28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2016. március 27. 20:11 | Link

Chris

  Veszekedett egy kört a fiúval a zseni és az okos kérdéskörben, de a végén a lány csak egy szemforgatással hagyta a végén az egészet. Persze félt tőle, hogy a fiú ezért elbízza magát, de már kedve sem volt hozzá, hogy vitába szálljon újra. Inkább hagyta Christ abban a hitben, hogy igaza van. Túl macerás lett volna egy újabb vita.
  Aztán végre kibillentette a srácot a nyugalmi helyzetéből azzal, hogy nem kapott sültkrumplit. Ezt bizony súlyos veszteségként értékelte, ezért harca szállt a győzelemért. Csakhogy a lány számított rá, és amint a srác felé nyúlt, ő felugrott a helyéről és a magasba tartva az ételt arrébb lépett. Nem engedte, hogy Chris csak úgy lopjon az ő kajájából. Inkább lemozogja amit addig evett.
  Aztán fordítottak a helyzeten, és már Scar lett a kérdező. És az első rögtön stimmelt is, amit a lány gúnyos mosollyal konstatálta.
  - Ebben ne legyél olyan biztos...- mosolygott féloldalas a fiúra. És jött a következő kérdés.
  - Nem, ezt csak szimplán tippeltem. Kíváncsi voltam a válaszra. - vont vállat, és vett a szalmakrumpliból, mintha csak a sajátja volna. - Egyébként ez komoly? Tényleg ilyen szánalmas vagy? - cukkolta tovább, persze csak bohókásan.
  - Jól van, a következő legyen az, hogy...nem jársz sokszor a konyhába, ezért most örülsz, hogy ősszefutottál itt valakivel. - állította a szöszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. március 27. 20:43 | Link

Scarlett Conroy

Egy szemforgatással zárja le a vitát. Ez akkor azt jelenti, hogy igazam van? Nem ellenkezik a dolog ellen, tehát én nyertem a lánnyal szemben. Végre egy kis sikerélmény, azóta mióta ő a kérdező. Nagyon át lát rajtam és ez azt eredményezi, hogy sok pozitív állítást mond.
A csikizés nem jött be, a lány megelőzött és felállt a helyéről, az ételt pedig magasra emelte. Én is felállok a helyemről, és már szinte belépek az aurájába a lánynak, majd megpróbálom elérni a sült krumplit.
- Ez egy rossz ötlet volt! Én magasabb vagyok, mint te! Simán elérem a jutalmamat!- kacsintok a lányra, majd egy kis gúnyos mosollyal is megajándékozom. Ezután megpróbálok minél magasabbra nyújtózni, hogy elérjem az ételt és ezzel ismét győzelmet arathassak a lány felett. Ha nagyon ügyes vagyok és a lány nem talál ki semmit, akkor reményeim szerint elérem az egész tál sült krumplit.
A sült krumplis akció után, Scarlett második állítása is igaz lett, megkapja az ételt és még be is szól. Nem szemtelen egy kicsit?
- Nem! Én úgy értettem, hogy az iskolába még nem volt barátnőm! Természetesen, otthon már sok barátnőm volt!- füllentek egy kicsit, nem akarok szégyenben maradni a lány előtt, hátha így macsóbbnak tűnök, ha azt mondom, hogy már volt komoly kapcsolatom.
- Miért, neked már volt komoly kapcsolatod?- teszem fel a kérdést, Scarlettnek. Kíváncsi vagyok, hogy ő mit reagál erre.
- Ez túl könnyű! De lásd, hogy milyen nagylelkű vagyok, ezért adok neked ételt!- kacsintok a lányra, de az igazság az, hogy ez az állítás hamis. Viszont, még most nincs szívem elkedvteleníteni. Látom én, hogy mennyire örül a sorozatos győzelmének, de ez úgy sem tart sokáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2016. március 28. 12:36 | Link

Chris

  A fiú csikizni akarta a lányt, de az felpattant a helyéről, és magasba emelte az ételt. Persze Chris rögtön utánozta, és olyan közel ment Scarhoz, hogy a lány érezte bőrének az illatát is. A szöszi próbálta ezt a tényt kizárni a fejéből, és józanul gondolkodni. Hátrálni nem tud, mert abban megakadályozza a szék. Ha oldalra szökellne, a keze biztos, hogy lejjebb csúszna, és a srác megkaparintaná az ételt. Scar ezért csak lábujjhegyre tornázta magát, és mint régen a testnevelés órákon, minél magasabbra nyúlsz, annál jobb. De persze sikertelen volt a próbálkozása, mivel Christopher magasabb volt nálam, és elég volt neki épp még, kicsit nyújtóznia, és már el is érte a kaját, ezzel győzelmet aratva. A lány mérges képet vágott, de persze egy szem düh sem volt benne.
  A kis affér után fordítottak a játék menetén, és a lány mondta az állításokat. Rögtön kettő igaz is volt, és ezt a szöszi nem volt rest kihasználni. A fiú megjegyzésére, amikor próbált szépíteni a dolgokon, csak összevonta a szemöldökét, és próbálta megállapítani, hogy igaz-e amit mondott. De ehhez egy igazság vizsgáló sem lett volna elég.
  - Komoly kapcsolat? Nem, azt nem mondanám, hogy volt. Valahogy nem vagyok az a ragaszkodó típus. Viszont kalandjai, azok bizony voltak. - futott át egy kaján vigyor az arcán.
  A következő állítás újra helyesnek bizonyult, mire a lány újabb mosolyt küldött a fiú felé.
  - Akkor...te aranyvérű vagy. - mondta a ki a lány, és áthatóan nézett a fiúra.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2016. március 28. 23:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. március 29. 10:57 | Link

Scarlett Conroy

Akár milyen leleményes is Scar, sajnos a magasságán nem tud állítani és bizony az egy szörnyű tény számára, hogy jómagam sokkal nagyobbra nőttem. Emiatt tudom csak megkaparintani az ételt tőle és egyúttal győzelmet is aratok felette. Ám, nekem pedig az egyik legnagyobb problémám, hogy tudom jól, hogy kiérdemeltem a díjat, mégse van egy kis hang a fejemben, melyet mások lelkiismeretnek hívnak és most megszólalt. A fene egye meg, ilyenkor bezzeg tud beszélni hozzám, de amikor jól jönne egy-két tanácsa, akkor egy mukkot se szól! Ezt nem bírom, most hallgassak a lelkiismeretemre vagy egyem meg a kaját?  Végül úgy döntök –látva Scarlett mérges arcát-, hogy visszaadom neki az ételt.
- Nehogy azt hidd, hogy miattad adom vissza! Csak megmutatom neked, hogy tudok én rendes is lenni!- mondom a lánynak, majd felé nyújtom az ételt. Hiába minden, megkedveltem Scar-t, pedig nem akartam. Barátkozásból, valami más lett, a játékból pedig versengés. Ez így nem jó!
- Milyen kalandjaid voltak? Elmentél Indiana Jones-sal legyőzni a templomi keresztes lovagokat?- teszem fel a gúnyos kérdést. Naná, hogy nem hiszem el, amit mond! Vagy csak nem akarom? Picit rosszul esik, hogy ő ilyen őszinte én meg már hazudtam neki! Pedig én találtam ki az a szabályt, hogy nem ér hazudni! Ám, az is lehet, hogy csak azért kételkedem szavaiban, mert neki már volt valakije, nekem meg csak a kisujjam van, de már mióta. Be kell látnom, hogy ez már rosszmájúság!
- Attól vagyok aranyvérű, mert ritkán járok a konyhába?- kérdezek vissza nagy megdöbbenéssel.
- Amúgy, tényleg aranyvérű vagyok, ezt is eltaláltad! Nem jó veled ilyet játszani, kezdesz nagyon megismerni és átlátni rajtam!- szomorú képet vágok. Pedig amúgy nem nem vagyok lehangolt, örülök, hogy itt van Scar. – Inkább edd meg a kajám! Melletted már úgyse rúghatok labdába!—felé tolom az ételt.
- Mond csak, te minta tanuló vagy? Tudom, hogy nem! Én viszont eddig jó fiú voltam! Rongálni szeretnék, egy kicsit akciózni, csínyeket csinálni! Szerinted?- kérem ki a lány véleményét, az ötletemről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 29. 11:58 | Link

