sosem hallottam. Na jó, hallani lehet sikerült róla, de kóstolni ezer százalék, hogy nem volt még lehetőségem. Imádom a külföldi ízeket, szóval biztos vagyok benne, hogy ez is ízleni fog. Egyik kedvencem például a hamburger, ami szinte minden hétvégén a menün volt, annyira imádta a család. Vajon azt is csinálunk majd? Jaj, alig bírok magammal, nagyon izgatott vagyok! Végre egyedül - oké, még mindig egy másik diákkal, de már szülő nélkül - főzök!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolyne Mysler
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 14
Írta: 2019. október 25. 14:10 | Link


 
Love Nakahara Daisuke  Love



Mosolyogva figyelek fel a fiúra miközben olvasom kérdését Majd elkezdem magyarázni neki mi is az a Milánói.
- Egy egyszerű paradicsomszószos darálthúsos tészta amit majd szépen megszórunk sajtal. Szereted a sajtot?? Én szinte bolondulok érte, az összes imádom még a büdös sajtot is! Ne haragudj, hogy ennyit dumálok, de szeretek beszélni..
Kicsit elkalandoztam már a lényegtől.
Szeretek beszélni ezt le se tagadhatom, de nem is akarom! Bárcsak a sulis anyagokat is igy tudnám lökni mint azt a sok butaságot.

Ismét felnéztem a fiúra csillogó szemekkel.
- A tésztát szeretnéd kifőzni vagy inkább megpiritani a darált húst? Nekem mindegy mit csinálok így te csináld azt amelyikhez csak kedved van!
Széles mosolyom le se lehetne törölni. Mar alig várom, hogy kész legyen a mennyei étek. Már kezdek éhes lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Igen látok szemüveg nélkül, Se vak nem vagyok és kettős látásom nincs, látom hogy mennyit mutatsz Cheesy
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 255
Írta: 2019. október 27. 13:54 | Link

Laura

- Ez csak pár napos, egy hete nem nagyon jön a vágy az evésre.
Mivel a pajzsmirigyem szinte már nem is működik, így nem nézek ki úgy, mint azok, akik ugyanezzel a betegséggel küzdenek, és ezért nagyon hálás vagyok, mert nagyon kellemetlen lenne mindig magyarázkodni, és ha mindig úgy néznének rám, mint valakire, aki bármelyik pillanatban meghalhat. Normális emberi külsőm van, és ez az egyik olyan dolog, amiért nagyon hálás vagyok. A hideg, nyirkos végtagjaim ehhez képest már szinte semmik. Tényleg, én már teljesen hozzájuk szoktam, és imádom, amikor például Denis vagy Jason felmelegítik őket.
- A legdurvább egy hónapig tartott. Akkor már tényleg úgy erőszakolták le a kaját a torkomon, meg én is azon voltam, hogy csak egy kicsit egyek, már az is jobb, mint a semmi. Aztán jött egy éjszaka, amikor annyira éhes lettem, hogy mindent kiettem a hűtőből.
Az nagyon kellemetlen volt, emlékszem, hogy már itt történt. Norina jött ki reggel, és én ott aludtam az asztalnál, Mia feje a combomon, és közben nyalogatta le a szaftot az ujjaimról. Mindent megettem, és még csak észre se vettem. Amikor felkeltem, akkor pedig nagyon éhes voltam. Örültem, hogy véget ért.
- Elhiszem, nagyon szeretem a sárgadinnyét.
Pillantok rá lelkesen, csillogó szemekkel. Mondjuk én mindent nagyon szeretek, szóval nem hiszem, hogy ezzel olyan nagy probléma lenne. Jó, a tökfőzelék kizárva, de a rántott tök minden mennyiségben.
- Én is. Nagyon szeretem Thomas-t, olyan nagyon szép a lelke, hogy ilyennel szerintem még nem is találkoztam életemben. Reméltem, hogy egy nap lesz egy kedves barátnője.
Engem annyira nem zavar a dolog, hogy ilyenekről beszélgessek, a Payne családban is elég sok mindent meghallgattam már, szóval nem hiszem, hogy ez zavarbaejtő téma lenne, na igen, az ilyeneket meg kellene tanulnom.
- Hmmm... ez tényleg nagyon finom!
Elégedetten kortyolok még egyet, mielőtt letenném, és visszatérnék az evéshez. Mert hát ez itt rengeteg kaja.
- Nem zavar, hogy bentlakós vagy? Furcsa lehet ilyen sokáig távol lenni a családodtól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 528
Összes hsz: 1966
Írta: 2019. október 28. 10:18 | Link

