Ophelia

~ Hű, már alig várom, hogy kipróbáljam. ~
Gondolatai egyre csak a táskájában lévő holmik körül forogtak. Nemrég szerezte be őket. Volt a csomagban mindenféle édesség; csokibéka, mindenízű drazsé, láva karamella, trükkös rágó, két méterre nyúló gumicukor...De ami miatt ennyire izgatott lett, az a Szikrás Varázs Csillagszóró. Állítólag a kihulló szikrák visszapattannak háromszor, és csak utána halnak el, közben pedig színt váltanak. Tomi már alig várta, hogy felérjen a hálókörletbe, és kipróbálja szerzeményét. Nagyon izgatott lett, mint mindig, mikor úgy érezte, tilosban jár. Igazából úgy sejtette, az iskolavezetőség nem kifejezetten díjazza, ha valaki pirotechnikai játékokkal szórakozik a kastély falain belül. Bár lehet, hogy ez inkább a Tomiéná komolyabb durrogtató eszközökre igaz ez a szabály, de ez a fiúnak igazából mindegy.
Még sosem érezte ilyen messzinek az Eridon tornyot. Épp befordul az egyik sarkon, mikor megtorpan.
~ De mi van, ha a toronyban épp vannak? ~
Körbekémlel, nem lát senkit.
~ Itt biztos nem lát meg senki. ~
Mielőtt még alaposabban átgondolta volna, már a kezében is volt a tűzijáték, s pálcájával szikrát csiholva meggyújtja annak végét.
- Wow...
A csillagszóró végéből mindenféle színű szikrák pattannak ki, amik a földről és a falakról színt váltva pattannak vissza.
- De jó...
Mosolyog a látványon, azonban az öröme gyorsan bent reked, mikor léptek zaját hallja a folyosó sarkán túl. Ész nélkül dobja be a csillagszórót az első keze ügyébe eső ajtón, ami történetesen a szertár, aztán jobb ötlete nem lévén ő is utána megy.

Ophelia

Mikor becsukja maga mögött az ajtót, rájön, hogy jobb lett volna előbb körülnézni, mielőtt dobálózik. De ő végül is nem tehet róla, odakint megijesztették, ezért történt az egész. Ezt persze hiába is próbálná elmagyarázni a lánynak, aki úgy döntött, hogy a pókhálók közt tölti idejét.
- Ööööö...bocsi.
Eléggé meg van szeppenve ahhoz, hogy mást ne nagyon tudjon egyelőre hozzátenni a dologhoz. na jó, azért egy kicsit rosszul érzi magát, amiért ilyen ormótlanul rátört a másikra.
- De azért nem kéne kiabálni.
Teszi hozzá kissé sértetten. Hát persze, végül is nem történt tragédia, és különben is, a csillagszóró olyan szépen ég még mindig. Szerencsére úgy bűvölték meg, hogy ne terjedjen a tűz. Legalábbis a leírásban ez szerepelt. Máskülönben aligha merte volna meggyújtani, vagy egyáltalán megvenni.
- Különben is, minek nézegettem volna, ez csak egy raktár. nem gondoltam, hogy baj, ha megijesztem a pókokat vagy ilyesmi...
Találja meg a hangját az első megilletődöttség múltán.

Ophelia

- Elnéző?
Hüledezik Tamás.
- Begubózol mint valami szobanövény, aztán meg neked áll feljebb, ha nem vesznek észre?
Láthatóan nem hat a fenyegetőzés sőt, Tamásban kezd kialakulni egyfajta csak-azért-is hozzáállás. Bocsánatot kért, vagy nem? Akkor meg nem érti, mire ez a nagy felhajtás. Különben is, nem történt semmi, nem égett ki a lány ruhája vagy ilyesmi. Bár ahogy alakulnak a dolgok, Tomi kezdi azt kívánni, bár történt volna valami.
- Nem, nem tűnsz féregnek.
Kezdi dacosan összeszorított szájjal.
- Először is nem férget mondtam, hanem pókot. Tudod, az a gusztustalan szőrös izé, ami ott mászik a fejed felett.
Persze nem mászik ott semmi, a zajtól különben is mind elmenekült, de azért jól esett így mondani.
- Másodszor pedig még póknak sem nézel ki. Inkább olyan vagy, mint egy utálatos kis béka, aki mindent felfúj.
Levegőt présel a szájába, amitől arca kissé felpüffed, hogy jelezze, mire is gondol a lány kapcsán.

Ophelia

Érti a célzást, csak nem igazán érdekli. A rellonosoknak sem szabad jobban varázsolniuk, mint a többi diáknak, azt meg egyenesen kikéri magának, hogy jobban értenének az ilyesmihez, mint mondjuk az eridonosok. Persze mindez jobban hangzana, ha azt mondhatná, hogy "mint ő, Tomi", de sajnos az a helyzet, hogy ő még nem sok mindenhez ért a mágia terén. Nem baj, a fenyegetés általánosságban hangzott el, akkor nem csúsztatás általánosságban védekezni.
Mikor meghallja a prefikre jellemző szöveget, ijedtében elsápad. Ajkába harapva próbálja meg visszaszívni az iméntieket.
~ De várjunk csak... ~
Kel fel benne a gyanú.
- Hol a prefektusi jelvény?
Kérdez az iménti hangneméhez képest jóval visszafogottabban. Azért nem ejtették a fejére, ha kicsit bátrabb lenne, valami olyasmivel vágna vissza, hogy "kérem, igazolja magát". Mindeközben azon gondolkodik, mit fog válaszolni, ha netán a lány csak úgy ingujjból előhúz egy prefektusi jelvényt.

Ophelia

- Pff...sejtettem.
Veti oda felbátorodva, mikor kiderül, hogy a lány nem is prefektus. Persze az előbb nem volt olyan nagy a szája, de most nem ez a lényeg.
- Tájékoztatásul közlöm, hogy az a lény, aki sötét zugokban húzza meg magát, mint például szekrény, ágy alatt vagy szertár, és ijesztgeti az embert, nem a prefektus, hanem a mumus.
Most, hogy így kimondta, nem is tűnik túl nagy képtelenségnek, hogy nem egy diákkal, hanem egy felzavart mumussal van dolga. Mindez azonban csak egy pillanatig tűnik valószerűnek.
~ Áh, egy mumusnak lett volna prefektus jelvénye. Különben is, milyen beteg elme már az, akinek egy ordibáló szőke lány a legnagyobb félelme? Különben is, én nem is félek, csak egy kicsit megijedtem. ~
Ezt elég gyorsan lezárja magában, mikor is észreveszi, hogy mindeközben leégett a csillagszóró. Hát szép, inkább azzal volt elfoglalva, hogy vitatkozzon valakivel, akinek még csak a nevét sem tudja ahelyett, hogy a háromszor visszapattanó szikrákat nézte volna. Emiatt nem lesz jobb a kedve.
- De tudod, mit? Jó, legközelebb észben tartom. Most pedig magadra hagylak a pókjaiddal.
Azzal, mivel már nincs miért maradnia, kifordul a szertárból, és becsukja maga mögött az ajtót...lehet, hogy egy kicsit erélyesebben, mint illő lenne. Egy pillanatra felsejlik benne, hogy nem egészen úgy viselkedett, ahogy kellett volna, de ez nem tart sokáig.
~ A lányok tiszta idióták. ~
Vonja le magában a tanulságot az események tükrében.