Sanya *.*

Csendesen ücsörög egy üst mellett, körülötte mindenféle sminkes kellék. Alapozók, festékek, rúzsok; mintha egy királylány álmába tört volna be. A különbség annyi, hogy hölgyünk komoly munkában van éppen, és egy cseppet sem hasonlít holmi királykisasszonykákra fekete bőrnadrágjában, áttetsző - szintén - fekete felsőjében és erősen kimázolt arcával. Egy bájitalos könyvet lapozgat pálcájával baljában, és próbál rájönni, mivel érhetné el, hogy alapozója bármilyen bőrszínhez tökéletesen illeszkedjen. Tegnap már sikerült kikotyvasztania egy átlátszó gélt, és rögtön ki is próbálta egy - a folyosón elkapott és megfélemlített - kislányon. Az az apró malőr pedig egyáltalán nem érdekli, hogy szerencsétlen kis levitás tiszta kiütés lett tőle. Legalább már tudja, hogy jó úton halad, már csak ezzel a ragyaszórással kéne kezdenie valamit. A legnagyobb probléma az, hogy tesztalanyairól nem mondható el a lelkes önkéntesség, és kezdi unni a folyamatos siránkozást. Ráadásul nem egyszerű hasznos infókat kiszedni azokból a reszkető ostobákból. Mi más választása lett volna, mint idehívni nővérét? Apropó, Sára! Igazán szedhetné a lábát, elvégre Nelli sem ér rá egész nap. Természetesen még ő morog magában, mert neki szabad. Az egyáltalán nem érdekes, hogy nővére tesz neki szívességet azzal, hogy idefárad, ráadásul nem is tudja, miért. Tulajdonképpen akár azt is hihetné, Nelli kinyírt valakit, és kell a segítség a hulla eltüntetésében. Ez sem volna egy meglepő opció.
Összeráncolt homlokkal szór bele pár csipet őrölt cickafarkat a főzetbe, mikor Sára megérkezik, akár elefánt a porcelánboltba. Először válaszolni sem hajlandó neki, gondolván, csak van nővérének annyi agyacskája, hogy beljebb topog, de rá kell jönnie hamar, hogy tévedett. Szemforgatás.
-Itt! - még arra sem méltatja a lányt, hogy felnézzen, csupán egy hanyag kézmozdulattal int maga mellé, hogy Sára méltóztassék leülni.
-Eltévedtél? Vagy negyed órája írtam neked a levelet - jegyzi meg halkan, s végre ráemeli tekintetét a hölgyeményre. Aranyat érdemelne súlyemelésből.
-Mindegy. Nem számít. Kell a segítséged - megkérdezhetné, hogy Sára egyáltalán hajlandó-e belemenni, de Nellikét a legkevésbé sem izgatja a véleménye.
-Ne félj, meg sem kell moccannod, úgyhogy még te is képes leszel rá.

Omnomnom

Ahogy Nelli sértései lepattannak Sáráról, úgy ez fordítva is teljesen igaz. Elvégre testvérek, ez pedig… kisebb évődés csupán kettejük között, nem vérre menő játszma. Hölgyeményünk nehezen viseli el rokonságát, de valahol - nagyon - mélyen azért szereti őket. Igaz ez Sárára, de még Noelre is.
-Még egy körmöt sem tudsz gyorsan és szépen kifesteni - jegyzi meg egy pillantást vetve a felmutatott kacsóra, apró kis gúnyos mosollyal ajkain.
-Hogyan engednek így mások a bőrükhöz? Egy mugli óvodásra előbb bíznám a tetoválásom. Szedd már össze magad! - dorgálja meg nővérét. Csapzott külső, béna körmök, mintha egyre lejjebb adná ez a lány. Szemforgatva fordul vissza az üsthöz, és csontos kezével maga felé legyezi a benne kavargó folyadék fanyar illatát. Egészen hasonlít a tegnapihoz. Ez vajon jó, vagy inkább rossz jel?
-Cserébe? Sára! Mindig csalódnom kell benned - horkant fel. - Hol marad a családi összetartás? - összehúzza szemöldökét, és pálcájával Sanya felé bök. - Apánk nem lenne túl büszke rád, amiért megpróbálod zsarolni a saját véred - mondja ezt annak biztos tudatában, hogy ő apuci kedvenc kicsi leánykája. Ebből rengeteg előnye származott az évek folyamán, főleg a Noellel folytatott vitái során volt mindig döntő édesapjuk szava, aki persze mindig Nelli oldalára állt. Közös mugligyűlöletük által igen szoros kapcsolat alakult ki kettejük között, bár Nellike részéről ez a leginkább csupán érdek.
-Jó, legyen. Visszaadom a pénzed, amit a múlthéten vettem kölcsön. Megfelel? Vagy megígérem, hogy legközelebb, mikor megkérsz, hogy küldjem el a Noelnek szánt leveled, nem a tűzbe dobom - nemtörődöm módon von vállat. A múltkor tényleg elégette azt a pergament, mert… mert éppen nem volt kedve a bátyjával foglalkozni. Különben sem futárszolgálat ő, hogy akár a bagolyházig elsétáljon.
-Ebből alapozó lesz - elégedett mosoly jelenik meg arcán. Roppant büszke sminkelési tudományára és saját készítésű kencéire, amikkel néha hajmeresztő fejeket tud varázsolni magának. És mivel a legtöbb idejét kísérletezgetésre szánja, egyre profibb dolgokat talál ki.
-Magamon nem próbálhatom ki, mert már van rajtam smink. Te pedig úgysem foglalkozol magaddal, tulajdonképpen szívességet teszek, hogy rendbe rakom a fejed - roppant nagylelkű. Roppantmód.
-Noelről tudsz amúgy valamit? Meddig élvezhetjük még a szabadságot nélküle?