Annie

éjjeli őrjárat


Felhúzom a szemöldököm a szavait hallva. Egy hete? De hát az rengeteg! Az nem pár nap! Te jó ég, egy hónap?
- Jézusom, az nagyon durva! Egy hónapig? És nem lehetne valamiféle másmilyen gyógyszerre váltani? Aminek nincs ennyire brutális mellékhatása? – kérdezek vissza teljesen elhűlve, de amint végigmondom már tudom, hogy butaságot kérdeztem. Nyilván végigpróbáltak már mindent és ez lehetett a legkisebb rossz. – Mióta kell szedned gyógyszereket?
Egy újabb kérdést teszek fel csendesen, majd szinte rögtön tovább is lépek a következő témára, jelezve, hogy nyugodtan ignorálhatja a kérdést ha nem szeretne felelni. A kaja meg teljesen jónak tűnő téma.
- A kedvenc nyári gyümölcsöm – árulom el neki mosolyogva. Nem vagyok nagyon válogatós szerintem, így hirtelen nem is nagyon jut eszembe olyan, amit nem szeretek. A borscs na azt nem, az tuti. Meg a tejes teát sem. És tudom, hogy van még más is, de így tele pocakkal nem megy a gondolkodás.
- Igen, ő nagyon különleges ember. Úgy voltam vele mindig is, hogy örültem annak ha boldog, és reméltem, remélem hogy bárhova is sodorja az élet, mindig az lesz. Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ő majd pont velem szeretne együtt lenni – elpirulok a monológom után, nem szoktam én csak így csacsogni ilyenekről. Ettől függetlenül persze minden szavam igaz. Mindenesetre lehet, hogy nem kellett volna így rázúdítani ezeket a lányra. - Bocsánat.
Nagyokat kortyolok inkább az innivalómból és figyelem, ahogy a lány módszeresen pusztítja el a finom falatokat. Nem vagyok éhes egyáltalán, de olyan jóízűen eszik, hogy elgondolkozom azon becsatlakozzam-e. Bár nem lenne jó ötlet.
- Öhm, de, zavar. És nem furcsa – felelem szűkszavúan a meglepődés miatt. Nem gond egyáltalán, hogy ilyet kérdez, csak nem számítottam hasonlóra. Könnyed kis csevejre gondoltam, nem pedig egy olyan témára, ami minden csak nem könnyed, az én esetemben legalábbis. Sóhajtok egy nagyot, majd rövidítve elmagyarázom neki a helyzetet.
- Nem igazán állunk közel egymáshoz a szüleimmel. Ha tehettem haza se mentem a szünetekben például. Ők most épp egy költözés küszöbén vannak, én azonban nem megyek velük. Már nagykorú vagyok, szóval keresek magamnak saját helyet a faluban. A bentlakás nem annyira rossz egyébként, bár a saját szoba után osztozkodni a birodalmadon mással … na az nem egyszerű – miközben beszélek ide-oda pörgetem a kezemben a poharat, hiába nem igazán tudok nyugton lenni. A gond viszont az, hogy ez az egész bentlakásosdi felvet egy kérdést bennem, amit még csak megpendíteni sem akartam egy jó darabig. Félrebillentem hát a fejemet és kedves ámde szigorú arccal nézek Anniere. Legalábbis remélem hogy szigorúan, még az is lehet, hogy totál mókásan festek.
- Te sosem akartál bennlakásos lenni? És, az nem rossz, hogy majd még vissza kell bandukolnod a faluba? Ilyen késő éjszaka …
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 255
Írta: 2019. november 1. 09:49 | Link

Laura

Hirtelen egyetlen válasz jut eszembe erre a kérdésre, mégpedig az, hogy: "ez bonyolult", viszont nem szeretem, ha ezt mondják az emberek, én sem nagyon használom, ezért is szorítom össze picit jobban az ajkaimat, és az elsőre csak megrázom aprót a fejem, mert tényleg nem lenne egyszerű elmagyarázni azt, hogy mi minden van ezzel a dologgal.
- Születésem óta. Egy kicsit kusza a dolog, mert először nem hitték, hogy megérem a hajnalt, aztán a másnapot, aztán a hetet, hónapot, évet, és most itt vagyok, mint végzős diák. Elég nagy adag küzdőszellemet kaptam.
Könnyedén beszélek erről, hiszen ez a múlt, elmúlt, és most a jelen van. Néha vannak rossz napjaim, tudom, de amióta találkoztam vele, a gyönyörűséggel, ott a csónakháznál, azóta már a rossz napjaim is jók, mert egyszerűen tudom, hogy az út végén ő vár majd, hogy ő a végzetem, ő teljesíti be a sorsom, és megnyugodtam. Vele rendben lesz ez a dolog, azt hiszem.
Tudom, mások irtóznak a halál gondolatától, de én olyan sokszor néztem már szembe vele, hogy egyszerűen nem érzek semmit, amikor felmerül hogy akár meg is halhatok, sőt, a találkozás óta, teljes a nyugalom. Félek bevallani, de hiányzik az az érzés, amit akkor és ott átéltem. Ez persze jobb, ha titok marad, ahogy a környezetemet ismerem, ők nem értenének meg úgy, ahogy ő.
- Nekem is nagyon tetszik az íze, nem is értem, hogy miért nem kóstoltam eddig.
Az viszont biztos, hogy jövő nyáron rengeteget fogok enni, mert ez nagyon finom. Szeretem a finom ízeket, így jól bele is vésem az elmémbe, hogy majd mondanom kell az otthoniaknak, hogy sűrűbben szeretnék ilyet enni. Nagyon rendesek velem, bármit kérek, megkóstolhatom, kipróbálhatom, és már nem hiszem, hogy a betegségem miatt. Kicsit azt hiszem, átalakultak az otthoni szerepek, és olyan vagyok ott, mint egy testvér, mindenki vigyáz rám. Én pedig ezt imádom, hogy egy ilyen nagy család tagja lehetek.
- Miért kérsz bocsánatot?
Amíg mesél, addig akaratlanul is mosolyra húzódik a szám, annyira kedves, és olyan szépen beszél Thomasról, hogy nem értem, miért kér bocsánatot, hiszen látszik rajta, hogy minden szava igaz, hogy tényleg így érez, és tudom, ilyenkor mindenki azt mondja, hogy legyenek együtt sokáig vagy örökre, de ez nagyon nagy nyomás, így csak magamban kívánom. Jelenleg nem nagyon hiszem, hogy ők ketten bármin is össze tudnának veszni annyira, hogy különváljanak egymástól, szerintem ők igazán összeillenek, jobban, mint mások, bárki akiket ismerek.
- Fizetik nekem is a kollégiumot, de jobb így, mert ha rosszul vagyok, akkor van olyan ember a közelemben, aki tud segíteni. Esténként pedig el tudok menni Jasonnel kutyát sétáltatni, meg bármikor ehetek sütit a cukrászdában, és bármikor találkozhatok a testvéremmel. Ő már egyetemista, így nem jöhet be a suliba, és nem szeretnék hónapokig nélküle lenni. Mindig értem jön valaki, ha sokáig maradok, vagy mindig van valaki, akivel hazamehetek, csak ilyenkor nem, amikor nincs otthon senki.
Ez ritka, de megesik, szóval itt is biztonságban vagyok, meg ha jól tudom, most Will van a gyengélkedőn, de már nem csak magántanuló vagyok, most már bejárok iskolába, így nem kötelező a gyengélkedő hátsó ágyán aludnom.
- A faluban van pár társasház, biztos vannak kiadó szobák is. Én ott kezdeném a keresgélést, mert azok elég jók, de mégis olcsók lehetnek, és ott tuti, hogy saját szobád lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint