28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2018. augusztus 20. 18:55 | Link

Carolina

Az eredeti szóvicc a 'dishaster' volt, de jó látni, hogy a fordítóbűbájok megbirkóztak vele és érhető maradt. Megérték a beleölt pénzt, ha ennyire finoman képesek árnyalni a beszédemet. Bár a nemlétező nyelvérzékemmel semmit sem tud kezdeni.*
- Kkrepp. Najó, hagyjuk. Palacsintasütés, király. Mi az a nutella?-*valószínűleg valami édes, de rémlik, hogy hallottam már zöldséges meg húsos palacsintákról is, szóval nem merek találgatni. A név alapján esetleg valami mogyorós-diós lehet, de na. Láttam én már karón varjút.
Kapok pacsit és ezzel nagyjából el is dől a dolog, már csak a részleteket kell tisztázni, mielőtt országokon átívelő együttműködésbe fognánk. Mert ez most már ilyen komoly projekt, kérem. Az én időbeosztásom mellett mindenképp szervezésre szorul majd egy-egy út, hogy a lelkiismeretemet ne rágja rongyosra a bűntudat, amiért idegen tájakon dőzsölök és kritizálom más főztjét (aminek nyomába se érek kulináris képességeimmel).*
- Hál' az égnek. Majd cserélünk számot, aztán ha nagyon nem boldogulsz vele, mutathatok egy-két trükköt,-*megkönnyebbülten szusszanok, sőt, már azt tervezgetem csendben, hogy bevezetem a leányzót az instagram legmélyebb bugyraiba. Szeretek korgó gyomorral gyönyörű kajákról készült fotókat nézegetni, bár mazochizmusom ezen formájára még senki sem panaszkodott.
- Köszönöm, de bármily' finom is, borzasztóan jóllaktam,-*utasítom vissza őszinte mosollyal, elvégre én szendvicset is ettem előtte. Az egyik manó készségesen elviszi a tányérom, míg telefonomra pillantok és az idő láttán elszörnyedve gyorsan kávém végére járok.*
- Ne haragudj, nekem most mennem kell. Nézz majd be valamelyik nap hozzám a rendelőbe déltájt, megbeszéljük a többit. Addig is minden jót!-*összekapom magam, majd búcsút intek és elszaladok, mert vár a macska és a munka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 504
Írta: 2018. október 6. 15:53 | Link

Sztellácska


Értetlen tekintettel pillantok fel a szemben ülőre, szőke szemöldökeim azonban éppen csak mozdulnak. Lassan tényleg megszokom, hogy az emberek többsége nem úgy gondolkozik, ahogy én, különösen, ha azok boxer helyett csipkét hordanak.
A kezemben tartott dupla marhahúsos Burger King koppintásomból a közöttünk elterülő százéves asztalra csepeg egy kis zsír, de ez már fel sem tűnik, hiszen mióta a figyelmem majdnem egészét annak szentelem, hogy az eridonos királylányt életre neveljem, a kajám körül kibontakozó kupleráj felfogására egyetlen agysejtem sem marad.
- Mi? Nem, Stella, nem - csóválom meg a fejem egész türelmesen, míg a hamburgerrel együtt felé emelem a mutatóujjam. Már úgy intő jelleggel, meg hogy figyeljen arra, amit mondok, legyen kedves. - Az ideális párkapcsolat az, amikor a felek nincsenek együtt. Ezt minél előbb tanuld meg, és akkor nem fogsz csalódni. Nem járunk össze senkivel, ugyanazzal kétszer meg főleg nem. Egy ember, egy este. Az még jobb, ha nem is este. El kell intézni délután, vagy lyukas órában.
A mondandóm végét már alig hallani, hiszen a hangom csámcsogásba fullad. Mmmm, még egy kis laza brummogás is elhagyja a torkomat; akár egy macska, dorombolva áldozok a mesterművem előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



online
RPG hsz: 171
Összes hsz: 496
Írta: 2018. október 6. 16:42 | Link

Ricsike
szombati második ebéd ¤ outfitElla


Szerintem mióta elkezdődött az év a manók rajtunk spórolnak. Rendesen korgó gyomorral kellett magamnak két órával a nagy ebéd után hamit lőnöm, mert rettenetesen kis adagot kapunk. Ez hogy elég a többieknek? És miért nem panaszkodnak? Dávid rendes volt, ő kettő helyett négy husit kapott, egynek a felét még odaadta, de aztán nem volt több alku, mindenki ment a dolgára. Én leginkább mások agyára azóta is, most éppen Ricsike ennek az áldozata, akivel szemben csücsülök törökülésben a helyemen és tunkolom - fagyi hiányában - karamellás görögjoghurtba a sültkrumplim és várom, hogy a manók tudnak-e csodát tenni. Én jobb, ha nem érek semmihez, de ölni tudnék a mekiért
a közelben.
- Ricsike...állj, állj, állj... ugye tudod, hogy a párkapcsolat lényege, hogy együtt vagytok? Mármint... ez nem is kapcsolat. Például te emlékszel annak a szőkének a nevére, akivel tegnap láttalak ebéd előtt? Hm? - kérdezem, aztán nagy lelkesen tömtem be három sültkrumplit egyszerre a kis tálkába majd a számba. Két bátyám van, sosem érdekelt hogy illik meg nem enni, ha nem akartam csinikézni. - Én nem akarom, hogy a fiúk ne tudják a nevem. Nagyon is jegyezze meg az, akinek kell.
Elég határozott elképzeléseim voltak, akkor is, ha kézfogós puszin túl összesen fél kacsóm sok megszámolni mennyivel jutottunk. Ettől még nem csíptem a gondolatot, hogy egyrészt ne figyeljenek rám, másrészt csak úgy legyek, harmadrészt meg ne én legyek az egyetlen. Anyuéknál se akkora világ megváltás ez a dolog.
- A szüleim is ilyesmik, de szerintem ez nem jó - ingattam is meg a fejem.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. október 6. 16:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 504
Írta: 2018. október 6. 17:31 | Link

Sztellácska


Csepp. Csepp. Csepp. A hamburgerből megállás nélkül csurog a curry-mangó szósz, egyre terebélyesebb tócsát képezve a megrepedt tányér szélén és az asztalon egyaránt. Én meg még pislogni se merek, olyan feszülten hallgatom Stellát. Nehéz eset, aláírom, de semmi sem lehetetlen.
- Nem - szögezem le szemöldökeimet összehúzva, és az előbbinél jóval dinamikusabban rázom meg a fejem. - Ez baromság. A párokat tudod mi tartja össze? Az igények. A nő anyagi biztonságot meg figyelmet akar, a férfi meg úgy csinál mintha, hogy...
Csak azért nem fejezem be a mondatot, mert a szósz elindul az ujjamon is, így szavak helyett a vállaimat sokat sejtetően vonom meg, és oldalra billentett fejjel, a hamburgert kissé magam fölé emelve, alulról kezdem menteni a menthetőt. Onnan, abból a hülye pozícióból nézek át Stellára.
- Az nem én voltam - vágom rá azonnal, de a kiszélesedő vigyor, amely a következő falatot előzi meg, könnyen leleplezheti az ártatlan kis füllentésemet. Jó, valszeg süt a képemről, hogy kerülöm a bonyodalmakat, és felesleges információk - nevek meg egyebek - elraktározása helyett a dolog lényegi részével foglalkozok. Ez a siker titka, kérem szépen.
- Felesleges - ismétlem meg önmagam, és egy pillanatra, míg élvezem a jól átsütött marhahús ízét, elhalkulok. Aztán, egy pohár Coca Cola után nyúlva folytatom. - A név az égvilágon semmit sem jelent. Már, ha olyan kapcsolatban vagy, amiről én beszélek.
Másmilyenben nem is érdemes, de ezt már nem teszem hozzá, Stella úgyis elégszer hallotta az elmúlt fél órában. Kiegyenesedve törlöm meg kezeimet egy szatén szalvétában, és közben az eridonos mozdulatait figyelem.
- Mégis lettél te, meg a bátyád - jegyzem meg mosolyogva. A mosoly szólhatna saját magam igazolásának is, de most nem erről van szó. Inkább valamiféle bátorítás ez, vagy valami hasonló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



