27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. május 3. 21:57 | Link

Kara úrfi



Késő délután volt már, - lánykánk eme napi órái már mind lezajlottak. Ilyenkor egy "normális" diák általában valami olyannal köti le a felszabadult idejét, aminek abszolút semmi köze a tanuláshoz. Emily azonban a társadalom nem ezen rétegét erősítette most sem.
A jegyzeteit, és néhány könyvét felnyalábolva indult útnak. Leszegett fejjel, gyors lépésekben rohanta körbe a kastélyt vagy háromszor, mire megakadt egy érdekesnek ígérkező ajtónál.
Gondolt egyet, majd kinyitotta. Sötét volt a mögötte leledző helyiségben. Kíváncsian beljebb lépett, majd az ajtó becsapódott mögötte. Ettől szerencsére nem rémült meg, - megfordult, majd a szabad kezével, azzal, amellyel az előbb kinyitotta, megkísérelte újra kiszabadítani magát. A sötétben tapogatózott egy kicsit, mire visszatalált a fa útakadályhoz, - amely nem nyílt ki többszöri próbálkozásra sem. Leányzónk hiába próbálkozott, nem sikerült kijutnia a picurka szobából.
Emily eme hiábavaló próbálkozás hatására elejtette a könyveit, és az ajtót ütögetve kiabálni kezdett.
- Valaki! Bent ragadtam! Szabadítsanak ki! Kéreeem!
Eme hangos szavaira még percek lefolyása után sem érkezett válasz, ezért leányzónk hátat fordított az ajtónak, majd annak nekitámasztva magát, szépen leereszkedett a földre, ahol kényelmesen leült.
- Akkor várunk... Előbb, vagy utóbb biztos erre fog jönni valaki. Nincs okom pánikra.
Ezt követve elcsendesedett. Kezével leengedte a lófarokba kötött haját, majd a fekete hajgumijával kezdett el játszadozni. Az ujjai köré csavargatta, majd a kezére pakolta, később levette onnan. Ha már úgyis bentragadt, legalább ne unatkozzon annyira.
Újabb percek teltek el így, majd egy kissé esetlen mozdulat következtében leejtette a játékszerét. Kezével reflexből utánanyúlt, majd amint az találkozott a padlóval, felrántotta. Por, sok-sok por volt a talapzaton.
Emily hirtelen felállt, majd lehajolt, hogy leporolhassa magát, de eme mozdulata is érdekes véget ért. Megérzett a haján valami furcsát. Emiatt pillanatokra lefagyott, majd amint összeszedte magát, odanyúlt, hogy kitapogassa, hogy mi is az pontosan. Pókháló volt. Emi amint rájött erre sikított egyet, majd villámgyors mozdulatokkal igyekezett lesöpörni a hálót a színes tincseiről. Amint ezzel végzett, remegni kezdett, mert ahol pókháló van, ott pók is. Ő pedig fél ezektől a bizonyos nyolclábúktól, - helyesebben mondva retteg tőlük.
Mindezek után gondolt egyet, majd a fejére tette a kezeit, és gyors lépésekkel beviharzott a szoba belseje felé. Valami kemény tárgyban megbotlott ezt követve, de szerencsére nem esett el. Emily ezek következtével újra leült a koszos padlóra, majd megölelte a térdeit, és összegubózódott. Nem szereti a rendetlenséget, és a koszt, főleg nem a sötét, dohos, ablaktalan helyeket, meg a bezártságot sem. De ezeken még túl tudta volna tenni magát... Viszont a pókok... Azok a bestiák igazi terrorrá tették számára a szertárban töltött időt.
Utoljára módosította:Szentesy E. Izabella, 2016. május 3. 22:03
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 30. 09:41 | Link

Szentesy Kisasszony


Csak egy csendes, nyugodt zug. Ennyit kért. Egy csendes, nyugodt zugot. Távol mindenféle nyüzsgő szfinxektől. Még a koszt is hajlandó volt elviselni érte a szertárban. Deszka, és macska nélkül. Majd amikor végre talált olyan helyet, ahol nyugodtan elhelyezkedhetett, akkor ledőlt pihenni egy kicsit. Erre nem hatalmas visítás kergeti ki legszebb álmaiból? Éktelen lármát csap, bárki is jött be, hogy tönkretegye a pihenését, majd mindennek tetejébe még keresztül is esik rajt. Ez azért már tényleg több a soknál.
- Aranyom, nem lehetne, hogy a lábad elé nézel?
Bír nagyon kedvesen felmorrani, majd egy "lumos" kíséretében egy kis fényt csinálni a szobában. Amikor azonban meglátja a szívárványszín hajat, majdnem lefejeli a padlót. Ez a lány mindenhol ott van?
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. június 2. 16:49
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. június 22. 18:33 | Link

Kara úrfi



A levitásunk elmélete, miszerint ő az egyedüli emberszabású lény a szobában egy váratlan pillanatban elhalálozott.
Miközben Emily éppen a nyolclábú szörnyekkel bajlódott, egy váratlan dolog történt vele.
Egy számára oly ismerős hang hangzott fel a közvetlen közelében. Hősnőnk ezt hallva mozdulatlanná dermedt, - tudatosult benne, hogy ki a zaj forrása.
- Ez nem lehet igaz... - suttogta.
A fénygyújtás után felemelte a fejét, majd a beszédképes útakadályra nézett.
- Te meg mit... mit... mit keresel itt?
Emily igyekezett egyenesen az úrfi szemeibe nézni.
- Én ezt... Ezt nem értem.
A leányzó eme szavait követve a zavarodottságát remekül kifejező tekintetét a poros talapzatra helyezte, majd előrehúzta az egyik színes tincsét, és azzal kezdett el játszani.
Az ujjára csavargatta, fonogatta, nézeggette a hajvégeit... - látvanyosan kezdett el gondolkodni.
Először a könyvtár, majd a rét, most meg ez... A legelső helyszín még a normális találkozási pontok mezőnyét erősítette, de az utóbbi kettő... Miközben eme tényekkel volt elfoglalva, egyáltalán nem foglalkozott a padlólakó rellonossal. Mondhatott az bármit, mozoghatott az bármerre, - az Emilynek fel sem tűnt.
Eme gondolatmenet végére érve újra a zöldségre nézett, majd elmosolyodott.
Hogy milyen idokkal vezérelve tette mindezt?
Csak most döbbent rá, hogy egy hozzá hasonlatos felfogású, minden bizonnyal érdekes világlátású, nem teljes egészében átlagos emberrel találta szembe magát, - mindez pedig egyhe örömérzettel töltötte el.
- Szóval... Akkor most mihez kezdjünk? Elmenekününk egymás elől, mint az eddigi találkozásaink mindegyikénél, vagy összeszedjük magunkat, és szóbaelegyedünk ha csak két percre is...?
Vett egy mély levegőt, majd óvatos mozdulatokkal közelebbcsusszant a fiatalemberhez. Eme mozdulatai közben szemeivel a padlót, a falat, a sok kacatot, és minden más környezeti tényezőt alaposan szemügyrevett, mintha csak keresett volna rajtuk valamit. Valami olyat, amitől retteg. Valmit, aminek nyolc láb adatott meg.
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 22. 19:19 | Link

Szentesy kisasszony


A szemét forgatja, miközben a lány továbbra sem hallgat el. Mi a fenéért kell ezt most? Kit bosszantott fel odafent? Egyedül egy kis nyugalmat kért, de nem. Ezt sem lehetett. A pálcáját mozgatva kicsit bevilágítja a teret, arrébb rugdosva az esetlegesen útban lévő dolgokat. Majd feltornássza magát, és hagyja helyet foglalni a lányt, közben eltapos egy pókot a padlón, és ahogy végre rendesen áll, nekidől egy polcnak.
- Csendet, azt keresek itt. És eddig egész sokat találtam aztán jöttél te. Csssss!
Rakja az ujját a szája elé, majd körbefordul, keresve egy kellemes posztot, ahova arrébb húzódhat. Egyáltalán miért van ott ez a lány mindig mindenhol? A réten, a könyvtárban, még az évzárón is belefutott. Mondjuk ott szerencsére sikerült lerázni. De most mégis minek akar beszélgetni?
- Egyébiránt nálad nincs pálca? Nem hiszem, hogy egy nyamvadt kopogószellem felül tudna írni egy ajtónyitó varázst.
Majd bőszen megindul az ajtó felé, egy "Nox", majd egy "Alohomora" kíséretében. Aztán elkezdi rángatni az ajtót, ami nem nyílik. Sehogysenem. Pedig megismétli a varázslatot. Kétszer is. Majd olyan káromkodássorozatban tör, ki, hogy csoda, nem repednek meg a kopogószellem csontjai a sírjában.
- Jól van, akkor beszélgessünk. Ha annyira akarsz.
Huppan le csalódottan a lány mellé, újra fényt gyújtva a pálcájával.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. június 22. 20:13 | Link

Kara úrfi



Az úrfi felállt, magát a falnak támasztotta, majd megszólalt.
Leánykánk csendesen hallgatta a fiú elkövetkező szavait, miközben közelebbcsusszant hozzá.
Egy pók mindeközben elhalálozott a rellonos egyik lába által, - mindennek látta pedig Emi szívének hatalmas megkönnyebbülés volt.
- A pálcám... Szerintem... - Ennél a pontnál nyelt egy nagyot, tekintetével a padlót kezdte el fürkészni, majd összeráncolta a szemöldökét, - újfent gondolkodni kezdett.
- A... Én... Biztosan... Az ágyamon van.
Ezutóbbi kijelentését már teljes határozottsággal nyilvánította ki, egy sóhajtás kíséretével.
Fejét mindezek után felemelte, majd az akkora már az ajtóval szórakozó fiút kezdte el kémlelni. A zöldike hiába varázsolgatott, az ellenfele makacsul ellenállt neki.
Az úrfi sokadszori próbálkozás után láthatóan feladta, - mert tett egy hátraarcot, majd leült levitásunk mellé a földre.
- Lehet, hogy nem a zárral van a baj... - fordult a mellete ülő felé.
- Ha a zár gonoszkodna, azon segítene a várázslat... Nem lehet, hogy valami az ajtó útjában van, és azért nem nyílik ki?
Emi ezt követe felemelte az egyik kezét, és beletúrt vele a hajába. Mindezek után pedig csendesen hatradőlt.
- Ha ez a helyet áll fent... Akkor... Még egy ideig...
Ennél a pontnál hirtelen elhallgattott, majd pillanatok múlva folytatta.
- Szóval... - fordult az újfent fényt arasztó fiatalember felé.
- Téged hogyan is hívnak?
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 22. 21:17 | Link

Szentesy kisasszony


Unatkozva ül le a lány mellé, majd ugyanolyan unatkozva hallgatja végig az okfejtést. Egyszerűen nincs elég energiája elmagyarázni, hogy a kilincset nem tudta lenyomni, szóval feltehetően mégis a zár hibás. Vagy még inkább a szellem. Vagy valami felsőbbéves. A pálca hollétére csak a szemét forgatja. Tényleg lehet valaki ennyire béna?
- Kara Zoltán. És te pedig?
A kölcsönös bemutatkozás után újra az ajtó felé tekint, elgondolkodva rajta, hogy mennyi pontba kerülne, ha kirobbantaná az ajtót, és rajtakapnák. Ha elég gyorsak, akkor talán semmibe. De ahhoz a lány segítsége is kell. Eh, majd talán később. Előbb ráveszi.
- Amúgy te miért járkálsz ilyen helyekre?
Kérdése közben nem a lányt nézi, hanem egy pontot a feje felett, érdeklődve, és kis aggodalmat erőltetve az arcára. Reméli a lány ettől függetlenül beveszi, és odatekint. Ez alapján legalább kiderítheti miért csillant fel annyira a szeme, amikor eltaposta a pókot. Vagy még jobb ötlet.
- Sonorussal szerinted túl tudjuk üvölteni a falakat? Vagy ha az nem, akkor kirobbanthatnánk az ajtót.
Igazából nem fűz hozzá sok reményt, de hátha.Ha nem hallják meg őket, akkor is robbanthatnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély