október 10. kedd, délután
ruccantás

Az ismét barna hajú leányzó a mai napig nehezen fogja fel, hogy olyan pozícióba került, amilyenbe. Ennyi emberért felelősséget vállalni talán nagyobb falat kéne legyen, mint egy kapitányi karszalag, mégis könnyedén van vele. Mintha csak egy csapatot akarna most is összefogni. Ez azért sem áll messze a valóságtól mert igen megfogyatkozot a navine létszáma. Az elmúlt években egyre kevesebb diákot osztottak be ide, talán valahogy az a jámborság, a jóindulat, a csalafintaság és a nagy dolgokra való törekvés kiveszett az emberekből. Hirtelenek lettek, vagy túl céltudatosak, esetleg mindent feltettek a szorgalmukra. Nehéz elhinni, hogy a korábban olyan tekintéélyes versenyben álló házak mára hova jutottak. Kezdve ezt a kviddiccsel.
Lucát mélységesen felháborította a helyzet, ami fogadta első házvezetői napján. Gyakorlatilag feloszlott a ház csapata, amit ő akkora gonddal tartott össze, sőt, utána Matt és a féltestvére, Maja is kapitányként. Azonban ők elmentek, és most Nyeste kezéből lassan elcsordogált a gyeplő. Nem maradhat ez így. Ilyenkor azért nagy érték lehet egy háznak, hogy mindkét vezető profi, nem is kis hírű karrierrel bír. Nem nézhetik tétlenül ezt, újra kezdődött a toborzás és Luca maga is ad tanácsokat az edzéstervbe. Most is a szertárban matat éppen eszközökért.
A seprűk kupaca mögötte sorakozik, ahogy a gyakorló kvaffokért hajolgat be éppen hátra. Nagy gonddal próbál vigyázni, de a polcokkal szűkösen lettek, így mikor lefejelte azt egy au kíséretében műanyag üvegek hullottak le és gurguláztak el bennük bűvölt cikeszekkel. Hát ez remek. Felegyenesedve a szabad kezével a fejét dörzsölgette ott, ahol az imént találkozott a fémpolccal, majd a kvaffokra meredt a kezében. Valahol igen abszurd látvány volt ez. Az őrző és a hajtó poszt az, amit sosem próbált, és vélhetően nem is szeretne.

október 10. kedd, délután
ruccantás

Az ismét barna hajú leányzó a mai napig nehezen fogja fel, hogy olyan pozícióba került, amilyenbe. Ennyi emberért felelősséget vállalni talán nagyobb falat kéne legyen, mint egy kapitányi karszalag, mégis könnyedén van vele. Mintha csak egy csapatot akarna most is összefogni. Ez azért sem áll messze a valóságtól mert igen megfogyatkozot a navine létszáma. Az elmúlt években egyre kevesebb diákot osztottak be ide, talán valahogy az a jámborság, a jóindulat, a csalafintaság és a nagy dolgokra való törekvés kiveszett az emberekből. Hirtelenek lettek, vagy túl céltudatosak, esetleg mindent feltettek a szorgalmukra. Nehéz elhinni, hogy a korábban olyan tekintéélyes versenyben álló házak mára hova jutottak. Kezdve ezt a kviddiccsel.
Lucát mélységesen felháborította a helyzet, ami fogadta első házvezetői napján. Gyakorlatilag feloszlott a ház csapata, amit ő akkora gonddal tartott össze, sőt, utána Matt és a féltestvére, Maja is kapitányként. Azonban ők elmentek, és most Nyeste kezéből lassan elcsordogált a gyeplő. Nem maradhat ez így. Ilyenkor azért nagy érték lehet egy háznak, hogy mindkét vezető profi, nem is kis hírű karrierrel bír. Nem nézhetik tétlenül ezt, újra kezdődött a toborzás és Luca maga is ad tanácsokat az edzéstervbe. Most is a szertárban matat éppen eszközökért.
A seprűk kupaca mögötte sorakozik, ahogy a gyakorló kvaffokért hajolgat be éppen hátra. Nagy gonddal próbál vigyázni, de a polcokkal szűkösen lettek, így mikor lefejelte azt egy au kíséretében műanyag üvegek hullottak le és gurguláztak el bennük bűvölt cikeszekkel. Hát ez remek. Felegyenesedve a szabad kezével a fejét dörzsölgette ott, ahol az imént találkozott a fémpolccal, majd a kvaffokra meredt a kezében. Valahol igen abszurd látvány volt ez. Az őrző és a hajtó poszt az, amit sosem próbált, és vélhetően nem is szeretne.

október 10. kedd, délután
ruccantás

Próbált rájönni a nő, hogy lehet, hogy a gyakorlókvaffokból vagy nyolcat is talált, de két egyforma ütőt már nem. Komolyan olyan ez a szertár, mint amiben bombát robbantottak. Amint össze fog futni Lewyvel közli majd, hogy jó lenne, ha a diákjait eligazítaná, hogy ez nem az otthoni szekrényük. Maximum abban lehet ilyen rendet tartani. De miért is lett volna fontos? Szerette volna Luca, ha nem csak elmondják az újaknak, mit kellene majd csinálni, hanem beleszoknak az eszközökkel való repülésbe. Nem egyszerű a terelők élete, hiszen egy kezük mindig elfoglalt, nincs váltás, mint a hajtóknál passzkor például. Sokan meg még csak idén tanultak meg egyenes vonalú egyenletes mozgásban haladni.
- Hogy tessék? - kérdezett kicsit köhécselve egy halom felszálló porcicától, aztán vigyorodott csak el a férfi láttán. - Robiii, jó ég, de régen láttalak. Úúú, gratulálok, még nem volt alkalmam hozzá.
Bizony, tudja ám a Törpe, hogy a volt rellonos a tanári pályát választotta, bármennyire is lekésett az évnyitóról, ennek híre ment, ami hozzá is eljutott.  Lassan fordult felé, miközben megrázta a fejét rosszallóan.
- Miket gondolsz te rólam, ejnye. Nem zavarsz, a tavalyi siralmas hírek után szeretném, ha a ház megint magára találna és lenne csapat, besegítek nekik az edzésen és a válogatón, ahhoz jöttem pár dologért.
Fogalma sincs igazából ez amúgy mennyire lehetne fair, lévén, hogy náluk a házvezető és a helyettes is igen nívós nevek a sportban, van bőven hátterük már. Azonban érzékelte a kérdésből, hogy talán még Robi nem tudja, milyen változások jönnek.
- Egyébként a szezon eleji leltár már egy új kolléga feladata lesz, rájöttem, hogy ez a játékvezetősdi fele olyan izgalmas, mint hittem…

október 10. kedd, délután
ruccantás

Nem az illem munkált a nőben soha, éppen ezért volt olyan megszokhatatlan ez az emberek többségének tőle. Képes volt őszintén örülni, gratulálni vagy éppen együttérezni másokkal. Utóbbit kifejezetten precízen és behatóan műveli a képessége miatt olykor, bár mióta sikerült irányítása alá vennie az erőt mestertanonci éveiben, határozottan kevesebbet tör ez csak úgy elő.
- Igen. Megleptél, már, ha lehetek őszinte. Ha valamire gondoltam volna, akkor az az, hogy előbb vagy utóbb megint a pályán futunk egymásba mint „kollégák” - mutatta ezzel egyidejűleg a kacsacsőröket majd el is nevette magát. Leginkább ez olyan önkifigurázó mozzanat volt, nehezen tudja elhinni, hogy a ház irányításával - kvázi megint kapitány a sárgáknál, csak többen vannak most a „csapatában” - ő is a tanári kar szerves része lett. Bár jót tud derülni a sok professzorozáson amihez még betűkben sincs köze, nem még a gyakorlatban De ezt kicsit sem bánja.
- A tavalyi hanyag összefogás után, mint kiderült mindenki ment a szélrózsa minden irányába, kezdhetjük elölről a csapatépítést - húzta el a száját, ahogy mesélte. Igencsak elégedetlennek tűnhetett, ami nem is meglepő. A kviddics erősen a szívügye és ilyen dolgokat látni játékvezetőként, mikor tehetetlen, hiszen nem lehet elfogult sem egyszerű, most pedig mint nagyon is bennfentes még rosszabb. - Remélem így is lesz, már négy vagy öt ember megkeresett mióta kineveztek, így bízom benne, hogy a lelkesedésből előnyt szereznek. De ahogy hallottam a levita is megint elbukott a csapatosdiban és az eridon is gondokkal küzd, a rellonból meg fele csapat kiballagott… siralmas volt így leköszönni, mint játékvezető.
Nem volt panaszos a hangja, de tudta, hogy éppen Robi az, aki ezekkel az infókkal még képes is valamit kezdeni, ilyen szempontból talán a lehető legjobb emberrel fújta őt össze a szél, még ha ilyen kis helyen is.
- Az egy nagyon csúnya szitu volt, de szerencsére a lány, az a vörös elég kezdő is volt a dologban, meg pont fordítva fogták körül a seprűm, ha elöl jó a blokk, nincs esélyem… de így viszonylag egyszerű volt - helyeselt, nem csak annak, hogy nem ő volt, hanem, hogy sokszor volt igaz a rellonra, hogy nagy dolgokat akarnak, de a hévben teljesen pontatlan a dolog. Mínea már összekapta őket, hogy ne ez legyen a helyzet.
- Igen, nem azt mondom, hogy nem volt egy varázsa a dolognak. Én is sajnálom, hogy lemaradtál, pedig dobtam volna egy üdvözlést kezdés előtt, ha látlak kint - nevetett fel, majd csak megrázta a fejét még egyszer, hogy bizony ő már nem bíró. - Azt hiszem jóval többet ad a játékosi szerepem, meg a szurkolói is. Nekem nehezemre esett, hogy függetlenként kell csak megfigyelőnek lennem a meccsen, nem volt benne akkora izgalom, ha kihívás akadt is.

október 10. kedd, délután
ruccantás

- Érthető, bár az új munkával is megtaláltad a magad kihívását, nem? - érdeklődte meg. Előtte mondjuk még nagyokat bólogatott majdnem minden szavára Robinak, mert be kellett látni, hogy érthető a meglátása. Akik elérik azt a szintet és kiaknázzák a tehetségüket, megkapják a lehetőséget a nagyobb hírnév, a pénz és a sikerek világába, de ehhez bírni kell a terhet és azokat a bizonyos kötelességeket. Látott már Luca is elbukni embert azon, hogy képtelen volt tartani magát az elvárásokhoz. Ebben a világban nem csak a játék körül forog minden, ez némileg az alacsony lánykát is fennakasztotta az elején, de mára megszokta a pörgést és a szervezete igényli ezt. Szereti csinálni, mindennel együtt.
- Nem egyszerű, én azért a magam erejéből adok nekik lehetőséget, élni nekik kell már vele. Ismered, hogy megy ez. Nem elég megtalálni a tehetséget, gondozni is kéne azt - rántotta meg a vállát kicsit elkeseredett mozdulattal. Nem volt jó a tudatába vésnie, hogy sokan elpocsékolják a képességeiket, de ha valaki buta, azon nem lehet segíteni.
- Halottam róla, főleg Mandától, mikor mellette elkezdtem játékvezetősködni - adta meg az elmaradó értetlenkedés okát, hiszen biztos rácsodálkozott volna, ha nem ismerné az esetet. DE részben túl érdeklődő, hogy ezek kimaradjanak, meg túl sok embert ismer is már és vannak a közös köreikben Robival. Például Leonieval a rellonosnak volt szerencséje együtt játszani, Lucának meg most a legjobb barátnője a lány.
- Nagyon tündéri vagy, majd legközelebb gondolok rád odafent, most csak ezzel szolgálhatok - kacsintott rá, aztán vigyorogva kapott fel még egy ütőt a kvaffhalomra az lében. - Mit tanítasz különben, valami kviddicshez köthető vagy egészen más?
Igazából az, hogy Robi tanár lett Luca számára a munkakör miatt furcsa. Nem nagyon érzi benne az izgalmat, de lehet azért, mert őt a taktikák és a cselek bőven túlterhelik fejben, és azok közt élve nem hagy kapacitást bármi más ágra. Se történelem, se elmélyülés a mágiában.
- Jaj, az mindig van, - legyintett - de nem különösebben vettem fel, a kedvencem volt, hogy valamelyik elsős odajött, hogy nem értette az egyik gólt miért nem adtam meg, biztos mert pici vagyok és nem látom… szóval ja, akadnak nehéz esetek. De túlélte a lelkem, nem ebbe fog megrokkanni. Az utolsó meccsem után még az egyik volt terelőtökhöz is szerencsém volt pár… szó erejéig.
Luca arca pár pillanatra elkomorodott, aztán nehezen, de elfojtotta a kikívánkozó grimaszát. Mihael sosem volt egyszerű eset, és az sem, hogy megint megjelent. De kétségkívül erős és oszlopos tagja volt Robi csapatának.

október 10. kedd, délután
ruccantás

Figyelt Robira, még akkor is, ha nem feltétlenül tudott mindennel azonosulni. Nyilván a kviddicsen kívül más is lehet fontos, ő nem egészen így volt beállítva. Ettől még az emberek küzdőszellemét tudta díjazni, a volt rellonosét meg különösen jól ismerte már, tudta, hogy van benne bőven. Abban meg nem kételkedett, hogy a szavai mögé tett már bőven elgondolást, így bizonyosan nem beszél a levegőbe.
- Középszerű kviddicsest? Azok hogy élnek túl?
Luca nem volt kifejezetten nagyra magával annyira, hogy mindig és mindenhol azt ecsetelje ő mennyire jó, ő csak tisztában volt vele, hogy ha nőként meg tudott ott maradni, ahol és ennyit keres, akkor nagyon is jól csinálja azt, amit. No meg a statisztikája se hazudik. A házak helyzetét ő sem érezte úgy, hogy firtatni kéne, de azért még megjegyezte, hogy Manda által tud ezt-azt a volt csapatukról.
- Manda visszament menedzsernek, most talán német csapatok körül tevékenykedik, Leonie még ide jár elméletileg, de nem tudom ki volt még veletek - tette hozzá elgondolkodva, hátha beugrik neki még névvel valaki, de nem így lett. Talán ők voltak az alapemberek, meg ugye Adri, de róla semmi infója, élheti a szőke lány valahol a világát. A volt csapatából sem tud mindenkiről, igazából annyira arra koncentrált, hogy a karrierje véletlenül se járjon úgy mint sok más emberé, akiknek pár évente klubot kell váltani mert nem tisztelik őket, nem kapnak lehetőséget, nem tudnak fejlődni vagy bármi más.
Közben a kacsintás után csak nevetgélve csóválta a fejét, nem kételkedett benne, hogy behajtja a férfi, ha úgy adódik, hogy onnan is kapjon egyet, de értette ő mókázást benne.
- Nem akart varázsolni? - vonta fel a szemöldökét egy pillanatra Luca. Ő maga is elég makacs volt tanulás terén, de azért Robi nem olyan tanárnak tűnik így elgondolva, akinek csak úgy azt meri mondani egy diák, hogy „de én nem csinálom”, úgy bármire. - Hányadikos diákokkal szenvedsz így?
A kérdés nem csak a navinésre vonatkozott, de őt nyilván az érinti, és azt lett volna jó tudni. Bár neki így az első napokban még semmi gondja nem akadt, ahogy hallotta nem lógtak órákról nagyon a sárgák, egészen ügyesen teljesítenek a feladatokban is. Már túl könnyűnek is tűnt, gyanúsan.
- De, vele. Beszélgetni jött, meg igyekezett felidegesíteni. A szokásos. Ő is meglepett, az is, hogy megint itt járt a környéken és hogy feladta a kviddicset - jegyezte meg, nem igazán térve ki a részletekre. A volt férje nos, nem biztos, hogy bordaközi beköszönésért jött, de nem volt vidám újra-találkozós élmény.
- Jól, szeretek Lengyelországban játszani, nem volt egyszerű nőként, de elértem oda, hogy már nincs sem kételkedés, sem rossz szó szakmai részről - mondta elmosolyodva. Nyilván ez a legnehezebb, hogy határozottabb és félelmetkeltőbb férfiakat posztból kiütni nem egy leányálom, de a sok munka és szorgalom meghozta a gyümölcsét. És az sem mindegy, hogy a kicsit sem egyszerű vezetéknevét képesek voltak mind megtanulni a szurkolók és ott skandálják. Belegondolva, ha nem lép meg az esküvője előtt, most tanulhattak volna új nevet. - Egészen más a tempó és a légkör, mint itt az iskolában, vagy amit magyar csapatoknál láttam, jó lehetőségeket ad az az iram.

október 10. kedd, délután
ruccantás

Erőteljesen rázta a fejét Robi mondata mellé, bár nem meggyőződésből, mert az, hogy nem hallotta, egy dolog, Luca személ szerint nem ismer minden volt bagolyköves diákot név szerint, sokáig azt se tudta, hogy Lewy közéjük járt, mármint ráadásul akkor is még, mikor ő kezdett. Szóval némileg le volt maradva az itteni diákok számontartásával.
- Fogalmam sincs, de tudod ő ilyen életművész, a kviddics mellé az fért még be az életébe, szerintem csak azért tanuló még, mert a háznak nagy veszteség lenne - jegyezte meg bujkáló nevetéssel az ajkai között. A vörös lány igen fura szerzet, személy szerint imádja de az, hogy komoly lenne, vagy képes lenne tanulni még annyira se tudja elképzelni, mint magáról vagy Majáról. Pedig!
Aztán inkább rákérdezett a problémás navinésre és szépen meghallgatta a teljes sztorit fel-felpillantva a volt rellonosra. Bólintott a névnél egyet, már látta a papírokon, ha jól emlékszik válogatóra is jön a lányka, de többet sajnos nem tud még róla.
- Egyem azt a jó szíved, ez mikor történt veled? - kérdezte nevetve Luca, mert nem nézte volna ki belőle. - Köszönöm a nevében is, majd, ha látom mindenképpen beszélgetek vele kicsit, mi is ezzel a helyzet.
Az ígéretet komolynak szánta, bár sajnos azzal is tisztában van, hogy mennyire lusta és szétszórt diákjai vannak a sárga háznak a legtöbb esetben. Örült is, hogy inkább megint a kviddics volt a téma, Misinek már talán kevésbé. Lezárta, végre teljesen a dolgot, évekig cipelte a haragot, amit kiadva olyan felszabadult is lett. Eleinte bánta, hogy így történt, aztán úgy másfél éve végleg sikerült kiábrándulnia.
- A szerelem nem racionális, sosem volt az - pláne, ha inkább fizikai és kémiai reakciókból indul ki. Itt is talán ez volt a mozgatórugó. Aztán Ő megismerte a rellonost, és annak ellenére másokkal és a pályán milyen volt, mellette volt benne valami olyan, amitől Luca nem tudott szabadulni. Túl sokáig tartotta az fogva.
- Hát, erősen alulértékelik, mert a diákok se teszik oda magukat, mióta elmentünk a még magunk mögött hagyott nagyobb neveken kívül nem alkotott szerintem senki. Az elmúlt két évben ott voltam és figyeltem, de nem sok minden volt. Talán egy-egy egyéni villanás per idény. De az valljuk be, semmi - fejtette ki végül, mit is tapasztalt, aztán csak elmosolyodott. - Valóban, de én nem találtam meg itt a számításaim - egy vállvonással szorongatta a kvaffokat, aztán vigyorogva vette tudomásul az ajánlatot. Ő örül minden ismerős arcnak odakint, persze szigorúan meccsen kívül, közben csak a cikesz számít.
- A mérkőzésekre szigorított szerződésünk van seprűk tekintetében, egyen van közös beszállítótól. De azon kívül lehet lennének többen, akiket érdekelhetnek, mert azért nem mindegy miken gyakorol az ember ugye…

október 10. kedd, délután
ruccantás

Gondolhatta volna, hogy Lencsi élete nem az, amit egy diáktól, pláne egy volt Grifftől elvárna Robi, vagy igazából bárki. Ettől még Luca így is szerette a lányt, pontosan tudta róla milyen és ezt el is fogadta. Persze tudni lehet, hogy nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk. Kezdve azzal, hogy anno elkapta Benjit, mondván így megleckézteti Lucát, amiért az Keitht kiszemelte magának. Sosem történt persze ilyen, egyszer ajándékoztak egymásnak, mikor együtt mentek egy bálra vagy évnyitóra, nem is emlékszik, de az mély nyomot hagyott a vöröskében. Lora helyzetét már kevésbé érezte tolerálandónak a házvezetőcske, ezért is mondta, hogy mindenképpen szót ejt a lánnyal erről. Nem szeretné, ha még ő itt van, gondot csinálnának a pacik, legkevésbé, ha magukat sodornák bajba. Hát azt még rá se tudja kenni másokra, pedig ő megtenné, tényleg, mindent a sárgákért. Vagy csak a saját múltja után ez néz ki járhatónak.
A kviddicshez nem igazán volt mit fűznie Misi kapcsán, a bajnoksághoz azonban annál inkább. Eléggé egyetértésben voltak, de Luca már csak háttértámogatni, Robi meg remélni tud. Valahogy ez már nem rajtuk múlik, ők megtettek mindent a maguk idejében.
- Elhiszem, hallottam már a seprűitek minőségéről, nem kételkedem a szakértelemben - jegyezte meg, mert bizony ezzel már tisztában volt. - Erre szerintem még visszatérünk, a jövő héttől úgyis megint edzéseim lesznek és ingázok, még megkereslek szerintem.
Komolyan gondolta, hogy egy próbát megér a dolog, ha elég jól idomul és tényleg érzi, vagy bárki, aki kipróbálja, hogy tökéletes, nem érné meg elszalasztani, így ez a megkeresés inkább egy biztos ígéret volt, mintsem csak reakció.
- Én is, kitartás majd a diákokhoz és csak keményen - már az edzést persze. Vigyorogva próbált utána inteni egy kvaffal a kezében, aztán még egy gyakorlócikeszes üveget felkapva a lábával behúzta az ajtót maga mögött és elindult vissza a Navinébe.