29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Chevailer Zsanett Vanda
Írta: 2015. április 8. 14:02
| Link

-Én szeretem a Porpicy SP-t, de kedven nemzetközi csapatom nincs.Mindig a két ellenfélközül döntöm el, hogy most melyiknek szurkolok.-suttogtam erőtlenül. Már álmos voltam, mert kimerítő nap volt a mai. Örömmel mondtam volna, hogy holnap ugyanitt, de ez a helyszín, talán mert tiltott volt, talán mert nem volt szimpatikus; nem kötötte le a figyelmem.Hirtelen megfordult a fejemben, hogy ezt mondom, de utána felmerült egy kép a szemem előtt: A szüleimnek szomorúan szipogom, hogy kirúgtak, ők szidnak, aztán meg kitagadnak a családból, és még a bácsikám, Edward bácsi sem szeret. És ez nem történhet meg velem. Szörnyű volna. Meg holnap le kell mennem Bogolyfalvára, a kviddicses szaküzletbe, aminek hirtelen nem jut eszembe a neve.Megvan! Kviddics! Hát kinek nem köti le a figyelmét? Ezzel a lánnyal nagyon jól elbeszélgettünk róla. Elkísérhetne. Így hát megkérdeztem:
-Nem jönnél le velem holnap Bogolyfalvára, a kviddicses boltba?Viszont most mennem kéne. Itt az ideje lefeküdni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 8. 18:09 | Link


Rosie

- Nekem a magyar válogatott a kedvenc csápátom – válaszoltam mosolyogva. Mire végeztünk, elköszöntem a manóktól, és letettem a kötényt, amit viseltem, ha lejöttem ide. – Hát persze, szeretnék egy kviddics-keszthyűt venni! Eltalálsz a klubhelyiségetekig? Siess, nehogy elkapjon egy prefektus!
Nagyon örültem, hogy megismerkedhettem Rosie-val, aki hozzám hasonlóan kviddics-bolond. Őrzőkesztyűt akartam mondani, csak hát-hát… A kiejtésem nem kis fejlesztésre szorult még. Mimitől és a társaitól szépen elköszöntem, ők meg még adtak nekem egy kis mézes csirkét, hogy vigyem csak fel tanuláshoz, de ne maradjak fent sokáig, pihenjem ki magam. – Jó éjszákát, Rosie!
Én magam simán visszataláltam a klubba, tudni kell, hogy mikor érdemes felkeresni a konyhát. És este tízig, ha felérek a klubba, ott már biztosan nem kaphatnak el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. április 9. 23:08 | Link

°Batsány Nemerének


*Takarodó már rég elmúlt, azonban Annácska csendesen üldögélt a Konyhában egy könyv társaságában. A manók, - mint mindig - most is teljesítették kívánságát, így hát az előtte lévő asztalon forró kakaó, és puha sajtoskifli pihen, aminek már a fele bendőjében van. Pár perce még egy-két manócska itt járkált körülötte, s várták, hátha van egyéb óhaja a leányzónak, azonban ő megmondta, hogy nyugodtan pihenjenek meg, nem kell egyfolytában pörögni. Bár ilyet hiába is javasol a kicsike lényeknek, ők magasról tojnak az ilyesfajta ötletre. Legalább azt megértették, hogy nem kell Annácska sarkában lenni, képes egyedül is elfogyasztani az ételt. Így hát falatozás közben egyre csak olvasta a könyvtárból kivett régi, ütött-kopott könyvet. Régi legendákat ismerhetett meg belőle, és ami azt illeti egész érdekesnek is találta.
Mindazonáltal feltehetnénk a kérdést, hogy mégis mi a fenét keres itt éjjel? Hiszen rég az ágyában kellene szunyókálnia, és álmodni unikornisokkal, meg mindenféle szépséggel. De nem. Ő valamiért képtelen volt aludni. Igazából tisztában volt vele, hogy a fiú áll a háttérben. Bizony, bizony, Jeges Dióról van szó, aki elcsavarta e tündéri kislány tündéri fejét. Még nem is tudja, hogy mennyire megbánthatja a srác. Oh, feleslegesen magyarázza neki testvére, barátnője, hogy ne essen belé, ne keresse a társaságát... ők már elkéstek. Egy rózsaszín felhőn csücsül, pedig tudhatná, hogy hamarosan lepottyan. Annyira naiv, hogy észre sem veszi, hogy mit is csinál valójában Dioméd. Semmi gond. Majd megtanulja így vagy úgy. Mindenesetre Ő már el is képzelte az élete hátralevő részét ezzel a rellonos sráccal, aki még sokat árthat neki.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Batsányi Nemere
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 10. 16:54 | Link

Anna

Hosszú, hosszabb és még hosszabb folyosókat jár be a fiú, amíg el nem ér a Nyugati szárny földszintjéig. Valódi labirintus még az újak számára ez a hely. Varázslatos, de akkor is labirintus. Ez teszi még könnyebbé, hogy eltévedjenek. Úgy olvasta vagy hallotta valahol, hogy errefelé található a konyha, és mivel a gyomra úgy korog, hogy már szinte az egész hálót felébresztette vele, úgy döntött, hogy lesétál, és megeszik egy valamit. Ajtók tömkelege fogadja itt is. Szusszan egyet elégedetlensége jeléül, ám ekkor apró neszelést hall maga mögül. Egy manó az. Biztosan a konyhából jött. Nem tudni, hogy honnan ez a megérzés, de hamarosan rá kell jönnie, hogy igaza lett. Benyit hát a helyiségbe, ahol senki más nem tartózkodik csak egy vele majd’ egykorúnak látszó lány. Megköszörüli a torkát, és azért, mert a helyzet és az etikett úgy kívánja, megszólal mutáló, mély hangján.
- Szia! – arca rezzenéstelen és komor, mint mindig.
Elindul a hűtő irányába, hátha tud magának valami finomat találni ebben a kései órában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. április 12. 16:15 | Link

°Batsány Nemerének

*A manók folytonos felbukkanása zavarta a leányzót az olvasásban. Képtelen volt felfogni, hogy ezek az apró lények hogyan képesek ennyit járkálni, és a diákok minden kívánságát teljesíteni, mindig csak pörögni. Mint valami búgócsiga, ami sosem áll meg. Pedig szerinte bizonyára ők is elfáradnak, s pihennének kicsit, vagy pusztán már megszokták, hogy örökké dolgozniuk kell. Érdekes. Anna valószínűleg két nap után feladná, aztán ugyanennyi ideig aludna. Az olvasás és az evés után ez a harmadik kedvenc tevékenysége az életben. Testvérei gyakran hívták otthon Csipkerózsikának. Na vajon miért?
Mindenesetre Annának nagy nehezen sikerül elmélyednie a történet világában. Már teljesen beleélte magát ezekbe a legendákba. Hirtelen arra is gondolt, hogy mi lenne, ha gyorsan idézne egy szellemet. Bár ez szükségtelen, hiszen a kastély tele van velük. Ahg... Egyszer teljesen véletlenül átsétált az egyiken. Borzaszó érzés volt.
Ekkor egy mély hangú emberke köszönti. Összerezzen kicsit, majd felpillant. Egy barna hajú, - nála magasabb - vele talán egyidős sár volt az. A hűtő felé igyekezett, nyilvánvalóan ő is megéhezett.*
 - Szia - *üdvözölte a lányka, aztán mintha ott sem lenne a fiú, visszatért a régi históriákhoz. Miközben bújta a könyvet, eszébe jutott, hogy ez esetleg illetlenség. Csevegnie kellene a sráccal, elvégre az illem ezt diktálja. De most őszintén? Mi a fenéért dumáljon egy vadidegen fiúval? Jó-jó, szerezhetne ugyan barátokat, azonban mindenki tudja, hogy ez nem az erőssége. Mellesleg az sem biztos, hogy a diák akar-e beszélni vele.
Becsukja a könyvet, - azért előbb egy papír zsebkendővel jelzi, hogy hol is tart - és felé fordul. Szóra nyitná száját, ám semmi sem jut eszébe, amit megjegyezhetne. Bemutatkozhatna, megkérdezhetné melyik ház ad otthon fiúcskának, azonban ezek a dolgok egyszerűen kiszöktek kobakjából. Így hát harap egyet a sajtoskiflijéből.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Batsányi Nemere
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 12. 16:31 | Link

Anna


Az esti edzés után nem evett semmit sem, ezért ez a kései falatozás. Nem is tudja, hogyan gondolta azt, hogy reggelig ki fogja bírni étel nélkül. Elvégre, alapból nagyon sokat eszik, és azzal is tisztában volt, hogy hajnalig nem fogja álomra hajtani a fejét. Mindig is rosszul aludt. Nem is rosszul, inkább éberen. Muszáj volt, hiszen unokatestvérei bármikor megrugdoshatták álmában, elvehették a holmiját, és még sorolhatnám, mi mindent tettek volna, hogyha nem tartja szemét a rosszakaró kis társaságon. S mivel mindig megettek előle mindent, ezért mostanra, hogy biztosabb környezetbe került, nagyon szívesen zabálja degeszre magát… bármikor.
A hűtőszekrényt kinyitja, majd egyik lábáról a másikra állva gondolkodik, hogy vajon mi lenne a jó választás. Erre egy manó jelenik meg mellette.
- Boldogulok. - motyogja felé – Kösz. - mondja ezt már hangosabban, sokatmondó tekintetét a kis lény hatalmas szemeibe fúrva.
Nem kell neki segítség. Ebben biztos, hogy nem. Egyébként is allergiás rá, hogyha valaki hozzányúl az ételéhez. Jobb, ha magának készíti el. Kivesz hát egy üveg töklevet, mellé pedig egy tál zöldséget, és egy kisebb sonkát, ami még valószínű, hogy Húsvétról maradt a hűtőben. A sok mindennel a kezében fordul meg, majd leül egy közeli asztalhoz, ahonnan pont a lányra lát. Nézegeti őt egy ideig, majd előszed egy kést, egy tányért, és nekilát a zöldségek darabolásának.
- Batsányi. – mutatkozik be, miközben egy kisebb darab retket kezd csócsálni.
Utoljára módosította:Batsányi Nemere, 2015. április 12. 16:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. április 12. 18:15 | Link

°Batsány Nemerének


*Szeme sarkából figyeli, hogy a nemrég érkezett fiú miket művel a háta mögött. Nyilvánvalóan kaját készít magának, ám Annának muszáj meggyőződnie erről, még a végén valami bájitalt kever össze, megitatja vele, aztán álomba merül. Megingatja buksiját. Igen, már Ő is úgy gondolja, hogy ennyi volt az olvasásból mára, fejébe szállt az összes régi legenda. Inkább társalognia kellene ezzel a fiúval, ha már idekeveredett. Amúgy sem képes soha senkivel beszélgetést kezdeményezni. Általában ha összefut valakivel, az illető kezd mindenféle dologról dumálni. Ő csak hallgat, bólogat, s néha válaszol. Vagyis... mondjuk ott van Julien. Az eridonossal már egész jól összehaverkodtak, még a végén valóban barátot szerez magának. Csoda.
Miközben ezen töpreng a fiú helyet foglal az egyik asztalnál, és elárulja a vezetéknevét. Anna először összevonja szemöldökét, mert nem is igazán érti, mit is akar a srác. Talán valami varázsigét mormolt el, esetleg egy ismeretlen nyelvre váltott át? Csak később esik le neki, hogy ez bizony a vezetékneve. Ejj, hozzá van ahhoz szokva, hogy az emberek általában a teljes nevüket mondják, ha bemutatkozásra kerül sor. Sóhajt egyet, majd hirtelen hóna alá csapja könyvét,  megfogja tányérját és bögréjét. Azt hinné az ember, hogy épp ki akar rohanni a Konyhából, annyira gyorsan végzi e cselekedeteket, holott pusztán odalépked a fiú asztalához, és lecsüccsen vele szembe. Egy árva kérdés nélkül. Nem is gondol arra, hogy Batsányi esetleg vár valakire.*
 - Anna. Podmaniczky Anna - *mondja. Leteszi az asztalra a kezében lévő tárgyakat, s végül a könyvet is. Kissé előre hajol, egyik kezével fejét megtámasztja, így figyeli, ahogyan a fiú darabolja a zöldségeket. Nem is érti miért nem bízta az egészet egy manóra, de mindegy is.*
 - Te sem tudsz aludni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Batsányi Nemere
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 12. 18:50 | Link

Anna


A lány leül az asztalhoz. Mármint ahhoz, amit magának bérelt egy jó időre. Pontosan vele szemben foglal helyet, amire a fiú először meglepetten pislog egyet-kettőt, de végül megbarátkozik a gondolattal. Egyáltalán nem zavarja a dolog, hiszen különösebben nem is érdekli, hogy milyen távolságból beszélgetnek. Egészen addig, amíg közvetlenül mellé nem ül, vagy esetleg hozzá nem ér.
Illetlenség így bemutatkozni? A lány arcán észrevehető a meglepettség a csupasz vezetéknév hallatán.
- Mármint, Batsányi Nemere. – próbálja menteni a menthetőt.
Nem mintha annyira lelkiismeret-furdalása lenne emiatt, de azért már mégis jobb, hogyha az első pár találkozást még nem rontja el az iskolában.
Még egy retek elmajszolása után meghallja a barna hajkorona tulajdonosának a nevét. Anna. Bájos név. Kifejezetten illik az archoz.
Ezek után letekint az asztalra. A lány tányérja és bögréje is idekerült. Furcsa. Eddig még nem nagyon szólt hozzá senki. Még akkor sem, amikor jó kedvében volt. Ami azt jelenti, hogy kevesebbet szúrt a tekintetével, mint általában. Kétszer már felborította a folyosón egy nagyobb darab háztársa, aki valamiért nem bírja elviselni a fiatal fiút. Érdekes dolog, hiszen még soha nem beszéltek egy szót sem. Ő az egyetlen állandó kapcsolata itt. Elég szánalmas, hogyha azt nézzük, hogy már itt él egy ideje.
- Nem igazán. – csóválja meg fejét, aztán nekiesik a gyanútlan paradicsomnak.
Egy pillanatra feltekint a lányra, majd le a könyvére.
- Te még ilyenkor tanulsz? – mutat a késsel Anna olvasmányának irányába.
Utoljára módosította:Batsányi Nemere, 2015. április 12. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. április 13. 09:26 | Link

°Batsány Nemerének


*Anna helyet foglal a szemben lévő ülőalkalmatosságon. Mégiscsak kényelmesebb, és udvariasabb így társalogni a másikkal. Hát hogy néz már az ki, hogy beszélgetnek, aztán két asztal távolság van közöttük? A lányka szerint elég furcsán festhetne az egész, részben ezért döntött így. A másik pedig az, hogy testvére megjegyezte neki, hogy ideje lenne végre összehaverkodnia egy-két diákkal, és nem kizárólag Juliennel, vagy Dioméddel lógnia. Az utóbbit kifejezetten rühelli Ádám, amit a szíve mélyén meg is ért, mert a srác nem tisztelettudó a lányokkal. Vagyis először megjátssza, hogy ő mennyire lovagias, és gáláns, s ez által közelebb kerül az illetőhöz. De persze ezek csak Anna gondolatai. Na, azért azt is hozzá kell tenni, hogy a lánykát rendesen az ujja köré csavarta.
Bólint egyet, miután az előtte ülő teljes nevét kiböki. Nemere... Nem is nagyon hallotta még ezt a nevet. Vállat von, majd, elhelyezi a kezében lévő cuccokat az asztalon. Nézi, ahogyan Nemere eszegeti a retket, szeleteli a zöldségeket... Hirtelen kedve lenne segíteni, de aztán meggondolja magát. Nem kérte senki, hogy beleavatkozzon e fontos tevékenységbe, így hát nyugton marad.
Megint bólint egyet, amikor a fiú válaszol a kérdésére. Ja, manapság Anna sem tud jól aludni. No igen, ez leginkább Diomédnak köszönhető, de azt hiszem nem is kell tovább ragozni a témát.*
 - Oh, nem, - *rápillant a könyvre* - dehogyis. A könyvtárból szereztem. Ilyen régi legendák vannak benne, érdekesek.
*Bár meg kell hagyni, még az is előfordulhatna, hogy ilyenkor áll neki tanulni. Ő az a gyerek, aki élvezi, ha új ismeretekre tehet szert, így hát óráról-órára mindig képben van.*
 - Melyik házba jársz? - *felteszi a legunalmasabb kérdést. Mondjuk érdekli a dolog, hiszen ez sokat elárul az adott diák jelleméről.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 530
Írta: 2015. július 14. 20:36 | Link

Andrew Bob Thomson


Nem készültem úgy fel a hazautazás előtt, mint az iskola többi tanulója. Évfolyamtársaim javát teljesen magával ragadta az izgalom, hogy végre indulnak vissza. Engem vegyes érzelmekkel fogadott a hír, hiszen a kastély nem az otthonom, még. Talán egyszer az lesz, de egyelőre semmiképpen nem mondanám annak, főleg miután ennyi időt töltöttünk a szigeten, amire nem számítottam.
Miután kipakoltam és próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, észrevettem, hogy valamit csúnyán elfelejtettem. A gyomrom. Üres. Legutóbb a trópusi ízvilágot küldtem le oda, azóta nem járt ott semmi, és igencsak megkívántam a magyarországi házimanók főztjét, mert azt már olyan régen kóstoltam.
Felöltöttem a taláromat, mert végre olyan volt az idő, hogy nem sültem meg alatta, s az iskola konyhája felé vettem az irányt. Az odavezető úton kevés arccal találkoztam. Furcsa őket itt elképzelni, nem pedig a dzsungelban. Biztos a legtöbben a kipakolással vannak elfoglalva. Én későbbre hagytam az újbóli berendezkedést, elvégre nem készülök vendégfogadásra a szobámban, az a kevéske holmim pedig, ami a tértágítóval ellátott bőröndömben lapul, igazán elvisel egy napot nélkülem.
A konyhában a régóta nem tapasztalt illatvilág köszöntött. Idebenn sem volt akkora tumultus, mert még a szokásos esti turnus előtt érkeztem. Annak érdekében pedig, hogy elkerüljem a többieket, sietősen nekiálltam egy szendvics elkészítésének. Egy iskolatársamon megakadt a figyelmem. Mintha már láttam volna valahol. Nagyon emlékszem az arcára, vagy legalább valakinek a leírása nagyon is ráillik.
Szinte le se vettem róla a tekintetemet, nem kis feltűnést okozva ezzel. Szegény fiú, remélem könnyen kezeli, ha zavarba hozzák.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. július 14. 20:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. július 15. 17:43 | Link

Martin Romberg



Visszaérve a kastélyba egy kis lustálkodás után már neki is áll kipakolni a bőröndjét, mert rengeteg dolgot vitt magával, amikre egyáltalán nem is volt szüksége, mondhatni csak dísznek vitte őket. Ekkor valami elkezdi ráncigálni a lábát és mikor lenéz meglátja a kiskutyáját Sherlockot, akit véletlen elfelejtette bepakolni az utazás előtt. Rögtön le is rakja amit a kezében tartott eddig és felveszi a kutyát, magához öleli, majd le is teszi és pakol tovább, hiszen a dolgok nem pakolják el magukat. Ekkor egy furcsa hangot hall amire ki is kapja a fejét a bőröndből, de megállapításai szerint csak Sherlock akar valamit, ezért már vissza is dugja a fejét, ahol eddig tartózkodott. Mikor már vagy harmadszorra hallja ugyanazt a hangot már nem annyira biztos, hogy csak a kutyája szórakozik, ezért alaposan körülnéz, de nem lát semmit. Egy kis idő múlva már megint hallja az idegesítő zajt, ezért leül, hogy kiderítse hol is van a zaj forrása. Nem kellett sok idő mire rájött, hogy a furcsa hangok a gyomrából jönnek, ez nem csoda hiszen Madagaszkáron szinte csak levegő élt, biztos le is fogyott pár kilót, bár azt a meleg is kiizzaszthatta volna belőle, nem kell ahhoz még éheznie is. Nem is gondolkodik rajta sokat, hogy megrohamozza-e a konyhát, persze csendesen, hogy ne zavarja vele a manókat, ha már olyan finomat tudnak főzni. El is indul megrohamozni a konyhát Sherlockkal a nyomában, aki folyton elcsatangol valamerre, ezért is ér olyan későn oda, ahova eredetileg indult. A helyiségbe belépve még nincs senki a közelében, aminek nagyon is örül, hiszen azóta, hogy Annelie behúzott neki kerül mindenféle emberi lényt. Ez a fiú feltűnően bámulja, de nem tudni, hogy miért. Végül is kit érdekel? Nézzem csak, azt még szabad, amíg meg nem unja, hogy ez a szempár őt méregeti. Egyáltalán nem  ismerős az arca, szóval biztos nem találkoztak még, de akkor miért nézi őt ilyen feltűnően?! A fiút megkerülve fog egy tálat meg egy kanalat és lerakja az asztalra a sráctól nem messze, majd megfog egy üveg tejet és azt is leteszi, végül a zabpelyhet keresi, amit sikeresen meg is talál. Ránéz az őt sasoló fiúra, majd beleönti a tálba a tejet és a zabpelyhet, majd elkezdi nyamnyogni. Mégis csak zavarni kezdi a szendvicset csináló ifjú, ezért arrébb csusszan, figyelve az újdonsült társaságát, akire egyáltalán nem vágyott. Néha bekap egy falat zabpelyhet, közben arra gondol, hogy mit akarhat tőle ez az ember, hiszen nem is ismerik egymást, legalábbis ő nem ismeri ezt a fiút még látásból sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 530
Írta: 2015. július 16. 01:20 | Link

Andrew Bob Thomson


Úgy éreztem, ha nem jutok azonnal ételhez, kipusztulok. Bosszantott, hogy magamnak kellett bajlódjak a főzéssel. Ha nagyon akarnám, persze ott téblábolnak az iskolában dolgozó házimanók is, de mire ők összeütnek valami ténylegesen ehetőt, addigra már túl késő lesz. Különben sem készültek még fel teljesen arra, hogy újból teljes kapacitással fogadják a kastélylakókat, az ennek okán való veszekedésemet pedig szerettem volna mindegyikükkel elkerülni.
Sebaj, nagyobb önállósodásra is kényszerítettek már eddigi életem során. Néhány évvel ezelőtt megtanultam elkészíteni néhány alapfogást a varázstalanok konyhájában. A gasztronómia koronázatlan királya címtől még messze vagyok, de ezen képességemet már számtalanszor hasznosítottam. Mielőtt elköltöztem volna otthonról hogy idejárhassak, további fogásokat memorizáltam. Kiolvastam egy szakácskönyvet, ami szintén mugli iromány volt.
Itt bajban vagyok, mert túl sok az üst, és a tűz sem gázról megy, hanem a mágia táplálja. Gépiesen totyogtam oda az egyik pulthoz, hogy alapanyagokat tulajdonítsak el. A kenyérre teavajat kívántam kenni, felvágottal, némi paradicsommal és kétféle sajttal megrakva. Nyami. Összefutott a nyál a számban már a gondolattól is. Körbejártam a konyhát, hogy tojás után kutassak, elképzeléseim szerint kell, hogy legyen itt már elkészült főtt tojás is például.
Hogyan is feledkezhettem el társamról? Gyanítom, az éhség lehetett az oka. Még mindig, de kevésbé feltűnően pillantottam rá, bizonyos időközönként ismételve. Észrevettem, ahogy a légkör egyre feszültebb lett ezáltal. Nem értette, és igazából én sem, hogy mi zajlik le. Néhány percig tétován, homlokom ráncolva gondolkodtam, hogy megtörjem-e a csendet, majd végül udvariatlan határozottsággal a fiú felé szóltam.
- Nem látsz valahol tojást? - kezdtem ezzel az ártatlannak tűnő kérdéssel, miközben fejemmel türelmetlenül kapkodtam mindenfelé, hogy a nyomára bukkanjak, sajnos eredménytelenül. Nem, nem megdobálni akarom őt vele, csak ételt készíteni magamnak. - Láttalak már egyszer a Rellon felé somfordálni, még a szigeten... Nem az én házamba jársz, ugye? Akkor meg mit kerestél ott? Beszöktél a bulira?
Somfordálni. Szép szó, néhány hete tanultam, s most felhasználhattam. Már épp folytatni akartam volna, de a hatás kedvéért mélyen a szemébe néztem, hogy őszintén szóljon majd vissza nekem. Azon az ominózus eseményen egyébként nem voltam ott, illetve közvetett módon igen. Meghúztam magam, nem messze onnan. Emlékszem a hangzavarra, és a fiú arcára is. Azért érdekes, mert nemsokkal utána egy sztorit hallottam, aminek egyik alanyáról szóló leírás ráillik a fiúra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. július 17. 16:12 | Link

Lolita


  Most hogy visszajöttek a nyaralásból, és eltűnt a lány kezéről a jel, sokkal jobban érezte magát. Lehet, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy végre ki tudta magát aludni, de nem biztos. Mindenesetre az étvágya is megjött. És már az alakjára sem kellett figyelnie, nem mintha bármikor is tette volna. Valahogy soha nem volt vele baja.
  Csakhogy a vacsoráig még jó pár óra volt. Nem teljesen emlékszik mindenre, hogy hol található, de arra igen, hogy van egy konyha, amiben a manók boldogan adnak neki valami süteményt, vagy szendvicset. Ezért el is indult a Nyugati szárny felé, mert úgy rémlett neki, hogy arra találja. Jó pár falfestmény mellett elhaladt, és kapott is egy-két rosszalló pillantást, amikor rájöttek, hogy hova is szeretne menni. Sőt az ajtó közelében lévő festmény még szóvá is tette, hogy talán ezt nem kéne. De persze Scar nem foglalkozott fele. Vetett rá egy morcos pillantást, hogy elhallgattassa, aztán ki is nyitotta az ajtót. Rengetek manó nézett vissza rá, és majdnem mindegyik rögtön odagyűlt hozzá. Ki elölről, ki hátulról tuszkolta befelé az asztal felé, és leültették egy székhez, és lesték, hogy mit szeretne.
  - Nekem bármi jó! Egy kis maradék is! - jelentette ki. Szinte már-már sértve érezték magukat a manók, de azért rögtön nekiálltak, hogy folytassák a munkát, vagy hogy valamit hozzanak a lányka számára. Addig ő jobban meg tudta szemlélni a helyet. Fehér falai voltak, amik csak úgy ragyogtak. Az egész hihetetlenül nagy volt. Egy pillanat múlva pedig már három kis nő toporgott körülötte, és megterítettek neki, hoztak narancslevet és egy salátával és mindenfélével megrakott zsömlét. Egy másik, kisebb tányérra pedig egy szelet pitét tettek. A lány csak ámuldozott, hogy milyen kis terülj-terülj asztalkát varázsoltak neki, és rögtön nekiállt az evészetnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. július 17. 17:48 | Link

Martin Romberg



Egyáltalán nem egy konyhatündér, sőt még a tea vizet is képes elrontani, pedig azt elég nehéz, ezért is nem próbálkozik meg még egy szendvics elkészítésével sem. Vele ellentétben a konyhában lévő másik fiú igazán otthonosan mozog a konyhában. Eddig amúgy sem volt szüksége semmiféle konyhai tudományra, hiszen a személyzetet azért fizették a szülei, hogy lessék minden kívánságát, egy kicsit el volt kényeztetve, de mindenkinek fel kell egyszer nőnie és kirepülni a családi házból, bár itt ez szinte szó szerint így történt. A kutyája először a srác lábánál sündörög, majd megunja és leheveredik az ajtó elé. A levegőben szinte már kézzel fogható a feszültség és azon gondolkodik, hogy hogyan törje meg a csendet, de végül nem talál semmi értelmes témát, ami véleménye szerint újdonsült társaságát is érdekelné, ezért inkább nem szól semmit. Nem sokkal ez után észleli csak, hogy a fiú tőle nem messze végzett a szendvicse elkészítésével, amit egy kicsit közelebbről is megszemlél, akár tolakodónak tűnik ezzel, akár nem. Egy gyors szemle után már vissza is húzódik az eredeti helyére. A szörnyű és kínos csendet meg unva felkel és odamegy megdögönyözni a kutyáját, aki idő közben elszundított. Ekkor egy hang, mint derült égből villámcsapás megszólal és azt kérdezi nem lát-e tojást. Annyira meglepődik, hogy hirtelen nem is tudja, hogy melyik világon van, majdnem meg is kérdezi, hogy mi az a tojás, de szerencsére eszébe jut és nem égeti le magát a fiú előtt. Körülnéz, de nem lát semmi tojásra hasonlító dolgot sem. ezért visszafordul Sherlock felé.
- Nem! - már hátat fordítva egy határozott nemmel válaszol, talán kicsit érdes hangon. Megfordul, mert eddig az alvó kutyával szemezett és újból körülnéz tojást keresve. A véletlen folytán meglát egy egész tállal, de nem tudja, hogy hogyan kellene ezt a fiúval közölnie, ezért csak rámutat a tálra, ami tőle nem messze közvetlen egy  üst mellett van. A srác felszabadultan olyan dolgokról kérdezi, ami számára nem valami élvezetes téma, ezért úgy válaszol, hogy ne mondjon vele semmi konkrétat.
- Tényleg? Nem, én Eridonos vagyok! Hát azt nem igazán tudom, talán! - nem igazán sikerült neki titokzatos maradni, de most már mindegy, hiszen az ifjúról is kiderült, hogy Rellonos. Rellonos? Rettenetesen irtózik tőlük a szóban forgó buli óta, ezért próbál valami ürügyet találni, hogy végre elhagyhassa a helyiséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 18. 11:42 | Link

Scarlett

A lány már másfél órája keringett a kastélyban. Eredetileg felfedezőútra indult, viszont csak lépcsők és ismeretlen termek sokaságát találta. Kénytelen volt beismerni, hogy valakit hívnia kellett volna magával. Megkordult a hasa.
- Ez egyszerűen... szuper - dünnyögte félhangosan - Honnan szerzek valami kaját? - nem tartott tőle, hogy furcsán néznek rá, amiért magában beszél, mert a folyosó üres volt. Felnézett a falra, ahol egy idős hölgy portréja nézett vissza rá. A kép rákacsintott, és biccentett egyet balra. A lány már meg sem lepődött. Túl fáradt volt hozzá, és túl sok festmény kérdezgette tőle ezalatt a másfél óra alatt, hogy mégis, merre igyekszik. Megköszönte a hölgynek és balra indult. Csak nem küldené egy festmény tiltott helyre. A folyosó végén majdnem beleütközött egy újabb helyiségbe. Ott is volt egy kép, ami viszont rosszallóan ciccegett, és a fiatal lányok szemtelenségéről panaszkodott. Lolitát ez jelenleg teljesen hidegen hagyta. Belépett a... ő sem tudta hová. Mindenhol manók sétáltak, tányérokkal, élelmiszerekkel, fűszerekkel a kezükben. A sürgölődés közben az egyik manó észrevette, és megállt előtte.
- Elnézést, én csak éhes vagyok, és az egyik festmény mondta... illetve mutatta, hogy errefelé jöjjek. Ez egy konyha? - kérdezett rá, de a manó akkor már messze járt. Egy másik odavezette egy asztalhoz, ahol már ült valaki. Pár másodperc múlva rájött, hogy ők már találkoztak.
- Hola, Scar - köszönt neki, bár úgy emlékezett, nem jöttek ki túl jól. A manók közben Lolitának is megterítettek. A lány hálálkodott egy sort, és körülnézett. A kedvenc ételeit. tették elé. Meglátta a paellát hús nélkül (hiszen vegetáriánus, csak halat eszik), és boldogan falatozni kezdett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. július 18. 12:19 | Link

Lolita


  Amikor a lány betért a konyhába, egy csomó manó vette őt kezelésbe. Leültették az egyik székre, és máris elővarázsoltak neki mindenféle finomságot, pedig ő igazán nem erre gondolt. De mindegy is volt. Jóízűen harapott bele a szendvicsbe. Hirtelen olyan ismerősnek tűntek az ízek. Csupa jó érzés keveredett bele. Mintha újra hazaérkezett volna. Csak éppen neki nem igazán volt eddig hasonlóban része. Nem tudott egy helyet sem mondani, amit a hazájának tekintett volna. Bár ez a kastély a maga nagy pompájában egészen hasonlított rá.
  Kinyitotta a szemét, és mozgolódást észlelt a bejárat felől. Aztán észrevette az alacsony kis teremtést. Odakísérték hozzá, és neki is megterítettek. A lány ráköszönt, mire ő gyorsan megpróbálta letuszkolni a torkán az adott falatott. Szája elé kapta a kezét.
  - Szia! - nyögte ki, és szemét elfutotta a könny, mert közben sikerült félrenyelnie. Gyorsan felkapta a narancslevet, és belekortyolt. Köhögött egy kört, aztán meg jól is volt. Megint felvette az ételt, de még mielőtt beleharapott volna, megszólalt.
  - Tudod...sajnálom ahogy a szigeten viselkedtem veled. Kissé feszült voltam, és még a nyakamra is jöttél. - mondta. Látszódott rajta, hogy nem gyakran kér bocsánatot, mert pocsékul csinálta. Aztán rámosolygott a másikra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 18. 12:44 | Link

Scarlett

A lány annyira meglepődött a bocsánatkéréstől, hogy félrenyelte a paellát. Elkezdett köhögni. Az egyik manó már rohant is a kezébe nyomni egy pohár vizet.  Lolita megköszönte (amint sikerült összeszednie magát), majd Scar felé fordult.
- Én is a nyakadra jöttem? - kérdezett vissza - hát nem ez volt életem legszebb bocsánatkérése, de azért elfogadva. Ezt még gyakorolnod kell - mosolyodott el. Már kezdte jól érezni magát. Nem tudta, honnan tudták a manók, hogy nem bírja ezeket a zsíros-paprikás-húsos magyar ételeket, de nem is érdekelte. Csak szimplán szerette őket ezért.
- Mit eszel? Mármint ezzel azt is kérdezhetném, mi a kedvenc ételed. Észrevetted, hogy ki tudják találni, melyik ételt imádod? - a lány fesztelenül csevegett. Nem volt haragtartó, így ez nem esett nehezére.
- Dios mio, chocolate con churros - sóhajtott fel az anyanyelvén a lány, amikor észrevette kedvenc édességét az asztalon. Maga elé húzta a forró csokis bögrét és a sós-cukros perecszerűséget, és az utóbbit elkezdte belemártogatni a bögrébe.
- Kérsz? - nyújtotta Scar felé - Mintha csokis perecet ennél. Ha ünnep volt otthon, a nevelőapám mindig ilyet csinált. Csak azért akkor, mert utál sütni, és meggyőződése, hogy nem is tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay-Frank Luca
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
Írta: 2015. július 18. 13:46 | Link

Jared

- Neee, ezt nem hiszem el! Ádám, megfojtalak! - Mérgelődve morogtam magam elé, mikor reggel, közvetlenül ébredés után sikerült belerúgnom egy dobozba, ami az ágyam előtt hevert. Nem volt nehéz kitalálnom azt, hogy a bátyámé lehet, tekintve, hogy Margó nénémtől kapott születésnapi ajándéka hevert benne, egy ősrégi, rém ronda szobor. Már csak azt nem tudtam, hogyan csempészhette be a szobámba Ádám a nem kívánt ajándékot.

Margó néném szokásához híven, minden évben valami különlegességgel akart minket meglepni, aminek mi egyáltalán nem tudtunk örülni. A ránk hagyott, régi és számomra értéktelen tárgyaktól csak borsódzott a hátam, főleg ha arra gondoltam, miféle házból származik a gyűjtemény. Ezúttal is kirázott a hideg, már attól is, hogy a szobor az ágyam mellett hevert. Úgy éreztem, hogy meg kell szabadulnom a kis méretű szobortól, ha már Ádi nem volt képes arra, hogy kivágja a kukába. Jellemzően mindig rám hagyta a piszkos munkát.

Körbepillantva láttam, hogy a szobatársaim még szuszognak, s elnyomja őket az álom, így csöndben végezhettem el a műtárgy eltüntető akciómat. Gyors öltözködést követően egy apró rongyot tekertem a kezemre, hogy azzal fogjam meg a szobrot, ami túl nehéz volt. Két kézzel kellett tartanom, de ez sem akadályozott abban, hogy kihajítsam.

S mivel nem akartam azt, hogy bárki is lássa, majd visszahozzák nekem kísérteni a nénémtől kapott rémes tárgyat, igyekeztem minél csöndesebben a lehető legtávolabb eső részre vinni a tárgyat.

Papucsban osontam, végig át a nyugati szárnyon, a konyha irányába, mikor észrevettem a nyitott ajtón besurranni egy macskát. Óvatosabban lépkedtem, bekukucskáltam az ajtón, s mivel nem láttam bent senkit, nyugodtan léptem be a helyiségbe. Csak egy nyervogó macskával szemben találtam magam, aki felugorva a konyhapultra, körbejárkált, majd hátsójára telepedve, kérlelően pillantott rám.
- Hát te? Mit akarsz? Éhes vagy? Várj, majd mindjárt, csak előbb megszabadulok ettől. - S a következő mozdulattal a sarokban álló kukába hajítottam nagynéném ajándékát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. július 18. 20:00 | Link

Luca

Jared álmosan ballagott lefelé a konyhába, hogy magához vegyen némi reggelit. Úgy tervezte, hogy ma már nem is csinál semmi mást, csak eszik és alszik, na meg olvas, mert az utóbbi időben túl sok dolog történt vele és örült volna már egy kis kikapcsolódásnak.
Sherlock persze elkísérte, ő még véletlenül sem maradhatott ki abból, hogy valaki enni fog, na meg szeretett is az Eridonon kívül mászkálni, de azt a gazdái nélkül ritkán tette. Jared mosolyogva figyelte hát, ahogy az "alig" tíz kilós macskája lelibben a lépcsőn, erőteljes mancspuffanásokkal szaladva a konyha felé.
- Hé, várj meg! - szólt utána, de már érződött a levegőben a készülő reggeli illata, úgyhogy nem sokat ért vele, Sherlock kilőtt, mint a rakéta.
Mire Jared utolérte már a konyhapulton kellette magát egy lány előtt, aki éppen valamit behajított a közeli kukába.
- Sherlock, lefelé a pultról! - szólt rá a macskára Jared, de tulajdonképpen ő az a fajta büszke macskatulajdonos volt, akinek a hangja nem tudott elég kemény lenni ahhoz a cicusával szemben, hogy annak akár csak megforduljon a fejében, hogy szót fogadjon. Közben a tekintete visszatévedt a szemeteshez és összehúzott szemöldökkel a szoborra meredt, majd a lányhoz fordult.
- Ugye tudod, hogy most hajítottál a szemétbe egy rakás pénzt? - kérdezte érdeklődő hangnemben. - Ha nem kell, inkább add el - javasolta, aztán ott hagyta a kukát és a kicsit távolabb már sürgő-forgó házimanókhoz lépett.
- Szendvicset szeretnék és narancslevet, ha lehet - kérte az egyik kis termetű lénytől. - Meg a macskának is valamit - tette hozzá, mert Sherlock, mintha csak értette volna, panaszos nyávogást hallatott mögüle jelezvén, hogy őt se felejtse el.
Miután a fiú megkapta az ételt, részéről le is telepedett az egyik asztalhoz és nekiállt reggelizni.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. július 18. 22:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay-Frank Luca
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
Írta: 2015. július 18. 22:10 | Link

Jared

Összerezzentem, mikor hirtelen rám szólt egy srác, ezért nem is sikerült bevágnom a kukába a szobrot, pechemre még mindig ott szorongattam a kezemben. Margó néni ajándéka úgy tűnik, valamiféle mágiával lehetett ellátva, vagy szimplán csak nehéz volt tőle megszabadulni.
A srác felé fordulva azonnal megismertem Jaredet, akinek az az anyja már többször segített a nénémnek. Meg kellett volna könnyebbülnöm, hogy szimplán egy ismerős szólt rám, nem pedig egy prefektus vagy tanár, de annak a tudata, hogy a srác beköphet Margó néninek, nem töltött el örömmel.
- Neked is jó reggelt Jared. Ez? Gondolod, hogy ez a rémes szobor olyan sokat érne? – Meglepetten vontam fel a szemöldököm, mert jómagam nem értettem a műkincsekhez, így megítélni sem tudtam, hogy mennyibe kerülhet egy ilyen darab.
- Meg akartam tőle szabadulni, ez valami rettenet. Nézd meg, milyen ronda és ijesztő, olyan mint egy afrikai törzsi maszk, csak talpa is van. – Hogy meg is mutassam a srácnak, mit szándékoztam kidobni, közelebb léptem hozzá, és az asztal fölött kicsomagoltam a rongyból az egész művet.
- Te megvennéd? Mert ha neked kell, ingyen is odaadnám, viszont nekünk nem kell. Meg akarok tőle szabadulni, mert komolyan rémálmaim lesznek, ha ezt a szobámban kell tárolnom. A néném mindig ránk sóz mindenféle ilyen rémes porfogót, ki nem állhatom. – Elhúztam a számat, miközben pillantásom újra megakadt a hatalmas testű, gyönyörű háziállaton, aki közelebb sündörgött hozzám, s neki dörgölőzött a lábamnak.
- Öh, most mit akar? Nem értek a macskákhoz, kedvel, vagy mi? Simogassam meg? – Nem tehettem róla, de nekem sosem volt macskám, kutyánk volt, s azokkal tudtam bánni. A macskáktól viszont mindig is tartottam a távolságot, mert gyerekkoromban az egyik nagyon csúnyán megkapart.
- Egyébként, mi újság veled Jared? Múltkor láttalak a könyvtárban, mi jót vettél ki? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 19. 15:07 | Link

Állia

Ma igazán szerencsétlen napja van hölgyünknek. Reggel véletlenül összeborogatta Keef méregdrága festékeit, amiket a fiúcska még nem menekített át Budanekeresdre. Rálépett Trillian fülére, majd szanaszét szórta a kutyatápot. Aztán leesett a lépcsőn, mikor a reggeli kakaóért indult, Kísszel táncikálás közben kiestek a szekrényből. Egy háztársuk szobájában. Szegény lány egészen kipirult a látványtól. Szóval maradjunk annyiban, hogy ez az a nap, mikor egy értelmes lény belátná, hogy nem érdemes egy fél millimétert sem megmozdulni, mert annak úgyis csak rossz vége lesz. De ugyebár mi Leonieról beszélünk, aki mindezek után a fejébe vette, hogy a délutánt a konyhában fogja tölteni.
Imádja a manókat, és egytől egyig apró pajtiknak gondolja őket. Ezek a kedves kis teremtmények annyit dolgoznak a diákságért, akiknek többsége nincs is tisztában vele, milyen hálásnak kéne lenniük. De majd Lencse megváltja a nevükben a világot. Ma például azzal a szent céllal indult el a toronyból, hogy vacsorát főz a manóknak.
Hajszálvékony nyuszis kezeslábasban ugrándozik végig a folyosókon, s meg sem áll a konyháig, ahova belépve név szerint köszön az összes kicsinek.
-Sziasztok! Mit főzünk ma? - lelkesen csillogó tekintettel csapja össze mancsait, bár a manók arcán egyből a pánik jelei tűnnek elő a kérdés hallatán, amit természetes Lencse félreért.
-Ne aggódjatok, most én készítek nektek vacsorát, meg sem kell mozdulnotok. Higgyétek el, nagyon finom lesz! A múltkor már majdnem tudtam rántottát csinálni - azt inkább nem teszi hozzá, hogy “de aztán felgyulladt a konyhapult”... Nem tenne jót az imidzsének, ha ilyesmiket terjesztene magáról.
-Szóóóval mit szeretnétek enni? - ahogy beljebb pattog, rögvest nekimegy egy tányérokat cipelő manónak, és felborítja a szerencsétlent. Természetesen molekuláira törve az összes tányért.
-Jajj, bocsánat, elnézést... mindjárt segítek, ne mozdulj, nehogy belelépj! - felpattan, és természetesen ő lép bele a szilánkokba.
-Áu! Fene, óóó, umm... annyira nem fáj ám - azonnal vagy tíz manó sereglik köré, hogy segítsen rajta. Alakul a káosz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. július 19. 16:14 | Link

Lolita


  Miután ő is majdnem megfulladt, a társa is megkísérelte a műveletet. Persze ő a gyatra bocsánatkérése miatt. És ezt meg is jegyezte.
  - Jó, még gyakorolnom kell. Nem csinálok ilyen valami gyakran. És igazából nem is szándékozok ez után sem. - aztán újra visszatértek az evészethez, amíg Lola meg nem szólalt.
  - Hát..csak egy szimpla szendvics. - jelentette ki, miközben az utolsó falatokat is elrágta. - Igazából mindjárt vacsora, szóval nem kéne úgy befalni. - jelentette ki, és ivott még egy korty narancslevet. A vöröske mondott valamit egy ismeretlen nyelven, és odakapott valami édességhez, amit az egyik manó helyezett elé.
  - Nem köszi, elég furán néz ki. - mondta, és felhúzott orral nézte, ahogy Lola az ételt falta. Kifli, és csoki? Persze, nem olyan dolog, ami elképzelhetetlen, de attól még nem fért Scar fejébe, hogy lehet ezt ennyire szeretni. - Soha nem szoktam csokis perecet enni! - jelentette ki, hogy meggyőzze a másikat. Aztán már nem bírta megenni a finom édességet amit elé tettek. Azon gondolkodott, hogy az bunkósságnak számít-e, ha otthagyja. Meg az sem éppen jó benyomást keltő, ha pár szóváltás után otthagyja a lányt. Szóval inkább elkezdett nézelődni, és egy ajtóra lett figyelmes.
  - Szerinted mi lehet ott? - mutatott az előbbi tárgy felé. - Lehet a manók onnan varázsolják elő az ételeket? Vagy van bent valami, amiből ki tudják olvasni az emberek gondolatait és vágyait? - gondolkodott el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 19. 17:19 | Link

Scarlett

Szendvics? A lány újra eltűnődött azon, mennyire nem értenek az ételekhez a magyarok. Aztán eszébe jutott, Scar valószínűleg más nemzetiségű, a neve alapján. Ezennel elkönyvelte magában, hogy nemcsak a magyaroknak van érdekes ízlésük. És nem szeretni a chocolate con churrost...
- Különben angol vagy? Vagy amerikai? - kérdezett rá. Közben elnézett arrafelé, amerre a lány mutatott. Teljesen egyszerű ajtó - az anyjából kiindulva a lány úgy gondolta, valami cseppet sem mágikus dolgot tarthatnak ott. Mármint, az anyja a fontos dolgokat vagy túlzottan el akarta rejteni, vagy felhívta rá a figyelmet, hogy oda senki ne menjen.
- Én raktárra tippelek - közölte - Szerintem a varázserejükkel simán rá tudnak jönni bármire, nem hiszem, hogy kell hozzá egy helyiség. Anyu mindig azt mondta, hogy sose becsülj le egy házimanót.. - tette hozzá, mosolytalanul. Majd rájött, hogy ebből mennyire könnyen kitalálható érdekes viszonya az anyjával, így inkább az innivalójáért nyúlt Én különben megkérdezném erről az egyik manót. Ha beengedni nem is enged minket oda, legalább megtudjuk, mi van ott - ivott egy pár kortyot, majd amikor teljesen jól lakottnak érezte magát (nem érdekelte túlzottan, mikor lesz vacsora. Sosem evett ugyanazon időpontokban), felállt. A tekintetével egy kedvesebbnek kinéző manót keresett, de egyikük sem törődött velük. Végül döntésre jutott, és odament az egyikükhöz, és megszólította, de ő nem reagált
 Végül Scarra nézett, és az ajtó felé indult. Mi történhet? A legrosszabb esetben is kidobják őket. Ami már nem nagy gond, tekintve, hogy már ettek is. Vagy pontlevonás is lehet. Egyre rosszabb eshetőségek keringtek a fejében. A kezét a kilincsre rakta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 19. 21:24 | Link

Leonie
Ruha

Éhen halok, de szó szerint. A mai nap folyamán annyi mindent csináltam, hogy most kopog a szemem az éhségtől. Hiába próbálom elterelni a gondolataim egy jó könyvel, mindig visszajuttok ehhez a tényhez.
Mintha csak megakarná ezt erősíteni, megkordul a gyomrom, én pedig arra az elhatározásra juttok, hogy itt az ideje lemenni a konyhába és szerezni valami kaját.
Becsukom a kezemben tartott könyvet és leteszem az éjjeliszekrényemre. Aztán gyors léptekkel kisétálok a szobából. A folyosón kicsit lassabban sétálok, de azért így is elég gyorsan elérem a célom, a konyhát.
Az ajtóban megtorpanok és elképedve figyelem tíz manóval körülvett lányt. Ha nem lennék ennyire éhes, akkor valószínűleg azonnal sarkon fordulnék, de most kis habozás után belépek. A konyha közepén álló álló lányt körülvevő manók egyike meglát és elsápad. Amiből arra következtetek, zavarja a manókat, ha ennyi diák jelenik meg a konyhában vacsora idő előtt nem sokkal, amit meg is értek.
Mire végzett ezzel a gondolatmenettel, megjelenik az egy manó mellettem és megkérdezi, miben segíthet. Rámosolygok, kedvesen közlöm vele mit szeretnék.
-Egy szendvicset, mivel már nagyon éhes vagyok.
Enyhe megkönnyebbülés jelenik meg az arcán, ami arra késztet, hogy újra megnézzem a másik lányt. Közben a manó kikérdez a szendvicsről, aztán eltűnik.
Amíg a kajámat várom, a lányt figyelem és a körülötte sürgölődő manókat. A csaj már első pillantásra furcsának tűnik vörös lóboncával és nyuszis kezeslábasában, de elképzelni se tudom, hogy mivel okozott ekkora felfordulást.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2015. július 27. 12:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. július 20. 12:12 | Link

Lolita


  - Is-is. Magyarországon születtem, de az utóbbi 7 évet Amerikában töltöttem. Persze az itteni évemet leszámítva... - mondta, de szemét le sem vette a fehér ajtóról. Mintha nem akarnák, hogy az embereknek feltűnjön, hogy ottvan. Majdhogynem beleolvad a falba, és pontosan ezért keltette fel Scar figyelmét. És mert azon kívül nincs sehol máshol ajtó. A fűszerek és edények valahol ki voltak téve.
  A lány felhorkant a lány megjegyzésére. - Anyukád azt is mondta, hogy ha idejössz, akkor lesznek olyanok, akik nem tudnak olyan sokat a varázsvilágról? - kérdezte meg gúnyosan, mert amióta idejött, mindig kínosan érintette ez a téma, mivel ezen a téren is csalódnia kellett az édesapjában. Ő soha nem mesélt a különleges hercegnőről, aki varázserejével mindent legyőz. Sosem mondta, hogy a mumustól nem kell félni, mert az csak a félelmedet vetíti ki. Nem, még csak egy kis utalást sem tett arra, hogy mágiával bír. És amikor kiderült, hogy a lánya is örökölte, csak bedugta ebbe az iskolába.
  Amíg ezen merengett, a másik lány már megpróbálkozott a manók figyelmét magára irányítani, és elindult az ajtó felé. Ekkor kapta fel a fejét Scar.
  - Hey, várj, mit akarsz csinálni? - kérdezte, és a másik után ugrott, otthagyva csapot-papot. - Ugye ezt nem akartad nélkülem megtenni? - mordult rá, miközben a lány válla felett kipillantva figyelte, hogy mi van ott. Rátette a kezét, és már épp le akarta nyomni, amikor egy csapat manó köréjük gyűlt. Ki az ajtót fogta, ki őket tuszkolta ki a helységből.
  - Ne...hey...ááá...csak... - hallatszott a lány tiltakozása. - Csak be akartunk kukkantani! - jegyezte meg, de amikor ez sem hatott, végül feladta a próbálkozást, és már magától kisétált a helységből. Lolita is hasonlóan járhatott, legalábbis Scar úgy gondolta, mert arra már nem volt ideje, hogy ellenőrizze a lány hol van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. július 21. 19:34 | Link

Luca

Miközben a reggelijével volt elfoglalva Luca visszakérdezett a szavaira, Jared pedig hátrapillantott, hogy újra megnézze a szobrot.
- Egy közepes méretű erszény tele lenne galleonnal – felelte. Alapvetően nem volt túl jó a műtárgyak terén, de neveltetéséből kifolyólag néhány dologgal azért tisztában volt.
- Lehet, hogy ronda, de híres művész készítette, már ha nem hamisítvány – mondta aztán Jared. – Add csak… - nyúlt érte, hogy megnézze, a talpán ott van-e a névjegy. Persze ott volt. – Nem hamis. Komolyan, add el – mondta újra, majd visszafordult a reggeliért és letelepedett.
A javaslat, amellyel ez után előállt a lány, ugyan nagylelkű volt tőle, de nem ejtette túl nagy izgalomba Jaredet, ráadásul nem is volt benne biztos, hogy jó lenne, ha elfogadna egy ennyire drága holmit. Amivel ráadásul ő sem tudna mit kezdeni azon kívül, hogy tovább adja.
- Vidd le a faluba. Szerintem biztosan van olyan üzlet, ahol átveszik, még ha nem is a teljes értékéért, de legalább kapnál egy kis zsebpénzt érte – vetette fel.
Közben Sherlock hozta a formáját és máris hízelgésbe kezdett, amin a fiú jót mosolygott. A macska nagyon barátságos volt, afféle békés óriás, aki imádta, ha szeretgették.
- Egy kis dédelgetést szeretne. Ha van kedved vedd fel, vagy ha leülsz, akkor biztosan fel fog ugrani az öledbe – magyarázta. – Nem kell tőle félni, hiába nagy – tette hozzá egy biztató mosoly kíséretében.
A következő pár perc részéről néma falatozással telt, aztán Luca újra kérdezett. Jared gyorsan átgondolta, hogy vajon melyik könyvtári látogatására is gondolhat a lány, mert hát szinte naponta lejárt, aztán úgy döntött, hogy úgysem fogja tudni ezt a kérdést megválaszolni, úgyhogy a legutóbbit veszi alapul.
- A bájitalfőzésről vettem ki egy speciális könyvet, haladóknak – mondta. – Jó lenne valahogy meggyorsítani némely részfolyamatot a főzés során, elvileg abban majd találok segítséget hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 17:54 | Link

Kamilla

Misinek már egy hete valami egészségtelen, tömény, csokiban tocsogó cukorbombára fáj a foga, de Pesten valamiért csak a zöldséget és bio-cuccost preferálták, így kénytelen volt kibírni. Viszont most már elérte a tűrőképességének küszöbét, sőt fél lábbal rajta is állt, ezért úgy döntött, hogy most bűnözni fog.
Már egy ideje tervezte, hogy megszerzi valahonnan a Bagolykő térképét, mert kezdte zavarni, hogy állandóan eltéved, és fogalma sincs, hogy mi hol van. Ez a projekt már folyamatban volt, viszont Misinek most sürgősen kellett az információ arról, hogy hol keresse a konyhát( és a csokis cukormérgezést). Így hát leszaladt a Társalgóba, és az első szembejövőt leszólította.
- Ne haragudj! Nagyon kérlek, segíts nekem egy kicsit! Nem tudod, hogy merre van a konyha? - Szegény srác elég értetlenül bámult Misire, amiért ismeretlenül megszólította egy ilyen hülyeség miatt, de miután jól kicsodálkozta magát, viszonylag készségesnek bizonyult, és gyorsan elmormolta az útvonalat. Misi nem teljesen értette, de azért kedvesen megköszönte, és még jól hátba is veregette a másikat, aki valószínűleg soha életében nem akarja majd újra látni.
Annyit még sikerült felfognia, hogy le kell mennie a földszintre, így aztán kilépett a Klubhelyiségből, és elindult az első lépcső felé. Szépen haladt lefelé, amikor egyszer csak megcsapta egy erős illat az orrát. Misi különösen érzékeny volt a szagokra, ezért rögtön felismerte, hogy ez csakis palacsinta lehet. Már pedig ha minden igaz, akkor a nutellás palacsinta tökéletesen beleillik a "csokiban tocsogó cukorbomba" fogalmába. Misinek felcsillant a szeme, és mint a vadászkutya, felszegett orral, szimatolva haladt az illat felé. Szerencsére ismét jól teljesített a szaglóérzéke, és pár percen belül a konyha ajtajában találta magát. Kicsit lelassította a lépteit, majd óvatosan előre hajolva bekukucskált a terembe. Teljesen elkápráztatta a látvány, ahogy az a rengeteg manó sürgött-forgott a tűzhelyek, asztalok, pultok és egyéb, Misi számára ismeretlen tárgyak körül. A nagy bámészkodásból egy vékonyka hang rángatta vissza a valóságba. A fiú először nem is vette észre a hang gazdáját, majd maga elé pillantott, és meglátott egy ragyogó arcú, idősebb manót.
- Jó estét Fiatalúr! Mivel szolgálhatok? -
Misi tátott szájjal nézte a kedves szakácsot, és nem tudta eldönteni, hogy most tényleg kérhet-e valamit, vagy csak jól meg akarja őt szívatni a manó. Végül úgy döntött, hogy a hasa most sokkal fontosabb, mint hogy ne kockáztatna meg egy kis büntetést.
- Háát... Én igazából egy kis csokis palacsintát szeretnék... De persze ha nincs...- Még be se fejezte a mondatot, amikor a manó már el is szalad a konyha mélyére. Misi teljesen tanácstalanul állt a bejáratnál, de nem bírt ellenállni a kísértésnek, így hát leült egy székre, és türelmesen várta, hogy mi lesz most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 22. 18:24 | Link

Mihály


Most, egy bizonyosabb idő elteltével bátran állíthatjuk, hogy Kami kezdte egész jól kiismerni amgát itt. Persze, ha valamit nagyon keresett, azt még mindíg nem találta, csak azért is, de az óráiról nem késett, ha kajáról volt szó nem késett, és ha csak úgy járkált, még próbaszerűen is megtalált dolgokat. Most jelenleg éhes volt. Az egész délelőttöt Meeko keresésével töltötte. Az a kis betyár úgy döntött fogja magát, és elmegy sétálni, csak úgy se szó se beszéd. Márpedig a vadászgörény sorsa fontosabb volt holmi ebédnél, ki tudja mi történt volna vele, ha valaki más akad rá. Miután gondoskodott róla, hogy az állatka visszakerüljön helyére, és a ritkaság kedvéért ott is maradjon, korgó gyomrától vezérelve indult meg a konyha felé. Most aztán fog munkát adni a manóknak, az biztos, úgy érezte, hogy egy egész elefántcsordát meg tudna enni. Nem mintha bármikor is akarta volna bántani az elefántokat. Azok a hatalmas, szürke lények igenis cukik, bárki bármit mondjon. És mindenképp be fog szerezni egy törpeelefántot. Egyszerűen szüksége van rá. Egy olyan kis trombitáló izékére, ami akkora mint egy nagyobb kölykkutya, és szalad utána, és az egész olyan, mintha lenne egy babája. Babára is szüksége lesz. Majd. Olyan tíz-tizenöt év múlva. Feltéve, ha valaki lesz annyira eszement, hogy vállaljon vele egy babát. Ilyen ember persze nem lesz, szóval majd keres egy árvaházat, és onnan örökbefogad egyet. Vagy keres egy anyukát, akinek nem kell a babája, és majd miután megszülte, neki adja. Remek lesz. Hosszan kifújta a levegőt, ahogy kontyba kötötte feje tetején dús hajtömegét, s megállt a konyha ajtaja előtt. A lábai szinte telljesen maguktól hozták ide, mert ő ugye a fentebb említetteken töprengett. Újabban amúgy elég sokat gondolkodott, részben mert senki nem vette a bátorságot a megközelítésére. Kamira nyílván mondhatjuk, hogy olyan, mint Csingiling egy bedrogozott változata. Bár a személyiségének általában három fázisa van, attól függően, hogy ki mennyi időt bír ki mellette. Van az, amikor a másik még csak idegen. Ekkor nyílvánul meg a félénkebb Kami, bár ennek élettartama eléggé rövid, olyan öt-tíz perc körül lehet. Van a fentebb emlegetett, felturbózott Csingiling. Ez sokáig tart, néha már tőlságosan is. Az emberek többsége ekkor könyveli el idegesítőnek, olyannak, akivel nem beszélnek, mert.. MErt csak nem. És van az igazi Kami, aki ha kell komoly, ha kell jókedvű, mindíg olyan, amilyennek kell lennie. Ez a végső és örökletes. Ezt eddig szinte még senkinek nem sikerült elérnie, csak a két legjobb barátnőjének, meg még egy személynek, aki eddig még kérdéses.
Még egyszer körbenézett, majd lassan lenyomta a kilincset. A manókat szerette. Bár a manók is szerették őt. Ők mindenkit szerettek. Tekintete azonnal a földre irányult, s elvigyorodva guggolt le, ahogy becsukta maga mögött az ajtót.
- Sziasztoook.- csicseregte, ahogy kezét kinyújtotta a lényecskék felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 22. 19:51 | Link

Scarlett

-Amerika... - sóhajtott fel a lány. Élete álma volt az, hogy körbeutazhassa a világot, mert eddig csak Spanyolországot és Magyarországot látta. Szépen sorba menne:
 Franciaország, Görögország, Amerika, Brazília...és így tovább.
- Én spanyol vagyok. Bár csak félig, azt jobban magaménak érzem - közölte kérdezetlenül. Amikor a Rellonos az anyjára tett megjegyzést felcsattant.
  - A tied meg nem mondta, hogy nem lehet mindenkinek boldog varázstalan gyerekkora ? - vágott vissza. Fájt neki Scar megjegyzése - az anyjának az egyetlen jó húzása az volt eddig, hogy megpróbálta bevezetni a varázslóvilágba. Azt sem tette túl jól, de legalább próbálkozott. Elérakott egy csomó tankönyvet, és esténként vissza kellett neki mondania, miközben ő kommentárokat fűzött hozzá. Lolita nem haragudott rá. Nem mindenki tud mit kezdeni egy tízéves boszorkánnyal. Bár a nevelőapja sem tudott. A lány megrázta a fejét, hogy elűzze a negatív gondolatait. Közben, amikor az ajtó felé tartott, még hallotta, hogy Scar mond valamit. De már lenyomta a kilincset, és kitárta a nyílászárót. Ekkor ragadták meg a manók, és a konyha másik szélébe hurcolták. Látta, amint valamelyikük becsukja a... a raktár ajtaját, mert egy pillanatra látta, hogy az. Sikerélményt érzett. A manók valamit magyaráztak mellette. Nem tudta, hol van rellonos lány. Megpróbált felállni, de egy erős ütést érzett a fején. Nem tudta behatárolni kitől vagy mitől jött. Hirtelen elsötétedett előtte a világ. Elájult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 21:31 | Link

Kamilla

Már hosszú percek teltek el a kedves manó távozása óta, és Misi egyre izgatottabbá vált. Össze-vissza forgolódott, fészkelődött, fölpattant, majd ismét visszaült a helyére. Volt egy pillanat, amikor már majdnem elhatározta, hogy beljebb lép, de aztán elvetette az ötletet. Nem akarta zavarni a manók munkáját, és ő itt igazából csak vendég, aki várja csak ki szépen a sorát.
Már épp újra fel akart állni, amikor hirtelen megjelent a manó egy hatalmas tálcával a kezében.
- Parancsoljon Fiatalúr! Elnézést a késés miatt, csak az igazgató úr is megrendelte a szokásos esti teáját, és őt nem szívesen várakoztatom meg. Esetleg óhajt még valamit? -
A manó egyáltalán nem volt se gúnyos, se piszkálódó. Misi egy picit el is szégyellte magát a korábbi gondolatai miatt, mik szerint az apró szakács csak szórakozni akar vele. Teljes mértékben tévedett, ugyanis ezek az aprócska lények csupaszív, csupaszeretet teremtmények voltak. Nem volt bennük semmi rossz indulat vagy gonoszság.
- Hűhaa!! Dehogy, egyáltalán semmi gond! Sőt!! Nagyon nagyon szépen köszönöm! Ez hihetetlenül rendes Öntől, és tényleg életmentő! -
A fiú teljesen letaglózva ült a székén, és még mindig nem sikerült magához térnie a nagy ámulatból. A meglepetés viszont csak fokozódott, amikor a manó felemelte a fedőt a tálcáról. Misi szinte a mennyországban érezte magát, ahogy rápillantott az előtte elterülő csodára. Csokikrém, nutella, málna, eper, minden volt itt. Sőt egy bögre kakaó is díszelgett a hatalmas tányérok mellett. Misi ismételt hálálkodásba akart kezdeni, de amikor a manóra nézett, már csak a hűlt helyét látta. Ijedten körbenézett, és akkor megpillantotta az okot, amiért kedvenc szakácsa olyan sebesen elillant. Egy kedves arcú, szőke lány guggolt a manótömeg közepén, és aranyos mosollyal köszöntötte őket. Misi néhány pillanatig habozott, majd felállt, és ő is odament az új vendéghez. Megvárta, amíg szétszélednek az apró teremtések, akik láthatóan nagyon kedvelték a lányt, majd odalépett és kinyújtotta a kezét az ismeretlen szöszi felé.
- Segíthetek? -kérdezte mosolyogva. - Csokis-málnás palacsintával, és kakaóval tudok szolgálni. Esetleg meghívhatom a hölgyet egy vacsora afterpartyra? -
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 22. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint