36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. január 25. 11:14 | Link

Zsombor

Úgy látom Zsombort egy kicsit sem érdekli ez a furcsa bemutatkozásom. Szerencsére. Miért aggódok mindig hülyeségeken? Jó, azért mégis kicsit "felnőttes" volt ez a köszönés, de akkor is.
Visszamosolyogtam rá. A konyha a legjobb hely? Hmm... Ez érdekes. Még sok helyet nem láttam a kastélyban, és tényleg ez lenne a legjobb? Nem tudom... Szerintem más az ízlésünk. Én inkább a hideg elrejtett helyeket kedvelem, nem a meleg és zsúfoltakat. Azaz pont nem a konyhát. De ha ő mondja...
- Ó, köszönöm. - mosolyogtam, majd miután megengedte, leültem a mellette levő székre. Olyan jól néz ki ez a szendvics, és én már annyira éhes vagyok. Mire bármit is kérdezne, gyorsan beleharapok egyet. Úristen... Ez valami csodás. Soha életemben nem ettem még ennyire finomat. Nem tudom pontosan hogy mi van benne, de inkább nem nézném meg, mert annyira meg van rakva mindennel, hogy szétesne, ha szétnyitnám. Gyorsan lenyelem a falatot, és már harapnék a csodaszendvicsbe mégegyet, amikor egyszer csak hozzám szólnak.
- Londonból. Vagyis pontosabban nem, mert innen a környékről, de ide Londonból jöttem. Ideköltöztünk. - válaszoltam a kérdésre, majd sietve beleharaptam a szendvicsbe. Most nem maradok sokáig. Még rengeteg dolgom van hátra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. január 25. 13:11 | Link

Cyanne North



Komótosan nekiáll a vacsorája elfogyasztásának, így a tányérja egyre biztosabban kezd egy apokalipszis elhagyatott, tetemekkel teleszórt helysízenéhez hasonlítani. Lehetnek bármennyire fejlett motoros képességei, a kés- villa bűvölésének sosem volt épp járatos, nem képes arra, amit egyesek "étterem-kompatibilis étkezésnek" neveznének. Közben persze hallgatja a lányt, föl- fölpillant rá.
Egyrészt tiéd lenne a dicsőség... ezen a ponton furcsa, beazonosíthatatlan hangot hallat, ami talán felhorkanás is lehet. Ezek a rellonosok. Sokat nem tud róluk, ha teheti, elkerüli a dohos szagú pincéjüket, azonban az biztos, hogy önbizalomból mindig több van nekik, mint ami egészségesen kellene.  Nem tudná összeszámolni, hányan lógnak neki szívességgel, így nem biztos, hogy pont a lány tartozására van szüksége. Mégsem szakítja végig vagy vág durván a szavába, hagyja, hadd fejtse ki, amit szeretne.
   -  Hány éves vagy egyáltalán?
Ez az első kérdés, ami Cyanne monológja végén kibukik belőle. Kinézetre legfeljebb tizenhat- tizenhétnek tippelné (bár szörnyen rossz ebben), mégis...
   -  Úgy beszélsz, mint a Keresztapa. Ez nem a maffia, Dandelion, a huszonegyedik században pedig már nem gyűjtünk szövetségeseket. Ha auror akarsz lenni, ezt meg kell tanulnod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 25. 14:11 | Link



Én magam tudok, amit tudok. Nem vettem fel Dwayne leszólását, hisz ezek szerint nem tudja, hogy az akarat mennyi mindenre képes; úgy döntöttem, készségesen válaszolok a kérdésére, sőt, beleegyezőlen fogok viselkedni. Elvégre, ő a tanárom, jelenleg az ő tudására kell támaszkodnom.
- Tizenhét. - mondtam halkan.
A keresztapa említésére egy apró mosolyt produkáltam, majd, figyelmeztetését tudomásul véve bólintottam. Nem kívánok kommentárt fűzni a hozzáállás-különbséghez. Azt hiszem, Dwaynenel merőben máshogy gondolkodunk, bár tény, hogy ő a tapasztalt, én még csak zsenge kezdőkezdemény vagyok (kezdőkezdemény, mert a kezdést is csak most kezdem).
- Értem. - konstatáltam halkan. - Nem feltétlen szövetségre, inkább olyan paktumkötésre, vagy hogy az istenbe kell ezt mondani. Nem tudom megfogalmazni, mindegy.
Igazság szerint arra gondoltam, mikor az ellenkező oldalon állók megpróbálnak együttműködni a közös cél érdekében, de közben mást gondolnak bizonyos dolgokról - a szövetséges valóban nem jó szó, hiszen az erősebb köteléket jelez. Fogalmam sincs, hogy hívják, amire én gondoltam.
- Akkor, megtanítasz? - kérdeztem, kötve az ebet a karóhoz. A lehet nem válasz.
Nagyon nehéz számomra úgy nézni valakire, hogy nem kérdőjelezem meg a szavait, erre pedig csak most jöttem rá - márpedig ha tanulni akarok valamit is, akkor muszáj lesz a tanítóm szavait elfogadni. Ha auror akarok lenni, főleg fontos a tisztelet. Hát, van még mit dolgoznom ezen a kérdésen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. január 25. 16:58 | Link

Cyanne North



Tizenhét... a kijelentése időzik egy ideig, a szeme a lány vonásait fürkészi, végül továbblendül az információn. Igen, pontosan úgy beszél, mint egy tizenhét éves: önbizalomtól duzzadón, mintha a bakancsa talpa alá kényszeríthetné az egész világot. Persze, ez így van rendjén, az idő majd magától letöri ezeket a vadhajtásokat, nem az ő dolga kijavítani.
   -  Igen, segítek.
Felel végül vonakodva, közben nem egészen biztosan a saját szavaiban. Persze nem kételkedik Cyanne tehetségében, elszántságában vagy szorgalmában, a patrónus- bűbáj elsajátítása azonban olyan, ami... már, mint megtaníttatni valakivel, hogy röptessen egy valamire való tollpihét. Felidézni a legkedveebb emléket, közben szembenézni a legrosszabb vélelemmel, mindez sikamlós téma, bizalmi helyzetet követel. Ő maga évekig nem tudta végrehajtani a varázslatot az azt követelő tanárja jelenlétében, arról pedig fogalma sincs, másoknál milyen könnyen megy.
   -  De csak ha nem árulod el senkinek. Lehet ez az... - megrántja a vállát - első szövetséges titok.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. január 25. 16:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2015. január 25. 17:34 | Link

Évi

-ZÁRÁS-

- Aha, van citromos is - böktem rá az egyik sütire, majd visszaültem a székre. Néhány manó még mosogatott, tányérokat hordott. Vajon egész éjszaka dolgoznak? Hogyan bírnak ennyit dolgozni? Miközben ezen gondolkodtam Évi ügyesen kiverte az egyik manónak a kezéből a tányérokat. Szanaszét repültek a konyhában egy szilánk belerepült a poharamba is, úgy hogy nem ittam többet belőle.
- Még csak ez hiányzott! - szóltam bosszankodva. A manó is mérges lett, nem kért a lány segítségéből, így én is ülve maradtam.
- Megint olyan nagy zajt csaptál, hogy nem lennék meglepve, ha egy dühös tanár jönne ide! - ráztam meg a fejem, majd felálltam az asztaltól.
- Szerintem jobb lenne, ha mennénk, mert szerintem biztos, hogy valaki meghallotta ezt az óriási ricsajt! - elindultam az ajtó felé, amikor kintről hangokat hallottam, tanárok hangját.
A szemem elkerekedett, megpördültem, és csendre intettem mindenkit.
- Manó, kérlek segíts! Bújtass el minket valahová!- néztem rá segélykérően! A manó billegette fejét, aztán intett, egy hátsó terembe vezetett. Gyorsan besiettem, majd halkan becsuktam az ajtót. Hamarosan belépett valaki, valószínűleg az egyik tanárnő, és számon kérte a manókat, hogy mi ez a nagy dübörgés. Szerencsére falaztak nekünk! Mikor elmentek, megkönnyebbülten mentem ki a hátsó szobából.
- Húú, ezt megúsztuk! - mondtam Évinek, majd a manók felé néztem - Köszönjük! Ezt még megháláljuk!
A manók nem kérték a hálánkat, hanem dolgoztak tovább.
- Jól van! Szerintem várjunk pár percet, aztán siessünk vissza a klubhelyiségbe! - vetettem fel az ötletemet!
Pár perc múlva kinéztem, majd kiléptem az ajtón, és sietősen indultam vissza a Levita klubhelyiségébe.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 30. 19:39 | Link



Segít. Egész testemben boldogság áradt szét - mondhatni, elég furcsa érzés volt, ugyanis ilyen dolgot egy ideje nem nagyon éreztem. A hála és a remény keveréke, hogy tényleg megvédhetem magam, ha ilyesmi történne - bár tény, hogy a dementorok elég ritkák, de jó érzés lenne, ha így "le tudnám győzni" a legnagyobb félelmem. Vagy legalább lenne megoldásom rá.
- Nagyon köszönöm! - szinte sikongattam az örömtől, nem tudtam, de nem is akartam megtartani az elegáns dáma látszatát. - Mindenképpen meg fogom hálálni valahogy!
Nem árulom el senkinek. Ajkaim mosolyra húzódtak, amikor mégis használta a szövetséges szót.
Dwayne valami nagyon furcsát művelt a mindig kőkemény, egoista, fanyar Cyannenel. Hirtelen belegondoltam, hogy milyen lesz, mikor kiröppen majd az első patrónus a pálcám hegyéből; aztán abba is, hogy milyen taktikai körülményei vannak a varázslat megtanulásának. A legjobb emlék. Persze, fogalmam sincs, mi a legjobb emlékem, ugyanis nekem nincsenek kitörően fantasztikus emlékeim. Csak a rossz dolgokra emlékszem, úgy általában.
Már megpróbáltam otthon is patrónust idézni, de hát, mit ne mondjak, még a leggyengébb jelét se láttam annak, hogy bármiféle gőzfelhő csurranna ki a pálcám hegyén. Tudom az elméletet, hiszen apám auror, kifaggattam róla, azonban tanár nélkül nehéz tanulni.
- Nem árulom el, megígérem.
Megszorítottam a bögrémet, ami immár kissé kihűlt, s kiittam belőle a leves maradékát. Végül tekintetem Dwaynere futtattam, s a bennem felötlő kérdés rögtön kicsúszott a számon.
- Hogyhogy belementél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 31. 01:27 | Link

Lucy B.

Jó étvágyat kívánok neki, és egy időre itt meg is szakad a beszélgetés. Nagyon leköti a figyelmét a szendvics, én meg csendben figyelem egy fél percig, aztán kakaóm fölé hajolva még rápillantok ismét futólag a szemem sarkából. Az arckifejezése mintha ismerős lenne. Aztán összeáll a kép, amint belekortyolok a kakaóba. Zsófi. Az ő figyelmét tudta lekötni ennyire minden egyes pohár forrócsoki, amit csak vittem neki tavaly télen, de még az a doboz csoki is, amit Bécsből hoztam neki karácsonyra. Furcsa, hogy minden egyes nappal kicsit mintha távolabb kerülne, nem is annyira időben, merthogy az már csak így megy, de maguk az emlékek, az emlékeim... mintha a tavaly tél több, mint egy éve lett volna. Enyhén megrázom a fejem, nem kellene ezzel foglalkoznom. Egyszer csak visszajön, addig meg valahogy kibírom. Fél lábon állva aligha, mert egyik levelében sem említ olyat, hogy a közeljövőben jönne vissza, de valahogy csak ki fogom. Muszáj. Újabb korty után vissza is fordulok Lucy-hoz és megkérdezem honnan jött. Sikerül megzavarni a második harapást megelőzően, de legalább válaszol. Hűű, azt hiszem, ma nagyon nem az én terepem a beszélgetés, pedig úgy tűnt, egész jól indult.
- Értem. És tetszik itt? - kérdezem meg azért még próbálkozva, hátha mégiscsak sikerül valamire jutni, mert enyhén szólva kicsit furcsának érzem, hogy itt ücsörögjünk egymás mellett és hallgassunk, mint akik megkukultak. Vagy nem az? Oké, tudom, hogy ez a konyha, talán jobb, ha tényleg hagyom enni, és elvagyok a maradék kakaómmal.


VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2015. január 31. 16:10 | Link

DAVID

-ZÁRÁS-

Miután elég messze lettem a manótól, megálltam.
- Tudom, bocs! - válaszoltam Davidnek a lekorholás után. Nem direkt mentem neki a manónak, de nem mondtam inkább mást. Mikor David kiindult, én is felkeltem, hogy visszamenjek a hálókörletbe. Kinyitottam volna az ajtót, de én is meghallottam egy tanár hangját. A fiút az egyik manó egy hátsó terembe vezette, én pedig egy szekrény mögé bújtam. Pont jókor, mert ahogy elbújtam, nyílott az ajtó és bejött egy tanár. Nagyon reméltem, hogy a manók nem árulnak el minket. Szerencsére nem mondták el, hogy béna voltam és miattam volt a zaj. Mikor elment a professzor asszony, én is előbújtam. Ezután megköszöntük a manóknak a segítséget. David után én is visszamentem a hálókörletbe, hogy végre elaludjak.  
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2015. február 8. 14:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 31. 18:05 | Link


úgy három héttel Halloween után, november vége felé
[zárt]


Az utóbbi napokban egészen jól alakultak a dolgaim. Ami Matthew-t illeti például, az jobban nem is alakulhatna, bár most éppen ezért nem alszom az éjszaka kellős közepén. Túl sokat kezdtem töprengeni, vagy mi, a lényeg, hogy jár az agyam és nem tudok aludni, bármennyire is szeretnék. Ilyen esetben vagy egy hosszú séta szokott segíteni, vagy egy bögre gőzölgő tea. A kinti idő, legalábbis amit az ablakon át látok belőle, nem a legvonzóbb, így meglehetősen gyorsan sikerül úgy dönteni, hogy a tea tökéletes lesz első próbálkozásnak. Ha nem segít, és továbbra sem tudok majd aludni, akkor szóba jöhet a séta is. Magamra húzom az egyik sötétkék pólóm, a farmerom is, aztán meg a cipővel már nem vesződök, papucsban vágok neki a folyosónak. Ugyan nem a legközelebbi helyiség a nyugati szárnyban található konyha, amit csak kiszúrhatok úti célként, de a Levita tornyában található konyhában még viszonylag nagy a forgalom. Nincs hideg a kastélyban, hogy megfagyhatnék addig bakancs vagy talár hiányában, így azok most a szobámban maradnak, én meg szép lassan, nyugodtan sétálva is viszonylag hamar megérkezem a már ismert folyosókon végigsétálva a másik konyhához. Kevésbé forgalmas. Bizonyára ez is csak annak tudható be, mint a kongó folyosók is, hogy a diákok elkezdtek hazaszállingózni karácsonyra. Mennék már én is lassan, de még nem járt le minden órám, és különben is úgy tűnik, hogy ha addig semmin nem sikerül csúnyán összekapni, akkor a karácsony estét még Matthew-val töltöm. Ki kellene találnom lassan, mit is vegyek neki ajándékba. Vannak ugyan ötleteim, de egyik sem tűnik az igazinak még. Belépve behúzom magam mögött az ajtót, és lehetséges ajándékokon töprengve kezdem el sorra nyitogatni a szekrényajtókat, hogy megtaláljam a teát. Hová is tenném én a teát? Felső polcra, biztosan. Valahová, kézügybe, hogy ha teát szeretnék inni, ne kelljen a konyha másik feléig bandukolni. Bögrék közelébe. A felső szekrények egyikében meg is találom pillanatokon belül, ahogy a bögréket is. Sötétkéket választok ki, majd a teákat tartalmazó dobozok között nézek szét alaposan. Gyümölcstea, gyümölcstea, zöld tea, gyümölcstea, menta tea, kamilla, fekete tea. Megvan. Ugyan nem Earl Grey, de jó lesz ez is, már nem igazán hat serkentőleg rám, és különben is, a kamillát nem szeretem, a gyümölcsteák nagy többsége pusztán színezett fekete tea, a zöld tea sem nyerte el a tetszésem, marad ez, mint iható. Kiveszem a dobozt is a szekrényből a bögrével együtt, és akkor lássunk is neki teát főzni.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2015. január 31. 18:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. január 31. 18:16 | Link


November vége, valamikor késő éjjel


Nem annyira ritkaság, hogy éjjel nem alszik - többnyire önként dönt így, mert épp valamin dolgozik, vagy nem tud letenni egy könyvet, az utóbbi napokban azonban messze nem ez a helyzet. Először egy-egy álomból ébredve nem tudott visszaaludni, mert túl hangosan zakatoltak a gondolatai és képtelen volt elhallgattatni őket, csak hajnaltájt bóbiskolva el, mostanra viszont ott tartott, hogy elaludni sem bírt. Semmi új a nap alatt, régebben is akadtak időszakok, amikor álmatlanul rótta a házukat és környékét, mint egy holdkóros, de igazából sosem jött rá, mi is idézi elő ezeket, csak annyit tehetett, hogy várt, amíg maguktól elmúltak. Nem akarta felébreszteni Jaredet, úgyhogy nesztelen lopózott ki a szobájukból, de pár kör után elunta az Eridont és kiszökött a folyosókra. Ilyen későn talán a prefektusok sem nyüzsögnek már, bár annyira nem érdekelte, elkapják-e, egy büntetőmunka is üdítő változatosságot jelentett volna. Vastag, kötött, szürke pulóverének nyakát egészen felhajtotta, hogy minél kevésbé érezze az folyosó levegőjének hűvösét, mert most ettől is borzongott és zsebébe süllyesztve kezeit, egyenletes tempóban vágott neki találomra az emeleteknek. Nem is figyelte, merre megy, csak remélte, hogy ha elég sokáig sétál, elfárad annyira, hogy kikapcsoljon az agya és lefekhessen.
Végül azon kapta magát, hogy a konyha ajtaja előtt ácsorog, a kilincset fixírozva - egyre jobban fázott és talán egy bögre meleg ital segített volna elaludni. Hezitált - a manók egész biztos nem örülnének, ha ilyenkor zavarná őket, ő viszont kávét és kakaót leszámítva semmit sem tud készíteni, de álmatlanságra koffeint? Ez már a múltkor sem bizonyult jó döntésnek, ami pedig a kakaót illette, nem volt oda meg vissza érte. Fülelt, mert mintha motozást hallott volna, aztán kíváncsiságból benyitott, hátha egy workoholista konyhatündérhez van szerencséje. Ahogy belépett, azonnal szembeötlő volt tévedése, egy magas, vörös hajú srác tett-vett, az illatból ítélve teát főzve. Hmmm...Hogy szokták az emberek az éjszaka közepén üdvözölni egymást?*
- Helló.-*Miután rájött, hogy valószínűleg azért nincs megfelelő köszönési forma ilyen esetekre, mert a normális halandók ilyenkor az igazak álmát alusszák, a lehető leguniverzálisabb mentőövhöz folyamodott. Nem mintha sokat javított volna az általa tett, minden bizonnyal roppant bizalomherjesztő első benyomáson, de egy negyed mosollyal megtoldotta a következő szavait.*
- Zavarna, ha csatlakoznék?-*Talán ezekkel a filteres izékkel ő is megbirkózik, elvégre ha már a muglik kitalálták, hogy előre felporciózzák és ráírják, hány percig áztassa, akkor lehet, hogy ő sem rontja el. Keresett egy szimpatikus méretű bögrét, aztán némi kotorászás után a menta mellett dönt - ez tűnik a legkevésbé kockázatosnak, bár őszintén szólva, csak találgat. Ha a srác nem akarja helyben és nyomban megbüntetni, akkor helyet foglal gőzölgő csuprával együtt, cipőjét lerúgva felhúzva térdeit is, szórakozottan figyelve az ital felszínén a tükröződésben, mit csinál a másik.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 31. 18:34 | Link



A teafőzés nem nagy művészet, ha filteres teával van dolga az embernek, és jelen pillanatban kénytelen vagyok beérni magam is ezzel. Bárki képes kitölteni a vizet a bögrébe és a kijelölt ideig áztatni benne azt a filtert, hát unottan kevergetem a végeredményt, bár az illata tagadhatatlanul jó. Remélhetőleg az íze is. Szeretek babrálni a teafüvekkel, gyógynövényekkel, kísérletezni, hogy mi hogy lesz nem túl erős, vagy nem éppen csak iható lötty, hanem igazán finom tea. Néha, amikor úgy van kedvem, még be is gyűjtök ezt-azt hosszú séták során, csipkebogyót, cickafarkot, hársvirágot, ami olyan, ezek azonban mind otthon vannak. Sóhajtok egyet beletörődve, hogy ma csak ez van, aztán kidobom a filtert. Épp visszatérek a bögrémig, amikor valaki benyit. Állítólag nem kellene ilyenkor mászkálnom a folyosókon, mert tiltja a szabályzat, de ha szerencsém van, nem prefektus az illető. Nem szoktam szabályokat szegni, de a Levita konyhájában nem igazán tartózkodnék épp, ha már van választási lehetőségem. Semmi bajom az emberekkel, elbeszélgetek bárkivel gond nélkül, de valahogy ma este inkább a csendre vágyom, mint süteményt készítő lányok társaságára. Az ajtón ismeretlen szőke srác lép be, és még köszön is. Egyelőre nem követi a köszönést a kérés, hogy mutatkozzam is be és magyarázzam meg, mit keresek itt, bár ki tudja, lephet még meg.
—Üdv – köszönök vissza rápillantva, aztán fogom a bögrém és leülök az egyik szabad székre. Ha jól értékelem a helyzetet, pusztán csak egy másik tea után áhítozó iskolatársamhoz van szerencsém. Gőzölgő italom kavargatva pillantok fel néha rá, figyelve, mit is csinál, hiszen még mindig nem tudom, nem az lesz-e a következő hozzám intézett megszólalása, hogy házat, nevet, évfolyamot kér és mínusz pontokat varr a nyakamba egy álmatlan éjszakáért meg egy bögre teáért, ám amikor újra megszólal, azt kérdezi, csatlakozhat-e.
—Nyugodtan – felelem. Nincs ellenemre. Nem tűnik annak az embernek, aki menten csacsogni kezd kislányokat megszégyenítő módon.
—Mi járatban? Álmatlan éjszaka? – kérdezem. Lehetne evidens is a válasz, de a mentatea furcsa részlet. Nem az én erősségem a részletek alapján a helyes következtetések levonása, a teákat azonban ismerem, és a menta nem feltétlen nyugtató, inkább van serkentő hatása. Lehet, hogy inkább bagoly-alkat ő is, aki éjszaka szeret aktiválni. De akkor miért nem kávét iszik vagy fekete teát? Na jó, jobb lesz, ha inkább megvárom a válaszát, és nem próbálok magam rájönni, még a végén hibás megállapításokat sikerül tennem. Gondolataimat elhessegetve kortyolok bele a teámba újabb lehetséges kérdések helyett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. január 31. 18:37 | Link


Eltelik pár pillanat, amíg gyanakodva méregetik - részéről igazán nem tud most prefektusok miatt aggódni, ha le is vonnának pontot, legfeljebb kénytelen lenne pótolni az Eridon miatta elszenvedett hátrányát; ám mint a mellékelt ábra is mutatja, szó sincs jelvényes veszedelemről.*
- Köszönöm.-*Biccent, hozzákezdve életének eme furcsa, bár lényegtelen kísérletéhez egy áttetsző kis zacskóval és némi forró vízzel - amíg bűvészkedik, minden mozdulatát figyelik, valószínűleg azért, mert közel s távol semmi más szórakoztató sincs. Egyébként alighanem elsiklanának egymás felett, mint az többnyire történik napközben, amikor szinte minden elnyel a tömeg, a zaj és a rohanás - eljutni a kastély egyik végéből a másikba két óra közt még titkos járatok ismeretében is kihívás. Éjjel viszont se forgatag, se ricsaj, se sietség, ezért is szeretett ilyenkor tanulni, dolgozni.*
- Én vs. insomnia, eléggé vesztésre állok.-*Mindketten hazai terepen voltak, így az elmúlt körökben - amiket az utóbbi pár éjszaka jelentett - még címvédőként is monokli helyett néhány karikával lett gazdagabb, no meg egy adag frusztrációval és egyéb kellemetlenséggel. Napközben könnyebb volt kihúzni ébren, hála a kávénak, de éjjel nem tudott mihez kezdeni magával, mostanra pedig már inkább nem kockáztatta, hogy varázsolgasson, mert az összpontosítása nem volt az igazi. A másik azonban nyúzottsága ellenére egészen derűsnek tűnt, a hangja, a vonásai arról árulkodtak, egyáltalán nincs ellenére az éjszakázás, ráadásul a fekete tea sem azt sugallta, hogy annyira aludni vágyna - valószínűleg sokkal kellemesebb okok nem hagyják nyugodni, ezért is próbál szóba elegyedni vele.  Igazából nem zavarta, nem irigyellte az ilyesmit, sőt, ha egy időre elterelhette a gondolatait, akkor semmilyen okot nem tudott mondani, miért ne engedhetne az idegennek.*
- És te?-*Keze futólag elidőzött a cukortartó felett, majd inkább csak pár csepp citromot tett a teába, mielőtt ujjait fázósan a bögrére kulcsolta - ha nem is tudott sokat a gyógynövényekről, a menta illatát szerette és most is jólesett, ahogy a felszálló páránál melegedett kicsit. Talán nincs csúcsformában, de ez nem igazán befolyásolta a stílusát - álmából felverve is képes volt értelmes beszélgetésre, bár egy darabig mindig eltartott, amíg angolról magyarra váltott.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 31. 18:45 | Link



Pár pillanatig gyanakvó tekintettel méregetem váratlanul érkezett társaságom, azonban úgy tűnik, ő is csak egy teára vágyó kóválygó lélek. Az ő teája is elkészül viszonylag gyorsan, miközben unalmamban hol a teám felszínét figyelem, hol a mozdulatait követem nyomon kissé álmatagon. Megvolnék csendben a gondolataimmal is, amik nem hagynak aludni éppenséggel, bár fogalmam sincs, hogy mennyire jó ezeken is a végtelenségig töprengeni. Leül nem messze tőlem, amint elkészült a teája, én pedig szinte nyomban kérdezek, mivel nem állnak össze a részletek. Van kitől tanulnom a megfigyelés és következtetés művészetét, ebben a pillanatban viszont kétlem, hogy büszke lenne rám, ugyanis képtelen vagyok összefüggést találni számomra nyilvánvaló részletek között. Sokkal többet a válasza sem segít, pusztán csak megerősíti az egyik töredéket, a többinek viszont mégsem találom a helyét a kirakósban.
—Üdv a klubban – jelentem ki végül megragadva az álmatlanságnál, ami különféle okokból adódóan, de egy ideje engem is üldöz. Hol ezért, hol azért nem alszom, és egyre rémesebb lesz, ahogy hosszú sétákba, teázásba, olvasásba fordulnak az éjszakáim alvás helyett, hiába szeretem a magam megszokott rendjét.
—Túlságosan is dolgozik az agyam – válaszolom a kérdésére, majd kavarok egyet a teámon, noha a kiskanálnak benne nem éppen sok az értelme. Inkább megszokás, semmint valamiféle rendeltetés okán hagytam a bögrémben. Ha belegondolok, nem mondanám rossznak azt, hogy éppen ma jár az agyam és ennyire aktív, végig kell gondolnom a történteket, csak éppen a napirendem már így is borult, és zavaró, hogy aztán meg délig alszom, egész nap fáradt vagyok, semmihez sincs türelmem rendesen és így tovább.
—Nem segít a kamilla? Macskagyökeret sajnos nem láttam a teák között – szólalok meg újra pár perccel később. Bájitalok terén nem vagyok különösebben jártas, azokról a gyógyítót érdemes kérdezni, ám ismertebb gyógynövényekkel tudok mit kezdeni, főként, ha még finom tea is készíthető belőlük.
—Különben Viktor vagyok – mutatkozom be aztán. Ha már úgyis itt ücsörgünk és éppen azon vagyunk, hogy valamiféle beszélgetés alakuljon ki jelen körülmények között, legalább jó tudni, kihez is van az embernek szerencséje. Ettől persze bizonyára nem lett okosabb, ahogy az iménti kijelentésem sem minősül hitelesebb forrásnak, csak mert tudja a nevem, legfeljebb névre szólóan átkozhat, ha mondjuk úgy döntene, kipróbálja a valeriánt is és nem tetszik az íze vagy éppen nem hat az sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. január 31. 18:50 | Link


- Lehetsz te az elnök.-*Megelőzendő a szavazást és az azzal járó kampányt, vagy az esetleges hatalmi harcokat, önként mond le minden ilyen kiváltságról és kötelezettségről - ki tudja, lehet, hogy ezzel megússza a tagsági díjat. Mindenesetre, egyfajta fáradt együttérzéketlenséggel humorizál, mert ez az egyetlen, amire még képes jelen helyzetben. Még mindig jobb, mint a mély depresszió és az önsajnáltatás, bár ezek azért nagyon távol álltak tőle.*
- Inkább, semhogy sztrájkoljon.-*Vélekedett, elvégre az agyhullámok hiánya általában aggasztóan halálközeli állapotokhoz tartozott, ami azért roppant kellemetlen és ehhez képest némi kis álmatlanság igazán semmiség. Ráadásul nem is úgy tűnt, hogy a másik túlzottan bánná a helyzetet, így végképp nem látta értelmét, hogy sajnálkozva bólogasson, ó, igen, milyen szörnyű dolog is a gondolkodás. Óvatosan belekortyolt italába, aminek ugyan nagyon enyhe íze volt csak, ám az kellemes és enyhítette némiképp azt a fáradtságérzetet, ami a leginkább zavarta. A kérdésre felpillantott, majd le a teára, mielőtt nevetésszerű horkantást hallatott volna.*
- Fogalmam sincs, mint a mellékelt ábra mutatja, egyáltalán nem ismerem ki magam köztük.-*Íz alapján választott, ami az abszolút laikusok egyik ismérve, bármilyen objektív megfontolás helyett azt, ami a legszimpatikusabb. Arra nem is nagyon gondolt, hogy altatókkal vagy ilyesmikkel próbálkozzon, a legtöbb bájitallal szemben averziót mutatott - ha nem volt nagyon-nagyon-nagyon muszáj, inkább nem élt ilyesmivel. Vele szemben a másik egész tájékozottnak tűnt, bár az ő szemében mindenki annak tűnhetett, elvégre esélye sem volt leleplezni senkit. Legfeljebb megfázásra és torokfájásra tudott tippeket, mivel mindettőt elviselhetetlennek tartotta. *
- Gareth.-*Vetette oda, nem barátságtalanul, csak kurtán, mert teljesen lényegtelennek érezte, most duplán. Tovább iszogatott és az ital végre kezdte belülről is átmelegíteni - jólesett ez a meleg, végre nem akarta magát annyira összehúzni és kényelmesebben is elhelyezkedhetett, kinyújtózva. Végül félig felvont szemöldök alól vetett kérdő pillantást viktor felé.*
- És te miért nem kamillát iszol?
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 31. 19:19 | Link



—Megtisztelő – vigyorodom el, bár valószínűleg nem csak én értékelném ennek a klubnak a megszűnését. Ahogy telnek a napok, ez az álmatlanság csak borzalmasabb lesz, mintha minden egyes át nem aludt éjjel fáradtsága összeadódna. Reménykedem, hogy véget ér ez az időszak is, ha szép lassan minden a helyére kerül az életemben.
—Az is igaz – bólintok rá kijelentésére. Megkavarom a teám, majd belekortyolok. Ha ez így megy tovább, lehet, hogy egyszer annak a sztrájknak is eljön az ideje. Jelen pillanatban kivételesen nem bánom azért, hogy az agyam túlságosan is aktív, az elmúlt napok eseményeit igyekszik ugyanis értelmezni és helyrerakni. Ezeknek a történéseknek köszönhető az is, hogy még a fáradtság ellenére is bírok vigyorogni. Belekortyolok a teámba még mielőtt kitérnék az álmatlanság esetén hatásosnak mondott gyógynövények felemlegetésére. Válasza kissé meglep, úgy rémlik, meglehetősen határozottan vette ki a mentát a fellehető dobozok közül, de megeshet az is, hogy az én emlékezetem csal eme részletet illetően, úgyhogy bólogatok, mint aki abszolút érti máris a helyzetet.
—Aha, értem. Igazából nem tűnt fel, meg a menta se rossz, csak álmatlanságra van jobb is – válaszolom, bár magam sem vagyok több, csak önjelölt kísérletező, biztos adatokat inkább szakavatott gyógyítóktól érdemes kérdezni. Félmosoly kíséretében biccentek a nevére, bár ezen információk nélkül is nyugodtan beszélhetnénk tovább a teákról, nem lenne gond. Meglehet, hogy pusztán csak én szeretek ennyire képben lenni ilyen részletekkel is, amelyek egyébként aktuálisan jelentéktelenek. Gareth utolsó kérdése azonban megakadályoz benne, hogy esetleg a házára is rákérdezzek.
—Jogos a kérdés. Egyszerűen nem szeretem a kamilla ízét – jelentem ki és kissé el is húzom a szám. Különös ízét érzem mindig annak a teának, ha lehet, kerülöm is. A fekete tea persze nem a legjobb választás helyette, hiszen éppen, hogy serkentő hatású, de már hozzászoktam legalább és az ízét is szeretem.
—Ez különben sem igazán tart már ébren – emelem meg a bögrém, majd beszívom a teám illatát, mielőtt ismét belekortyolnék. Már nem ítélem kellemetlennek az emlékeket, amiket felidéz, most, hogy Matthew ismét része lett az életemnek.
—Nem is tudom hirtelen, hogy azért iszom-e, mert szeretem, vagy csak mert szép emlékeket idéz fel minden alkalommal – mélázok el hangosan a teám felszínét bámulva kitartóan. Aranyló színben csillan meg a fényt tükrözve, amiről az az aranyszínű folt jut eszembe Matthew szemében, és akaratlanul is elmosolyodom. Fogalmam sincs, miért kavargatom a teámat, amikor még csak cukrot sem teszek bele, úgy iszom, de kavarok rajta egyet, aztán felkönyökölök az asztalra.
—Azt hiszem, szerelemes vagyok – mormogom magam elé, bár talán helyesebb lenne úgy fogalmaznom, hogy tudom. Régóta ez van, éppen csak nemrég adatott meg az alkalom újra, hogy átértelmeződjön mindent megkeserítő teherből örömmé ez az állapot is.
—Téged mi nem hagy aludni? Van valami különösebb oka? – érdeklődöm végül. Engem frissen előkerült és szabadon engedett érzéseim nem hagynak pihenni, Gareth-t viszont mintha más tartaná ébren. Nem óhajtok tolakodó vagy éppen indiszkrét lenni, úgyhogy menten ki is egészítem magam még.
—Nem kell válaszolni, ha nem akarsz, mármint... csak így ránézésre úgy tűnik, mintha valami nagyon nyomasztana – pillantok rá magyarázkodva. Szívesen meghallgatom, hogy őszinte legyek, és nem is kíváncsiság hajt, csak pár nappal ezelőtt az éjszaka közepén még én is szívesen beszélgettem volna bárkivel azokról a kérdésekről is, amik igazán foglalkoztattak abban a reményben, hogy hátha meg is értem a tényállást. Ki tudja, hátha Gareth is igényt tart ilyesféle beszélgetésre, monológra, akármire, hát önkéntes hallgatóságnak ajánlkozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. január 31. 19:24 | Link


- Az íze miatt választottam.-*Vállat vont, „hagyjuk a fenébe“ módon, mert mint már említette, egyáltalán nem értett ehhez. Egyrészt nem kínozta olyan gyakran álmatlanság, hogy szükségét lássa a téma kutatásának, másrészt, többnyire ki tudta használni felszabadult óráit és az egész átment, elég hamar. A konyhában meg egyébként se volt annyi tea, hogy hosszas mérlegelésre szoruljon, mit is igyon, amihez alapból nem lett volna türelme. Csak valami meleget akart, ami nem gyümölcsös-édes és lehetőleg nincs is benne sok serkentő, egy kicsit leülni valahol a tűz mellett, míg megissza és tenni még pár kört a kastélyban.
Viktor magyarázata tisztázza a dolgot, biccentéssel veszi tudomásul - lehet, hogy nála se sokat számítana a fekete tea, főleg nem a kávéfüggése szintje mellett, de mivel nem értett hozzá, egyszerűbbnek látta kísérletezés helyett elkerülni. Neki semmiféle kötődése sem volt a teákhoz, származása ellenére nem volt valami nagy teás.
- Valószínűleg is-is.-*A csendes mosolyt és merengést elnézve biztosan benne van a második lehetőség is, azonban mint már a kamillánál megjegyezte, ha nem ízlene neki, nem inna ilyesmit. Némán tanulmányozta a másikat, míg az itala felett elkalandozott. Jó lehet, ha így kapcsolódnak össze a dolgok, amiket az ember szeret és amire szívesen emlékszik. Viktor vonásai és mozdulatai is szórakozottak, többet árulnak el, mint a puszta szavak, bár utóbb azok is kicsúsznak, halkan és valószínűleg félig akaratlan.*
- Elsóztad a teát?-*Érdeklődött válaszképp egy félmosollyal, gúnyolódás nélkül, pusztán megpróbálva könnyedebbé tenni a hangulatot, mert a szerelemetes kifejezés hallatán némi erőfeszítésbe került nem horkantani és tenni hozzá, hogy „igen, valószínűleg igazad lehet“. Vagy inkább szerelem-elemes, derült gondolatban, újabbat kortyolva és tudatlansága miatt elmulasztva egy remek Duracelles poént.*
- Ha segít elaludni, mesélhetsz róla.-*Tette hozzá végül, mert bár tanácsot aligha adhatott, hallgatóságnak jó, bólogatni még biztos nem felejtett el. Az egész csupán egy ajánlat volt, mert neki bármilyen figyelemterelés jól jött és annyira nem ismerték egymást, hogy még pletykaelosztóként se funkcionálhatott.
Időnként szörnyen idegesítették az ilyen udvariassági körök - jelen állapotában egy pillanatig legszívesebben odakaffantotta volna, hogy még szép, hogy nem kötelező, elvégre nem is ismerik egymást és ez nem kihallgatás, de tisztában volt vele, hogy egyetlen ilyen megjegyzése sem helyénvaló, még csak nem is Viktornak szól. A legutóbbi melléfogását követően igyekezett nem másokon vezetni le a feszültséget, bár ebben kicsit sem segített, hogy egyáltalán nem tudta könnyen szavakba szedni a választ. Miért kell mindennek folyton olyan bonyolultnak lennie?*
- Semmi. Minden. Nem tudom.-*Foglalta össze velősen, mert elsőre így tudta a leginkább megközelíteni a problémát.*- Túl sok gondolat, de egyik sem elég konkrét, nem elég kézzelfogható ahhoz, hogy azt mondhassam, na EZ az. Már csak várom, hogy az agyam feladja és bedobja a törülközőt.-*Nem hazudott, tényleg ezernyi, kisebb-nagyobb, fontos és jelentéktelen emlék, villanás, töredék tartotta ébren, miriád "ha" és múltjának egyéb visszhangjai. Nem először és nem utoljára telepednek rá ezek a hálátlan, zsarnokul zsongó, tekergő lények, de ahogy eddig, úgy most sem igazán tudja, mi hozza őket és mikor unják el és hagyják ott. Már nem merte volna megkockáztatni, hogy repülni menjen, pedig az tudta igazán kikapcsolni, de éjszaka, hidegben, vaksötétben nem akarta összetörni magát.*
- Majd átmegy. Már megszoktam.-*Zárta le, mert ha most nem is festett valami fényesen, tartotta magát, csupán az éjjeli, tétlenségre kárhoztatott órákat viselte rosszabbul.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 31. 19:38 | Link



Bólintok csupán válaszára, így teljesen érthető a választás. Jómagam is félig-meddig hasonló okoktól vezérelve hoztam meg a döntésem, és választottam egy olyan teát, ami inkább tartana ébren, mint segítene elaludni. Na nem mintha különösebb hatással lenne rám, megszoktam az évek alatt és még a hosszas kihagyás után sem érzem, hogy serkentőleg hatna rám, inkább azért választom mindig, mert szeretem az ízét és az emlékeket, amiket hozzá tudok kötni. Szórakozottan kavargatom meg a bögre tartalmát, bólogatva a felvetésre, hogy valószínűleg mindkét oknak köszönhető, hogy így választottam. Csendesen mélázom főleg az utóbbin, a hozzá társuló képek sokaságán, egykori pesti reggeleken és az utolsó szegedi estéken, amiknek szintén megvolt a maguk varázsa. Hosszú idő óta először nem átkozom azokat a napokat, és ennek tükrében félhangosan közlök egy éppen aktuális felismerést, amiből igazán csak a hozzá kapcsolódó kérdésre révedek fel először értetlenül pislogva, majd végül vigyorogni kezdek megrázva a fejem.
—Szép is lenne – jegyzem meg végül. Tényleg nem tudom már, miért is került egyébként kiskanál a bögrébe, hiszen semmi értelme azon kívül, hogy elszórakozom azzal, ahogy miniatűr örvényt hozok létre a teát kavargatva, vagy a bögre oldalának kocogtatom a fémet meglehetősen szórakozottan.
—Hosszú történet – jelentem ki, és felkönyökölve államat a tenyerembe támasztom. A válaszom nem arról szól, hogy nem mesélek szívesen, inkább csak maga az igazság, tényleg hosszú.
—De ha érdekel és nem untatlak vele halálra... legfeljebb beleálmosodsz, mint valami esti mesébe, mesélhetek – egészítem ki a válaszom, még mielőtt félreértené netán. Nem vagyok a titkok embere, ami engem illet, az árulkodó részletek meg kiküszöbölhetőek, ha már megígértem Matthew-nak, hogy ezúttal megvárom, míg ő is kész lesz felvállalni a kapcsolatunkat. Töprengés helyett azonban inkább figyelek Gareth válaszára. Mint kiderül, őt sokkal kevésbé konkrét ok tartja ébren, amire hümmögök, mintha érteném. Talán értem is, részben legalábbis tudom milyen, amikor túl sok dolog jár az ember agyában, de ez mégsem jelenti, hogy éppen azzal a tapasztalattal rendelkezünk mindketten.
—Nézzük a jó oldalát, több az időnk minden másra... csak akkor van gond, ha összeadódik a fáradtság végül – jegyzem meg végül egy félmosollyal, hiszen igazából az egyetlen problémám az álmatlansággal tényleg annyi, hogy napról napra fáradtabb leszek, ami lassan, de biztosan kellemetlen következményekkel tud járni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. január 31. 19:59 | Link


Legalább sikerült megmosolyogtatnia a másikat, ha mást nem is, mielőtt emlékei közt elveszve megfeledkezett volna róla. Nem zavarta meg, csak csendesen figyelte, amíg az máshol, másvalakivel kalandozott és nem siettette visszatértét.*
- Hosszú az  éjszaka.-*Válaszolta, lényegében megbékélve annak gondolatával, hogy egy újabb, szemhunyásnyi alvást sem adó éj vár rá - legfeljebb pirkadatig beszélgetnek, aztán főz egy kávét, lezuhanyzik és elindul az óráira. Bármi jobb, mint az ágyban hánykolódni, vagy kísértetként bolyongani a kastélyban, bármi jobb, mint egyedül maradni a gondolataival.*
- Az majd elválik. Nosza, lássuk, milyen mesélő vagy!-*Biztatta, míg kicsit helyezkedett, de épp csak annyira lehúzta pulóvere ujját, ameddig lehetett, majd kényelmesen az asztalra könyökölt, hogy utána már ne mocorogjon. Viktornak kellemes hangja volt és ha a szavait csak feleannyi érzéssel szövi, mint amennyit arca elárul, akkor nem fogja megbánni döntését, sem sajnálni az itt elvesztegetett időt. Akkor le tudja annyira csillapítani, hogy nyugtalansága elszunnyadjon és ha békére nem is, enyhülésre lelhet és ő ennyivel is beérte. A kíváncsiság talán túlzás, de érdeklődve nézte a vöröst, fejét tenyerébe támasztva, míg másik kezének ujjai szórakozott ritmust kocogtak bögréje oldalán.
A másik megértő hümmögésére mindössze fáradtan sóhajtott magában, de hangosan semmit sem szólt - hibáztathatott, vádolhatott, átkozhatott sok embert, ám a vele szemben ülő nem  tartozott közéjük. Irányából jóindulatot érzett és őszinteséget, ami sokat segített abban, hogy féken tartsa egyébként kíméletlenül éles nyelvét. Ki tudja, talán jót is tesz neki, ha dolgozik az önuralmán, bőven ráférne, mert néha jóval Eridonosabb volt a kelleténél.
Ami a felszabadult időt érintette, egyet kellett értenie, bár nem pazarolt erre újabb szavakat.*
- Erre találták fel a kávét.-*Vont vállat, mivel alapból annyira alacsony vérnyomással indított, hogy már évekkel korábban rászokott a koffeinre, puszta kényszerűségből. Választhatott e között és a szédülésekkel járó vérnyomásingadozás közt, ami minden hirtelen felállásnál fenyegette, ő pedig egyrészt nem kért az ilyenek okozta sérülésekből, másrészt, meg sem engedhette őket magának.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 31. 20:21 | Link



Meséljek. Még mindig szórakozott mosollyal arcomon nagy levegőt veszek, a kiskanalat a bögre mellé rakom és mutatóujjammal kezdek körözni a bögre peremén, miközben megszólalok felpillantva, de hamar visszatérek a teám felszínének bámulásához.
—Igazából évekkel ezelőtt kezdődött az egész. Szobatársak voltunk három évig... amikor először betettem a lábam abba a szobába, közölte, hogy a sportolókat a folyosó végén találom. Tanulmányt lehetett volna írni az arcáról, amikor közöltem, hogy az új szobatársa vagyok és egyáltalán nem áll szándékomban elköltözni. Különös ember. Rengeteg titka van, úgy értem... évekbe telt alapvető információkat megtudni róla, de végeredményben annyira nem bántam az egészet, amíg ott volt. Különben rémesen makacs, és magának való, de ha alaposabban megismeri az ember, szerethető... nagyon szerethető – ismétlem magam a nyomatékosítás kedvéért. Nem tudom, mások hogy vannak vele, talán nem látnak túl a külső mázon, ami ellen nem fogok lázadozni önző módon, ezt vállalom, de a magam részéről tudom, hogy ha biztonságban érzi magát és meg mer nyílni, Matthew éppen olyan, mint egy nagy macska. Esküszöm, képes dorombolni is. Futólag ismét felpillantok, remélve, hogy még nem aludt bele, bár azért lehet nem ártana érdekesebb dolgokról mesélni, arról úgysem áradozhatok, hogy mennyire gyönyörű a szeme, főleg, hogy kicsi az esélye, hogy a környéken nagy számban akadnak még heterochrómiás egyének például.
—Hosszú ideig nem láttam azután, hogy végzett az iskolával, de itt ismét keresztezték egymást az útjaink... és hát... jó ez így, azt hiszem – jelentem ki végül. Belegondolva sorsszerűnek hat az egész eseménysor, ami oda vezetett, hogy tegnap reggel nála ébredtem. Újra és újra átgondolom a történteket, és nem tudnám azzal magyarázni, hogy ez csak és kizárólag az én döntésem volt, hogy ismét találkoztunk. Még csak nem is kerestem; bár ettől eltekintve aligha hiszem, hogy rengeteget változtunk volna, csak remélem, hogy a korral együtt érettebbek is lettünk és majd ezúttal képesek leszünk higgadtabban átgondolni dolgokat. Végre eljutok addig is, hogy újabb kortyot iszok a teámból és  felpillantok Gareth-re, csak nem untattam eddig halálra szegényt. Vagy igen?
—Azzal nem élek – válaszolom, ha már szóba került a kávé. A tea az egyetlen, amit hajlandó vagyok meginni tulajdonképpen a legálisnak minősített drogok közül, mert hogy az, az kétségtelen. Ettől eltekintve, nem zavar, ha más él velük, csak engem ne igyekezzenek meggyőzni róla, hogy soraikba kellene tartoznom. Kipróbáltam, köszönöm, nem kérek többet. Sem kávét, sem nikotint, sem alkoholt és társait.
—Ha igazán ébren tart bármi is, az az adrenalin. Szoktál kviddicsezni?  - kérdezem meg a kelleténél talán kissé lelkesebben, de hát a kviddics az kviddics, és bele sem gondolok, hogy kívülről talán nem teljesen függ össze minden úgy, ahogy az én fejemben összeáll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. január 31. 20:27 | Link


Ahogy Viktor nekifogott a történetnek, teájából kortyolva bögréjébe mosolygott, bár feleslegesen rejtőzött, a másik egy pillantást sem vetett rá, belemerült játékába és emlékeibe. Esze ágában sem állt kinevetni, de az elejétől kezdve lerítt a másikról, hogy valamitől boldog és mostanra minden mozdulata, szava, még a vonásai is csordulásig voltak érzelmekkel. Részben őt is felvidította, mert nem tudta úgy nézni, hogy ne képzelje el önkéntelenül is az elmondottakat. Nem kérdezett közbe, csak hagyta, hogy a másik belátása szerint meséljen, míg arcát fürkészte, kicsit sajnálva, hogy a tekintetét nem látja - biztos volt benne, hogy a zöld szempár még többet mondott volna el, bár nem annyira az érdekelte, amiről, hanem az, ahogy beszélt. Nem kívánt mások életében vájkálni.*
- Milyen titokzatos, sötét herceged van...-*Jegyezte meg halk derűvel, jóformán bögréjének intézve szavait, amikben nem rejtőzött gúny, se más negatív érzés. Nem nézte le, se nem undorodott, könnyedén átlépett azon, hogy Viktor nagy valószínűséggel egy férfiről beszél, még ha egyetlen szóval sem említett nevet. A partnere alighanem kevésbé nyitott, vagy legalábbis nem vágyik arra, hogy minden jöttment idegen tudjon a kapcsolatukról - hát, Garethtől nem kell tartania, az utolsó ember, aki pletykát indítana el, most pedig még a házimanók is alszanak. A következő mondat meglepte, bár megmagyarázta, hogy ha ennyire régi história, miért tűnik olyan frissnek, újnak a lelkesedés.*
- Milyen hosszú ideig?-*Ostoba, ostoba kérdés, nem is tudja, mit remél a választól, de kicsúszik a száján és már nem szívhatja vissza. Mindegy, lehet, hogy feleletet sem kap, elvégre semmi köze hozzá, így könnyedén továbblép, amint teheti, mindössze egy szívélyes mosolyt villantva.*
- Sok szerencsét és a legjobbakat.-*Újra kortyolt hűlő italából, azon gondolkodva, főzzön-e még egy teát és ha igen, milyet. Szívesen beszélgetett volna még, de nem volt kedve mesélni, talán mert amint gondolatai utat találtak vissza ahhoz, ami ébren tartotta, jókedve ismét elillant, pedig nem akarta Viktor hangulatát rontani.*
- Jó neked.-*Konstatálta fanyar mosollyal - ha akar, talán le tud róla szokni, de mindig szüksége lesz valamire, ami eléri, hogy ne kóvályogjon egész nap és ne legyen ön- és közveszélyes. Dohányozni nem dohányozhatott az iskola területén, az alkohol nem segített, így nem igazán maradt miből válogatnia.
- Mhm. Az öcsémmel, a csapathoz nem érzek elég kedvet. -*Jelenleg ugyan lelkesedése aligha sodort volna magával bárkit is, de érdeklődve nézett Viktorra. Pontosan értette, mire gondolt, nem véletlenül szeretett repülni  és volt hajlandó megtanulni igen veszélyes manővereket is.*
- Nem vágysz néha valami...többre?-*Kérdezte aztán, talán kissé szórakozottan - a repülés különféle formái már régóta foglalkoztatták, bár eddig nem volt módja kipróbálni a seprűn kívül egyebet. Mégis, olyan érzése volt, nem lehet ez minden, az olyan...fád és fantáziátlan lett volna.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 31. 21:01 | Link



Félig-meddig a múltban járok, nem itt, miközben mesélek. Eszembe jut a beköltözésem napja, amivel minden elkezdődött igazából, de nem az az egyetlen emlék, ami felrémlik, még ha nem is osztom meg őket. Szórakozottan mosolyogva bámulom tovább a teámat, közben pedig arra törekszem, hogy az ígéretemhez is tartsam magam. Válogatok, mérlegelek, aztán a kijelentésére felpillantok és egy félmosoly kíséretében megvonom a vállam. Ez van, bár nem tűnik úgy, mintha zavarná a tény, hogy engem inkább érdekel a herceg, mint a hercegnő. Nem, mintha valaha is képes lennék úgy gondolni Matthew-ra, mint a hercegre. Időnként sokkal inkább emlékeztet tornyában rejtőzködő kényes királykisasszonyra, ezt a megállapítást azonban megtartom magamnak. Mókás egyébként az asszociáció, de mielőtt még tovább gondolhatnám, Gareth kérdése kizökkent.
—Négy év – válaszolom kurtán, egy sóhaj kíséretében félig inkább a teámnak, mint neki. Azért alaposan végiggondolva tudom én is, hogy ha nincs ez a négy év, talán elmartuk volna már magunk mellől a másikat nagy eséllyel, azonban mégsem tudtam teljesen túllépni azon az időszakon. A hirtelen távozása Szegeden még mindig érezteti a hatását, és beárnyékolja kissé az egyébként nyilvánvaló örömöm, hiába ígérte meg, hogy ezúttal maradni fog. Kell még egy kis idő, mire ekkora intervallum után ismét teljes mértékben hinni tudunk a másiknak, azt hiszem. Szerencsekívánatára hálásan biccentek, és elmormolok egy köszönömöt, mielőtt még ismét belekortyolnék bögrém tartalmába. Fanyar mosolyát meglepetten veszem tudomásul, és nem igazán tudom, mit válaszolhatnék erre. Nem mondhatnám igazából, hogy ne szeretném a kávé ízét, sokkal inkább elvi kérdés az egész azóta az utolsó év óta, komolyan vett önmegtartóztatási gyakorlat.
—Hogy őszinte legyek, néha hiányzik – jelentem ki némi vacillálás és egy sóhaj után. Vannak napok, amikor csak úgy önmagában is jólesne egy csésze kávé reggel, de még mindig tartom magam ahhoz, amit évekkel ezelőtt megfogadtam. Lehet, hogy inkább az arany középutat kellene megtalálnom a végletek helyett? Elméletben nem hangzik rosszul, a kivitelezés szokott inkább gondot okozni. Álmatlan éjszakáimat szánhatnám viszont ennek az átgondolására is akár; ha már ilyen sok időm lesz alkalmanként szabaddá, töprenghetnék ezen is.
—Értem – bólogatok válasza hallatán, amint a kviddicsre terelődik a szó, és gyorsan előtérbe kerül a már majdhogynem megszállottsággal is felérő lelkesedésem e sport iránt. Hogy nem csapatban játszik? Csapatban már én sem, és különben is, a lényeg, hogy játszik.
—Többre? – válaszolok kérdéssel. Meglep, hogy ez felmerül, bár nem maga a kérdés, sokkal inkább az, hogy mást is foglalkoztat, amennyiben ugyanarra gondolunk.
—Többre, mint a seprű? De. Nem igazán hiszem, hogy a seprű lenne az egyetlen repülésre alkalmas tárgy. Kviddicshez mondjuk az a legkézenfekvőbb, azt hiszem. Könnyen kezelhető, áramvonalas, képes nagy sebességre gyorsulni... – elmélkedem hangosan, és miután az utolsó korty teámat is kiiszom, odébb tolom üres bögrémet, hogy mindkét kézzel felkönyökölve államat ökleimre támaszthassam.
—Azon kívül viszont bizonyára lehetne kényelmesebb vagy nem csak egy ember szállítására alkalmas repülő járműveket is használni. Bizonyára vannak is, bár hogy mennyire szeretnek nem megszokott tárgyakat megbűvölni az arra képes varázslók, nem tudom. Nem sűrűn látok repülő autókat például és repülő szőnyegről is csak hallottam, sosem láttam még – fejtem ki viszonylag hosszasan a véleményemet e tárgy kapcsán, és érdeklődve nézek Gareth-re, nagyon is kíváncsi vagyok, mit gondol ő erről az egészről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. január 31. 21:18 | Link


Négy év... Elképzelhetetlenül hosszú időnek tűnt ez, még ha csak homloka ráncolásával mutatta is meglepettségét. A kötődés, ami ennyit kibírt, nagyon erős kell legyen, ha át tudta hidalni, hogy ennyi idő alatt sok ember szinte felismerhetetlenségig meg tud változni, elég, hogy felnőjön... Talán pont ez a dolog lényege. Nem mintha igazán számítana, elvégre nem hasonlíthatja össze azt, ami feltetette vele a kérdést és azt, amiről az imént Viktor mesélt. Ennek ellenére továbbra is érdekes volt az a véletlen, ami összehozta őket, vagy ha valaki épp abban akart hinni, az a sorsszerűség.  
- Ha csak néha, örülj neki.-*Egyszerűen lezárta a témát, igazán nem volt ezen mit boncolgatni - részéről szükséges rossz és a függőségek talán egyik legártalmatlanabbika, amíg nem viszi túlzásba, bár az ajánlott napi kávémennyiségről Jareddel merőben más elképzelésük volt. Mindenesetre, mivel neki kellett annak veszélyével élni, hogy amikor feláll, vérnyomása ülve marad, ő meg lefejeli a legközelebbi tárgyat, ami lehetett akár egy fortyogó üst is, egyelőre még ő szabta meg a saját dózisait.
Akad azonban kellemesebb téma, amire átnyergelhetnek, ha már mindketten ugyanazt a sportot űzik, bár őt maga a repülés jobban érdekelte, mint egy-egy labda hajkurászása a levegőben. A véleményük azonban szinte az első pillanattól eltér, mert valamiért mindig is kételkedett benne, hogy a seprű lenne a legek legje.*
- Nem tetszik, hogy legalább az egyik kezet mindig foglalja, hogy szinte állandóan görnyedésre kényszeríti az embert. Több szabadsággal szeretnék mozogni.-*Maga sem tudta, hogyan lehetne mindezt megvalósítani, de mentségére szóljon, még nem volt túl sok lehetősége felfedezni a világot és megtalálni azt, ami igazán lenyűgözte volna. A varázslók többnyire beérték azzal, amijük volt és valahol meg tudta érteni, elvégre évszázadok óta működő és jól bevált varázslatok közt éltek amik nem igazán avulnak el. Ő sosem tudott ennyivel megelégedni, talán mert olyan fojtogatóan telepedtek rá szokások, hagyományok, aranyszabályai a mágikus társadalomnak - minél többet rázhatott le, annál jobban érezte magát. Minden érdekelte, még az is, amihez nem volt érzéke vagy tehetsége és többször neki kellett futnia, hogy megértse.
- A szőnyegek több országban be lettek tiltva, mert vagy mugli eszköznek minősülnek, vagy veszélyesnek tartják őket.-*Ennek volt ideje utánanézni, bár különösebben alapból nem vonzotta az alacsonyan, lomhán szálló, ülésekre osztott perzsák gondolata.*- De ha tényleg utaznom kellene, akkor nem törökülésben szeretnék görcsöt kapni.-*Fűzte hozzá egy apró fintor kíséretében, mert ezt a fajta közlekedést legfeljebb a térdeléshez szokott ázsiaiak bírnák. Ő egészen más dolgokat forgatott a fejében, maradék teáját lötykölve - Viktor is félretolta az üres bögréjét, így adta magát a kérdés, lezárják-e itt a beszélgetést vagy főznek még egy adagot.*
- Mit szólnál egy repülő hajóhoz?-*Dobta fel végül, a válaszhoz igazítva, maradnak-e még.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 31. 21:38 | Link



A kviddics és a repülés érdekesebb témának bizonyul minden eddig felmerült lehetőségnél, és azt hiszem, nem csak nekem. Elég csak ránézni Gareth-re. Érdeklődve hallgatom, hogyan vélekedik a seprűkről, és végül némi töprengés után kénytelen vagyok igazat adni neki.
—Ezzel valóban lehetne dolgozni, de eddig még mindig ez a legjobban bevált eszköz... pontosabban a leginkább megszokott, és nehéz eltérni a régi jó szokásoktól, azt hiszem – jelentem ki, majd meglötyögtetem a bögrém aljában maradt utolsó korty teát, mielőtt meginnám. Főzzek még egy újabbat? A téma túl érdekesnek ígérkezik ahhoz, hogy most döntsek úgy, ideje visszatérnem a szobámba. Éppen elég ritkán botlok bele ahhoz olyan emberekbe, akik szeretnek új ötleteket is felvetni, nem leragadni a megszokott dolgoknál. Egyelőre csak magam elé teszem az üres bögrét végül, majd mindjárt kitalálom, hogy kell-e még egy Earl Grey, amiről aztán a végén kiderül, hogy mégiscsak ébren tart egész éjszaka, vagy sem.
—Na igen, bár azért valami hasonló csak kényelmesebb közlekedési eszközzel mégiscsak meg lehetne próbálkozni – mondom megadóan. A végén még kiderül, hogy én is képtelen vagyok elszakadni a kipróbált, létező lehetőségektől, hajnalok hajnalán legalább is nagyon is úgy tűnik. Odébb tolom a bögrémet, miután rájövök, hogy az imént megittam azt az utolsó kortyot, aztán felkapom a fejem újabb kérdése hallatán. Jól hallottam? Biztos, hogy jól hallottam.
—Hajó? Olyasmire gondolsz, mint a zeppelin? – kérdezem szinte azonnal, pillanatnyilag csak az eredeti léghajó képe társul a fejemben ahhoz a nagy egészhez, amit a hajó és a levőgő alkot egyetlen mondatban.
—Mesélj, hogy képzelted el. Közben főzök még egy teát. Kérsz? – kérdezem, és a bögrémet felkapva már el is indulok a tűzhelyhez, hogy nekilássak elkészíteni egy újabb adag innivalót, azt se bánom, ha egész éjszaka nem alszok utána, ez a hajó most nagyon is kíváncsivá tett ahhoz, hogy akár hajnalig is itt ücsörögjek a részletekről társalogva.
—Nem lenne túl nagy bármihez képest, amit eddig megbűvöltek? Erősebb varázslatokat igényelne vagy teljesen újakat netán az általában használatakhoz képest? – fordulok vissza felé. Sorra jutnak eszembe a kérdések a hajó kapcsán, azonnal a megvalósítás ilyesféle részleteire ugorva, ráér még az, hogy szisztematikusan különféle szempontok szerint csoportosított esetleges nehézségeiről és lehetőségeiről folytassunk beszélgetést – nem beszélve arról, hogy ez inkább apám területe, mint az enyém -, pillanatnyilag máris a kivitelezésnek eme töredéke érdekel. A már kész teával visszatérek addigi helyemre és úgy várom a választ, mintha legalább égi manna lenne. Mégiscsak egy repülő hajó lehetőségéről beszélünk éppen, nem akármiről.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2015. február 2. 00:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. január 31. 21:40 | Link


- Mivel nem célom betörni a piacra vagy reformálni a teljes sportágat, bőven beérném azzal, ha lenne választásom.-*Jegyezte meg, némi fáradtsággal a hagnjában - persze, tudta hogy a seprűk a legelterjedtebbek, hogy évszázadok óta használják őket, hogy a rengeteget finomítottak rajtuk és bármi új jelentős hátránnyal indulna velük szemben. Ez azonban mit sem változtatott azon, hogy bár így is élvezte a repülést, egyszerűen többre, másra vágyott, ha nem is tudta konkrét képpel mutatni meg, mire.  Nem olyan egyszerű, amikor csak pár hete járhat szabadon és csinálhat, ami épp eszébe jut, de tudta, hogy csak idő kérdése, hogy rátaláljon az ötletre, ami valami új dologgá növi ki magát, mint számos előtte. Viktortól nem remélt csodát, már az is jó jelnek számított, hogy egyáltalán komolyan vette és nem intette le azonnal, ha inspirációval nem is nagyon szolgált. Ezen a ponton mindketten egyfajta furcsa sakkot játszottak a bögréikkel, ide-oda lépkedve, mint két, táblán rekedt, egymást kergető király. Ezt a tétlen toporgást töri meg a kérdésével, ami elég sokkoló ahhoz, hogy a vörös kerek szemekkel pislogjon rá - tiszteletreméltó teljesítmény, a körülményeket tekintve.
- Nem tudom, mi az a ceppelin.-*Ingatta a fejét, mert sem a német kiejtéssel, sem az effajta, kissé idejétmúlt mugli találmányokkal nem ápolt különösebb kapcsolatot. Érdekelte minden ilyen, de egyelőre messze nem tudta behozni minden, neveltetése okozta lemaradását e téren. A folytatás végül eldönti a levegőben lógó kérdést, a maradás felé hajolva.*
- Kérek. Rád bízom, milyen lesz, csak ne cukrozd meg, légy szíves.-*A kávé elég keserű volt ahhoz, hogy magabiztosan állíthassa, nem jelent gondot neki a teakínálat egyetlen darabja se, amíg nem lesz édes. Vagy sós.
- Egy olyan igazi hajóra, egy vitorlásra gondoltam. Ha az ember eléri, hogy a magasba emelkedjen, akkor szél segítségével kényelmesen meghajtható. Elég hely ahhoz, hogy jókora távokat lehessen megtenni, csomagokkal, társasággal és tényleg utazni.-* A hoppanálás és a hopp-hálózat remek találmányok, de azoknak jók, akiknek a cél, és nem maga az út a fontos. Márpedig amióta ült vonaton, érezte, mekkora különbség van a kettő közt - ha világot akar látni, akkor nem egy vödör zöld porral fog nekivágni, ezt szilárdan elhatározta.
- Nem kell egy három árbócos óriásnak lennie.-*Vont vállat, bár tényleg ez az első kép, ami beugrik az embereknek, tudta, hogy nem egy és nem két fajtája és mérete van a vitorlásoknak.  Bőven elég lenne egy kisebb, egy vagy másfél árbócos valami.*
- A tértágító bűbájok képesek rá, hogy semmissé tegyék vagy lecsökkentsék tárgyak súlyát, úgyhogy ez a része biztosan megoldható. Lehet, hogy kellenének új varázslatok, de sokszor elég, ha a már meglévőket módosítja az ember, feltéve, hogy létezik valami hasonló, amit alapul vehet.-*Míg Viktor visszatér a bögrékkel, ő a zsebébe nyúlva kotorászik és némi kínlódás után két kisebb tárgyat halászik elő - az egyik az iránytűje, míg a másik egy közönséges érmének tűnő valami.*
- Csak a biztonság kedvéért, nem vagy prefektus, ugye?-*Érdeklődik, mielőtt felfedné bármelyik érdekességeit is, mert amennyiben egy jelvényessel van dolga, kicsit körültekintőbben fog eljárni.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. október 31. 21:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 2. 01:03 | Link



Hümmögök a válasza hallatán, és sikerül alaposan belemerülni gondolatban a témakörbe. Kutatok az emlékeim között, hogy mi rémlik még repülésre alkalmas eszközként, vagy mi volt az, amivel már próbálkoztak, még ha csak sikertelenül is, de rá kell jönnöm, hogy számomra éppen elég megszokott lett a seprű, hogy be is érjem vele. A kviddicshez mindig is az tűnt optimálisnak, hát fel sem merült bennem, hogy egyebet is lehetne éppen olyan jól használni repüléshez, és talán még sokkal hatékonyabb, netán kényelmesebb repülőeszközöket is ki lehetne fejleszteni. Egyre inkább érdekel, mi is az, amire Gareth gondol, és amikor megkapom a választ, meglepetéssel vegyes csodálattal bámulok rá. Hajó, az igen. Egyből a zeppelin képe ugrik be, bár nem vagyok benne biztos, hogy éppen olyanra gondolt, hát rákérdezek.
- Tulajdonképpen léghajó - jegyzem meg futólag, amikor közli, hogy nem tudja, mi is az. Ha nem hasonlít ahhoz, hát úgysem lényeges. Megvonom a vállam, és arra a döntésre jutok, hogy ez a beszélgetés megér még egy teát és némi utólagosan jelentkező fáradtságot, amivel majd holnap számolok. Bólintok a kérésre, hogy nem kér cukrot, és felkelve neki is látok elkészíteni a teát. Ha ő sem cukroz, hát annyival könnyebb dolgom van. Másodjára mentát választok, mégiscsak kevesebb a kilátás, hogy nem tudnék aludni miatta, mint egy újabb bögre fekete tea esetében. Közben figyelek a szavaira félig felé fordulva, egy pillanatra még a vízről is sikerül elfeledkezni, annyira lekötnek a szavai, ám aztán eszembe jut, miért is állok a tűzhely mellett és végül a már kész teával visszatérek a székhez, amin az imént még ültem. Elé rakom a bögrét, magam elé a sajátom és helyet foglalva némán kavargatom még egy fél pillanatig a teát. Tényleg csak megszokásból hagyom benne folyton a kiskanalat, annyira nincs értelme, de miközben elképzelem a hallottak alapján a repülő hajót, ez fel sem tűnik.
- Mint látszik, nem a legerősebb oldalam az ilyen irányú praktikus gondolkozás, főleg nem ebben az időpontban, viszont maga az ötlet nagyon érdekes - szólalok meg végül. Tényleg érdekel ez a hajó és jó, megvalósítható ötletnek tartom, csak hát a gondolattól eljutni a megvalósításig, ez valahogy nem az a terület, ami nekem ne telne hosszú időbe minden egyes részletének a kidolgozásával, és ráadásnak néhány sikertelen kísérletbe is lehetőleg. Mindig is tudtam, hogy mérnökként például csúfos bukással érne véget egy esetleges, meglehetősen rövidre szabott karrier, ha rólam van szó. Csak csodálni tudom azokat, akiknek ehhez van tehetségük. Ketyeréket szed elő közben a zsebéből, amire önkéntelenül is elmosolyodom, és eszembe jut, hogy Matthew biztos már most rajongással kérdezne mindenfélét róluk.
- Nem vagyok prefektus. Miért? - érdeklődöm máris tagadó válaszomat követően, és azért ez a kérdés még az én kíváncsiságomat is felkelti. Bizonyára a kütyük miatt tette fel a kérdést, de mi lehet köztük olyan, amit egy prefektus kevésbé értékelne, mint bárki más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. február 2. 16:28 | Link


Viktor gondolataiba merül, de mivel nem osztja meg vele őket, jobb híján időtöltésként ásít egyet, várva bármire, amihez hozzá tud szólni - néha a teljesen ostobának tűnő ötletekből is lehet meríteni, ha egy az egyben nem is lehet őket felhasználni, csak kellő kreativitás kell hozzá. Végül meglehetősen kurta, számára nem sokat mondó magyarázatfélét kap.*
- Majd utánanézek.-*Ha másnak nem, érdekességnek biztos jó lesz, de ki tudja, lehet, hogy némi ihlettel is szolgálhat ez a valami, bár szinte kizártnak tartja, hogy olyan legyen, mint amit ő elképzelt. Amennyire meg tudta ítélni, az internet nevű óriási, bámulatosan kaotikus tudástár leginkább a fantasy kategóriában tartotta csak számon az ilyen égen vitrolázó hajókat.*
- Kösz.-*Biccentést is mellékel, míg maga elé húzza a teáját és újfent melengeti kicsit a kezét a bögrén, mert a nyelvét nem szándékszik leégetni. Közben szemrebbenés nélkül, némán figyeli, amint Viktor jószerivel a semmit kavargatja kiskanalával, de azt alaposan és módszeresen.
- Nekem általában igen. Csak egyszerűen már nem tudok eléggé összpontosítani, hogy dolgozhassak is.-*Kisebb fintorral fejezi ki elégedetlenségét, mert egy pillanatig sem panaszkodna az álmatlanságra, ha mellette csinálhatna valami hasznosat, vagy legalább értelmeset. A sorozatos nemalvás miatt viszont mostanra elérte azt a szintet, ahol már nem lenne biztonságos kísérletezni, főleg nem úgy, hogy mindenki más alszik és nem lenne, aki a gyengélkedőre cipelje - már ha maradna belőle valami.
Az időközben előszedett "ketyerék" is javarészt éjjeli tudományszeánszai termékei, kiegészítve hosszadalmas és néha kifejezetten kalandos tesztelési fázisokkal. A kérdésre felpillantva ugyan nem érti, miért mosolyog Viktor úgy, mintha egy kosárravaló kiscicát húzott volna elő a kabátujjából, de talán jobb is.*
- Mert a legkevésbé sem azzal szeretném belopni magam a szívükbe, hogy én kreáltam a prefektus-detektort.-*Feleli, rákoppintva az érmére, aminek egyik felén apró radar jelenik meg - vékony, halványan világító háló-karcolat, amin most szerencsére egyetlen mozgó pötty sem látható.*
- Huszonöt méteres körzetben nincs prefektus a környéken.-*Fordítja le, mielőtt az iránytűt pöccintené meg, ami így halk zörgéssel széthajtogatja egyébként rejtett alkatrészeit.*
- Vissza tudja vezetni az embert mágikusan megjelölt pontokhoz, irány-, idő- és helyzetmeghatározásra is jó. Mindez már létező bűbájok módosítása.-*Tette hozzá, ha nem lett volna nyilvánvaló, miért hozta fel érvnek ezeket a szokatlan tárgyakat. Persze, nem kevés időbe telik átalakítani és stabillá tenni egy-egy ilyen varázslatot, de az utolsó beleölt percig megérte.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 14. 21:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 5. 12:47 | Link

Alina Gonzalez


Akkor a konyha. Szótlanul, megadóan, azért még felbosszantva bandukol idáig, nyomában a lánnyal. Mikor elér a megfelelő ajtóig, késztetést érez rá, hogy jó inasként előre engedje a másikat, és magában kiröhögi saját magát. Az idevezető séta alatt lenyugodott, még hülyéskedni is képes magával.

 - Akkor ez a konyha. - nyit be a terembe, ahol szokás szerint nagy a sürgés-forgás, és ami szokás szerint most, így sokadszorra is lenyűgözi. Szegény manók már persze megszokták, hogy a diákok nem hagyják őket zavartalanul dolgozni és mindig elkényeztetett kiskölyökként jönnek kaját kunyerálni, és beillesztették őket is a napi rutinjukba. A lány szeret főzni, habár azt se tud valami fényesen, és mindig csodálta a szakácsokat, de a manókról valami játékkonyha, vagy animációs film jut az eszébe, ahogy hangyabolyként nyüzsögnek, fejetlenül rohangálnak jobbra-balra, és mégis mindig készen lesznek mindennel.

 - Ha kérsz valamit, a manók meghozzák. - fordul magyarázón a társa felé, és közben átfut az agyán, hogy de jó dolguk van itt a diákoknak, ki vannak szolgálva fényesen. Meg kéne bukni, amíg csak kirakás nélkül lehet. Ennél kényelmesebb dolga nem mostanában lesz megint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 5. 18:58 | Link

Rozsos Annamária

Az egész odavezető út alatt csendben kuksol mellettem, a kommunikáció közöttünk mindössze annyi, hogy amikor rossz irányba akarok menni, akkor a szemét forgatva szól rám. Lassacskán megérkezünk egy hatalmas faajtó elé, ahova szemrebbenés nélkül nyit be, majd a fejét a benti világ felé billentve tessékel be.
Tátott szájjal, lenyűgözve lépem át a küszöböt. Akármerre fordítom a fejem, mindenhol hófehér kötényt viselő manó sürög-forog szorgosan és az oda belépő diákok kívánságát lesik - amit a lány is megemlít a terembe való belépésünkkor.
Mivel teljesen lenyűgöz a látvány, a levegőben terjedő ínycsiklandozó illatok tömkelege és minden, mi szem-szájnak ingere, el is feledkezem a bal oldalamon álldogáló lányról. Bocsánatkérően fordítom felé a fejemet, de ahogy látom, nem csak én merültem el a gondolataimban, ő is rendesen elkalandozott. Hogy oldjam a kialakult egész kellemes hangulatot, újra visszatérek a számára elég ideghasogató viselkedésemhez.
- Egy banános muffin rendel! - ordítom el magam, majd a hatás kedvéért még meg is kocogtatom feketére festett körmeimmel a konyhapultot, mire a helyiségben lévők mind fura fejet vágva merednek felém. Oké, talán ezt nem kellett volna, de legalább megint visszanyerem eredeti formám.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 5. 20:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 5. 19:47 | Link

Zsombor

Rájöttem, hogy oké, hogy én itt eszem a szendvicsemet, de ez így egy kicsit ciki, hogy hozzá se szólok. Legalább azalatt a kevéske idő alatt beszélgetek vele, amíg itt vagyok.
- Öhm... és te honnan jöttél? - kérdeztem. Persze ezek a szokásos általános ismerkedős kérdések, de hát nem kérdezheted rögtön azt, hogy kibe szerelmes. Úgy értem, ismerkedni kell először, és nem a közepébe ugrani a dolgoknak.
- Igen, hát kedvesek az emberek, tanárok satöbbi. Egy kicsit a beszélő képek zavarnak, de már kezdek hozzászokni. - mosolyogtam rá. - Neked milyen volt? Mert ahogy elnézem, te nem vagy új.
- Öhm... te kivel találkoztál először a suliból? - kérdeztem. Ilyet sem szoktam ám minden nap megtudni. Sőt, ez nem is egy szokványos kérdés ilyenkor. Nem mindennap kérdez ilyet az ember, és engem még őszintén, érdekel is.
Hirtelen eszembe jutott a szendvicsem és az idő. Igen, sietnem kell. Fáradt vagyok. Beleharaptam még egyet. Olyan isteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 5. 21:03 | Link

Alina Gonzalez


Alaposan összerezzen, magában előhívja szegény sokat emlegetett édesszülőt, és mérgesen pislog a kiáltozó lányra. Ezt most minek? Aztán meglátja a poént, illetve hát annak a lehetőségét, és megcsóválja a fejét, és igyekszik elfojtani a nevetését. Mert azért ez már majdnem vicces volt, de inkább azért csak magát akarja kinevetni, a maga alamusziságát és behódolását - meg az egyöntetű rosszallást, ami mindenki arcán megjelent, és akkor is komikus, na. Nevetni nem nevet, de futólag elvigyorodik. Mert várjál, nem leszünk mi itt kebelbarátok, elég idegesítő vagy így is, ugye.

 - Én kérhetnék egy.. - várjál, mit is. Hát nem kötelező itt rendelni, nem vagy étteremben. De másrészt meg, potyakaja, hát azt ki hagyná ki. - Egy csokis kekszet. -  vágja ki magabiztosan, és eltűnődik, hogy mi van, ha az éppen most nincsen. Feltart egy manót csak azért, mert neki most keksz kell, amit annyira nem is akar. El vannak itt súlyosan kényeztetve.

 - Na, mit szólsz? - fordul kakaskodóan a lányhoz, mert hát ő mutatta meg a helyet, az ő érdeme itt minden.. hopp. Mindegy. Attól még kiélvezheti azt a hatást, ami amúgy őt is minden alkalommal elfogja, és neki semmi köze hozzá, csak annyi, hogy ő mutatta meg először a másiknak a konyha varázslatos világát. Más tollával ékeskedni igenis jó dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint