Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

A tanárok szerintem általánosan utálják a kölyköket, és amikor azt mondják, hogy "tanári értekezlet van", akkor igazából nem az aktuális problémákat jelenítik meg, hanem azokat, melyek a szívüket nyomják, hogy mennyire ki vannak égve, vagy mennyire gonoszok a kölykök, amiért léteznek, az nem számít, hogy miattunk van munkájuk meg fizetésük. Így eshetett meg, gondolom legalábbis, hogy a jövőhétre hat röpdolgozatot és négy témazárót is beígértek, ráadásul nem is a lightosabb tárgyakból, hanem olyanokból, melyeknél eleve elvérezhet az ember. Az élet kegyetlen, de én meg nem vagyok ostoba, és azért, hogy a maximumor hozzam ki magamból, tudom is, hogy mit kell tennem. Egy memóriaserkentő bájital, egészen pontosan a sphinx bájital segíthet nekem. El is látogattam az új kedvenc rejtekhelyemre, a kis zugba a rellonon belül, ami tele van titkokkal és rejtélyekkel, és elő is készültem a bájitalhoz. Egészen addig nagyon rendben is volt a dolog, amíg rá nem jöttem, hogy se szürke, se fehér egér szivem nincs már, és ami azt illeti az aszfodélosz gyökérből is igencsak kifogytam, ráadásul mindjárt négy óra, vagyis tuti, hogy nem találok már nyitva üzletet a hétvégén, ahol bájital hozzávalókat árulnak.
- Ez orbitális gáz.
Állapítom meg végül csendesen, miközben végigveszem a lehetőségeimet, de végül kelletlenül meg kell állapítanom, hogy nincs jobb lehetőségem, mint meglátogatni a bájital szertárat, feltörés után persze, és reménykedni benne, hogy tudok úgy elcsórni kis ráhagyással kellő adagot, hogy ne tűnjön fel senkinek.
Nem szeretek sumákolni, de, amit kell, azt kell. Igyekszem a lehető leghitelesebben önmagam lenni, ahogy a pöttyös ruhácskámban, a hajamat az engem nem kedvelő - nem is kommunikáltunk soha - protré előtt hátradobva haladok el. Közben a pálcám már csusszan a kezembe, és a következő pillanatban kattan is a zár, én pedig úgy tűnök el az ajtó mögött, mintha nem is jártam volna soha a folyosón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=728864#post728864][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.07.14. 15:54[/b][/url]

A tanárok szerintem általánosan utálják a kölyköket, és amikor azt mondják, hogy "tanári értekezlet van", akkor igazából nem az aktuális problémákat jelenítik meg, hanem azokat, melyek a szívüket nyomják, hogy mennyire ki vannak égve, vagy mennyire gonoszok a kölykök, amiért léteznek, az nem számít, hogy miattunk van munkájuk meg fizetésük. Így eshetett meg, gondolom legalábbis, hogy a jövőhétre hat röpdolgozatot és négy témazárót is beígértek, ráadásul nem is a lightosabb tárgyakból, hanem olyanokból, melyeknél eleve elvérezhet az ember. Az élet kegyetlen, de én meg nem vagyok ostoba, és azért, hogy a maximumor hozzam ki magamból, tudom is, hogy mit kell tennem. Egy memóriaserkentő bájital, egészen pontosan a sphinx bájital segíthet nekem. El is látogattam az új kedvenc rejtekhelyemre, a kis zugba a rellonon belül, ami tele van titkokkal és rejtélyekkel, és elő is készültem a bájitalhoz. Egészen addig nagyon rendben is volt a dolog, amíg rá nem jöttem, hogy se szürke, se fehér egér szivem nincs már, és ami azt illeti az aszfodélosz gyökérből is igencsak kifogytam, ráadásul mindjárt négy óra, vagyis tuti, hogy nem találok már nyitva üzletet a hétvégén, ahol bájital hozzávalókat árulnak.
- Ez orbitális gáz.
Állapítom meg végül csendesen, miközben végigveszem a lehetőségeimet, de végül kelletlenül meg kell állapítanom, hogy nincs jobb lehetőségem, mint meglátogatni a bájital szertárat, feltörés után persze, és reménykedni benne, hogy tudok úgy elcsórni kis ráhagyással kellő adagot, hogy ne tűnjön fel senkinek.
Nem szeretek sumákolni, de, amit kell, azt kell. Igyekszem a lehető leghitelesebben önmagam lenni, ahogy a pöttyös ruhácskámban, a hajamat az engem nem kedvelő - nem is kommunikáltunk soha - protré előtt hátradobva haladok el. Közben a pálcám már csusszan a kezembe, és a következő pillanatban kattan is a zár, én pedig úgy tűnök el az ajtó mögött, mintha nem is jártam volna soha a folyosón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=729801#post729801][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2018.07.21. 13:59[/b][/url]

Alina

Alig egy hete történt, hogy nyitva találta az egyik szertár ajtaját, pedig biztosan emlékezett rá, hogy ő bezárta. Sőt arra is emlékezett, hogy ő mindent a helyén hagyott, márpedig amikor csak úgy ellenőrzés gyanánt lenyomta az összes kilincset a folyosón - mint minden este szokta egyébként -, akkor a meglepetésére kitáruló ajtó mögött kisebb káosz fogadta. Valaki nem csak besettenkedett a szertárba, de le is vert egy dobozt, szanaszét hagyva a földön az átváltoztatástanhoz használt tárgyak egy részét. Miután mindent visszapakolt a helyére, úgy döntött, hogy mielőtt még Kedves vagy Felagund a fejét követelné, mert nem végzi rendesen a munkáját és a diákok képesek kinyitni a szertárak zárait, hogy aztán kedvükre ki-be járkáljanak mindenfélét zsebre vágva, szór némi bűbájt az ajtókra. Eleve kulccsal kellene nyitni őket, amely a tanárok birtokában van, illetve az ő zsebében zörög másolat és valahol a tanulmányi osztályon tárolnak még egyet-egyet arra az esetre, ha valamelyik tanár elhagyná a sajátját, de hát a varázslatok világában élünk. Ráadásul még némelyik diák elég leleményes is ahhoz, hogy ha nem nyílik a zár egy egyszerű alohomorával, tovább próbálkozzon és megtalálja a megoldást, hogyan törje fel sikeresen azt. Ez az iskola mégiscsak olyan, mint egy javítóintézet, és ehhez elég csak önmagából kiindulnia, végtére is tudja, hogyan vették fel ide és milyen feltételekkel. Mindenesetre a bűbájnak köszönhetően előbb bezárul az ajtó a betolakodó mögött, ezzel egy időben pedig a gondnoki lakrész előterében megtalálható alaprajzon pirosra vált a "Bájitaltan szertár" felirat.
- Illetéktelen behatoló. Ajaj, kapás van - dünnyögi egész lelkesen, még tenyereit is összedörzsöli hirtelen, mielőtt a pálcáját felkapva kilépne az ajtón, mert valljuk be, amióta félig leomlott az a nyomorult torony, abban reménykedik, hogy fülön csíp legalább egy levitást, amint bájitalhoz lopkod összevalókat, aztán becibálhatja az igazgatóhoz, hogy árulja csak el, ki okozta a robbanást. Szeretné fülön csípni a felelősöket, mert ez nem ám egy egyszerű csíny, hanem komoly gondot sikerült okozni vele. A szertárhoz érve aztán a megfelelő kulccsal kinyitja az ajtót és az ajtófélfának támaszkodva karjait összefonva veszi szemügyre, kihez is van szerencséje.
- Nahát, nahát... pedig már abban reménykedtem, hogy egy levitáshoz van szerencsém. Mi járatban, ha szabad megkérdeznem? - szólal meg szemöldökét kérdőn felemelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=730030#post730030][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.07.23. 22:09[/b][/url]

- Áh, na végre!
Már azt hittem, hogy tényleg szerencsétlenül jön ki a lépés és a drága professzor szertárában nem lesz aszfodélosz gyökér. Mekkora szívás lett volna, de komolyan. Viszont van, csak eléggé megcsapolt készlet. Kizárt, hogy a prof ennyire ne akarna felkészült lenni. De vajon mihez kellhet olyan nagyon valakinek ez? Gyorsan végigsiklik a tekintetem a többi hozzávalón, de ránézésre senki másnak nincs kedve memóriajavítással foglalatoskodni, szóval nem ez lehet a nagy indok, amiért most hiányzik ez a rész. Tudom, hogy rá kellene jönnöm egyből, és ahogy a kis helyiséget elkezdi bevilágítani a fény, úgy jut eszembe nekem is. Ha ürömteába őrölt aszfodélosz gyökeret keverek, akkor a legerősebb altató hatású bájitalt kapom, vagyis...
- Az élő-halál esszenciája.
Magam elé suttogva, kissé kikerekedett szemekkel nézek magam elé. Persze számos más dolog is lehet, de mivel itt nem látok már hiányosságot, az ürömtea meg aztán tényleg nem egy bonyolult történet, nem nagyon tudok másra gondolni. Remélem nem valami tinidrámás lány akar itt kísérletezni, mert a torony után nem nagyon hiszem, hogy sokáig lenne még esélye az iskolának akkor. Késve ugyan, de felfogom, hogy a fény azt jelenti, hogy valaki kinyitotta az ajtót, sőt az a valaki beszélt is hozzám. Egy pillanat alatt rendezem a vonásaimat, majd ahogy megfordulok - persze az aszfodéloszt már régen eldugtam egy rejtett zsebbe -, hátradobom a hajam, úgy, mintha éppen egy kifutón fordulnék körbe a vén pasasok előtt, akik a nyálukat csorgatják.
- Bocsi, de csalódást kell okoznom.
Még egy bűbájos és bűnbánó mosoly is megjelenik az arcomon. Nem, én nem az a fajta lány vagyok, aki zavarba jön, ha azt mondja neki valaki, hogy szép, meg nem is kezdek el tagadni, hogy: "jaaaaaj ugyaaan, dehooogy", én pontosan tudom, hogy szép vagyok, és azt is, hogy ezzel nagyon könnyen vissza tudok élni. A kék szemeimmel a hosszú pilláimon át pillantok rá. Természetes szőke is vagyok, szóval nem hiheti, hogy nem vagyok egy angyalka.
- Felagund professzor házidolgozatot adott fel, jellemezni kell az évek során tanult szerelmi bájitalok összetevőit, és nem emlékeztem rá, milyen illata is van a mentafűgyökérnek. Inkább mentás vagy inkább fás, de azt hiszem, valahol a kettő közötti.
Hátranyúlva, oda se pillantva veszem le a polcról, emlékszem rá, hogy a csuklóm magasságában volt, és a srác felé nyújtom. Biztos vagyok benne, hogy túlbuzgó eridonos prefektus, azokat hajtja így a versenyszellem.
- Szerinted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=730602#post730602][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2018.07.30. 20:38[/b][/url]

Alina

Némileg csalódottan veszi tudomásul, hogy nem valami nagyokos levitást sikerült rajtakapnia, amint Felagund készleteit dézsmálja, de azért ez sem rossz fogás, tekintve, hogy biztos benne, a kisasszony sem kapott atyai rábólogatást a professzor részéről, hogy bármikor betérjen ide, amikor csak kedve tartja és elvigyen, amit szeretne. Ide jószerével csak magának Felagundnak van bejárása, meg a tanársegédjének, és neki is csak azért, mert ha bármilyen utánpótlás érkezik valami nagyobb iskolai megrendeléssel, akkor neki kell mindent elraknia az egyes szertárakba. Karjait mellkasa előtt összefonva támasztja továbbra is az ajtófélfát, kételkedve vonva fel a szemöldökét, ahogyan a lányt vizslatja.
- Hát a kék ruha sajna most valóban csalóka, de ettől még nem hiszem, hogy Felagund repesne az örömtől, ha értesíteném róla, hogy éppen a készleteit dézsmálod - közli megvonva a vállát, és ellökve magát az ajtófélfától tesz néhány lépést a lány felé. Szeretné, ha az a gyökér visszakerülne a helyére és nem neki kellene odatennie, mert abban sem lesz sok köszönet. Inti is a fejével, hogy tessék csak szépen visszatenni a polcra, és amikor a lány megpróbálja az orra alá tartani, tesz egy lépést hátra akaratlanul is, megrázva a fejét.
- Nem vagyok a bájitalok rajongója, köszönöm. Jobban szeretem a bűbájokat, azt meg annál is inkább, ha egy diák sem üti olyasmibe a dolgát, amit nem kellene. A levitásoknak most sikerült egy tornyot félig a levegőbe repíteni, és nem vagyok túl jó kedvemben nekik köszönhetően, szóval inkább ne feszegesd a húrokat - szusszan egy nagyot. A szempilla-rebesgetés egyébként kicsit sem hatja meg, ha így lenne, nem telt volna egy hétbe se telt volna, hogy bármit is akarjon Lillától, nemhogy egy évbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=731738#post731738][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.08.11. 07:45[/b][/url]

