Grace

Már bánta, hogy ennyi kacatot összeszedett a nyáron. Peruban járt, és mindenféle tekercseket, régi térképeket vásárolt, mert azt gondolta jól néz ki. De az elmúlt pár hétben már értette miért voltak olyan olcsóak. Mindegyik térkép vagy festmény, amit felakasztott a falra olyan bűzt árasztott magából amit elég nehéz elviselni. Remélte, hogy Alina nem veszi észre amíg el nem tünteti.
Egészen jól elvoltak a szobájukban, bár nem volt sok közös órájuk, úgyhogy nem találkoztak sokat.
Összefogta a haját, hogy nehogy koszos legyen, felvett egy olyan pólót, ami nem baj ha koszos lesz, tudta, hogy úgyis az lesz.
Már elment egyszer emellett az ajtó mellett, de sosem tulajdonított neki nagyobb figyelmet. Ám most tudta, hogy hasznára lesz ez a hely. Fogta a bűzölgő térképeket és cuccokat, felpakolta a kezébe és szépen elindult. Valószínűleg elég nagy feltűnést keltett, de nem érdekelte. Meg kellett szabadulnia tőle. Minél tovább tartott az út, annál büdösebb lett körülötte, ráadásul az arcához közel voltak ezek a borzalmak, úgyhogy még rosszabb volt.
Mikor bekanyarodott arra a bizonyos folyosóra, már csak ő és a térképek tartózkodtak ott. Léptei visszhangot vertek az üres folyosón.
Hirtelen valami csípni kezdte a bal kezét. Nem igazán foglalkozott vele, de egyre jobban csípett, és már fájdalmassá vált. Hirtelen mintha valami égetni kezdené a kezét. Azonnal eldobta a térképeket a kezéből, még pont látta ahogy az egyik felizzik, majd visszaáll az eredeti állapotára. Egyre inkább úgy érezte, meg kell szabadulnia tőle, de lehet, hogy a Szertár nem lesz elég, és inkább el kéne pusztítania.
Elkezdte összeszedegetni a papírokat, mielőtt még bárki is észrevenné.
Keze teli volt a papírokkal, épphogy csak két ujjával tudta volna kinyitni a Szertár rozsdás kilincsét. De hiába, egyszerűen nem bírta kinyitni. Már teljesen ideges volt, úgyhogy az egészet a földhöz vágta, kinyitotta az ajtót, és elkezdte csak úgy bedobálni az ajtón. Nagyon remélte, hogy nem jár erre senki. Főleg nem egy prefektus, vagy tanár.

Grace

Már állatira ki volt készülve, egyre idegesebb lett, és egyre büdösebbek voltak a tekercsek. Hiába kezdte el bedobálni, már annyi cucc volt, hogy a fele vagy csak a padlóra ment, vagy pedig jókora csörömpölést okozott, lévén, hogy famerevítők vannak a térképeken. Arról nem is beszélve, hogy a keze is totál büdös lett tőle.
-Kész nem bírom, feladom. - Mikor kimondta, rájött, hogy magában beszél, így lopva körbepillantott, remélve, hogy nem bukik le senki előtt azzal, hogy agyilag zakkant egy csaj.
Sajnos nem volt szerencséje. Ugyanis a folyosón, nem messze tőle ott állt egy alak. Inedra ijedtében nem tudott mit tenni, de nem is érdekelte már, csak lerogyott a földre, hátát a falnak támasztva. Nem, ez már nem csak a térképekről szólt. Amúgy is ki volt készülve, nem volt kivel beszélnie, de nem is akarta ráerőltetni magát senkire.
-Gond, bár csak az lenne. - Lazán elfújt egy tincset a szeméből, és csak bámult maga elé. - Szóval nem gárgyultam meg teljesen, és te is érzed. Remek. - A szőkeség már kezdte azt hinni, hogy csak beképzeli ezt az egész bűzt. Kezdett pánikba esni, hogy mi van ha a ruhái és a haja is átvette ezt az irdatlan szagot.
Most nézett először az idegenre, aki rátalált. Az arcmemóriája borzalmas volt, de ezt a lányt megjegyezte. Ő volt az egyik új husi a kviddicscsapatban. Csak örülni tudott neki, hogy hajlandó volt belépni a csapatba. A levitásokat általában a legkevésbé sem izgatja a kviddics. Ez a lány viszont tehetségesnek tűnt. A nevére is emlékezett, és mintha még Halloweenkor is látta volna jelmezben, bár abban nem volt teljesen bizttos, hogy Grace volt az.
-Nos, van még egy pár cucc itt a földön. Inkább ne nyúlj hozzá, el vannak átkozva valószínűleg. Eléggé megszívattak. - Már most megfogadta, hogy ha még egyszer Peruban jár, akkor megkeresi azt a fickót, és úgy elátkozza, hogy azt még az unokái is megérzik. A csokit egy apró fejrázással elutasította. Most valahogy nem volt gusztusa semmilyen ételhez, bár a csoki általában jó hatással volt az aktivitására.
-Nem köszi, de látom neked is van elraktároznivalód. Gondolom hasonló kacatok mint az enyéim. - Pillantott a lány kezében lévő cuccokra, amik bár úgy néztek ki mint az övéi, de nem voltak olyan büdösek, remélhetőleg.
-Ha gondolod bedobálhatod te is, de nem ajánlom. Nekem sem sikerült. Lehet, hogy meg kéne kísérelni bemenni, bár attól félek a legjobban.  - A szőkeség eljátszott a gondolattal, hogy talán megpróbálkozhatnának rendbe hozni a helyet, bár csekély az esély rá, hogy sikerül is nekik. - Mondjuk kíváncsi vagyok mik lehetnek oda bedobálva. - Gondolkodott a lány félrebiccentett fejjel. - Mit szólsz? Megkíséreljük a lehetetlent? - mondta, most már mosolyogva barna háztársa felé.

Graciának végre

A szőke lány már teljesen feladta volna, amikor megérkezett a felmentősereg. Már totál összeomlott és előtérbe helyezte azt a gondolatot, hogy esetleg itt hagyja ezt az egész borzalmat, úgy téve mintha mi sem történt volna.
És ekkor megérkezett Grace, mint egy angyal lebegte körbe Nedrát a lány jókedve, amit a szőkeség a csokinak tudott be.
-Nos...az a helyzet, hogy elég naív voltam. Peruban gyanútlanul sétálgatva találtam rá egy bódéra, ahol gyanúsan olcsó dolgok voltak. Gondoltam nagy baj nem lehet. Tévedtem. - mondta csalódottan, és rúgott egyet a földön heverő térképekbe. - Mire feltűnt, hogy milyen irtózatosan büdösek, addigra már eltelt egy hónap, és mivel varázslatos tárgy otthon nem hagyhattam, el kellett hoznom a kastélyba.A hapekot akitől vettem már úgysem találnám meg.
Nem igazán figyelt Grace-re, inkább azon gondolkodott, hogy mikor fog legközelebb eljutni Peruba és hatfelé átkozni azt az idiótát, aki így csőbe húzta. Hirtelen emelte fel a fejét, és aprót rezzent csak a lány közelsége miatt. Ritka volt, hogy valaki így belemásszon a személyes aurájába. Lehet, hogy ezt mástól nem fogadta volna el, sőt fel is háborodott volna, de Grace a háztársa volt, ráadásul csapattagok voltak, így annyira nem érdekelte, kezdett hozzászokni a lány stílusához. De hozzá kell tenni elég furcsa egy csaj volt ő is.
Miközben Grace odalépett az ajtóhoz, Nedra egy lemondó pillantást vetett az ő cuccaira, amik se nem bűzlöttek, se nem voltak átkozottak.
-Szerencséd van. Hát pont így. Már én is dobáltam be ide jó pár dolgot, és rendszeresen használja mindenki. Szóval teli van szeméttel, bár állítom, hogy értékes dolgokat is rejthet. Például a múltkor találtam egy fura mozgó bájitalt. Boti mesélte, hogy állítólag rájuk támadt.- miközben mesélt, a lány már odalépett Grace mellé és együtt vették szemügyre a hatalmas kupacot, ami útjukat állta.
A barna lány felvetésére Nedrának is elnevette magát. Lehet, hogy ez egy jó levitás program lehetne a későbbiekben. Együtt kitakarítani a kastélyt. Kicsit beteg ötletnek tűnt, kicsit nagyon. Inkább el is vetette magában.Hagyjuk.
-Hát, ha berobbantani nem is, de talán...öhhm...berúgni? - Talán ha együtt, egyszerre rúgnak bele az ajtóban álló kupacba, lehet, hogy felborul és akkor bejutnak. - Vagy esetleg vállal? - vonta fel szemöldökét elgondolkodva. Ezek borzalmasabbnál borzalmasabb ötletek, pláne ha rájuk talál egy tanár vagy prefektus, vagy beleesnek valamibe, amibe nem kéne.
-Na jó, tudod mit?! A Bombarda nem is hangzik olyan rosszul. - Ezek tényleg a legrosszabb ötletek, de már nem is érdekelte a lányt. Odalépett az ajtóba a kupac ellé, nekivetve a vállát.
-Na?! - nézett vigyorogva Gracere. Remélte, hogy a lány is benne van az ő hülyeségében.