online
RPG hsz: 171
Összes hsz: 496
Írta: 2018. október 6. 17:56 | Link

Ricsike
szombati második ebéd ¤ outfitElla


- Van saját pénzem - közöltem flegmán és kicsit fel is háborodva, már leginkább a nők nevében, mert ami engem illet, nem tudtam felvenni a dolgot. Nem hiszem, vagy nem tudok róla, de nem is fontos, hogy ilyen lennék. Tényleg nem érzem azt, hogy sok dolog olyan jövedelmező lenne, én inkább keresem a DING-et, ami láthatóan nem akar csak úgy belém botlani, mint mondjuk Drakulába. Pedig engem sem zavarna, ha kicsit ki akar előtte nyírni, csak legyen meg a végén a bonding. - A férfiaknak, ha csak arra lenne igénye nem lennének esküvők...egyáltalán - köröztem egy krumplival mutigálva mindezt, amiről majdnem lecsöppent a karamellás szósz, szóval gyorsan a számhoz vontam és el is pusztítottam. Aztán csak a fejem ráztam és inkább elnyámmogtam, még kivártam, mit is szeretne nekem mondani.
- Persze, tökre összekeverhető vagy azzal a rellonossal - forgattam meg a szemeim, de aztán csak elnevettem magam félig teli szájjal mikor vigyorgott és rá is mutattam az ujjacskámmal, hogy TUDTAM. Ennek ellenére nem ítélkezem, a tesóimnál se tettem soha, de nem szeretem látni, mikor nem boldogok, olyan lelombozó és undi.
- Felesleges hogy _foglalkozzon velem_ - nyomtam meg a szót elég erősen, ahogy a szemöldököm is felszaladt. Azért én is tudok értékelni egy csini táskát, de úgy hiába van tele a ruhásszekrényem, ha nincs hova felvenni, mert sosincs velem, például. Tök logikátlanok ezek. Persze azt nem zárom ki, hogy el tudnám viselni, ha mondjuk szeret, meg vicces, belefér egy korsi tatyó neki és még nem derogál beülni velem a mekibe. Majd fizetek én, az a legkevesebb! Vagy egy mozi. Valami. Jó, otthon is maradhatunk, tökre tudnék programot ott is.Sőt.
- Bátyáim. Ketten vannak, de ha megnyugtat, nekem ez tök gyanús. Tökre sokkal idősebbek, mindig megkérdezem, mikor vita van, hogy amúgy tutifix-e, hogy tesók vagyunk rendesen. Nem mindig, mindenki nevet az asztalnál - vontam meg a vállam. - Ilyet biztos sosem szeretnék. Én is szeretek szórakozni, de ez más...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 504
Írta: 2018. október 6. 19:39 | Link

Sztellácska


Imádom nézni, ahogy a nők elindulnak a kiakadás hepehupás lejtőjén, és meg sem állnak az őket odalent váró szakadék széléig. Kipirult orcák, dühtől könnyes szemecskék meg ökölbe szorult kiskacsók. Frenetikus!
Nem bírom ki, elvigyorodom, és míg kétszer is meggondolom, milyen stílusban is feleljek Stella nagylányos kijelentésére, nyelvem hegyét végigfuttatom alsó ajkam peremén.
- És apától vagy anyától kapod azt a saját pénzt? - kérdezem a szemei után kutatva, és bár megfordul a fejemben, hogy még a válasza előtt visszakozni kezdjek, mégsem teszem. Nem a pénztárcája érdekel - van nekem is, hanem az, hogyan kezeli az illetlen kérdést.
- Ne is törődj vele, mindenki hibázhat - nevetek rá, majd a szénsavas üdítőmbe kortyolok, és egy kósza pillanatra visszagondolok a szőkére. Levitás volt. Asszem. Vagy nem is. Eridonos. Vagy...? A felmerülő kérdésre fejemet hátradöntöm, homlokom önkéntelenül is ráncokba szalad. Végül is mindegy, úgysem találkozok vele többet. Jobbomat a tarkómhoz emelem, és bőrömbe kapaszkodva meredek fel a plafonra.
- A-a, nem - oldalra billenő fejjel pillantok le Stellára. - Nem azt mondom, hogy a másikkal való törődés, vagy nevezzük inkább foglalkozásnak ördögtől való. Nem. Az szükségszerű és kikerülhetetlen. Én azt mondom, hogy ennek csak akkor van értelme, ha bizonyos keretek között tartod. Két-három óra, és sohasem a te ágyad. Mert a te életedben te vagy a legfontosabb, szépanyám. Fogtad?
Szemöldökvonogatva dőlök előre és nyúlok át az asztal fölött, hogy lopjak a kicsitől egy szem sültkrumplit, és tegyem olyan látványos élvezettel a számba, hogy attól még egy házimanó is Niagarát eresszen maga alá. Ráharapva aztán nevetni kezdek, már nem Stellán, hanem a helyzeten. Vicces, hogy másokkal milyen egyszerű is az élet nagy dolgairól beszélgetni, míg a saját húgommal képtelen lennék rá. Ő érinthetetlen, szent és a legfontosabb, hogy élete végéig szűz marad.
- Kitalálom, apuka az, aki nem nevet olyan hangosan - ciccentek egyet amolyan van ez így hangulatban, majd a hamburgerem maradékához fodulva összedörzsölöm tenyereimet, és újra nekilátok. - Amúgy az én szüleim társadalmilag tök elfogadott házasságban élnek. Szóval, ha azt gondolnád, hogy valami überszar helyről jövök, nem, egyáltalán. Anyámék több, mint húsz éve együtt vannak, de... ez számomra elképzelhetetlen. Egy nővel egy egész életet?
Abbéli sejtelmeimnek inkább nem adok hangot, hogy apámnak voltak, és talán mai napig is vannak házon kívül eső ügyei. Jobb a békesség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



online
RPG hsz: 171
Összes hsz: 496
Írta: 2018. október 6. 20:52 | Link

Ricsike
szombati második ebéd ¤ outfitElla


- A munkaadómtól. Dolgozom - emeltem a tekintetem rá, mintha nem lett volna tök egyértelmű, hogy nem tesznek a popsim alá húszezreseket meg galleonhegyeket. Az, hogy milyen meg mennyi helyen pedig senkinek az orrára nem kötöm. Apusnak meg anycinak se mondtam el egyik részét, nem is fontos, de így van elég mindenre és nem kell sosem aggódnom azon, hogy majd kihalászok-e valami pénzes pasit. Amúgy se hiszem hogy a pénztárca mérete elég kompenzáció sok másra. - Szerinted hiba, ha valakinek elég az, ami lett? - érdeklődtem egészen komolyan is figyelve. Nem az érdekelt, hogy ő esküvőpárti-e, ahogy az sem, hogy ha nem az, miért nem. Inkább a tény, hogy ezek szerint valami elég szar lehet, ha nem köti le egy lány eléggé. Rosszakkal kezd, ebben biztos vagyok.
- Az más, ha olyan fiút... esetedben lányt találsz aki tök uncsi meg nem is elég jó neked - vontam meg a vállam részben egyetértve azzal, hogy nem kell minden második emberrel életre tervezni. Én se teszem, inkább sokakkal semmit, így elég fix. Persze vannak bulik meg fesztiválok, amikor minden második szép kékszeműért eladnám a veséim, ha csak két koncertet végignyomnának velem meg pár kör tequilát....szóval úgy ja.
- Eddig is értettem mit mondtál. Így kezdtem ezt...az egészet. De szar volt - húztam el a szám. Nem titkoltam, ha valakivel beszélgettem, de nem olyan, amit az ember lánya reklámoz. Tudjátok, mikor túl akarsz esni, amin már minden barátnőd, így fogod az első csávót, aki szépeket mondd, hiába nem tetszik eléggé, a szerelem meg pláne nem terep. De ez is egy módszer, akkor én is így gondoltam. De se úgy fizikailag, se lelkileg nem feküdt ez nekem.
- Igazából Dávid, aaa bátyám meg a nagybácsim nem szoktak. Mindig le vagyok csittegve is. Sose értem - illegettem a fejem kicsit, mielőtt újabb sültkrumpliadag pusztításába fogtam, aztán viszont annyira kellett nevetnem, hogy a kezem állította csak meg a krumplik kirepkedését a számból. - Miii, mármint bocsi. Nem hittem, hogy lenne bármi bajod, Esztike is tök jó csajszinak tűnik. De most elképzeltelek egy ilyen házasságban. Hát ez marha vicces.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 504
Írta: 2018. október 7. 08:40 | Link

Sztellácska


Tekintetem a lány arcáról az ujjai között tartott karamellás krumplira esik, ajkaim úgy tűnhet, elismerően görbülnek lefelé. Tudom, hogy a mai világban rengeteg korombelinek kell dolgoznia ahhoz, hogy legyen egy kis pénze, és ha nem állnának mögöttem a szüleim, lehet, hogy nekem is kerítenem kéne valami mellékest. Valami kviddiccsel kapcsolatos munkát még el is tudnék képzelni... szerencsére nem kell feleslegesen fantáziálgatnom. Kékjeim újra felfelé sietnek, hogy Stella barnáin állapodjanak meg.
- Szerintem igen - bólintok, és körmömmel kopogtatni kezdek a poharam oldalán. - Ha nem tesz semmit azért, hogy előrébb jusson, akkor meg is érdemli, hogy ott legyen, ahol.
Könnyen lehet, hogy most vágtam el magam teljesen Stellánál, és a szimpátiaskála legalját sem ütöm meg jelenleg, de ha ez egy őszinte beszélgetés - és hát annak indult -, nem fogom meghazudtolni saját magamat. Biztos, hogy azt gondolja, nekem könnyű, és nem is téved, viszont a testvéremmel együtt átéltük a szüleink két teljes anyagi csődjét, és azt is láttuk, hogyan építették fel magukat újra meg újra. Olyan ember vagyok, aki magabiztosan, hangosan is ki meri mondani, hogy ha most elvennék az összes pénzét, ő másnap felállna, és egy éven belül gazdagabb lenne, mint előtte bármikor. Minden csak gondolkodás kérdése.
- Mindenki találkozik olyanokkal - egyetértően bólintok egy újabbat, aztán mutatóujjammal feltörlöm a tányér szélén tócsában álló szószt, és még a válasz előtt lenyalom róla. - De nem erről van szó. A legtöbb lány, akivel dolgom volt, okos és értékes, ahogy te mondod "elég jó". Biztos, hogy sokra fogják vinni az életben. Egyszerűen nem gondolom, hogy egy párkapcsolat építeni képes. Rombolni annál inkább, és azt kösz, de nem.
A kapcsolatfüggő csajokat nagylelkűen hagyom meg puhapöcs férfitársaimnak, aztán legyenek boldogok, éljenek, mint Rómeó és Júlia, maximum lehányom őket az egyik folyosón.
- Akkor valamit szarul csináltál - közlöm. Az meg sem fordul a fejemben, hogy Stella esetleg szívember, mint az emberiség mondjuk kilencvenöt százaléka, és neki jót tenne egy szerelem. Itt a hiba, tököm, pont itt. A szív megmérgezi az elmét. - Bár azt is meg kell tanulni, hogyan élvezd az élvezetet.
Nem állítom, hogy azonnal, elsőre sikerül, de mint az életben minden, ez is csak gyakorlat kérdése.
- Na ne szórakozz! - villan a tekintetem, de a következő percben már vele együtt röhögök. - Erzsi okos, nem féltem. Meg hát nézz rám, velem áldotta őt meg a mindenható. Nagy baja nem eshet.
A hangom csak egy pöppet cinikus, valahol tényleg elhiszem, hogy ahol én vagyok, ott a környezet csak nyerhet, ahhoz meg egyébként sem férhet kétség, hogy Eszter a világ legszerencsésebb testvére.
- És mi van anyukáddal? - kérdezem, míg betömöm a hamburgerem utolsó, ámbár igencsak emberes falatját.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



online
RPG hsz: 171
Összes hsz: 496
Írta: 2018. október 7. 18:37 | Link

Ricsike
szombati második ebéd ¤ outfitElla


A munka nem az, amit az embernek szégyellenie kellene, így én se teszem, ha csak sepregetnék a faluba, azzal is megkeresném a pénzem, bár valószínűleg többet járhatnék manikűröshöz. És ha már itt járunk, ráférne az ujjacskáimra valami szebb, őszies szín. Erről majd konzultálok Ancsikával, a körmösömmel. Most éppen csak pár pillantást vetettem a kezecskéimre, aztán Ricsit figyeltem elég várakozóan.
- És ha nincs előrébb? Mármint az elméletet leszámítva, bár nem hiszel benne, de mi van akkor, ha nagyon passzoltok - kezdtem bele, hogy aztán még megeszem két sültkrumplit feltartsam az ujjam, hogy állj, még nem végeztem. - Szóval esetedben az olyan lányt, akivel így vagytok, mert tökre totál dinamit, de közben ilyen egyezségben bármit tehettek. Nyitottan. Mellette ha nem is mindenben, de te is kitartanál, nem?
Próbáltam lefordítani az ő nyelvére azt, ami szerintem folyik momentán a világban. Nagyon kevés az az ember, akit nem ingatnak meg az érzések, sőt, ha őszinte kell legyek, millió az egyből. Okés, én is ismerek egy lányt elég jól, aki legutóbb megkérdezte a szerelem definiálásáról van-e könyv én meg úgy fejeltem az ágyamba, hogy rendesen ágyneműmintás lett a homlokom. Azóta Bognat nem kérdezgetem inkább ezekről.
- Nem hiszem, hogy különösebben lényeges a személyiség itt. Vagy jön a ding, vagy nem. Az egyetlen egy van, passzol és jó - magyaráztam nagyon tudálékosan, miközben hagytam végül, hogy kifejtse a dolgait arról, mennyivel jobb ez a nem bonyolódás. Nem voltak jó élményeim, és nekem bárki, bármit mondhat én eléggé lelkes tudok lenni és aktív, ez mind kevés volt, mert még azokban a percekben sem voltam fontos. Már itt megdől, hogy ezekben lehet jó.
- Nem én - néztem rá sokatmondóan, nem részleteztem ki, de azt hiszem pont elég, hogy nekem volt olyan, amilyen. Mindegy, ilyen is volt, nagylány vagyok, egyedül kötöm a cipőmet is. - Te még sosem voltál boldog? Mármint, nem elégedett vagy élvezettel teli, hanem olyan boldog, tudod, ok nélkül csak attól, hogy vele leszel vagy beszélsz. Senkinél?
Éreztem, hogy talán kicsit szürreális pont Ricsikével ilyeneket beszélni, de sosem érdekelt az, hogy mik a sztereotípiák és nem is foglalkoztam vele ki és mennyire alkalmas erre vagy arra. Csak szeretek beszélgetni, nagy ügy.
- Oh, hidd el, van amit naaagyon tudnék élvezni és tudom is hogy kell - bólintottam nagyokat, na, azzal nincs gond, hogyha én dönthetnék meg kérhetnék és kívánhatnék. De skip. Azon jót nevetgéltem, hogy ő meg egy nagy, habosruhás lány, oltár és család háziállatokkal meg jó reggelt drágámok százával. Mondjuk Esztikén is, ahogy látta a helyzetüket. Szerintem ők tök mások, de örülök, mikor olyan tesókat látok, akikről tudom, hogy fontosak egymásnak, én is így vagyok Dáviddal. Másképpen nem laknánk együtt és lógnék ennyit a nyakán.
- Anyukámmal? Márhogy... Ő milyen ezekkel a kapcsolatokkal? Nem tudom - vontam meg a vállam. - Egy időben nagyon sok volt a balhé köztük, szerintem ő se élvezte, utáltam, azóta tudom, hogy nem akarok ilyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 504
Írta: 2018. október 9. 19:32 | Link