Álmos

- Miért, szerinted elraktam bármit is? Nyugodtan átkutathatsz.
A karjaimat és a lábaimat szétnyitom, és nyugodt hangon mondom, hogy nézzen át, ha szeretne. Nincs rejtegetni valóm. Pontosabban de, de hát olyan magabiztos vagyok, hogy nem hiheti el, hogy bármit is tettem. Kékjeimet rajta tartom, igyekszem a legártatlanabb lány kinézetét előhozni. Hogy én tehetek-e bármiről is, ugyan.
- Amúgy, ha már levelet írsz neki, írd bele, hogy üdvözlöm, és hogy feltétlenül megyek vasárnap ebédelni hozzá.
Beszéd közben leeresztem a karjaimat, és összefonom magam előtt. Két keresztapám van, az egyik Boris, apa legjobb tanítványa, a másik Sebastian Felagund, a bájitalok szakértője. Anya imádta őt, és aztán anya bájitalok iránti szeretete szeretette meg velem is a dolgot. Így jó vagyok benne, és ezt tudom is magamról.
- Hallottam róla, a faluban voltam, és azt mondták, hogy inkább maradjunk lent.
Legalábbis hallottam, hogy a cukorkaboltban, a pillangóvarázsban meg a czukorvarázsban mindenkit ott tartottak, és nem engedték vissza, amíg az igazgató engedélyt nem adott rá. Gondolom a többi hely is így cselekedett, de tudom, hogy ha megkérdezik, hogy hol voltam, könnyedén felelem a teaházat. Ott sok a rejtett zug, bármelyikben lehettem. A gyökeret, kezeimet felemelve, csodálkozó arccal visszateszem, mintha akkora borzalom lenne egy szaglás pedig nem az.
- Amúgy, ha valaki megkérdezi a jövőben tőled, akkor inkább fás illata van.
Nem mintha attól félnék, hogy ettől a fura gyerektől ilyet kérdeznének, nem nézem ki belőle, hogy bájitalra járna. Biztos vagyok benne, hogy egy túlbuzgó eridonos mestertanonc.
- De ha meg akarsz büntetni, vagy pontot levonni, csak rajta. Alina Krise-Flaviu, Rellon.
A családnevemet azért kicsit kihangsúlyozom, amennyire itt titkolom, hogy ki vagyok, most azért úgy feltört belőlem a régi Alina, a méhkirálynő, akitől a neve miatt féltek, és akivel mindenki jóban akart lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=732792#post732792][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2018.08.23. 22:41[/b][/url]

Alina

- Sétálj ki a szertárból, most - közli ellentmondást nem tűrő hangon, a pálcáját a lányra szegezve. Ugyan vélahaj a magja - amiről minden pálcakészítő úgy vélekedik, hogy meglehetősen rakoncátlan mag tud lenni egy pálcának és okozhat kellemetlen meglepetéseket alkalom adtán -, ő nagyon is magabiztosan használja, sosem okozott még semmi gondot a pálca. Mutatóujja egyébként a pálcán nyugszik kiegyenesítve, és úgy mutatja is az utat, melyik irányba tegyen egy kisebb sétát a lány, hogy aztán mellette elhaladva a folyosóra jusson. Nincs kedve ezen hosszasan vitatkozni.
- Azt majd megírod te ügyesen azzal a szép kis kezeddel, engem pont nem érdekelne az sem, ha az igazgató lenne az apád - közli vállat vonva, és közben csak azért is még egyszer megismétli azt az iménti mozdulatot, pálcájával intve, hogy tessék szépen onnan kisétálni.
- Jaj, kiscsillag, azt hiszed, megijedek én a nevedtől? Hallottam már rólad amúgy is. Különben meg... Ohridszki-Füst Álmos, az iskola gondnoka, és ami a büntetést illeti, az elkövetkező héten segíthetsz a baglyokat etetni a toronyban napi kétszer, és nincs kifogás, pont lesz****m, hogy letörik-e közben a szépen manikűrözött körmöd vagy koszos lesz-e a cipőd orra, esetleg anyuci vagy apuci összevonja-e a szemöldökét. Azért van zárva a szertár ajtaja, mert semmi keresnivalója bent egy diáknak. Szóval reggel és este hétkor pontban jelentkezhetsz a toronyban és ha le kell mennem a Rellonba érted, azt esküszöm, hogy nem köszönöd meg, de ezt csak úgy mondom, hogy tiszta lapokkal játsszunk - magyarázza viszonylag egészen nyugodtan, szabad kezét zsebre téve, habár azért zavarja, hogy megpróbálják éppen hülyének nézni. Majd pont attól fog megijedni, hogy a lány keresztapja Fela. Az is pont annyira érdekli, hogy amúgy Krise és erről a névről legalább az iskola negyede zeng legendákat, a másik negyede meg a Flaviu név hallatán ájuldozik. Na és? Ő meg egy eredeti Ohridszki, kutyabőrös okiratot is fel tud mutatni róla, aztán meg hol számít? Egy névtől meg az ismerősöktől nem lett még senki se jobb ember, se rosszabb, se a képességei nem változtak varázsütésre. Ez csak valami elszúrt privilégium, aminek pont nem így kellene lennie, hát ő tesz is rá, magasról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=734627#post734627][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.09.21. 17:06[/b][/url]

- Eléggé savanyú egy hely ez.
Jegyzem meg csendesen, de annyira, hogy hallja még azt, amit mondok. Nem félek tőle, ami amúgy a vesztem is, általában sosem félek semmitől. Felemelt kezekkel, arcomon unott és kissé talán bunkó, beképzelt kifejezéssel sétálok ki. Amiért jöttem, nálam van, minden más csupán részlet. Nem örülök még, mert még el kell hagynom a terepet, de egyelőre simán halad minden.
- Valóban? Én mondtam neki, hogy ne a Bagolykövet vegye meg, inkább a Beauxbaton-t, de hát nem hallgat a szép szóra az én apukám. Van ez így.
Még a vállamat is megvonom, ahogy kilépek, és szembe fordulok vele. A karjaimat magam előtt keresztezem, figyelek arra, hogy ne tegyem zsebre, mert annál árulkodóbb nincs.
- Szerintem valakivel összekeversz.
Egészen biztos vagyok benne, hogy így van, elvégre én nem olyan lány vagyok, akiről rosszat lehetne mondani. Sőt. A válaszaim kiválóak, a kviddicses eredményeim önmagukért beszélnek, a tehetségem nem kérdéses. Lehet, hogy ez egoistán hangzik, de ez az igazság. Én tényleg jó vagyok. Genetika és kitartás. Viszont nem vagyok szerény, sosem voltam, és sosem leszek. Különben is, aki az én szintemen szerény, az már inkább álszent. Én kimondom, amit gondolok.
- Húúú, de durva.
Emelem meg kicsit a szemöldököm, és ezzel együtt a kezem is, mutatva, hogy mindenem van, de műkörmöm az nincs. A kviddics mellé amúgy sem passzol, mert csak letörik.
- Látod, én mondtam, hogy fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok én.
Ezzel pedig a részemről lezártnak tekintem a témát, és el is indulok a folyosón, még mielőtt még több büntetést kitalál nekem. Elég ez is bőven, oda elő kell vennem az LLG-s csizmámat.
- Akkor hétfő reggel hét. Üdvözlöm a nődet, akinek nem áll jól a sárga melltartó.
Kacsintok még hátra pimaszul, mielőtt elfordulnék. Vannak kártyáim, tudok én is téteket rakosgatni, és nem, egyáltalán nem félek tőle.