Bence


 - Jó, akkor nem mondtad eddig, hogy akarod.
Ismétlés a tudás anyja. Nem igazán tudtam rá mit reagál, mert bár kiforgatta a szavaimat, igaza volt. Nem mondott se igent, se nemet. Kezdem azt érezni, hogy valójában az én hibám volt és ha hamarabb tisztáztuk volna a dolgot, akkor elkerülhettük volna ezt az egészet. De én úgy féltem ettől a beszélgetéstől, mint a tűztől. Nem akartam tudni, hogy mit gondol rólunk és én sem akartam végiggondolni pontosan mi ez. Olyan jó volt, nem akartam tönkretenni. Erre ő teszi tönkre. Korábban biztosan örültem volna, ha valaki, aki ennyire közel áll hozzám, ilyen módon fejezi ki az érdeklődését, de most már más volt a helyzet. Öregnek, fáradtnak és életuntnak tűntem mellette.
Fáradtan sóhajtottam fel, amikor elvette a tányérokat. Magamban szitkozódtam. Talán nem kellett volna ennyire hevesen reagálnom, de nem igazán gondolkodtam, ösztönös volt. Még mindig úgy hiszem, hogy nem érdemlem ezt, valószínű az én dolgom az, hogy minden testvérem gyerekének a hóbortos nagynénje legyek, aki megtanítja, hogy fogják az ecsetet és, hogy a festék nem ehető. Talán lesz egy-két macskám is, biztos ami biztos. Kisvártatva elindultam a kihúzott szék felé, leültem és megvártam, amíg betolja alattam a széket. Nem meglepő, tudtam, hogy ez is benne lakozik, sok minden mással együtt ami nagyon imponáló volt, mondhatni odavoltam a rejtett tulajdonságaiért. Bámultam az elém rakott ételt, de nem már voltam éhes. Nem gondolhatja komolyan, hogy ezek után majd jóízűen nekiállok a húsnak. Úgy ültem ott, vele szemben, mint valami leszidott kisgyerek, félig lehajtott fejjel, bűnbánó tekintettel.
 - Sajnálom.
Azt, hogy mit, azt én sem tudom pontosan. Semmiképpen sem azt, hogy itt vagyunk, talán azt, hogy olyan idiótán reagáltam. Végig kellett volna gondolnom, de éles helyzetben ez nagyon nehéz. De sosem késő újrakezdeni. Veszek egy nagy levegőt, hosszan kifújom majd kinyitom a szememet és a tekintetemmel Bencéét keresem.
 - Szóval, mit is szeretnél pontosan?
Kezdjük elölről, az a biztos. Óvatosan a villámért nyúlok, de csak felállítom az asztalra az ujjaimmal, nem nyúlok az ételhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2016. március 29. 13:41 | Link

Chris

  A fiú ellopta végül az az egy szem sültkrumplit, Scar pedig ezt úgy fogadta mint egy vereséget. Mert végül is az is volt. Csakhogy ez kicsit sem volt ínyére. De amikor a srác visszatette az ételt a tányérra, mondván, hogy ő csak szimplán rendes, a lánynak felforrt az agyvize. Neki ugyan nem kell senkinek a szánalma.
  - Most már összefogdostad, akkor vedd is el. - jelentette ki, és arcára ráerőszakolta a szokásos maszkot, ami nem mutatott semmi érzelmet. Már kiskora óta ezt alkalmazta, mert azt tanulta az élettől, hogy az érzelmeit csak kihasználják ellene. Ez pedig mindig eszébe jutott amikor valami intenzívebb érzelmet érzett, és rögtön magába roskadt. Olyan, mint egy csiga, aminek ha megkocogtatod a házát, akkor rögtön visszabújik, és onnan csak lassan jön elő újra.
  - Azt sajnos nem, és sajnos még nem, de tervben van - mosolyodott el halványan. Amikor kicsi volt többször elképzelte, hogy különböző kalandokat él át, de aztán a világ arcul csapta, és azután csak volt. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy boszorkány. Ez több ajtót is kinyitott előtte.
  - A két gondolatot te hogy kötötted össze? - nézett rá értetlenkedve a lány, és összehúzott szemöldökkel vizslatta a fiút, mintha az valami űrből jött dolog lenne.
  - Igazából végig csak tippeltem, és egyik kérdés sem volt olyan nagyon mély. - ismerte el miközben egy újabb adag ételt majszolt el. Már csak pár darab sültkrumpli maradt a táljában, és majd' egy rakat még Chrissében.
  - Én nem tudom megenni mind a kettőt, segíts be - tuszkolta vissza a papíredényt a fiú felé.
  - Én, mintatanuló? - nézett rá mosolyogva a lány, de aztán a fiú folytatta, és a következtetéseit gonosz félmosollyal díjazta. - Azt szeretnéd, hogy megrontson egy rellonos? - kérdezte direkt félreérthetően. Persze nem úgy értette, de szerette volna látni, hogy a fiú zavarba jön.
  - És milyen ötleted támadt? Van valami, amit egész életedben ki akartál próbálni, de nem tudtál? - kérdezte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. március 30. 11:51 | Link

Scarlett Conroy

- Oké, megeszem! Csak nyugi!- mondom a lánynak, a kirohanására. Nem is értem, előbb még azért volt mérges, mert elvettem a kajáját, most meg azért, mert visszaadtam neki. Sose fogom megérteni a nőket! Ígéretemhez híven, elveszek egy sült krumplit és megeszem.
- Érdekes, itt állok veled szemben mégse ment át az irónia a kérdésemben!- reagálom le a lány válaszát, amit a gúnyos kérdésemre fogalmazott meg.
- Te csak ne vonj kérdőre!- mást nem tudok hirtelen mondani, úgy meglepett Scar kérdése. Honnan tudjam, hogy miért kötöttem össze a két kérdést? Már lassan azt se tudom, hogy milyen rendezvényen vagyok.
- Akkor ezek szerint nagyon jól tippelsz, legközelebb a lottószámokat is megtippelhetnéd nekem!- kacsintok rá, de más reakcióval most egyenlőre nem tudok szolgálni, még egy poén se jut eszembe, semmi! Ez már a vég, kezdek egyre jobb arc lenni, mi történt velem?
- Nekem már nem kell! Annyi sült krumplit ettem meg tőled, hogy az enyém már sok lenne!- gúnyos kis vigyor. Igen, jól sejti Scar, hogy most próbálom cukkolni.
- Igen! Vagyis nem úgy, hanem máshogy! Na, értsd jól!- egy kicsit el is pirulok. Ez egy elég ciki mondat volt, de azért a lány is direkt úgy kérdezett, hogy zavarba hozzon! Ám, én okos vagyok és ezért inkább nem is folytatom a mondatot, mert jól már úgy se jönnék ki belőle.
- Én még sose firkáltam a falra! De félő, hogy nekem kéne letakarítanom, ám mindig beakartam lesni a tanáriba és egy hatalmas kupit csinálni! Vannak olyan tanárok, akikkel szívesen kiszúrnék! Neked van valami ötleted?- miután elmondom az én ötleteimet, ami most egyenlőre nem sok, de hirtelen csak ezek ugrottak be, utána szívesen meghallgatom a lányt is. Elvégre ő Rellonos, neki a vérében kell, hogy legyen a szívatás!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 31. 23:32 | Link

Me... Kelemen úr
Péntek, 3 óra


Épp csak elkezdődött az év, máris egymást érik az események, ami őt igen érzékenyen érinti. Szereti az állandóságot, a mindennapok kellemes egyhangúságát, de most mindennek lehetne hívni, csak ennek nem. De nem, őt leginkább nem a felügyelők jelenléte bosszantja, ahhoz még egészen hozzá lehetne szokni. Idővel, de lehetne. Nem, őt a házirend módosításai zavarják legjobban. Nem is az összes, csupán egyetlen egy...
Szóval kivételesen kénytelen volt a sarkára állni és ténylegesen cselekedni, ha változtatni akar a változáson. Csupán a konyhát szeretné visszakapni, a többi nem érdekli. Naponta lejár ide, nem foszthatják meg ettől. Így Misiék ötlete is pont kapóra jött neki. Na meg tény, hogy eddig sem kellett nekik noszogatni, ha hasonlókat terveztek.
Valamivel három előtt lép be a helyiségbe és elégedetten szusszan egyet, hogy ő ért ide hamarabb. Pedig kivételesen még fésülködött is, hogy normálisabb benyomást tehessen, pedig ezzel a részével nemigen szokott foglalkozni. Látszik is, elég sokáig tartott a művelet.
Lassú léptekkel indul meg a pult felé, majd az egyik székre dobja le magát. Pár manó máris körülötte sürög-forog, de már meg sem kell szólalnia, tudják, hogy mit szeretne; egy bögrét tolnak elé és már mennek is tovább a dolgukra.
Lassan végigjáratja a tekintetét a helyen, ahogy ujjai a langyos bögre köré fonódnak. Próbálja az ezernyi gondolatszál közül kiválasztani csupán azokat, amikre szüksége lesz a következő... mondjuk fél órában. A legjobb formáját kell nyújtania, hogy minél hamarabb mehessenek tovább a dolgukra mind a ketten. Na meg, hogy az alku rá eső része is ténylegesen beteljesüljön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 1. 15:23 | Link

Havasi Bence Milán
Péntek, 3 óra

Két perccel három előtt fordul be a folyosó végén, ráérősen sétálva a megegyezett helyszín irányába. Futólag rápillant az órájára, mert bár a tanévnyitón valószínűleg nem azt a benyomást keltette, de azért még nem szeret késni. Igaz, korábban érkezni sem, mert az meg a várakozás kellemetlenségével jár, és határozottan nem időmilliomos. Pont időben szeret érkezni, így annak tudatában, hogy van még kerek két perce közel tíz méternyi folyosószakaszra a konyha ajtajáig, egyáltalán nem siet. Az ajtó előtt megáll egy pillanatra, elnézi, hogy ezt aztán itt nagyon elrejtették a diákok szeme elől. Tán csak nem azt hitték, ha szem előtt hagyják az ajtót, akkor tanteremnek vélik a diákok és elkerülik? Végül lenyomja a kilincset és pontban háromkor be is lép az említett helyiségbe, ahol már várnak is rá. Elismerően görbül felfele szája szeglete annak tudatában, hogy a fiatalember komolyan vette az ígéretét, és nem késett el a megbeszélt találkozóról. Jó jelnek veszi, és bár elég korainak érez még bármiféle következtetést, azért ez megérdemel egy egész kis piros pontot részéről.
- Jó napot, kedves Havasi úr - köszön, bevezetésként leróva a szokásos udvariassági köröket. Na ez már egész olyan, mint egy kihallgatás, leszámítva a sok manót, akik körülveszik őket. Egy csésze kávét is kér, ha már ennyire kedvesen érdeklődnek a kis lények az iránt, hogy mit óhajt, majd alaposan körülnéz, mielőtt helyet foglalna a fiúval szemben, az asztal másik oldalán.
- Tulajdonképpen egy üres tanterem jobban megfelelt volna erre célra, de legalább látom, mi szíve vágya - jelenti ki, miközben a közöttük az asztalon fellelhető ételre pillant. Az elé helyezett csészét megköszöni, majd visszafordul a fiú felé.
- Meséljen csak, miért olyan fontos zavarni a kedves manók munkáját. Talán nem elég a napi háromszor nyújtott bőséges étkezés, amit a Nagyteremben kínálnak? - érdeklődik szemöldökét kérdőn felfonva, felettébb kíváncsian pillantva a rellonosra, aki képes volt megkeresni azzal, hogy mesélne, csak a konyhába bejárása legyen.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 1. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. április 1. 22:26 | Link

Kelemen úr
Péntek, 3 óra


A bögréjének tartalmát szürcsölgeti csendben, miközben a felügyelőre vár. Nem figyeli, hogy mennyi az idő, valahogy egyértelműnek tartja, hogy nem fog késni, hisz ő sem tette. Na nem mintha bármi kapcsolat fennállna a kettő között... De végül neki lett igaza. Alig pár percet kellett várakoznia.
- Jó napot. - Lassan fordul az ajtó felé, majd aprót biccent is a férfi felé. Nem fél attól, hogy bárki más toppant volna be a helyiségbe, nem tartja valószínűnek, hogy épp most akarna bárki is szabályt szegni. Nincsenek még elég régóta itt a felügyelők, hogy ki lehetett volna már tapasztalni hogy meddig lehet elmenni. Na nem mintha ő végül is nem emiatt lenne most itt.
Némán követi a tekintetével Kelemen úr útját az asztalig, majd tekintete lesiklik a szorgoskodó manókra. Felpislognak rá is, hogy kér-e mást is, de ő csak megrázza a fejét. Tökéletesen megvan egyelőre a bögrényi boldogsághormonjával.
- Én speciel itt jobban érzem magam. - Ó igen, csak úgy süt a kifejezéstelen arcáról az öröm és boldogság... De ez csupán az alapállapot, teljesen önmagát adja.
A feltett kérdésen kissé elgondolkodik, nem is válaszol rögtön. Elnéz oldalra a manók felé és bele is veszik a szorgos kezet munkájába.
- Nincs szándékomban zavarni őket, eddig sem tettem. - Csak egyszer. Csak egyszer zárták be őket, de akkor még mondhatni a kultúrsokk miatt történt. Hisz nem egyszerű egyik pillanatról a másikra egyik világból átkerülni a tucatnyi könyvben megelevenített fantáziába csöppenni hús-vér emberként.
- Szeretem az itteni nyugalmat... Kevés diák jár ide, a Nagyteremmel ellentétben. A szobánk is zsúfolt már, ott sem lehet nyugta az embernek. Mondhatná megoldásként a Könyvtárat, de ott meg nem lehet enni. - Félig felvont szemöldökkel tekint vissza Kelemen úrra. - Itt már egy szavamba sem kerül, tudják, hogy mit szeretnék. Na meg gyakran jó érzés, ha magamnak készítem el az ételt. Erre úgyszint nincs lehetőség egyik előbb említett helyen sem. - Pár pillanatig mozdulatlanul néz a szemébe, majd csak lassan a szék támlájának dől és kortyol a bögréjéből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2016. április 2. 02:16 | Link

Havasi Bence Milán
Péntek, 3 óra

A konyhába belépve örömmel látja, hogy mindössze egyetlen fiatalember tartózkodik ott, aki bizonyára nem lesz más, mint a rellonos, aki meglepően hamar felkereste bagolyposta útján az ajánlatával. Ez már nem is bátor, hanem inkább vakmerő döntés szerény véleménye szerint, elvégre akár pellengérre is állíthatná azért, hogy ilyen javaslatokkal áll elő. Az csupán mérhetetlen nagy mázli eredménye lehet ennyire rövid idő után, hogy neki címezte a levelet, őt pedig túlságosan is érdekli, mi lehet annyira értékes információ, amiért cserébe neki tulajdonképpen kivételeznie kellene. Még egyáltalán nem biztos, hogy bármit is tesz a kérés teljesítése érdekében, hiába mondta, hogy megfontolja. Természetesen, megfontolja, ebben azonban az is benne van, hogy nem tartja elég értékesnek az ellenszolgáltatásként vele megszokott információkat és egyszerűen nemet mond. Semmi sem lehetetlen. Jelen pillanatban azonban még kíváncsian áll az egész üzlet elébe, hiszen ez nem más, mint üzlet. Gazdagabb lesz néhány fontos tudnivalóval, ami a munkáját segíti, cserébe pedig enged egy kicsit, elnéz valami apróságot, ami senkinek sem árt. Első benyomása különben is az, hogy a konyhalátogatás, amennyiben nem tömeges zarándoklatot jelent, hanem csupán annyit, hogy egyetlen ember időnként itt tartózkodik, nem zavarja túlságosan a manókat dolguk végzésében. Ami azt illeti, itt tartózkodni még egészen kellemes is, hiszen elég csak kimondania, mit kér, máris sok kis apró teremtmény siet a szolgálatára, lesve minden további kívánságát.
- Végül is azt nem csodálom. Kellemes hely - ért egyet, elismerő pillantással követve nyomon a manók sürgölődését, majd tekintete visszatér a fiú arcára. Hümmögve veszi tudomásul az újabb kijelentést. Nincs honnan meggyőződnie az igazságalapjáról, de egyelőre nem vitatja, sokkal inkább kíváncsi amúgy is a miértre.
- Nos, valóban kellemetlen, ha mindettől hirtelen megfosztják az embert, de mint ígértem, amennyiben olyan információval szolgál, ami előmozdítja a munkánkat, megmozgatok néhány követ - válaszolja végül. Közben kavar néhányat kávéján, amit egy kanál cukorral kellőképpen édesnek érez, majd a kiskanalat a csészealj szélének támasztva, felemeli a csészét és belekortyol.
- Ez a kávé isteni, vagy mondják ezt ma még? - érdeklődik a megállapítást követően, aztán, ha letette a csészét, felkönyököl az asztal szélére és állát megtámasztva kézfején, érdeklődve pislog a fiúra.
- Végképp nem csodálom, hogy szeret ide járni. Ellenben lássuk, mit tud ajánlani nekem, amiért megéri vállalnom a fáradtságot, meg természetesen a kockázatot - közli végül, és ezzel ő át is adta a szólás jogát. Figyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2016. április 2. 12:56 | Link

Chris - zárás

  - Jó, akkor hagyjuk itt a sültkrumplit. A manók biztos nem bánják. - vont vállat a lány, és körülnézett a teremben. Egyik kicsi lény sem foglalkozott velük, szóval ha lelépnek, akkor sem lesz akkora gáz belőle. Talán észre sem veszik.
  A fiú szerencsétlen válaszán hangosan felnevetett. Annyira örült, hogy tőrbe tudta csalni a fiút, és nem vette észre a buktatót a kérdésében. Beharapta alsó ajkát, és kihívóan nézett a fiúra, és ezt bizony már nem lehetett máshogy érteni, csak egy felhívásnak.
  Megkérdezte Christ, hogy milyen ötletei vannak, aztán ő pedig visszakérdezett. A lány még mindig ugyanolyan vigyorral a száján ejtette ki a szavakat.
  - Még nem tudom, de biztos kitalálunk valamit arra, hogy elüssük az időt. - azzal a lendülettel megragadta a srác kezét, és húzott rajta egyet, hogy a fiú biztos rá figyeljen, és elindult a kivezető ajtó felé. Megfordult, és a fiúra nézett. Hátrált, közben pedig az ujjával mutatta, hogy csak kövesse. Aztán már ott sem volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 161
Írta: 2016. április 11. 21:56 | Link

Zoé


Leginkább csak morgott már, főleg a bocsánatkérésre, de azzal, hogy elhallgatott, próbálta átmenetileg lezárttá tenni a témát. Tisztában volt vele, vagyis mind a ketten így voltak ezzel, hogy ez egyáltalán nem lefutott még, és pont ez zavarta már az utóbbi időben is. Egyszerűen nem volt eleje, és nem volt vége. Máskor, egy-egy kirívó esetet leszámítva, amit az életében kapcsolatnak lehetett nevezni valamit, élvezte ezt. Nem tartozott beszámolóval, nem voltak fölösleges aggodalmak, kötődések és kötelezettségek. Szeretett szabad lenni ott, ahol véletlenül se tudott volna megmaradni. De ide másért jött, és bár nem keresett, talált is okokat rá, hogy rendet és letisztázott helyzeteket akarjon. Leginkább maga miatt, bár ezt minduntalan próbálta ráhúzni arra, hogy mindkettejüknek úgy lenne a jó, ha tisztáznák a dolgokat.
Csendben, szinte hangtalanul pakolta le a tányérokat és tolta be a széket Zoé alá, majd ült le vele szemben. Vele ellentétben ő nem zavartatta magát és nekilátott. Valahogy nem igazán van benne túl sok igazodás ezen helyzetekhez, ha éhes, viszi a gyomra. Viszont látva a mozzanatokat és hallva a kérdést felmordul. Megrágja a falatot miután lenyelte, leteszi az evőeszközt és összefűzi maga előtt a kezeit, majd az álla alatt megtámasztja a fejét.
- Rendet, de ez nem a te hibád.
Próbált rávilágítani, hogy nem kellene ezért most magában hibákat keressen a nő, ugyanis nagyobb tétet mert volna rá tenni, hogy így van. Egyszerűen neki kényszere van néha túlzottan is az irányításra és a cél szerinti életre. Ebben viszont se irányt, se célt nem látott jelenleg. Egyáltalán nem volt haragos, parancsoló sem, egészen könnyedén beszélt, bár összeráncolt homloka és az iménti morgás árulkodó lehetett. Pedig magához mérten igyekszik elviselhető lenni. Legalábbis megpróbál.
- Csak szeretném, ha te átgondolnád mit is akarsz. Barátok vagyunk, ennyit csak megkérdezhetek.
Azért egy kellően pofátlan vigyor a végére szúrva még belefért, de ő maga már tisztában van vele, mit szeretne. Ellenben ez itt most nem az a hely és idő, mikor terítékre kell, hogy kerüljön. Egyébként is hagyni kell most ezt pihenni. Pár pillanat után visszatért a vacsorához, bevárva Zoét is, hogy eszik-e vagy sem.
Ez valószínűleg már káoszban marad most, de valaminek már elejét vették. Miután ettek és elpakoltak még váltottak pár szót, de igyekezett Bence kellően kikerülni az előbbieket. Inkább csak felkísérte Zoét a Navinésekhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. április 17. 20:35 | Link

Noémi


~ Elegem van mindenből! ~Kiáltok fel magamban. Az utóbbi pár napban nagyon feszült vagyok, közeledik az első kviddics meccsem, és még mindig tapasztalatlannak érzem magam. A seprűm már megvan, de most meg az időjárás nem kedvez a magánedzéseimnek. Esőben semmiképp nem szeretnék kimenni, akármennyire is öltöznék fel, repülés közben könnyen megfáznék, ami végképp nem lenne jó a jövőhéti játékot nézve. A mérkőzésen a lehető legjobbat szeretném nyújtani, de ez így nem fog sikerülni, ha továbbra se tudok lemenni a pályára gyakorolni.
Hosszasan gondolkodtam, míg korgó hasam nem ébresztett rá a tudatra, hogy lassan sötétedik, és a reggeli almámon kívül, még semmit nem ettem. A nagyterembe nem szeretnék menni, most ott nagyon nagy a tömeg, s egyáltalán nem vágyom zsúfoltságra. Van ám, a sárga házban is egy konyha, de az se tetszene igazán, ha valamelyik csapattársammal találkoznék. Már csak a konyha jöhet szóba, és ott aligha lenne valaki, hisz mindenki parázik a felügyelőktől. Na jó, nem mindenki, vegyük például a Rellonosokat, szinte senki sincs ott, aki ne kötne bele szívesen egy felügyelőbe. De most ők is hajtanak az idei pontversenyre is, ezért itt, az év elején nem hiszem, hogy mínusz pontokat akarnának gyűjteni. Én se akarom bajba sodorni, se magamat, se pedig házamat, de ez most nagyon nem izgat. Egyszerűen csak egyedül akarok lenni, és csillapítani éhségemet, mert hát az se lenne túl szép, ha elájulnék valahol a kastélyba. Na, aztán a gyengélkedőn biztos nem engednék meg, hogy játszhassak az Eridon ellen.
Nos, ahogy én azt elterveztem, nem vártam túl sokat, és már el is indultam a Nyugati szárny felé, ahol csendesen végigsétáltam az első emelet folyosóján, de mivel felügyelőt nem láttam, bátran lépcsőztem le, a földszintig. Ott, aztán megkerestem a konyhát, ahova belépve, rájöttem, hogy soha nem voltam még itt.
Túl sok kedvem nem volt főzni semmit, meg hát nem is tudok... Ezért egy házi manótól elkértem valami bolognai szerűséget, s nekitámaszkodva egy asztalnak, belekezdtem annak elpusztításába. Rájöttem, hogy már nagyon hiányzott, hogy egyek, gyomrom az első néhány falattól egyenesbe is állt. Ránéztem a bejárati ajtóra, de nem jött be senki rajta, úgyhogy nyugodtan állapítottam meg, hogy egy felügyelő sem látott meg. Különben, ha ez nem így lenne, akkor már hamarabb berontott volna a konyhába, és kiszabott volna valami büntetőmunkát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. április 18. 08:52 | Link

Gellért
A nagytermi vacsora ideje alatt, egy hétköznap este


Ajh, tökre hanyagolva érzem magam. Tuuudooomm, négy év után már hozzászokik az ember az ilyen tökre gázos dolgokhoz, de én nem vagyok hajlandó. Egyszerűen ne-mi-gaz, hogy nincsen alacsony kalóriatartalmú vacsika a Nagyteremben. Arra kényszerülök folyamatosan, hogy a konyhában találjak magamnak vacsorát. A pletyi kedvéért persze ott dekkoltam idáig a Nagyteremben is, de ilyen tökre izé dolog, hogy ott csücsülök, és kénytelen vagyok _éhezni, amíg a többiek tömik a kerek kis pofijaikat. Persze megjegyzést már nem teszek, mert olyan, mintha ezek a kis nyomik tudnák, hogy milyen egészségtelen amivel a legfőbb szentélyüket, kisugárzásuk egyetlen értelmes pontját, az első benyomások ősanyját - a saját testüket tömik, mégsem érdekli őket. Felháborító, cöh. Persze a BFF-em így tökre eljön velem mindig, mert hát természetesen ő is csak diétásat eszik, de sajni most a gyenguszon van, mert pöppikét betegecske, szóval kénytelen voltam egyedül jönni.
 - Ó, sziamia. - köszöntem a fiúnak, akinek látásból ismerős volt az arca. Szerintem a BFF-em háztársacskája, legalábbis a kviddicsmeccsről - ahova szigorúan kviddicses-popsikat nézni járunk ki - úgy rémlett.
 - Ugye tudod, hogy azt a mennyiségű kalóriát ezer kviddicsmeccs sem szentesíti? - mutattam bele csodacuki műkörmözött ujjacskámmal a tányérjába, nyomatékosítva, hogy igen, arra a paradicsomos-tésztás rémálomra gondolok, ami csak úgy tocsog az elhízás-faktortól, és amit éppen a pofikájába töm.
Közben én is így tökre leadtam a rendelésem, ilyen diétás csirkehusis salikát kértem. Pont úgy, mint tegnapelőtt is. Tegnap gyümölcs napom volt, természetesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. április 23. 13:33 | Link

Noémi


Csendesen tömöm befele a kaját, igyekezve, hogy a manókat semmiképpen ne zavarjam meg, amikor bejön a Levitás csaj. Na, ez nem lehet igaz! Már fontolóra vettem, hogy szépen leteszem a tányéromat, amikor megszólított. Na, ebből már nem fog kisülni semmi jó, hisz jól tudom, hogy amikor zaklatott vagyok, senkivel se tudok jó pofizni. Sőt, általában el is küldöm őket melegebb éghajlatra, bár mostanában igyekszem az érzéseimet kordában tartani.
- Helló. -Motyogom oda, csendben a lánynak, hátha nem lesz valami beszélgetős kedvében, ha látja, hogy velem most nem éri meg beszélni. De, úgy tűnik, hogy csalódnom kell, mert már egyből egy szúrós megjegyzéssel kezd.
- Igen? Na nem baj. Sose volt bajom a testsúlyommal. -Kacsintok rá a lányra, és eszem tovább a vacsorámat. Valahogy jobban akartam visszavágni, de nem jutott eszembe semmi frappáns válasz.
Mikor láttam, hogy mit kér, csak akkor döbbentem rá, hogy ki is ő. A nevét sajnos nem tudtam, de akkor már világossá vált, hogy az arca ismerős valahonnan. Fogalmam sincs, hogy honnan, de azt tudom, hogy ő tipikusan az a lány, akiben egy egész világ omlik össze, ha egy héten keresztül egyszer sem vesz fel magassarkút, vagy ha elfolyik a szemfestéke, vagy letörik a körme. Na, azért ilyet is ritkán látni, tulajdonképpen itt, a Bagolykőben még nem láttam hozzá hasonlót, hiszen nagyon kevesen törődnek az ilyen dolgokkal, végül is varázslók vagyunk...
- És te azt, hogy tudod megenni? -Kérdezek rá arra a valamire, amit egyesek ételnek hívnak.- Ha én csak olyat ennék, akkor már rég éhen halnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. április 23. 23:15 | Link

Gellért
A nagytermi vacsora ideje alatt, egy hétköznap este


Hát, Navinés létére nem valami édi. A legtöbb Navis akit ismeretem mindig tökre aranyos meg lelkes meg tökre segítőkész volt meg minden, ez a kviddicses fiú viszont nem igazán volt ilyen. Ezt nem is nagyon értettem, de szerencsére ezen hamar továbbléptem. Arra nem akartam mondani semmit, amit a testével kapcsolatban mondott. Mármint így izé, annyira nem volt vész, de azért lehetett volna még kidolgozottabb... Dehát jézi, egy morcos Navis... Nem akartam még tovább mérgesíteni, nem tudok mit kezdeni egy morci Navissal.
Így aztán szenvedéseim folytatódtak, kénytelen voltam végignézni ahogy tömte a fejébe az egészségtelenebbnél egészségtelenebb falatokat. Uram. Isten. És emberek így leélnek egy életet. Egy rövid és elhízott életet. Undi.
Szerencsére a pillanatot megmentette a tökéletes salim, amit egy cukker manócska hozott a kezében. Na végreee, már azt hittem éhenhalok. Szépen illedelmesen, ahogy az úrihölgyhöz illik megköszöntem a vacsikámat, aztán elegánsan megforgattam a villát az ujjaim között – ember, hogy én ezt mennyit gyakoroltam! – majd nekiláttam. Eddigre már jó fél perce nem szólalt meg sem ő sem én, ami kezdett tökre gázul érinteni, mert hát ki a francos fene bírja ezt a hosszú és totálkínos csöndet... De szerencsére a fiú dumcsizni kezdett velem. Büszkén emeltem kicsit meg a fejemet, úgy válaszoltam a kérdésére.
- Egy idő után megszokja az ember. Ezért - mondtam, miközben jobb kezemet az oldalam mellett végighúzva végigmutattam a már szinte kínosan sovány, ám rendkívül csini testemen - bizony meg kell szenvedni. - bólogattam nagy lelkesen, nagyban ismételve a női magazinok 100%-ában megtalálható közhelyet, ami természetesen szupcsin leírja a nők helyzetét, és mint minden közhely, totál igaz.
- Amúgy is, már a tudat laktat, hogy amit eszem, az egészséges. - nevettem fel, de már lusta voltam újabb rosszalló pillantást vetni a fiú vacsijára.
- Egyébként Noémi vagyok. - mutatkoztam be. Na persze tökre nem azért, merthogy ne tudta volna a nevemet, hanem inkább célzásként, hogy még nem mondta meg az övét. Utálok névtelen emberekkel dumcsizni, az olyan... Furi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. május 15. 04:27 | Link

Noémi


Miközben már a bolognai végén járok, neki akkor érkezik meg a kajája. Na jó, nem. Az nem étel! Én egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ki az, aki csak azon él, és semmi normálisat nem eszik. A lány villaforgatására csak egy szemforgatással válaszoltam, na most komolyan, ez mire kellett? Még magamban egy kicsit nevettem is, de igyekeztem, hogy ez ne látszódjon az arcomon.
Hatalmas nagy szemeket meresztve nézek aztán bele a tányérjába, pontosan hús után kutatva. Én nem, tudom, hogy ebben van-e, de ha kiderül, hogy még vegetáriánus is a csaj, hát én esküszöm, hogy ledobom magam a seprűről. Nem azt mondom, hogy ez mind felesleges, mert hát azért nagyon csinos a hölgyemény, de azért én ezt akkor sem tudnám megcsinálni, akármilyen vékony, karcsú vagy izmos testért. Ez egyszerűen sok.
- Izé... Ebbe ugye van valami hús? -Nézek rá a lányra, mert most már szeretnék választ is kapni kérdésemre.
Mire elfogyott az összes tészta, ami a tányéromban volt, szerencsére már jól is laktam. A gyomrom teljesen rendben van már, és idegileg sem vagyok annyira kikészülve. Azért ez a kis érdekes beszélgetés elvonta a figyelmemet, s minden problémámról meg is feledkeztem, hál' istennek. Sőt, még magamnak se vallanám be, de végül is örülök, hogy betoppant ő is kajálni. Azért Noémi nem is olyan rossz társaság, annak ellenére, hogy vannak rossz szokásai. Vagyis inkább ezek nem rossz szokások, csak egyszerűen más, mint a többiek.
A mondatán, amin ő felnevetett csak mosolyogni tudtam, én annyira nem tartottam viccesnek, mint ő, de azért elég hülyén jött volna ki a dolog, vagy micsoda...
- Ööö... Gellért. -Mondtam ki végül. Na jó. Ezzel picit megfogott, és most hülyének is érzem magam, hogy elfelejtettem bemutatkozni. Már korábban is történt ilyen, úgyhogy valahogy ki kéne küszöbölnöm ezt a hibámat is, mert előbb-utóbb nem fog jóra vezetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2016. május 17. 16:53 | Link

Haylie

Ma nem azért ugrottam be, mert büntető munkára jövök. Hanem mert reggel van, de a reggeit lekéstem. Szóval jelenleg egy kávés bögrével a kezemben ülök és az élet nagy, hatalmas dolgairól gondolkozok. Hogy mi legyek, ha nagy lesz, mit csináljak holnap ilyenkor, hova tűnt az ébresztőm, mit csináljak mikor az óra túlságosan unalmas ahhoz, hogy ébren lehessen maradni. Szóval ilyen kis apróságok. Szívem szerint most is aludnék, de akkor elkések. Szóval helyette inkább itt vagyok. Hamarosan hozzák a melegszendvicsemet, mert ugye ma még nem is ettem. Növésben lévő szervezet vagyok, napi ötször eszek bőségesen minimum. Nem hízok, mert eleget edzek ahhoz, hogy ne legyenek ilyen gondjaim. A napjaim annyiból telnek, hogy tanulok, órán vagyok, házit csinálok, eljárok a külön dolgokra, mint például színjátszó vagy kviddics, továbbá még ott ahol tudok segítek. Egy hangú? Nem éppen, mert nincsen megszokott napirendem, sőt. Nincsen semmilyen napirendem, az órarendemet is csak azért tudom, mert több helyen megvan. Mondjuk az egyik gitáromba is beragasztottam. Apám tényleg, a banda. Hűha, hamarosan eléggé összeszokott lesz a csapat ahhoz, hogy játszunk valamit. Mármint, előadást, koncertet. Igazából, nem is olyan rossz ötlet ez, csak megkell beszélni a többiekkel. Hayley-vel, Isaac-kal meg Rachel-lel. Biztosan örülnének neki, bár van ami még nem biztos. Hogy melyek lennének azok a számok, amiket előadnánk. Hozzák a szendvicsemet, megköszönöm és elkezdem enni. Végre valami kaja.
Hozzászólásai ebben a témában
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. május 22. 19:52 | Link

Gellért
A nagytermi vacsora ideje alatt, egy hétköznap este


Szinte a mennyekben éreztem magam, tisztára mint egy reklámban, annyira tökély volt ez a salika! Nekem nem hiányoztak kicsit sem a tocsogós zsírós undi cuccok, mert még ha majdnem minden nap ugyanazt is ettem, lássuk be, már maga az érzés, hogy szuper-egészségesen eszem, sokkal-sokkal boldogabbá tett, mint bármilyen izé... Ízek. Persze most éppen bűnöztem, mert csirkés salit kértem, pedig amúgy tökre vegán voltam már ezer éve, csak hát... Egy kis zsírszegény csirkehusi néha becsusszant. Hupszi. És valahogy erre a Navis kviddicses fiúka rá is jött, mert rögtön le is leplezett. Jajj ne már, mintha nem éreztem volna magam eddig is eléggé gázul emiatt az egész miatt. Ajj de gázos. Ne már. Na persze nem mutattam, hogy zavarban vagyok, csak egy még szélesebb és csinibb mosolyt villantottam rá. Mindenki tudja, hogy ilyenkor ezt kell csinálni, ugyebár?
- Hát izéke... Van sajni. Pedig amúgy tökre vegán vagyok, tényleg... Csak hát néha elgyengülök. A BFF-em bizti azt mondaná, hogy most teszem tönkre hónapok munkáját, és tisztára igaza van - húztam el a számat, majd félre is toltam a tányéromat. El is ment az étvágyam mára, ahogyan magam elé képzeltem Fanni arcát. Ekkor jutott eszembe, hogy Gellértel tutibizti ismerik egymást, mert hát ugye háztársak... Hát én majdnem elájultam, eskü.
- Jézi, ugye nem köpsz be neki? - kérdeztem, a kelleténél kicsit talán hevesebben, így aztán rögtön halkabbra is vettem a hangomat, mert hát tökre nem úrihölgyhöz méltó, hogy itt kiabálok...
- Cserébe én sem árulom el a CSK-dnak, hogy itt mérgezted magad - kacsintottam rá, hogy tényleg bizti lehessen benne ő is, hogy mi most tökre szövetséget kötöttünk. Huh jajjci, még tiszta szerencse, hogy eszembe jutott, hogy nekem is lenne mivel beköpnöm őt, így azért totál más a helyzet. Jobban fogok aludni. Közben intettem az egyik házimanónak, hogy vigye előlem ezt a csirkehúsos borzalmat. Ma már nem vacsizok, az amúgy is jobbat fog tenni a derekamnak, mostanában mintha kicsit vastagabb lenne... Ajh, miért én?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. május 24. 20:17 | Link

Noémi


Most, hogy a kajám elfogyott, már csak ez a beszélgetés maradt, amiért még mindig itt vagyok. Csendesen végighallgattam, Noémi meséjét arról, hogy a tányérjában csirkehús is van, meg, hogy neki azt nem kéne enni, mert... Vegán. Úr isten! Honnan tudtam? Bár azt még mindig nem értem, hogy miért az, és, hogy mi köze a húsnak a külsejéhez. Szerintem egyáltalán nem befolyásolja az egyik a másikat, de ő tudja.
- Ahaa, értem. Vagyis nem. Miért vagy vegán? Pont ez az, hogy elgyengülsz, ha nem eszel húst. -Úgy érzem magam, mintha valami szülő lennék, aki próbálja elmagyarázni a gyermekének, hogy miért hülyeség az, amit mond.- Hát nem tudom, hogy milyen munkáról beszélsz, ami hónapokba telik, de az biztos, hogyha normálisan étkeznél, akkor is nézhetnél így ki.
Látva, hogy eltolta tányérját, arra következtettem, hogy már biztos nem kéri. Mondjuk ebben teljesen egyetértek vele. Ehelyett, inkább próbálna valami marhahúst, vagy valamit enni. Attól az égvilágon semmi baja nem lenne. Tányéromat épp el akartam vinni, de így már megkérdezem tőle is, nem lenne valami szép gesztus, ha csak úgy szó nélkül ott hagynám az övét.
- Elvihetem? -Nézek rá kérdőn. Aztán eszembe jutott még egy kérdés.- Egyáltalán mióta vagy vegán? Mióta küzdesz a normális étel ellen? -Mert azért mondhat akármit, de ez nem normális.
A hirtelen kérdésére, nem tudtam mit válaszolni. Többször is átforgattam magamban, mire végre előtudtam állni valami válasszal. Na de mi van? Mi közöm az ő nem tudom kijéhez?
- Hát, mivel információ hiányában szenvedek, és azt sem tudom, hogy ki a te bé... micsodád, ezért valószínűleg nem. -Amúgy se mondanék senkinek semmit, nekem semmi közöm nincs ahhoz, hogy ő mikor és mit eszik. Ez is csak egy fokkal jobb, mint a sima zöldség meg gyümölcs párosítás...- Höhöhö. -Próbálok nem nevetni, de azért ez még egy nagyon gyenge viccnek sem felelne meg.- Ahaa, hát oké. Mondjuk én ezt nem nevezném méregnek, de ha akarsz akkor nyugodtan. -Kacsintottam rá a lányra.- Mondjuk azt nem tudom, hogy mit fog hozzá szólni, mert az tudnod kell, hogy egy negyedóriásról beszélünk, aki nem hiszem, hogy valami vegán lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. május 26. 09:59 | Link




Nagyon-nagyon reggel van. Ahhoz képest, hogy, mivel tegnap este fáradt voltam, hamar lefeküdtem aludni, borzalmasan ébredtem. Úgy éreztem magamat, mintha nem csak a hajam, de az egész fejem kócos lenne. Nagy nehezen magamhoz tértem, majd az ablakomhoz álltam. Leültem az előtte lévő székre és csak bámultam kifelé. Még mindig szokatlan volt, hogy nem otthon voltam, és kissé elveszettnek éreztem magamat, de ezzel együtt iszonyatosan jó is volt. Tudom, bonyolult vagyok, becsülöm azt az embert aki képes megérteni.
Hajamat felkötöttem, rendbe szedtem magamat, majd korgó gyomrom hatására útnak indultam. A minap hallottam más diákokat beszélgetni a konyháról, így én is a keresésére indultam. Szerencsémre hamar meg is leltem, ami rám nézve elég ritkaság. Automatikusan felemeltem a kezemet kopogásra, majd bátortalanul bekopogtam, de nem jött válasz, így hát benyitottam. 3 manó sürgött forgott odabent, az egyikük rám nézett, és kissé morcosan megtudakolta mit is akarok én itt. Az egyik asztalhoz leültem, majd kértem egy kávét és egy szendvicset, az pedig szó nélkül elvonult, és nekilátott. Az asztalra könyökölve néztem őket, illetve magát a termet. Illett a kastélyhoz, már ha lehet ilyet mondani. A színek, a bútorok, az elrendezés mind a helyén volt, ha rajtam múlott volna nem változtattam volna semmin. Finom illatok keringtek a levegőben, biztosan az ebéd készült odabent. Ásítottam egyet, megnyújtóztattam magamat, majd mire kinyitottam a szememet, a kis manó már ott állt előttem. Az orrom elé tolta a szendvicset, és a bögre kávét. Egy halovány mosollyal biccentettem feléje, majd neki is láttam. Nagyon éhes voltam, nem tartott sokáig míg elpusztítottam az ételt. Bár, nálam az ilyen sosem tart sokáig, még ha nem is látszik rajtam, nagyon szeretek enni. Most is, életmentő volt.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. május 27. 10:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 26. 12:21 | Link

Dália


Rach gyorsan befejezte a leckéi megírását, majd úgy döntött, hogy rendet rak a szobájában. Nem mintha siralmas hadi állapotok uralkodtak volna a helyiségben, mert mindig is odafigyelt a tisztaságra, de azért úgy gondolta, hogy ideje újra takarítani kicsit. A családjában ő volt a legpedánsabb, otthon se kedvelte a rumlit, a manókban pedig sosem bízott meg igazán és mindig tartotta a három lépés távolságot velük, bár sose szolgáltak rá szegény lények erre a kimért viselkedésre, egyszerűen ő sem tudta volna megmondani, hogy miért nem kedveli ezeket a teremtményeket. Általánosságban idegesítette a jelenlétük és mindig is bizalmatlan volt velük szemben. Egész gyorsan kitakarított a szobájában, igaz nem sok tennivalója akadt, mert pár napja szépen a helyére rámolt mindent, úgyhogy csak csip-csup dolgok maradtak hátra. Miután elvégezte a "piszkos munkát" útja egyenesen a fürdőszobába vezetett, ahol lezuhanyzott és hajat mosott, majd felvette fekete nadrágját, fehér blúzát és hozzá fehér balerinacipőt. Haját kiengedve hagyta, szárítás után megfésülte, a formájával és a tartásával sosem volt gondja, lévén, hogy hosszú, dús haja volt és könnyen formázható. Úgy döntött, hogy ellátogat a konyhába, mert megéhezett és szívesen evett volna valami finomat, üres gyomorral pedig a világ pokoli volt számára. Gyors léptekkel az említett helyiség felé vette az irányt, majd benyitott a kissé nyikorgó ajtón és egy idegen lányt talált ott néhány manó társaságában, akik épp bőszen tevékenykedtek.
- Szia! - köszönt oda a lánynak, mert a tiszteletre megtanították, nem volt kőbunkó ok nélkül, most pedig egész jó kedve volt és a köszönés még akkor is alapvető dolog volt nála, ha épp világfájdalmas hangulatban volt. Leült az asztalhoz megvető pillantásokat küldve a manók felé, majd miután odatolta egyikük elé az ételt, nevezetesen egy finom szendvicset minden jóval megpakolva, elkezdett jóízűen lakmározni. Evés közben még jobb hangulata lett, végre nem üres gyomorral ült az asztalnál, az ételt kólával öblítette le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. május 27. 08:19 | Link




Amint befejeztem a falatozást, az egyik manó már ott is termett előttem és elvitte a tányéromat. Kezembe vettem a bögrét, majd megfújtam a kávét, éreztem, hogy nagyon meleg, majd kortyoltam egyet. Egész jól csinálják, ezt el kell ismerni. Mikor ezzel is végeztem, letettem a poharat az asztalra, és ebben a pillanatban nyílt is az ajtó. Kissé megszeppentem, hogy már nem leszek egyedül, és biztosan zavarban leszek. Egy lány lépett be, rám köszönt, majd leült az egyik asztalhoz, és ő is megkapta a kis reggelijét.
- Szia! Köszöntem vissza kissé bátortalanul. Idősebbnek tűnt nálam, bár ha úgy vesszük itt szinte mindenki idősebb nálam. Az ajtón kívülről már lehetett hallani egy két diák hangját, a kastély is kezd ébredni. Meglepő, hogy itt mindenki milyen hamar felébred. Odahaza, ha kellett tudtam volna akár délutánig is aludni, csak ezt természetesen nem hagyták, főleg azóta amióta Léna megszületett, nem volt az egész családnak sokáig alvás.
Kissé kellemetlennek éreztem, hogy a lánnyal itt ülünk egymástól pár méterre, de olyan nagy a csend. Bátortalanságom ellenére, lassan feltápászkodtam, majd odasétáltam az Ő asztalához. Megálltam mellette, de kissé már meg is bántam az akciómat, hiszen még mindig evett, így az az érzés fogott el, hogy biztos zavarni fogom. Erőt vettem magamon, majd az arcomra erőltettem egy halovány, de azért kedves mosolyt, hátha megszán.
- Leülhetek hozzád? Dália vagyok. Mutatkoztam be, a mosolyom nem lankadt, reméltem, hogy beválik, és végre elkönyvelhetek magamnak egy sikeres ismerkedést, ami eddig még nem jött össze, ha pedig mégsem, akkor majd máskor. Vannak itt még vagy ezren, nem búsulhatok egy sikertelenségen.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. május 27. 10:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 30. 20:25 | Link

Dália


Rach látta, hogy a nemrég még másik asztalnál ülő lány felkapja a cókmókját és megközelíti egy kedves mosoly kíséretében az asztalát, de nem zavartatta magát emiatt, ha le akar ülni a másik személy, felőle nyugodtan letelepedhet mellé. Intett neki egyet, hogy foglaljon csak helyet nyugodtan és jóízűen tovább falatozott. Amint végzett a közepes méretű, minden finomsággal telepakolt szendvics elfogyasztásával, megtörölte az egyik kéznél lévő szalvétában a kacsóját, majd kezet nyújtott a másiknak, jelezvén, hogy díjazta a bemutatkozást, de most jött el részéről az idő, hogy viszonozza azt, mivel már befejezte az étkezést és teli szájjal nem sok illendőség lett volna bemutatkoznia.
- Üdv, Rachel Octavia Amber vagyok, de hívj csak Rachel-nek vagy Rach-nek. Mi szél hozott ide és melyik házba kerültél? - érdeklődött a lánytól, miközben a kóláját kortyolgatta. Szép lassan iszogatott, mert eléggé hideg volt az itala, a manókat meg feleslegesen nem szerette volna ugráltatni, ódzkodásának köszönhetően örült, hogy messze volt tőlük. Remélte, hogy a másik is aranyvérű családból való, mert egy félvérrel vagy netán muglival nem szívesen osztozkodott volna az asztalnál, bár erre mondják, hogy késő bánat. Ha aranyvérű volt az illető, akkor bizonyára hallania kellett már a családjáról, hiszen befolyásos körökben mozogtak és igencsak ismeretek voltak a szülei. A bátyja élvezte a legjobban a rivaldafényt, bár néha vissza is élt vele, de ez már az ő dolga volt, Rach ebbe nem szólt bele.
- Érdekes neved van. - tette hozzá monoton hangnemben, hiszen nem sok ilyen nevezetű embert ismert, még itt az iskola falai között, ahol tényleg sok volt a magyar származású diák, itt sem hallott hasonló nevet viselő tanulóról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. május 31. 19:26 | Link

Gellért
A nagytermi vacsora ideje alatt, egy hétköznap este


Hallgattam a fiú mondandóját, de közben csak egy elnézően ráztam a fejemet. Jajjci, hát annyira látszik, hogy sosem olvasott még egyetlen vegán bloggertől egyetlen posztot sem, hogy ennyi erővel már a homlokára is kiírhatta volna! Perszi én sem voltam túlzottan oda ezekért a mugli dolgokért, de azért lássuk be, az internet igazából tökre szupcsi dolog, főleg a sok szép képpel, ami fent van rajta. Jajj, annnnyira királyak.
- Nem-nem. Csak meg kell inni mellé egy-két bájitalt, azok pótolnak mindent, amit a husiból ennél. Meg amúgy is, nagyon jól lehet pótolni a husit sok mindennel. Nem gyengülsz le tőle, csak meg kell szokni és ügyesen kell csinálni. -
Az a helyzet, hogy én tökre ritkán szoktam így bármit magyarázni ebben a kastélyban másoknak, főleg mert általában mindig inkább a tananyagokról szoktak magyarázni a többiek, az pedig engem totál hidegen hagy. Viszont ebben a témában így tökre király vagyok, úgyhogy végre én is kisegíthettem mást. Egész szupi érzés volt.
- Oh köszimöszi - szemeimmel a távolodó salátás tányéromat követtem, ahogy Gellérttől aztán átkerült egy manóhoz, majd végül eltűnt a konyha mélyén. Ajh, igazából tökre tudtam volna még enni. Még szerencse hogy hamar elvitte, így legalább nem tartott túl sokáig a kísértés. Tökre hihetetlen, hogy hány éve foglalkozom már a helyes táplálkozással, és még mindig milyen gyengusz tudok lenni! Tisztára borzalmas.
- Pár éve tértem át az egészséges táplálkozásra - nyomtam meg jóóól az "egészséges" szócskát, szánt szándékkal. Kezdtem úgy érezni, hogy ez a fiú nem hisz nekem, sőt, nem ért egyet velem. Hát milyen Navinés Ő? Tökre nem is ari.
Arra már végképp nem tudtam mit mondani, hogy nem tudott Fanniról. Elvégre még így háztársak is voltak meg minden, és nem tudta kiről beszélek? Ráadásul folyton együtt voltam vele... Hát én nem is értem, bizti csukott szemmel járkál ez a srác a kastélyban, más magyarázata ennek aztán nem lehet. Miután döbbenten pillogtam rá pár másodpercig, úgy döntöttem inkább nem foglalkozom tovább ezzel a furisággal. A stressz árt a szépségnek, ezt mindenki tudja.
- Jaaaj igen, őt tökre vágom! Nagyon durvi az a srác, ilyen tökre... Nagy. - furi hogy vannak itt ilyen félóriások meg ilyesmik, egyébként sem nagyon tudtam elképzelni, hogy a félóriások mégis hogyan készülnek, mármint a méretkülönbségek... Hát bizti fura lehet, én tutira nem próbálnám ki, dehát ki mit szeret a hálószobájában.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 2. 10:23 | Link




A lány szerencsére hamar válaszolt, így leültem az előtte lévő székre, majd mikor bemutatkozott, magamban elemezgettem kicsit a nevét, hogy biztosan megjegyezzem. Elég részletes bemutatkozást kaptam, szóval nem volt gondom semmivel. Felvettem legnormálisabb mosolyomat, megköszörültem a torkomat, majd válaszra is bírtam magamat.
- Üdv Rachel! Hát, csak megéheztem. És Te, mi járatban? Mondtam röviden és tömören, majd vállat vontam, hiszen ennél több okom nem volt azért, mert most itt vagyok. Mondhattam volna azt is, hogy csak egy kis kastély felfedezésre indultam, ami végül is benne volt a pakliban, de az igazság az volt, hogy inkább a korgó gyomrom vezette utamat.
- Levitás vagyok. Ennyire látszik rajtam, hogy új vagyok? Kérdeztem vissza kissé meglepődötten, hiszen azt mindig is tudtam, hogy nagyon alacsony és pici vagyok, mindig túl fiatalnak néztek, de azt nem hittem, hogy már itt is kiszúrják, hogy új vagyok. Vagy, mondjuk az is lehet, hogy Rachel már régebb óta idevalósi és könnyebben kiszúrja az új arcokat. Kicsit idősebbnek tűnik mint én, szóval azt hiszem az utóbbi elméletem a helytálló. Egy pár perc csend után a lány újból megszólalt, mondatára elmosolyodtam, és egy halk kacajt is elejtettem. Nem ő az első aki ezt mondja, igazából már kezdek hozzászokni.
- Köszönöm! Anyukám szereti a dáliákat, szerinte azok a legszebb virágok. Azt hiszem más név nálam nem is jöhetett volna szóba emiatt. Árultam el neki, egy kis családi információt is. Nem éreztem azt, hogy a lányt untatnám ezzel, de szerencsémre könnyen észreveszem valakin, ha nem élvezi a társaságomat, így csak csendben üldögéltem tovább, és vártam Rachelre.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. június 2. 10:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 4. 15:24 | Link

Dália


Rachel végigmérte az asztalához leülő lányt, egész szimpatikusnak tűnt neki, egyáltalán nem az a magát megjátszós némber volt, mint egyesek, akik azzal áltatják magukat, hogy övék az egész iskola, sőt az egész világ, aztán hirtelen padlóra kerülnek, mert az édes álmuk rémálommá válik, amikor ráébrednek a valóságra és visszakapják az élettől azt, amit másoknak oly nagy "kedvességgel" adtak. Szerencsére Dália nem ilyen volt, legalábbis a megnyilvánulása alapján nem látszott rajta, hogy bármi köze lenne az ilyesfajta emberekhez. Persze Rach most találkozott vele először és nem akart ebből rögtön messzemenő következtetéseket levonni, inkább kivárt, de az első benyomása pozitív volt a lányról.
- Nos, engem is az éhség hozott ide. Már régóta nem ettem semmit, legalábbis pár órája biztosan nem, úgyhogy most jól esett az étel, még ha nem is egy Michelin-csillagos főnyeremény volt. - válaszolta neki egy kedves mosoly kíséretében a Rellonos.
- Így elsőre nem látni rajtad, hogy új vagy, csak azért gondoltam, mert még nem láttak errefelé és kicsit fiatalabbnak tűnsz nálam. - felelte Rach, bár belegondolva sok olyan személyt ismert, akik az eredeti biológiai koruktól jóval fiatalabbnak vagy akár idősebbnek néztek ki, hiába, genetika és életmód keveréke az egész.
- Ó értem. Akkor anyukád valóban nagyon elfogult! Van testvéred? Ha igen, hogy hívják? - tette fel az újabb kérdést Rachel, arra gondolt, hogyha Dáliának vannak még testvérei, akkor vajon ők is valamilyen virágról lettek elnevezve? Elmosolyodott ezen, gondolatban már össze is állított a lány családjáról egy virágcsokrot különböző virágokkal, amelyek a testvéreit szimbolizálták, bolond egy gondolat volt ez.
- Nekem kettő is van, egy bátyám, Nathan és egy húgom, Emily. - válaszolta meg a saját kérdését Rach, mert biztos volt benne, hogy Dália úgyis megkérdezné tőle előbb-utóbb, hogy egyke -e vagy sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. június 6. 22:24 | Link

Rosszcsontok.


A lábamat lógatva ücsörögtem, a klubhelyiség egyik foteljében. Semmi dolgom sem volt, a tanuláson kívül. Természetesen erre még az Isten sem tudott volna rávenni, hogy ott görnyedjek a könyvek felett. Majd ha fagy! Még a végén megfájdulna a hátam, meg a fejem a sok betűtől. Ezért úgy határoztam, hogy nekem csinálnom kell valamit. Jó, de mit? Ez volt itt a nagy kérdés. Izgalomra vágytam, és az nagyon menő volt, amikor Jared elkapott a takarodó utáni kinn mászkálásomkor. Bár akkor nem hiányzott egy bünti sem, de majd' megpusztultam egy kis izgalomért.
Mivel a vacsorakor nem laktam túlzottan jó, megint korgott a pocim. Komolyan mondom, olyan voltam, mint egy két lábon járó Pac-man. Ezzel a lendülettel fel is álltam az ülőalkalmatosságról, s nyomban meg is indultam kifelé. Óvatos léptekkel haladtam, nem akartam, túl feltűnő lenni. A falhoz simulva kukucskáltam ki, hogy jött-e valami prefi-pofa, vagy tanár, esetleg minisztériumi bácsi, néni. De tiszta volt a levegő. Megkönnyebbülve, boldog léptekkel haladtam tovább, mint egy hupikék törp. Igen ám, olyan jól szétnéztem, hogy nem láttam a fától az erdőt. Tehát azt nem vettem figyelembe, hogy mások is voltak ott rajtam kívül. Így a lehető legjobban mutatkoztam be valaki... hátának? Fogalmam sem volt, melyik testrészének eshettem neki, mert a padlón végeztem, fájó tomporral. Arra koncentráltam leginkább az ütközés után.
- Már megint.... - mormogtam az orrom alatt és a popómat dörzsöltem. - Bocsánat! - néztem fel háztársamra. Igen, még ki sem értem a toronyból, de már okozom a balesetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 7. 09:27 | Link




Meglepően jól elbeszélgettem a hölgyeménnyel, magamon is meglepődtem, hogy hogyhogy nem ülök itt egy helyben a stressztől reszketve. Lehet kezdem kinőni az emberektől, és a velük való ismerkedéstől való félelmemet.
- Értem. Szerintem egész jó itt az étel, hogy őszinte legyek rosszabbra számítottam. Kellemesen csalódtam. Vallottam be, kissé halkabban, hogy a manók ne hallják meg, de így is felfigyelt az egyik, de persze csak a negatívumot vette figyelembe, tehát, hogy rosszabbra számítottam. Vettetem egy apró mosolyt a manó felé, majd elfordultam tőle. Sose szerettem nagyon a manókat, borzasztó egy-kettőnek a modora. Odahaza is volt már 2 manónk, kiskoromban még jól elvoltam velük, de ahogy idősödtem, rájöttem, hogy nem mindegyikük olyan rendes mint ahogyan arra én emlékeztem gyermekkoromból.
- Hát igen, új vagyok. Mondtam, kissé zavarban, majd mosolyogva vállat vontam. Annyian vagyunk ebben a kastélyban, hogy nem Én vagyok itt az egyetlen újonc, szóval semmi okom szégyenlősnek lenni emiatt, de ezt mondogathatom magamnak, úgy is felesleges.
Nem sok külföldi embert ismerek, így sokáig mondogattam és elemezgettem magamban Rachel nevét. Odavagyok mindenért, ami ezen az országon kívül van, szívem szerint világutazóvá is képes lettem volna válni, de egy ilyen kicsi és félénk lány mint én a nagyvilágba..biztosan elvesznék.
- Igen, Én lennék anyuci és apuci kicsi virágszála. Mondtam fintorogva, arcomról tökéletesen le lehetett olvasni a nem tetszésemet efelől. A legjobb abban, hogy újonc vagyok itt, hogy a szüleim nem tudnak már tovább állandóan védeni a széltől is, és parancsolgatni.
- Tényleg? Nekem is van egy bátyám meg egy húgom! Elnevettem magamat meglepődöttségembe. Igaz, ez nem egy csoda, hiszen sok embernek lehet bátyja és kishúga is, de hogy pont egy ilyen emberrel hozott össze a sors, viccesnek találtam.
- A bátyám Samu, a kishúgom pedig Léna. Mi vagyunk a különleges nevekkel teli család. Árultam el neki, mosolyogva. Jó kedvem támadt, sokkal jobb volt így társaságban, és ha bárki is valaha rákérdezne, legalább el tudnám neki mondani, hogy már legalább van egy ember, Rachel akit ismerek.
- Te amúgy melyik házba tartozol? Kíváncsiskodtam kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint