Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=302402#post302402][b]Gryllus Annabell - 2014.05.30. 22:42[/b][/url]

A Katival való gyakorlásom tegnap nagyon jó volt. Látom, hogy még rengeteg munka vár rám, de nagyon élvezetes az egész dolog. Az ágyamon fekve gondolkodom a varázslatokról, aztán lassan becsukom a szemeim. Előveszem a légző gyakorlatot, és átadom magam a belső hangnak. Majd elindítom az Echozást. Szépen lassan kirajzolódik a szoba, ami körülvesz, a tárgyak, ha nem is színesben, de megjelennek körülöttem, és ami nagyon furcsa, hogy 360 fokos szögben. Nagyon különleges dolog mindent látni egyszerre, ráadásul szokatlan, így emiatt sok gyakorlatot igényel. Nehéz azt „látni”, hogy mindennek te vagy a közepe, kicsit összefolynak, vagy összekuszálódnak az irányok, nem beszélve a tárgyakról, amelyeknek más-más szerkezete van. Viszont egy kisebb alak lép be a szobába, és abban biztos vagyok, hogy élőlény, mert nem látom őt, csak egy körvonalat, ami felém közelít. Felpattannak a szemeim, és meglátom a manót, aki a kezében egy levelet szorongat. Felemelt szemöldökkel és szkeptikus nézéssel várom, hogy mit akar, és csak azért is felállok, hogy magasabb legyek nála. Végre van valaki, akit leelőzök a méreteimmel!
- Ezt a kisasszonynak hoztam – vigyorog a manó, mint a tejbetök, én pedig kikapom a kezéből a levelet.
- Ügyes vagy, helló – fordulok el a manótól, majd leülök az ágyamra és felnyitom a levelet. Nem vagyok oda a manókért, de elviselem őket, mert mindent megcsinálnak.  ~ Ugyan, mit akarhat a törpe tőlem? Különedzést? Azt várhatja! ~ morcoskodom egy kicsit, mert szerintem én vagyok az egyetlen, aki nincs oda az ugribugri vörös villámért. A manó közben elpályázik, a levelet megpillantva még feljebb húzom a szemöldököm, lassan kiszakad a helyéről.

LEVÉL

Luca!

A bátyádat foglyul ejtettem az első emeleti szertárban. Ha épségben szeretnéd visszakapni, teljesítened kell a követeléseimet.
Ezek a következők:

Soha többé nem beszélhetsz Keith-szel, ha nem vagyok én is jelen!
Nem érintheted meg őt három másodpercnél tovább!
Nem járőrözhettek ezután kettesben!
Soha nem lehettek barátok, csak semmi bizalmaskodás!
Nem fogadhatsz el tőle ajándékot!
A legjobb lenne, ha egyszerűen úgy viselkednél vele, mint egy idegennel!

És ha Keefnek szólsz erről, elhiheted, hogy a következő bálon Benjámin fogaiból fűzött nyakláncot fogok viselni!

Leonie

A szemeim elkerekednek, ahogy a sorokat olvasom, majd hangos nevetésbe török ki. Még a hasamat is fogom, annyira kikészítenek a sorok, már majdnem fulladozom. Kell pár másodperc, mire nagyjából lenyugszom, és a szemeimből a könnyeket kitörlöm.
- Hát-ez-nem-nor-mális! – nevetem el magam újra, és ráfekszem az ágyra. Még a párnámat is fejemre teszem, hogy ne hallják, ahogy röhögök, mondjuk, furcsán nézhet ki, hogy lelóg egy fej nélküli ember az ágyamról és közben remeg. Nehezen szedem össze magam, újból kitörlöm a szememből a könnyeket, majd elindulok vidáman a padlás felé. Igen, szólni kéne Keithnek, hogy a barátnője meghibbant, és miket csinál. Igaz a levél nem nekem szól, és az én bátyámat nemigen lehetne túszul ejteni, meg a neve sem stimmel, Lucát viszont csak egyet ismerek, a Navine terelőjét. ~ Hú, ebből jó móka lesz! ~ Hitetlen kedve rázom fejem, és vigyorogva megyek a szertár felé. Meggondoltam magam, sokkal jobb lesz, ha Keith még nem jön, szólhatok neki később is. Ki tudja, lehet, hogy besegítek a vörösnek, mégiscsak csapattárs. Végül megérkezek, és Luca feje jelenik meg a gondolataim között. ~ Hogy is köszönt a múltkor? Halványan érdes a hangja, és van benne az a fura rezonancia. Hmm, nézzük csak. ~ A melodimágia segítségével megpróbálom lemásolni Luca hangját [Imito]. Elvileg ez egész jól megy, de nem vagyok teljesen elégedett az eredménnyel. Hasonlít valamennyire, de nem tökéletes.
- Leonie, azonnal engedd el a bátyámat! Prefektus vagyok, és ha bármi baja lesz a bátyámnak, neked véged! De lehet, hogy így is, te féltékeny kis… - itt abbahagyom a kiabálást, mert nem fogom megalázni a csapattársam, de szerintem ez is elég lesz.
- Keith olyan cuki, hogy tud magára vigyázni – teszem még hozzá, ezt már nem kiabálva, de erősen hisztérikus adalékkal nyomom az ajtónak. Közben majd megpukkadok a nevetéstől, mert nem tudom elképzelni, hogy Leonie bárkit bántana, egyszerűen lehetetlennek tartom. Viszont mókának igen jóféle lesz ez az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=304270#post304270][b]Gryllus Annabell - 2014.06.02. 15:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=307075#post307075][b]Gryllus Annabell - 2014.06.06. 19:31[/b][/url]

Köpni-nyelni nem tudok, mert most már biztos vagyok benne, hogy Leonie Rohr hivatalosan is megzakkant. Tízből nyolc orvos is ezt mondaná rá, plusz én. Jobb, ha inkább nem válaszolgatok neki, különben tényleg kifordul a haja a helyéről és nyakkendőt köt belőle a törpicsek. Ami jobban zavar, hogy kezd bűntudatom lenni, hogy felhergeltem őt, pedig csak mókázni akartam egy kicsit. Nagyon nem jött össze, ilyennek nem láttam még a kis energiabombát, pedig bárki elhiheti, hogy sok mindennek láttam már, de ennyire begolyózottnak nem.
Aztán csak azt hallom már, hogy lecseréli Keith-et erre a srácra. Mi van? Ez abszurd, mert tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy Leonie és Keith szerelmesek egymásba. Már csak nekik kellene rájönniük arról is, hogy hogyan néznek rájuk az emberek, amikor együtt… hogy is szokták mondani? Mókázak.
Közben mákom van, jön egy eridonos gólya, akit elszalajtok Keithért. Most hirtelen nem is tudnék úgysem semmit mondani, hátha a fiú jelenléte lehiggasztja. De az is lehet, hogy ezzel tesz egy lapáttal a tűzre, ezt sosem lehet tudni, de nincs jobb ötletem. Végül megérkezik Keith, aki nagyon kedvesen köszönt, és összevissza hadovál valami Zénóról.
- Helló! Jó, hogy jöttél – hoppsz, még mindig Luca hangom van, de ez van, most már mindegy. Fintorgok egyet, amikor Tildát emlegeti, közben pedig feldolgozom, hogy Zénó a kis elsős, akit érte küldtem. Megpróbál bemenni, de Leonie nem nyitotta ki az ajtót azóta sem.
- Bent van a barátnőd és túszul ejtette Luca tesóját… hmm… miattad?! – vonom meg a vállam, miközben Leonie belekezd az újabb tébolyult mondandójába. Közben csettintek egyet és eleresztem az ál-Luca hangot, és immár a sajátomon szólalok meg. Egész jó kis gyakorlás volt a magam részéről, az más kérdés, hogy én is tettem egy lapáttal a tűzre. Leonie reakcióját látva ez már két lapát, az amúgy is nyolc méteres lángokra dobálva.
- Bocs, de be kell mennünk! – nézek Keithre majd kirobbantom a zárat a helyéről.
- Bombarda! – kiáltom, és remélem, hogy Leonie nem volt a közelben, mert a varázslat túl jó lett és félig berobbant az ajtó, a másik fele szanaszét repült.
- A fenébe – döbbenek le, és földbe gyökerezett lábbal állok a porfelhőben úszó bejárat előtt, immár nagyon idegesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=330134#post330134][b]Gryllus Annabell - 2014.07.03. 23:27[/b][/url]

Amikor elkezdtem a mai napot, nem gondolta, hogy káoszba torkollik. Csak kapkodom a fejem, ide-oda, élvezem, ahogy egy kicsit visszaadhatok Leoninenak az állandó zaklatásáért, amit ő persze „nagylelkű segítség”-ként tart számon, amihez jópofát kéne vágnom. De megjön Keith, talán ő lehűti a 200%-on pörgő vöröst. Nem számítok rá, hogy féltékenységi jelentbe torkollik ajtón keresztül ez az egész, nevetnék is, ha nem látnám Keith arcát, amit kifacsartak citromnak, majd naranccsal rakták tele implantátumként. Végül elegem lesz és berobbantom az ajtót, ami ugyan elsőre jó ötletnek tűnt, de most már nem vagyok olyan biztos benne. Por, meg minden, Keith be, én meg utána. Inkább Bent és magamat féltem, mint őket, nem tudom, hogy ilyen hányszor lehet köztük, de meg vagyok bizonyosodva, hogy ezek szerelmesek, csak nem veszik észre. Mondjuk, annyira nem érdekel, csak a székláb ami elsuhan mellettünk szerencsére, a kis vörösnek ez menti meg popsiját, ha el nem ájultam volna az ütéstől. Végül rájön, hogy én nem Luca vagyok, bár el is mehetett azóta, én meg jöhettem menteni. Nem, ezt talán még ő sem hinné el rólam.
- Küldtél nekem levelet Luca helyett, úgy gondoltam, hogy egy kicsit megtréfállak, arra nem számítottam, hogy hisztirohamot kapsz, és kinyírsz valakit. Ezért vagyok én itt helyette – vonom meg a vállam, miközben Keith és Leonie érzelmi és fizikai csatáját nézem karba tett kézzel. Ez nem sokáig van így, ugyanis látom, hogy felgyulladt valamitől az egyik festmény, a lakói máris menekülőre fogják.
Viszont úgy tűnik Leonie ma nincs formában és tovább hergeli magát, Keith hiába próbál vele kedves lenni, a vörös hajzuhatag tulajdonosa Bent „választja”. Nem hiszem, hogy örül neki, még így ájultan sem, és újabb sértések jönnek mindkettőnknek, ráadásul megspékelve egy kis üldözési mániával. Miközben Keith majdnem rám borít egy szekrényt, a félreugrás után rögtön válaszolok az koholt vádakra.
- Hülye vagy? Nem érdekel a srác. Már bocs, Keith – kérek elnézést Keithre nézve, de tényleg nem esetem. Ezen a téren egészen más dolgaim vannak mostanában, és Leonie „pajtása” messze van ezektől. Viszont kis vörösünknél minden bizonnyal CRC error van, mert átkozódni kezd, ráadásul telibe kapja vele a festőművészt, az átérző bűbájjal.
- Jaj, ne – nyögöm magam elé, és nem véletlenül, kezd a helyzet iszonyatos káoszba és életveszélybe torkollni. Keithnek nem tett jó Leonie érzelmeinek átvétele – mondjuk, egy nyugodt ember szerintem belehalna a túlpörgésbe -, és ügyesen lezárja a kijáratot. ~ Fantasztikus, itt fogunk megégni, ha meg nem fulladunk előbb! Szuper! ~ Röhögnék, ha tényleg mókás lenne a helyzet, de már kínomban sincs kedvem, ki kell találnom valamit. Na, most mi legyen? Ráadásul Keith valamit motyog, és a tüzek megerősödnek, te jó ég! Kezdek félni tőlük, sőt félek, mert meg fognak ölni, ha ez így megy tovább! ~ Gyorsan Annabell, gondolkodj! ~ Először is le kell hűtenem a kedélyeket, majd a tüzeket. De ahhoz először is…
- Petrificus totalus! – küldök kettőt Leoniera, majd Keith is kap. A füsttől nem látom, hogy a vörösünk eldőlt-e, de Keith valahogy kivédte az elsőt, a második mellé ment, a harmadik viszont talált. ~ Marha jól elpárbajozom itt, végül is van időm. ~ Bosszankodom és a szívem egyre hevesebben ver, miközben a füst meg csak nő, és kezd meleg lenni.
- Glacius!  - meg kell fagyasztanom a környéket. Ez pár percig el fog tartani, remélem, hogy kibírjuk, különben annyi. ~ Szia Tilda, nem is voltál olyan rossz testvér! ~ Ha Leoniet nem találtam el, remélem, segít, de azért résen vagyok és fagyasztok, egész kis utat a bejáratig, legalábbis nagyon remélem, hogy jól látok…
- Kifelé, aki tud – mondom idegesen, parancsolóan és összeszorult torokkal, mert tudom, hogy ezért nagyon durván meg fognak büntetni minket… Ha túléljük. A szekrény viszont még ott van a kijárati ajtónál, meg kell szüntetnem valahogy. Nem jó ötlet az újbóli robbantás, inkább…
- Reducto! – a szekrény összemegy a varázslat miatt jó picire, most már elmehetünk mellette. Sajnos a füst és a meleg nem nagyon akar megszűnni, így muszáj vagyok előbb megmenteni a pernahajdereket, pedig szívesen kibotorkálnék fulladozva, csak magamat mentve. Előbb Keithet - mivel ha Leonie magánál van, úgyis őt mentené, és akkor kijön -, aztán a srácot, végül a vöröst, ha szükséges. Szerintem ha túl is élem, a füstmérgezés ragyogó halál lesz.
- Szóljatok valakinek, mielőtt leég a kastély – Kiáltok a kis tömegre mikor kiérünk, ha ezt a köhögős nyöszörgést lehet annak mondani. A ruhám szét van szakadva, füstöl, ahogy a többieké is, szerencsénk van, hogy nem gyulladtunk meg. Hangosan tüsszögök tovább, a füst ugyanis elkezd kifelé dőlni, muszáj vagyok a szertár ajtajából arrébb vonszolni mindenkit, akit tudok. ~ Jaj, Csoki bácsi, most az egyszer de jó lenne, ha itt lennél! ~ Fohászkodom a gyenguszért és mogorva indiánért. Az biztos, hogy ezután el fogok beszélgetni a vörössel, bár gondolom veszett fejsze nyele. Nem gondoltam volna, hogy képes vagyok erre, biztos csak az életem miatt volt ez. Nem volt jó húzás Lucát játszani… Most viszont nagyon jól jönne egy kis oxigén!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=331237#post331237][b]Gryllus Annabell - 2014.07.05. 16:51[/b][/url]

Mint egy akcióhős, úgy próbálok rendet tenni, a kialakult káoszban. Azoknak persze minden sikerül, és két perc múlva már semmi bajuk. Na, én nem vagyok ilyen, sőt béna is, mert Leoniet nem tudom ártalmatlanítani, ha ez lehetséges egyáltalán.
- Oké, segíts te! – vakkantom mérgesen és idegesen, mert nem tudok kedves lenni ebben a helyzetben. A lényeg, hogy végül bejön, amit gondoltam, kimenti ő Keithet, én pedig foglalkozhatok Bennel.  Annyira nem fog örülni nekem, mert a kezénél fogva rángatom és húzom keresztül mindenféle dolgon. A lényeg, hogy kiérünk, és életben vagyunk. Leonie már akcióban, próbálja feléleszteni a barátját, aki nem kap levegőt.
- Dehogy öltem meg, te ütődött – nézek rá, hát, hogyan is gondolhat ilyet, de az őrület a szeméből nem akar kihunyni. Innen biztos eltalálnám őt is, de jaj…
- A fenébe! – erre nagyon is nem gondoltam, Leonienek igaza volt majdnem, harmadik Stimula-ra viszont Ben is elkezd fulladozni, mikor rájövök, hogy eddig nem tudta kitisztítani a tüdejét. Csokibától is jön egy kis okoskodás majd ezért, de nem készülök gyógyítónak, örüljenek, hogy élve maradtunk. Amit viszont nem tudok nem észrevenni, az az, hogy a kis törpénk megcsókolja lovagját, ad egy puszit az ajkaira. Nála ez szerintem felér, egy több perces csókkal, annyira ártatlannak tűnik, és kissé szürreálisnak nekem. Másoknak nem, akik hangos üdvrivalgásba kezdenek, ahelyett, hogy oltanák a tüzet… Végül Csipkejózsika nem  ébred fel, de Leonie valahol megtalálja a Finite Incantatumot is, több más varázslat mellett és Keith is megússza. Nem is tudom, hogy minek örüljek jobban, hogy megúsztuk, vagy azért, mert most már a pajtikból kicsit több lett. Még én is vigyorgok, ahogy nézem őket, Keith nem sokáig hagyja magát elvarázsolva lenni, máris az ő köre van, én meg kénytelen vagyok elkapni a fejemet, még bele is vörösödök az érzelmi bomba kifakadásában. Viszont nagyon is kétségbe vagyok esve, nem tudom, hogy mi lesz, Bent mindenképpen el kell vinnem a gyenguszra. Már előre félek, hogy mi lesz atyánknál, főleg azért, mert melodimágiát is használtam. Ekkor egy kérdés jön felém, ami szíven üt, és nem is nagyon tudom hova tenni. Reflexből nemet mondanék, de most, két köhögés közben van időm gondolkodni.
- Úgy érted, hogy miután Kahlil bá’ feltett minket a nagy órára példát statuálni emiatt. Te figyelj, én nem akarok zavarni, de ha ragaszkodtok hozzá… - vállat vonok, úgyis mindegy. Ott legalább biztos nem fognak galibát okozni, maximum gyertyatartó leszek. Lesz egy nyugodt órám, és talán leszállnak rólam, mert gondolom ezek után már csak egymással fognak törődni, és milyen jó lesz mindenkinek. Hmm, kezdek irigy lenni…
- Akkor segítsetek, de másnak is szabad ám! – nézek körül, hátha lesz egy-két jótét lélek, aki segít nekünk a drága Bent elvonszolni a törzsfőnökünkhöz.