36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 14. 22:02 | Link

Ez a mai este az érzelmi kavalkád netovábbja. Igazából szinte köpni nyelni nem tud hirtelen mikor úgy kezelik, mint egy hölgyet. Hisz ő egy manó! Aztán csak megjön a hangja és a felháborodás is vele.
- Mit tetszik képzelni itt. Még hogy egy manót kiszolgálni?! Mit szólnának hozzá a többiek. - a felháborodás a végére inkább sopánkodásba megy át, össze is roskad a padlón és a kezébe temeti az arcát, hisz ilyet még a világ nem látott egy manó, mint hölgy és kiszolgált személy? Ki is tagadnák. Mit kitagadnák, Bibi vonulna önként száműzetésbe vagy inná ki a méregpoharat. Hisz az addig rendben van, hogy ők szabad manók, de akkor is a szolgálat az életük és a legfőbb vágyuk. Félve is tekint körbe, hogy vajon hányan hallhatták ezt a szemérmetlen ajánlatot.
- Ne tessék velem szórakozni kérem, annyira nem erős a szívem. - sopánkodik tovább egyre jobban kékülve-zöldülve. Kiszolgálni egy manót, istenem!
- Tessék szépen leülni és majd én hozom, ami a szíve vágya a kisasszonynak. Még hogy cselédlány. - dohog tovább, mert nem egy könnyen lép át ezen a kijelentésen. A kezére tekintve fedezi fel, hogy a szép rózsaszín kötései narancssárgás árnyalatban pompáznak pár gyümölcsrosttal. Amikor nagy morcosan sepregetett vele a padlón észre sem vette.
- Narancslevet tetszett inni? Hozzak esetleg? Frissen facsarva? Hűtve? Egy kis könnyű vacsorával? - pattan is a padlóról és húzza ki magát, hogy vele aztán minden rendben. Ő egy tettre kész manó. Nem fog ám szégyent hozni a társaira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 14. 22:15 | Link


Szóval a picéresdi sem jöttt be. Bár Alina aranyvérű máguscsalád gyermekre, és otthon van is néhány házimanójuk, akiket bár felszabadítottak, mégis a kúriában lakanak, a lány sosem fog hozzászokni, hogy ezek az apró teremtmények nem fogadják el a segítséget, sőt, mi több egyenesen sértésnek veszik, ha egy boszorkány vagy egy varázsló segíteni merészelne rajtuk. Lina lebiggyeszti szája szélét, és ismét meneteghetőzésbe kezd.
-Ne haragudj Bibi, én nem szerettelek volna megbántani, sértegetni meg pláne nem, illtve szégyent sem szerettem volna hozni sem rád, sem pedig a többi szorgos manóra! Csak tudod és soha nem fogom megérteni, hogy miért baj az, ha egy évben egyszer nektek is pihenőnapot adnak, netán még ki is szolgálnak benneteket... Ne kezd el magyarázkodni, úgysem fogsz tudni meggnyőzni...
Lemondóan legyint, közben helyet foglal. Magában dohog, amiért ismételten ilyen kellemetlen helyzetbe hozta a manót. Bele sem mer gondolni, hogy mit kapott volna Bíborka, ha a társai meglátják a jelenetet. Mé az is megeshet, hogy elüldözték volna őt a kastélyból, vagy kitagadják meg ilyesmi... A szőkeség inkább elhesegeti magától ezeket a gondolatait. Amikor szóba kerül a narancslé, elmosolyodik, és úgy dönt elfogadja, már csak azért is, mert taélán így jóváteheti a mai este folyamán elkövetett számtalán baklövését.
-Igen, azt készültem inni, de hiba esett a számítsába.
Az esett szót szándékosan hangsúlyosabban ejti ki, mint a többit, kicsit elmoslyodik, majd folytatja.
-Hűtve isteni lenne, de nem kérek mellé vacsorát köszönöm!
A mosoly marad. Bár kívülről úgy tűnik ismét nyugodt a szőkeség, belül az értetlenségé és az önmarcangolásé továbbra is a főszerep.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 14. 22:33 | Link

Azért Bibi mégis próbálkozik a magyarázattal, hisz belé nevelték, hogy mi a manó dolga, de azért egy része mégis belülről jön a manó életérzés, hisz Bibi már nagykorú manó, ugyan még éppen csak, de az, és ez valami pubertás utáni dolog lehet, addig még lázadnak a kismanók, hogy ők bizony nem fognak szolgálni aztán mintha egy kapcsolót átkapcsolnának és rendes kismanók lesznek.
- Tetszik tudni egy manónak nincs szüksége pihenőnapra. Sőt, annyi pihenés se kell nekünk, mint egy embernek. És a fáradt manó boldog manó. - jelenti ki elégedetten mosolyogva az akár reklám szlogennek is beillő mondatot. És már sürög-forog készül a narancslé. Egy kis intés és már facsaródik az a levegőben az a narancs, bele egy kirakott pohárba, az utolsó cseppig majd egy elegáns ívben a kukában landol. Még egy kis kavaró mozdulat a pohár felett és látszik ahogy a hidegtől lecsapódik a pohár oldalán a pára. Bibi pedig már majdnem tapsol, hogy sikerült megoldani a feladatot még pedig varázslattal. Persze nem látja az asztaltól, hogy a másik oldalon az egyik manó végezte el a varázslatot, egy másik pedig lefedte Bibit, hogy ugyan ő azt higgye varázsol, de a valóságban bizony nem ő volt. Mindenkinek kell egy boldog pillanat. Már siet is vissza Alinához egy tálcán nyújtva a tökéletesen facsart hűtött narancslevet egy sugárzó mosoly keretében.
- Íme a narancsleve. - szinte madarat lehetne vele fogatni, a két segítő manó pedig elnézően somolyogva tér vissza a munkájához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 14. 22:47 | Link

Bár Alina kérte Bibit, hogy ne is próbálkozzon magyarázatot adni arra, miért jó egy amnónak, hogy nem pihen csak mindig szolgál, és miért jó ez a kihasználás a mágusoknak, a kis manó mégis csak elkezdi mondani. Lina kicsit forrong magában, no persze nem azért, mert kérése ellenére végig kell hallgatnia a másik véleményét, hanem azért, mert nem tudja feléri épp ésszel, hogy miért ne lenne szüksége a házimanóknak pihenőnapra, és miért olyan természetes a mondás, miszerint a "Fáradt manó, boldog manó." Ha tehetné legszívesebben most felrobbanna, igen szó szerint, vagy ami még jobb, utat engedne dühkitörésénekl, majd egy lelkes szónoklatta rábírná az összes manót, hogy dobják le a konyharuhát, kés, poharat, ki mit tart a kezébe, és vonuljanak ki a kastélyból, és éljék úgy az életüket, ahogy szeretnék, és ne úgy, ahogy a társadalom elvárja. Már talán szólásra is nyitná ajkait, mikor észbe kap, hogy elérni úgysem érne el vele semmit, maximum a feldühödött manónép kipenderítené a konyhából, sőt talán még a tiltólistára is felkerülne, és akkor nézhetné magát éhező napjain... Épp ezért csendben lázad tovább...
Olyannyira belefeledkezik gondolataiba, hogy szinte észre sem veszi, hogy a narancslé ott díszeleg már előtte, illetve csodák csodájára Bibi arcán végre megjelent a mosoly. Ez annyira megörvendezteti a lányt, hogy elfelejti az imént még annyira lázas manófelkelés tervét, és megemelve poharát néhány szót szól a mellett toporgó Bíborkához.
-Sosem foglak megérteni benneteket, de annyira örülök, hogy végre mosolyogni látlak, hogy azt nem tudom elmondani... Egészségedre Bibikém!
Azzal nagy kortyokban elfogyasztja az istenire hűtött itókát. Ül még néhány percet, majd mikor a konyha falán elhelyezett órára pillant levegőt is elfelejt venni. Gyors búcsúzásba fog, majd elnyeli őt a sötét folyosó.
-Ne haragudj Bíborka, de mennem kell! Remélem nem haragszol már rám a történetek miatt! Ha nem vagyok terhedre a közeljövőben meglátogatlak majd, de ígérem, hogy nem foglak felborítani és kiszolgálni sem! Jó legyél, vigyázz magadra!

//Köszönöm a játékot, egy élmény volt Grin //
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. július 14. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 14. 22:56 | Link

Nevéhez híven bíbor árnyalatúra pirul a bóktól, nincs ő ahhoz hozzászokva, hogy örüljenek a cselekedeteinek vagy csak arckifejezéseinek. Legtöbbször csak korholó szavakat kap, hogy ezt nem így kell, azt nem úgy kell. Egy manó hogy lehet ennyire önfejű és még sorolhatnánk napestig. De meghajol és szégyenlősen mosolyog miközben magában örömködik, hogy sikerült örömet szereznie és nem tört zúzott hozzá és még ő is egyben maradt és fú, ennyi izgalom elég volt mára. Épp akkor kordul egy nagyot a gyomra mikor Alina felpattan és gyors búcsúzkodásba kezd. Szinte szégyelli, hogy örül annak, hogy a lány magára hagyja és véégre megvacsorázhat.
- Dehogy van terhemre a kisasszony. Jöjjön bármikor, legközelebb lesz süti ha gondolja, de narancslé biztosan. - bólogat hozzá elégedetten. Ez bizony így lesz és pont. Nincs apelláta.
- Viszontlátásra és jó éjszakát kisasszony! - köszön el és mikor kilép a lány az ajtón jön rá, hogy de hisz sütit most is tudott volna adni neki és már temeti is a kezeibe az arcát.
- Buta Bibi, ostoba Bibi! - korholja magát lemondóan. Hát még van mit tanulnia a manómesterségről.

//Bizony, én is köszönöm Smiley //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 6
Írta: 2014. július 16. 12:17 | Link

Ms. Bánkúti


- Köszönöm, jó étvágyat neked is. - nézek az egyetlen árválkodó szendvicsre a kezében, miközben villámat a szám elé tartom. Lehet, hogy ez csak az uzsonnája lenne, mert nem bírt várni a vacsorára? Ha ez így van, akkor ahhoz képest túlságosan vékony, hogy mindig eszik valamit a két főétkezés között. Csücsörítő ajkaim előtt még mindig ott szobrozik a villa, rajta a jó adag csípős babbal és hússal elegyített szósz, arra várva, hogy végre valahára lecsúszhassanak a torkomon, a gyomrom pedig megnyugodjon, hogy nem felejtkeztem el róla egy percig sem és arról sem, hogy meggyötört, amíg idáig eljutottam. Tekintetem még mindig az ebédlő partnerem szendvicsén időzik és gondolataim egyre csak azon járnak, hogy lehetséges-e az, hogy valaki ennyivel jól lakjon. Lehetséges persze, hiszen nem magamból kell kiindulni és abból, hogy jobb napjaimon képes vagyok egy kerek asztalnyi ételt egy levegővételre megenni, máskor pedig csak a keksszel és a teával vagyok jó viszonyban. Ajkaim végre eltávolodnak egymástól, azt étel pedig már forrón landol is a számban, mellék ízként a villa maga után hagyja fémes  és keserű ízt, amit a szószos bab hamar el is vesz. Ám amikor nyelésre kerül a sor orrlyukaim kitágulnak, szemeim elkerekednek és látásom elhomályosodik a könnyektől, melyeket a nyelőcsövemet végigmaró csípősség csal a szemembe. Ha már csípőset rendel az ember, akkor az csípjen tényleg, de szerény véleményem szerint és lehet, hogy még pár iskolatársam nevében is szólhatok, hogy ez a legerősebb falat is átmarná. Villám a tányérban landol, hogy pólóm nyakát megragadva letörölhessem könnyeimet, melyek már az arcomon csordogálnak végig. Apám most büszke lenne rám és minden bizonnyal két nevetés roham között hátba veregetne, lehetőleg olyan erővel, hogy pár csigolyám elmozduljon a helyéről, hogy az ő legifjabb gyermeke olyan ennivalót rendelt magának, amit könnyek nélkül nem bír ki. Pólóm nyakát eleresztve emelem magamhoz a teás bögrét, hogy egy korttyal megpróbáljam eltüntetni azt a maró érzést, amit a bab maga után hagyott. Két korttyal majdhogynem az egész bögrét kiiszom, ám gondolva a továbbiakra és arra, hogy ez a tányér mekkora és mennyire tele van az étellel úgy gondolom, hogy ez a pár cseppnyi tea roppant kevés lesz hozzá. Az érzés lassanként eltűnik és minden visszazökken a normális kerékvágásba, azt leszámítva, hogy ebédlő partnerem valószínűleg vöröslő fejjel nézhette végig a jelenetet, ahogyan próbálom meg-meggyulladó számat lehűteni és egy hajszál választhatta el magát attól, hogy ne hahotázzon az asztalt csapkodva. Kitisztult tekintetem a lány felé siklik, aki háttal áll nekem és a manók sürgését nézi. Hallottam egy tányér eltéveszthetetlen törésének hangját, de ahogy jött a hang úgy ment is. Tettre készen áll az asztal mellett, hátha odaugorhat és segíthet egy szempillantás alatt, de a manók csoportosan szorgoskodva hamar eltüntetik a tányér darabjait és az esetlegesen elpattant szilánkokat is felsöprögetik, hogy baleset ne történjen, senki lábába ne fúródhasson éles tárgy.
- Lehet, hogy meglepődtek volna, hogyha odamész segíteni nekik. Ritkán akad olyan. - nézek vissza tányéromra és veszem a villát a kezembe, hogy a megszámlálhatatlan falatokat gyomromba juttassam. Jó ötlet volt ezzel kezdeni, legalább lesz mi lehűtse. Jobbommal magamhoz húzom a könyvemet és felütöm a szamárfülnél, ami már a sok hajtogatástól hibátlanul kitéphető állapotba került. Szemeim újra a sorokat pásztázzák és képzeletben egy hatalmas ugrással lépek be a történet világába, miközben robotszerűen veszem a számba az ételt, rágom meg és nyelem le. Érzem a forróságot és a maró érzést, de túlságosan távolinak tűnik, ahhoz, hogy jelentőséget tulajdonítsak neki újra. Kezd itt a konyhában is egyre melegebb lenni. Homlokomra apró izzadtság cseppek ülnek ki, amik csípik a megégett bőrömet, villát fogó tenyerem pedig kissé izzad. Mire számítson az ember egy konyhában, ahol megállás nélkül főnek a különböző ételek, hogy időben elkészülhessenek a napszaknak megfelelő fogások és a titokban konyhába járók ételei is? Rápillantok az előttem lévő félig már üres tányérra és egy mozdulattal eltolom magam elől, hogy helyébe léphessen a hideg gyümölcsleves.
- Szerinted létezik olyan, hogy egy démont bele tudnak zárni egy kis porcelán figurába, amit nem lehet eltörni? - teszem fel a kérdést hangosan, ám a címzettre nem nézek rá. Vakon keresem a kanalat az asztalon, kis híján bele tenyerelek a maradék chilisbabba mire sikerül megtalálnom. Lehet, hogy most gyorsítottam fel a lány elhatározásait a szendviccsel kapcsolatban és félig megevett állapotában inkább a szájába tömi, hogy szabadulhasson a konyhából lehetőleg egy olyan helyre, ahol nem érik őt furcsa kérdések a hosszú csendek után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. július 16. 21:22 | Link



Kedvesen mosolygott a másikra, mikor megszólalt, és hasonlóan jót kívánt neki. Annyira akkor nincs elveszve a könyvében, hiszen érzékelte a hangját, de azt se bánta volna, ha nem szólal meg, hisz nem kötelezte rá, nem is akarja. Nem él ő vissza azzal, hogy jelvénye van, hogy prefektus, ugyanolyan lány ő, mint a többi diáktársa, csak épp több feladata akad a kastélyban. De jelenleg csak egy, csak annyi, hogy elfogyassza a kis ebédkéjét. Ahogy elékerül, úgy falatozik belőle, kortyolgatja a shake-t, jólesően fogadva, hogy hideg, pont ahogy szereti, és még finom is. Nem is kívánhatna immáron semmi többet sem, bár a hűvösebb időt igen, de ha nagyon nem bírja, maximum ismét lemegy az alagsorba kicsit hűsölni, vagy csobban egyet a ház medencéjében. Belegondolva, lehet, hogy a kis ebédkéje után oda kellene egyből mennie, nem megint le, hogy a libabőr rázza attól, amiket nem lát, de valamilyen szinten érzi.
Megrázza inkább a fejét, lágyan csak, hogy ne tűnjön se a manóknak, se pedig a másiknak bogarasnak, és körbepillantva állapodik meg a tekintete a fiún. Ő is épp enni készül, csakhogy, nagy pislogásokkal kísérve követi nyomon, hogy épp igencsak meggyűlt a baja a falattal. Nem tudja mit eszik, innen nemigen látja tisztán, de a vöröslő arca – ami neki már-már túlzottan is vörös -, és könnybelábadó szemei igencsak nem mutatnak jól. Nem mer moccanni, nem tudja, hogy most mást miatt örül, vagy szomorkodik, netán túl forró, vagy erős volt az a bizonyos falat. Persze, nem bámulhatja nagy szemekkel, inkább visszatér a maga kis dolgához, tányérjához, de azért odapillantgat, nehogy baj legyen abból a bizonyos falatból. Ahogy viszont a szájához emeli a poharát, és iszik, Lilla meggyőződik arról, hogy nem volt gondja, nem akadt meg semmi a torkán, más miatt váltotta ki a dolgot, nyilván az, hogy csípőset kért, és így birkózik meg vele. De hamar tért vissza a tányérhoz ismét, ő is már a szendvics felénél jár, mivel eléggé bámészkodik, lassabban is halad, ráadásul még bele-belekortyol az italába maga is.
A beálló csend, amely nem is akkor nagy csend a manók serénykedése mellett, hamar elillan, amikor is bekövetkezik az a bizonyos tányértörés, és ő már csak azt észleli, hogy egy ideje ácsorog. Ösztönös dolog volt ez, nemigen figyelt arra, mit tesz, mit kellene, és nem is gondolt bele. Nem hiszi, hogy a manóknak kellene segítség, de mégis riasztotta magát, mintha egy diáktársával történt volna ilyesmi. Pislog is párat, majd összerezzenve hallja meg a fiú hangját, maga mellől. Felé pillant, kis fáziskéséssel kapcsolva, és megvakarva karját, majd csak bólint egy aprót.
- Biztosan. Nem szoktak hozzá, hogy nekik segítenek. De én nem vagyok olyan, hogy ne. – nézett vissza a manókra egy pillanatra, majd, mivel szemrevételezte, hogy tényleg nem kell nekik segítség, visszaült a helyére, és nekiállt, hogy a maradék falatokat is eltűntesse a tányérról. Miközben ő már eltolja a megüresedett szendvicses tányért maga elől, a fiú ismét olvasni kezd, nem is zavarja, hiszen most jön a desszert, a fagylalt, amelyet a szendvics mellé kért. Ez már kicsivel nagyobb adag, nemhiába, hisz nagyon szereti, ki ne szeretné, nem fogja vissza magát. Kanalazgatja ráérősen, lábacskáit lóbálva támasztja magát meg az asztalon, és nézelődik. Most nem törik tányér, viszonylag békésen folynak a munkálatok, vélhetően a vacsora előkészítései. Kíváncsi, hogy mi lesz a menü, de az évek alatt hozzászokott, hogy itt mindig terülj, terülj asztalkám van, nincs kifejezett választék, mindenből van egy jó adag. De igaz, ennyi emberre nem is lehetne máshogy főzni, annyi ízlés, annyiféle étel. Ő meg van vele elégedve.
Bambulásából ismét egy hang rázza fel, noha nem tányér, de ismét a fiú az, akiről pár pillanatra meg is feledkezett, holott nem akarta. Kanalát letéve nyelte le a falatot, melyen egy ideje már igencsak nyammogott, és felé fordult.
- Hmm? – pislogott párat, fejében visszajátszva a kérdést, hiszen túl hirtelen volt neki, és túlságosan fura kérdés. De gyanítja, hogy nem csak úgy a fejéből pattant elő, hanem nyílván a könyv olvasása közben bukkant fel a gondolat, amelyet ő maga álmában sem tudott volna elképzelni.
- Hááát.. remélem, hogy nem, mert ijesztő lenne. – válaszolta végül, őszintén, mert hát neki bizony az lenne, még a gondolattól is a hideg futkos a hátán, nemhogy még szembe kellene néznie egy ilyennel.
- Miért, a könyvben megtörtént? – pislog ismét a másikra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. július 19. 13:46 | Link

Csóktolvaj 2.0;;
~ Zárás-booooocsááánaaat <3 ~


Én látom a rendet a káoszomban, kivéve ma reggel...Csak ezt sikerült felkapni.
Hogy létezik, hogy még akkor is, mikor esze ágában sincs a rellonosok közelében találni magát, ott köt ki. Pedig tényleg nem tervezett semmit, mai öngyilkosságba sodorhatná. Már majdnem biztos benne így előre is, hogy egyikük előbb vagy utóbb a vesztét fogja okozni, de ez a jövő zenéje, vagy nem, de ma még nem érzi úgy, hogy kerülgetné a halál csókja… legalábbis a halálban biztos, hogy nem kerülgeti. Másban annyira nem.
Sosem volt az a leányzó, aki meghúzódott a háttérben, hallgatott és csak félve pillantott egy-egy emberre. Ahhoz ő túlságosan mellőzte a félelemérzetet, az eridonosokat megszégyenítően bátorságot, vagy vakmerőséget mutatott, ami néhol már erősen átcsapott marhaságba, és túltett olykor egy rellonos határozottságán és vezetői szellemén. Ó, a helyzet fokozódik! Félreértés ne essék, a csöpp mégprefektus navinésnek esze ágában sincs kihúzni a gyufát, de szereti az alvó oroszlán buksiját simogatni. Ez mit is jelent? Igen egyszerű, oda-oda szólogat rendszeresen, helytől, kortól és nemtől függetlenül bárkinek, és imádja látni a kellemes vagy éppen kellemetlen reakciókat. Noelnél azért picit eltér ettől a helyzet, találkoztak már, nem az első eset. Hallott róla dolgokat is, de azokat meg sosem tartotta mérvadónak.
A párbeszéd és a szavaik csak úgy csatáznak, miközben Luca cseppet sem fogja vissza pimaszságát, ez általában is jellemző rá, de ilyen helyzetben, mint a meccseken is, fokozottan veszélyes. Igazából már csak a pimasz mosolya és kacarászása mögé bújik, mikor szendvics kerül elő és még kakaós ajánlatot is kap. Kezd gyanúsan kedves lenni vele Noel, mindentől függetlenül, ámbár ez még közel sem jelent rosszat. Vagy hát szerinte nem… Néhol bujkál benne a naivság, hogy az embereket vezérli az önös érdeken kívül valami jó szándék féle is. Valószínűleg hamar rá fog döbbeni, hogy nagyon is téved ebben, de bátraké a szerencse alapon, picit sem nyugszik a popsiján addig. A „szende lány” kérdés pedig akaratlanul is nevetésre készteti.
- Sok jelzőt kaptam már, de a szende még sosem került elő… Nem is értem. – Próbál olyan arckifejezést vágni, hogy ezt alátámassza, de az ironikus hangja simán elárulja. Nem szeret zsákbamacskát árulni, sőt mi több, hazudni sem. Őszinte lány, valahogy nem az erőssége a tagadás sem mindig, bár van az a dac… Meg talán egyszer lesz az az ok is, amiért füllentene komolyabban. Közben a fölé magasodó rellonost kémleli, képzeli, mik forognak most a másik agyában… Kortyolgatja a kakaót szelíden, de a falatozást éppen félbeszakította.
…derült égből fájdalom? Ilyet se tapasztalt még, amolyan darázscsípésszerű apróságot kezd el érezni. Előbb a mellkasában, majd a vállában, de ahogy jön, úgy tűnik is el, marad a bambán és értetlenül, de mégis különösen csillogó barna tekintete, ami Noeléval találkozva szinte mosolyog. Sosem tapasztalt még hasonlót, vagyis de, másokon érzett, de ez mintha magából indulna. Ijesztő. Egyszerre tetszik neki és próbál érzése szerint ellenkezni ellene a tudata. Kevés sikerrel. Elővéve legédesebb mosolyát billenti kicsit félre fejét, és méri végig Noelt, nem leplezve ezt, miközben olyan apróságok tetszenek meg neki, amikről eddig mintha tudomást sem vett volna. Az utolsó kérdést szinte teljesen el is feledte, de nem is bánta, szinte késztetést érzett közelebb csúszni a terelőfiúhoz, de nem tette lecövekelt ott, ahol volt.
Meglepően hátrált volna picit, de csak egészen aprót, hogy kettejük közt még épp legyen egy lélegzetvételnyi hely, azonban a kijelentés alatt érkező csóknak áldozatául esett, de pár pillanaton belül valami automatikusan késztette arra, hogy jobbját Noel nyaka köré fonja és közelebb húzza magához, mintha nem akart volna elszakadni tőle. Szomjas volt a csókra? Határozottan olyan érzés volt, de egyszer ez a szusz is kifogy belőlük, így Luca tette meg az első lépést, minden szégyenlős belepirulás nélkül tolta el magától, finoman. Komolyan, lassan elkezdi gyűjteni a rosszfiúkat, a kviddicses sárkányokat, gyanús, mintha fétise lenne erre. Belül mozog benne azért valami gondolat, mintha nem lenne önmaga, de ez a pillanatnyi érzelmi részegség teljesen elnyomja benne, majd előrefelé lecsúszik a pultról, hogy két lábikójára álljon. Elkerülhetetlenül simul a fiúhoz, de tudja magáról, hogy itt ennek véget kell vessen. Nem úgy ismeri magát, hogy ennek jó vége lenne, és a hallomásból ítélve Ombozit se. Nem kíván új listát kezdeni „kit kell elkerülnöm” címszó alatt. Még ha furán vonzza is egy újabb puszi… Egészen közel hajol a füléhez, miután ad is neki egyet az arcára, majd folytatja.
- Finom volt – Közben rámosolyog és kacsint is egyet, még kioldalaz kettejük szoros kapcsolatából. – a reggeli.
Van egy olyan érzése, hogy ha nem volna benne a vele született gát és a képességével nem tudná magát minimálisan már most kontrollálni – ezer hála mestereinek – ennek itt közel sem lenne vége, és érzése szerint, semmi tiszta és jó nincs most a tudatában, ami kikapcsolt, zárlatos lett. A konyha ajtajából még visszatekint mosolygósan, hogy intsen egyet, aztán sziluettje homályba vész.
Van az, amikor a büntetőmunka utáni reggeli kellemes véget ér…

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. július 23. 23:49 | Link

"Nemes" áldozat

- Oda ülj, úgy. - Arcán udvarias, de rideg mosoly pihen; ezt hívják muszájmosolynak, mert ha tehetné, hagyná a a nyápic kastélylakókat megposhadni saját levükben, de a helyzet úgy hozta, hogy az adandó első, használható levitást kénytelen volt konkrétan a vállán hozva ellopni a folyosóról. Persze előtte udvariasan közölte, hogy nem a bogolyfalvi temetőbe viszi a lányt, hogy trágya alapanyagot csináljon belőle. Elfelejtette hozzátenni a "még" szócskát mellesleg.
Nemes L. Izabella, levitás, másodikos, egy brancsban nyomul Linékkel. Ennyi elég infó volt ahhoz, hogy ellopja, bár mintha látta volna, hogy Blackwood szeme árulkodósan megvillan. "Majd jól felnyomlak az igazgatónál, Saint-Venant! " . Hahh, mintha hagyná. Polter úgy dugdossa a Rellonban a kiscsibét, mintha még a hímes tojásban melegedne, ám Gregor sem védheti meg _mindentől_ Runát. Egy nap befogja még a levitás száját. Alaposan.
Akkor most térjünk vissza az alapproblémához. Lenyúlt egy levitást, lecipelte vállon a konyhába, nehogy megszökjön (szokásuk valamiért szökdösni előle; ritka rezelős egy népség), és most jöhet a faggatás!
- Szóval, Bella! - Csapja össze a tenyereit egy dörzsölésre a rideg mosolyt joviális színezetűre hígítva arcberendezésén.- Egy nagyon egyszerű ok miatt szállítottalak ide. Meg kell bocsátanod az utazás milyenségét, de valahogy úgy tűnt, mintha szökni akartál volna a többi levitással együtt. Kérsz egy bögre jegeskávét? - Az ember azt hinné, hogy csupaszív a benga rellonos állat, pedig... az igazság nyilvánvaló, de az is ijesztő, milyen szívélyessé fordult az ajakgörbülete. Vajon mi járhat a fejében?
Egy időre hátat fordít Izabellának, míg elkészíti saját jegeskávéját; ha a lány is kért, neki is gyárt egy adaggal, ha meg nem, hamarabb visszaül elé az asztalhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. július 24. 11:25 | Link

Csúnyagonosz bácsi :3


Az ember azt hinné, hogy ez egy iskola és itt nincs semmi rendbontás, vagy semmi baj. Azonban az a helyzet, hogy ez nem igaz. Igen is történnek furcsa dolgok, velem legalábbis most már egyre gyakrabban. Reggel még úgy léptem ki a Levitából, hogy ez is egy olyan unalmas év végi nap lesz, mint a többi. Szerencsémre - vagy nem szerencsémre, de inkább az utóbbi - csalódnom kellett. Éppen kifelé tartottam a kastélyból, hogy gyűjtsek egy kis erőt, amikor hát nem előttem termett egy zöldike és nem felkapott a vállára? Igen ez történt, akár mennyire is furán hangzik. Köpni-nyelni nem tudtam, amikor azonban el is indult velem, erőteljesen a hátára csaptam, hátha észhez tér, bár ezeknél sosem lehet tudni. Azt pontosan nem figyeltem meg, hogy kit is kell majd szépen felnyomni valamelyik tanárnál, vagy az igazgatónál, de reménykedtem benne, hogy előbb utóbb majd csak letesz valahol és akkor majd... "kellemesen" elbeszélgetünk. Az úton egész végig a hátát csapkodtam és próbáltam valahogy kiszabadulni, de magasabb is volt nálam, erősebb is, így tehát semmi esélyem. Végül a konyhában kötöttünk ki, engem pedig egy székre ültetett, de csakazértsem ültem ám le. Az asztalhoz hátráltam és neki dőltem, karomat magam előtt összefonva nyugtattam.
- Bella? - Húztam fel az egyik szemöldököm a megszólításra. Nem tudtam, hogy mire számíthattam, így amikor újra beszélni kezdett, befogtam a szám. Nagyon nem érdekelt a mondanivalója, de hát kénytelen voltam meghallgatni, mert kiszökni nem tudtam, jelen esetben ő volt közelebb az ajtóhoz. A kérdésére nemmel intettem a fejemmel, aztán amikor elfordult, hogy megcsinálja magának a tejeskávéját, sóhajtottam és ránéztem, amikor leült.
- Mit akarsz tőlem? - Teljesen nyugodt voltam, bár kicsit dühös, de a hangomból nem érződött. Az utóbbi időben kissé jobban kezdtem hasonlítani a zöldségecskékre, mint a kékekre. Hamarabb kaptam fel a vizet és nagyon nehezen nyugodtam le, valamelyik nap pedig csúnyán kiabáltam egy elsőssel, aki megsimogatta a kutyám. Újra sóhajtottam egyet, szemeimet fáradtan lehunytam, ahogy a srác - remélhetőleg - válaszát hallgattam. Most tényleg semmi kedvem sem volt ehhez a csevejhez, máskor pedig... máskor pedig valószínűleg már az ajtónál dörömbölnék, hogy engedjenek ki innen...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. július 31. 18:08 | Link

Evelin

 Belépve a fehérre meszelt konyhába manók serege fogadja őket. Legalábbis, ha a lány is vele van, aminek nagy a valószínűsége. Tény, hogy a fiú csak először van ezen helyszínen, de otthonosan lép be a területre, és a pult mögé áll jelezve a manóknak, hogy most saját kezével szeretné végezni a dolgát. A főzés tudományát már volt alkalma elsajátítani, így most azzal a tudással indul, hogy összekotyvasszon valami finomat a vele lévő lánynak. Nem tudja még, hogy milyen ételt fog elkészíteni, de jó lenne valami egészséges, valami édes, esetleg valami laktató. Nem tudja még, hogy a lánynak nincsen e valami érdekes étkezési szokása, így most csak találgatni tud.
- Megvan! Sütök neked amerikai csokis sütit a saját receptem szerint, és itt a saját recepten a saját ízlésemet értem. És hogy ne hagyjuk ki a gyümölcsöket, készítek neked egy kis különleges gyümölcssalátát. És sütés közben, meg majd válaszolok a kérdéseidre.

 Megáll egy pillanatra, hogy megkeresse a mérleget. Körbetekint, és felméri a helyzetet. Megleli. A most meglelt mérleget a pultra helyezi, majd a lány felé fordul.
- Ha jól emlékszem az első kérdés a kedvenc bandával volt kapcsolatos. Konkrétan nekem sincs kedvencem. Én az énekeseket szeretem. P!nk, Katy Perry, Lady Gaga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 31. 18:37 | Link

Mathias

Sikeresen megérkeztünk a konyhába. Kész édenkert az a hely. Már akinek, én kifejezetten szeretem a manók társaságát. Meglepődtem amikor a fiú bement a pult mögé, biztosan ő akarja elkészíteni az ételt. Ezen csodálkoztam, én magam sem vagyok egy konyhatündér. Maximum megkenek valakinek egy kenyeret, vagy töltök egy pohár üdítőt. Engem tilos konyhába engedni, mert ott baj lesz. Nem rendetlenség, az kizárt, egy kicsit rendmániás vagyok. Valószínű, hogy elvágnám az ujjamat egy késsel, de érdekes tény, hogy még ollóval sosem vágtam el. Helyet foglaltam a pult mellett. Hallgattam, amit mond a fiú. Bevallom egy kicsit édesszájú vagyok, csokis süti, milyen jól hangzik. A gyümölcsöket is szeretem, de van amelyiket pucolni kell. Ha nem akar elsősegélynyújtó tanfolyamon részt venni nem engedi, hogy segítsek.
- Milyen finoman hangzik. Ne segítsek valamiben?
Kérdeztem érdeklődve, szeretek segíteni másoknak. Kíváncsi vagyok, mit válaszol. Nem válaszoltam semmit az utóbbi mondataira. Én is ugyanúgy gondolom, mint ő, csak inkább a zongora felé húzom. Ez csak egy átmeneti állapot a számomra. Jövőhéten már bizonyára másféle lesz a hangulatom, így más dolgokat fogok hallgatni. Nálam már csak így megy. Nem tudom mi bajom, de most olyan nehezen jutnak az eszembe a kérdések. Kezdtem megijedni, biztosan van valami bajom, de sajnos nem ez a baj. Remélem nem javultam meg? Ebbe még belegondolni is rossz, mi lesz így velem. Inkább csendben maradok.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. július 31. 20:18 | Link

Evelin

 Rátekint a lányra, és inkább elkezdi kimérni a lisztet. - Szeretném egyedül csinálni ezt az egészet. Hamarosan kész is lesz. Semmiség az egész. - Szavából kivehető az a bizonyos erő, mellyel a másiknak képes pár gesztus, vagy verbális eszköz segítségével megmondani azt a tényt, hogy neki bizony nem kell segítség.
 Merész tekintettel sugallja a lánynak, hogy valóban nem kell hozzá sok, hogy kész legyen a kis "kukta-melóval". - Majd hálás lennék, ha elkísérnél valami olyan terembe, ahol játszhatok pár dalt. Persze csak a kaja után. - Mondja a lánynak, és kiméri a tálba a lisztet. Kicsit átszitálja, majd a búzaőrlemény teljes egészében a tálba kerül, ahol a helye van. Egy tálkában van a sózatlan vaj, melyet most szabálytalanul fog megolvasztani. - Lacarnium Inflamare! - Húzza elő pálcáját, és a tálra mutat. Valóban megjelenik egy kis lángocska, s elkezdi megolvasztani a köpült tejet., hogy ismét folyadék lehessen. - A második kérdés, amelyet a baglyok társaságában feltettem, az a lakóhellyel volt kapcsolatban. hát én szerettem Rómát, de Debrecenbe költöztünk. Te mely városokat szereted? Utaztál már sokat? - Teszi fel kérdéseit, majd elindul egy kredenc fele, hogy kakaóport leljen.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 31. 21:02 | Link

Mathias

Érdekes a tény, hogy még nem akasztottam ki. Az még érdekesebb, hogy nem kérdeztem sokat. Nem tudom mi lett velem, beteg biztosan nem vagyok. Remélem. A kezem a fejemre teszem, mintha meg akarnám nézni, hogy lázas vagyok-e, de nem. Akkor nincs sok ötletem. Elmorfondíroztam ezen, közben figyeltem mit csinál a fiú. Elméletben én nagyon ritkán varázsolgatok, de ő elég gyakran. Még a legalapvetőbb dolgokhoz is varázslatot használ. Bizonyosan sok varázslatot ismer, úgy érzem. Még csak belekötni sem tudok semmibe vele kapcsolatban, ha tudnék is akkor sem tenném. Nem szeretném kiakasztani szegényt. Amikor észbe kaptam pont mondott valamit. Szerencséje, hogy nem kért segítséget, így nem kell útba ejteni a gyengélkedőt. Érdekes mód, még nem jártam arra. Ideje lenne benézni. A késő esti csavargásaimon előbb-utóbb történhet velem valami. Már el is felejtettem, nem kéne csavarognom késő este. Mit tegyek ha nem bírok aludni? Attól még néha-néha sétálgatni csak lehet. Már megint elkalandoztam, nem tudom mi van velem. Képtelen vagyok koncentrálni bárkire. Azért hallottam amit mondott.
- Még nem ismerem annyira a kastélyt, hogy tudjak olyan helyről. Azt igazán megkereshetnénk együtt.
Ezzel igazat mondtam. A kastélyban még nem játszottam semmit. Abban a pillanatban kaptam észbe. Szóval zenész. Ez elég érdekesen hangzik. Azt hiszem kezdek rendbe jönni.
- Szóval szeretsz zenélni. Milyen hangszereken játszol? Milyen stílusban?
Elég sok kérdés kavargott a fejemben. Bizonyára csak egy kis szalagszakadásom volt. Végre önmagam vagyok. A lány aki kíváncsi.
- Nincsenek kedvenc városaim, nem is nagyon kedvelem a városokat. Inkább falu párti vagyok, de Róma bizonyára szép lehet. Szívesen elmennék oda. Nyaralni meg még alig voltam.
Végre visszatértem. Folytattam volna még egy darabig a kis beszámolómat, de nem akartam, hogy kiakadjon szegény. Inkább elhallgattam. Nagy levegőt vettem és lenyugodtam. Nehéz feladat volt. A pár perccel ezelőtti énem, a keveset locsogó, bizonyára szimpatikusabb lenne mindenkinek. Még nekem is, talán. Attól függ, milyen hangulatban vagyok. Már vártam, mikor lesz kész a süti. Imádom a csokis sütiket. Lenyugodtam és elhallgattam. Szépen csendben ültem a helyemen, türelmesen a süti elkészülésére várva a fiút figyelve, hogy s mit csinál, tesz vesz a pult mögött.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. július 31. 21:49 | Link

Evelin

 - A zene az ürességet megtöltő hangok összessége, mellyel nem csak gyönyörködtetni, hanem kifejezni is lehet. Ez az én véleményem. - jelenti ki, míg egy teáskanál fahéjat tesz a lisztes tálkába. A fahéj egyedi aromáját most nem lehet nélkülözni, ugyanis a fiú imádja, pont ahogy a zenét. - Személy szerint hegedülök, gitározok és hárfán is képes vagyok hangokat produkálni, mert szeretem a "mennyei" hangzásokat. -  Két kanállal is tesz a keverékbe, majd elindul, hogy megtalálja a csokoládét és/vagy a mogyoróvajat. Mikor megleli eme komponenseket, visszatekint a lányra, és így szólal fel. - Neked mi a véleményed a zenével kapcsolatban? Esetleg, te tuudsz játszani valami hangszeren?
 Míg a választ várja egy jókora adag mogyoróvajat dob a keverékbe. - Ne mondj semmit, csak hidd el, hogy finom lesz. Ráadásul ez bio. - A "bio" szóra igen felmosolyog, habár a mogyoróvaj édességét ellensúlyoznia kell, hogy ne legyen túl édes a kész termék. Kevesebb cukorral képes lehet elérni a kívánt hatást. Így a cukorért nyúl, és a belekeverendő mennyiséget minimalizálja. - Fervidus! - Mondja ki a varázsigét a tálra mutatva, s így a benne helyet foglaló fakanál forogni kezd, így kavargatva, keverve a keveréket.
- Ha kedved van elutazni valahova, mondjuk Rómába, csak szólj. Még mindig van ott egy nyaralónk, így ha szeretnél, eljöhetsz. Sőt, örülnék is neki. - A mondandója végén megint mosoly ül ki arcára, majd ismét elindul, most csokoládédarabokat keresve. Miután megtalálja, odaviszi a tálkához, ahol a magától kavaró fakanál már végzi a dolgát. Beleszórja a darabokat, és elégedetten tekint a lányra, mivel készen van a massza. Illetve még kell bele pár tojás. Miután azokat beletörte, még szór bele zabpelyhet, majd kijelenti: - Most már tényleg kész a massza. Ki kell sütni, és kész az egyik fele. Addig míg szeletelem feltehetsz akármilyen kérdést, és megígérem, őszintén fogok válaszolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 31. 22:52 | Link

Mathias

Minden a legnagyobb rendben folyik a saját medrében, pont ahogy kell. Örülök a társaságnak, mint mindig. Újdonsággal nem tudok szolgálni. Vagy is akadna egy apró. Volt egy cseppnyi szalagszakadásom kérdések terén. Ilyen sem történt még velem. Na, ezt hagyjuk. Figyeltem, ahogyan tesz-vesz a fiú a pult mögött és csak értetlenül néztem miket dobál abba a sütibe. Majdnem rákérdeztem, hogy ebből mi lesz, de csendben maradtam. Szerencsére, pontosabban az ő szerencséjére. Talán nem is az bosszantott mit tesz a sütibe, hanem az amit a pultra. Sok-sok csetrest! Nagy levegőt vettem és próbáltam megnyugodni, nem sok sikerrel. Látszhatott rajtam, hogy egyre idegesebb leszek. Nem bírtam tovább, felpattantam és pakolászni kezdtem. Összeszedtem a tálakat amiket nem használ és belepakoltam a mosogatóba. Utána fogtam egy rongyot és letöröltem vele a pultot, nem mintha összekoszolta volna. Közben azért válaszoltam a kérdésére.
- Én személy szerint imádom a zongorát. El is tudok rajta játszani pár számot, de már elég régen zongoráztam és tudj róla, te vagy az első akinek elmondtam.
Ez azért érdekes hozzáfűzni való. Muszáj volt erről tudnia.
- A gitárhoz bénának bizonyultam, de ha szeretnéd, megtaníthatnál. Kifejezetten örülnék neki.
Ezekkel a mondatokkal igazat mondtam. Szívesen megtanulnék, de van egy bökkenő, reménytelen eset vagyok, biztosan beletörne a bicskája ha tanítani akarna, de egy próbát megér. Utána szerencsére megnyugtatott, hogy finom lesz a süti. Kifejezettem megörültem amikor még Rómába is elhívott. Pontosabban meglepődtem. Először azt sem tudtam, hogy mit szóljak, hirtelenül ért. Szalagszakadást szenvedtem, egy pillanatra leraktam ami épp a kezem ügyébe akadt és lefagytam. Szerencsére hamar észbe kaptam.
- Ezt komolyan mondod? Szívesen elmennék bármikor, én is örülnék neki.
Rámosolyogtam a fiúra aztán újra pakolászni kezdtem. Akármilyen kérdés? Mit is tegyek fel? Idő közben mosogatni kezdtem, gondolkodtam.
- Pontosan milyen kérdésre gondoltál, mit tehetnék fel?
Mosolyogtam a fiúra. Nem volt ötletem, ez furcsa.
- Szerintem inkább mesélj magadról azt, amit érdekesnek látsz.
Szívesen elhallgattam volna egy darabig. Pont olyan hangulatom volt.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. július 31. 23:19 | Link

Evelin

A renddel nincsen semmi baj. Sőt, még jobb is így. Legalább valaki elkezdte a mosogatást, amely rám nem igen jellemző. Járja át elméjét a gondolat. Elővesz egy tepsit, majd sütőpapírt tereget reá. Egy kanállal kezdi el megformázni a tésztát. Így kell szerinte megfelelő méretűre formázni, s így még szép is lesz. Miközben munkáját végzi egyszer-egyszer hátratekint és felel a lánynak. - Megtisztelsz. Örülök, hogy elmondtad, hiszen így talán tudunk ketten is együtt zenélni, ha a szükség szólít. És szerintem a zongora egy nemes hangszer. - Mondja, majd befejezi a kiterítést. Nagy darabokat szaggatott, mivel a sütőtálca is elég nagy. Viszont miután sikerül betennie a sütőbe, egy kicsit megkönnyebbül. Gyorsan betekint a hűtőbe, és amint ott talál, azt felhasználhatja.
 Gyümölcspucoláshoz kezd nagy hevesen. Maga mellé állít egy kis, konyhai szemetest, ha szükséges lenne, és oda hámozza meg a gyümölcsöket. Pontosítás kedvéért almát, körtét, banánt, epret, ananászt, mangót, őszibarackot. Mindet kockákra szeli, és közben próbálja nem felvágni a kezeiben futó vérereket. - Persze. Ha érdekel a világ, akkor messzebbre is elmehetünk. Én mindig is nagy utazó voltam, és van pár dolog, mely felkeltette az érdeklődésemet. - Most szőlőt fejt le és dob tálba, hogy legyen valami zöld szín is a kompozícióban. majd jöhet a szeder, melynek fanyar íze, és kesernyés színe tökéletesen hat. Végül az összeforgatás következik. Utolsó lépésként mézet csorgat  erre az összevisszaságra, mely szinte egy kompozícióvá állt össze.
- Hát...szeretek táncolni, verekedni és alkotni. Leginkább a festés vonz, habár a szénnel való rajzolás is a kedvenceim között szerepel. És szeretem az animágiát olyannyira, hogy én is művelni akarom. Szeretnék egy kecses állattá válni, és ha kell úgy helytállani. Valamint vonz a repülés, így szeretem a repüléstant, valamint a jóslástant. Neked mely tárgyak tetszenek?
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 1. 01:52 | Link

Mathias


Meglepődtem a fiú viselkedésén, azt vártam volna, ha legalább egy kicsit kiakadt volna. Túlságosan türelmes ember, erre nem számítottam volna. Ennyi ideig még senki sem viselt el maga mellett, de ő kivétel. Ezt jó értelemben mondom, kedvelem az ilyeneket, bevallom a fiút is megkedveltem. Ahogy látom, így nyaralni is eljutok valamerre. Arra nem vennék mérget, hogy hallani fogja, hogyan játsszon, de ki tudja. Ugyan úgy vélekedek a zongoráról mint ő. Amikor befejeztem a mosogatást, egy tiszta rongyban megtöröltem a kezem és visszaültem a helyemre, közben figyeltem mit ügyködik, remélem már hamar készen lesz a süti. Amikor gyümölcsöket darabolt, nem bírtam megállni és rászóltam.
- Óvatosan!
Nekem ezt hiába mondják, csak hamarabb elvágom tőle az ujjam. Hátha nála ez másképp működik. Hallgattam a kérdésemre a választ.
- Én is szeretem ezek közül a legtöbb dolgot, de a verekedést igazán kihagyhattad volna.
Bevallom egy kicsit csúnyán néztem a fiúra, én az ő helyében ezt nem híresztelném, de a végén rámosolyogtam, nehogy komolyan vegye, nem vagyok cseppet sem mérges, csak megvan a magam véleménye.
- Festegetni és rajzolgatni én is szoktam, viszont táncolni nem tudok. Azzal is úgy állok, mint a gitárral, csak az az igazság, hogy senki sem tanított.
A mondatom végén elmosolyodtam, mint általában és eszembe jutott valami.
- Ha akarod, arra is megtaníthatnál?
Ma különösen jó hangulatom van. Remélem nem megyek az agyára a sok tanítani valóval?
- A tantárgyak közt sok kedvencem van. Engem inkább a Gyógynövénytan és a Legendás Lények Gondozása vonz. A gyógynövényekhez nagyon is értek, az állatokat pedig imádom, ezt meg is tapasztalhattad a bagolyházban.
Mosolyodtam el magam, mert most bizonyára egy elmebeteg állatbolondnak tart, végül is megvan rá az oka.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 1. 11:35 | Link

Evelin



 - Mindjárt kész az egész desszert. A süteménynek még kell 5 perc, és végleg készen lesz.- Úgy véli, hogy valóban mindjárt kész a sütemény, és ezért leülhet egy pillanatra. Miközben ül kicsit megmasszírozgatja elzsibbadt nyakát. A lány fele fordul, és megszólal : - Tudod, a verekedést csak sportszerűen űzöm. Hogy meg tudjam magamat védeni akkor is, mikor a varázslat hasztalan. De igazából, a tánc és a küzdelem nem nagyon különbözik. Mindkettőhöz kell elszántság. - Jelenti ki az igazat. Majd hallgatja a lány önvélekedését. Festegetni, rajzolgatni. A fiú számára ez szinte már az élet. Tény és való, hogy szeret varázsolni, de még jobban szereti a művészet hatalmát. Amikor bármit megtehet, és senki sem szólhat rá. Egy festményben megjelenítheti a mindenséget, azt, amelyet gondol, amelyet érez. - Taníthatlak táncra. Csak hogy tudd, ez latin tánc. Nem mindig vannak benne modern elemek, de inkább tükröz egy bizonyos célt. Szerelem, elválás vagy ismerkedés - Tisztázza érthetően. Nem sokkal később rájön,, hogy kész a sütemény, és ennek megfelelően kiveszi  a sütőből, és lehelyezi a pultra, hiszen még hűlnie kell. Visszafordul a lányhoz, majd tovább mesél. - Igen. Gondoltam, hogy kedveled az állatokat. Akkor te a Magia Naturalis-t preferálod, igaz? Tudod nekem sokkal jobban tetszik a Generalis-ág. Valamint szeretem az animágiát, melyet már említettem. Ha te animágus lehetnél, milyen állat lennél? - Várja a választ, közben szedegeti ki  a tepsiből a finomságokat. Teljesen kihűlt. Egy nagy tálon több, mint 30 darab keksz foglal helyet, és mellette egy nagyobb tálban van a gyümölcssaláta, melynek természetessége ellensúlyozza a sütiben lévő bio alapanyagok töménységét.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 1. 14:33 | Link

Mathias

Egy kicsit elmeditáltam a fiú mondatain. Bizonyára kimondottan jó tanuló lehet, mert nagyon művelt. Biztosan több dolgot ismer, mint én, ez a beszélgetésünk során is kiderült. Én ritkán varázsolgatok, csak akkor ha nagyok muszáj. A verekedéssel még mindig nem vagyok jóban, hiába magyaráz. Én kifejezetten békés természet vagyok, nagyon nehéz rábírni. Valószínű az, ha meg kéne védeni magam, elbújnék valaki háta mögé és ha nincs ott senki akkor csak annyira telne, hogy nyakon vágjam a támadót. Tudom, egy kicsit mindenhez béna vagyok. Táncolni viszont még nem próbáltam, ki tudja, ahhoz is béna lennék? Kifejezetten szeretem elnézegetni a Latin táncokat, de még nem próbáltam. Ahogy látom, előbb-utóbb mindennek eljön az ideje, sikeresen találtam egy tanárt. Idő közben elkészült a süti, alig várom, hogy kihűljön. Már a gyümölcssaláta is készen van. Kicsit sok lett a süti, mit fogunk vele kezdeni? Én ennyit nem eszek meg. Még a manóknak sem kéne oda adni, legfőképp a kis Bíborkának, pontosabban Bibinek, mert azt mondta nekem, hogy a manók nem ehetnek csokit. Én ebben kételkedem igazság szerint, de ő a manó, biztosan jobban tudja, mint én. Remélem majd Mathias kezd vele valamit.
- Hát...
Tudom, háttal nem kezdünk mondatot, ennyi erővel lehetne has is, de nem tudtam, hogyan kezdjem. Már tudom, hogy nem kéne annyit kérdezgetni másokat. Megtanultam a leckét.
- Én is szeretem az animágiát, szeretném is művelni. Viszont még az állatban nem vagyok biztos. Talán a macska.
A macskákkal kifejezetten jóban vagyok. Van valamerre a kastély körül egy fekete cicám, de már egy ideje nem láttam. Előbb-utóbb visszajön. Idő közben kihűlt a süti. A fiú tálalmi kezdett.
- Te milyen állat szeretnél lenni, ha lehetne?
Ha ő is megkérdezte, akkor nekem is szabad.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 1. 21:43 | Link

Evelin



 - Macska? Úgy hiszem a legtöbb hölgy az szeretne lenni. Kecses és hajlékony, meg persze megvan minden tehetsége ahhoz, hogy azt tegyen, amit akar. - Vélekedik a lánynak. Úgy gondolja, hogy a macskák tényleg tiszteletre méltó állatok, hiába hozzák rá mindig a frászt, mikor mögé lopakodnak hangtalanul. - Néha rémisztőek, de a szemük szép. Van aki azt mondja nekem is egy kicsit macskás a szemem, csak azért, mert van benne pár színes folt, melyeknek színe arany. - Néz mélyen a lány szemébe, hogy vélekedjen felőle.
 Közben fog egy tányért és sütőlapáttal kezdi rápakolni a kekszeket, hogy végre  rendezett helyet nyerjenek. Miközben pakol válaszol a lány kérdésére : - Engem vonz az ég. De jól érzem magam a földön is, így szívesen lennék róka, vagy holló. Ez a kettő bármikor jöhetne.- Fejezi be a szövegelést, és egyúttal a pakolást is. Elővesz két villát, majd int neki, hogy kövesse. Leül egy asztalhoz, majd leteszi rá a két tálat, melyekben az ízletes édességek vannak. - Szolgáld ki magad! Azért hoztam két villát, hogy egy tálból tudjunk enni, és ne kelljen annyit mosogatni. Csak bátran, és őszinte véleményt kérek. - Mondja, majd levesz a nagy halom sütemény tetejéről egy-két darabot és ropogtatni kezdi az ízletes falatokat. Élvezi ezt az egész szájat megtöltő ízkavalkádot, melyhez foghatót csak régen érezhetett. Nemrég jött ugyan, de akkor is, mintha egy évszázad lenne. - Addig is pár foton kérdés. Hány tárgyat vettél fel, és mik ezek? És ha már sulinál vagyunk... mikor jöttél, és hogyan?
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 1. 23:11 | Link

Mathias

Én is így vélekedem a macskákról, mint ő, csak ilyen szépen azért nem fogalmaztam volna meg. A fogalmazás nem az én terepem. Érdekes volt az a tény amit magáról mesélt. Szerintem a macskák egyáltalán nem rémisztőek, nem is tudom, honnan gondolja ezt. Először fel sem tűnt a szeme. Tényleg hasonlított egy macskáéra, mivel a szemembe nézett. Lehetséges, hogy ezt elhibázta, néha az alapján ítélem meg az embereket. Mivel a szem a lélek tükre. Furcsa tény a szemében nem látok semmit, csak őszinteséget. Ennek örülök, teljes mértékben megbízhatok benne. Közben elkezdett tálalni, csak egy tányért hozott, bevallom furcsállva néztem rá, de nem szóltam, megvártam mire készül. Válaszolt a kérdésemre. A rókák nem nagyon állnak hozzám közel, de a hollók nagyon. Őket kifejezetten kedvelem, nagyon okos madarak, a rókák viszont ravaszak. Mind a kettő közel áll a fiúhoz. Utána elindultunk egyenesen egy asztalhoz. Na, ez furcsán ért. Tudja jól, hogy kedvelem a tisztaságot. Életemben nem ettem még senkivel egy tányérból és nem is fogok. Kedves gondolat tőle, de ezt vissza kell utasítanom. Nem tudom hogyan közöljem vele kíméletesen, nem szeretném megbántani, mert annyira megkedveltem, talán túlságosan is.
- Ő... hát... Nem is tudom mit mondjak. Köszönöm a kedvességet, de tudok mosogatni.
Rámosolyogtam a fiúra, aztán elmentem egy tányérért és szedtem magamnak némi sütit. Meg is kóstoltam. Életem legfinomabb sütije volt, ilyet még nem ettem. Lehet, hogy ha ezentúl sütit akarok, akkor megkeresem és nyavalygok neki.
- Nagyon finom, életem legfinomabb sütije.
Mosolyogtam a fiúra. Egyenesen a szemébe néztem, bizonyára csak őszinteséget láthat benne.
- Nos, tantárgyak. Keményen nyolcat, most had ne keljen felsorolnom.
Mosolyogtam a fiúra, nem volt kedvem felsorolni őket.
- A kedvenceim a Gyógynövénytan és a Legendás Lények Gondozása. Ezekből jó vagyok, azt hiszem.
Bevallom egy kicsit szerény típus vagyok, szinte mindent tudok belőle. A legtöbb gyógynövényt ismerem és ha kell használom is.
- Hát... úgy keveredtem ide, hogy a szüleim elküldtek. Tudom, nem egy izgalmas történet, de ez az igazság.
Mosolyogtam már megint a fiúra, gondolom nem erre számított.
- És te?
Ez elvégre engem is érdekelne, hogy egy római fiú mit keres itt? Néztem rá kíváncsian.
- Apropó, mikor kezded a tanításomat? Gitárra, táncra és ennek a sütinek a receptjét is megtaníthatnád, persze ha szeretnéd?
Ő ígérte meg a tanításomat, be is fogom rajta hajtani, meg bevallom egy kicsit több időt is eltöltenék vele.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 2. 17:55 | Link

Evelin



 Egy próbát megért, habár valóban csak mosogatnivalót akart megspórolni Mathias. Mindenesetre, minden kész, így lehet élvezni az étkeket. Ő mindig képes annyit enni mint egy medve, persze úgy, hogy a lakomáknak ne legyenek hatásai a fizikai megjelenésére. Egyszerűsítve nincs hízás. Habár ilyen tápláló étkektől hogyan ne hízna meg bárki más? A sütemény elég tömény, ezért kell hozzá a saláta a sok gyümölccsel. Frissítő és nagyszerű. Most, minden majszolás közepette válaszol a lánynak. - Ugyan. Azért nem a legfinomabb. Mindjárt elpirulok. - Mondja, s kijelentése nincs olyan messze a valóságtól. Visszatérve a tantárgyas témára  a fiú úgy véli a lánynál a pont. Nem jegyezheti meg mindenki, hogy mennyi tárgyat vett fel. - Hát... nekem tizenegy tantárgyam van, de le akarok adni párat, és azokat fogom felvenni, melyek kellenek az auror szakmához. Ha már a kedvenceinket kell említeni, akkor nekem a Repüléstan és az Elemi mágia, meg talán még a Melodimágia. Lehet csak a zene miatt. - Valóban a muzikalitás az egyik legnagyobb szenvedélye. habár a festés és a tánc mellett eltörpül.
 - Hát... most Magyarországon élünk vala, de nem volt mindig így ez a történet. Fater magyar, anya olasz. Olaszországban van nyaralónk, Rómában. - Mondja, majd fojtatja a falást. Habár a lánynak most igaza van, itt lenne az idő elkezdeni a tanítást, ha már megígérte neki. Nem biztos, hogy mindent be tud tartani, de reméli képes lesz. A gitáron való játékot bizony nem lesz képes megtanítani tökéletesen, de táncra kifut az erejéből. - A recept a legkevesebb. Majd eltanulod, mikor legközelebb csinálom. Ha nem probléma, most tánccal kezdjük. - Elkezd kirakni süteményt egy papír zacskóba. Pontosan megfelezi a mennyiséget, és mindkét felet bejuttatja egy-egy papírzacskóba. Az egyiket átnyújtja a lánynak, majd elindul az ajtó fele. Visszatekintve így szól: - Holnap tanítás után találkozzunk a Fénylő lelkek Udvarában. - Mondja, majd integetve kilép.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 3. 12:33 | Link

Mathias

Ahogy látom, nem bántottam meg a tányéros történettel, ennek örülök. Ráadásul a kérdéseimmel sem mentem az agyára, ez ritka. Azt hiszem kezdek megjavulni, ennek lehet, hogy mások is fognak örülni. Látni vélem, hogy a fiú imádja a hasát, legközelebb én is meglepem valami finomsággal, első dolgom lesz, ha visszaértem szakácskönyveket fogok olvasni. Ahogy látom, örül a véleményemnek, de én az igazat mondtam. Most örülhet, mert jó értelemben jelentettem ki a véleményem, de ha valami nem tetszik, azt is kimondom. A következő mondataitól még a szavam is elakadt. Azt hiszem még a vér is megfagyott az ereimben. Nem azért, mert annyi tantárgya van, hanem azért, mert auror akar lenni. Én azt a munkát nem bírnám, meg nem is tudnám végezni semmi pénzért. Utána csak hallgattam a fiút. Meg sem bírtam mukkanni, ez hirtelen ért. Igazság szerint máshova koncentráltam. Az egyik érdekes találkozásomra az éjszaka közepén, egy vámpírral volt, aki megtanított a csillagképekre, meg elmondta, ha egy fajtársával találkoznék, mit tegyek. Igazság szerint ő kedvesebb volt, mint az az auror, akivel találkoztam. Talán ezért vélekedek így. Amikor már észbe kaptam, a tanításomról mesélt. Igaza van, hogy a recept a legkevesebb. A fiú elkezdte bezacskózni a sütiket. Átnyújtotta nekem az egyik zacskót. Úgy látszik, holnap a Fénylő lelkek Udvarában leszek. Még utoljára szótlanul rámosolyogtam a fiúra, utána integettem.
- Szia!
Csak ennyit tudtam mondani, de ezt is meg kellett erőltetni. Holnap majd lesz hozzá egy pár kérdésem. Amikor kiment, megfogtam a tányérokat és elmosogattam. Amikor összetakarítottam magunk után, elindultam az esti sétámra.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. augusztus 4. 10:44 | Link

Nemespenész in da háusz

Oké, lehet, egy kevésbé agyromboló levitás csajt kellett volna lenyúljon. Mondjuk Black-et? Még szemrevaló is (hűséget fogadott, nem vakságot) . Nemes pár másodperc alatt eléri, hogy a zöld ház fia megbánja ezt a rögtönzött nőrablást. Fitymáló tekintete ékesen hirdeti, milyen nagy kedvét leli a hisztis picsogó Bella előadásában. Ezek az új szériás szfinxek tuti házat tévesztettek és a Rellonba kellett volna osztani őket, annyira pattogósak. Mit keresnek ezek az agytágítottak klubjában? Nemes kb annyira be van tojva tőle, hogy jól el is hátrál és egy sarokba szorított állat vadságával pislog felé. Nem állja meg egy elégedett vigyor nélkül; talán mégis megérte lenyúlni a csajt a levitás klikkből.
- Igen. Az Izabella becézése. Rövidebb és szebb a teljes verziónál. - Már-már angyali mosollyal és óvodások szintjére ereszkedő türelemmel taglalja a megszólítás származását, nehogy a kék agy ne értsen belőle. Nem kevés irónia is szorul a sorokba az alapcsomag részeként, hogy éreztesse a törődést.
Miután leszögezték a nevek körül terjengő rejtelmeket, nekilát kávét készíteni és közben fél füllel arra figyelni, mit művel a háta mögött Nemespenész. Szó se róla, ha most belevágna valamit a hátába, azt még ő sem tudná kivédeni, de talán van annyi esze a lánynak, hogy nem hívja ki maga ellen a sorsot. Mihael egy bosszúálló vadállat, nem hagy megtorlás nélkül egy sértést vagy támadást. A kávé készen van, ő is leül a lánnyal szemben, de mielőtt megválaszolná a feltett kérdést, egy teljes percen keresztül vizslatja a levitás arckifejezését összeszűkült szemekkel. Eddig talán fel sem tűnt, de megjelent a kezében egy vajazókés, s annak a hegyét kapargatja körömmel. Megszokások, addikciók... Ismét visszatért a késbetegsége.
- Csak beszélgetni. Tudod... te megvakarod az én hátam, én a tied. Üzleteljünk, Bella. Biztos van valami, amiben segíthetek neked, vagy kíváncsi vagy valamire. Cserébe te is elmondasz nekem egy-két dolgot. Semmi erőszak, egy hajad szála sem görbül, mindenki jól jár, mindenki mosolyog. Ez a cél, nem? Kulturált, civilizált emberekhez méltóan cselekedni. Nos, nem akarsz mégis leülni? Kényelmetlen úgy tárgyalni, hogy az egyik fél ugrásra készen ácsorog, a másik meg kávézgat... - Az arcán felderengő joviális mosoly már sokkal inkább üzleti, semmint udvarias. Tudja, mikor kell a szavakat és mikor a kezeit használnia. Most épp az ész van napirenden.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. augusztus 4. 10:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Áfonyamentés.
Írta: 2014. augusztus 4. 12:10
| Link

Miért kell mindig a körmére nézzek ennek a behemót hülyének? Nem ez a legelső eset, hogy utána kell kajtatni, mert nem éppen prefektushoz méltó módon intézi a maga kis ügyes-bajos dolgait. Igazából érdekelné a jó fenét, hogy mit csinál, nem az a kedvenc szórakozásom, hogy az áldozatait mentsem a karmai közül, de egyszerűen böki az igazságérzetemet a dolog.
Ó, igen, elfelejtettem tisztázni a szituációt: békés délelőtti sétát tettem a nyugati szárny egyik folyosóján, mikor ez a kimagasló egyéniség Saint-Venant (a hím), egy kisebb csokornyi Levitás kislányból kiválasztott egy tetszőlegeset, mintha csak annál a kis játékautomatánál állna, amiből egy ilyen kampós valamivel kell kihalászni a plüssfigurákat. Aztán nemes egyszerűséggel a vállára kapta és ellavírozott vele. A kék koszorú többi tagja már akkor kezdett kihátrálni, mikor meglátták Mihaelt, de ennek az egynek most nem volt szerencséje, így akarva-akaratlanul is áldozatul esett a Rellon egyik nem éppen szimpatizáns prefektusának.
Amennyire csak lehetett, próbáltam észrevétlen maradni, bár eléggé könnyen ki lehet szúrni a sötét hajammal a tömegből, meg a prefigárda igen szűk, 16 főből áll, mind jól ismerjük egymást, ha csak látásból is. Úgy tűnt, hogy nem fedeztek fel, ezért megvártam, míg távolodnak jó pár métert tőlem, és csak ezután indultam el a párocska nyomában. Hirtelen avagy sem, de egy isteni gondolattól vezérelve aztán, egy elegáns befordulással a konyhaajtó csapódott be a két alak mögött.
Most meg itt állok az ajtó előtt, és bőszen fülelek, hogy vajon mi folyhat odabent. A kék még nem sikít, szóval valószínűleg még nem állt neki hurkapálcával kínozni. Beszélgetés zaja szűrődik ki, de nem pontosan értem, hogy miről van szó. Viszont egy hang nagyon jellegzetesnek és túlontúl ismerősnek hat... Az a halk, de hallható fémes csattogás... Kés van nála. Nem kell ennél többet tudnom, hogy sarokig kivágjam a konyhaajtót, és a nem éppen legkedvesebb pillantásaim egyikében részesítsem a zöldet.
- Tedd azt le szépen... - mondom halkan, de annál sötétebb hangon. Közben teljesen észrevétlenül, de mindkét ökölbe szorított kezem fellángol, gyakran megesik, hogy kibukik az elemem, ha ideges vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. augusztus 5. 11:00 | Link

Misi és Kiva


Kérdések kavarogtak a fejemben és ezzel teljesen összezavartak. Mit akar tőlem? Miért én? Miért a konyha? Ki is ő valójában? Mit is csináltam, mikor elrabolt? Hova akartam menni? Hogyan fogok kijutni innen? Miért nincs a konyhában rajtunk kívül senki...? Körbepillantottam és az utolsó kérdésemet tényleg ésszerűnek tartottam. Azt hittem, hogy a konyhában manók tartózkodnak és főznek, de most hirtelen senkit sem láttam a fiún kívül. ~ Talán csak a szemem káprázik ~ gondoltam. Azért azt még is csak tudni szerettem volna, hogy mit is akart tőlem pontosan, de egyenlőre el voltam foglalva az új becenevemmel.
- Ne hívj így - halkult el a hangom és leengedtem a karomat. Reméltem, hogy ezzel letudtuk a név-témát, mert gyorsan túl akartam esni ezen az egész... min is? Igazából fogalmam sem volt róla, hogy mit is kéne tennem. Ha sikítok, akkor leszúr? Vajon... A kést meglátva a kezében, a szemem vészjóslóan az ajtóra villant, majd vissza rá, mikor újra beszélni kezdett. Már megint Bella-ként emlegetett, amire egy sóhajjal és egy szemforgatással válaszoltam. Nem tetszett nekem ez az egész és volt egy olyan érzésem, hogy ha nem nyitom ki a számat, akkor nem fogok jól járni. Most már kissé lenyugodtam és a picike zöldikés énem is eltűnt, így újra felvehettem az antiszociális és érzékeny énem. ~ Ez most nagyon hülyén hangzott? ~ Misi alig fejezte be a mondanivalóját, amikor kivágódott az ajtó, és egy lány lépett be a konyhába. Zöldjeim rászegeztem, majd visszafordítottam Mihaelre. Kezdett érdekessé válni a helyzet, mert egyébként idáig nagyon is "átlagos" volt, vagy mi.
- Nyugi, nem szúrt le és remélem, hogy nem is tervezi - a szemeim a fiúra villantak, aztán visszavándoroltattam őket az újonnan érkezettre. Nyugodt voltam és a lelkem mélyén tudtam, hogy Mihael nem bánthat, hiszen az neki sem hiányzott volna, ha a lány épp akkor nyitott volna ránk, amikor ő éppen késsel szurkál, de ahogy elnéztem - és a válaszát hallgattam, mielőtt az ajtó berobbant - nem akart megkéselni, bár ki tudja. Nem ismertem még és fogalmam sem volt arról, hogy még is mi zajlott le abban a Rellonos fejecskéjében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. augusztus 5. 15:28 | Link

Kiva és Izabella

Szóval ne hívja így. Végre a kérdéseken túl valami kijelentést is kap jellemzően a védekező-acsargó fajtából. Ne hívja így... A Gyeride jobb lenne? Az is teljesítmény, hogy vette a fáradtságot és utánanézett a lánynak, ráadásul egy elég kedves becenévvel illette, de ha nem, hát nem. Eret vágni biztos nem fog Izabella visszautasítása miatt.
Gondolatban figyelmezteti magát, hogy nem a filozófiai magaslatot idejét élik, s ideje visszakapcsolni a fő problémára, amit még fel sem vezetett, csak nagyon ködösen, illetve mit kaphatna cserébe a szolgáltatott információért Izabella. Nagy levegőt vesz, hogy többet beszélhessen egyszerre, feltárja a rejtélyes elhurcolás esetét, ám ekkor kivágódik az ajtó és legnagyobb sajnálatára megjelenik az az ember, akit a háta közepére sem kívánna normális esetben: Kiva Faraday. Ez a lány egy átok a javából, mindig ott bukkan fel, ahol nem kellene és folyton keresztbe tenne neki. Érezhetően vicsorgott rá már a tavalyi próbameccskor is, miután megpróbálta agyonbombázni Lucát a gurkókkal rögtönzött terelőként, s azóta csak fokozódott a "jó" viszonyuk a prefektusi gárdába kerülésével.
- Faraday, micsoda kellemetlen meglepetés. Nincs dolgod valamerre másutt? Mondjuk... - Jelentőségteljesen lepillant Kiva kezeire. - ... az udvaron biztos felállíthatjátok a többi tűzcsirkével a bográcsos tálat és a kezeid pont megfelelő máglyák hozzá. Van rajtad kikapcs gomb? Megnyomhatnád alváskor, nehogy magadra gyújtsd az ágyat, mint a részeg cigisek szokták. Tényleg, cigizel, vagy magától füstölög a fejed folyamatosan? - Egy szuszra annyi sértést vág Kiva fejéhez, amennyit nem szégyell. Ujjpercei megfeszülnek a késhegyen és ügyet sem vet a felszólításra, miszerint tegye le a vágóeszközt. Nem csordogál engedelmesség a vérében, az már biztos és tökéletesen fel tudja mérni, mivel jár, ha most bepanaszolják a késhasználatért, de sokkal jobban forr a vére egy jó kis bunyóért, mint hogy letegye a fegyvert.
- Ha szendvicset akarnék csinálni belőled, már két szelet kenyér között feküdnél almával a szádban. - Morran rá torokhangon Nemesre hirtelen elveszítve minden eddigi látszólagos türelmét. Kiva felbukkanása pillanatok alatt éberré varázsolta a benne szunnyadó vadállatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. augusztus 6. 14:49 | Link

Lorelai K. Riviera

Egy kicsit megéheztem, meg bevallom, unatkoztam is. Első utam a konyhába vezetett. Most kivételesen nem az éjszaka közepén csavargok a folyosókon, hanem reggel. Elindultam reggelizni, de még nem tudom, mit egyek. Ez már fogós kérdés. Ezek a gondolatok jártak a fejemben. Mindeközben hamar oda is értem. Bementem a konyhába, hamar birtokba is vettem azt. Sikeresen ki is találtam, mit egyek, salátát. Előpakoltam némi zöldséget, gyümölcsöt, de csak azt, amit meg is eszek. Ezt én készítem magamnak, szabad válogatnom. Ha van velem valaki, általában nem válogatok. Megmostam a hozzávalókat, jó alaposan. Elővettem egy tálat, felraktam az asztalra és keresgélni kezdtem. Kellene valami életlenebb kés, amivel lehetetlen elvágni az ujjam. Nekem végül is semmi sem lehetetlen ilyen téren. Még egy krumplipucolóval is elvágom az ujjam. Találtam is egy kisebb kést. Előre tudtam mi lesz, de azért hozzákezdtem. Már az utolsó hozzávalót daraboltam, már azt hittem, hogy nem lehet bajom, de tévedtem. Sikerült elvágnom a mutatóujjam. Nem ijedtem meg, már hozzászoktam. Elővettem egy sebtapaszt, ezt egy manó mondta, hogy nála mindig van sebtapasz és én is megfogadtam, hogy nálam is lesz. Milyen jól jött.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. augusztus 28. 15:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. augusztus 6. 16:34 | Link

Evelin Ordassy

Azt hiszem, nem kéne csak úgy, engedély nélkül a kastélyban lófrálnom, majd felkeresem az igazgatót, de előtte még megpróbálkozok egy sétával. Fogalmam sincs, milyen érzéseket vált majd ki belőlem, visszatérni ebbe a kastélyba. Azt hiszem, az lenne a legnagyobb csalódás, ha nem éreznék semmit. Elméletileg rengeteg időt töltöttem itt, itt tanultam, éltem hosszú évekig. Én viszont nem emlékszem semmire.
Amikor a folyosókat járom, valami furcsa érzés mocorog bennem, nem is tudnám megfogalmazni. Nosztalgikus érzésnek kéne lennie, nagyon akarom, hogy az legyen, de nem az. Csak furcsa, mintha már jártam volna itt, de nem emlékszem semmire, minden forduló új, ismeretlen festményeket rejt, nem tudom, melyik helyiség merre van, azt sem tudom, milyen helyek találhatók itt. Nem tudok semmit biztosra, de ide jártam, legalábbis ezt mondták. Most pedig újra itt vagyok. Hiú remények vannak bennem, hogy talán visszakapok valamit, ami az enyém volt, ami engem illet. Viszont a racionális, tudatos énem egyszerűen tudja, hogy ebből csalódás lesz, de még mekkora. Viszont nem tehetek ellene semmit.
Egy csomó manót látok szorgoskodni az egyik ajtó körül, ez pedig felkelti az érdeklődésem. Amúgy sem járkálhatok csak a folyosókon, talán egy-két helyiség felkeresése segít. Vagy a régi házamé... azt sem tudom, melyik házban voltam, de sárga-fekete cuccokat találtam a féltett tárgyaim között. Na mindegy, ahogy belépek, egyből feltűnik, hogy egy konyhába érkeztem. Egy másik lány is van itt, fiatalnak tűnik, végigpillantok rajta, majd köszönésképpen bólintok. Bentről hangos manók zajonganak, biztosan a reggelit készítik, vagy már takarítják? Azt sem tudom, mennyi az idő.
- Szerbusz. - Köszöntem rá végül a lányra. - Meg tudnád nekem mondani, melyik ház színe a sárga és fekete? Sokat segítene. - Kedvesen kérem, mert próba-szerencse, hátha segít. Közelebb lépek, látom, hogy salátát készít, némi vért pillantok meg és egy ragtapaszt az ujján. Türelmes mosoly ül ki az arcomra.
- Megvágtad magad? Szeretnéd, hogy meggyógyítsam? - Kérdeztem tőle kedvesen, hiszen nekem aztán semmit nem számít. Egy-kettő és megcsinálom, és talán szívesebben igazít útba, ha megmondja, melyik volt a házam. Sőt, talán még el is kísér, ha elég szépen dorombolok neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint