Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=728864#post728864][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.07.14. 15:54[/b][/url]

A tanárok szerintem általánosan utálják a kölyköket, és amikor azt mondják, hogy "tanári értekezlet van", akkor igazából nem az aktuális problémákat jelenítik meg, hanem azokat, melyek a szívüket nyomják, hogy mennyire ki vannak égve, vagy mennyire gonoszok a kölykök, amiért léteznek, az nem számít, hogy miattunk van munkájuk meg fizetésük. Így eshetett meg, gondolom legalábbis, hogy a jövőhétre hat röpdolgozatot és négy témazárót is beígértek, ráadásul nem is a lightosabb tárgyakból, hanem olyanokból, melyeknél eleve elvérezhet az ember. Az élet kegyetlen, de én meg nem vagyok ostoba, és azért, hogy a maximumor hozzam ki magamból, tudom is, hogy mit kell tennem. Egy memóriaserkentő bájital, egészen pontosan a sphinx bájital segíthet nekem. El is látogattam az új kedvenc rejtekhelyemre, a kis zugba a rellonon belül, ami tele van titkokkal és rejtélyekkel, és elő is készültem a bájitalhoz. Egészen addig nagyon rendben is volt a dolog, amíg rá nem jöttem, hogy se szürke, se fehér egér szivem nincs már, és ami azt illeti az aszfodélosz gyökérből is igencsak kifogytam, ráadásul mindjárt négy óra, vagyis tuti, hogy nem találok már nyitva üzletet a hétvégén, ahol bájital hozzávalókat árulnak.
- Ez orbitális gáz.
Állapítom meg végül csendesen, miközben végigveszem a lehetőségeimet, de végül kelletlenül meg kell állapítanom, hogy nincs jobb lehetőségem, mint meglátogatni a bájital szertárat, feltörés után persze, és reménykedni benne, hogy tudok úgy elcsórni kis ráhagyással kellő adagot, hogy ne tűnjön fel senkinek.
Nem szeretek sumákolni, de, amit kell, azt kell. Igyekszem a lehető leghitelesebben önmagam lenni, ahogy a pöttyös ruhácskámban, a hajamat az engem nem kedvelő - nem is kommunikáltunk soha - protré előtt hátradobva haladok el. Közben a pálcám már csusszan a kezembe, és a következő pillanatban kattan is a zár, én pedig úgy tűnök el az ajtó mögött, mintha nem is jártam volna soha a folyosón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=730030#post730030][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.07.23. 22:09[/b][/url]

- Áh, na végre!
Már azt hittem, hogy tényleg szerencsétlenül jön ki a lépés és a drága professzor szertárában nem lesz aszfodélosz gyökér. Mekkora szívás lett volna, de komolyan. Viszont van, csak eléggé megcsapolt készlet. Kizárt, hogy a prof ennyire ne akarna felkészült lenni. De vajon mihez kellhet olyan nagyon valakinek ez? Gyorsan végigsiklik a tekintetem a többi hozzávalón, de ránézésre senki másnak nincs kedve memóriajavítással foglalatoskodni, szóval nem ez lehet a nagy indok, amiért most hiányzik ez a rész. Tudom, hogy rá kellene jönnöm egyből, és ahogy a kis helyiséget elkezdi bevilágítani a fény, úgy jut eszembe nekem is. Ha ürömteába őrölt aszfodélosz gyökeret keverek, akkor a legerősebb altató hatású bájitalt kapom, vagyis...
- Az élő-halál esszenciája.
Magam elé suttogva, kissé kikerekedett szemekkel nézek magam elé. Persze számos más dolog is lehet, de mivel itt nem látok már hiányosságot, az ürömtea meg aztán tényleg nem egy bonyolult történet, nem nagyon tudok másra gondolni. Remélem nem valami tinidrámás lány akar itt kísérletezni, mert a torony után nem nagyon hiszem, hogy sokáig lenne még esélye az iskolának akkor. Késve ugyan, de felfogom, hogy a fény azt jelenti, hogy valaki kinyitotta az ajtót, sőt az a valaki beszélt is hozzám. Egy pillanat alatt rendezem a vonásaimat, majd ahogy megfordulok - persze az aszfodéloszt már régen eldugtam egy rejtett zsebbe -, hátradobom a hajam, úgy, mintha éppen egy kifutón fordulnék körbe a vén pasasok előtt, akik a nyálukat csorgatják.
- Bocsi, de csalódást kell okoznom.
Még egy bűbájos és bűnbánó mosoly is megjelenik az arcomon. Nem, én nem az a fajta lány vagyok, aki zavarba jön, ha azt mondja neki valaki, hogy szép, meg nem is kezdek el tagadni, hogy: "jaaaaaj ugyaaan, dehooogy", én pontosan tudom, hogy szép vagyok, és azt is, hogy ezzel nagyon könnyen vissza tudok élni. A kék szemeimmel a hosszú pilláimon át pillantok rá. Természetes szőke is vagyok, szóval nem hiheti, hogy nem vagyok egy angyalka.
- Felagund professzor házidolgozatot adott fel, jellemezni kell az évek során tanult szerelmi bájitalok összetevőit, és nem emlékeztem rá, milyen illata is van a mentafűgyökérnek. Inkább mentás vagy inkább fás, de azt hiszem, valahol a kettő közötti.
Hátranyúlva, oda se pillantva veszem le a polcról, emlékszem rá, hogy a csuklóm magasságában volt, és a srác felé nyújtom. Biztos vagyok benne, hogy túlbuzgó eridonos prefektus, azokat hajtja így a versenyszellem.
- Szerinted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=731738#post731738][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.08.11. 07:45[/b][/url]

Álmos

- Miért, szerinted elraktam bármit is? Nyugodtan átkutathatsz.
A karjaimat és a lábaimat szétnyitom, és nyugodt hangon mondom, hogy nézzen át, ha szeretne. Nincs rejtegetni valóm. Pontosabban de, de hát olyan magabiztos vagyok, hogy nem hiheti el, hogy bármit is tettem. Kékjeimet rajta tartom, igyekszem a legártatlanabb lány kinézetét előhozni. Hogy én tehetek-e bármiről is, ugyan.
- Amúgy, ha már levelet írsz neki, írd bele, hogy üdvözlöm, és hogy feltétlenül megyek vasárnap ebédelni hozzá.
Beszéd közben leeresztem a karjaimat, és összefonom magam előtt. Két keresztapám van, az egyik Boris, apa legjobb tanítványa, a másik Sebastian Felagund, a bájitalok szakértője. Anya imádta őt, és aztán anya bájitalok iránti szeretete szeretette meg velem is a dolgot. Így jó vagyok benne, és ezt tudom is magamról.
- Hallottam róla, a faluban voltam, és azt mondták, hogy inkább maradjunk lent.
Legalábbis hallottam, hogy a cukorkaboltban, a pillangóvarázsban meg a czukorvarázsban mindenkit ott tartottak, és nem engedték vissza, amíg az igazgató engedélyt nem adott rá. Gondolom a többi hely is így cselekedett, de tudom, hogy ha megkérdezik, hogy hol voltam, könnyedén felelem a teaházat. Ott sok a rejtett zug, bármelyikben lehettem. A gyökeret, kezeimet felemelve, csodálkozó arccal visszateszem, mintha akkora borzalom lenne egy szaglás pedig nem az.
- Amúgy, ha valaki megkérdezi a jövőben tőled, akkor inkább fás illata van.
Nem mintha attól félnék, hogy ettől a fura gyerektől ilyet kérdeznének, nem nézem ki belőle, hogy bájitalra járna. Biztos vagyok benne, hogy egy túlbuzgó eridonos mestertanonc.
- De ha meg akarsz büntetni, vagy pontot levonni, csak rajta. Alina Krise-Flaviu, Rellon.
A családnevemet azért kicsit kihangsúlyozom, amennyire itt titkolom, hogy ki vagyok, most azért úgy feltört belőlem a régi Alina, a méhkirálynő, akitől a neve miatt féltek, és akivel mindenki jóban akart lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=734627#post734627][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.09.21. 17:06[/b][/url]

- Eléggé savanyú egy hely ez.
Jegyzem meg csendesen, de annyira, hogy hallja még azt, amit mondok. Nem félek tőle, ami amúgy a vesztem is, általában sosem félek semmitől. Felemelt kezekkel, arcomon unott és kissé talán bunkó, beképzelt kifejezéssel sétálok ki. Amiért jöttem, nálam van, minden más csupán részlet. Nem örülök még, mert még el kell hagynom a terepet, de egyelőre simán halad minden.
- Valóban? Én mondtam neki, hogy ne a Bagolykövet vegye meg, inkább a Beauxbaton-t, de hát nem hallgat a szép szóra az én apukám. Van ez így.
Még a vállamat is megvonom, ahogy kilépek, és szembe fordulok vele. A karjaimat magam előtt keresztezem, figyelek arra, hogy ne tegyem zsebre, mert annál árulkodóbb nincs.
- Szerintem valakivel összekeversz.
Egészen biztos vagyok benne, hogy így van, elvégre én nem olyan lány vagyok, akiről rosszat lehetne mondani. Sőt. A válaszaim kiválóak, a kviddicses eredményeim önmagukért beszélnek, a tehetségem nem kérdéses. Lehet, hogy ez egoistán hangzik, de ez az igazság. Én tényleg jó vagyok. Genetika és kitartás. Viszont nem vagyok szerény, sosem voltam, és sosem leszek. Különben is, aki az én szintemen szerény, az már inkább álszent. Én kimondom, amit gondolok.
- Húúú, de durva.
Emelem meg kicsit a szemöldököm, és ezzel együtt a kezem is, mutatva, hogy mindenem van, de műkörmöm az nincs. A kviddics mellé amúgy sem passzol, mert csak letörik.
- Látod, én mondtam, hogy fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok én.
Ezzel pedig a részemről lezártnak tekintem a témát, és el is indulok a folyosón, még mielőtt még több büntetést kitalál nekem. Elég ez is bőven, oda elő kell vennem az LLG-s csizmámat.
- Akkor hétfő reggel hét. Üdvözlöm a nődet, akinek nem áll jól a sárga melltartó.
Kacsintok még hátra pimaszul, mielőtt elfordulnék. Vannak kártyáim, tudok én is téteket rakosgatni, és nem, egyáltalán nem félek tőle.