Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=694921#post694921][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.08.08. 12:33[/b][/url]

Mi az, amit kivihetek a kastélyból? Magamon és a tankönyveimen kívül, persze. Gondolok én itt pár fiolára, mondjuk. Nem olyan rég kezdtem el az iskola tulajdonából fenntartani magam - pontosabban amióta pangás van és nincs pénzem -, meg a tanulmányaim, de őszintén, eddig elég gazdaságos megoldásnak tűnik. Különben is, Felagund soha nem szokta visszaadni a fioláimat, szóval vissza is kerülnének az iskolai körforgásba. Csak tudnám, hogy mi baja van velem annak az embernek. Vagy mi baja van úgy mindenkivel. Szeret ő egyáltalán valakit? Halkan nyitok be, miközben fényt gyújtok a pálcámmal, és becsukva magam után az ajtót neki is állok az első polcnak. Olyan kéne, ami nem túl poros, mert azt egy ponton túl nem lehet sehogy se kitakarítani. Meg ami nincs megtörve, repedve, és akad teteje is. Szóval ami olyan újszerű. Igazán nincsenek túl nagy elvárásaim, szerintem. A beszédet egyelőre hallom, de nem jut el felém az értelme, vagy azért, mert távoli, vagy azért, mert még nem állt át az agyam magyarra. Pedig már elég jól megy, mondjuk még van akcentusom, és a túl magyar neveket meg sem próbálom kimondani, de ha azt vesszük, hogy kényszerből kell megtanulnom, elég jó vagyok. Elvigyorodva dugok zsebre egy viszonylag elfogadható üvegcsét, ezzel együtt pedig közelebb is kerülök a zajkeltőhöz. A vigyorom szélesebbé válik, majd gyorsan el is tüntetem az arcomról.
- Na tessék, már megint te? - valami nagyon szigorú, számon kérő hangot ütök be. A múltkor elég jól megjátszottam a nagy prefektuskodást, nagyjából most sincs semmi akadálya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=695141#post695141][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.08.09. 11:59[/b][/url]

Az ember el sem tudja képzelni, milyen viccesen néz ki egy ilyen. Főleg, hogy a felének nincs is értelme, mármint a motyogásnak. Én legalábbis sosem értette, miért lenne köze a beszédnek a bájitalhoz, pár esetleges varázslaton kívül, de, hála istennek, nem is kotyvasztó leszek. Nem is akarok az lenni. És más se akarja. Legalább ebben a témában kiegyezünk az univerzummal, ha másban már nem is.
- Merlin adott egy látomást, hogy ide kell jönnöm, és lám, megérte - jobbom a szívemhez tapasztva, megkönnyebbülten, hálásan sóhajtok fel, miközben kicsit még meg is emelem a fejem, hogy hálát adhassak atyánknak. Az már mellékes, hogy ebből semmi nem igaz, de nem is vehetjük hazugságként, mert nem bíróság előtt vagyok, meg nem is a tetteim tagadom meg. Amúgy is, nem azt kérdezte, hogy miért vagyok itt. Én legalábbis nem így értelmeztem, az meg tökmindegy, ő mire gondolt. Nem gondolatolvasó vagyok, hogy tudjam, mi jár a bongyorka fejében, ez pedig minden idők legtökéletesebb kifogása.
- Szerintem ezt már az előtt elrontottad, hogy megjelentem volna - megrázva fejem ülök is le az üst másik oldalára, vele szemben. Meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg nem kíváncsi a társaságomra, vagy egyedül szeretne-e lenni.
- Azért csinálod itt, mert van engedélyed - megemelve szemöldököm nézek rá a felszálló gőzön keresztül. Nyilván én is erre gondoltam először, hogy legálisan bujkál, és nem csinálja mondjuk egy tanteremben, vagy legalább egy kevésbé eldugott helyen. A kérdését mintha meg sem hallottam volna, úgy siklok el felette, mintha soha nem is mondta volna ki. Egy szabad országban élünk, arra vagyok köteles válaszolni, amire akarok, és erre most nem akarok.
- Mi ez a trutyi, amire elvileg van engedélyed? - a kezeimre támaszkodva emelem meg magam kicsit, hogy jobban beleláthassak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=695938#post695938][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.08.12. 15:44[/b][/url]

- Merlin varázserőt adott neked, ez már légypiszok amellett a tévedés mellett - megvonva vállaim legyintek, miközben le is pakolom magam a másik, remélhetőleg biztonságosabb oldalra. Fejbe legalábbis így kevesebb eséllyel vághat a fakanállal, vagy akármivel is keverget. Mondjuk rám még rám öntheti, ami szintén egy kevésbé kellemes opció lenne, de remélem, hogy ez nem jut eszébe, mint olyan.
- Meg ne sértődjek - eltátom szám, mi az, hogy negatív kisugárzások? Még csak nem is hallottam soha ezt a kifejezést. - Tökre nem értem, miről beszélsz. Én nagyon is pozitív vagyok - megrázva fejem hessegetem is el a rossz energiák gondolatát, még mielőtt gyökeret vernének bennem, és tényleg elkezdenének hatni. Nem mintha amúgy nem lennének. Mardekáros voltam, az ilyen nem múlik csak úgy el. Tulajdonképp ide se a jóakarat hozott, de mindegy is.
- Szerintem ez megsemmisítés lenne, de az is takarítás, ha azt vesszük - megvonogatom vállaim, nekem amúgy mindegy, nem én fogom megbüntetni, ha rajta kapom. Az már más tészta, hogy ha engem is elcsípnek itt, akkor nekem is lőttek, egy kicsit. Az már mellékes. Tulajdonképp a rellonos prefektudokat nem is érdekli. Ja, én már csak nagyon jól ismerem a rellonos prefektusokat. Mondjuk nem tudom mennyire igaz ez a takarítás dolog, de igazabb, mint a főzés, szóval el is engedem, és nem foglalkozom vele tovább.
- Jaj de okos lett hirtelen valaki - vágok egy fintort, miközben az előbb megütött hanglejtését kezdem utánozni, majd megint belenézek az üstbe. - Nekem ez inkább tűnik instant halál bájitalnak, mint tetszhalálnak - megemelve egyik szemöldököm nézek hol rá, hol a fortyogó lére. Nyilván nincs ilyen, hogy instant halál bájital, de ha valaki megissza, akkor nyilván meghalhat tőle. Nem lehet nehéz végleges kimenetelűre fordítani valamit, ami úgyis közel jár hozzá.  
- Nem, nem igazán - elhúzva szám rázom meg fejem a következő kérdésre. A színekben jobb vagyok, mint ebben az egész kotyvasztásban, szóval ezt biztosra meg tudom állapítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=700238#post700238][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.09.09. 13:49[/b][/url]

- Merlin nagyon el lehetett szállva épp, ha ilyen lehetőségeket látott - jó, nyilván nem, igazából nem is olyan borzalmas egy lány, nem a legrosszabb, vannak, akik például besérültek volna rám már milliószor. Ennek fényében pedig nem is gondolom annyira komolyan ezt az egészet, de természetesen meg sem tudom állni, hogy kihagyjam a szurkálódásaim. Ő is élvezi, csak rá kell nézni.
- F*ck my life, ez rám is cseppenhetett volna, ember - némi fáziskéséssel reagálok a kisülő lyukra a padlóban, nagyon komoly ez a cucc, még ha ennyi por- és koszrétegen keresztül is ennyire... veszélyes.
- Ez az izé már menthetetlen - gyorsan rázom meg a fejem, mielőtt a elhatározná magát amellett, hogy ebből még akar valamit csinálni. Hát biztos, hogy nem. Még a kakámmal sem itatnám meg ezt, nem hogy egy emberrel. Ki tudja mire képes még ez a lötty, fúj, nem is akarom tudni.
- Ó igen, kérlek, szabadalmaztasd is, meg árusítsd, biztos mindenki örülni fog, ha a hülye kölykök elkezdenek öldökölni vele - nagyban adom neki a tanácsokat, mintha annyira támogatnám. Nem nézem ám hülyének, tudom, hogy erre magától is rájön - vagyis nagyon nagyon remélem -, de azért lehet, hogy így elé kell állítani a dolgokat, hogy rájöjjön a saját gondolataira. Nyilvánvalóan ennyiről van szó.
- Héééé, mosd ki a szád - nagyon meg szoktam ám lepődni, amikor lányok elkezdenek csak úgy káromkodni, mármint, nekik nem ez a dolgok, és ők amúgy is lányok. Miért tudnak egyáltalán káromkodásokat? Tudják inkább a virágok neveit, vagy valami.
- Olyan jó szédelgést érzel, vagy rosszat? - érdeklődve ráncolom össze a homlokom, de nem hajolok közelebb, mert akkor nagy eséllyel én is úgy kötnék ki, mint ő. Ez pedig egy nagyon fontos kérdés kérem szépen, mert ha jó szédelgés, akkor egy fiolányival én is viszek Coltonnak, mert ő aztán nagyon szeret szédelegni, és én már csak ilyen jótét lélek vagyok, hogy gondoskodom a jólétéről.
- Hát... Hagyd itt? - ó igen, a felelősségteljes idősebb, ó igen. - Nem tudom mit szoktak az ilyenekkel csinálni, te vagy a nagy bájitalfőző.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=757275#post757275][b]Adrian Black - 2019.05.04. 15:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=757285#post757285][b]Adrian Black - 2019.05.04. 16:16[/b][/url]

Tekintetem követi az újságok útját, megemelve szemöldököm billentem oldalra fejem, hagyom, hogy a füst lassan szivárogjon ki ajkaim közül, ahogy közben inkább összevonom szemöldököm, hol Sárközire, hol a véletlenül sem tankönyv formájú borítókra pillantok, aztán..
- A feleséged tud erről? - pofátlan vigyorra húzódnak ajkaim, miközben szabad kezemmel megtámaszkodom magam mellett, jó, hát na, ha egyszer neki szabad, akkor nekem miért ne lehetne, főleg most, hogy kollégák vagyunk. Kollégák. Mégis mit várnak el egy olyan generációtól, aminek útjait olyan személyek egyengetik, mint ő meg én? Persze, egy nap az összes szaros nagy dolgokat fog elérni, erre a nyakamat tenném, éppen csak az etikai mércéjükkel lesznek javíthatatlan problémák.
- Az asszony - meglehet, hogy most használom először ezt a megnevezést, nem mintha nem örülnék annak, hogy Emily a barátnőm, vagy, problémám lenne az ezzel járó extrákkal, de azért mégsem kell ennyire előre szaladni, nem igaz? - szerint felesleges erre használnom a szám - vállat vonok, újra elmosolyodom az agyam automatikusan kapcsol, és ha azt hinnéd, nem kezd el ennyi idő után is pörögni, akkor tévedtél.
- Figyelj csak? - alapvetően máig sem tudom eldönteni, mi okozna nagyobb elégedettséget, ha folytatnám a tegezését, vagy ha elkezdeném magázni, és minden egyes csókolomnál látnám az arcára kiülő kifejezést, mert az, barátom, a lappangó kétségbeesés képe is lehetne. Aprót szusszanok. Valahogy ennyi idő után sem szeretek kérni, sem tőle, sem mástól, nehezemre esik, és nem tudok vele mit kezdeni azon kívül, hogy újra és újra megküzdök vele, pedig esküszöm, néha még a nyelvem is összeakad, mintha a testem ezt nem akarná.
- Van ez az okklumencia dolog - félig lehajtom fejem, de közbe végig rá nézek, gyűrűsujjammal vakargatom meg a bal szemöldököm. - Majd valamikor el kéne kezdenem, szóval, ha majd ráérsz, hát, tudod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=757503#post757503][b]Adrian Black - 2019.05.05. 13:48[/b][/url]

Alapvetően sokszor gondoltam már arra - már, amióta visszajöttem -, hogy sokkal könnyebb lenne az életem, ha megpróbálnék beférkőzni a fejébe - valamiért mindig kényszeresen meg akarok felelni valakinek, csak a célszemély kiléte a változékony - de minden egyes alkalommal rájöttem, hogy felesleges. Nem azért, mert nem lenne könnyebb az életem, ugyan, dehogy, de azonnal észrevenné, és ha egyszer rájönne, akkor már nem lenne visszaút, ami fogalmam sincs mégis hogyan változtatná meg a kapcsolatunk, de az is tény, hogy nem is feltétlen akarom tudni, mire szokott gondolni.
- Ó, valóban? - elgondolkodva révedek arcára, szemöldökeim hajszálnyit emelkednek a nagy figyelemben, hosszan pislogok, ahogy mélyen bólogatni kezdek. Igen. Így van. Ki vagyok én, hogy bárkit is félbeszakítsak az élettel kapcsolatos jó tanácsaiban, ha egyszer ennyire belelendülnek a dologba. Hogy én erre eddig miért is nem gondoltam. - Nem hiszem, hogy ezek után képes leszek ugyanúgy nézni rá - vállat vonok, újat slukkolok, arcomra visszaül a mosoly, szemeim sarkában szarkalábak gyűlnek.
- Ó, Kedves, a pedagógia mintapéldánya - megingatom fejem, zsebemből előhúzva a cigarettás dobozt pattintom fel annak a tetejét, majd felé nyújtom. Alapvetően nem azt kérdőjelezem meg, hogy ne tudná azt, amit tanít, vagy, hogy nem igyekezne átadni, de a gyerekek megfélemlítése és a szabályok céltalanul szoros betartatása, amivel körülbelül elveszik előlük azokat az éveket, amikben még jogosan és következmények nélkül lehetnek felelőtlenek, csinálhatnak hülyeségeket, sodorhatják magukat - bizonyos mértékig - veszélybe, igazán élhetnének, nem feltétlenül... jó. Hülye gyerekek, kell őket hagyni élni, kell őket hagyni szarságokat csinálni, mielőtt azon kapnák magukat, hogy idejekorán megöregedtek.
- Tényleg? - gyanakodva vonom össze szemöldökeim, tekintetem fel-alá jár arcán, miközben azt próbálom kitalálni, hol van ebben a csapda, mert az bármikor és bárhol lehet. - Mikor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=757555#post757555][b]Adrian Black - 2019.05.05. 16:29[/b][/url]

Ívesen megemelem jobb szemöldököm, alapvetően továbbsiklanék azon, hogy épp a képességeim birizgálja a kis botjával, gyerünk, Adrian, érezd csak úgy, mintha ez is egy hülye kis verseny lenne, ki tud több nőt minél rövidebb idő alatt gerincre vágni - ha a következőben nem kezdene el Emily-ről és a vele való kapcsolatomról beszélni. Az arcom egy pillanat alatt válik komollyá, tekintetem ide-oda ingázik az arcán, mintha csak azt várnám, hogy e következő percben elnevesse magát és megveregesse a vállam, hogy há-há, újra bedőltem neki, de ez elmarad, és valahogy jobban sért, mint arra bárki is számított volna.
- Tényleg? - ha nem lenne róla szó, legyintenék, ha nem ő mondaná, különösebben nem érdekelne, de elég régóta ismerem Sárközit ahhoz, hogy tudjam, nem beszél hülyeségeket. Hosszan kifújva fogaim közt a füstöt simítok végig államon, az enyhe borostám végigkarcolja az ujjaim, nem igazán érdekel, sőt, a súrlódás elenyésző érzete némileg megnyugtat, pontosan úgy, mint évekkel ezelőtt a fájdalom. - Hát én is - elhúzom szám, belenyomom a fém tálkába a csikket, majd újat gyújtok. Ha egy hisztis gyerek lennék, most hátat fordítanék és lelépnék innen, hogy napokig duzzogjak azon, hogy a nőm nem képes legalább annyira megbízni bennem, hogy ne mástól halljam azt, ő mennyire féltékeny, annak ellenére, hogy pontosan tudja, ő az egyetlen, pedig Merlinre, épp csak a kezemet kellene kinyújtanom. Ujjaim halántékomnak támasztom. Lapozzunk.
- Shayleen - bólintok, állkapcsom akaratlanul feszül meg a neve hallatára. Nem tudok másképp reagálni erre. Egy pillanatra behunyom szemeim, a cigarettába szívva vonom össze szemöldökeim, és szedem össze a gyerekkori emlékeinket, még az előtt, mielőtt beteggé vált volna. Az ő első versenye, az én első boxkesztyűm. Együtt festünk, együtt firkálunk üres lapokra olyan álmokkal, mint hogy majd egy nap híresek leszünk, és százezer dollárokért adják majd el a pályánk kezdeti darabjait. Aztán hirtelen ugrás, az egyik teremben vagyunk a kastélyban, egy kandallóban ropog a tűz, ő pedig épp csak csipeget a pogácsáiból, de már ez is istentelenül boldoggá tesz. Képezzünk hát falat. Kinyitom szemeim, tekintetem Sárközi arcára függesztem, holott egyikőnknek sincs erre különösebb szüksége, tudom. Csak kell egy határozott pont. Érzem, ahogy egészen összeszűkülnek pupilláim, ahogy falat képzelek az elmém peremére, amolyan gátat, hideg jégfalat, mintha vissza kellene fognom őket a kitöréstől.
- Na? - kíváncsian vonom fel szemöldököm.