Sztellácska


Olyan nincs, hogy ne legyen előrébb, vágnám rá azonnal, és folytatnám azzal, hogy mindig van lehetőség a továbblépésre, még akkor is, mikor azt hinnéd, épp a végcél ajtaján dörömbölsz, de Sztellácska lendületben van, így a kikéredzkedő szavak a torkomon ragadnak, és jobb híján elnyíló ajkaimat összecsukva figyelem tovább a mutatóujját figyelmeztetően maga elé emelő kispiroskát. Persze nem mondja azonnal, mér'is, megvárakoztat inkább, mert a két fonnyadó krumpli japánokat is megszégyenítő lassúsággal való elfogyasztása bizony fokokkal előzi meg Vajda Ricsikét a prioritásskálán. Mikor végre belekezd, magam sem hiszem el, de nemcsak, hogy meglep azzal, amit mond, de egy pillanatra még el is gondolkodtat vele.
- Tökre totál dinamit... - ismétlem meg halkan, inkább csak magamban kuncogva a kifejezésen, mielőtt komolyra fordítva a szót visszapillantanék Stellára. - Az ugyanolyan párkapcsolat lenne, mint a többi.
Nem igazán látom a különbséget. Oké, felfogtam, hogy az egyikben a legnagyobb titokban csalod a csajodat, a másikban meg hé, még engedélyed van rá, de ez most lényegtelen, hiszen a dolog már ott elvérzett, hogy "pár" és "kapcsolat".
- Mi? - csodálkozva kérdezek vissza, és ahelyett, hogy a levegőben tartott poharat továbbemelném a számhoz, egy érezhető ezt most meg kell beszélnünk, különben sohasem fogom megérteni a nőket mozdulattal inkább visszateszem azt az asztalra. - Sz'al, nem számít, ha amúgy nulla a srác, no életcél vagy bármi elképzelés a jövőjével kapcsolatban, csak gyúrjon csuklyára, és harangozzanak dinget?
Különben fogalmam sincs pontosan mit jelent a ding, de ha nem illik a szövegkörnyezetbe, Stella majd maximum kijavít.
Aztán egyszer csak...
- Ohlala! - izgatottan csendül fel a hangom, mikor úgy néz rám, hogy barokkos körmondatok nélkül is értsem, mi a szitu. Tenyereimet várakozóan csapom, majd dörzsölöm össze, de szaftos részletek helyett úgy kapom a következő kérdést pofába, mint utcatáblát vak hülyegyerek. Vut. Hogy Stella most mit láthat az arcomon, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy apámnak nem kell pszichológusra költenie ezentúl, már ami engem illet, mer' Wittner kisasszony egy kis adag sültkrumpliért cserébe félóra alatt kitatarozza a lelkem. - Mert te csak akkor vagy igazán boldog, ha együtt lehetsz Dinggel?
Nem a választ kerülöm ki, eszemben sincs, de az adrenalin dolgozni kezd, és ahelyett, hogy nyugodt magabiztossággal kijelenteném: mindig boldog vagyok, megbillentett fejjel kérdezek vissza. A vonásaim komorabbá és élesebbé válnak, de ez nem jelenti azt, hogy nem élvezem a beszélgetést. Inkább azt mondanám, erre a kérdésre most ráharaptam, és Stella lassan készítheti is ki a filézőkését.
- Te figyelj már, különórákat vállalsz élvezéstanból? - vigyorodom el szemtelenül, de nem vagyok benne biztos, hogy a kérdést ez esetben komolyan is gondolom. Persze, Sztellácskával is lefuthatnánk egy bizonyos kört, de félő, hogy utána elfelejtenék neki köszönni a folyosón, ahhoz pedig túl jókat kérdez.
- Úgy értem - kezdek bele, miután lenyelem az utolsó korty kólát is, és utat engedek egy emberes BÖFF-nek. - Anyukádhoz húzol inkább, vagy apuci cuki kis nyuszimuszikája vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



online
RPG hsz: 171
Összes hsz: 496
Írta: 2018. október 10. 10:41 | Link

Ricsike
szombati második ebéd ¤ outfitElla


Mikor elkezdek valamit, azt szeretem be is fejezni. Leginkább a mondandóm ilyen, s most sem volt ez másként. Az ujjacskám időt kért, még elnyammogtam a krumpli adagom, sőt, még az egyik manócska is odasétált a sajtburgerutánzattal a tányéron. A zsebemből kihalásztam egy csillogó köves mintakarkötőt, amin korábban ezt-azt próbálgattam, majd a karjára biggyesztettem. Ő meg lelkesen szorongatta meg a kezem, azt hiszem hálás volt, majd el is tűnt a konyhából. Na, ekkor jött a hidegzuhany egy része tőlem.
- Bizony. Olyan tinderes szuperlikeos matching - mutogattam is a csuklóm forgatva, ahogy helyeseltem a saját magaméra. - Minden az, aminek behatárolod, nem?
A kérdésem komoly volt, mert én hittem benne, hogy annak ellenére, ami lett a szüleimmel, az elején azért voltak képesek annyira megértésben élni, mert minden papír nélkül tudták, össze is tartoznak. Fogalmam sincs mi kophatott meg, vagy később jöttek-e rá, mi nem működik ebben. De ők is ilyen dinamit lehettek, különben mi se lennénk. Gondolom. Mondjuk még mindig lennének ennek kapcsán kérdéseim, de ezt jegelem a következő kötelező családi cuccig. Ráérek azon borogatni, főleg most, hogy Ezra bácsi megint itt van.
- Ding - felelem, mintha egyértelmű lenne, aztán látom a teljes eltévedését én meg csak a sajtburimba harapva ingatom meg a fejem, nem működik ez így. De ezt a falatot már akkor is ki kell várnia.
- Csuklya? A ding nem harangozik, Jézuska Mariska! Ricsuka, neked volt gyerekszobád? A ding egy képletes hangadás, az az érzéstől van. Olyan mint az az első látásra szerelem dolog, de ez nem csak elsőre jön. Bogna...a háztársam egyszer elmesélte, hogy ez valami hormondolog, de a lényeg, hogy ez a nagy Ő-t jelzi - meséltem el és persze szívesen adok még infókat, ha kell, mert láthatóan úgy elveszett, mint Jancsi meg Juliska az erdőben. Nem kéne kóstolgassa a cukorkaházat, még inzulinproblémái lesznek itt a végére, aztán bumm, lemondhat a fagyiról. Ilyen rossz dolgokat nem kívánok én senkinek.
- Na az nem volt - reflektálok a hangadásra, de nem is igazán megyek bele, van ennél jóval fontosabb, ezért is jön csípőből, minden nélkül a kérdés a fiú felé. Láthatóan nincs a helyzetben nagyon kényelmesen még meg is lepődök kicsit, ahogy figyelek rá rendületlenül.
- Nincs dingem. Még. Vagy ha van, az bonyolult. De a boldogság nehéz dolog, én voltam már párszor azért az életemben, olyan igazán és nagyon. Mikor mindegy az évszak, de olyan, mintha felmelegített volna a nap, mikor mosolyogsz, akkor is, ha éppen szomorú dolgok vannak körülötted, mikor tudsz úgy vidám lenni, hogy az nem csak céllal van - néztem rá, neki szerintem ez utóbbi mondhat bármit. Legalábbis nem nézem ki - semmi sértés - hogy leírja nekem az érzéseit nagyköltőien. De nincs is ezzel baj, ezért vagyok itt, majd szótárazom. - De a kérdés nem rólam szól. Voltál már valaha boldog? Úgy igazán.
Nem hagytam persze annyiban, de a nagy falatozásban csak megforgattam a szemeimet. Nem mintha olyan lány lennék, de a hónapban ez már legalább a harmadik ilyen és minimum a harmadik ember, aki valami hasonlót hoz fel velem kapcsolatban, akár csak viccként is.
- Egyik sem opció nincs? Leginkább Dávidhoz. Meg a nagybácsikámhoz - vontam vállat, mert tény, hog sosem akartam választani a szüleim között, aztán a minden mellett meg ez alakult ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 10. 20:11 | Link


Október 10(11), valamikor éjfél körül


Egyáltalán nem álmosan, de korgó pocival keltem fel körülbelül éjfél körül. Gondoltam egyet, felkaptam a fehér pizsimre egy rózsaszín pulcsit amire az volt írva hangul betűkkel, hogy panda. Nem tudom hogy miért pont ezt, jó a színe, hasonlít a hajaméhoz.
Miután egy papucsot és egy zoknit is sikerült felvennem elindultam csak úgy valamerre, aztán ide jutottam. Pont éhes voltam, ez tök szuper! Egy csomó manó van itt. Olyan furák, de aranyosak. Az egyik cuki az asztal felé terelt engem, és leültetett. És kaja. Miért akarnak ennyire megetetni? Na jó, nem ellenkezek. Kértem hasábkrumplit, az tökéletes éjszakai kaja. Nyami. Ketchup is, szupeer! Elkezdtem enni a ketchuppal leöntött krumplit ami szerencsére nem volt sótlan mint a mugli iskolában szokott lenni, és reménykedtem hogy egy prefektusnak sem jut eszébe pont most erre jönni, vagy egy olyan éjszakai császkálónak aki 'véletlen' beárulna. Bár, akkor magát is beárulná hogy kijött, és nem hiszem hogy lenne olyan ember aki ezt megcsinálná.
Csokiánia még mindig nincs meg... meddig fogok még képzelődni a kitalált bolygómról? Valamikor csak kinövöm vagy megunom. Kinőni nem fogom az biztos, megunni meg... az meg majd eldől. Lehet egyszer megunom az egész fantáziavilágomat, vagy a csokit. Annak nagyobb az esélye hogy a fantáziavilágomat, a csokit nem lehet megunni. Vagy de? Biztos meglehet, és lehet egyszer én is megunom.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 976
Írta: 2018. október 11. 19:39 | Link

Moongas


Lassan, lábujjhegyen lopakodva megyek a konyha felé, egy kis esti nasira. Mindig jó kilopódzni, hogy a szabályok ellenére együnk teszem azt, egy szelet rántott húst, vagy egy kevés főtt kukoricát. Hogyha pedig nem eszek semmit, akkor sincs semmi gond, legfeljebb elbeszélgetek a manókkal.
 Olyan szórakoztatóak, ahogyan a nagy fülüket lobogtatva rohangálnak, sürögnek-forognak.
 Csak el ne kapjanak! Az nem lenne jó. Erre viszont nincs sok esély, mert most éppen megérkezek a konyha bejáratához. Bemegyek, és a hajlongó manókon kívül megpillantok egy rózsaszínű foltot.
 Először azt hittem, valamelyik manónak születésnapja van, és az ott egy torta. Utána eszembe jutott, hogy ők nem szoktak ilyesmiket megtartani.
 Úgyhogy jobban megnéztem magamnak, és halkan sikkantottam. Örömömben majdnem szétpukkadtam, mert, mint az már lenni szokott, most is túl reagálom a barátokkal való találkozást. Az asztalnál ugyanis Moon ült! Moongas, egészen pontosan.
 Egy kicsit ráijesztek, persze nem annyira, hogy fájjon, csak éppen hogy észrevegyen. Úgyse tudnám becsapni. Eltorzított hanggal ezt mondtam, miközben halkan behúztam az ajtót, és közelebb léptem a fiúhoz.
 - No lám! Mit keresünk itt éjnek évadján Moon Jun Seo? Szólnom kellene a házvezetőnek. - Mondtam,  közben magamban kuncogva, és szurkolva, hogy ne ordítson. Közben intettem egy manónak, és halkan rendeltem egy üveg narancslevet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 11. 20:56 | Link



- ÁÁÁ! - kezdtem el üvölteni amikor valaki hozzám szólt, vagyis gondolom hozzám mert kimondta a nevemet. Honnan a Szent Mariskából tudja a nevemet? Lehet valami kém. Vagy prefektus és véletlen tudja. Felugrottam a székből, és készültem ütni ha véletlen nem prefektus diák vagy iskolai dolgozó lenne, hanem valaki bejött engedély nélkül a kastélyba. Úristen. Jó, az nem jönne be, mert gyengusz vagyok.
Aztán megláttam hogy ki a tettes. - Angelica miért hozod rám a frászt? - kiabáltam, aztán rácsaptam a számra. Nem kiabálok inkább, lehet hogy akkor valaki tényleg elkap.
Visszaültem az asztalhoz, és bekaptam még egy krumplit duzzogós fejjel.
- Ezt én is kérdezhetném... - válaszoltam a kérdésére. - Éhes vagyok, nem vagyok álmos, ennyi válasz elég? - ha Mária anya lenne, akkor lehet kaptam volna egy kis fejmosást, hogy nem szabad ilyen későn kint lenni. Vagy nem? Végül is ő is tekergő 2.0, miért szidna le?
Ez a krumpli olyan finom! Csokiániában mi lehetne hasábkrumpliból? A fa kilőve, az nyalókából lenne, a fű is, mert az gumicukorból. Lehetne a... kerítés? Vagy a fatörzs! Ne, az úgy fujj hogy hasábkrumpli meg nyalóka együtt... most elképzeltem milyen lenne. - Azzal hogy szólnál neki magadat is lebuktatnád... - pont ezen gondolkoztam az előbb, hogy ki az az értelem aki beárulna, de ezzel magát is elárulná.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. december 25. 14:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 976
Írta: 2018. október 14. 19:15 | Link

Moongas


- Csiss! - Idézem volt angoltanárom mondatát, amit zajosabb időkre tartogatott. Egy kicsit hátra is ugrok ijedtemben, és bocsánatkérésekkel bombázom azt a manót, akinek ráléptem a lábára. Na erre nem számítottam. Reméltem, hogy legalább nem ordít fel.
 No de mindegy, már nem számít. A sietős léptek hiánya arra utal, hogy nem vették észre a kiáltást, és ez egy kicsit felvidít.
- Bocs Moongas, sajnálom. Én kérlek alássan egy kis nassra jöttem le. És igen, tudom, hogy nem kéne szólnom. De miért tenném? - Kérdezem mosolyogva, narancslével a kezemben, amikor leülök a fiú mellé. Igazából nem is tudom, hogy mit kéne csinálni. Talán ezután már felmehetnék aludni. Lassan ideje lenne. Moonhoz fordulok, és megkérdezem tőle, hogy ő mit fog csinálni. Közben nagyot kortyolok az italból, és megköszönöm a manóknak.
- Te szereted őket? Mármint nem idegenedsz? - Kérdezem a random kérdést, ami először eszembe jut. Szerintem a manók aranyosak, kedvesek. És viccesek is, amikor itt hajlonganak össze-vissza.
 Nekünk is van egy otthon, az a neve, hogy Lily. Róla viszont nem igazán hallok mostanában. Apának segít aláírásokat gyűjteni a seprűgyárhoz, meg papírokat szállít.
 Nekem viszont mindig hoz egyet kettőt azokból a sütikből, amiket útjai közben talál az árusoknál. Nem lop, megveszi pénzért. Anya megengedte ezt neki. Apa először ellenezte, de végül belenyugodott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 17. 17:09 | Link



- Jó' van na, megijesztettél! - vágtam valami cuki pofit, amiből egy szerintem eléggé ijesztő fej sikeredett. Áh nem tudok aranyos arcot vágni. Nem hiszem hogy valaki meghallotta volna, mert még nincs itt senki hogy megbüntessen minket.
- Hát azt gondoltam hogy enni jöttél. - miért jött volna a konyhába? Lehet hogy a manókkal beszélgetni? Vagy manókat kínozni? Á, nem hiszem hogy Angénak lenne szíve manókat kínozni.
- Furák kicsit, de cukik. - válaszoltam, és bekaptam egy krumplit. Olyan finom! De lehet ha nem hasábkrumpli lenne, hanem héjában sült, akkor kiköpném. Soha többet nem akarok héjában sült krumplit enni.
Halkan elkezdem énekelni fogalmam sincs miért Holland-tól a Neverland-ot, mert hirtelen valahonnan befutott az agyamba. Egy zene tud futni? Nem tudom. Az én fejemben biztosan, ahogy a csokik is, meg a krumplik is. Szerencsére a házak Csokiániában nem csokiból lennének, mert megolvadna, és hát elszaladna, mert a csokik ott tudnak szaladgálni. De mi van ha a házak mozgássérült csokikból lennének? Akkor nem tudnának elfutni. Végül is... De az olvadás veszélye akkor is fent áll, na meg megennék a házakat. Inkább legyenek fából, azt szerintem senki sem eszi meg, remélem. Ha valaki elkezd fát falatozni, annak lehet orvos kell, ahogy nekem is. Én se vagyok túl normális a Csokiániás hülyeségemmel, meg a többivel se. Lehet kellene már az a Gondolatporszi 2000, vagy valami ilyesmi. Milyen lehet, ha nincsenek valakinek gondolatai? Nekem biztos jó lenne, mert nem lenne ennyi hülyeség a fejemben.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lily
Speciális karakter


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 46
Írta: 2018. október 25. 18:01 | Link

Angelica Black Wing
Kis Gazdám

Régi gazdám ruhát adott. Azért, mert nem szerettem volna felrobbantani a Bagolykövet. Pontosabban a Bagolykővel kapcsolatos otthoni emlékeket. Ó én nem! Lily nem! Nem sértem meg az alapító szellemét! Így, hogy szabad voltam, nyitva állt előttem a világ. Ám végig gondolva, én nekem nincsenek ötleteim. Úgy döntöttem, elmegyek a kis gazdámhoz, hogy őt szolgáljam. Ezzel persze fajtársaim haragját kivivhatom, de én akkor is ezt teszem! Intek volt gazdámnak.

Ökölbe szorítottam a kezeimet, és koncentráltam a Bagolykő kastélyára. Megfordultam tengelyem körül, és máris a kapun belül találtam magam.
 Sietős léptekkel megindultam arra, amerre a Kis Gazdát sejtettem. Olyan jellegzetes illata van a hippogriff tollnak a pálcájában, szinte olyan, mintha nyíl lenne. Egy könnycsepp jelent meg a szemem sarkában.
 Lily ruhát kapott, pedig jogosan cselekedett! Még a szép apám tette le az esküt, hogy másokat nem bánt, akárki parancsolja. A Gazda kegyetlen volt! De már mindegy. A Kis Gazda biztos befogadja Lilyt!
 Hirtelen belefutottam egy fekete ruhatoronyba. Mielőtt felnéztem, elmotyogtam egy bocsánatot, aztán egy szippantás után hirtelen fejbe vágtam magam. Nem ismertem meg! Gyorsan utána sikoltottam az izgalomtól remegő hangon a távolodó alaknak.
- Kis Gazdám!
Utoljára módosította:Lily, 2018. november 15. 17:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 976
Írta: 2018. október 25. 18:50 | Link

Lily manó
.Zárás.

Éppen szünet volt, és békésen sétálgattam a konyha  előtt. Azon gondolkodtam, hogy bemegyek, és eszek valamit. A manók mindig olyan kedvesek! Kár, hogy apa nem szereti annyira az övét, Lilyt. Mindig csak küldözgeti ide-oda. Hogyha nekem lehetne egy ma...
 Valami, vagy inkább valaki nekem jött. Hogyha látom az illetőt, valószínű, hogy számon kérem rajta, hogy miért rohangál. De nem láttam. Helyette egy vékony hang kért bocsánatot. Megrázom a fejem, hiszen biztos, hogy csak képzelődtem. Amikor már arrébb mentem, és elhatároztam, hogy inkább nem megyek a konyhába, hanem sétálok egyet a parkban, hirtelen egy visítást hallok.
 Valaki azt kiáltotta, hogy kisgazdám. Olyan ismerős  ez a hang... Hogyan kerülhetett ide?
- Lily? - Kérdezem lassan megfordulva. Majd amint meglátom a manón a sálat, megértem mi a helyzet. Ruhát kapott. Vajon miért? Majd megkérdezem, de most fontosabb, hogy köszöntsem a kis csetlő botlót. Fittyet hányva arra, hogy nem szeretem, ha valaki rohan a folyosón, most én is nekiállok gyorsan szedni a lábam. Aztán hirtelen felkapom a megszeppent manót, és gyengén magamhoz ölelem. Régen láttam.
 Aki most meglát minket, azt gondolhatja, hogy valami plüsst szorítok magamhoz. Pedig a legjobb barátaim egyike jött el értem. Szinte ő nevelt fel, és mostanában eltűnt az életemből.
 Amikor kiöleltem magam, letettem Lilyt, és elindultam vele kézen fogva a park felé, közben kérdezgettem.
- Te hogyan kerülsz ide? Miért jöttél hozzám, amikor ruhát kaptál? És egyáltalán mi történt? Hogy vannak a szüleim?
 Ez a kérdés áradat, hogyha tárgy lett volna, el temetné szegénykét. Így viszont csak időt vett el tőle a válaszolgatás, az pedig, lévén szabad manó, volt neki bőven.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 976
Írta: 2018. október 28. 14:03 | Link

Moongas

.zárás.


Gyengén megrázom a fejemet cuki fej kísérletére, és majdnem elnevetem magam. Tényleg aranyos, bár egy kicsit hasonlít egy citromot evett házimanóra, de hát na.
 Elmosolyodok, amikor megjegyzi, hogy az evésre gyanakodott ő is. Persze, tudom hogy nem hülye. Ásítok egy hatalmasat, közben pedig felállok, és a manós megjegyzésre felé fordulok.
- Nekünk van egy otthon. Lily a neve. Ő mindig ad nekem sütit. - Mondom elábrándozva.
Látom, hogy Moongas nem igazán figyel. Biztos elgondolkozott valamin. Meg mernék rá esküdni, hogy Csokiániában kalandozik. Az az ő álomvilága, ahol minden, de tényleg minden csokiból van.
 Még egy ásítás után intek Moongasnak.
- Jó éjszakát! Én megyek aludni. Még van néhány beadandóm, meg egy két könyv, amit el kéne olvasnom. Előtte viszont szeretnék aludni. Szia! - Mosolygok a fiú felé, és lassan elindulok a kijárathoz. Előtte azonban megfordulok, mert eszembe jutott valami.
- Figyelj. Kérnék egy doboz csokis sütit! - Mondom egy manónak, aki erre gyorsan eliszkol, és egy perc múlva kezében egy dobozkával tér vissza.
- Igazán köszönöm! Szép álmokat! - Nézek még szét, tekintetemmel a még mindig evő Moont keresve. Meg is láttam, és elmosolyodtam megint, mert gondolataiban egészen elveszett, és egy sült krumpli még mindig a kezében van, ő maga pedig nyitott szájjal ül.
 Megrázom a fejemet, és résnyire nyitom az ajtót. Körbenézek, sehol senki, és nem is hallok semmit. Kilépek a folyosóra, és elindulok a körlet felé. Biztonságban felérek, és lefekszek aludni, miután elrágcsálok egy sütit.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. október 28. 14:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 4. 15:38 | Link

Herczeg Bejke;
- A viszontlátás öröme.


Didergős reggelre ébredt ma a Bagolykő Mágustanoda minden lakója. Amikor a csalafinta napfény már azt hitette el az emberrel, hogy innentől kezdve indul a mandula, indul a tavasz, akkor azzal kell szembesülnie, hogy ez még bizony elmarad. És marad a jó kis átmeneti angol február, amikor minden nyirkos, sötét és a hideg csontig hatol. No, de ez nem fogja Merse kedvét szegni. Egy fekete-fehér csíkos, csőszárú nadrágban jelenik meg a folyosón. A gatya számára nagyon kedves, egy pár hónapos kreálmánya, amiben úgy néz ki, hogy a The Nightmare Before Christmas karaktere; Jack Skellington. Magas, nyakigláb forma alapvetően, és ez a nadrág nem segít abban, hogy szemet hunyjunk a szokatlanul hosszú lábakon. Felül egyszerű fekete gyapjúpulóvert visel, ami alól fehér ingnyak kandikál. Egész elviselhetővé téve a nem mindennapi nadráglátványt. Természetesen a nadrág bokáját súrolja, alatta csupasz testrésze virít, majd egy fekete, kissé csillogó papucsban ér véget a cudar látvány. Merse szerint ez stílus. Mások szerint olykor hányinger. Fekete szemei vidáman csillognak, ahogyan az iskola konyhája mellett sétál el. Jó lenne harapni valamit. De mégis mit? Fordul a konyhaajtó irányába, ahol is egy, a földön fekvő lényt pillant meg; egy manó az. Soha nem látott még egyet sem, de egyértelműen az lesz. Nem piheg látványosan, biztosan elájult. Merse nem egy hős, egyelőre kétségbeesetten guggol le a kis élőlény mellé.
- – nyel egy nagyot. – Te, manó! Magadnál vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Herczeg Bejke
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. február 4. 16:10 | Link


M E R S E - „ismerlek valahonnan”
gif

Dühösen csapom ki magam előtt a bájitaltan terem ajtaját, elsőként. Eszem ágában sincsen hátra nézni, hogy tudjam ki is van a nyomomban. A tanárral sikerült jól össze veszni, és már az első tanítási napomon le is vontak a házamtól egy pár pontot szemtelenség miatt. Pedig nem voltam szemtelen. Én nem tehetek róla, hogyha a többieknek fogalma nincsen róla, hogy milyen rendezvényen vannak. Hosszú, kékszín taláron a márványpadlót veri, kezemben a tankönyvemet idegesen szorongatva szedem aprócska lábaimat magam előtt. Lábaim mellé hamarosan Sziluett szegődik, aki minden tanórámat türelmesen végig várja – vagy közben elmegy egerészni, nem tudni –, aztán amikor végzek, ő már kinn vár, és jön velem. Most nem is figyelek rá. Ő is érzi, hogy valami baj van, így egy nyervogás nélkül szedi kis tappancsait mellettem egészen a konyha folyosójáig, ahol egy pillanatra megtorpanok, és elfelejtem, hogy mennyire felbosszantottak. Egy bohóc kinézetű térdel egy manó mellett. A manó eszméletlen. Gyorsabban kezdem szedni fehér harisnyás kis lábamat, majd a fiú mellett termek Sziluett kíséretében.

- Merlinre, mi történt? Életben van? – állok a fiú és a manó felett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 4. 16:23 | Link

Herczeg Bejke;
- A viszontlátás öröme.


Az a kifejezés, hogy fogalma nincsen, mi tévő legyen… nem kifejezés. A megszólítás után közelebb hajol végül hozzá egy jó tíz-tizenöt másodpercre, hogy hallja szuszog-e az illető. Olybá tűnik, hogy légzése van, ami igen jó hír. Ha van légzés, akkor van keringés is, azt beszélik, így az olvasott ismeretekre hagyatkozva folytatná az elsősegélynyújtást, azonban a lény poros ruhája miatt egy kisebb tüsszögőroham kapja el, amit mégis varázslatos módon azonnal hagy abba, amikor egy macska jelenik meg mellette. Sötét szemei újabb csillogó örömáradatban törnek ki, szinte megfeledkezve a kollapszus betegről. Ekkor egy vékony hang is felriasztja. Felnéz, és egy szőke hölgyeményt pillant meg maga felett, aki láthatóan ki van készülve a látványtól, és ettől Merse újra hiperventillálni kezd a tehetetlenségtől.
- Nem tudom mi történt. De az tuti, hogy lélegzik, szóval csak eszméletét vesztette – jelenti doktor Szöszinek a helyzetet. Valóban kezd a helyzet egy kissé ER kategóriás lenni, amikor is Merse újra a lányra néz, és összehúzza dús szemöldökét. Nagyon ismerősek a vonások, de jelenleg nem ez a legfontosabb, ezért egy mély sóhaj kíséretében fordul vissza az ájulthoz.
- Mit csináljunk? – kérdi a szokásosnál magasabban mutálva. – Vigyük a gyengélkedőre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. március 4. 21:25 | Link

Lily
#teázási || #csakvizsgátne || #katt



Igazából imádom a házamat, az összes társamat és a helyeket a saját tornyunkban. Mindent szeretek, ami a levitával kapcsolatos, még az előítéleteket és a furcsa pillantásokat is. Nem zavar, ha strébernek néznek, az ilyenek sosem érdekeltek.
De akármennyire is szeretek ott lenni, egy picit el kellett távolodnom. Több vizsgámon is túl vagyok, de még mindig van egy pár. Az elemi mágiától kicsit félek, mivel sokat hallottam már a nehézségétől. Igyekeztem mindent megtanulni, amit Westwood mondott el az év során, de akár szfinx vagyok, akár nem, még az én fejem is képes megfájdul ettől a sok hülye részlettől. Pardon, nem hülyék a részletek, csak épp túl sok van belőlük.
Megráztam a fejemet, ahogy beléptem az iskolai konyhába. Direkt azért jöttem el, hogy ne ezzel foglalkozzak, erre tessék, még csak gondolni se tudok másra. Köszöntem az ott dolgozó manóknak, aztán szétnéztem. Természetesen fogalmam sem volt, hogy merre lehetnek a teafüvek, így talán jobb lesz segítséget kérni.
- Elnézést, tudnál segíteni? - szólítottam meg a hozzám legközelebb levőt. Valahogy ismerősnek tűnt, és amikor eszembe jutott, még csettintettem is egyet. - Te Angelica manója vagy, igaz? - Viszont akárhogy törtem a buksim, nem jutott eszembe a neve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 338
Írta: 2019. március 8. 19:08 | Link

Angelica
cupcake🕊Danka

Kissé elegem lett a vizsgákból. Nem vagyok túlságosan stresszelős, azzal csak rontani lehet a helyzeten, de hiába jó vizsgázni, a tanulás része nem a kedvencem. Egy tanévnyi anyagot kell átnézned, aztán meg izgulhatsz, hogy hányast kaptál, mintha ez pár év múlva annyira számítana. A mugli iskolákban bezzeg nincsenek vizsgák, csak folyamatos dolgozatok, hogy bebizonyítsd, te végig tanultál.  Egyszóval, a viszgaidőszak néha igazán nagy szívás, néha meg mindent megadnék, hogy írhassak vizsgákat végre. .Múltkori, a családommal folytatott beszélgetésem során merült fel, hogy szerintük be kellene vetnem magam a konyhába, mert az Pesten is mindig megnyugtatott. Valami egyszerű báj van abban, mikor az ember lánya elrakja a pálcáját, kétkezi munkát végez és a legeslegvégén realizálja, hogy mágia nélkül is képes dolgokra. Erre készültem ma is. Az aznapi utolsó vizsgám után felmentem a klubhelyiségbe, átöltöztem valami kényelmesbe, felkaptam a szakácskönyvem és elindultam a konyhába. Már ismerek pár manót a konyhán, nevüket is tudom, miután elsős koromban egészen gyakran jártam le hozzájuk, amikor húsos volt az étel. Sietős léptekkel mentem végig a folyosókon és nagy mosollyal az arcomon fordultam be a konyhába. Rögtön megjelentek a manók, néhányan már meg is kérdezték, hogy milyen húsmentes ételt készítsenek, mikor közöltem velük, hogy nem kérek mást, csak pár alapanyagot, edényeket, munkalapot, sütőt és időt. Aranyosan össze is szedegették őket, amíg én elmentem megmosni a kezem és letöröltem az asztalt, ahová a dolgaimat készítették elő. Unikornisos muffint akartam készíteni és adni belőle minden kis navisnak egy naaagy öleléssel együtt. Az elgyötörtebb arcúaknak még sok szerencsét is akartam kívánni, hogy tudják, egyáltalán nincsenek egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily
Speciális karakter


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 46
Írta: 2019. március 10. 17:12 | Link

Mei Watts Kisasszony

Egy ideje elvagyok halmozva munkával. Nem bántam, de azért néha jól esett volna egy kis pihenés. No persze nem panaszkodok, csak tényleg jólesne néhány nyugodt perc.
 Miközben azon ábrándozok, mit fogok csinálni munkaidőm lejártával, leteszem az egyik pultra a kezemben lévő sült csirkét.
 A fülemet megüti egy lány hangja. A kérdező felé fordulok, és óvatosan végigmérem. Levitás lehet, idősebb a Gazdánál. Kérdésére szaporán bólogatok, majd hozzáteszem:
- Örömmel segítek. - Itt a várva várt alkalom. Most is "parancsot" teljesítek, de valahogy másfajtát, mint az ételek ide-oda pakolgatása. Ez valahogy örömtelibb elfoglaltság. Jaj nekem! Már megint olyan, mintha panaszkodnék. Pedig én nem szeretek panaszkodni, csak éppen szeretek szabad lenni. Természetesen tetszik a mostani munkám is.
 Ábrándozásomból egy új kérdés ránt ki, amire újra nagyot bólintok.
- Igen, én volnék. Lily, Angelica Black Wing manója. - Elmosolyodok, és kérdően nézek a lányra, várva a kérést. Azon nem is csodálkozok igazán, hogy tudja a nevemet. Biztosan Gazda mesélt rólam a körletben.
 Ma talán felmehetnék hozzá, amikor vége van a munkaidőmnek. Úgyis nekem kell az
első és másodévesek ágyait ágymelegítővel ellátnom. Amikor végzek, nincs más dolgom, úgyhogy beszélgethetek egy kicsit. Legutóbb is megismerkedtem egy igazán kedves kisasszonnyal. Jólesik néha úgy érezni, tényleg szabad manó vagyok, attól függetlenül, hogy egy iskolában dolgozom, és van egy általam választott gazdám.
Utoljára módosította:Lily, 2019. március 10. 17:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 976
Írta: 2019. március 10. 17:23 | Link

Nérel Danka

Éppen Lilyt szerettem volna meglátogatni. A vizsgák után már csak az volt hátra, hogy megünnepeljem a sikeres évfolyamlépést. A tekergőket is igazán beszervezhetném egyszer.
 Tervezgetéseimbe merülve észre sem vettem, hogy Lily éppen egy cukros dobozzal a kezében igyekszik a pult felé, ahol egy - talárjából következtetve - navinés lány állt, és törölgette azt. Köszöntem Lilynek, és átvettem a dobozt.
 Szívesen sütnék én is valamit. Még hogyha nem is ehetek belőle. Jólesne más feladatokra koncentrálni, mint a vizsgákéra. Odamegyek hát a lányhoz, és átnyújtom a cukrot.
- Szia! Itt a cukor. Segíthetek? - Aztán hirtelen észbe kapok, és miután a dobozt leszerencsétlenkedem a pultra, kinyújtom a jobb kezemet, és bemutatkozok.
- Angelica vagyok. Levita, másodév. - Azok a szorgalmi házi dogák! Most emiatt mondom az egyébként felesleges információkat a nevem mellé. Szerencse, hogy lassan itt a szünet, és kipihenhetem a nehézségeket, amiket a vizsgázás jelent.
 Eddig, ha jól emlékszem, egyetlen egy navinéssel találkoztam, és ő is eltűnt ebben a tanévben. Kár, mert most nagyon jól jönne néhány olyan ember, akik végighallgatják a nyűgömet, és végül eltudják terelni a figyelmemet a jegyekről.
 Igaz, ez egy levitásra is nyugodtan igaz lehet, de a sztereotípiáknak megfelelően egy navinés lenne a megfelelő egyén.
 Valójában én nem igazán adok igazat ezeknek, de hát néha könnyebb leegyszerűsíteni a dolgokat.
 De száz szónak is egy a vége, úgyhogy a lényeg: jólesne végre más házból való diákkal megbeszélni az elmúlt hetek megmérettetéseiről.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2019. március 11. 17:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 338
Írta: 2019. március 10. 20:51 | Link

Angelica
cupcake🕊Danka
Nagyon izgatott lettem, akárcsak egy kislány, amikor mohó kíváncsisággal tépi le a csomagolópapírt a karácsonyi ajándékáról. Tényleg kellett valami, hogy eltereljem a gondolataimat, a manók nem dobtak ki a konyhából, az előkészületek pedig gyorsan mentek. Gyors mozdulatokkal tisztítottam le az asztalt, rendezgettem a hozzávalókat és minden manónak megköszöntem, amint átnyújtott valamit. Elővettem egy hajgumit és összefogtam a hajam. Teljesen elmerültem a gondolataimban, így kissé összerezzentem, amint valaki megszólalt mellettem. Amúgy is volt egy halk alapzaj és hallottam minden manóktól érkező "szívesen"-t, de nem számítottam diáktársaságra. Természetesen nem zavart a jelenléte, és pár másodperc meglepődöttség után válaszoltam is neki.
- Szia, köszönöm szépen. Persze, gyere csak - mondtam a lánynak, miközben megpróbáltam segíteni neki a doboz elhelyezésében. Igazából nem bántam a társaságot, szeretek jó emberek közt lenni, ő pedig nem tűnt ellenszenvesnek. Közben felkötöttem magamra egy kötényt, amit szintén a manóktól kaptam és a velem szemben álló iskolatársam kezébe is nyomtam egyet, mintegy jelzésként, hogy tényleg szívesen látom.
- Danka, másodikos és navis - húztam széles mosolyra a szám és megráztam a kezét. Egészen furcsa bemutatkozás volt ez így, évfolyammal meg házzal együtt. Utóbbit ki tudtam következtetni a talárjából is, de nem zavart. A furcsa nem feltétlenül jelenti, hogy rossz, sőt, különleges dolgok nélkül a világ nagyon unalmas lenne.
- Hogy sikerültek a vizsgáid? - tettem fel neki a mostani időszakra legjellemzőbb kérdést, de más hirtelen nem jutott eszembe. Beszéd közben megfogtam egy edényt. Beletettem a lisztet és a sütőport, majd Angelica-ra pillantottam.
- Kikevernéd a tojást habosra, kérlek? - szegeztem neki a következő kérdést, amíg elkezdtem a saját feladatomat is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. március 12. 21:26 | Link

Lily
#teázási || #csakvizsgátne || #katt



Egy pillanatra megnyugszom, amiért eltaláltam. Elég kínos lett volna, ha azt mondja, bizonyára összekevertem valaki mással. Nem tudom, hogy a manóknál hogy megy ez, de szerintem még számukra is sértő, ha valaki nem ismeri fel. Végső soron ők is érző lények, én ebben hiszek. Mélyen megvetem azokat, akik kihasználják őket, és semmibe nem nézik ezeket a kedves kis teremtéseket.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Már egész sokat hallottam rólad - kacsintok felé vigyorogva. Nem semmi, hogy szabad akaratából jött ide, hogy Angelicával lehessen. Még nem beszéltem erről a lánnyal, de biztos nagyon szoros lehet közöttük a kötelék.
- Csak teát szeretnék készíteni - folytattam, amint eszembe jutott, miért is jöttem. - Nálunk is van fent a toronyban, de jó kimozdulni kicsit.
Érdekes, hogy mennyire megnyílok egy manó előtt. Talán azért, mert alapból feltételezem, hogy kedves és nem fog elárulni, talán mert egyszerűen olyan aranyosan néz ki, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni. Ki tudja, nem is érdekes ez annyira.
- Szóval csak útmutatást kérnék, a többit elkészítem én - teszem még hozzá gyorsan. Nem szeretném, ha utasításnak érezné, vagy bármi hasonló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 976
Írta: 2019. március 21. 11:32 | Link

Nérel Danka

Az engedélyre elmosolyodom. Szóval nem fogok unatkozni az utolsó hetekben. Legalábbis ma biztosan nem.
 Gyorsan felveszem a kötényt, és elábrándozok, hogy milyen régen volt rajtam ilyen. Legutoljára Lily-vel sütöttünk egy kevéske karamellás sütit. Nagyon finom volt, igaz, a karamella bolti volt, mert nem szerettük volna tönkretenni vagy három edényt, mire megfelelően megolvasztjuk, és karamellizáljuk a cukrot.
 Kicsit késve térek vissza a valóságba, így a kérdésre talán túl gyorsan vágom rá a választ.
 - Amolyan levitásan. - Itt megforgatom egy kicsit a szemeimet. Igazán nem szeretnék dicsekedni, még ha ez nem is látszik.
 - A legendás lények gondozásával meggyűlt a bajom... mármint az volt a legnehezebb nekem. Szerintem jövőre leadom. - Noss igen. Idén eléggé sok tantárgyat vettem fel, talán túl sokat. Bár Moon úgy tudom, mindent felvett... Jézusom! Nem akarom látni, hogyan fog kinézni az utolsó vizsga után.
 Közben Danka megkér, hogy verjem fel a tojást habosra. El is kezdem, és közben visszakérdezek.
- Neked milyenek lettek? - Közben a tojás már kezd egy kicsit habos lenni. Erősebben verem, de félek, hogy ki fogom fröcskölni. Végül azonban sikerül szép fehér habot készíteni.
 - Készen is van! - Mondom egy kis elégedettséggel a hangomban. Régen sütöttem, tényleg.
 Közben eszembe jut valami. Mit is készítünk? Igen, ez eléggé nevetséges, hogy csak most jut eszembe, de hát na. Senki sem tökéletes!
 - Egy pillanat. Mit is csinálunk most? Mármint milyen sütit? - Kérdezem egy kicsit remegő hangon, és közben érdeklődve nézek körül a pulton. Az már biztos, hogy valami édességet, mert egy jó adag cukor van elővéve, és egy kis marcipán.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2019. március 21. 13:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 338
Írta: 2019. március 23. 17:52 | Link

Angelica
cupcake🕊Danka
- Az jót jelent, ugye? - pillantottam fel az edényből, amiben épp a hozzávalókat kevertem össze. Sosem voltam tisztában a feltételezésekkel az egyes házakkal kapcsolatban, mert akkor ösztönösen úgy viszonyulnék egy-egy társamhoz, ahogy azt a házától elvárnám, én viszont nagyon nem szeretnék előítéletes lenni. Azt sem tudom, hogy ha navisan sikerülnének a vizsgáim, akkor az mit jelentene.
- A legtöbb hibátlan - mondtam, de egy kicsit bele is pirultam a kijelentésbe. Nehezen beszélek magamról, az eredményeimről még inkább. Lehet, hogy én vagyok furcsán összerakva, de én inkább másokra figyelek, minthogy én szórakoztassam őket. Ezért is érdekes, hogy kviddicsezni imádok, pedig olyankor pont az a feladatom, hogy megmutassam másoknak, amit tudok.
- Ügyes vagy! - mosolyodtam el, miközben beállítottam a kellő hőfokot a sütőn, hogy mire oda kerülünk, már ne kelljen arra várni, hogy az felmelegedjen. - Aj, de buta vagyok, el is felejtettem mondani - vinnyogtam és szinte késztetést éreztem, hogy homlokon csapjam magam. - Ez unikornisos muffin lesz. Sajnos szfinxeset nem tudok, de sima kék bevonósat csinálhatunk, ha szeretnél.
Gyorsan összekevertem a többi összetevőt és megkérdeztem Angelicát, hogy beletenné-e a muffinpapírokat a formákba.
Utoljára módosította:Nérel Danka, 2019. március 23. 17:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint