Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=170519#post170519][b]Kumagoro - 2013.09.02. 21:46[/b][/url]

- Láttam itt egy karkötőt a múltkor - sóhajtja a nyuszi csalódottan, amint az egyik gurulós polcszekrény aljában kotorászik hiába. A szertár ajtaja nyitva, mivel a kutató nem éri fel a lámpást, amivel fényt gyújthatna, ezért csak a kintről beszűrődő, ólomüvegek által megszűrt napvilágot hívhatja segítségül. Kumagoro finoman teszi félre a megtalált fiolákat. Nem akarja összetörni őket, meg aztán mikor legutóbb itt járt, valami lila löttytől egészen máshogy érezte magát, mint alapjáraton szokta. Nem mondhatni, hogy nagyon rossz volt, de azért jobb elkerülni az ilyen meglepetéseket.
- Nagyon szép karkötő volt. Tudod, olyan violaszínű gyöngyökkel - magyarázza a rózsaszín vattanyúl az ajtóba támasztott plüssrépának, amely majdnem van akkora, mint ő maga, csak fülek nélkül. A vizsgaidőszakban elég magányos az ember nyula, ezért kényszerült Kumagoro a hálótársát választani beszélgetőpartnernek és kalandozó társnak. Amúgy teljesen épeszű.
- Kumagoooorooo - hallja a kiálltást, amire felpattanna, de erre beveri vattafejét a második polcba alulról, minek okán visszazuttyan az alsó polc tartalmára, amire pedig arccal belemerül egy büdös zöld trutymóba.
- Szent Habakuk - szédeleg az imént kiáltott név kizárólagos tulajdonosa. - Ég a ház?
Kumagoro amúgy nagyon kényes arra, hogy a bundája mindig szipi-szupi friss és tiszta legyen. Az, hogy most nem rohangál körbe-körbe sipítozva, hogy valaki szedje le róla ezt az undormányt, annak köszönhető, hogy a trutymó valami olyan bűbájos vonással bír, hogy az ember nyúl egyszerűen nem is érzi, ha hozzáért. A bűzt sajnos érzi.
- Hejhó, Kicsilány! - üdvözli nem is olyan rég megismert barátját a nyuszi, miután sikerült összeszednie magát. Az ajtón kandikál ki, látja a pörgő Ashleyt.
- Figyu, szerintem nem múlik el a bűz, ha csak pörögsz. Szellőztetés kéne - tanácsolja a levendulával meghintett lócitrom szagtól fintorogva a plüss. A nyúl. Nem a répa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=174461#post174461][b]Kumagoro - 2013.09.18. 18:11[/b][/url]

Kumagoro valahogy nem bírja elhessegetni a gondolatot, hogy itt most éppen rajta nevetnek. Másrészt olvasott a paranoiáról egy könyvtári könyvben. Meg a hipochondriáról is. Úristen, lehet, hogy paranoiás vagyok!
Tétován, lábaival topogva, füleit igazgatva-simogatva várja, hogy Ashley magához térjen. Szerinte egyáltalán nem volt vicces a feltevés, hogy szellőztetéssel lenne hatékonyabb a büdösség megszüntetése. De szerencsére Kumagoro nem az a sértődős fajta, ezért könnyen napirendre tér afelett, hogy kinevették.
Okos nyúl ez. Már az értelmes mondatokat megelőző habogásból rájön, hogy a lány azt akarja tudtára adni, van valami az arcán. Holtra vált tekintettel lassan a pofijához ér egyik mancsával. Nem érez semmi extrát. Elveszi a mancsot, és ott figyel rajta a zöld trutymó.
Eddigre a lánynak is sikerül kimondania az egyértelműt: a nyuszi arca tiszta máz.
- Fúj fúj fúj fúj fúj! - visong a nyúl, és fel alá rohangálna az undortól, ha eridonos kis barátja nem lenne gyorsabb, és meg nem szüntetné egy varázsigével az egész tragédiát. Kumagoro mondhatni itt nőtt fel. Itt cseperedett kis nyúlból... ugyanolyan kicsi, de tapasztaltabb nyúllá. Szóval tisztában volt vele, mire jó a varázsige, és annak elsütése után hatalmasan megkönnyebbült.
- Pfú - dől neki a szertár ajtófélfájának. - Ez nehéz helyzet volt. És a bűz is eltűnt.
- Veled találkozom! - válaszol a nyúl a "mit csinálsz itt" kérdésre. Viccnek szánta a mondatot, de még nincs nagyon otthon a humorizálásban. Sorry, Ashley, majd legközelebb.
Viszont erről eszébe jut korábbi ténykedése is.
- Földi és én ajándékot kerestünk éppen Vanília születésnapjára - bök a plüssrépájára, aki láthatóan nem volt nagy segítség a keresésben.
- Múltkor még volt itt egy nagyon szép karkötő, de mostanra eltűnt - sopánkodik a nyuszi, arcáról le lehet olvasni a sanyarú bánatot. De csak egy pillanatig tart az egész. Eridonosnak is beillő gyorsasággal vált gondolatot és hangulatot.
- Örülök, hogy elmúlt a zöld a hajadból - jegyzi meg, ugyanis még mindig abban a hitben él, hogy ő varázsolta valamiképpen zölddé legutóbb a lányka fürtjeit. Legszívesebben már aznap rohant volna Wickler igazgató bácsihoz, hogy megkérje, vegye fel őt is a diákok közé, hiszen varázserőt mutatott! Úgy döntött mégis, megfontolt lesz inkább, és vár még egy alkalmat, amikor valami bűbájosat művel - csak aztán jelenti ki, hogy mágustanonc szeretne lenni. Aznap úgyis rémes fejfájása volt az előző este elfogyasztott csöppnyi vajsörtől.
- És miben segíthetek...? - érdeklődik, hiszen a kislány hívta el őt egy találkozóra. Persze a nyuszi azt is megérti, ha csupán a társaságát akarják élvezni. Sok játékot ismer, nagyon okosakat tud mondani, és rengeteg titkos helyet felfedezett már a kastélyban. Ez a plüssnyúl kész főnyeremény!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=182458#post182458][b]Kumagoro - 2013.10.11. 18:20[/b][/url]

A nyuszi hozzászokott, hogy állandóan cipelni akarják. Valószínűleg nem bírják kivárni, míg kurta lábain eljut A-ból B-be, vagy rossz érzés ennyire alacsonyra nézniük, ha séta közben akarnak beszélgetni. Valójában néha jól is esik neki, hogy az emberek furikázzák a nyúlpopóját, mert elég fárasztó egész nap sétafikálni. Képzeld el, hogy minden folyosó nyolcszor hosszabb lesz, mint amilyen eddig volt, és minden lépcsőfokra fellépés helyett felmásznod kell. A nyúl szempontjából pontosan ilyen a kastély. Nagyon macerás.
Így hát felmászik Ashley kezébe, és hagyja, hogy a szertárajtóig vezető pár lépést megtegyék helyette. Így páholyból figyelheti, mi történik.
- Hát persze! - nem hagyná ki az ajánlatot. A bagolykövesek általában kedvesek vele, de azért egyik sem olyan türelmes, vagy még sosem jutott eszükbe - tán sosem említette volna nekik? -, hogy a nyuszi nagyon szeretne varázsolni, ezért nem is csinált még ilyet senkivel. Háromujjnyi kis mancsával a pálca nyelét érintve hagyja, hogy Ashley elvégezze vele az Invito varázslathoz szükséges mozdulatokat. Csodák csodája: a bűbáj sikerül. Először aggódik, hogy a reppenő karkötők most majd jól kiverik a fogait, de mindegyik lefékez, ahogy eléjük ér, és lepottyannak a földre.
Ashley közelít a nyúllal a föld felé, de az utolsó fél métert Kumagoro már ugorva teszi meg, ráveti magát az ékszerekre.
- Nagyon okos ötlet! Így csak a nagyon szép karkötők jöttek ide! - lelkendezik a nyuszi és valóban, csodásabbnál csodásabb darabok hevernek előtte a kicsit poros földön.
- Hm-hm - ingatja a fejét a nyuszi, a fülei himbálóznak jobbra-balra. - Már nem is tudom.
Felemel egyet-kettőt, nézegeti őket, és végül két olyat is félretesz, ami nagyon megtetszik neki.
A többit felnyalábolja, és a legelőször átvizsgált kis polcos szekrényke egyik szintjére helyezi. Itt majd meglesznek legközelebb is.
Visszatopog a két legszebbik karkötőhöz, és mindkét karjára húz egyet-egyet. Úgy lógnak rajta, mint tehénen a gatya. Utolsó pillantásokat vet a jobb oldali gyöngykarkötőre, mikor megüti a fülét a kérdés. Ashley nagy fejtörést okoz ezzel a nyúlnak. Egyrészt a jelszavak titkosak. Azért jelszavak. Másrészt viszont a lány nagyon aranyos, a rellonosokra pedig ráférne egy kis vidítás. No meg hát jó szándékból menne, meglepetésként! Kumagoro imádja a meglepetéseket.
Így aztán nagy megkönnyebbülés a nyuszinak, mikor rájön, hogy nem segíthet. Az eridonosnak sem kell így nemet mondania, de a titoktartási kötelezettséget sem szegi meg.
- Az a helyzet - néz fel lekonyult fülekkel a lányra -, hogy éppen most változtatták meg. Eddig sárkányköröm-piszok volt, de most nem tudom, mi lehet.
- Esetleg... - veti fel bűntudatában, hogy nem volt hasznára a lánynak, aki ilyen rendes volt és segített őneki -, segíthetek kideríteni magadnak.
Bár fogalma sincs, hogyan, de majd együtt biztosan kieszelnek valamit.