36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. október 2. 22:08 | Link

🍭


A kétségbeesett, utolsó utáni próbálkozása, hogy jobb belátásra térítse a férfit, csúfos kudarcba fulladt. Ő igazán nem akart leterülni a folyosón, csupán jelenetet rendezni, vagy drámázni egy keveset, mondani fűt és fát vagy ígérni bármit, de a sorsa olyan hevesen rántotta vissza ettől az ötletétől, mint a torkán lánccal kikötött kutyát, ha túl messzire vágyik a háztól.
A lába egyszerűen csak túl kicsit emelkedtek, de a lendülete miatt nem tudott megállni és nagyobbat lépni, mert teste túlnyomó része kinn volt rég az ajtókereten és húzta magával az apró csülköket is.
A zuhanás utáni első másodpercekben fejét még jótékony köd borította el, fülében ugyan felcsengett újra és újra a reccsenés, de nem fogta fel igazán, hogy mi is tört el.
De még csak arra is később eszmélt rá, hogy voltaképp a  hideg csempén feküdt, arca néhány centire volt attól, hogy csókot nyomjon a padlóra, mivelhogy azért attól a csúnya puszitól azért könyökei megóvták, de ár ként, bár akkor  még nem érzett, színűk és feltépett felszínük semmi jóval nem kecsegtetett.
Ahogy pedig a zsongás a fejben ülepedni kezdett, fájdalom borotvaéles tépőfogakkal fájt húsába, szétszaggatva minden idegszálat és csontot. Elkerekedett szemekkel harapott ajkába, hogy ne sikítson fel, de egy csendes nyögés még így is kiszabadította magát. S minden egyes moccanásnál csak egyre rosszabb és rosszabb lett, mégsem maradt veszteg.
Mire Várkonyi odaért, már ott ült csendesen az ajtótól legközelebb eső falnak vetve hátát. Lehunyt pilláin néhány könnycsepp gyöngyödzött, meg-megcsillanva a gyertyák fényében. Szája szélét sebesre harapta, torkát fojtogatta a vér íze.
A poént, melyet a tanerő elsütött csak egy szúrós pillantással tudta díjazni, a kérdés hallatán azonban minden bosszúság  tovaállt arcáról s helyette a rémület ült ki, még sohasem tört el semmije, hiába kviddicsezett három teljes éve, nem szenvedett igazán nagy baleseteket el a pályán vagy az edzéseken, így nem is volt csoda, hogy túlreagálta  a dolgokat és bár próbált erősnek tűnni, úgy meg volt rettenve, mint a gyáva oroszlán az árnyéka láttán, mely őt követte.
- A lábam... - nyöszörögte, s már lassan azt a kérdést is fel akarta tenni a férfinek, hogy meg fog-e halni ezen az éjszakán.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 2. 23:33 | Link

Vér Lanetta

Még messze van a konyha bejárattól, ahol a baleset megtörtént, de látja, ahogy a lány még mindig nem bír magával. Ahelyett, hogy nyugodtan feküdne és szenvedne, próbál felülni, és ez biztosan nem kellemes. Habár a törés pillanatában, az emberi szervezetben jókora adag adrenalin szabadul fel, hogy csökkentse a stresszt, meg a fájdalmat, ettől függetlenül Lanetta arcáról leolvasható a gyötrelem. Azonban a fájdalomnál csak az ijedtsége nagyobb. Várkonyi nem kezdi el rögtön vizsgálgatni, hisz nem tudja, mije tört el, és akármennyire is kegyetlen, nem akarja tetézni a sokkot az eridonosban, azt azonban nem állja meg, hogy pár csípős megjegyzést hozzá ne vágjon.
- Egyszerűbb lett volna az "Igen Tanár úr" meg holnap a Bagolyház, nem? Maguk eridonosok mindent túlzásba visznek. - Amint fény derül arra, hol a bibi, Várkonyi leguggol a fal tövében üldögélő, majdnem síró lányhoz. Végigtapogatja a biztonság kedvéért a karjait, vállait, megnézi a fejét, nincs-e esetleg máshol is sérülése, aztán pedig a sebesült lábat veszi szemügyre.
- Sípcsont törés lesz ez. A Gyengélkedőn majd rendbe hozzák, nem lesz semmi baj, nyugodjon meg! - Előhúzza a pálcáját, a beteg lábra célozva, egy fájdalomcsillapító varázsigét küld el, bár gondolkozott rajta, hogy a lány azt is megérdemelné, hogy anélkül vigye fel a másodikra, de aztán a felelősségtudata legyőzte jellemhibáját, öregszik a drága.
- Jobb így egy kicsit? - kérdezi a kis főnixet, aki még az imént tele energiával tombolt, most összetört kis madárként, gubbaszt, könnytől csillogó szemekkel a padlón. A tanár úr erős karjai felnyalábolják a kis sebesültet, hogy terhével a lépcső felé induljon. Második emelet. Nagyot szusszan a gondolatra, miközben átkozza magát és megfogadja, hogy ha legközelebb Lanettának büntetőmunkát szab ki, egyenesen a Gyengélkedőre hívatja, hogy ne kelljen cipelnie. Meg sem kottyanna neki a távolság, csak hát az emelet, az éjszaka, meg a fáradtság, sokat kivett belőle. Azonban némi előrelátásra vall, hogy legalább nem egy másik épültbe rendelte a lányt, így az a két emelet nem is olyan sok.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. október 2. 23:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 3. 11:26 | Link

Nyelvi magánóra
Marieanne Isabelle Beauvoir
péntek délután 3 óra körül


Kifejezetten örült, hogy most rávette magát a rendrakásra, mielőtt még elindult, így ha kidől a kis korrepetálás után, akkor legalább pihe-puha, rendezett ágyban teszi mindezt, és nem csattan keményen képpel előre egy tankönyvnek.
Már bagolyban előre leegyeztették, hogy mikor ülnek össze nyelvet tanulni a levitás lánnyal, Marieanne-nel, akinek egyelőre még gyakorolnia kellett a nevét, no, nem kimondani, az még könnyű, na, de leírni már egy egészen más tészta.
A konyha kitűnő választásnak bizonyult, nincs túlzsúfoltság, mint a tanulószoba, vagy a könyvtár esetén, ott bizonyára versengeniük kellett volna ilyen időpontokban a szabad asztalokért.
Ez van, ha valaki még a hétvége kezdetén is képes volt tanulni.
A konyhában legalább csak ők voltak, maximum a házimanók, de ők nem zavartak sok vizet, csupán annyiban irritálták Borit, hogy túlságosan mézes-mázasak, és a triplavesszős magas C-t verdeső frekvenciájuk sem éppen fülbarát.
Amint beért a helyiségbe, letette asztalára a kuttymintás jegyzetfüzetet   (ó, esze ágában se lett volna pergamendarabokra firkálni, mikor egy igényesen összetákolt füzet segítségével gyarapíthatja tudását).
 - Szia! Én vagyok Bori – köszönt a mestertanonc leányzónak, aki volt olyan kedves, hogy elvállalta: foglalkozik vele francia és angol nyelvekből. Igazság szerint nem biztos, hogy kellett volna, elvégre bagolyban már bemutatkoztak egymásnak, de azért gondolt arra, hogy jobb, ha egy arc is társul a már ismert névadathoz.
- Mivel kezdjük? – vágott is rögtön a téma kellős közepébe. Nem egy halogatós típus, igaz, halvány gőze sem volt arról, hogy mégis miként kéne nekiállnia ennek az egésznek.
Utoljára módosította:Hunyadváry Borbála, 2016. október 3. 11:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marieanne Isabelle Beauvoir
INAKTÍV


Belle | Isa | Hercegnő
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 417
Írta: 2016. október 4. 10:31 | Link

Hunyadváry Borbála
Kinézet


El sem tudtam hinni, hogy mennyire király dolog lesz idejárni. Már a legelején segítettem pár diáknak a tanulásban, lett egy tanulótársam vagy, ahogy ő mondta „könyvtárpajtás”, most pedig segítek valakinek megtanulni franciául és angolul is. Nem ismertem még személyesen, de levélben sokat beszélgettem Borival, ezért kicsit úgy hittem már kialakítottunk valamiféle ismeretséget. A konyhába beszéltük meg a találkozót, ezért felpakoltam írásra alkalmas eszközökkel, illetve pár jegyzettel, amit elkészítettem erre az időpontra, hogy legyen mi alapján haladni. Elsőként értem a manók által ellepett konyhához, ahol hamarosan három kedves kis lurkó próbált rábeszélni némi süteményre. Elfogadtam az ajánlatukat, tudva hogy addig próbálkoznak majd, míg el nem fogadok valamit. Letelepedtem az asztalhoz és előszedtem a jegyzeteket és olvasgattam, mígnem megjelent valaki, feltételezhetően Bori. Figyeltem, ahogy leteszi a muglik körében látott füzetét az asztalra, majd bemutatkozik. Elmosolyodtam és a kezem nyújtottam felé, hogy kezet fogjunk.
- Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek Bori. Engem nyugodtan hívj, ahogy szeretnél, általában hallgatok minden becenevemre. – kacsintottam és visszatelepedem a helyemre. Még rendesen neki sem állok rendbe tenni a jegyzeteket, ő már rákérdez hogyan is kezdjük majd ezt az egészet.
- Nos, arra gondoltam kezdhetnénk az alapokkal. Valamilyen szinten beszéled már a két nyelv közül valamelyiket? – érdeklődöm kedves hangnemet megütve, elvégre ezt eddig nem kérdeztem meg tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. október 6. 00:36 | Link

🍭

/ zárás /

Inkább elengedte a következő csipkelődő megjegyzést is a füle mellett, mert ha hangosan kimondta volna, amit abban a pillanatban gondolt, talán mászhatott volna fel maga a gyengélkedőre, amihez sem kedve, sem ereje nem lett volna elég, így csak csendesen de annál csúnyábban nézte a tanerőt, jelezve, hogy a megjegyzés egyáltalán nem volt vicces vagy szórakoztató.
Csakhogy ebből a kemény nagylányból hamar nyöszörgő, megszeppent gyermekké fordult át, mikor Várkonyi hozzáért a jobb lábához, ami minden baj forrásának bizonyult. Izgett-mozgott, sehogy sem akart egy helyben maradni, fel-felszisszent, olyan helyeken is, melyek igazából nem is fájtak. A
férfi végül - nagy sokára - csak kijelentette, hogy mi történhetett a lánnyal és Lanetta hatalmas örömére azt is hozzátette, hogy a törés gyógyítható.
- Akkor nem fogok belehalni ugye? - megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, bár a tudat, hogy még sokáig fogja boldogítani a földi népet azon nem változtatott, hogy mennyire fájt a törés.
A fájdalomcsillapító varázslatért igazán hálás volt, bár a borzalmas és majdhogynem elviselhető érzés így sem szűnt meg teljesen, csupán enyhült annyira, hogy ne akarja magát a lány minden pillanatban elbőgni.
A kérdésre lassan biccentett és hagyta, hogy felvegyék és elinduljanak vele az emelet irányába. Minden lépésre picit elhúzta a száját, hiába tartotta a tanár úr biztos kezekkel, lába mégis meg-megmoccant a mozgás közepette és fájdalomcsillapító ide vagy oda, azért mégsem volt annyira kellemes.
A lány óvatosan a nagy mellkasra hajtotta homlokát, hogy ne is lássa mennyire meredek és mennyire sok lépcső vár még rájuk a megmentésig és a végleges ellátásig.
- Ugye azért majd néha meglátogat a Bagolyházban - cincogta egy kevés idő után, még épp a lépcsők előtt, ki sem dugva orrát a biztonságosnak megítélt helyről. Tudta jól, hogy kérdésével elismerte a másik győzelmét még ha nem is teljesen nyíltan és beletörődött, hogy újra vissza kell majd dugnia az orrát arra a helyre, amelyet legszívesebben soha viszont nem látott volna többé.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. október 6. 00:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. október 11. 13:32 | Link

Kaelyn

- Esetleg? Ki kell állnom a hét próbát?
Kérdezem vigyorogva, mert hát nem is tudom elképzelni, hogy mi más akadálya lenne. Mondjuk az kicsit ciki, hogy nem találtam el a teljes nevét Kaelyn, egy életre megjegyeztem viszont, ami azért egy pozitív dolog, bár a baki nélkül jobb lett volna. Hihetetlen, hogy ez most mennyire zavar, máskor maximum megvonom a vállam, úgy tűnik ma valami érdekes este van, lehet telihold.
- Igen, a nyugalom tényleg jó. Engem elég gyakran idegesítenek azzal, hogy körbeugrálnak, néha olyanok, mint a kisebb testvéreim. A hat év alattiak.
Mivel apám jó párszor megházasodott, van jó pár kisebb testvérem, és ahogy a bagoly a minap rámutatott, eggyel nőtt a számuk, bár nevetségesnek gondolom, hogy egy bátyám korabeli nő szült neki gyereket. Olyan ez, mint valami groteszk film, bár ez igaz az egész életemre, ha azt nézem, hogy milyen „karriert” futott be az apám ezen a téren.
- Ne tarts ettől. Mármint erre elég jó esély van, de ha aggódsz miatta, akkor bevonzod a negatív dolgokat, és akkor be is következik. Anyám valami ilyesmi nézet szerint éli az életét.
És ezt próbálta ránk is átragasztani. A válás előtt volt ilyen rosszabb passzba, be is következett a válás, aztán arra rá két hónappal kezdte el máshogy látni a dolgokat, és azóta ez az általános felénk. Amúgy van is benne valami, mert tényleg ez a helyzet.
- Én a chipsre szavazok inkább. Imádom, amikor a tartósítószer szétolvad a számban.
Még kacsintok is a kijelentésemhez, bár így este lehet, hogy túl fáradt a poén, de amúgy tényleg, éljen a chips, meg a feltalálója, aztán pedig a tejfölös – hagymás ízesítés kitalálója. Mert valljuk be, egy jó kis hagymás – tejfölös chips miatt egyből összefut a nyál az ember szájában.
- Az szép kihívásnak hangzik. Megvallom, magát az édes ízt nem kedvelem.
Néha, nagyon néha eszek, de alapvetően a cukros – mázas – csokis dolgok nagyon hidegen tudnak hagyni.
- Tisztelem persze a csokiszeretetet, de ne kényszeríts, mert csúnyán elbuksz.
Ez az egy biztos, ha a családomnak tizenkilenc év alatt nem sikerült megszerettetni, akkor másnak se fog.
- Hogyhogy edzel? Sportolsz is? Kviddics?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 17. 21:49 | Link

Nyelvi magánóra
Marieanne Isabelle Beauvoir
péntek délután 3 óra körül


Outfit

Bori már nagyon várta, hogy nekikezdjenek a tényleges tanulásnak, amennyiben az nem órákig tartó magolással fog telni, mert azt kimondottan utálta.
A korrepetitor szóban is bemutatkozott, Bori pedig magában kicsit irigykedett, hogy ő bezzeg a Szent Borbála nevű hajótákolmány után kapta nevét… nem rajongott Jókaiért úgy, mint az édesanyjuk.
- Rendben, akkor Marie-nak hívlak majd, ha neked is megfelel – bólintott Bori mosolyogva, majd helyet foglalt Marie-val szemben. – Hááát, angolul gagyogok pár szót, de nem jutottak eddig velem sokra. Az akcentusom is egy borzalom.
Talán nem a legjobb képet festette így magáról, sokan meg is hátrálnának attól, mennyire gyenge a teljesítménye, és ez elborzasztotta, mert hát a két nővére, Timi és Adél francia srácokhoz készültek hozzámenni, legalábbis Timinél ez biztos volt, hogy a fiatalember valamit akart tőle, ami több mint szimpla párkapcsolat… nem szeretett volna felsülni a leendő új családtagok előtt, meg kellett őrizni a renoméjukat.
Bizonyítani szerette volna, hogy igen is képes rá, hogy megtanul egy idegen nyelvet, ha kell, kettőt is.
- A franciára lenne leginkább szükségem, a nővéreim is oda járnak suliba, és hát… jó lenne, ha én is beszélhetnék legalább egy idegen nyelvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. október 22. 20:39 | Link

Kamilla

Lemaradt a vacsoráról a nagyteremben, egészen későn sikerült visszaérnie a kviddicsboltból. Nagyon sok dolga volt a raktárban, ugyanis most kaptak új árut, amit ki kellett szortíroznia és mindent a helyére pakolni. Kellemesen fáradtnak is érzi magát, a lovasudvarba sem volt ideje kimenni ma este. Hiányzik neki Lángos, és éhes. Borzasztóan éhes, annyira, hogy fel tudná falni egy focicsapat vacsoraadagját.
Ezért köt ki végül a konyhában, a hangulata mindig elragadja. Ahogy belép, a vacsora utáni sürgés-forgás, takarítás úgy működik, mint egy jól olajozott gépezet. Sok-sok kis szorgos manókéz dolgozik, de még így is van idő, ember arra, hogy odamenjenek hozzá. Viszonylag ritkán jár ide, mégis kellemes ismerősként, mosolyogva üdvözlik, már meg is ragadják a kezét az apró lények, valaki pedig hátulról tolja oda az asztalhoz. Azt mondogatják, milyen rosszul néz ki, pihenjen kicsit, illetve faggatják arról, mit is hozzanak neki enni.
Ő pedig elgondolkozik, egy pillanatra lehunyja a szemét. Hagyja, hogy leültessék az asztalhoz, az ő "kiszolgálója" pedig nagy szemekkel, pislogva várja, hogy mi a kívánsága. Bármit meg tudna most enni, így kifejezetten nehéz feladat belegondolni, mégis mi volna az, amire igazán vágyik. Nagy levegőt vesz, szusszant egyet, és már elő is csalja emlékeiből a kedvenc ízeit.
- Palacsintát szeretnék - mondja ki, mert hát, semmit nem tudna mondani, amit annál jobban szeretne. Gyakran csinált neki édesanyja. A tehenektől házi tejet, a tyúkok alól tojást szereztek, azért nem kellett fizetni. Általában házi túró volt benne, és tulajdonképpen az egészből hiányzott a cukor. De valahogy ez a groteszk, szegényes verziónál jobbat még most sem tudna elképzelni.
El is mereng a régi emlékeken, miközben a manók már neki is állnak a sütésnek, palacsinta dobálásnak. Nemsokára egy tányér is kerül elé, sok-sok friss palacsintával. Fahéjat és cukrot kér mellé, mert olyan borzasztó túrókrémet úgysem tudna alkotni, még akkor sem, ha akarna. Senki más. Így marad a fahéjas verziónál, na meg persze a kakaósnál. Szereti, ahogy a cukor, a kakaó megolvad a meleg tésztában, úgyhogy frissen neki is esik.
Abban a pillanatban, eszébe jut Seth. Derült égből villámcsapás, ami sok hétköznapi, furcsa helyzetét jellemzi. A tányérját bámulva gondol arra, ahogy a másik megtanult palacsintát sütni a kedvéért, hogy kedveskedjen neki. És valahogy, a következő pillanatban máris keserűbb a cukor a palacsintában, és nem is olyan finom, mint eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 22. 21:36 | Link


Csönd van
A virágok most megbocsátanak.


Sietősen söpröm le a pulóverem kötésében maradt morzsákat ahogy az órámra nézek, és észlelem, hogy mennyi az idő. Tény, hogy már a kastélyban fogok aludni, de legalább időben vissza szeretnék térni a rellonba, hogy még véletlenül se fussak bele egy büntetőmunkába. Mert az nem jó. És ez most egy nagyon bölcs megállapítás volt tőlem, aki már nyalta a falat. Szó szerint. Vetek még egy sóvárgó pillantást a félhomályban pompázó piskótára, aztán egy mély és önfeláldozó sóhaj kíséretében elveszek még egy csokoládés darabkát, s úgy lépek ki a sötétből...
...hogy aztán meg is torpanjak, megálljak a rágásban, és drámaian kitáguló szemekkel nézzek Rá. Azt még megértem, hogy ő nem vett észre engem, mert a sarokban voltam, meg amúgy is csendes vagyok, de azt már kevésbé, hogy én nem vettem észre őt. A süti kicsúszik kezeim közül, egy manó táljára, ami csörömpölve esik ki az apró kezei közül. Lenézek, nyelek, vissza Gergőre. Már esélyem sincs észrevétlenül kislisszolni. Elvörösödöm.
- Öm. Szia - mély levegő, próbálom lecsillapítani a folyamatosan mellkasomnak verődő szívemet, még mielőtt áttörné a csontot, és védtelenül hullna a mocsokba. Összefonom karjaim mellkasom előtt, belemarkolok a pulóveren keresztül a bőrömbe. Fogalmam sincs, mit mondjak. Vagy mit csináljak. Vagy. Akármi.
- Ő jó étvágyat - lesütöm szemeim, ide-oda toporgok, a súlypontom egyik lábamról a másikra teszem. És ennyi volt minden tudásom. Elvágták a filmet, beállt a fejemben a jégkorszak, Dracula feldugta a karóját az agyamba. És én szégyellem magam. Megint.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. október 23. 10:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. október 23. 00:02 | Link

Kamilla

A csörömpölés rángatja vissza a valóságba. Hátrapillant a válla fölött, és ott áll Kamilla, nagy szemekkel néz rá. Egészen másra emlékezteti a jelenség: mint egy megszeppent őzike, úgy remeg a fekete szemek pillantásában fürödve. Pedig nem barátságtalanabb, mint eddig volt, nem is kifejezetten meglepett, hogy itt látja a másikat. Tulajdonképpen egy iskolában tanulnak, egy faluban élnek-dolgoznak, most már csak egy évfolyam választja el őket egymástól. Nincs benne semmi meglepő, hogy találkoznak, néha összefutnak. Abban már annál inkább, ahogy a lány reagál rá, és ettől egy icipicit elszorul a szíve, és úgy érzi, mintha egy kéz lenne a torkán. Nem fojtogatja, éppen csak fenyegetően ott van, hogy érezze: egy rossz mozdulat, mondat és máris búcsút inthet a levegőnek.
Amikor Kamilla köszön neki, inkább nem válaszol, mert ahhoz le kéne nyelnie a falatot, de egyelőre nem nagyon akaródzik. Úgyhogy csak biccent egyet üdvözlésként, majd megrágja a többi palacsintát, lenyeli, de közben valahogy képtelen levenni tekintetét a másikról.
- Köszi - válaszolja végül, ismét egy bólintás. Mint valami bólogatós kutya. Sejti, mi gondja lehet Kamillának vele, és úgy gondolja, a másik nem akar beszélni róla. Inkább csak elsunnyogni az ehhez hasonló, kellemetlen helyzeteket. De Gergő pontosan tudja, hogy ez így egyiküknek sem jó, és úgy tenni, mintha minden rendben volna... csak rontana az egész helyzeten. Pontosan ezért szedi össze összes maradék erejét, hogy egy mosoly-szerűséget varázsoljon az arcára.
- Leülsz? - kérdezi, fejével a szemben lévő hely felé biccentve. Nem akar ő erőszakoskodni, csak azt sem szeretné, ha a másik ott ácsorogna, ő pedig csak tovább bámulná. Úgyhogy tekintetét visszavezeti a palacsintákra, miközben az jár a fejében, vajon mi történhetett Kamillával, mióta utoljára beszéltek.
Nem a szavak embere. Sosem volt, és nem is lesz, de valahogy Kamilla közelében minden alkalommal próbálkozik, próbálja megemberelni magát és normálisan viselkedni.
- Mi történt veled mostanság? Rég láttalak - teszi hozzá, mert ez olyan brutálisan unalmas és sablonszöveg, hogy kell mögé. Akár az amerikai álom közepén is ülhetnének és úgy cseveghetnének a csodás életükről ezzel a párbeszéddel. Csakhogy ez itt nem az amerikai álom, hanem a magyar valóság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 23. 00:33 | Link


Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.


A levegő egy picit megremeg körülöttem, de minden erőmmel próbálom kézben tartani a helyzetet. Nem akarok még több kárt okozni.
Amikor Gergő bólint, összeszorítom ajkaim, és már bele is törődnék, hogy nem kér belőlem, mikor megszólal. Én pedig érzem szétáradni magamban azt a kellemes, langyos melegséget, amit a hangja vált ki bennem.Tulajdonképpen mennem kéne, több okból kifolyólag sem kéne itt lennem, de a lábaim már rég legyökereztek a padlóba. Amikor pedig a székre invitál, a testem magától reagál, elindulva felé. Mintha valaki más irányítana, én pedig csak belülről nézhetem az eseményeket. Leülök, pulóverem ujját ráhúzom a kézfejeimre, először a palacsintákra, utána rá nézek.
- Hát... Nem sok minden - nyilván. Tulajdonképpen egész sok minden történt, és én el is szeretném mondani neki. Például, hogy elemi mágus vagyok, vagy, hogy Nina utálja az apámat. Vagy az egész bonyolult kapcsolatukat. Vagy a mi bonyolult kapcsolatunk, ami valószínűleg csak az én fejemben létezik. Tudom, hogy így csak eszem magam, ahogy azt is tudom, hogy előbb-utóbb beszélnünk kell róla, mielőtt késő lesz, viszont most nem állok rá készen. Olyan ez, mint valami olcsó szappanopera. Utálom. Nem akarom.
 Magam is meglepem azzal, hogy milyen halkan beszélek, meg is köszörülöm a torkom, bár tisztában vagyok azzal, hogy ettől még nem lesz jobb. Az asztal lapját kezdem bámulni, mert egyszerűen nem vagyok képes a szemeibe nézni, nem miatta, miattam. Amiért ilyen feltűnően viselkedek, amiért minden kiül rám, és amiért ilyen ügyetlen vagyok a közelében. - Veled?- felpillantok, keresek az arcán egy pontot, amire ráfüggeszthetem szürkéim. Ez már majdnem olyan. Komolyan fáj ez az egész. Úgy érzem, mintha nem lenne közös témák, mintha idegenek lennénk, és ilyen közhelyekkel kellene fenntartanunk a kommunikációt. "Hogy vagy? Jól." Szinte visszhangzik a fejemben, még csodálkozom is, hogy nem került terítékre így elsőre.
Nem akarom, hogy idegenné váljon.
Nem akarom ezt az egész drámát.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. október 23. 10:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. október 23. 01:01 | Link

Kamilla

Figyeli a lányt, ahogy kívül-belül remeg. Sajnos fogalma sincs róla, de Gergő igenis érzi, mi zajlik le benne. Nem akarja, ilyenkor gyűlöli ezeket a megérzéseit, de ő is átéli, majdnem olyan élesen, amit Kamilla. Figyeli, ahogy közelebb jön és leül, ahogy kerüli a tekintetét és még mindig remeg a lelke. Előrántja a sablonválaszt a sablonkérdésre, és mégsem elégedett vele. Aztán próbál ismét felé nézni, de látja, hogy nehezen megy neki. Azt kérdezi, vele mi újság, ő pedig csak kérdőn felemeli egyik szemöldökét. Kivételesen mond is valamit az arckifejezése.
- Komolyan ezt szeretnéd játszani, Kamilla? - kérdezi, de nem várja meg a választ. - Én sem.
Van egy olyan érzése, hogy a lány pontosan tudja, hogyan gondolta ezt a kérdést. Nem úgy, ahogy az emberek csevegni szoktak. Úgy, hogy tényleg érdekli mi van vele. Az asztal alatt nyugvó kezét először erősen ökölbe szorítja, majd ellazítja, és még mindig nem tudja levenni a szemeit a lányról. Ennek ellenére, minden egyes pillanatban meghal egy aprócska része, hiszen látja. Itt van előtte. Szembesítették vele, hogy mit is művelt pontosan.
Tulajdonképpen nagyon sok mondanivalója van, de nem tudja, hogy kezdjen bele. Úgy dönt, a legegyszerűbb résszel indít.
- Sajnálom - mondja halkan, lassan leeresztve pilláit, ahogy a tekintetén is látszik, hogy picit elkalandozik. Nem tudja mi van vele, de az összes, a millió meg egy bocsánatkérés cseng a fülében, amit Seth-hez idézett. Ott is pontosan ezt csinálta: csak pusztított, fájdalmat okozott, majd egy szóval próbálta jóvá tenni. Mindhiába.
- Sajnálom, hogy nem vagyok az, akinek látni szeretnél engem - magyarázza meg, miért kért bocsánatot. Ő nem a szőke herceg a fehér lovon. Nem a szerelmes, törődő valaki, akire Kamilla vágyik. Nem őt akarja, de ezt nem mondhatja meg neki, azzal csak még jobban darabokra törné. De fizikailag és lelkileg is képtelen megjátszani magát... pedig, ha képes lenne, megtenné. Érte meg.
Legalább annyira fáj nekem, mint neked - gondolja, miközben kifejezetten őszinte, féloldalas mosolyt fojt vissza. Egyre jobban megy neki ez a mimika dolog, bár még mindig furcsa helyzetekben használja a kifejezéseket. Nem örül neki, hogy ennyire fáj mindkettejüknek, de ő legalább megérdemli. Kamilla nem csinált semmit, és ha választani kellene, kettejük közül igenis ő az áldozat. Ismét összeszedi, ami maradt belőle, ez nem az a pillanat, amikor széthullhat.
- De komolyan mondtam, mindent, és betartom az ígéreteimet is. Én... vigyázni fogok rád, és itt vagyok neked - beszél tovább, és közben egyre inkább elhalkul a hangja. A végén nyel egy nagyot, és próbálja kitalálni, mit mondhatna még, vagy mivel győzhetné meg őt. Vagy mivel adhatna vissza egy kicsit abból, amit elvett. Mivel pótolhatná ki egy kicsit, mivel tehetné újra teljessé?
Tanácstalan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 23. 09:23 | Link


Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.


Nagyot nyelek a kérdésére, összeszorul az állkapcsom, hogy ne bőgjem el magam itt helyben. Az egész bensőm egyetlen nagy görcsbe áll, amit még a levegővételek sem lazítanak fel. A gyógyulófélben levő hegek a karomon égni kezdenek, én pedig legszívesebben elásnám magam. Ha terramágus lennék, minden bizonnyal megnyitnám magam alatt a földet, de nem vagyok, szóval be kell érnem a levegővel, és kreatívnak kell lennem vele. Nem mintha nem szeretném az elemem, nagyon is imádom, Laz-al együtt. Tényleg, mennyivel jobb lenne, ha most itt lenne az állatkám.
A következő szavai úgy járnak át, mint huzat a házat. Belül valami végleg összetörik, a lelkem millió apró darabra tépődik. Lehunyom szemeim, ezzel visszatartva pár pillanatig a kikívánkozó könnycseppeket, amik végül úgyis lefolynak az arcomon. Most miért nem esik az eső?
- Nem látlak másként.- megrázom fejem, valahova mögé nézek. Nem is akarom másnak látni. Én nem az az ember vagyok, aki többet fog beleképzelni, mint ami. Mert Ő akkor már nem Ő, és nagyobbat nem is hazudhatnék magamnak.
Én őt így szeretem nagyon, ahogy van. És nagyon szeretném, ha ő is szeretne. És ez a legrosszabb.
Remegve szívom be ismét a levegőt, próbálom egyben tartani magam, mielőtt szétverném itt az egész konyhát egy gondolattal, és utána magamban is kicsapnám a biztosítékot. Franc meg gondolta, hogy ez ilyen nehéz. Felállok, mellé sétálok, aztán befurakodom az ölébe, lerúgom a cipőim, és nemsokára a lábaim is felhúzódnak a combjára. Összehúzom magam, igyekszem elbújni benne, mert most rettentően fázom.
- Nem akarlak téged is elveszíteni - annyi ember hagyott már el, nem bírnám ki, ha ő is fogná magát, és kisétálna azon a bizonyos ajtón. Mert hülye vagyok és elrontok mindent a hülye érzéseimmel. Könnyes arcom belefúrom a felsőjébe, úgy suttogok. Őszintén nem lennék meglepve, ha nem értene belőle semmit. - Elmondhatatlanul hiányoznál - felnézek rá, rágni kezdem a szám. Visszahúzom a feltűrődött pulóverujjam, aztán homlokom visszatámasztom a mellkasának.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. október 23. 10:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2016. október 23. 18:12 | Link

Kamilla
Levont téged a sors a béremből.
Te meg, elloptál, eladtál
pedig ajándékul voltam.


És abban a pillanatban nagyon is tudja, mi fojtogatja annyira, amikor Kamilla szeméből kigördülnek a könnycseppek. Az elvárás. A lány elvárása. Hogy annyira akarja, hogy az legyen, akinek hiszi. Olyasvalaki, aki képes őt úgy szeretni, ahogy ő szeretné, és ezt el is várja tőle. Fáj neki, szenved, sír miatta. Ezt pedig Gergő előtt teszi, ezzel nemes egyszerűséggel áthelyezve a felelősséget a vállára. Ezt ő tette, ez a műve, tessék, itt vagyok, fáj, csinálj ellene valamit!
Még csak meg sem hallja, amit igazából Gergő mond neki, mert ő nem hiszi el, hogy másképp látja. Ő viszont csak kissé oldalra dönti a fejét, sajnálkozva néz rá. Hát miért nem hiszi el, hogy ő tudja az igazságot? Miért nem gondol bele, hogy tulajdonképpen semmit nem tud Gergőről? Ez nem az ő hibája, ő nem szeret saját magáról beszélni, nem is igazán tudna. Főleg az igazán fontos dolgokról, azt olyan formában élte meg, amit nem tudna szavakba összesűríteni. De mégis, Kamillának nem tűnik fel, mennyire vak ebből a szempontból. Egyetlen egy szerepben ismeri Gergőt: ahogy próbál segíteni neki, próbál erőt adni és összeszedni. Ez, és semmi más. Ebbe a gyengéd törődésbe pedig iszonyatosan könnyű beleszeretni.
Figyeli Kamillát, ahogy feláll, odasétál hozzá és az ölébe ül. Valahogy úgy érzi magát, mintha csak külső szemlélője lenne az eseménynek. Passzív elszenvedője a lány személyes drámájának, ahogy odabújik hozzá és kisírja a bánatát. Lassan leereszti vállait, megsimogatja Kamilla hátát.
- Semmi baj - nyugtatja halkan, anélkül, hogy bármiféle felelőtlen ígéretet tenne neki. Képtelen neki azt mondani, hogy soha nem fogja elhagyni, mert nem tesz olyan ígéretet, amiben nem biztos, hogy be tudja tartani. Fogalma sincs, meddig kell még, hogy eltűrje mindezt. Meddig lesz képes rá, hogy csak adjon Kamillának, anélkül, hogy bármit is kapna tőle. Lassan, simogatva nyugtatja, állja a tekintetét is, és azon gondolkozik, az eltelt idő alatt vajon mennyire fogyott már el odabent.
- Te is hiányoztál nekem - válaszolja halkan, legalább olyan őszintén, mint eddig. Mert igen, mindezek ellenére nagyon is hiányzott neki Kamilla. Noha nem a közelsége, vagy az, hogy a lelkét ápolgassa, hanem az, hogy tudja: itt van még, minden rendben vele. Ő egészen másféle társas lény, mint a legtöbb, nagyon jól megelégszik azzal, ha pár lépés távolságból csak figyelheti a másikat, hogy ott lehessen bármikor, ha kapaszkodóra lenne szüksége. Viszont ennél többet egyelőre nem tud nyújtani, és ez az, amit senki nem képes elfogadni.
- Kérsz palacsintát? - bukik ki belőle a kérdés, miközben a tányérra mutat. Tudja, hogy nagyon nem illik ide, de a mély szavak után legalább olyan, mint amikor a reklámokban bekapják a Halls cukorkát. Nagy levegő, valami friss, valami életmentő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 23. 19:42 | Link


A szívem hoztam el, csinálj vele
Amit akarsz. És nem tudok mást tenni
És nem fáj nékem semmi, semmi, semmi


Én nem várom el tőle, hogy szeressen, viszont attól még fáj, és attól még sírok, mert ezt nem én irányítom. Pedig szívesen irányítanám, tényleg. Semmi baj. Úgy kapaszkodom ebbe a két szóba, mintha legalábbis helyrehozna mindent. És valószínűleg helyre is hozna, ha nem lennék ennyire makacs, és elengedném.
Ahogy azt sem várom el tőle, hogy mindig összekaparjon. Csak valahogy mikor vele vagyok, akkor mindig gyengébbé válok, és ezt nem tudok kezelni, és eltörök. Pedig én lennék vele másképp, csak ülve egymás mellett, és nem mondva semmit. Csak érezni a közelségét, a bőréből kiáradó hőhullámokat. Mert én mindig a biztonságot keresem, nem tárgyakban, nem helyekben, hanem emberekben. Bár lényegében mind a három ugyan olyan múlékony.
Újabb mély lélegzet. A levegő be, majd ki áramlik a tüdőmben, az izmaim dolgoznak. Hagyom, hogy egy kicsit megmozduljon, először a csempe szintjén, majd majd, hogy lassan felmelegítse a konyhát. Nem látványosan, nem fullasztóan, kellemetlenül. Éppen csak egy-két foknyit, amit alig lehet érzékelni. Utána vissza az irányításom alá.
Én tényleg akarok neki adni. Sokat, mindent, amire csak képes vagyok, de jelenleg fogalmam sincs, hogy magamon kívül mit. Pedig tudom, hogy nem vagyok elég, már beletörődtem. Az anyámnak sem voltam, és sokszor az az érzésem, hogy Balázsnak még mindig nem.
Ujjaim a tarkómra csúsznak, s ahogy kitapintják az elemi mágus jegyem, egy kicsit még jobban megnyugszom. Ebből is szeretnék adni neki. Megosztani vele.
A palacsintára elmosolyodom, lehunyom szemeim. Nem akarok még kiszállni az öléből, mert most annyira jó, és nem akarom, hogy vége legyen. Hümmögve bólintok, elveszek egyet, a végét felhajtom, hogy ne csöpögjön ki belőle az, ami benne van.
- Beszéljünk valami boldogabbról - miután elnyammogom az első falatot ismét felnézek rá. Tudom, hogy ez nem feltétlenül így működik, de most mehetne. Vagy ez megint túl sok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2016. november 1. 03:01 | Link

Lanettával a só nyomában
Így két hónap után méltóztatok válaszolni..XD


Ez kicsit komikus. Most kezdem itt a negyedik évemet, egyik kedvelt tevékenységem, hogy a kastélyt téblábolnom végig mezítláb a 339. alkalommal is, kísértve a náthát, szóval elvileg már a tenyeremnél jobban kéne ismernem. Ehelyett itt bolyongok, mint aki most jár itt először, de ez még semmi, hisz ez mindennapos. De most nem egyedül keringek itt, mint sárga falevél az őszi szélben. Ugyan is velem van egy..talán évfolyamtársam, aki ebéd közben egyszer csak oda jött, hogy kísérjem le sóért a konyhába. Szeretem az ilyen spontán embereket, szóval miért ne. De azt elfelejtettem, hogy én legalább annyira nem tudom, merre megyünk, mint ő, ha nem jobban, épp ezért eléggé elkerekedtek a szemeim a kérdés hallatán, s csak ennyit tudtam mondani.
- Jó kérdés, fogalmam nincs! -rántottam meg a vállam, majd a lányra néztem, aki szemlátomást szintén engem nézett. Ekkor hasított belém a tudat, hogy nem jut eszembe a neve. Szokásomhoz híven összehúzott szemekkel, rázkódó ujjakkal, halk csettintésekkel kezdtem előcsalogatni a gondolatot, de az valahol nagyon mélyen beragadt, szóval elkezdtem hangosan gondolkodni.
- És amúgy hogyhogy pont engem választottál kíséretnek, kedves...La...Lola...Lilla...Jajj, mi a neved? -erőlködök, de csak nem jön össze a dolog. De legalább ez nem olyan kellemetlen, elvégre csak egy évfolyamba járunk és még csak nem is egy házban tengetjük mindennapjainkat. Ezt a pár betűt is csak azért tudtam, mert mintha Fanni említett volna egyszer egy lányt, akire illett az eridonos személyleírása. De amúgy is, legalább addig sem lép fel a kínos csend, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. november 5. 14:27 | Link


Csongi meg akart tanulni sütni, az anyukája meg tartott annyira megbízhatónak, hogy rám bízhassa a fiát. Így kerülünk most ide, mert egyikünk konyháját sem akartuk még véletlenül sem felrobbantani. Nem mintha a kastélyét jobb lenne, de azért itt csak több védőbűbáj van, meg itt vannak a manók is, akik biztos tudják mit kell tenni vészhelyzet esetén. Hajam egy szoros kontyba kötöttem, hogy semmibe se lóghasson vagy hullhasson bele. Egy egyszerű, kék farmer van rajta, meg egy sötétebb szürke meleg, puha pulóver, elvégre nem divatbemutatóra jöttem. Meg amúgy is, számolnom kell azzal, hogy maszatos leszek.
- Szóval mivel kezdjük? - a fiúra nézve csapok bele a közepébe, ahogy átjutunk a törpék ide-oda nyüzsgő sokaságán. Kezdem nagyon alacsonynak érezni magam, lassan már mindenki akit ismerek vagy nagyobb, mint én, vagy nagyobb lesz, mint én. Például itt van ez a levitás, elsős, és bár most még egy picivel alacsonyabb, mint én, jövőre biztos felém fog magasodni. Borzalmas.
Ameddig válaszol, a hűtőhöz sétálok, kiveszek belőle pár alapvető alapanyagot, ami mindenhez kell. Tej, liszt, tojás, cukor.
- És amúgy, hogy vagy? - nem szándékozom néma csendben sütögetni, fel is dobok egy kérdést, amire igazából bármivel lehet válaszolni, és jobb esetben még valami téma is kikerülhet belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rözge Csongor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 5. 16:26 | Link



A lényeget nagyjából már ismertették: sütni készülök. Nem tudom mit, de ha egy olyantól tanulok, aki a falu cukrászdájában már bizonyított, akkor nagy baj nem lehet. Anya nem ér rá mostanában a munka mellett még ilyenekkel is foglalkozni, Kamilla pedig talán nem nyársfal fel, ha elrontok valamit. Mellette nagyobb lesz az önbizalmam és kisebb lesz rajtam a nyomás. Ráadásul nem a mi konyhánk az áldozat. A tandíjat már úgyis kifizettük, majd abból telik felújításra is, de reméljük erre nem fog sor kerülni. Nem mondom, hogy a szüleimmel rosszul jönnék ki, de egy korban közelebb állóval hamarabb megtalálom a közös hangot. Persze megint nem tudom, hogy mennyire szívesen vállalta el a feladatot.
- Passz - gondolkodom el - Valami krémeset ennék, ami felett nem kell órákat ülni, könnyű elkészíteni és van is hozzá elég alapanyag.
Elpirulok, hiszen erre a kérdésre egyáltalán nem számítottam. Kissé tanácstalanul pislogok vissza a lányra, elvégre igencsak hiányosak az ismereteim sütés terén.  A főzés más dolog, abból már elkezdtek tanítgatni néhány alap dologra, amire a fiúknak is szüksége lehet, pláne a kastélyban, ahol nem állhat felette a szülő, ha pedig lecsúszik a főétkezésekről, akkor a kaját gyakorlatilag magának kell megoldania.
Mivel azonban nekivágunk a dolognak, fogom magam és teátrálisan felhúzom pulóverem ujjait, hogy készen álljak eme számomra ismeretlen tudomány gyakorlására. Közben Kamillán tartom a szemem és figyelem, hogy éppen mit csinál. Igen, ez a művelet eddig otthonról is ismerős.
- Jól, kicsit fáradtan. Te? - kérdezek vissza kedvesen - Köszi, hogy vállalkoztál a feladatra, gondolom jobb dolgod is lenne most. Majd mondd, hogy mit segítsek, tudod hogy béna vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 16:34 | Link

Cesare

Mire is jó egy születésnap, ha nem arra, hogy szerettünket meglepjük valami kézzel készített finomsággal, mondjuk süteménnyel vagy tortával, esetleg egy remek vacsorával. Nekem sajnos nem volt a közelemben az édesapám, de jól tudtam, hogy anyával holnap felutaznak Bogolyfalvára, így kapóra jött a lehetőség, s az ötlet, hogy kibújjak a fészkemből, s ne süppedjek el a gondolataimban, hanem inkább álljak neki, és készítsek valami egészen jó étket. Végül is, már tizenkilenc éves voltam, s nem ártott volna, ha megtanulok főzni és komolyabban elsajátítom a konyhai tudományomat.Emiatt tértem be úgy egy órával ezelőtt a konyhába, hogy készítsek valami igazán finomat.
Általában manóktól harsogott a helyiség, s nem is igazán engedték, hogy segédkezzünk nekik, kivéve azon eseteket, amikor felkérés érkezett, vagy fiatalabb koromban efféle büntetés. Ezúttal azonban semmi ilyesmi nem történt, ráadásul a manók most még valószínűleg rápihentek a vacsora előtti teendőkre, így nyugodtan használhattam minden eszközt, felszerelést, és alapanyagot.
A farmeromat és lenge anyagú, világoskék felsőmet egy köténnyel takartam el, bár már amúgy is nyakig lisztes voltam a piskóta miatt. Szerencsére az alap azonban már sült, s már csak a krémet kellett megfőznöm hozzá. Pechemre viszont nem vettem észre, hogy a megbűvölt varázsturmixot valaki extra fokozatra állította, így amikor hozzá fogtam volna a krém sűrítéséhez, az hirtelen az arcomba robbant, s pillanatok alatt beterített a csokoládékrém.
- Neee, ezt nem hiszem el..arggg - Bosszúsan toppantottam a lábammal egyet, majd megtámaszkodtam a konyhapulton, s csalódottan sóhajtottam egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cesare Alfonso Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 770
Írta: 2016. november 15. 16:55 | Link



Éhes. Farkaséhes. Ó, jajj, lehet egyáltalán farkaséhes ha nem is vérfarkas? Azt hiszem nem, így ez a kijelentés hibás volt születése óta. Szóval csak simán éhes, úgy, mint aki óráról szabadult. Sőt, a talárját már rég a szobában hagyta. Tett oda egy kitérőt, mert utálja ha rajta van az a lepedő. Még ha nem is fehér, neki attól lepedő. Igaz még sosem használta akként, mert a manók mindig cserélnek ágyneműt és elrendeznek mindent. Hanem ki tudja milyen lenne Mr. Belmonte szobája.
Hiába vágtat be a drága háza konyhájára, az kong az ürességtől. Nagyterembe nincs értelme menni, hiszen a könyveket, lapokat, pergameneket sosem kedvelte, étvágya, gusztusa sincs hozzá. Így utolsó mentsvárként gondol arra, hogy meglátogatja a földszinti konyhát. Ott általában van mit enni, hanem kérni kell a manóktól és lesz mit enni.
Kissé vissza vett a tempójából, ráérős léptekkel halad miközben feltűri kék ingének ujjait. Végig simít világos színű nadrágján, láthatatlan szöszök után kutatva. Hiába na, még mindig figyel a kinézetére és ez sosem fog változni. Még ha ezt az átkozott prefektusságot is a nyakába akasztotta Liv, vannak olyan dolgok amiktől nem tud szabadulni.
Fura, semmilyen zaj nem szűrődik ki a konyhából. A végén éhen fog halni, mekkora veszteség lenne a világ számára. Sóhajt egyet, mintha ettől valami javulna, majd belép. Orrát megcsapja a frissen sült tészta illata, már menne és falná be, de a jó modor, amit még mindig nem felejtett el, nem engedi. Meglátja a lányt, a varázsturmix okozta károkat és legszívesebben lenyalogatná a krémet a lányról. Persze már megint közbe szól a nevelés, így nem teszi meg. Miközben a lány felé halad, kezébe vesz egy konyhai törlőt, hátha szükség lesz rá.
- Igazán finom, tökéletesen használható arcpakolásként is. -
Vigyorogva mondja mialatt a mutatóujjával egy keveset letöröl a lány arcáról és megkóstolja. Hűha, ez egészen jó! Kár lenne csak úgy veszni hagyni, de átnyújtja a törlőt, ha szükséges. Hanem szívesen folytatná amit az előbb elkezdett, mert így nem megy kárba, legalább kerül valami a gyomrába és esetleg szerezhet egy új barátot. Vajon mi történik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 17:20 | Link

Cesare

- Ezt nem hiszem el, hogy még egy nyavalyás krémet sem tudok elkészíteni a piskótához. Mit szólna anyám? – Sóhajtottam magam elé a költői kérdést, s annyira bosszúsan pillantottam az előttem heverő, szanaszét fröcskölt konyhapultra, hogy észre sem vettem, amikor Cesare belépett a konyhába. Csak azt éreztem, hogy a krém az egész arcomat elborítja, s egy-két csepp le is gördült arcom vonalán, hogy megfesse világoskék blúzomat. Ennyit a kötény használatáról, mely egész egyszerűen feleslegessé vált, s talán jobban jártam volna kisbabáknak szánt előkével, mint sem a szakácsok által használatos, nyakba akasztható ruhadarabbal.
- Jesszus, de megijesztettél. – Hirtelen kaptam pillantásomat az apró neszeket okozó, fiatal srácra, aki lépteivel felém közeledett. Cesareról két dolog jutott az eszembe, az egyik az, hogy szerintem rendkívül humoros volt a srác, a másik pedig, hogy nagyon jó kisugárzással rendelkezett. Nehéz volt nem végig pillantani rajta, hisz mindig is ügyelt a ruházatára, s ha magamban meg kellene jegyeznem, akkor talán még hiú is volt a külsejére.
- Jaj ne is mond, az egész az arcomra ment, pedig születésnapi tortát készítek, és abba szántam a krémet. – Sóhajtva tártam szét a karjaimat, majd szemöldököm egy picit megemeltem, s meglepetten néztem a srácra, aki ujjával húzott le némi krémet az arcomról, s azt megkóstolta. Ez kissé szokatlan volt részéről, bár annyira nem hozott zavarba, végül is, a krém az jól sikerült, azt hiszem.
- Héé Cesare, hihetetlen vagy…te ezt most komolyan megkóstoltad? – Nevetve megráztam a fejemet, majd elvettem kezéből a felém nyújtott törlőkendőt, s inkább a többi krémet letöröltem az arcomról, nehogy ez a falánk fickó még újra mártsa ujját a nyalánkságban.
- Ülj inkább le, és ami a tálban maradt, azt kikanalazom neked, a süteményre már úgy sem rakhatom. - Ismét csak egy sóhaj hagyta el ajkaimat, majd a csaphoz léptem, némi vízzel lemostam az arcomat, s a törlőruhával szárazra töröltem a bőrömet.
- Egyébként mi járatban erre, csak nem megéheztél? Nem hinném, hogy te is szakácsnak készülnél. – Jegyeztem meg egy mosollyal, közben kivettem egy kis tálkát, beleszedtem a nagy tál alján lévő, maradék krémet, s egy kiskanállal együtt leraktam a srác elé.
- A piskótám még nem készült el, ha arra fájna a fogad.. – Jegyeztem meg egy mosollyal az arcomon.
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. november 15. 17:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cesare Alfonso Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 770
Írta: 2016. november 15. 18:38 | Link



Nem hallja meg azt a megjegyzést amit Ilda az anyjának szán, de a kedves mama orrára kötné, hogy egyszerűen csodálatos a lánya és a krém tökéletes, csak a varázsturmix tehet az egészről. Következő alkalomkor valószínű kézzel fogja elkészíteni, így el lehet kerülni ezt az apró balesetet.
- Bocsánat, elnézést, felajánlhatom szolgálataimat? -
Komolyan gondolja, hogy amiért megijesztett, amúgy nem volt szándékos, cserébe szívesen segít neki. Az már egészen más tál tészta, hogy ő segítség alatt evésre gondol, Ilda pedig sejti-e, nem tudni. Óvatlanul végig járatja a tekintetét a rellonos mestertanoncon, aki igazán szép és van benne valami kellemes báj ami megfogja az ember fiát.
- Nincs is itt még a születésnapom, de igazán figyelmes vagy Ilda. -
Veszi viccesre a figurát, hiszen tudja nem az ő születésnapja volt a cél. De attól jó ízzel fogyasztotta el a kóstolót amit kapott és még örült is neki. Jól sikerült, semmi baja nincs tőle, akkor meg minek kell akadékoskodni? És csak nem mérgezte meg, hisz szerencsétlenség lett volna a világ számára ha eltávozik innen. Ha mégis megtörténik, visszatér kopogószellemként.
- Tudod ha olyan lány lennél aki vakolatot ken az arcára, biztosan nem kóstolom meg. És nem hiszem megmérgeztél, ugye? -
Segítene a törlésben, de mire meggondolja a dolgot, a lány már meg is oldotta. Nagy vigyor kúszik az arcára, hisz övé lehet amit nem kaphat meg a sütemény. Engedelmesen kerít egy széket, leül és várja a sült galambot. Na jó, most megteszi az a csokoládés krém is.
- Rám kenheted, ha utána lenyalogatod. -
Vigyorodik el, ezt nem tudta kihagyni. Sőt, ha kihagyta volna, nem is ő lett volna. Azért figyelmes, nehogy a lány ennél nagyobb bajba kerüljön, mint ez a krém támadás. Megmossa az arcát, a kezét, megtörli és magában óriási piros pontot ír fel Ildának amiért a konyhai törlőkendő nincs tele festékkel. Ő sosem volt az a típus aki nyalogatná a vakolatot. Inkább maradjanak meg annál a kőművesek, neki nem kell az a hely.
- Annak készültem, szendvics séf leszek. -
Persze, ő és a főzés. Ő és a konyha lángolás meg hasonlók. Ezért volt otthon manójuk, nehogy egy óvatlan pillanatban Cesare a családra gyújtsa a házat. Széles vigyor csúszik az ajkaira mikor meglátja a tálat, a krém maradékát és a kanalát. Éppen, hogy nem tapsol örömében. Ennyire könnyen megoldani az evést. Vagyis az előételt, mert ez neki nem lesz elég.
- Köszönöm kérdésed, egészségem rendben van, remélem a tiéd is. Megkóstolnám azt a piskótát, segítek is ha kell valamit.
Hála a tyúkoknak, hogy nem fáj a foga. Hogy emlegethet Ilda ilyet mosolyogva? Áh, mindegy elnézi neki ha kap piskótát. Közben nézelődik, hátha kap még valami ehetőt, mert azt a krém maradékot elég hamar bekanalazta és azért dolgozik benne a jótétlélek, a segítség. Szóval beáll kuktának ha Ilda igényli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 19:17 | Link

Cesara

- Hogyne, pontosan a szolgálataidra van szükségem – Keserű mosoly futott az ajkaimra, hisz Cesare mondhatni későn érkezett, a piskóta ugyanis készen állt a sütésre, a krém meg…nos, azt kezdhettem elölről. Azt pedig nem igen mertem feltételezni, hogy ő nálam nagyobb konyhatündér lenne, bár, sosem lehet tudni.
- Na jól van, ha nem lennél, téged ki kéne találni Cesare. – Arctörlést követően, nevetve ráztam meg a fejemet, s bár alig néhány perccel korábban még bosszankodtam a félre sikerült desszertkészítés végett, a navinés fiatalember pillanatok alatt jókedvet varázsolt az arcomra. Ez nem sokaknak sikerült, habár nem is ismertem ilyen jó kedélyű embereket. A háztársaim többnyire szúrósak voltak, és fapofát vágtak, a legtöbbek senyvedtek az élet súlyos ostorcsapásai alatt, s tulajdonképp elég sokan estek depresszióba így az ősz vége felé, köztük olykor én is. Éppen ezért sem értettem, hogy Cesare miből meríti a jó kedvét, mindenesetre üdítő volt a társasága, nem véletlenül szerettem egy-egy közös óra alkalmával a közelében ülni.
- Egyébként mikor is van a születésnapod? Hátha majd megleplek egy félresikerült tortával. – Fűztem hozzá korábbi megjegyzéséhez, majd nevetve megint megráztam a fejem, mert Cesare folyton hülyeségeket beszélt. Hihetetlen, de csak úgy áradt belőle a komolytalanság, amit jelen esetben egy mosollyal értékeltem.
- Csakis, tudod biztos voltam abban, hogy majd pontosan erre jársz, a kellő időben belemártottam az arcomat a krémbe, mert tudtam jól, hogy nem tudnál ellenállni annak, hogy rólam megkóstold, és néhány csepp mérget is elkevertem az adalékanyagban. – Kontráztam rá a kérdésére, majd ezt követően tettem félre a rongyot, hogy Cesarenak tálkába szedjem a maradékot és megkínáljam az ingyen koszttal.
- Ez most komoly? – Felvont szemöldökkel fürkésztem a srác íriszeit ajánlata hallatán, egy pillanat erejéig a képzelőerőm el is csábított, s magam előtt láttam egy-két filmkockát, de gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Mindenesetre azt meg kellett jegyeznem magamban, hogy Cesare igazán érti a csibészség mesterségét.
- Inkább faljál, amíg meg nem eszem előled. – S közben kihúzva egy széket, magam is letelepedtem a konyhaasztalhoz, majd kiegyenesedve, egyik kezemet elfektetve az asztalon, mozzanatait fürkésztem.
- Mond csak, Te is hallod, hogy repedezik felettünk a plafon? Mindjárt a nyakadba hullik a mennyezet. Még hogy szendvics séf! Fogadjunk, hogy még sosem készítettél szendvicset… – Közben látva, hogy milyen hamar elfogyasztotta a falatokat, megfordult a fejemben az, hogy akár tényleg be is foghatnám. Láthatóan ráér, valószínűleg nincs túl sok dolga, így talán ketten sokkal könnyebben és gyorsabban befejeznénk azt a süteményt.
- Most, hogy jól laktál, segíthetnél. A krémet kellene elkészíteni, még egyszer, de most úgy, hogy lehetőleg ne az én arcomra kerüljön az összes. – Nevettem fel, elvettem előle a használt tányért, és gyorsan elöblítettem a csap alatt.
- Ötlet, hogy hogyan is fogjunk hozzá? – Kezeimet megtörölve fordultam felé, s ezúttal abban reménykedtem, hogy talán egy közösen majd csak kihozunk valami igazán klassz desszertet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cesare Alfonso Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 770
Írta: 2016. november 15. 21:23 | Link



- Mire van szükséged Ilda? Mit ajánljak fel neked? -
Húzza komisz mosolyra ajkait, elvégre ha Ildának nem kell a segítsége, szolgálata, mégis mi kell neki? Fut az agya, megjelenik előtte egy két olyan kép amit nem szívesen osztana meg a lánnyal. Aztán veszi a fáradtságot és elhessegeti, mert ennél több, mint képzelgés, úgy sem lehet.
- Ó, milyen szépeket mondasz nekem, a végén elolvadok és kenyérre kell kenjél, nehogy a cipőd talpára ragadjak. -
Valahogy valami Humor Herold kerülhetett a reggelijébe, mert ezt nem tudja abbahagyni. Elvégre Ilda adja alá a lovat, ő meg miért ne ülné meg? Közben manók hada szállja meg a konyhát, de ahogy észre veszi a két diákot óvatosabbra veszik a figurát. Összeszedik amire szükségük van, majd távozóra veszik a dolgot. Amúgy miért is tettek ilyen dolgot? Elvégre Cesare és Ilda szállta meg a főhadiszállásukat, nem fordítva történt. Mindegy, az olasz nem fogja keresni ennek az okát. Az ő bajuk, mármint a manóké, Cesare mossa kezeit. Elvégre a tiszta kéz az egészség alapja.
- Mikor is? Ja igen, május 40. Koraszülött voltam, így már december 13-án megszülettem, de májusra vártak. -
Amíg Ilda nem fogja azt mondani, hogy elég, ő nem fogja abbahagyni. Jobban érzi magát, sőt ahogy észre veszi a lányka is vidámabb. Nem az a búskomorság ül az arcán ami egyébként szokott, hanem a mosoly, vigyor kúszik a helyére. Legszívesebben naponta adagolna neki vidámságot, nevetést. Biztosan jobban érezné magát. És azért titkon reméli nem valami félresikerült tortát kap. Bár annak is szívből örülne, lévén, hogy a kastélyban nem sok barátot szerzett magának aki csak úgy tortát sütne neki.
- Megfogok halni, segítség. Miért mérgeztél meg? Ennyire utálsz engem?
Színpadiasan köhögni kezd, a torkát fogja és szemeit forgatja. Őszintén reméli erre nem volt képes Ilda, ha mégis majd Livnek felel erről. Reméli szép szertartást kap és gyufásdobozban fogják tartani a hamvait, hogy legyen vele sok baj és csak port kelljen törölni róla. Muszáj befejeznie a színészkedést, mert megkapja a krémet, vagyis ami maradt belőle, a kajáért pedig feladja színészi karrierjét.
Nem válaszol a kérdésre, sejtelmes mosolyra húzza ajkait és az inge gombjait kezdi kigombolni. Szépen lassan, egyesével, úgy mintha még sosem szakított volna össze inget, mert útban volt. Addig nem fog leállni amíg Ilda nem mondja és ha valaki benyit, hogy mit csinálnak itt, majd előadja, hogy a lány leöntötte és vizes ruhába nem fog járkálni. Mindenre van magyarázata, csupán elő kell álljon vele.
Szúrós szemekkel néz rá, hisz neki ígérte a krémet, most pedig megakarja enni?! Hol itt az igazság? Gyorsan végig gondolva, belapátolja, nehogy más döntés szülessen és vissza kéne adni a tálkát. Az felérné egy fél halállal.
- Milyen plafon? Repedés? Semmit se hallok. És nem hiszed el? Olasz vagyok, szóval a véremben van a főzés iránt elkötelezettség. -
Ez az, Cesare ekkora bakot mostanában nem lőttél. Nagy francokat van a te véredben a főzés iránt elkötelezettség, de még szendvics séf minden esetre lehetsz. Elvégre abból lekörözhetetlen tudománnyal rendelkezel, hála a manónak aki otthon van. És enni nagyon jól tudsz, bizonyítják a különböző családi vacsorák és Liv üres hűtője a faluban. Amúgy ebből másszál ki barátom anélkül, hogy a nyakadig érne és hálát kéne adjál az Istennek, hogy nem hullámzik.
- Hova szeretnéd most pakolásként? Szívesen felkenem bárhova. -
Vigyorodik el, megvillantva tökéletes fogsorát. Megint futott az agya, miközben Ilda elvette előle a tálat és megmosta. Hát, abból többet nem ehet, de még mindig nem lakott jól. Most már saját konyhára kell dolgozzon vagy mi? Áh, végül is lehet megeheti a piskótát, csak sülne már meg. És falhatná fel, persze Ilda nem nézné csak úgy végig. Bottal ütné el a közeléből Cesaret.
- Milyen krém kell a piskótához? -
Végre komoly, így komoly választ vár. Sőt, tényleg segíthet neki, de csak ha megfelelő információval látják el. Ilda, kapd össze magad, a végén Cesare veled főzni fog, történelmi pillanat!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 12:21 | Link

Cesare

- Cesare… -
Csak sejtelmesen mosolyogtam, ahogy csibészes tekintetébe fúrtam a pillantásomat, hisz átláttam a szitán, és éreztem, hogy Cesare az egyik kedvenc időtöltésének hódol, s éppen igyekszik zavarba hozni, úgy, mint a lányok többségét. Egy igazi, báránybőrbe bújtatott ördögfióka volt, a szó legnemesebbik értelmében, s ami azt illeti, remekül elszórakoztatott és kedvet adott a délután további perceihez.
- Na, ne szemtelenkedj, inkább egyél vagy én pusztítom el. – Jegyeztem meg a srácnak, miközben néhány manó is megjelent a helyiségben. Az egyikkel sikerült is felvennem a szemkontaktust, hegyes fülei elálltak, hosszú kicsit görbe orra éppen felém mutatott, s hatalmas tekintetében láttam némi aggodalmat. Talán megszeppent, és nem volt hozzá szokva ahhoz, hogy olykor diákok ütötték fel a fejüket a konyhában?
Mindenesetre nem sok vizet zavartak, sőt, amilyen gyorsan érkeztek, olyannyira gyorsan is hagyták maguk mögött a helyiséget.
- Te is láttad? Úgy kapkodtak, mintha izzana talpuk alatt a talaj, mókásak. – Mosolyogva osztottam meg gondolataimat Cesareval, s aztán kíváncsian hallgattam történetét a születésével kapcsolatban, amibe a srác persze ismét humort csempészett, s már kezdtem úgy érezni, hogy talán jópofa teát kortyolgathatott előtte.
- Jaj Cesare, annyira komolytalan vagy. – Nevetve legyintettem egyet, ezzel nem megsérteni akartam őt, inkább pozitív jelzőnek szántam irányába. Tényleg nem sok humorheroldot ismertem az iskolában és valóban üdítő társaság volt, aki mellett repült az idő, és a gondok is elfelejtődtek.
- Dehogy fogsz meghalni, legfeljebb egy kicsit felmegy majd a cukrod és ennél is jobban felpörögsz. Csak egyél már, mert esküszöm, hogy tényleg én fogom elfogyasztani. –Nevetésem mosolyba kúszott, s el is húztam előle a tálkát egy pillanatra, csak hogy érezze, komolyan beszélek. Ő persze ismét meglepetést okozott, hirtelen magasba kúsztak szemöldökeim, s meglepetten figyeltem a srác tevékenységét.
~ Ezt nem hiszem el ~
Egy ing kigombolása alapvetően nem számított különleges tevékenységnek, de ahogyan azt Cesare előadta előttem azzal a szemtelen vigyorral, azzal sikerült pírt csiholnia az arcomra, s néhány másodperc erejéig még az elmémet is teljesen összekuszálta.
~Te galád dög!~ Röpke gondolat futott át fejemben, mert abban a pillanatban magam is úgy éreztem, hogy szívesen segítenék lehámozni róla azt a ruhadarabot.  Alsó ajkamba harapva fürkésztem a produkciót, majd ráeszmélve arra, hogy mit is művel, gyorsan észhez térítettem magam.
- Na jó, hagyd abba, mert hideg a konyha, és te máris úgy nézel ki, mint aki Hawaiira készül ebben a kigombolt ingben. Visszakapod, te nyertél. – Visszacsúsztattam elé a tálkát, de azért egy mosolyt küldtem felé, s közben megcsóváltam a fejem.
- Látom, hogy olasz vagy, nem csak a főzés van a véredben..- Ha végzett, gyorsan elkaptam előle a tálkát, a kanalat, s azokat még frissen elöblítettem, hogy később ne a szegény manóknak kelljen sikálni a rászáradt csokoládékrémet.  
- De ha már így kérkedsz vele, itt az alkalom, hogy be is bizonyítsd, mennyire jó vagy. A főzésben. – Tettem hozzá, mielőtt még félreérti, s valami egész mást mutatna be előttem. Persze akkor nem ő lett volna Cesare, ha nem rukkol elő ismét egy pajzán gondolatokat ébresztő kérdéssel, amit jobbnak láttam nem megválaszolni, s inkább csak megcsóváltam a fejem.
- Na jó, tényleg hagyd abba. – Nevetve tenyeremmel kicsit megtoltam a mellkasánál fogva, hisz komolytalanságból már jelesre vizsgázott, s félő volt, ha tovább folytatja, akkor már magam sem fogom türtőztetni a poénokat, s lecsapok rá.
- Helyes, ezt már szeretem, végre egy érdeklődő férfi a konyhában. – Vállon veregettem, majd egy edényt helyeztem elé.
- Csokoládés krémet készítünk. Ebbe a tálba önts egy kancsó tejet, ott van a pult szélén, abból a doboz cukorból tegyél bele három kanállal, és ezzel kezd el kevergetni. – Mosolyogva nyújtottam kezébe egy fakanalat, majd hátat fordítva neki, a szekrényhez lépdeltem, s a polc tetején megbúvó pudingpor után nyújtóztam. Pechemre megint csak nem értem el, hiába pipiskedtem lábujjaimon, így kénytelen voltam valami segítséghez folyamodni. S bár fél órával korábban egy széket használtam, ezúttal úgy gondoltam, hogy talán Cesare is használható lesz.
- Segítenél? Azt a két zacskó port kellene leemelned. – Vállam fölött mosolyogva pillantottam felé, remélve hogy nem fogja végig nézni a szenvedésemet, s megsegít.
Utoljára módosította:Eördögh Lars Tobias, 2016. november 26. 20:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. november 17. 16:24 | Link

A válasz hallatán a leány megállt, hatalmas, elkerekedett szemeiből döbbenet és méreg elegye vetült a fiúra.
- Fogalmad sincs? - nagyokat pislogott, mindvégig abban a kellemes tudatban követte a másikat, hogy az tudott valamit az útról és mikor kiderült, hogy mindketten csak vaksötétben tapogatóztak, félkézzel... Ereje sem maradt leteremteni társát, nem is volt oka rá, nem tartotta magát hárpiának, aki a szívességek közepette is fennhangon kritizálja az önként vállalkozót.
- Azt hiszem, ha vacsorára visszaérünk, azt már sikerként könyvelhetjük el - sóhajtott fel Lanetta, ajka szélén mégis minden baljós és szomorú hangocska ellenére is halvány mosoly ücsörgött. Tekintve, hogy ebédtájban indultak el, egyértelmű volt, hogy a megjegyzést csak egy kósza viccnek szánhatta a lány, hisz vacsoráig még több, mázsás óra nehezedett a kis bagázsra, melyet - akármennyire is hatalmasnak bizonyult a kastély - csak nagyon nehezen lehetett volna egyetlen, kis helyiség felkutatásával tölteni.
- Mert te voltál hozzám a legközelebb és azt hittem, tisztában vagy vele, merre kell menni - mosolyodott el, ujjait végighúzva a fal göröngyös felületén. Szerette azt a halk, suttogó neszt, ami ilyenkor szakadt a levegőbe, s most, hogy rajtuk kívül senki más nem mászkált a folyosón, még hangosabbá vált a moraj. Mint valami harmadik társ esetlen lépéseinek visszhangja.
- Különben is, úgy nézek én ki, mint akit Lillának hívnak? - kuncogta el magát, újra fejét a fiú felé fordítva. Kezeit visszacsúsztatta háta mögé, kedve lett volna dudorászni és a mosolyt sem tudta letörölni képéről. Nem érezte úgy, hogy pánikba kellene esnie, esetleg bosszúsnak lennie, amiért éppen idegen, neve nincs utakon flangáltak, talán rossz irányt, hamis ösvényt követve.
Ahogy egy újabb sarkon fordultak be, hirtelen Lanetta orrát megcsapta valami íncsiklandó illat, ami az egész folyosót belengte. Orrát feljebb emelte, szemeit lehunyta és nagy levegőket véve izgatottan felgyorsított, már szinte rohant.
- Érzed ezt? Jaj, mennyei! - hüledezett egy pillanatra megtorpanva és válla felett a valószínűleg több lépésre lemaradt fiúra lesve.
- Ez a konyhából jön, biztos vagyok benne, hogy megtaláltuk amit kerestünk! - diadalittasan állt meg egy ajtónál, ahol az émelyítő illatok még intenzívebben voltak jelen a levegőben és lenyomva a kilincset óvatosan belesett.
Odabenn csakugyan egy nagyobb konyha berendezéseit lelte meg, manókkal, gőzölgő edényekkel, pattogó tűzzel és csörömpölő edényekkel. Csak nem voltak annyira ügyetlenek, hogy elvesszenek.
Utoljára módosította:Eördögh Lars Tobias, 2016. november 26. 19:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cesare Alfonso Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 770
Írta: 2016. november 17. 20:42 | Link



- Értem, te engem akarsz. -
Isten lássa azt a kevésbé ártatlan lelkét, ezt egyáltalán nem tudta kihagyni. Sőt, a szemeibe fúródó pillantást viszonozza, hiszen űzi az ösztöne. Az a bizonyos vadász ösztön nem hagyja nyugodni. Végül vesz egy mély levegőt, hagyja elúszni az egészet, egyelőre nem tervezi tovább zavarba hozni Ildát.
- Ezt nekem adtad. Most ne akard visszakapni, kivéve ha rád kenhetem. -
Felébred benne az éhség, ezért mondja Ildának, hogy vissza adja, ha rákenheti. Igazából rákenné, de az éhség nagy úr, így megeszi. De ha annyira kéne és szépen is kérne Ilda, vissza adná. Csak mégis jobb helyen van az ő gyomrában. Ha már úgy is enni jött, legalább ennyi öröme legyen. Mert ezzel az adag krémmel, ami még maradt, nem futhat messzire.
- Biztos lehúznak az órabérből ha lassan csinálják. -
Nevet fel. Amennyire tudja ezek a manók nincsenek fizetve, ellentétben az övékével. Persze egészen más itt, mint otthon. Ott mindent megcsinált helyette a manójuk és valamiféle fizetést is kapott. Ha a nyakát kéne tegye rá, akkor se emlékszik rá. Általában az anyja intézte ezt.
Ő is nevetni kezd Ildával. Bár nem várták május 40-re és nem is koraszülött, de attól jó sztori. Nevetni legalábbis lehet rajta. Amivel vidám perceket tud okozni a lánynak. Ezzel kirántva őt a búskomorságból, depresszióból. Amúgy hogy szenvedhet egy ennyire vidám lány abban? Biztos kell legyen valami magyarázata, amit még Cesare is elhisz.
- Elsiratnál ha meghalnék? Hiányoznék neked? -
Próbál valami szomorú képet erőltetni magára, miközben Ilda van annyira galád, hogy elhúzza a tálkát előle. Hát mégis hogyan pusztítsa el, ha nincs nála? Vagy esetleg a pakolásra céloz?
Óriási vigyort rakna az arcára, ha éppen nem a csibészes mosolya díszelegne ott, Ilda arcát meglátva. Élvezi ahogy felkúsznak a szemöldökei és az arcára kerülő pírt. Tényleg ennyire könnyű zavarba hozni? Vagy csupán Cesarenak jön össze ennyire könnyen? Sőt, még az ajkába is harap. Cesare érzi a győzelmét, tudatában is van.
- Gondoskodsz rólam, azt hiszed megfázom. -
Kicsi szíve megremeg, hisz hiába vannak konyhába, attól nincs itt valami meleg. Fülig ér a szája, mert vissza adta a tálat, kanalaz és végez. Nincs amit nagyon időzni a dolgon, mert a mennyiség se akkora. Szinte fáj a szíve ahogy elveszi előle Ilda újra a tálat, immár üresen és kiöblíti. Bár lenne benne még valami ehető...
- Megmutatom én mibe vagyok jó, nem csak a főzésben. Ha nem árulsz el senkinek, ez az feltételem! Megígéred? -
Ha megígéri, Cesare tényleg megmutatja. Ha nem Ilda hoppon marad, hiszen valószínű kiadja az olasz képességeit. Ő is nevet ahogy megtolja a mellkasát a lány és mintha valamiféle átsiklott volna rajta az érintéstől. Nem tudja hova tenni, az pedig végképp nem gondolja, hogy a zöld lány lehet ilyen hatással rá. Végül gyors mozdulatokkal vissza gombolja ingét, nem mutatva egy percig sem, hogy gondolkodóba esett. Vajon miért történt ez? Izzana köztük a kémia? Izzana a levegő, mert a konyhában vannak és kezd meleg lenni? Jó lenne egy hihető magyarázat.
Lepillant Ildára, mert vállon veregette. Ha tudná kit veregetett, biztosan nem tenné ennyire szívesen. Cesare kész katasztrófa a konyhában, most mégis megerőlteti magát és emlékezni próbál. Kiskorában sokszor legyeskedett Liv mellett a konyhában. Nem egyszer segített neki az elkészítésben, az alapanyagok cipelésében. Most meg elő kéne bányászni azokat a pillanatokat.
Annyira mégsem teszi próbára Ilda a fiút, mert megadja az utasításokat. Elvette tőle a fakanalat, tálat és már ment is, hogy öntsön bele tejet. Beleöntötte, rakott hozzá három kanál cukrot. Eddig simán ment minden, ebben mégis mit tudott volna elrontani? Vigyorog, mint egy tejbe tök, mert sikerült neki. Persze ez nem szállt a fejébe, hiszen nincs is ami oda szálljon. Ez nem nagy dolog.
- Ha ha, nőttél volna nagyobbra. -
Ott hagyja a pulton a tejes, cukros keveréket és oda megy a szekrényhez. Kiölti a nyelvét Ildára, semmit se kell komolyan vegyen a mondatából, csupán  humorosan megjegyzi a méretét. Természetesen semmi gondja nincs vele, sőt. Leveszi azt a két zacskó port amire szükség van. Nem adja oda egyből, megnézi, megforgatja, megvizsgálja. Mivel nem tapasztalja ehetőnek, Ilda kezébe nyomja és várja a további utasításokat. Ha már ennyire tud vezetni a konyhába, tegye meg tovább is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 18. 14:01 | Link

Cesare

Cesare egész este sziporkázott, folyamatosan mosolyt csalt az arcomra, olyannyira, hogy szinte már zsibbadni éreztem nevető izmaimat. Kérdésére már csak a fejemet csóváltam meg, s inkább nem is illettem válasszal, hadd egye a fene, hogy vajon hiányozna-e.
A következő pillanatokban a vetkőzésé volt a főszerep, amivel kellően zavarba hozott Belmonte úr, s igyekeztem hárítani a próbálkozását, mielőtt még további ruhadaraboktól is megválna. Már amúgy s vörösben úszott az arcom, s valószínűleg el is csábultam volna, ha tovább folytatja csibészes játékát.
Szerencsére azonban összekapta magát, s elpusztítván a pudingot én is megkönnyebbülhettem, hogy végre Cesare felkínálta konyhai tudását is, melyre jelen pillanatban sokkal nagyobb igényt tartottam.
- Megígérem Cesare, nem árulom el senkinek. Hát akkor, miben? – Szemtelen mosollyal fürkésztem arcát, de mielőtt még bemutatót tarthatott volna, gyorsan elláttam őt feladatokkal, s jó magam igyekeztem megszerezni a pudingport, amit további nyújtózkodás után sem sikerült elérnem.
- Nagyobbra? Hogy aztán ne tudjalak kihasználni? Ugyan kérlek, pontosan azért teremtettünk mi nők alacsonyabbnak, hogy az ilyen jóvágású fiatalemberek tegyék, amit tenniük kell. Jelen esetben például könnyedén emelheted le nekem a hozzávalókat. – Némi kacér mosolyt villantottam felé, a társaságában nem igen lehetett megfékeznem magam, nem mintha akartam volna.
- Na csak told vissza a nyelved, mert ráharapok. – Szóltam oda nevetve, s miközben leemelte a két zacskó port, egy pillanat erejéig hozzá is simultam a navinéshez.
- Most meg mit vizsgálgatsz? – Kíváncsian fordultam vele szembe, s figyeltem, hogy szakértő módjára olvasgatja az összetevőket, mintha valóban főszakács lenne egy elismert étteremben. Ennek már a gondolata is nevetésre késztetett.
- Minden rendben van doktor úr? Ehető az anyag? – Ismét csak nevettem, s átvettem kezeiből a két zacskó port, miközben pillantásomat a tekintetébe fúrtam.
- Most pedig megmutathatod, hogy miben vagy jó.  Gyerünk, mutasd meg , hogyan készítesz pudingot. – Nevetve csípőmmel csípőn löktem, majd kiszabadulva közelségéből, a tálhoz léptem, beleöntöttem a port, majd felé toltam a tálat, hogy bemutassa, milyen is egy férfi a konyhában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. november 19. 09:17 | Link


- Ühüm - gondolkodva bólintok, ahogy enyhén még csücsörítek is. Krémes, könnyű, rövid. - Valami sütés nélküli karamellás dolog jó lesz? - kérdőn pislogok rá, igazából ez a legkönnyebb dolog, amit ismerek. És sütni se kell, szóval ha Csongi otthon egyedül nekiáll, nem gyújtja fel az egész házat. Remélhetőleg. Nem akarok veszett szülőkkel veszekedni a felelősségről, meg ilyenekről.
- Oké, akkor keress légyszi egy tepsit, én meg addig előbányászom az alapanyagokat - elmosolyodva adom ki az utasítást, ahogy el is kezdek a szekrényekben kutatni keksz után. Az alapelv az, hogy a kekszet beáztatjuk a tejbe, aztán kirakjuk vele a tepsit, ezt simán rábízhatom a levitásra, mert ebben nincs semmi bonyodalom. És bizonyára ügyesebb annál, amit mond, de hát ismerjük a kékeket, a szerénységet nem lehet nekik felróni, be van építve a génjeikbe.
- Hmh, én is - ó igen, a kviddics, meg Mínea leszívnak. Nem mintha nem élvezném az edzéseket, meg nem imádnám a kapitányunk - aki most, hogy megnyertük a kupát még jobban hajt minket, elvégre meg is kellene tartani. Ezért pedig futjuk a dupla köröket, és mintha Aiden is jobban kergetne a hülye gurkóival. Mondjuk ő lehet, hogy még mindig haragszik a korcsolyás dolog miatt. - Nem tesz semmit, máskor is szívesen - itt azért megeresztek egy bátorító mosolyt felé, jelezvén, hogy én nem bánom, meg ez nekem nem fáradtság. Amit nem akarok megcsinálni, azt ígyis-úgyis megkerülöm ilyen vagy olyan módon, szóval ja. - Meg is van - mint valami díjat, úgy mutatom fel a csomag háztartási kekszet, aztán le is rakom az asztalra, és ha Csongi is sikerrel járt a serpenyővel, akkor megint beszélni kezdek.
- Szóval ezeket áztasd be a tejbe, hogy olyan puha legyen, de ne menjen szét, aztán tedd be őket a serpenyőbe, hogy elfedjék teljesen az alját. Aztán, ha kész vagy vele, akkor keverd fel a tejszínt, én meg addig csinálok rá pudingot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. november 26. 19:07 | Link

William

 - Hmm, néha ha valami sósat kívánok akkor én is a chipshez nyúlok először, abból is valami csípőshöz, de általában inkább az édes dolgokra szavazok - ezzel a sráccal megérné jóban lenni, így legalább nem ennénk el egymás kajáját, teszem hozzá magamban, halvány mosollyal az arcomon. Nem is igazán értem mi üthetett belém. Nem szoktam ennyire kedvesen cseverészni az emberekkel, mindenféle csípős megjegyzés nélkül. Furcsa érzés volt.
 - Hát jó nem fogom ráderőszakolni. Legalább több marad nekem. - mondtam neki miközben elnyomtam egy ásítást. Elég későre járhat. Vagy az is lehet, hogy ezt már úgy mondják korán van.
 - Nem, szeretek kvidiccsezni, de mint keményen, versenysportként nem igazán az én műfajom. Inkább a küzdősportokat kedvelem, abból is főleg a kyokushin karatét. Kikapcsol meg minden. Tényleg te sportolsz valamit? - kérdeztem tőle, miközben próbáltam elnyomni egy újabb ásítást. Sajnos ezt már nem sikerült, így valószínűleg lelátott a gyomromig.
Várakozóan néztem rá, miközben a szemem le-le csukódott, de azért még kitartottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint