28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 34 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 10. 09:11 | Link

Ian
- November 13. (péntek) ~02:00 -


Nem tudja kommentálni. Ezt egyszerűen nem lehet értelmes magyar hanggal végigkísérni, de még franciával sem. Olyan szinten gyerekes, amit művelnek, hogy ha meglátnák őket, egyenes útjuk lenne valamelyik éjszakai komédiába. Ilyenkor érdemes volna elgondolkodnia, tényleg felnőtt, vagy csak az iratai szerint múlt el tizennyolc, sőt lassan huszonegy? Ian esetében még megengedett (fogjuk rá) a marhaság, de nála már járna a nyakon vágás, főleg, hogy most rondított bele egy másik ember szent vacsorájába. Percekkel azután, hogy rávágott Ian kezében az olajos üvegre, már nyakig úsznak mindketten az undorító, sikamlós lében. Jutott az arcára, a hajára, és a fél oldalára. Az a bosszús arc minden szónál ékesebben beszél: mosnia kell, erre nem elég egy tisztító bűbáj, és önmagát is ki kell áztassa, mint holmi csirkét a szétszedés előtt. Kedve lenne belerúgni ebbe a kviddicsőrült, nagydarab melákba... de túlságosan kimerítette az életkedvét fél liter ráfröccsent olaj. Ráadásul égetett, az előbbi szisszenés és hátravetődés ennek köszönhető, mert hogy ezt tette: hátrált gyorsan pár lépést, kezét az arca eltalált részére szorította, a többit szerencsére a ruha felfogta.
- Megérdemelted. - Komolyan, melyikük a felnőtt, mikor itt húzza a száját és fordítja el az arcát sértetten? Leállt kakaskodni egy tizenhét éves fiúval. Elképesztő. Morogva-berzenkedve kotorja elő a pálcáját, és végzi el ugyanazt a tisztítóbűbájt saját magán, amit az előbb Ian alkalmazott, hogy legalább a feje és a külleme ne úgy nézzen ki, mint egy konyhás nénié. Hülye kis idióta, szándékosan csinálta!
Míg Ian károg és károg és károg, és csak folyik belőle a szokásos idiotizmus, van ideje összeszedni agyban is magát, és túllépni az előbb történteken. Addig is, míg magával van elfoglalva, nem kell ezt a suta, miniállambeli páviánt hallgatnia tudatosan, elég csak a végén egy enyhén unott-lenéző pillantással illetnie, és átkerülnie Ian másik oldalára. Természetesen tartja a távolságot.
- Érdekesebb a bénázásod figyelni. Amúgy is sincs semmi dolgom, és valld csak be, hiányoztam neked. - Ezt ő sem gondolta komolyan, de ha egy újabb bosszankodó arckifejezést kicsalhat ezzel a majomból, lelke rajta, elharsogja annyiszor a kínos szavakat, ahányszor hatást produkálnak. Bosszankodás, mi? Másodpercekig nem szól egy szót sem. "Úgysem értesz hozzá." ... Érzi a vérnyomását felfelé kúszni, kezeit önálló életre kelni, fogait hallja megcsikordulni.
- Majd meglátjuk, ki nem ért hozzá, te kis sz*ros. - Úúú, de megsértették most a büszkeségét! Hát nem hiába jártak be arra a fura, félkegyelmű főzőtanfolyamra, ahol még a disznóölést is taglalták. Ráfújtat Ianre, és hátravágtat a kamrába, előkotor egy csomag spagettit, paradicsomot, császárszalonnát, és fokhagymát. Nagy lendülettel kimasíroz a konyhaasztalhoz (megjegyezném, mostanra a konyha egyik csücskében már két házimanó figyeli álmosan pislogva a fiúk bizarr színpadi jelenetét), rácsapja az alapanyagokat, magához hív a pálcája segítségével egy vágódeszkát, nagy kést, és nekiáll dolgozni. Megpucolja a fokhagymát, lehántja a paradicsom haját, felvágja mindet szeletekre, majd felteszi az Ian melletti tűzhelyre egy lábasban az összes darabkát, és alágyújt. Újabb lábast kap elő, teletölti vízzel csapnál, visszacsattog a tűzhelyhez. Felteszi, megsózza a vizet, és letakarja egy fedővel. Vissza az asztalhoz, letakarítja a vágódeszkát, újabb szeletelésbe fog: apró kockákra vágja a császárszalonnából lemetszett jókora darabot, és félreteszi egy kis kutakodás után előkerült tálkába. Közben-közben ránéz a lassan szétfövő, pépesedő paradicsomokra is, fűszereket szed elő, oregánót, bazsalikomot, sót, pici cukrot, és beletöri a fokhagymát.
Nem fog rajta ki ez a kis senkiházi, aki még egy serpenyővel sem tud elbánni, de nem ám!
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 10. 10:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. december 19. 12:05 | Link

Nadine <3 *-*
... és az első randi

Véletlenek márpedig léteznek és ez a szörnyű baleset is egy ilyen dolog. Norbert, mint egy konyhatündér int pálcájával, hogy legyen rend, de tüstént, ettől függetlenül ő maga nem hiányolja különösebben a tisztaságot. Nem valami rosszul szocializált varacskos röffencs, de fiúból van, így az a póló, ami ugyan a földön volt, de még nem szagos, az tisztának nyilvánítható. Szóval tényleg nem gyesznó, csak úgy csinál, megjegyzem tökéletes precizitással.
- Nem merem azt mondani, hogy bármikor, még a végén kihúzom a gyufát - noha nem épp ideillő gondolatai olyan irányba vándorolnak, miszerint mugli környezetben nem sajnálná, ha Nadine-nak át kéne öltöznie. Úgy értem, kacsintok a szememmel, értitek. Azt mondjuk le kell szögeznem, hogy nem kéjenc típus, most pedig a hasa bőven felülírna minden más egyéb szervéből érkező utasítást, de hát az eridonos végtelenül attraktív! Ezt csak a vakok nem látják, de szerintem még ők is érzik.
Érdeklődve fordítja fejét a szakácskönyv felé. Gyorsan végigfutja a hozzávalók listáját, hátha talál valamit, ami nem bejövős, ki meg inkább ne menjen, de ismerjük: mindent megeszik, ami nem olyan gyors, hogy elmeneküljön előle - kis túlzással persze.
- Ez nagyon jól hangzik - megnyalja szája szegletét és nyel is egyet, hiszen Pavlov-i reflexei azonnal működésbe lépnek. Na ezért utálja a képes szakácskönyveket. Az ember farkas éhes, de még mutogatják is neki itt a kajákat, felháborító! - Azonnal csinálom, kérésed számomra parancs - még meg is hajol kissé, hogy utána a tésztát elvéve profi módon intézze a víz felforralását, meg egy kis olaj, meg aztán a tészta bele. De ugye nem ragadhat le, szóval kevergetni kell, igen, ezt még ő is tudja. Nagyon koncentrál, mikor perifériájában látja, hogy Nadine kóstol. Ohó. Még szerencse, hogy a mellette álló végzet asszonya gondol néha Norbertre is - vagy mindig? -, így ahogy érkezik a sonka, Norbi egyenesen a lány szemébe néz és óvatosan elveszi, ajkai puhán érintik a lány ujjait. Egy nagyon halvány és apró mosoly jelenik meg arcán, ami aztán kiszélesedik, hogy egész fejét beborítsa.
- Hát ez isteni, alig várom, hogy mindennel végezzünk - egyetlen pillanatra elengedi a fakanalat és odahajol a másikhoz, hogy puszit nyomjon az arcára, amolyan "köszönöm a kóstolót" gyanánt. Valaki itt nagyon tolja a kis piros biciklit! Muhahaha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 21. 19:24 | Link

Nikolai


Jó, csak nem fognak keresztbe lenyelni, amiért egy nappal később térek vissza a megszokottnál. A helyzet az, hogy míg itt már lightosban nyomjuk az ünnepek miatt, a Grosserliebben vasárnap este még mindig nem volt annyi erőm, hogy összeszedjem magam, és felkászálódjak a vonatra. Épp csak Wardnak írtam, hogy kap egy szabad napot, és remélem, ki is élvezte, mert mihelyst eljutok hozzá, nem könnyen szabadul meg tőlem.
Na de a falun átvágtatva azért engem is átjár a mindjárt karácsony életérzés, és nem is bírom megállni, hogy ne szerezzek magamnak sült gesztenyét, eztán folytatom csak utam a kastélyig.
Félnem kéne, tudom nagyon jól, hogy a kastély most minden számomra, csak épp nem biztonságos, mégsem érzem a késztetést, hogy homokba dugjam a fejem, meg hát... az azért tényleg nem szokásom. Jó, hozzátartozik ehhez az is, hogy sose szorult még ennyire a hurok a nyakam körül.
Mégis úgy teszek, mintha a világon semmi bajom nem lenne, hatalmas vigyorral az arcomon, pacsizok le az ismerősökkel, váltok egy-két szót velük, mielőtt még a konyhába mennék.
Végül is még mindig nálam az előny, azok csak sötétben tapogatódznak, és egy árnyat vadásznak, olyas valakit, akik csak a képzeletükben játszik, és vélhetően meg sem közelítik a valóságot.
Na, azért a hátam mögé nézek olykor, hol csak képletesen, hol szó szerint is. Viszont zökkenőmentesen jutok el a kívánt helyig, és megköszönve a manóknak a segítséget, intem le őket, mondván, azért egy kávét én is probléma nélkül el tudok készíteni, nincs szükségem a segítségükre, s mikor sikerül ezt meg is értetnem velük, nem is vagyok rest nekilátni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2041
Írta: 2015. december 21. 19:50 | Link

Helena

Lepakolja utazóládáját minden tartozékával együtt a kijelölt szobában és hangosan korgó gyomrára hallgatva indul neki a kastélynak. Ő most éhes, neki kaja kell. Mindegy honnan és kitől, de valamit kell ennie, különben agresszív lesz és azt senki nem akarná. Főként ő nem, mert még nincs huszonnégy órája, hogy kiengedték a javítóból.
Zsebre dugott kézzel, fülében fülhallgatóval közlekedik. Felrúnázott zenelejátszóján rég nem hallott számok csendülnek fel, maxra hangosítva. Határozott léptekkel, a folyosókat megfigyelve halad addig, míg összetalálkozik valakivel. Csak egy kérdésbe kerül és elirányítják a konyháig azon alapozva, hogy a nagyteremben lenne az evészet, de már lekésett róla.
Pár perc bóklászás után találja meg a helyiséget. Bátran nyit be, fülében még mindig hangosan dübörög a zene. Nem lepődik meg a társaságon, meg a manókon sem, akik még az ajtóbecsukás előtt a lábai előtt teremnek és egy lépéssel sem engedik beljebb. Kihúzza füléből a dugót, szemöldökét összevonja.
- Étlap van?
Nem gondolja komolyan, az egyik manó mégis felsipít és a szja elé kapja a kezét, mintha az lenne a világ legnagyobb gondja, hogy nincs étlap.
- No hozzatok elém bármit amivel jól lakok - fejével az egyik - kit érdekel melyik ajtó felé bök.
- Heló - meg kell erőltetnie magát, de azért a lánynak is odalök valami köszönést. Megvárja, hogy szabad utat kapjon és az asztalnál ledobja magát az egyik székre. - Hogy hívnak?
Utoljára módosította:Nikolai Weißling, 2016. január 2. 21:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 21. 20:23 | Link

Nikolai


A nagy utazótáskám az asztalon landolt, elvégre, nem számítok én arra, hogy bárki más is tiszteletét tenné itt, hisz mindenki jól bekajál a nagyteremben. Én oda se értem volna, na meg... az a hely olyankor nekem túl zsúfolt. Persze jobb napjaimon képes vagyok ott ellenni, de ez a mai nem tartozik azon napok közé, ahogy az mindig lenni szokott, mikor... hazajövök.
Furcsa, de ezt a helyet már előbb tudom otthonomnak, gondolom, mert itt élek, itt vagyok egyedül - felnőttek nélkül, akik szülősdit játszanak -, és itt kell saját magamról gondoskodnom. Amennyire bántam, hogy idekerültem, most már annyira örülök neki, hogy tapasztalhatok egy keveset a felelősségből, ami egyébként amúgy is a nyakamba zúdult volna idővel.
- Köszönöm... nem nehéz kiejteni, és még csak fizikai fájdalmat se okozol magadnak vele - tudatom összevont szemöldökkel a sráccal, akinek a belépésére én magam is felkaptam a fejem. A stílus, amit megengedett magának a manókkal szembe, egyáltalán nem tetszik. Jó, tudom, hogy ők végül is  értünk vannak, de ez nem jelenti azt, hogy így kell velük bánni, mégis csak érző lényekről van szó, akik bosszúból bármit beletehetnek az ember kajájába. Vagy ha nem is ez az elsődleges, némi köszönet csak jól esik nekik, ennyi erővel egyenként rúghatott volna beléjük.
A köszönösére csak biccentek, elvégre azt a kártyát már ellőttem, tény, én sem vagyok jelenleg az udvariasság mintaképe, de hát Istenem, és tudom, hogy a rosszallás is az arcomra van írva, hisz én tényleg sajnálom szerencsétlen manókat, hogy ezt kell tenniük.
- Helena. Na és téged? - forgatom kezemben a bögrét, miközben újra rápillantok. Van a kisugárzásában valami, ami nem engedi, hogy egy pillanatra is levegyem a szemem róla, mintha bármikor képes lenne ártani nekem, de... feltételezem ezt főleg a paranoia műveli velem.
- Új vagy? Még sose láttalak - mert ha láttam volna, arra biztos emlékeznék, még ha nem is lenne az adottságom, ennyire letaglózó személyiség nem mindennap mászkál itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2041
Írta: 2015. december 21. 23:16 | Link

Helena

Válasz nélkül hagyja a lányt. Először is azért, mert nem érti mire ez a felhajtás, semmi rosszat nem szólt, másodsorban pedig, mivel ismeri a köszönömöt és használja is. Majd akkor amikor megkapja amit kért.
Addig azonban leül az asztalhoz, ahol kicsit odébb tolja a táskát, aminek amúgy nem ott lenne a helye, de nem zavarja, hisz a tányéra el fog férni előtte. A többi pedig nem érdekli.
Ha már egy helyen vannak, megpróbál jól indítani, köszönéssel meg ismerkedéssel. Nem garantálja, hogy meg is jegyzi a nevét, de bólint. Előre dől, karjait az asztal lapjára helyezi és összekulcsolja ujjait. Nézi a lány ténykedését.
- Nikolai.
Nem figyeli, milyen fejet vág vagy milyet sem. Csak a kezét bögrével. Arra viszont, hogy új-e furcsán néz fel rá. Néhány másodpercig némán nézi, visszakérdezne, hogy viccel-e.
- Mindenkit láttál már aki ide jár?
Nem érti, mire fel kérdeznek ilyet az emberek. Jár az iskolába vagy hatszáz diák és mindenki mindenkit ismer?
- Amúgy ja. Ma jöttem. Svájcból.
Nem köteles elmondani, hogy nem a Herzbergből küldték ide, hanem két évet javítóban töltött. Szeretné azt az oldalát mutatni, ami jó...amit olyan profin tud mutatni.
- Mit iszol? Nekem is csinálnál?
Utoljára módosította:Nikolai Weißling, 2016. január 2. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 22. 08:34 | Link

Nikolai


Meg se lepődök azon, hogy nem kezd velem egyből vitatkozni, sőt, mintha meg is könnyebbülnék kicsit, hisz első ránézésre se tűnik úgy, hogy velem érdemes lenne ilyen formában leállni. Ja, picit azért ijesztő, bár ezt a világért se vallanám be se magamnak, se neki.
- Nem, de csak az újak indítanak azzal, mi a neved. A következő meg gondolom az lesz, melyik házba jársz, de segítek... Rellon - és mert új, és nemrég jött, most az egyszer borítékolom azt, hogy nem fog szemközt röhögni, vagy feltenni az egyszerű kérdést, én mit keresek ott.
- Miért? Ott nincs varázssuli? - felvont szemöldökkel nézek rá, miközben kortyolok a kávémból, sose fogom megérteni, miért jönnek olyan messziről ide tanulni. Jó, nekem alap volt, hisz én amúgy is az országban születtem, na de ő.
- És honnan tudsz akkor így magyarul? - hisz nagyon jól beszéli a nyelvet, de ezt erősen kétlem, hogy bárhol is kötelező lenne magyart tanulni.
- Kávét. És aha - állok fel, hogy készítsek neki is. Nem nagy ördöngösség, mondom ezt úgy, hogy csak nemrég tanultam meg a kávéfőzőt használni.
- Bocsi a táska miatt, én is csak most jöttem vissza. Kettős képzésre járok a Grosserliebbe - és arról már tuti hallott, legalább egyszer, még ha nem is foglalkoztatta annyira, elvégre mégis csak egy művészeti suliról van szó.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2015. december 23. 13:28 | Link



- amikor a konyhában már senki sincs... -


Hogy miért vállalok el mostanában egy csomó plusz dolgot, amiben ráadásul emberekkel érintkezek? Erre a kérdésre igencsak egyszerű válaszolni, még ha nehéz is bevallanom magamnak - valamivel pótolni akarom annak a bizonyos személynek a társaságát. Plusz az emberek mostanában valahogy rám szálltak, egy csomó minden történik körülöttem, amit néha nehéz is követni. De persze ha valaki megkérdezné, miért is csinálom ezeket, simán azt mondanám, hogy mert azokkal, akikkel vagyok, alkut kötöttünk, ami mindkettőnk számára hasznos. Jelen helyzetben ez a főzés - testbeszédelemzés páros, úgy értve, hogy én főzni tanulok, és cserébe testbeszédelemzést oktatok Havasi Bencének, már ha azt, amit csinálok, lehet oktatásnak nevezni.
Emiatt jöttem most a konyhába, egyelőre mentesen mindenféle köténytől, vagy hasonlótól (nem, nem vágytam rá, hogy mondjuk egy csinos rózsaszín fodorcsodában sürögjek-forogjak), s találkoztam a fent említettel. Egyelőre nem voltam a világ leglelkesebb embere, hiszen mostanában amúgy sincs túl sok kedvem úgy semmihez. Igaz, a jelen szituáció ezt már nem feltétlen indokolná, hiszen kaptam feldolgozási időt eleget.
Gondolati világomat félbeszakítva néztem fel az asztalon felsorakoztatott hozzávalókról a háztársamra.
- Ezekkel mégis mi a terved? - kérdeztem nem túl bizakodóan. Egyelőre a főzési tudományom egy zacskós levesig terjed, meg talán a sült krumpliig, úgyhogy nem vagyok épp tehetséges szakács. A liszt, tojás, és a többi dolog pedig nem keltett bennem túl bensőséges érzést, hiszen nagyjából annyira lehet érzékem a főzéshez, mint hegyi trollnak a baletthoz. Bár azt mondják, fűszerezni jól tudok. Ki tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2041
Írta: 2015. december 23. 14:22 | Link

Helena

Értetlensége látszott az arcán. Megfogalmazódott benne a kérdés, hogy miért kell ahhoz újnak lenni, hogy valakinek megkérdezze a nevét, de inkább nem akar belemenni felesleges szócséplésbe. Nem túl beszédes, éppen csak a minimálisra képes. Fáradt is, az a nagy harci helyzet.
- Helena, a Rellonból - emeli ki a Rellont és felszalad a szemöldöke. Tudomásul veszi, de nem volt rá kíváncsi. Bemutatkozik inkább ő is ha már így alakult és azt is elmondja, honnan érkezett.
Ez a csaj már az első kérdéseivel egy troll nagyságával vetekedő kérdőjelet vert Niko fejébe, hát még azzal, ahogy folytatta.
- Félig magyar vagyok - adja meg az államtitkot, amit féltve őrzött tizennyolc éven át. Arra már nem akar válaszolni, hogy van-e Svájcban mágussuli és ha van, mi a frászt keres ebben. - Többet nem kötök az orrodra. Hamar megöregszel.
Még a kicsit jobban megismert személyeknek sem számol be élete minden pontjáról, annak meg aztán főleg nem fog akit ismer nagyjából tíz perce.
Ezért amíg várja a kajáját, kér a lánytól egy kávét, mert lusta ő magának elkészíteni, még ha csak egy gombot is kell megnyomni.
- Tök jó - mormolja az orra alatt. Lefelé dönti a fejét is, a táskához közelebb eső kezével pedig birizgálni kezdi annak cipzárját valamiféle kiegészítő cselekvésként. - Öö az mi, amúgy? - mintha észbe kapna, rákérdez, hogy mi ez a másik hely ahova eljár. Nem érdekli, nem is fog megmaradni a fejében, de be kell vágódni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 23. 20:15 | Link

Nikolai


Bárki, aki eddig találkozott velem, megállapíthatja, ma tényleg nem vagyok a toppon. A fejem zsong, a trauma még mindig bennem él, és a térdembe is folyton belenyilal a fájdalom. Ott Budanekeresden nem úgy bánnak az ember lányával, mint itt. Ott tényleg igaz, hogy oda nem elég csak bekerülni, bent is kell maradni, ami sokkal, de sokkal nehezebb, mint maga a felvételi. És csak azért vagyok még ott, mert a büszkeségem nem hagyja, hogy kipenderítsenek.
- Gondolom, te is. Tökre rellonos alkat vagy, ami rólam nem mondható el. Sokszor fel is teszik a kérdést, hogy kerültem én oda... de... odakerültem - forgatom meg a szemem, ahogy kortyolok a kávémból. Persze, sejtem én ez mennyire érdekelheti őt. Elvégre pasi létére a konyhában van, tuti, hogy jelenleg a kaján kívül semmi nem érdekli, ennyire már sikerült kiismernem a másik nemet.
- Bocs, nincs a homlokodra írva - vigyorodok el, mert nekem különösen tetszik ez a helyzet. Most igazából lehetnék bárki, aki csak akarok lenni... legalább is, egészen odáig, míg a srác fülébe nem jut, ki is vagyok. Mit is mondhatnék, nincs olyan ember a sárkányok között, aki még ne hallott volna rólam, és nem... ez egyáltalán nem jó.
- Ha nem, hát nem - vonok vállat, hisz kierőszakolni belőle csak nem fogom. Nem is lennék rá képes, kezdjük ott, na meg... számomra még élő fogalom a privát szféra, és a látszat ellenére, eszem ágában sincs belemászni az övébe. Kérdezek, mert kérdezek, ugyanakkor, ott áll a lehetőség előtte, hogy közölje velem, semmi közöm hozzá, és én ezt tiszteletben is tartom.
Kávét persze csinálok neki, nem lenne szívem bártkit is megfosztani ettől az élvezettől, elvégre a kávé csak jó dolog lehet, és engem konkrétan az is tart életben. Jó, túl hamar sikerült rászoknom, de ez bocsánatos bűn, nem?
- A Bagolykő gonosz tesója... ott képzik a terrormágusokat a halálfaló ivadékokkal együtt. Tök eldugott helyen van, és az igazgatója a náci elveknek adózik - fordulok meg, és rezzenéstelenül nézek a szemébe, mert én ezt teljesen komolyan is gondolom. Legalább is első blikkre hiheti akár őszintének is a szavaim, de aztán csak elmosolyodok.
- Művészeti akadémia, ahová könnyebb bejutni, mint bent is maradni. Táncolni járok oda, mert itt nincs rá lehetőségem - vonok vállat, majd már öntöm is bögrébe a kávét, amit aztán Nikolai elé is rakok, na meg cukrot és a többit.
- Ne haragudj az indításomért, nem vagyok én ennyire karót nyelt, de... mikor onnan jövök vissza.... tudod, ott szeretik éreztetni az emberrel, hogy tehet ő bármit, sose fogja elérni az elvárt szintet - sóhajtok fel, ahogy visszahuppanok a helyemre, és megint a bögrémmel kezdek játszani.
- Sejtem, mennyire érdekel ez téged - nevetek fel halkan, a bögrébe bámulva, mert... tényleg ez lenne a bajom? Ekkora bennem a megfelelési kényszer?  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2015. december 23. 22:11 | Link

Lillith Holloway

Nem is értem, hogy történt, de úgy érzem, hogy mostanában kissé besűrűsödött az életem. Talán az ünnep közeledte miatt érzek így, de az is lehet, hogy a tanulnivaló lett most egy kicsit több, mint ami kellemes lenne. Meg ugye zavar még az is, hogy a családom egyszerűen nem képes azt belátni, hogy nem bírok azonnal, csettintésre rohanni választ írni. Lehet, hogy ott náluk ez így működik, de itt azért elfoglaltabbak az emberek, főleg én, aki még kviddicsezni is elkezdett. Félreértés ne essék, imádom őket, csak néha egészen lehetetlen dolgokat kérnek. No mindegy. Jó is, hogy most lejöttem egy kicsit enni, az legalább elfeledteti velem, hogy fáradt vagyok.
Amint belépek, rögtön egy tucatnyi manócska fordul az irányomba, és mint a madarak az elejtett morzsadarabot, úgy rohamoznak meg ők engem is, és azon nyomban azt veszem észre, hogy az asztalnál ülök, és temérdek ennivaló hever előttem, és mind olyan, amit vagy nem veszek ismerek, vagy ismerek, de soha nem gondoltam volna, hogy enni fogok. Bár ha jobban belegondolok igazából amióta itt vagyok a Bagolykőn egész sok olyan ételt kóstoltam meg, aminek addig nem tudtam a létezéséről (például mindenféle ugráló csokibékák, egyéb mozgó édességek, drazsék, cukrok), vagy tudtam, csak mi nem engedhettük meg otthon magunknak, lévén, hogy elég sok gyerek van a családban. Meg ilyen dolgok.
Először csak végignézem az ínycsiklandónak tűnő ételrengeteget, aztán tűnődök még egy picit magamban, végül kiválasztok valami ismeretlen, de rendkívül jól kinéző levesfélét, magamhoz húzom, és elkezdem enni. Közben pedig figyelem a bejáratot, hátha betéved még egy magányos diák, aki majd ugyanúgy elámulhat az itteni dolgoktól. Most jut eszembe... Miért nem járok ide gyakrabban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 23. 22:39 | Link

Veronika

Felvettem a kis, kék és bolyhos mamuszomat és már indulhattam is. Bevallom mostanában sokszor szoktam lejárni nasizni a konyhába. Így a manókkal is összebarátkoztam már, olyasmi lettem mint egy törzsvendég. Általában mogyorókrémet szoktam enni, de ez a hangulatomtól függ. Van amikor pillecukorral eszem, ami a világ legfinomabb dolga.
A gondolatmenetem végén már sikerült leérnem a konyhához. De nem csak manók voltak ott. Egy barna hajú lány is ott ült egy asztalnál és nagyban szürcsölte a levesét. Körülötte több édesség is, amik miatt fel is csillantak a szemeim. Közelebb léptem, hogy ő is észrevegyen engem.
-Khm..Heló.- Közben a sürgő-forgó manóknak biccentettem egyet. Visszafordultam a lányhoz és ha nem bánja, akkor le is ülök mellé. Magamhoz veszek egy kanalat és a mogyorókrémes üveget, aztán lassan elkezdtem kanalazni.
A manók még odaraktak néhány ételt, aztán folytatták sürgős dolgaikat.
Gondolom karácsonyi kaják százait készítik. Úgy látszik gyakrabban kéne mostantól lejárnom az erőnlét terembe, mert különben úgy nézek ki majd, mint egy lufi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. december 24. 20:33 | Link

Matt
ruha

Őszintén mondva, Ő szereti a karácsony előtti készülődést, még a takarítós részt is. Sok a munka, meg unalmas is egy idő után a portörlés meg a porszívózás (amit különösképpen ki nem állhat), de megéri, mert ilyenkor Ellával és a nagynénjével olyan zenéket hallgatnak, amiket a család férfitagjai nem és még énekelnek is hozzá, amitől teljesen kikészülnek. Persze, ezután fordul a kocka és rockzenét raknak a lejátszóba, de a szőke azt is szereti, szóval nem zavarja. A legjobb része mégis a sütés-főzés, főleg mikor ellopja a sütikrémeket és úgy kell kivadászni a kezéből, nehogy megegye az egészet. Ha rajta múlna, nem maradna a tortákba és a többi finomságba. De ezek nélkül nem karácsony a karácsony. Most is haza fog utazni, de a Szentestét Alízzal tölti, ha a lány itt marad, meg nem akarja zavarni a keresztapját, meg annak családját.Hívták őt is, meg szívesen látják, ezt tudja a szőke, de majd elmegy, később és akkor is jó lesz a kisfiúnak az ajándék. Neki mindegy mikor érkezik, csak legyen. Régen Gwen is ilyen volt, de melyik gyerek ne imádta volna az ajándékokat. És a kaját. A kaja nagyon fontos.
Épp a konyhába igyekszik, bár neki is van egy nagy, de, ha a kastélyban jár, akkor ide tér be. Szóval oda indul egy kis mézeskalácsért. A manók talán már készítettek egy adagot, de, ha nem akkor majd Ő süt és ad nekik is. A karácsony a szeretet ünnepe és mostanában egyre jobban élvezi az emberek társaságát. A konyhába belépve rögtön elkiáltja magát:
- Kész van már a mézeskalács? - vigyorog is közbe, csak utána pillantja meg a fiút. Valahonnan ismerős neki, majd mosolyogva odasétál hozzá.
- Ugye Matthet van szerencsém. Fanni sokat mesélt már rólad, mindent tudok, amit Ő az én szerelmi életemről - nem ijesztheti el ezzel a srácot, legalábbis reméli, hogy nem teszi. Nem szokta letámadni az embereket, de a mézeskalács gondolata boldoggá tette. Lepillant a könyvre, ami pont annál a süteménynél van kinyitva.
- Segíthetek? - pillant fel a srácra, hátha észhez tért már a döbbenetéből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Nadine Rohr
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 157
Írta: 2015. december 25. 00:50 | Link

Norbi
az első^^


Nadine felnevet Norbi mondatára. Nem mondaná, hogy felettébb repesne az örömtől, ha az eridonos legközelebb is leborítaná valamivel, de azt meg kell hagyni, hogy a társasága eddig roppant szórakoztatónak bizonyult.
- Nem csak hangzik, finom is lesz, csak várd ki a végét – kontrázik rá a hölgyemény. Nem véletlenül választott egy olyan darabot a receptek közül, amit jópárszor elkészített már. Így biztos benne, hogy nem fog felsülni Norbi előtt, hacsak nem jön közbe valami oltári katasztrófa, ami valljuk be a fiú társaságában nem lenne nagy meglepetés. Bólint egyet, mikor látja, hogy Norbi elkezdi főzni a tésztát, és pár pillanatig a szája szegletében bujkáló mosollyal figyeli a ténykedését. Aztán persze ő is nekilát, sorra szedi elő a többi hozzávalót, tojások, parmezánsajt, sonka, fűszerek. Úgy gondolja, hogy elsőként a husikkal kezdi, így lassan szépen fel is vagdossa azokat. Ekkor jön a kis kóstolás, amiből persze Norbi sem marad ki. Tekintete nem engedi el a fiúét, míg az elveszi ujjai közül a falatot, ám ezután kissé zavartan lesüti szemeit, hogy visszaforduljon a kajához. Na igen, hol is tartott? De nem tud rögtön visszatérni saját gondolataihoz, mert kis kuktája egy másfajta kóstolóval viszonozza az előbbit, így egy puszival lesz gazdagabb a hölgyemény. Mire enyhe pír futja el az arcát, egy szélesedő mosoly kíséretében.
- Ugye raktál sót a vízbe? A végén még azt hiszik nem vagy szerelmes – jegyzi meg csipkelődve, így utal a mondásra, miszerint ha nem sós az étel, akkor nem szerelmes a szakácsnő, illetve jelen esetben szakács. Közben nekilát a tejszínes szósz elkészítésének is, de mellette még a sonkadarabokat is felteszi pirulni. Elég multifunkcionális ő, nem olyan bonyolult feladatok ezek. Különben is akkor jó, ha egyszerre vannak készen, és még melegen lehet tálalni. A konyhát kezdi betölteni a sülő hús sercegő hangja, és a mennyei illata. Alapvetően Nadine utálja, ha a haja és ruhái is mind kajaszagúak lesznek, de most ettől az apróságtól is eltekint. Közben kerít magának egy sajtreszelőt, hogy lereszeljen egy jó adag parmezánt.
- Szólj azért ha készen vagy, én is belehúzok, és akkor mindjárt ehetünk – pillant fel Norbira, egy kicsit megkorduló gyomorral. Na igen, most talán már ideje lenne rendesen enni is valamit. Ha ez most nem fullad katasztrófába, akkor megígéri, hogy még valami édességet is összedobhatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2015. december 26. 21:32 | Link

Yarista

- Még hogy nem látta, ejnye – ciccegett. – Tán már erről is én tehetek? A legkevesebb, hogy körülnéz, ha idegen területre ólálkodik – mondta leereszkedően (azaz számára teljesen átlagos stílusban), majd fennkölt pózt vett fel ültében. Aranytrónus járt volna a feneke alá, a fenyőpozdorja deszka rideg keménysége nyomta elkényesedett tomporát. - Igen, király vagyok, engedelmeddel – mosolyodott el, a mondat második felét pedig gőgösen elengedte a füle mellett. Annál inkább elkerekedett a szeme, amikor a férfi nyilvánosan megtagadta – azaz megtagadta – a kézcsókot. Mielőtt azonban felháborodhatott volna – már épp készült volna arra, hogy szabadon maradt, pirospozsgás kacsójával arcul csapja a hitvány latort, amikor az váratlanul magyarázkodásba kezdett. De milyen udvarias, fellengzős magyarázkodásba! Szinte már-már imponált neki a férfi viszonylag udvarias, tekintélytisztelő modora, hogy azt mondja, ilyen alacsony származású száj nem érheti e végtagot.
- Oh, milyen udvarias alattvaló! – mosolyodott el Ágost, közszemlére téve nem éppen méltóságához illő fogsorát.  – De nem akarom megsérteni – tette hozzá, s mellényzsebéből egy aranyfonallal hímzett zsebkendőt vett elő. – Íme, itt látható felséges keszkenőm, színarany fonallal, színarany guzsalyon, színarany rokkán készült – mondta gőgösen, s kezére simította az értékes vászondarabot. – Most már kézen csókolhat, hiszen pór származású szája nem ér közvetlen királyi hámrétegemhez – tette hozzá. – Ami pedig a konyhát illeti… Nos, aligha hinném, hogy a magaféle cselédnépségnek köze van ahhoz, mi járatban a király – mondta kimért fintorral. – Inkább az a kérdés, hogy maga mit settenkedik itt. Amondó vagyok, rosszban sántikál – kacarászott, majd virsliujjaival egy süteményt halászott elő a zsebéből, s majszolni kezdte nagy elánnal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. december 27. 21:52 | Link


Megkorduló gyomra győzedelmeskedik a lustálkodás felett. Azt kell mondjam, nincs könnyű dolga, ugyanis Rebeka gyűlöli az ébredést, még jobban a nagyteremben esedékes lakomákat. Nagy ritkán a társaság kedvéért lemegy és a többiekkel kajál, de a vacsorákat leszámítva nem szokása tiszteletét tenni arrafelé. Ma is így van ez. Mint egy holdkóros zombi, úgy mászik ki kényelmes és meleg ágyikójából, noha már majdnem kilenc óra van - és este. A tükör elé állva gyorsan végigkapirgálja elaludt frizuráját, ami most már úgy áll, ahogy egy normális emberen megközelítőleg elvárható. Nincs más hátra, mint felkapni a fekete csőnadrágját, egy laza vállpántost, hozzá pedig egy előnyös jeti mamuszt. Igen, ilyen létezik és a vörös igenis hordja, márpedig azért, mert a cucc elég vérengző külsejű ahhoz, hogy ne legyen totális égés akkor sem, ha valakivel találkozik ezekben. Mert lássuk be, a kézfejét, a fülét, a nyakát, de még egyes egyéb részeit is könnyen elrejtheti, no de egy óriási szőrös lábbelit hogyan...? Hát nyilván sehogy.
Ásítva lép ki a szobájából és indul meg a konyha felé. Senki nem nézi ki egyébként, mintha minden nap ilyenben mászkálnának az emberek, ez pedig némiképp megnyugvással tölti el. Amúgy se magyarázkodna, beverné valaki orrát és menne tovább. Befordul a sarkon és gyors léptekkel ér el az ajtóhoz, amin némiképp lassan, de bemegy. Beleszippant a levegőbe és máris jobban érzi magát. Az egyik manó azonnal ott terem, hogy lesse a kívánságát, ő pedig pislog kettőt, mielőtt magához térne annyira, hogy rendeljen is.
- Egy hatalmas kávét kérek, de jó erőset, négy cukorral - biccent egyet, amolyan köszönetképp és nagy nehezen elcsoszog az egyik székig, hogy leroskadjon rá. A világát se állapította meg, de kávét még így is képes rendelni. Mondjuk igazán nem tudja minek, de azért így közeledve az éjjelhez ez kell neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. december 27. 23:34 | Link



Már nagyon régóta készülök erre, oly annyira, hogy egész délután a konyhában sürögtem-forogtam. Ennek pedig értelme is lett volna, amennyiben tudom, hogy hogyan kell ezt csinálni. Nem értettem a főzéshez, soha nem csináltam de az utóbbi időben elfogott a vágy, hogy kísérletezzek és fejlesszem magamat ezen a téren is. Csak egy volt a bökkenő, az adagjaim híre halálos mérgeként terjedt el a manók között, akik eddig készségesen kóstolták meg a félresikerül műveimet. Állításuk szerint mind tömegpusztító fegyver volt, a különbség köztük csak annyi volt, hogy melyiknek mekkora a hatótávolsága. Így hamar leszoktak arról, hogy kóstoljanak, inkább tanácsokkal láttak el, de én bizony nem hallgattam senkire. Egyedül is képes vagyok rá! Be fogom bizonyítani.
Így történt, hogy a borzasztó ételek hetek munkájával elfogadhatóak lettek, ez annyit jelentett, hogy nem égettem szénné a rántottát, legalábbis nem az egészet. De nagyon büszke voltam magamra! Mintha díjat nyertem volna! Ezért úgy döntöttem, hogy újra szerencsét próbálok és kóstoltatok, azonban nem találtam erre megfelelő embert, egészen tegnapig. Ugyanis egy Travis neveztű srác a tegnapi ebédnél szimplán telibe öntött főzelékkel és, hogy jóvá tegye azt, amiért tönkretette a kedvenc cipőmet, hajlandó volt kárpótlásképp betölteni a kóstoltató szerepét. Azt persze nem mondtam el neki, hogy borzalmasan sütök és borzalmasan főzök is, így előre még nem tudhatta, hogy ez valóban büntetés lesz. De, a lényeg, hogy pozitív voltam! De tényleg nagyon próbálkoztam és akartam és formáztam és csináltam, annyira, hogy háromfogásos menüt készítettem. Még nem voltam egészen kész, bár a ruhámat sikeresen összekentem, az arcom és a hajam lisztes volt, de magamhoz képest egészen jól néztem ki, mármint izé..lehettem volna koszosabb is, aki ismer ezt pontosan tudja. Most már csak az kellett, hogy ő is ideérjen és lerakhassam elé a tudományomat. Reménykedtem benne, hogy nem fogja elhányni magát és megölni sem szerettem volna, azt nem bírta volna el a lelkiismeretem, így hát érhető volt, hogy idegesen tördeltem a kezemet, és perceként pillantottam az ajtó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. december 28. 17:55 | Link

Rebi ^^

Nati rettenetesen éhes volt, de most nem volt kedve megint eltévedni. A kislány ezúttal a konyhába keveredett, maga sem tudja, hogy hogyan, úgyhogy a manócskák rögtön körbe is ugrálták.
- Um… nem is tudom, mit kéne enni… - gondolkodott az aprócska vöri, aztán a manók mindenfélét kínálgattak. Végül egy komplett gyerekmenüt kapott, hogy mindenféle tápanyag legyen: előételnek gyümisalit, aztán tárkonyos ragulevest, végül krumplit sült hússal és gyümiszósszal meg gyümölccsel. Fehérje, szénhidrát, zsíradék, és vitamin is megvolt.
Épp a desszertjét, egy nagy adag madártejet igyekezett belapátolni, mikor egy nagylány toppant a konyhába.
- Szia! – köszönt a nagylánynak, akit nem ismert. – A kávé nem egészséges.
Jegyezte meg, bár talán nem kéne ilyet mondania egy nagylánynak. Biztosan tudja, hogy mit csinál. Ő maga nem szerette a kávét, egyszer kóstolta, de úgy döntött, hogy soha többet… A manók még befejezésül száz százalékos, frissen facsart gyümilét hoztak a kislánynak.
- Köszönöm! – felelte nagy vidáman.
- Te hányadikos vagy? – mestertanoncnak nézte, a mestertanoncok elég nagyok ahhoz, hogy kávét ihassanak. Neki nem volt szabad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2015. december 28. 20:15 | Link

Lillith Holloway

Vajon hogyan kell készíteni ezt a levest? Mik a hozzávalók? Annyira finom, de egyszerűen nem tudom ezt az ízt hova tenni. Valami húsleves lehet, azonban azt már nem tudom megállapítani, hogy milyen állatból (vagy egyébből) csinálták, és hogy honnan származhatnak ezek a zöldségek, amiknek a színe a sötétbarnától egészen a világosabb zöld árnyalatokig terjed, és némelyikük egészen édes, nem beszélve arról, hogy az állaguk is egytől-egyig más és más. A tészta is egy érdekes dolog. A színe sárga, ez persze annyira nem meghökkentő, de az íze az már igen. Fogalmam sincs, hogy mihez tudnám hasonlítani, ugyanis soha életemben ilyesmivel még nem találkoztam. Mondjuk nem is csoda. Egy ember, aki a varázstalan világból érkezett, nem ismerhet minden különleges növényt és állatot, de azért merem remélni, hogy mire elvégzem az iskolát, azért majd fel tudom találni magam egy ilyesféle konyhában. Meg talán a manókat is megkérdezhetném, hátha elmondják legalább ennek az ételnek a nevét.
- Ó szia! - köszönök mosolyogva a leányzónak. - Veronika vagyok, és te?
Milyen szép haja van ennek a lánynak. Olyan gyönyörű szőke. Mindig is irigyeltem az olyan embereket, akik ilyen hajkoronával rendelkeznek. Nekem az egész családom sötét barna, és valahogy az iskolában is, vagy csak én vagyok vak, de valahogy gyakoribb a vörös és a barna, mint a szőke, ezért ritkán gyönyörködhetek ilyesmiben. Most viszont úgy látszik még sokáig fortyoghatok magamban, mivel iskolatársam már a kezébe vett egy mogyorókrémes üveget, és falatozni kezdte, szóval nem hinném hogy olyan hamar itt hagyna.
- Szereted? - utalok kedvesen az ennivalóra, de arcomon tisztán látszik az undor, ezért bizonyára rájöhet majd, hogy én viszont nem igazán vagyok oda érte.
Persze ennek is megvan a maga története, és mint sok más, ez is a volt iskolámból való. Ott ugyanis egyszerűen imádták ezt a krémet, és állandó jelleggel ezt adták uzsonnára. A többiek természetesen végig nagyon örültek neki, de én egy idő után már szinte rá sem bírtam nézni, és legvégül pedig annyira megutáltam, hogy egy darabig más édességet sem ettem, mert nem bírtam elviselni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 29. 19:02 | Link

Ricsi


Valahogy a szobája is egyre zsúfoltabbnak tűnik mostanában, mintha duplájára nőtt volna a lakói száma, mint mikor beköltözött. Persze ez csupán érzéki csalódás. Egyszerűen csak valamivel érzékenyebben érinti az a három fős tumultus is, mint korábban. Ismét egyre több időt igényel, amit egyedül tölthet, túl sok minden van, amit meg kéne értenie, feldolgoznia. Hiába nem látszik rajta semmi és általában a lelkét sem cincálják túlzottan a történések, viszont azért más dolog, ha az embert kidobják otthonról. Tény, hogy nem érte nagy meglepetésként a dolog, az már annál inkább, hogy valakinek mégis kell. Ő, aki majdhogynem mióta az eszét tudja, egyedül van.
A konyhába is egyre többet jár le mostanában, így estefelé, mert itt a kezeit is le tudja foglalni, miközben záporoznak a gondolatai. A manók is elfogadták, hogy neki nem kell segítség és hagyják is szerencsére tevékenykedni magában. Most viszont kivételesen társa is akadt. Nem szokott nemet mondani kérésekre és a mostani még számára is húzhat hasznot.
Hamarabb lejött valamivel, mint a megbeszélt időpont, hogy legyen egy kis ideje, amit egyedül a gondolatainak szentelhet. Addig kigondolta, hogy mi is legyen a mai menü és előkészített hozzá mindent, végül az egyik újonnan szerzett könyvének oltalmába menekült, amíg háztársára várt.
Ahogy befutott Ricsi, biccentett és tompa puffanással csukta be a könyvet és tette biztos helyre. A kérdésre automatikusan a kikészített hozzávalókra téved a a tekintete, majd vissza a fiúra.
- Azt mondtad meg akarsz tanulni főzni. Gondoltam kezdhetünk egy egyszerűbbel, nem rögtön valami négyfogásos menüvel. És mivel rám bíztad, palacsintát csinálunk. Speciel ez a kedvencem. - A végén lecsusszan a székről és Ricsi elé tol egy tálat. Úgy van vele, hogy némi boldogsághormon mindenkire ráfér, na meg Ricsi sem tűnt fenemód jókedvűnek, mikor beszélgetésbe elegyedtek.
- Egyszerű az egész. A lisztet öntsd a tálba, majd add hozzá a tojást, cukrot, sót és a tej felét. A többit majd közben, nem jó, ha túl híg a tészta. - Rögtön a közepébe, de hát ha már főzni jöttek, akkor ne tétlenkedjenek, nem? Sorban rámutat mindenre az utasítás közepette. Egyelőre hagyja, hogy ügyeskedjen Ricsi, eddig még semmi ördöngöset nem mondott, de ha kell, akkor segít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 14:30 | Link

Rubya tanárnö

Úgy esett az eset, hogy bőven vacsora után egy hastájéki mennydörgésszerű robaj próbálja már igen erőszakosan tudtomra adni a szükséges táplálékbevitel maró hiányát. Ez van, ha pár napig elkényeztetve, egy pillanatra sem abbahagyva az evést, mert mindig akad majszolnivaló sütemény, meg mamaféle „kisfiam, alig ettél a káposztából, nem kérsz egy kis bejglit?” –történet. Aztán persze nincs is egyszerűbb, mint megszokni az all inclusive ellátás velejáróit.
Most pedig, a még távolinak tűnő, de rohamosan közeledő vizsgaidőszak előtt tankönyveimet bújva tekintek körbe vágyakozón, hátha megjelenik a nagyi egy hatalmas tál ínycsiklandó étellel a kezében. Gyomrom újabb morgolódással jelez, hogy hagyjak fel az ábrándokkal és kászálódjak már végre talpra.
- Jól van már, nyugalom, na – mintha mi sem lenne természetesebb, válaszolok hasam méltatlankodására, és máris kikászálódom a jegyzet- és könyvkupac fogságából, mackónadrágban nekivágva a folyosóknak, egészen a konyháig. Bár az eredeti tervek alapján valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, hogy majd a manók a napi fáradtságos munkájukat követően szívélyesen körbeugrálnak, én pedig a hátsómat meresztve élvezem az életet, de… De! Az élet nem mindig habostorta. Várkonyi ’NagyonBölcs’ Arnoldot hallhatták.
Szóval most tanácstalanul állok a konyhában, körülbelül olyan képet vághatok, mintha egy csapat földönkívüli közé csöppentem volna. Oké, szedjük szépen össze magunkat. Mit akarok enni? Nem kéne túlzásokba esni a birtokomban lévő főzőtudománnyal, szóval kacsapecsenye, steak meg egyéb finomságok kizárva. Gondolom. Kinyitom a hűtőt, de még ebből a mozdulatból is csak úgy süt a tétova sutaság.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 14:52 | Link

Várkonyi Arnold

 Kit is izgat az, hogy felszed az ember ilyenkor pár kilót? Nos engem nem, sőt mondhatni teljes mértékben hidegen hagy. Ha éhes vagyok eszem és ez nincs másként most sem. Mióta eldöntöttem, hogy változtatok pár dolgon, azóta számtalan esemény tarkította a napjaimat, s ma ez a későesti Konyhatúra is egy ilyen színfolt a palettán, amivel életem pár napja színezem.
 Lesétálok hát és célba veszem az éléskamrát, hogy, terveim szerint süssek iga nagyon tartalmas rántottát magamnak. Most csak ez jutott eszembe, pedig számtalan finomságot el tudok készíteni, mert úgy tartom, hogy aki enni szeret az főzni se legyen rest. Ahogy benyitok látom, hogy nem leszek egymagam, mint hittem. Egy fiatalember toporog a hűtő előtt, látványosan nem tudva "merre nyílik az ajtaja".

- Jó estét! Látom nem csak én éheztem meg erre a hosszú napra! Mit fog enni, tudja már, vagy csak a szekrény szépségében gyönyörködik?

 Kérdezem miközben pár lépéssel a fiú mellé kerülök, s mint imára váró hívő kémlelem én is a nevezett szerkezetet. Szeretnék bejutni és kincseiből kotyvasztani végre valahára, hogy korgó gyomrom panaszos szavára finom étellel feleljek. Ha úgy alakul még ezt a jó lelket is megkínálom, hiszen enni többen sokkal jobb, mint egyedül. Valahogy jobban kijönnek a zamatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 15:11 | Link

Rubya tanárnö

Nincs túl sok időm az étellel csodásan telepakolt hűtőben gyönyörködni, bár még laikusként is biztos vagyok benne, hogy a tétlen egyik lábról a másikra ácsorgás már vont volna maga után valami - „döntsd már el mit akarsz, vagy csukd be, mert kiolvad, oszt még tarkón is váglak”, vagy ehhez hasonlót. És ehhez mérten tökéletes a tanárnő időzítése: úgy ugrok meg, és vágom be kis híján a hűtő ajtaját, mint akit valami csínytevésen kaptak rajta. Láthatóan megkönnyebbülök, mikor az érkező nő a legkevésbé sem hasonlít nagymamámra, és elvigyorodom. Mert az nagyon megy.
- Jó estét, Tanárnő! Nos, értékelendő a csinosan elrendezett ételarzenál, de feltett szándékomban áll valami ehetőt… készíteni – az utolsó szót úgy ejtem ki, mintha valami világmegváltó dolgot készülnék feltalálni. Igen, ami másnak pofonegyszerű és úgy megy, mint a karikacsapás, az nekem komoly küldetés. Pedig nem vagyok ám egy elkényeztetett ficsúr, de elég nagy előnye a bentlakásos sulinak, hogy az ember képébe nyomják a frissen elkészített fogásokat.
- A bőség zavara – magyarázom, csak úgy magamnak, mint az időközben mellém lépő és csakugyan a lehetőségeket felmérő nőnek. És kicsit, mintha terelném is a szót arról, hogy abszolúte fogalmam sincs, mihez kezdjek. – Önnek esetleg van már valami ötlete? – kérdezek, mintha valóban valami eget rengető témát feszegetnénk. Helyezkedem is, hogy a professzorasszony kényelmesen odaférjen a hűtőszekrényhez, még véletlenül se akadályozzam semmi jóban.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 15:44 | Link

Várkonyi Arnold

 Ahogy sejtettem az ifjú még nem tudja mit is szeretne enni. Persze valóban bőséges a választék, van itt szinte minden ami szem-szájnak ingere, tehát tényleg céltudatosnak kell nekem is lennem, hogy csak azt válasszam ki, amire valóban szükségem lesz a rántottához. Miközben elkezdek pakolni válaszolok a nekem feltett kérdésre is és, mert tényleg jó adagot tervezek csinálni ajánlatot is teszek az éhes nebulónak.

- Igen, úgy tervezem, hogy csinálok egy nagy adag rántottát. Minimum hat tojásból, füstölt-kolbásszal, hagymával, paradicsommal, zöldpaprikával és sajttal, valamint, ahogy Apámtól tanultam, némi kenyérbéllel megbolondítva. Ha gondolja szívesen adok belőle, feltéve ha besegít, hogy hamarabb elkészüljünk.

 Mondom, halvány, de barátságos mosollyal, majd sorjában előkotrom a felsorolt hozzávalókat és első lépésként elkezdem megmosni a tojásokat. Nagyon figyelek a higiéniára, hiszen ez nagyon fontos, senkinek nem hiányzik egy röpke románc sem Szalmon Ellával, pláne nem ennek a diáknak, akit ha igent mond megvendégelek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 16:23 | Link

Rubya tanárnö

A konyhapultnak dőlök, lábaimat keresztezve és játszva a halál lazát, kicsit sem feltűnően próbálkozva annak érdekében, hogy ne tűnjek annyira bénának. Ugyan a tanárnő hivatása a kis szerencsétlenek útjának egyengetése és nyilván nem is idegen a jelen helyzet, azért – annyira amúgy nem is – ritkán találkozni olyan huszonéves hímegyeddel, aki nem tudja megkülönböztetni serpenyőt a palacsintasütőtől. De az evőeszközöket ismerem, esküszöm!
Hallgatva a tanerő terveit a késői vacsorát illetően, hasam mintha csak egyetértően dorombolna, még azelőtt megadja a választ a kérdésre, mielőtt kinyithatnám a számat. Felnevetek, de egyáltalán nem érzem magam zavarban. A képzelőerőm a lehető legtökéletesebben működik, és a tartalmas tojásrántotta testet öltene minden éhező egyed fejében egy ilyen ínycsiklandó leírás után.
- Állok rendelkezésére, bármiben! – kapok az alkalmon, máris lesem, hol tudnék segíteni, aztán azért hozzáteszem. – Ha szeretnénk elkerülni mindennemű balesetet és egy annyira nem is váratlan katasztrófát, kérem, nagyon pontosan fogalmazza meg a feladatokat! – homlokráncolva fordulok a vallomással a nőhöz. Abszolúte abba a „kés, villa, olló – gyerek kezébe nem való” kategóriába sorolnám magamat, de Merlinre, csak fel tudok aprítani egy hagymát! Igazándiból biztosan volt is már rá precedens, egy előző életemben, vagy olyan nagyon kiskoromban, amikor még meg lehetett etetni azzal, hogy tök jó móka lesz. Kezembe is veszem az említett zöldséget, és pucolni kezdem, mert ezzel csak nem lövök annyira mellé. A munka oroszlánrészét úgysem a kisegítő feladataim fogják kitenni. A rám vonatkozó legnagyobb meló a késztermék betakarítása lesz. Nem is olyan sokára, remélhetőleg. Ha megúszom a gyengélkedőre való kitérő nélkül.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 16:43 | Link

Várkonyi Arnold

 Konyhai ismereteinek hiányát lazasággal palástoló éléskamra felforgató partnerem nagyon belelkesült, alig ejtettem ki a számon ajánlatomat a készülő étel megosztására, a nebuló gyomra helyeselt is, így neki nem volt mit tennie, mint követni hasa akaratát. Vallomása ellenére nyugodt lélekkel bízom rá nem csak a hagymát, de a paradicsomot sőt a paprikát is. Megmutatom milyenre vágja őket, ez egyszerűbb és célravezetőbb mint elmondani.

- Ha elkészült velük akkor hagyma, paprika, paradicsom sorrendbe állítsa őket kérem, és üsse fel egy tálba a...nyolc tojást, biztos, ami biztos inkább legyen több, mint kevesebb. A kolbászt pedig nagyjából fél centis egyforma  karikákra vágja fel, jó?

 Adom ki az ukázt és puha köntösöm fölé kötényt kötök, majd előveszek egy jókora platnit, aminek kicsit magasított a fala. Ebbe beleteszem a kis mennyiségű zsírt és hevíteni kezdem, de nem hagyom, hogy füstöljön. Amikor megkapom a hagymát beleteszem a zsiradékba és elkezdem üvegességig pirítani, majd jöhet a paprika. Amikor már az is kellően puha következik a kolbász.

- Két szelet kenyeret daraboljon fel nagyobb kockákra, és végezetül árulja el mennyire szárazon szereti a tojást. Mert én speciel úgy ha egy kicsit azért sültebb de nem parázs.

 Minden szépen alakul, só és egy kis bors kerül az étel alapjára, melynek illata belengi a konyhát. Míg párolódik a keverék lereszelek egy kis darabka sajtot és félreteszem. Ezzel fogom megszórni a még forró rántotta tetejét, hogy teljesen felolvadjon rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 17:26 | Link

Rubya tanárnö

Úgy tűnik, a mai a szerencsenapom. Amint problémába, de nem is egy csenevész kis elhanyagolható, hanem elég nagy kaliberű problémába ütköztem, megérkezett a felmentő sereg a tanárnő képében. És igazán kedves, hogy így felajánlotta a segítségét, sőt, igazából, hogy megcsinálja második vacsorámat. Megtehette volna azt is, hogy magamra hagy a nyomorommal, miután kiszolgálta magát. Hm, azt hiszem, túl sok rellonossal van manapság dolgom. Mellettük tanulja csak meg értékelni a kedvességet és önzetlenséget az ember! Tisztelet a kivételnek…
- Egyforma karikákra… mindent megteszek az ügy érdekében – bólintok, és neki is veselkedek mindennek, csak szépen sorjában. Egészen jól haladok is, bár tervben volt, hogy a sütés folyamatát is figyelemmel követem, de egyszerre vágni a hagymát és a szemem sarkából figyelni, mit ügyeskedik Rubya professzor a tűzhelynél? Esélytelen. Így is különleges koncentrációt igényel, hogy a szüntelenül szétcsúszni igyekvő hagymacsíkokat egyben tartsam, míg kis kockákat nem varázsolok belőlük. A paprika-paradicsom szeletelés már jóval könnyebb procedúrának mutatkozik, bár a mozdulataim semmiféle profizmust nem tükröznek.
A kolbász karikára vágása sem egy nagy dolog, bár az egyforma jelző mintha kimaradt volna kissé a folyamatból. De azért nem ilyen két centis darabok születtek, mindenki megnyugtatása érdekében közlöm, egészen jóvágású – haha – karikák azok!
- Rendben. Annyira nem is bonyolult, mint amilyennek tűnik – öntöm szavakba korábbi aggályaimat, miközben a kész alapanyagok már a serpenyőbe kerültek és nagyon jó illatot árasztva sercegnek az alattuk lévő olajban. – Mindenhogyan megeszem, igazság szerint, bár ez talán nem meglepő. De jobban nem is tudnám leírni, úgy a legfinomabb, ahogy Ön szereti, enyhén megpirulva. – Bólogatok hevesen, és a kenyérkockákkal is végezvén elérhető közelségbe tolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 17:48 | Link

Várkonyi Arnold

 A tojásokat ráöntöm a készre pirult keverékre, majd beleforgatom a kenyérdarabokat és az egészet addig kevergetem és tologatom, míg a tojás itt-ott aranybarnára nem pirul, de az egész lecsós alapnak mégis szaftja marad. Ezt koronázom meg a sajtreszelékkel amit rászórok miután a tüzet eloltottam alatta. Összefut a nyál a számban.
 
- Köszönöm a segítségét! Ugye nem is volt ez olyan vészes? Jól van, vegyen elő magának egy tányért, én ahogy annak idején, még iskolás éveim alatt megszoktam úgyis a serpenyőből fogom megenni. Az az igazság, hogy halványan emlékszem önre, Levitás igaz? Olyan furcsa, hogy az élet mennyire  erősen ismétli önmagát. Tudja én a Rellonak megfelelő házba jártam egykor és sokszor lopakodtam le enni a konyhába késő este, most ez pont ugyanolyan érzés. Önnel sokszor előfordul az ilyesmi?

 Mesélem miközben kitálalok egy emberes adagot a diák tányérjára és elindulok az asztal felé. Út közben nem tudom megállni, hogy meg ne kóstoljam a rántottát. Hmm...nagyon jó lett. Csak egy falatkát csentem, azért az illem mégis azt diktálja, hogy együtt étkezzünk, ülve. Tehát kisvártatva elhelyezkedem a széken és megvárom míg vacsorapartnerem is így tesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. december 31. 18:14 | Link

Rubya tanárnö

Miután a rántotta hozzávalóit sikeresen előkészítettem, anélkül, hogy a saját testi épségem ellen merényletet követtem volna el, semmi más dolgom, mint nézni, ahogy a tanárnő elvégzi az utolsó simításokat. Nagyot nyelek, ahogy a reszelt sajt abban a pillanatban olvadni kezd, ahogy a forró, gyönyörűen megpirult tojáshoz ér. Tényleg nagyon hamar megvoltunk, és hát, ha mindezt egyedül kellett volna kiviteleznem, valószínűleg még mindig itt ácsorognék, miközben megpróbálom agyam valamelyik hátsó zugából előrángatni a szükséges információt, a többi felesleges közül.
- Én köszönöm, hogy megosztja velem ezt a királyi lakomák fogásait megszégyenítő rántottát! – nevetek fel. Cifrázni azt tudom, igen, a beszélőkém néha túlságosan is jól működik, ahelyett, hogy gyakorlatban hasznosítanám inkább a képességeimet. Kerítek egy tányért, és evőeszközt mindkettőnknek, majd amikor már minden készen áll, letelepszem a kis asztalhoz a nővel szemben.
- Igen, levita. Arnold; néha belógtam az óráira – vonok vállat. Teljesen megszokott: lehet, hogy érdekel a tárgy, de nem akarok még több vizsgát varrni a nyakamba, így csak néha-néha beslisszanok a tanórákra. Ha leszedem azt a bozontot, amit kulturáltabb helyeken szakállnak neveznek, könnyen elvegyülök a fiatalabbak közt is, igen ám! – Melyik iskolába járt? Már, ha szabad tudni… Furcsa, elképzeléseim alapján az itteniek közt nem sok rellonos szánt volna meg. Igen, szerintem a manók már menekülnek is előlem, amikor meglátják, hogy már megint itt vagyok. Bár ha éjszakába nyúló tanulást tervezek, általában már a vacsoránál betankolok, hogy kéznél legyen – válaszolok készségesen a kérdésekre. Bizony, ha nem muszáj, nem hozom magamat kellemetlen helyzetbe, és időben intézkedem késő esti nassolnivalóról. Ez karácsony után mondjuk nem biztos, hogy a legokosabb dolog, azok a bizonyos kilók lassan letagadhatatlanok lesznek…
- Jó étvágyat! – ezzel villát ragadok, és neki is állok a vacsinak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 18:30 | Link

Várkonyi Arnold

 Miután nekiláttunk az evésnek és a bőséges koszttól kínzó éhségem alábbhagy, szinte szebbnek látom a világot. Talán pont emiatt általában távolságtartó természetemet meghazudtolva szívesen mesélek a fiatalembernek elsőként megosztva vele, hogy hová is jártam iskolába.

- A barcelonai Encanto Mágus és Boszorkánynevelő Általános és Középiskolában kezdtem, innen gemmológus-gyógyító szakra mentem tovább a madridi Cordura Mágus és Boszorkányképzőbe. Nagyon szerettem mindkettőt. Annak ellenére, hogy sosem tudtam teljesen beilleszkedni a házaim közösségébe. Ön jól boldogul a Levitában?

 Érdeklődöm, miközben folyamatosan pusztítom magam elől a másoknak talán kihívást jelentő adag rántottát. Felmerül bennem, hogy ezt majd valami finom innivalóval le kell öblíteni. De nem tudom, hogy mit kellene innom. A kolbász miatt vörösbor dukálna, de a nebuló miatt ez az ötletemet elvetem. Marad a jó kis menzatea, régi nagy kedvencem. Ha már ez az este úgyis ilyen nosztalgikusra sikeredett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 34 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint