36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 6. 18:26 | Link

Lorelai K. Riviera

Miközben szépen csendben tettem-vettem a konyhában, az elvágott ujjammal, minden bizonnyal bejött valaki. Először nem is foglalkoztam vele, volt más dolgom is. Például feltakarítani magam után. Szerencsére a salátámnak semmi baja, nem sikerült összevéreznem. Viszont az asztalra jutott egy pár csepp. Megfogtam egy rongyot, bevizeztem és áttöröltem az asztalt. Utána egy darabig még öblögetnem kellett a rongyot, míg újra tiszta nem lett. Mindeközben elment az étvágyam a salátától is. Amikor felemeltem a tálat és arrébb léptem az asztaltól, valaki megszólított. Kapásból el is ejtettem.
- Szia!
Megfogtam egy seprűt és egy lapátot és az egészet belevágtam a kukába.
- Véleményt nem kérek.
Szögeztem le mosolyogva, tudom jól, hogy megjavíthattam volna egy egyszerű varászlattal a tálat, de eleve sem tetszett. Így mindenkinek jobb lesz, a tál nélkül. Meg amúgy sem volt egy nagy tál, egész kicsi volt. Idő közben elgondolkodtam a lány szavain, vagyis kérdésén.
- Sárga, fekete? Az azt hiszem a Navine.
Kizárásos alapon, mint imént átgondoltam, csak az lehet.
- Remélem sokat segítettem.
Mosolyogtam rá, mint mindenkire, utána az ujjamra tekinthettem.
- Hát... nem tudom. Egy kis segítség nem ártana.
Bevallom tényleg nem ártana a segítség, de holnapra lehet, sőt biztos, hogy a valamelyik másik ujjamat is elvágnám. Többet segítene, ha az éles dolgokat távol tartanák előlem.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Jó étvágyat! - Dorián bá' *-*
Írta: 2014. augusztus 20. 13:24
| Link


Csend és nyugalom. Volt. Amíg a többiek vissza nem tértek a vacsiból, ami jó, mert akkor most jövök én. Valamiért még most se szeretek egy csomó emberrel egy helyen enni, sose voltam étterembe se, és bevallom, egyáltalán nem érzem ezt hiányosságomnak, sőt.... még örülök is annak, hogy nincsenek szemtanúi annak, hogy elenyésző mennyiségű kaja jut a szervezetembe. Tényleg csak annyit eszek, ami egy átlag embernek desszertnek se lenne elég, de hát na... megszoktam, hogy "ennyi jut", mert sokszor tényleg csak annyi jutott.
Emlékszem, mikor előszer ettem itt, degeszre tömtem magam, aztán még napokig rosszul voltam. Azóta se. A manóknak se hagyom, hogy kiszolgáljanak, vagyis... jobban mondva, nem ragaszkodom hozzá, és ezért nagyon örülnek nekem. Nem is értem, más hogy képes ugráltatni szegényeket, mintha nem is lehetne látni, hogy jobb dolguk is van annál, hisz amikor én belépek, mindig csak sürögnek-forognak, meg hát... egy szelet kenyeret vágni, nem akkora fizikai megerőltetés ám.
Nem nehéz kikommandózni a házból, sőt végiglejteni a folyosón se okoz akkora gondot, mint első heteimben, most már el tudom érni, hogy ne kapjanak el a prefik, ha én nem akarom, ami eléggé hasznos tudomány. Bár... a rejtőzködéssel valamiért sose volt gondom, nem lehetett, mert ha lett volna, vélhetően nem itt sétálgatnék, de ez már régi sztori. A sok jó dolog között könnyű megfeledkezni arról, honnan jöttem, hála égnek, az álmok azért némileg segítenek abban, hogy ne vesszen minden a feledés homályába... némileg. Igazából azt se tartom túlzottan fair dolognak, hogy megmondják nekem mikor, hová menjek, de... itt még egyszer se kerültem galibába, és a tanárok, legalább is Emma biztos, szeretnek. Ezt azért meg kell becsülnöm, még ha, néha bemutatok vele saját magamnak. Keskeny a határ aközött, hogy önmagam legyek, vagy "normális", és sokszor érzem, hogy szépen át is lépem, pedig nem akarom, de úgy gondolom, ez szükséges rossz.
Belépve a konyhába, integetek a manóknak, aztán már állok is neki a kaja készítésnek. Megkenni egy kenyeret vajjal, meg rá pár szelet szalámit rakni, nem valami nagy tudomány, megbirkózom vele segítség nélkül is. Még a helyek között is válogathatok, mivel... hát ja, a többiek most emésztenek, de ez zavar a legkevésbé.
Le is ülök egy félreeső asztalhoz, aztán neki is fogok az evésnek, cseppet sem zavartatva magam, mert hogy szeretek ám csámcsogni is.
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Moondance Alexander
Írta: 2014. augusztus 23. 12:14
| Link

Rendesen megéheztem a jelmeztáros kavargás óta, szóval gondoltam, sütök megint valamit. Fölvettem a jelmezt, bár nem tudtom, miért. Talán mert így nem kellett cipelnem. Beléptem az ajtón, és a manók szokás szerint kezdték a nyüzsgést körülöttem. Minden alkalommal elmondom nekik, hogy hagyjanak békén, tudok sütni magamnak, de nem bírják megjegyezni. Most is elhessegettem őket, mint mindig.
Mit süssek? - tettem fel magamnak a kérdést. Kakaós csigát - feleltem magamnak. De az volt legutóbb is - kötöttem belém. Akkor aranygaluska? Az is ugyan olyan tésztából készül...
Ezzel aztán ki is egyeztem, és összegyűjtöttem az alapanyagokat. Tojás, tej, olaj, cukor, só, élesztő, és persze liszt. A vanília sodót majd utána. Kerestem egy bögrét, és egy tálat. A bögrébe tejet töltöttem, és megittam. Kimostam, aztán megint töltöttem, és megpróbáltam a varázspálcámmal kis lángot kibocsájtva felmelegíteni, ami végre sikerült is. Lám, az új pálca megtette a hatását! Addig melegítettem, amíg végül nem volt sem hideg, sem meleg - tökéletes volt ahhoz, hogy felfuttassam benne az élesztőt. Egy kis cukrot szórtam bele, aztán belemorzsoltam az élesztőt is. Amíg az felfutott, addig nekiálltam beleszórni a tálba a lisztet. Kis fehér felhőcske kíséretében beleszórtam egy kilót, aztán beleraktam a megfelelő mennyiségű cukrot, és tojást, és persze egy csipet sót, hogy kiemelje az ízeket. Az élesztős, cukros tejet beleöntöttem a tálba, aztán újratöltöttem a bögrét tejjel, és azt is beleöntöttem. Ezt az öntögetős procedúrát annyiszor ismételtem meg, amíg el nem értem a kellő mennyiségű tejet a tálban. Jöhet a dagasztás. Nos, ezt talán megpróbálhatjuk pálcával is, de nem kockáztatok. Ha véletlenül szétfröcsögne, akkor kezdhetnék takarítani, meg újra összedobhatnám a tésztát. Magamhoz intettem egy manót, és rábíztam. Érdekes, hogy legutóbb is ez a lekonyuló fülű manó jött. Mivel legutóbb is szépen végezte a munkáját, most is nyugodtan rábíztam. Amíg ő elvolt, és leültem egy székre, és azon ábrándoztam, hogy mit kapnék, ha valami prefektus most beállítana ide.
Utoljára módosította:Wolgast Bellafonte, 2014. augusztus 23. 12:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Moondance Alexander
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Wolgast Bellafonte
Írta: 2014. augusztus 29. 19:59
| Link

Csak nemrég érkeztem, és még nem igazán ismerem a helyet. Kóválygok, mint az a bizonyos dolog a levegőben, és folyosóról folyosóra vándorlok. Hihetetlen mekkora ez a hely. Nézelődöm, és néha kikerülök egy – egy jelmezes ’’ őrültet ’’ majd folytatom utam. A földszinten haladva finom illatokat érzek, és arra veszem az irányt, mert hirtelen megéhezem. Ha jobban belegondolok, már vagy két napja nem ettem. Nem ártana legalább egy szendvicset ennem. Gondolkodom menet közben. Ahogy a konyhához érek, benyitok, és néhány manót pillantok meg. Meg egy életnagyságú Tapsi Hapsit. Becsukom az ajtót, majd újra kinyitom, hogy megbizonyosodjak a látványról. Majd vállat vonok és besétálok, hogy végre csináljak valami kaját.
- Mi a hézag, hapsikám? – szólok oda a nyúljelmezesnek csak úgy köszönésképpen, mert nem bírom megállni a beszólogatást. Mindig is nagy volt a szám. Majd a manókat próbálom elhessegetni. Nem igazán akarják elfogadni a dolgot hogy visszautasítom a segítségüket. Pedig a látszat ellenére nem vagyok egy törékeny, elveszett kislány. El tudom látni magam.    
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. szeptember 12. 23:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Moondance
Írta: 2014. szeptember 1. 15:28
| Link

Az ember néha elfelejt nyilvánvaló dolgokat. Elfelejti, hogy ott van a fején a szemüveg, és negyed óráig keresi, vagy bemegy egy szobába, aztán megáll, és nem tudja, miért ment oda, vagy egyszerűen elfelejti, hogy egy nyúljelmez van rajta.
Már a vaníliasodót készítettem, amikor az ajtó nyikorgását hallottam. Odanéztem, de az zárva volt. Megnéztem, hogy mennyire sült már meg a tészta, amikor újra hallottam az ajtónyitódást. Odafordultam, és most valakibe is jött. Egy pici, vörös hajú lány, akit rögtön körbezsongtak a kis mitugrászok. Rákérdez, hogy mi a hézag... Álltam tanácstalanul, hogy erre mit feleljek, és végül arra jutotta, hogy még mielőtt válaszolok, elkergetem a manókat.
- Hé, hagyjátok a lányt. Majd én segítek neki. - Reméltem, hogy ezzel sikerül valamit elérnem, és lám, el is mentek.
- Szia, Wolgast vagyok. De hívj csak Wolnak, vagy Wolginak, vagy ahogy akarsz. - és a szokásos vigyor a végére. Tényleg mindig így kezdem az ismerkedést. Valamit újítanom kéne, mert ez már kezd elcsépeltté válni.
- És az a hézag, hogy aranygaluskát sütök. Mindjárt kész, csak pár perc a tésztának, a sodó meg... Óh, a sodó! - és futottam is a fazékhoz. Szerencsére nem égett oda, és ki sem futott.
- Ha éhes vagy, megosztozom veled szívesen. Nem szoktam kis adagokat készíteni.
Még mindig nem esett le, hogy talán hülyének néz a jelmez miatt.
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Wolgast Bellafonte
Írta: 2014. szeptember 1. 15:59
| Link

Szerencsére a nyúljelmezes srác elhessegeti a manókat, és békénhagynak.
- Köszi. Furcsák ezek a manók. Amivel legutóbb találkoztam egy ismerősnél, az inkább volt morgós, mint segítőkész. - mondom, majd hallgatom a bemutatkozást. - Üdv. Moondance vagyok de csak Sky - nak szoktak hívni. - Mutatkozok be én is. - Mi ez a jelmez őrület? Kezdem diliházban érezni magam. A folyosón is összefutottam pár fura alakkal. - mondom, és lazán felülök az egyik aztalra. Csak figyelem, ahogy odaszalad a tűzhelyhez. Gondolom elfelejtette. - Kösz, nem. Éhgyomorra nem édességgel kellene kezdeni. Már vagy két napja nem ettem. Valahogy azt mindig elfelejtem. - mondom vállat vonva, majd felkelek és elkezdek kutakodni, hogy mi merre van. Hogy végre összedobjak egy szendvicset.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. szeptember 12. 23:44
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Sky
Írta: 2014. szeptember 1. 16:31
| Link

A lányt Moondance-nek hívják, de Skynak szólítják. Fura. Felült egy asztalra, aztán a jelmezes emberekről beszélt. Már majdnem válaszoltam neki, hogy én sem értem, hogy miért vannak beöltözve, amikor észrevettem, hogy rajtam is jelmez van.
- Igazából én sem értem még ezt a beöltözős dolgot. Én csak úgy viccből vettem fel, meg hogy egy kínos helyzetből átlépjek egy másikba.
Sky tudatta velem, hogy nem szeret éhesen rögtön édeset enni.
- Fura, én mindig édessel nyitom a napot is. Mást nem is kívánok, ha nincs regelire valami édes, akkor kihagyom a reggelit. De aztán ebédre megeszek bármit, ott már nem válogatok. Nem bírnám ki evés nélkül. És neked is enned kéne, mert ilyen kis pöttöm maradsz. - kinyújtottam a nyelvem, aztán elmosolyodtam. Én sem voltam mindig ilyen magas. De nem is a sok evéstől nőttem meg... Bár, lehet, hogy az is közrejátszott. De inkább a gének miatt.
- Én viszont amint kész lesz, elkezdem elfogyasztani. Maradni fog neked is, ebben biztos vagyok!
A sodó elkészült, és a tészta is már kezdett szép aranybarnára változni. A sütés a leggyönyörűbb varázslat a világon.
Mesélj valamit magadról! Ki vagy, honnan jöttél, ilyesmiket. Csak hogy teljen az idő. - Álltam, és néztem, hogyan kutakodik a szekrényekben hozzávalók után kutatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Wolgast Bellafonte
Írta: 2014. szeptember 1. 16:55
| Link

- Érdekes dolog. Mondjuk én soha nem értettem ezt a beöltözősdit. - mondom és közben összeszedek mindent, ami a szendvicshez kell. De hirtelen megállok és rápillantok. - Hogy is mondtad? Nem értettem kristálytisztán. - fordultam felé egy erőltetett mosollyal. Nem szeretem, ha a magasságommal piszkálnak. - Teljesen normális a magasságom. - teszem hozzá, majd folytatom a kaja készítését. - Szeretem az édességet. De nem esik jól éhesen. Amúgy köszi. - mondom, majd elgondolkodom, mit is mondhatnék. - Hm. Moondance Williams a teljes nevem és Nome - ból jöttem. Alaszkából. - kezdek bele a mesébe. - Anyámmal utazgatok a világban. Észak - Amerika nagy részét bejártuk. És Európában is jártam már pár helyen. Van egy Malamutom, a Démon névre hallgat. - mondom ezzel befejezve a történetem. - Te jössz.  - teszem hozzá, és ránézek. Közben még a szendvicset is befejezem. Majd visszaülök az asztalra.  
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. szeptember 12. 23:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Sky
Írta: 2014. szeptember 4. 23:15
| Link

- Nyugi, én vagyok túl nagy, te teljesen normális magasságú vagy - kacsintottam rá. Igazából innen föntről mindenki ugyanakkorának látszik. Csak a szín változik.
Nem utasította vissza a kérésemet, hogy meséljen magáról. Amerikait még szerintem nem ismertem soha. De vajon mi az a Malamut?
- Az én nevem Wolgast Sykes Bellafonte. Apám francia pék, anyámmal ide költözött Magyarországra. Szeretek sütögetni, kutyát sétáltatni... Ja igen, van egy kutyám, Negró. Pff, nem is tudom, mit mondjak még. Bal kezemmel megvakartam a tarkóm.
Beleszagoltam a levegőbe, aztán kivettem a kemencéből a tésztát. Gyönyörűen aranybarnára sült. A sodó is elkészült, mindet az asztalra tettem.
Tudod, mit? Megvárlak. - A gyomrom elégedetlenül kordult egyet, de nem törődtem vele. - Ráérek, hisz nem ma fogok meghalni.
De vajon mikor? Már napok óta nem jutott eszembe az ígéret. Már kezdem azt hinni, tényleg csak egy álom volt. Azért még óvatos vagyok, de már kezdek felhagyni vele.
Leültem, és néztem, ahogy Sky összeállítja a kajáját, és nekikezd az evésnek. Halál. Olyan távoli dolog. Olyan idegen. Mintha nem is létezne, mintha csak egy mese lenne, amivel a gyerekeket szokás ijesztgetni. Persze tudom, hogy mindenki meghal egyszer, de én még nem. Még nem halhatok meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Wolgi
Írta: 2014. szeptember 4. 23:28
| Link

Csak mosolyogva folytattam a kaja összeállítását, majd mikor végeztem, szokás szerint az asztalra ülök, hogy ott fogyasszam el az ebédem. Közben figyelmesen hallgatom Wolgi ’’ meséjét’’
- Negró? Milyen fajta a kutyád? – kérdezem tőle, mert hirtelen más nem jut az eszembe. – Mert mint mondtam, az enyém egy malamut. Alaszkai szánhúzó. Bár ő egy menhelyről van, de gyorsan tanul. Ha minden jól megy, idén télen már részt vehetünk a junior szánhúzó bajnokságon. – mondom neki mosolyogva két falat között. – Ugyan, egyél nyugodtan. Én ezt megeszem és jól is lakok. Nem kell rám várnod. – teszem hozzá. Majd kicsit szúrósabban nézek rá, mikor a halált emlegeti. – Ilyesmivel még viccelni sem szabad. – szólok rá, bár nem bántásból. Nem szeretek ilyesmiről beszélni, mert már láttam csúnya dolgokat, amiket szívesen kihagytam volna. – Tudsz valami hangszeren játszani? – kérdezem csak, hogy tereljem a témát.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. szeptember 12. 23:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Sky
Írta: 2014. szeptember 21. 15:21
| Link

A kutyás téma felkeltette az érdeklődését.
- Negró egy kuvasz-labrador keverék. Nem kifejezetten okos, de nagyon barátságos. Ennél többet nem volt kedvem mondani, mert teljesen lényegtelen lett volna. Néztem, ahogy az asztalon ülve majszolja a szendvicsét, aztán engem is evésre biztatott. Ellenkezni akartam, hogy de, megvárom, de aztán azt mondta, hogy ő úgysem enne belőle.
- Ugyan, kóstold meg! Jó, eszem belőle addig, de frissen a legfinomabb. Én vagyok a levitás konyhamester, nem hagyhatsz ki egy ilyen ajánlatot! - mondtam vigyorogva. Még soha nem utasították vissza amit sütöttem, nem is véletlenül. De állítólag a kakaós csigám a legjobb mind közül.
A halál téma érzékenyen érinti, úgyhogy megfogadtam magamban, még csak véletlenül sem fogok ilyeneket mondani előtte. Néha előtör belőlem ez a sötét humor, de a jelenlétében inkább visszafogom magam.
Gyorsan valami új téma felé akartam mozgatni a beszélgetést, de Sky megelőzött.
- Csellózom. Nem vagyok egy nagy virtuóz, de megy. Emellett énekelek. Vagyis... énekeltem, amíg muglik között éltem. Kórusban. És te játszol valamit?
Felötlött bennem egy kérdés, és rögtön fel is tettem.
- Amúgy fura neved van. Nagyon szép, de szokatlan. Miért így neveztek el?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Wolgi
Írta: 2014. szeptember 22. 19:16
| Link

- Démon is a nevével ellentétben nagyon barátságos, de fokozottan figyelnem kell, rá mert még csak egy éves és, oda kell figyelnem a kiképzésére. – Mondom egy halvány mosollyal, evés közben majd nagyot sóhajtok az erősködése miatt. – Rendben van, megkóstolom. Mondom, de azért szép nyugodtan megeszem az ebédemet. A halál téma tényleg érzékenyen érint. Gyerekként láttam olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. – Többek között én is csellózom. De játszok még zongorán és gitáron, de elkezdtem dobolni is.  De énekelni is szeretek. – Mesélem neki. Majd kicsit meglepődök a kérdésén.  – Hmm… a nagyszüleim azt mesélték, hogy pám adta a nevem, mert mikor születtem egyszerre volt telihold és lehetett látni az északi fényt. – mondom kicsit elgondolkodva. – A Sky – t meg azért kaptam mert mindig az eget figyeltem, és már kiskoromban imádtam a seprűvel száguldozni. – Teszem hozzá vigyorogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 16. 22:39 | Link

Lavia

Jared meglehetősen komótosan és kissé morcosan érkezett meg a konyhába. Valamiért az Eridonban nem voltak hozzávalók, talán mert a manóknak volt túl sok dolguk így vacsoratájt, vagy csak valami akadályozta a szállítást, ki tudja? A lényeg az volt, hogy a fiú kénytelen volt lemenni a hosszú lépcsősoron ahhoz, hogy ételhez jusson, ami nem tetszett neki. Ráadásul annyira tele volt a Nagyterem, hogy meg se próbált bemenni, mert nem kívánt idegenekkel társalogni, így végül a konyhában kötött ki.
Igaza volt, tényleg nagy volt a nyüzsgés, így nem is zargatta a manókat, inkább csak kinézett magának egy üres konyhapultot, és teljesen véletlenszerű hozzávalókból összedobott egy szendvicset. Volt benne minden, az alap kenyérszeleten vaj helyett ketchup, szalámi, sajt, főtt tojás karikák és olívabogyó. Forró teát töltött még bögrébe, aztán leült egy sarokban, mert a tányért és a poharat nem akarta kivinni a konyhából, és amúgy is nehéz lett volna végigegyensúlyozni a helyiségen, miközben apró termetű lények rohangálnak körülötte.
Utolsó mozdulattal még egy kupac szalámit csomagostul zsebre is vágott, arra gondolva, hogy jó lesz majd Sherlocknak. Egyelőre még túl éhes volt ahhoz, hogy eszébe jusson, hogy a testvérének is vigyen enni, de talán majd még észbe kap, mielőtt visszaindul a körletébe...
Nem teketóriázott sokat, neki is látott hát az evésnek, mert hosszú volt a nap, és még várt rá egy kupac írnivaló is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 17. 15:27 | Link

Jared

A mai sem volt különb a Rellonban töltött eddigi napjaimhoz képest. Olvastam, aludtam, a cicámat zaklattam és próbáltam felfedezni a házunk nyújtotta lehetőségeket. Nem sok mindenre jutottam, azon kívül, hogy Marki bácsinak megcsináltam egy pályázatot, de aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy hatalmasat korog a gyomrom, jobb ötlet híján a Nagyterem felé vettem az irányt. A hónom alá vágtam a Sherlock Holmes kötetemet, amit terveztem, hogy olvasni fogok, aztán szedtem a lábaimat, meg sem állva odáig. Ott viszont amint bekukucskáltam a terembe, mélységes fájdalommal tudatosult bennem, hogy rettenetes a tömeg. Ilyen társaságban, ami rengeteg zajjal jár, az embernek nincs kedve olvasni, csak minél hamarabb végezni, hogy még a fejfájás előtt elhagyhassa a helyszínt. Én legalábbis így éreztem, szóval elhatároztam magamat, hogy elinduljak a konyhába. Nem volt könnyű eset, mert a portrék ma kivételesen figyelmesek voltak, hegyezték a fülüket és szélesre nyitották festett szemeiket, hogy tágra nyílt orrlyukakkal kiszagolhassák a legfrissebb pletykákat. Miután nagy nehezen sikerült átverekednem magamat az "őrökkel" teli folyosón, belöktem az ajtót és körbenéztem a konyhában. Elsőre semmi furcsát vagy oda nem illőt nem vettem észre, minden a megszokott volt. A manók fel-alá rohangáltak, hogy minden rendben legyen a vacsorával, én pedig egy kecses mozdulattal lenyúltam egy kis fürt szőlőt az egyik előttem elrohanó tálcáról, ami alatt vélhetően valahol volt egy manó is. Ebben már nem voltam annyira biztos, de valószínű, hogy ott volt. Az egyik szolga végül odajött megkérdezni, mit szeretnék, mire közöltem, hogy éhes vagyok és a Nagyteremben már kevés hely van, nem akartam őket megzavarni. Nem volt teljesen igaz, de a manó már szedte is a lábát és szerzett nekem egy nagy tál levest, amit megköszöntem, majd ülőhely után kerestem. Akkor szúrtam ki egy ismerős arcot, szóval arra vettem az irányt és óvatosan lecsüccsentem mellé egy kanállal.
 - Rég láttalak, Jared. Mi újság? Hogy van Sherlock? - kérdeztem derűsen, nekilátva a levesemnek. Furcsa volt, így, macska nélkül, de valószínűleg csak azért tűnt így, mert legutóbb a cica kapcsán találkoztunk.
 - Oh, ne haragudj, bunkó voltam. Nem zavarok? - kérdeztem felpillantva rá sűrű, zavart pislogással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 19. 23:06 | Link

Lavia

A mindent bele szendvics finomabb lett végül, mint azt képzelte volna. Noha tényleg teljesen esetlegesek voltak a hozzávalók, jó ízűen nyammogott rajta, azzal a biztos tudattal, hogy ha már ez ennyire remekül megy, akkor éhen halni egyhamar biztosan nem fog. Valahol a szendvics felénél jutott eszébe, hogy valóban vinni kéne Garynek is, de annyira felerősödött a sürgés-forgás a konyhában, hogy most már nem sok esélyt látott rá, hogy ilyesmivel szórakozzon, amíg kicsit le nem csitulnak a dolgok.
Éppen ezért nem is sietett különösebben, hanem csak ráérősen rágicsálta a szendvicse sarkát, jobb dolga nem lévén. Igazából fel sem tűnt neki, hogy valaki más is bejött a helyiségbe, mert teljesen elbambult azon, ahogy az egyik manó a tejszínhabot verte. Komolyan nincs erre egyszerűbb mód, tényleg kézzel kell csinálni..?
Mikor aztán valaki megszólalt mellette, igencsak meglepődött. Felnézve a már ismerős macskás lányt, Laviát látta meg, kezében egy tál levessel.
- Semmi különös. Nagy volt a tömeg odafent, úgyhogy inkább ide jöttem vacsorázni - válaszolt a kérdésre. - Sherlock fent van az Eridonban, és szerintem épp azzal szórakozik, hogy kirágja egy mancsa ügyébe kerülő zokni sarkát - mosolyodott el halványan, mert szinte biztos volt benne, hogy valóban ez a helyzet. Az állatnak mostanában mániái lettek a zoknik.
- És Sebastian merre kószál? - érdeklődte aztán ő is, mert hiányolta a szép nagy kandúrt.
Aztán ahogy a lány rádöbbent, hogy talán kellemetlenséget okozott, a fiú megrázta a fejét.
- Dehogy, ha akarsz nyugodtan egyél velem - válaszolta, bár arra azért nem vetemedett volna, hogy a szendvicsét is felajánlja, mert túlságosan ízlett neki. - Te sem szereted az ekkora tömeget? - bökött aztán a fejével a Nagyterem irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 24. 18:05 | Link


Először nem úgy tűnt, hogy észre vett volna. Vagy nem figyelt, vagy csak egyszerűen nem akart tudomást venni a jelenlétemről, így elpillantottam abba az irányba, amerre ő nézett. Ott egy manó vert tejszínhabot hatalmas elánnal, amin kicsit azért ledöbbentem. Mint valami eszelős sorozatgyilkos, csak habverővel. Miért nem szerez olyan mugli izét? Azt hiszem mixer volt a neve, vagy valami hasonló. A magyar nyelvvel néha még akadnak gondjaim. Lebiggyesztett szájjal vállat vontam, majd Jaredre néztem, aki mégiscsak észrevette, hogy ott ácsorgok. Meglepettnek tűnt, mintha nem számított volna rám, amit meg is értek, hiszen nem voltam annyira gyakori jelenség errefelé. Mindössze annyi volt ma a bajom, hogy nem volt kedvem a tömeghez, meg ahhoz, hogy ötször könyököljenek az oldalamba csak az leves elfogyasztásának ideje alatt. Mint kiderült, őt is a nagy népsűrűség vezérelte ide a konyhára, ahelyett, hogy a Nagyteremben evett volna. Halkan felnevettem a zoknis megjegyzés miatt, de tudtam, mit él át, hiszen az én cicám is hasonlóan cselekedett egy időben, csak ő harisnya-fetisiszta volt.
 - Részvétem a zoknik ügyében, de át tudom érezni a helyzetedet, ne aggódj - vontam vállat halkan kuncogva. Nem kívánom vissza azt az időszakot, bár nagyon aranyos egy szőrmók volt Seb akkoriban. Mikor visszakérdezett a cicámra, elgondolkozó fejet vágtam, majd hunyorítottam. Nehéz kérdést tett fel a számomra, de nem volt megoldhatatlan azért...
 - Ha igazat akarok mondani, akkor azt kell mondja, hogy sejtelmem sincsen. Legutóbb a Sárkánylakban láttam, a barátnőjével, Sierrával, de hogy azóta hová tűnt, arról sejtelmem sincs. Szerintem megint összeszőrözi a párnáimat - vágtam egy fintort, mikor eszembe jutott, milyen érzés éjszaka arra kelni, hogy a macskaszőr csikizi az orromat. Ha van valami, amit nem szeretek, akkor az ez az érzés.
Aztán közölte, hogy nem zavarja a társaságom, ami azért megnyugtatott, így csendesen letelepedtem nem messze tőle és a tányért az ölembe téve lassan enni kezdtem. Nagyon finom volt és mivel ebédet nem sokat ettem, már nagyon éhes is voltam egy ideje. A kérdése a Nagytermet illetően nem ért váratlanul. Gyorsan megráztam a fejemet, mintegy válaszként.
 - Semmi bajom nincsen a tömeggel, mert London a zsúfoltság fővárosa. Azt viszont nem bírom, ha evés közben össze-vissza lökdösnek, akkor eszek inkább itt
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 26. 20:35 | Link

Lavia

Mosolyogva bólintott egyet. Sejtette, hogy a lánynak is lesznek hasonló tapasztalatai, elvégre a macskák híresek arról, hogy képesek galibát csinálni, az övé pedig még külsőre is született csínytevőnek tűnt. Sherlock ennél azért valószínűleg jóval nyugodtabb lesz felnőtt korára, most viszont még bőven benne jár a kölyök létben, és ezzel meg is van magyarázva a viselkedése. Persze az is tény, hogy Jared bár morgott és mérgesnek tűnt, mikor a fent említetthez hasonló galibák történtek, de belül igazából remekül szórakozott a szőrös kis jószágon, még ha kevéske holmijukat is vágta esetleg tönkre.
- A te cicád szabadon mászkál a házban? - ütődött meg azért egy kicsit Jared, mert néha ugyan látott egy-két jószágot, de azokkal vagy ott volt a gazdájuk is, vagy szimplán úgy vélte, hogy kiszöktek. Igaz, Sebastian már felnőtt állat, de neki nem nagyon állt szándékában ennyire szabadjára engedni Sherlockot később sem. Igaz, a fiú mit sem tudott arról, hogy hogyan is érdemes leginkább macskát tartani, mert csak lassan szokta, egyáltalán lehet kedvence.
Miután megnyugtatta a lányt, hogy biztosan nem zavarja a jelenléte, Lavia kényelmesen elhelyezkedett, és beszélgetni kezdtek, immár nem csak macskákról.
Először a tömeg került terítékre, és hogy ki miért is eszik a konyhán. Jarednek csalódnia kellett, azt hitte, hogy hasonló emberbe botlott, mint ő maga, de a lány úgy nyilatkozott, hogy neki nincs baja azzal, ha sokan vannak körülötte, csak azzal, ha nem hagyják nyugodtan enni. Ez mondjuk teljesen érthető, viszont a fiú számára el is vágta a beszélgetés további folyamát. Hamar újabb témát is vett elő, részben mert nem volt szerencsés Angiláról társalogni számára, másrészt pedig mert azért nem szeretett volna teljes csöndben ücsörögni.
- És, te hányadikos vagy? - kérdezte aztán hirtelen ötlettől vezérelve. Nem rémlett neki, hogy legutóbb ezt is megbeszélték volna, csak a házak témájában volt biztos. Hát, maximum hülyének nézi őt a másik, amiért ennyit sem tud megjegyezni, ha mégis szóba került már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 27. 13:25 | Link


Igazából hatalmas harcot vívtam a rakoncátlan tésztagombóccal a levesestálam közepén. Sehogy nem akart felkerülni a kanalamra, pedig én nagyon próbálkoztam vele, mert éhes voltam és meg akartam enni. Egyszerűen sehogy nem jött össze, így nagyon belemerültem a csatába, melyet oly hevesen vívtam a vacsorámmal. Majdnem elkerülte a figyelmemet a tény, hogy Jared hüledezni kezdett a tényen, hogy Sebastian szabadon mászkál a házon belül. Nem igazán értettem a megbotránkozás okát, de ha egyszer ő ennyire megütközik rajta, akkor biztos, hogy oka volt. Vállat vontam még egy kicsit harcolva a tésztával, majd mérgesen betömtem inkább az egészet és beszívtam a kilógó szálakat. Megrágcsáltam, majd lesunytam a fejemet és visszanéztem rá elgondolkozva.
 - Hát tudod, ő egy elég független cica, még akkor vettem, mikor az országba jöttem és mindenhová követett engem, szinte lépni sem lehetett tőle. Ő azóta is ilyen, ha azt mondom neki, hogy maradjon ott, akkor ott marad, mert hallgat rám - mondtam elgondolkozva, aztán ismét vállat vontam és ismét a levesemmel kezdtem babrálni. Már alig volt, így bekanalaztam a maradék levet és letettem a tányért. Nem maradt ott sokáig, mert egy házimanó lobogó fülekkel felénk rohant és felkapta a tányért, majd ugyanígy szélfútta párnahuzattal és repülő fülekkel visszarohant a helyére. Azt hiszem, talán ő mosogatott.
 - Néha nagyon sajnálom ezeket a szerencsétleneket. Nem igazán értem, miért nem csinálnak néhány varázsigét, ami megkönnyítené a dolgukat... Bár azt hiszem, hogy ők boldogok így - jegyeztem meg a manó után pillantva, aztán visszanéztem Jaredre, aki még a szendvicsét fogyasztotta. Én gondolkoztam rajta, hogy ennem kéne még valamit, de aztán elvetettem az ötletet. Sejtettem, hogy kissé elvágtam magam a kijelentéssel, hogy nincs bajom a tömeggel, de nem gondoltam volna, hogy rögtön elhallgat és utána egy ideig meg sem szólal. Mélyet sóhajtottam, majd a plafont bámultam egy kis ideig. A kérdése némiképp kezdeményezésnek tűnt, hogy mégse üljünk itt ilyen csendben, szóval megpróbáltam a lehető leggyorsabban normális választ kiagyalni.
 - Most vagyok másodikos. Szóval nem vagyok itt sokkal régebb óta, mint te, csak egy év előnyöm van - nevettem fel halkan. Elvégre mindenki azt hitte, régebb óta vagyok az iskola diákja, pedig egyáltalán nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. október 31. 18:53 | Link

Évi

Egy fárasztó nap után nem volt étvágyam enni, ezért evés nélkül mentem fel a klubhelyiségbe, ahol még tanultam, beszélgettem, aztán hirtelen korogni kezdett a hasam. Remek! Most lettem éhes! Már elmúlt este kilenc óra, a legtöbb diák eltette magát holnapra, hogy frissen tudják kezdeni a holnapot. De én nem akartam éhesen lefeküdni, ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek enni. Kiléptem a toronyból, próbáltam viszonylag halkan, de gyorsan leérni a földszintre, ahol a konyha volt. Párszor már jártam itt, ezért egyből megtaláltam az ajtót, szerencsémre még tanár sem járt a folyosókon. Beléptem a helyiségbe, meglepődtem, mert máskor rengeteg manó szokott is sürgölődni-forgolódni, viszont most alig volt bent néhány. Amint megláttak hozzám futottak, és egymást túl kiabálva kérdezgették, hogy mit szeretnék. Még gondolkodni sem volt időm, de máris egy nagy asztalhoz ültettek, és mindenféle finomságot adtak nekem.
- Hú, nagyon szépen köszönöm! - mondtam álmélkodva, miközben ők csillogó szemmel várták, hogy mit kérek - Ennyi elég lesz! Köszönöm a segítséget! Nyugodtan csináljátok csak menjetek a dolgotokra!
A manók csüggedten elmentek, mert nem adtam nekik semmilyen feladatot. Körbenéztem az asztalon, mindenféle étel volt előttem, először is egy bögre kakaót szerettem volna inni, amit meg is láttam az asztal közepe táján. Magamhoz vettem, még jó meleg volt, ezért óvatosan ittam meg. Tettem néhány sütit a tányéromra. Miközben a sütim majszoltam, körbenéztem a helyiségben. Megállapítottam, hogy semmit sem változott azóta, hogy itt voltam. Miután az utolsó sütit is megettem, egy nagyot ásítottam, és a fejemet az asztalra hajtottam. Túl lusta vagyok felkelni. A szemem majdnem lecsukódott, de csak majdnem, mert ekkor valaki teljes erejéből kicsapta a konyha ajtaját. Úgy megijedtem, hogy felpattantam a székről. A szemem tágra nyílt, és szaporán kapkodtam a levegőt, megfordultam tengelyem körül, hogy meglássam, mégis ki volt ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. október 31. 19:30 | Link

David

A mai nap is ugyanúgy telt, mint a többi. Korai kelés, tanulás. Egész nap nem is ettem semmit, így csak este értem a konyhába. Mielőtt leindultam megnéztem az időt. Kilenc óra volt.
- Szuper, akkor igyekeznem kell, nehogy elkapjon egy tanár – mondtam magamban és leindultam. Reméltem, hogy nem futok össze senkivel sem a folyosókon, sem pedig a konyhában. Gyorsan meg akartam vacsorázni, aztán végre aludni. Tíz perc alatt leértem a konyhába, de csak azért, mert kerülőt kellett tennem.  Nem tudom, a tanároknak minek kell kilenc órakor sétálniuk a folyosókon. De mindegy is. Annyira megörültem, hogy végre leértem a konyhába, hogy egy kicsit erősebben nyitottam ki az ajtót, mint kellett volna. Ezt onnan tudtam, hogy az, aki bent volt kicsit megijedt. Vagyis én úgy láttam, hogy eléggé szívrohamot kaptam arcot vágott. Mikor a srácra néztem, láttam, hogy David az.  
- Oh! Szia! Én azt hittem senki nincs itt. Elég késő van – mondtam. Kinéztem a folyosóra, ott láttam valami alakot a lépcsők felé menni, gyorsan bementem és becsuktam az ajtót. Ezután leültem az asztalhoz. Majdnem éhen haltam. Elvettem egy poharat, megtöltöttem teával és elcsórtam egy szalámis szendvicset. Enni kezdtem. örültem, hogy végre van valami a gyomromban.
- Te hogy-hogy itt vagy? Azt hittem mások már rég alszanak. Meg vagyok nyugodva, hogy ha esetleg bejön, egy tanár nem csak engem kapnak el – szóltam.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. október 31. 20:11 | Link

Évi

Egy kissé meglepődtem, mert akit megláttam nem más volt, mint Évi. Lehet, hogyha nem ő lett volna, akkor lekiabálom az illető fejét, de rá csak egy szúrós pillantást tudtam vetni. Visszahuppantam a székre, és még mindig hitetlenkedtem.
- Szia! Te meg mit csinálsz?! Hallottad, hogy hogyan nyitottad ki az ajtót?! - szóltam megdöbbenve, aztán már nevetve - Azt hittem, hogy valamelyik tanár tudta meg, hogy itt vagyok, és ő ront be...
Mivel kiment az álom a szememből, ezért fogtam még egy sütit és azt kezdtem lassan enni.
- Igazából egész nap nem ettem semmit! - válaszoltam, miközben szememmel figyeltem, hogy mit vesz el az asztalról - Hmm, teát én is szeretnék inni! Epres ízű legalább?
A választ meg sem várva találomra vettem egy poharat, amiben tea volt. Megkóstoltam, de nem epres, hanem citromos ízű volt. Mindegy, nem baj, azt is szeretem. Miközben a teát ittam, figyeltem, hogy mit mond.
- Szerintem már egész sokan lefeküdtek! Hát köszi! - nevettem - Jó fej vagy! Inkább ketten kapjunk büntetést, mint múltkor, mi?
Megittam a teát, már nem fért belém semmi, ezért felkeltem, és odaléptem a hűtőhöz, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Belenéztem, és elálmélkodtam, mert száz meg száz sütemény volt benne.
- Azta! - szóltam - Ezt egy év alatt sem tudnám megenni, pedig én napi négy-öt csokit is megeszek!
Valószínűleg tértágítóbűbájjal növelték meg az, amúgy kívülről teljesen átlagos méretű hűtőt.
- Gyere! Nézd meg! - hívtam oda - Sajnos belém nem fér már más, de te választhatsz magadnak bármilyen finomságot!
Miután kicsodálkoztam magam a hűtőben, megláttam egy ajtót, amit eddig nem vettem észre. Odamentem, beléptem a helyiségbe, ami teljesen üres volt, csak egy manó, állt benn, és hirtelen a kezében termett egy torta. Amikor meglátott, elkezdett magyarázni nekem, hogy azonnal menjek ki, mert ide nem szabad belépnem. Elhúztam a szám, majd gyorsan visszacsuktam az ajtót, mert jobb a békesség, nem akartam veszekedni.
- Na, és mi volt otthon? - kérdeztem, mert emlékeztem, hogy múltkor hazautazott, mert meghalt a nagypapája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. november 1. 10:40 | Link

Eszembe sem jutott a múltkori lebukás a „párbajunk” miatt.
- Pontosan. Múltkor is ketten kaptunk büntetést – válaszoltam. Aztán egy újabb szendvicshez láttam.
-Oh. Milyen süti? – Kérdeztem, mikor David megszólalt és a hűtőhöz hívott. Oda mentem és kivettem egy citromos minyont. Leültem az asztalhoz és a szendvicsem után a minyont kezdtem el enni. Hmm. Nagyon finom volt. Kicsit eszembe jutatta az otthoni sütiket. David következő kérdése is az otthonhoz kapcsolódott.
- Semmi különös. A szűk család volt ott. Nyugodt kis szertartás volt – válaszoltam. Nem nagyon szerettem a nagyapám haláláról beszélni. Próbáltam elterelni a témát, amilyen gyorsan csak tudtam.
- Itt volt valami, amíg nem voltam? – Próbálkoztam. Nagyon reméltem, hogy veszi az adást és inkább az itt történt dolgokról kezd el mesélni. Örültem, mikor elkezdte az itt történt dolgokat mesélni.
- Várj egy percet! – Suttogtam. Halkan az ajtóhoz mentem és hallgatóztam. Kíváncsi voltam, hogy van-e valaki az ajtó előtt.  Kinyitottam az ajtót, de senki sem volt ott.
- Ez furcsa. Pedig úgy hallottam, mintha járkált volna itt valaki - magyarázkodtam, David furcsa arc kifejezésére pillantva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. november 1. 16:55 | Link

Évi

Miután kitessékeltek a fura helyiségből, visszaültem az asztalhoz. Évi kivett egy minyont, és azt kezdte el enni. Kezemmel lepöcköltem egy morzsát a kardigánomról, miközben hallgattam, hogy mit mond. Éreztem a hangján, hogy nem szívesen beszél a nagypapája haláláról, meg aztán gyorsan témát s váltott.
- Ööö... nem sok minden. Nekem volt egy fura ügyem... elég szerintem annyi, hogy Ausztráliában kötöttem ki, meg történt ott nem éppen kellemes helyzet velem - meséltem neki lehajtott fejjel, mivel ez a téma meg nekem nem volt kellemes.
- Szegény Maróti tanár úr is meghalt! Nagyon meglepett a hír, hiszen nem volt annyira idős! Viszont Lin visszajött a kastélyba, hogy átvegye a tanár úr helyét! - mondtam, miközben figyeltem, hogy mit csinál. Megkérte, hogy maradjak csendben, kissé felhúztam a szemöldököm, kérdőn néztem rá. A lány felállt és kinézett a folyosóra, majd magyarázkodni kezdett.
- Nem gond! Legalább figyelmes vagy! - nevettem, majd fogtam a tányéromat, meg a bögrémet, és a mosogatóhoz vittem. Hirtelen ott termett egy manó, kikapta a kezemből a bögrét, meg a tányért, és gyorsan elkezdte mosogatni azokat.
- Köszönöm - szóltam meglepetten, majd Évi felé fordultam - Te mikor érkeztél meg? Mostanában nem is láttalak.
Megkívántam én is egy minyont, ezért odaléptem a hűtőhöz, és vettem magamnak egy csokisat.
- Hm, ezt meg kell kóstolnod! Isteni! - szóltam teli szájjal.
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. november 1. 16:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. november 11. 21:49 | Link

Lavia

- Hm-hm... Érdekes - hümmögött Jared a szendvicse romjai felett, elraktározva magában az infót, hogy a macskák ilyesmire is rávehetők, már ha a természetük olyan, és valószínűleg csak akkor, ha megfelelő a nevelés. Hát, tény ami tény, ők Sherlockot csak mérsékelten nevelték, lévén azon kívül, amit az állatkereskedésben kaptak szóbeli macskahasználati utasítást, nem sok fogalmuk volt az állatok tartásáról. Jared maga leginkább úgy viselkedett a kis kedvencével, mint ahogy az ember a legjobb barátjával szokott, ennek pedig nem biztos, hogy szófogadó cica lesz az eredménye.
Lavia aztán rájött, hogy mit is bámul a fiú annyira, és hasonló gondolatoknak adott hangot, mint amik az ő fejében is forogtak.
- Nem hiszem, hogy kevésbé lennének boldogok akkor, ha nem szakadna le a habverésben a karjuk - jegyezte meg a fiú halkan, miközben régi manójukra gondolt, akinek nem egy sérelmet el kellett szenvednie az apjuktól. Azóta rokonszenvezett a kis lényekkel, mióta ilyesmit látott, mert valahogy át tudta érezni a helyzetüket, még ha szolgaságra soha nem is kényszerítette senki.
A hosszúra nyúlt csönd után Jared új témával jött elő, és a másik kapott is az alkalmon, hogy folytathassák a beszélgetést.
- Tényleg? Idősebbnek gondoltalak... - szaladt ki a száján, de nem megbántani akarta a lányt, pusztán csak őszinte volt, mert legalább negyedikesnek hitte a másikat. Nem igazán volt mondjuk lényeges a lány kora, legalábbis nem abból a szempontból, hogy akar-e vele a továbbiakban is szendvicsezni, pusztán csak nem volt jobb ötlete arra, hogy mit beszéljenek.
Közben aztán végzett is az étellel, és lassan szedelőzködni kezdett.
- Még csinálok egy ilyet a testvéremnek is, utána viszont megyek, ha nem gond - utalt a szendvicsre, és ha a lánynak nem volt súlyos ellenvetése, akkor neki is állt, hogy Gareth-nek is elkészítsen egy mindent bele szendvicset. A munka végeztével aztán újra Laviához fordult.
- További jó étvágyat, és remélem még találkozunk! - mondta udvariasan, aztán távozott, hogy újra bevehesse magát a szobájuk mélyére a könyvek közé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. november 14. 17:43 | Link

David

- Tegnapelőtt este érkeztem vissza – válaszoltam David kérdésére, aztán visszaültem az asztalhoz.  
- Van citromos? Olyat kérek – mondtam, mikor David megemlítette a minyont. felkeltem és a hűtőhöz mentem. Kivettem egy kis minyont, nem mertem nagyobbat venni, mert eléggé jóllaktam és nem akartam rosszul lenni. Visszaültem az asztalhoz és a manókra néztem. Elég sokszor elgondolkodtam rajta, hogy vajon tényleg ennyire élvezik-e, hogy megcsinálhatják az emberek dolgát, vagy csak megszokásból és félelemből teszik-e? Ahogy láttam ezek a manók tényleg szerették a munkájukat. rápillantottam az órámra.
- Már ennyi az idő? – kérdeztem ásítva és felkeltem a székről. Nem figyeltem és véletlen meglöktem egy manót, akinek rengeteg tányér volt a kezébe. A manó, David és én egyszerre kaptunk a tányérok után. Mindhiába. A tányérok leestek és összetörtek.
- Nagyon sajnálom – mondtam. Ez voltam én. Szegény manó csak állt és felszedegette a törött darabokat.
- Várj! Hadd segítsek! – kértem és elkezdtem szedni a darabokat.
- Nem! – Sipított rám a manó. Megijedtem a hirtelen magas hangjától. Védekezően felemeltem a kezemet.
- Rendben! Nem nyúlok hozzá – hátráltam a manótól.                      
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. december 1. 18:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. december 28. 23:14 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
Egy délutáni órában...

Végigkocogtam a falutól egész idáig, így nem volt meglepő a fáradtságom, amikor megláttam az előttem álló lépcsőfokokat. Azon voltam, hogy inkább visszafordulok, mert nem kell nekem az az könyv, de nem hagyhattam itt, szóval... Egy sóhajjal indultam fel a lépcsőkön és egészen a szobámig meg sem álltam, a becsületemre legyen mondva. Amint a kezem ügyébe került a könyv, akkor kisiettem a szobából és átsietve a klubhelyiségen köszöntem pár ismerős arcnak, majd rohantam le a lépcsőn. Kellemetlen egy idő volt odakint, nem szerettem volna sokáig várni azzal, hogy visszamenjek. Leérve a földszintre azonban megfogalmazódott bennem egy gondolat, így úgy döntöttem, hogy bevetődöm a konyhába egy forró teáért és majd utána megyek vissza Gracehez és az állatokhoz. Persze ez eszembe juthatott volna még fen is, hiszen ott is volt konyha, de az biztosan nem az én stílusom lett volna. Szórakozottan sétáltam a konyháig, nem törődve azzal, hogy itt nem szeretik a tanárok, ha zargatjuk a manókat.  Belökve az ajtót körbepillantottam, majd beléptem és éppen hogy sikerült az egyiknek elkerülnie a velem való ütközést.
- Bocs! - mondtam és beljebb sétáltam, ám a manósereglet ekkor szúrt csak ki igazán és felém indultak. Már megszoktam, hogy errefelé majdnem a nyakukat törik azért, hogy kiszolgálhassanak, így hagytam magam az asztalhoz vezetni és leülve megmondtam, hogy én csak egy teáért jöttem. Erre vagy három elrohant, míg a többi még engem bámult, ami kicsalt belőlem egy mosolyt. - Oké, egy süti még elfér mellé. - mondtam az előttem állónak és elrohant, míg a többiek visszatértek a munkájukhoz. Míg ők a teámmal és a sütimmel foglalatoskodtak, addig én az asztalra tettem a könyvet és érdeklődve nézelődtem. Nem akartam megzavarni a munkájukat, szóval a tea és a süti után visszasietek a házunkba. Ahogy szemlélődtem a tea is megérkezett a süti társaságában, így megköszöntem a túlbuzgó manóknak, majd belekortyoltam a forró teába. Imádtam ide bejönni, már ha volt rá időm és nem saját magam akartam megcsinálni az ételt, vagy a teát. Olyankor egész jó volt betérni ide és figyelni a sürgölődő társaságot. A sütire emeltem a tekintetem, majd magamban megjegyeztem, hogy lehet vinnem kellene magammal is. Ezen morfondíroztam egy kicsit, majd egy újabbat kortyolva a teámból eldöntöttem, hogy fogok vinni belőle és majd megkérdem a manókat. Biztosan örülni fognak neki, hogy megkérem őket megint valamire. A könyvre pillantottam, amit letettem magam mellé és elvéve onnan belelapoztam. Úgy tudtam, hogy az a másik könyv nem jól van megírva... Felsóhajtva tettem le a könyvet kinyitva magam elé és beleolvastam, hogy megbizonyosodhassak róla miben más az ide leírt és az ottani könyv. Az már biztos volt, hogy amit otthon olvastam annak az írója teljesen másképp képzeli el a dolgot, de ki tudja... még nem járok egyik könyvnek sem a végén.
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. január 2. 11:41 | Link

Vasil Dimitrov
[zárt!!]

A sok tanulás megfekszi az ember gyomrát, éppen ezért Michelle nem ment haza a faluba végül. Beásta magát a Rellonba, régi szobájába és ott kezdett neki a tanulásnak. Szobatársai nem nagyon zargatták, jobbára mind leléptek a szünet miatt, ez pedig épp kapóra jött neki. Nem volt semmi, ami elterelje a figyelmét. Mígnem egy gyönyörű napom gyomra korgása már olyannyira idegesítette, hogy nem tudta tovább a helyén ülve várni a következő fejezet végét, félbe kellett hagynia. Ebből következik, hogy Venant leányunk amúgy is puffogós hangulatban volt, de ez csak rátett egy lapáttal, így puffogósról ágyútüzelősre váltott. Mi valahol itt kapcsolódunk be az eseményekbe.
Szőkeségünk nagy elánnal indul meg a konyha irányába úgy este 8 körül, a Nagyterembe ugyanis lusta volt elcaplatni. Ki fog ennyi ember között kajálni? Tömegverekedés a jó falatokért, hangzavar, csak a feje fájdulna meg. Kell az neki ilyen tanulmányi hajtós időszakban? Szóval ezért halad most a manók birodalma felé, lehetőleg minden ismerős elől elbújva. Öltözetét tekintve nem vette hivatalosra a figurát, farmerben, tornacipőben és egy V kivágású pólóban halad előre, haja vállára omolva lengedezik a menetszél következtében.
A helyiséghez érve partihomokot megszégyenítő lazasággal nyit be és szinte rögtön el is lepik a manók, akik mindent akarnak tőle. Kis túlzással a csillagokért is elmennének, ha Michelle azt kívánná, enne egy kis Mars földet. De ki kíván ilyet? Na mindegy. Michelle hosszú listát ad le kajákból, olyasmivel rajta, mint csokoládétorta - nagy és egész! -, krumplifőzelék, krumplipüré, rántott sajt, milánói, gyümölcsleves, szóval minden, mi szem-szájnak ingere. Ami a legborzasztóbb, hogy a torta kivételével mindezt el is fogja fogyasztani, ismerve cseppet sem kis stílű táplálkozási szokásait. Lehuppan az asztalhoz és várja, hogy a manók sürögjenek, majd az utolsó reménykedő apróságra nézve kér egy kávét - tisztán, feketén -, valamint egy zöld teát ízesítés nélkül úgy, hogy megkapja a cukrot, mézet, citromot. Elégedetten dől hátra, és szinte rekordsebességgel kapja meg a koffeinadagját. Azt kortyolgatva figyeli a manókat. Jó lesz ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 2. 13:35 | Link


Két nap telt el, amióta megérkezett, és bár nincs rossz tájékozódási képessége, a kastély állandóan kibabrál vele. Nagyon sok helyen járt, de gőze sincs, hogy hogyan jutott oda, sőt alig-alig tudja még az utat mosdóig is. Ezért aztán nagyrészt a klubhelyiség egy félreeső sarkában múlatja az időt, könyvet olvasva, néha pedig elindul felfedezni a kastélyt. Így van ez most is, kimerészkedett a Navinéből, csak a pálcáját hozta magával. Mivel a szünet és a vizsgaidőszak kissé megritkította a népességet, szellősebb lett a számára a kastély, nyugodtan tud sétálni a furcsábbnál furcsább folyosókon. Néha randomszerűen benyit egy-egy ajtón, mint most is. Azt már tudja, hogy tanítási időn kívül nem kötelező az iskolai egyenruha, de azért be szokta tartani azt, hogy amíg másnak tanítása van, nem mutatkozik normál ruházatban. A mestertanoncoknak egyébként is nagyobb a mozgásterük, amit nagyon üdvözítőnek tart. Ma fekete farmerben és kockás ingben érzi jól magát, meg egy ehhez illő félcipőben caplat a folyosókon, majd benyit egy furcsa helyiségbe. Nagyon sok manó van a környezetében hirtelen, gyorsan rájön, hogy ez valamiféle konyha lehet, ráadásul meg is rohamozza az egyik azzal, hogy mit szeretne, mert van minden. Mivel egészen éhes, ezért kér egy kis sopszkát, meg сирене sajtot, és ha már ilyen kedvesek, akkor legyen inkább sajttál. Egy kevés halat is szeretne enni. Nemsokára elkészítik neki, addig pedig üljön le Michelle mellé, mondják neki. Ennyire szerencsés nem lehet, gondolja, de azért megnézi magának azt a bizonyos Michelle-t.
pedig ő az, ezért el is mosolyodik, micsoda véletlen. Aztán megszemléli, hogy mennyi mindent hoznak a lánynak, nem mondhatja rá, hogy étvágytalan, ráadásul eléggé vékony típusnak tűnik a francia szőkeség.
- Helló Michelle! Vársz még valakit? – köszönti angolul, piszkálva egy kicsit a lányt, ahogy az ételekre mutat. Odalépdel a lányhoz, majd vele szembe megáll.
- Leülhetek? A manók hozzád küldtek, de nem tudtam, hogy te ilyen bélpoklos vagy – kuncog. – Remélem, azért elférünk majd. Mi újság? – kérdezi vidáman, végül is ennél jobb nem is igen történhetett volna vele. Végre egy ismerősebb arc, persze két nap alatt mit vár az ember? Ráadásul ezt az arcot egészen kedveli, meg azt a fura mosolyt, amit Michelle néha előcsalogat magából, mintha valami ritka szexepil lenne. A sajttál hamarosan meg is érkezik hozzá, ő pedig fel is csippent párat. Hazai ízek, szuper!
- Kérsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. január 2. 14:14 | Link

Vasil Dimitrov
[zárt]

A manók sürögnek-forognak, készülnek az ételek, miközben Michelle szép lassan kortyolgatja kávéját. Mennyei egy ital ez, arról nem beszélve, hogy ezzel kitart majd hajnalig. Amint az utolsó korty is legurul, megérkeznek a kért kaják, méghozzá derék mennyiségben. Ha valaki kíváncsi rá, hogy egy nő hogyan képes ennyit enni, csak annyit tudok válaszolni, hogy nézzék meg a Venantot. Néha úgy érzem, mintha a lány egy sertés lenni, aki még a makkot is kikaparja a földből, de aztán arra jutok, szörnyű lenne, ha csak csipegetne. Inkább egyen jóízűen, mint legyen pálca vékony. Ő is ezt gondolja.
Az ajtó csukódik mögötte, de fel sem néz, a gyümölcslevesének felét már be is lapátolta, ami már önmagában is szép adag itt a konyhán. Imádja a minőségi ételt, amit pedig a manók csinálnak, az mondhatni überelhetetlen. Egy ismerős hang üti meg fülét, majd mikor az meg is szólítja, végre felpillant. Leves kivégezve. Szúrós tekintettel mered Vasilra, mikor megszólal.
- Hogyne. Egy kis nyugalmat - szarkasztikusan cseng hangja, de szemét ekkor már a milánóira szegezi és cseréli is ki maga előtt a tányérokat. Éhes emberrel nem lehet beszélni, meg a tanuláshoz is energia kell. Ne feledjük, még három kilót híznia kell, ebből nem enged. Az első falatot felcsavarja villájára, miközben hallgatja a fiút és érzi, hogy a benne lévő pumpa emelkedik. Lassanként szökik a magasba, szinte érzi az egész folyamatot. Megint felpillant, de most már egyenesen gyilkos pillantásokat küld Vasilnak.
- Nem ártana, ha te is megszednéd magad - ez a megjegyzés többféleképpen is érthető, de valamiért egyik sem túl vonzó alternatíva. Mintha közölte volna a navinéssel, hogy vézna, csenevész, szinte már lányos. Rosszal kezdett a mai nap folyamán, annyi biztos. Nem vennék rá mérget, hogy mondjuk még két megjegyzés után sem lesz valami lila Vasil szeme alatt. Itt látszik, hogy Michelle fáradt, ebből kifolyólag ingerült. Bajok lesznek itt még...
- Kösz nem. Tudod, ennyi elég a bélpoklosnak - mutat körbe az asztalon elhelyezett kajákon. Nem mellesleg iszonyúan gúnyos, már fontolgatja, hogy inkább magyarul beszél vagy franciául. Bünti indul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 2. 23:34 | Link


Újra összehozta a sor a veszélyes szőkével, akiről egyelőre nem tudta, hogy veszélyes, csak sejtette. Semmi oka nem volt rá, hogy túlságosan rosszhiszemű legyen vele szemben, pedig a két nap alatt a rellonosokról főleg negatív felhangot hallott. „Kerüld el őket”, „nagyszájúak”, „szemetek” és még megannyi fura jelző volt rájuk. voltak pozitívak is, de Vasil tudta jól, hogy nagyjából mire számíthat majd velük kapcsolatban. Ettől függetlenül Michelle számára még mindig egy vonzó, kedves lány volt, akinek ma nem volt túl jó napja szerinte.
- Nem foglak zavarni, megígérem. Halkan ropogtatok majd – a fiú még mindig viccelt, és a következőekben is megpróbálta még ezt tenni. Minden jó a mai éjjelben, talán még jobban megismerheti a szőkét.
- Tényleg? Lehet, hogy igazad van, mostanában nem ettem túl jól, kissé rossz bőrben vagyok. Na, majd mától elkezdem a dőzsölést - figyelmen kívül hagyja a lány kissé ellenséges modorát, és máris eszik egy kis haldarabot, mert a manók annyira lelkesek voltak, hogy kis katonákat készítettek számára. Egy kisebb darab fogpiszkálóra rátűzdel pár vegyes ételféleséget és máris betolja az arcába, majd kihúzza a fadarabot úgy, hogy az étel a szájába marad. Az ízek összeolvadnak, ő pedig jóleső érzéssel nyeli le a finom falatokat. Ez fantasztikus!
- Jó, ezt is megértem. Én nem hiszem, hogy be tudnám vágni mindezt, de téged nem kell félteni. Jó alakod van, irigyellek, hogy ennyit ehetsz… vagy inkább szedsz egy kicsit fel? Azt mondják, hogy az a jó, ha van mit fogni – kacsint egyet nevetve, majd újabb adag rablónyársat készít, és némi salátát is betermel mellé. Fogalma sincs, hogy Michelle-nek mi áll jól, ő így is túlságosan csinosnak véli, de azt is tudja, hogy a lányok mindig elégedetlenek. Lehet, hogy most kipróbálja majd magát, milyen egy kicsit húsosabban, ki tudja.
- Neked van testvéred? – próbál beszélgetést kezdeményezni, hátha jutnak egy kicsit előbbre is. Hogy miért? Egyszerűen kezdi kedvelni a másikat… vagy inkább a szépsége kezdi egy kicsit a befolyása alá vonni. Mindegy melyik, Vasil jó fej akar lenni éppen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint