36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. szeptember 11. 19:43 | Link

Büntetés

Évszázados kosz, matuzsálemi pókok, több generáció egérhad, legalább ötezer diák idehordott kacatjai amik a padlón hevertek, ékes összevisszaságban. Ezeket kell nekem, az utasítás szerint felpakolni a polcokra. Már ekkora súlyt megmozgatni is elég nagy munka, és még szelektálnom is kell, és ahogy elnéztem, beletelik vagy két hétbe. És pont most, a vizsga időszak végén, igaz, hogy már jórészt letudtam őket, de egy levitás soha nem érzi megfelelően felkészültnek magát egy vizsgára, még akkor sem, ha betű szerint fel tudja mondani a könyvet, a kötelezőket, az apró betűt, a gyakorlati feladatokat, a képek sorrendjét és címét, a szerzők neveit és életrajzát, az oldalszámot a leckékkel, a kötéstípusát a könyvnek, a kiadás dátumát, és ha több kiadás van, akkor azokról is kb ennyit. Leroskadtam egy papírkupacra, ugyanúgy, mint akkor, amikor bejött az a haláli rellonos, aztán meg a prefektus és most legyen deja vum? Nem volt. Csak a sírás kerülgetett váltakozva a gutaütéssel. Meggyújtottam egy szál gyufával a mennyezetről lógó lámpát, aminek gyér fényében jobban szemügyre vehettem azokat, amiket látni sem szerettem volna. Legjobb lenne, ha szépen mindent elégetnék, akkor rend lenne egy ideig. Kinek kellene bármi is ebből a halom szemétből? A fene esne bele ebbe az egészbe - dohogtam a dohos magányban, ami csak látszólagos magány volt. Ahány rejtett szeglete csak akadt a teremnek, apró és még apróbb szempárok lesték mozdulataimat a sötétből. Ha összeszámoltam volna, az összetett és egyszerű szemeket, eltartott volna egy darabig. Levettem a helyéről a centi vastag porréteggel megáldott lámpát, és a polcok feliratait szemléltem fényével. Úgy tűnt ABC sorrendben vannak elosztva a dolgok, iratok, és egyebek, és mivel a holmik java része a földön volt, a polcokon elég üres hely akadt. Miután nagyjából memorizáltam a betűk hollétét, ami ugye egy levitásnak nem nagy kunszt, egyik kezemben a lámpával, lehajoltam, hogy egy kupacot beazonosítsak. "Bájital jegyzetek ötödik évfolyam, Felagund fejtegetései a felejtésitalokról. Felírtam, hogy el ne felejtsem, felejthetetlen jegyzet" állt az egyik rakat iromány tetején. Ezt most hova? Menjen az F betűhöz, abból több van benne, mint a b-ből. Hatalmas porfelhő közepette raktam helyére a lomha lomot. Következő. Újabb halom fölé hajoltam, azon a következő cím díszelgett: "Csillogó csillagok, csilingelő csasztuskái" Ha ebből egy szót is értek, lemegyek kutyába, de nem volt idő csodálkozni, a csodás csomagot a CS betűhöz pakoltam be. Következő: Ez egy egér. Ezt bárki megláthatja. Szürke, farka rövidebb a törzsénél, mely 7-10 centi hosszú. Na, te menj akkor az E betűhöz. Odaraktam a megszeppent egeret a helyére, bár gyaníthatóan nem maradt ott. Mindegy, én elpakoltam, megcsináltam, ennyi. Folytattam tovább...
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 12. 16:42 | Link

A feltételezett tolvaj

Mimike nagyon izgatott volt, amiből pillanatok alatt lett igen rémült. Kirabolják! Megszentségtelenítették a helyét! Elorozzák legféltettebb kincseit!
A szokott kis járatán át közelítette meg a szertárat és bukkant elő a sötét saroknál elhelyezkedő szekrény legalsó polcáról. Ám pontosan ebben a pillant sikerült felegyenesednie mikor fény gyúlt az amúgy nem igazán látogatott helyiségben. Halk sipítozását elfojtva meresztette hatalmas manószemeit a jövevényre és figyelte őt. Tüzetesen vizsgálta át az ő felségterületét, nyúlt hozzá az ő dolgaihoz és rendezte át az ő rendjét! Mimi nem egy vérszomjas manó, sőt, kifejezetten szereti a levitás és a navinés diákokat például, mert mindig megjutalmazzák egy-egy kérés után, a kincseket pedig ide hozhatja és szabadon eldöntheti mit és hová tesz mert szinte sose pakolja el senki. Ő pedig látja a rendjét a káoszában persze.
- Az nem a tiéd...
Mondta végül bátortalanul, közelebb lépve a teljes sötétségből, az ekkor már körvonalazódott lánynak. Lehet megrémítette, ebbe bele se gondolt, de kérlelően nézett fel rá, miközben a csillogó muglis ragacsokkal telerakott füzetet taperolta a pakoló éppen. Lehet ha nem szólal meg, úgy elpakolta volna előle, hogy csak ne.
- És az sem. Mért bántod?
Mutat fel még pár dologra, majd gyorsan, amit elér a felkerült polcon lekapkodja őket és visszateszegeti a földre. Amíg őt meg nem győzik, ugyan nem engedi felszedni újra onnan!
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. szeptember 12. 17:33 | Link

Büntetés

Mesélő

Hát még ha csak a pókok és egerek figyelő szemei követték volna a mozdulataimat, akkor a világot is rózsaszínűbbnek láttam volna, ám a helyzet ennél sokkal rosszabb volt. Alig pár perce kezdtem el a rendrakást, már valami nem stimmelt. A figyelő tekintetek a hátamba fúródtak, kellemetlen érzés futkosott a gerincemen fel és le. Talán három kupacot ha helyére raktam, de már le kellett ülnöm egy nagyobb kupacra, hogy önvizsgálatot tartsak. A rossz érzés nem szűnt meg, de nem láttam és hallottam semmi olyat, ami a bennem támadó nyugtalanságra okot adott volna. Most már óvatosabban folytattam a pakolászást, szemeim pásztázták a sötétet, mert mintha mozgásra lettem volna figyelmes.  ~ Ááá, dehogy, megőrültél. A pókokon kívül nincs itt senki. ~ nyugtattam magam. " Bájoló bűbájok" Na ez biztosan mehet a bé betűhöz. Felemeltem a kupacot, de el is ejtettem, mikor egy sipító hangocska reccsent a fülembe.
- Ki az? Mi van? - Aztán kezdtem a szavak értelmét is felfogni, mert addig csak értelmetlen zagyvaságot érzékeltem az egészből. A sötétből egy kis alak bontakozott ki, meg sem lepődtem nagyon, csak megdicsértem magam, amiért jól működnek a receptoraim. Nem is tudtam mit válaszolni neki, nem is várt feleletet, csak újra a földre pakolta, amit már egyszer visszaraktam. Hát ez így nehéz lesz a fenébe. Az amúgy is bennem dúló keserűség, csak nagyobb méreteket öltött, a kilátástalan sziszifuszi munka eredménytelensége láttán a könnyek is a szemembe gyűltek. Előbb csak cseppekben, aztán patakokban folyt szemem sarkából a sós lé. Nem is tartottam vissza. Ha nem csinálom meg a pakolást rendesen, itt tölthetem még a szünidőt is. Magamban átkoztam a balszerencsémet, a rellonost, a prefit, az iskolát, a vizsgákat, a kacatokat...mindent...az egész világot. Elkeseredésemben egy jókorát rúgtam egy papírtoronyba, ami a lökéstől darabjaira hullott.
- Kell is nekem ez a sok vacak. Fel kéne gyújtani az utolsó szálig mind. - eredtek el még jobban a könnyeim. Zokogtam.
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 12. 18:29 | Link

A feltételezett tolvaj zokogó lány

A manólányka nagy és kissé rondácska fülei után kapdosva próbálta feldolgozni, mi zajlik körülötte. Szomorúságba borult tekintete teljes kétségbeesést sugallt. Nem tudta mi tévő lehet ő apró valójában egy diák ellen, ha az ráförmed, ne adj isten megtámadja és bántja. Hallott a kastély manói között rémtörténeteket holmi rellonos csínytevőkről. Állítólag ők azt élvezik ha bánthatják a magafajtát. Ez nagyon rossz érzés.
- Mimi kérdezett, de nem akar rosszat.
Válaszolt, mintha komolyan kérdeznék azt ki is ő. Igazából felcsillant a remény számára, hogy talán valaki érdeklődik utána. Leszámítva, hogy néha hihetetlenül érzékeny egy manóka, és ezzel együtt az együttérzése is mély, igényli a foglalkozást és a társaságot, na meg az ajándékokat. A jókat, amik szépek és csillognak.
- Ne, ne sírj! Bántottalak?
Kétségbeesetten áll meg a pakolása közepette majd hátrál, hogy a széthulló papírtömeg be ne temesse őt. Megijedt, hogy mit tett, mikor ő csak visszarendezni akar szépen mindent, úgy, ahogy kell.
- Miért vagy itt? Mit csináljak, hogy ne lopd el a dolgaim?
Kérdezi, miközben a széthullott dolgokon átgyalogolva visszatesz pár törött üveget a polc mellé, a portól már kialakult kis helyükre, majd a lány elé áll és manó kacsóit felé nyújtja. Igazából csak meg akarta fogni a kezét hátha segít, vagy hasonló, de meggondolta magát, inkább csak a fejét dugta közelebb, mintha úgy előbb szóra bírná a másikat.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. szeptember 12. 19:11 | Link

Büntetés
Mimi manó


A könnyeim csak záporoztak és annyira magamba mélyedtem, hogy szinte meg sem hallottam a kicsi lény kétségbeesett mondatait, de ha hallottam is volna, akkor sem érdekelt. A fájdalmam nagyobb volt az ő gondjánál bajánál, Békéscsabánál. Kit érdekelt akkor, hogy a kis mitugrász mit hablatyol. Újra elátkoztam sorrendben mindenkit, és mire megint elölről folytattam volna, akkor nyílt ki a szemem az előttem toporgó manócskára. Második pillantásra sokkal cukibbnak látszott, mint mikor szétdúlta a munkásságomat.
- Nekem itt rendet kell csinálnom, különben...érted? - tört ki belőlem a keserűség, pedig végül is az sem nagy baj, ha pontlevonás lesz a vége ennek. Majd bepótolom vagy elásom magam, tudom is én. Inkább megírtam volna három esszét, mint itt a lomokat pakolni. Tényleg úgy éreztem magam ezek után, mint Sziszifusz, a görög mítoszhős, aki sziklát görgetett fel egy hegyoldalon, de mire felért volna, a kő visszagurult.
- Nem lopok el én semmit Mimi. Sőt...még megkapod a harmadikos könyveim, füzeteim, mindent amit akarsz. Csokit, cukrot, amennyit meg bírsz enni, még túró rudit is adok, pedig azt én is nagyon szeretem csak füllentened kéne egy ilyen picikét! - Felmutattam a mutató s hüvelykujjamat, úgy, hogy két milliméter hely volt csak közöttük, demonstrálandó a hazugság mikroszkopikus volta. Elborzasztó, hogy hova jutottam az erkölcsi züllés szintjén. Egy turpisságot kiagyalni annyi, mint elfújni egy gyertyát. Sajnálatos, hogy a rendes, becsületes diákokat, lásd engem, arra kényszeríti egy prefi, hogy hazudjon, mint a vízfolyás. Ha abból kéne vizsgáznom, iskolaelső is lehetnék. Ha minden a terveim szerint alakul, Mimi kapható lesz egy kis kegyes hazugságra a csoki és cukorkahegyek reményében. Mivel volt is nálam egy fél zacskónyi pillecukor, azt mindjárt át is nyújtottam, mint egy előlegképpen.
- Na, mit szólsz? És cserébe, nem nyúlok semmihez. -
Utoljára módosította:Victoria Fresmoon, 2015. szeptember 12. 19:20
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 12. 23:01 | Link

Zokogó Ajándékozó lány *.*

Figyel, nagyon, próbál rájönni tényleg, hogy mi történik itt. Manókánknak nagyon nem nyert értelmet a lány pakolhatnékja a könnyzáporral, sőt, a legrosszabbakra is gondolt már. Mi van akkor, ha valami olyat keres ilyen szomorúan itt, ami az övé volt de már Mimié. Nem tudná neki visszaadni, minden kacat a szívéhez nőtt. Vagy hát leginkább egy gyűjtögető és halmozó a lényecske, ami rossz szokását a kastély több pontján is kiéli. Haszontalan, szemétnek való cuccok vegyülnek értékesebbekkel. De egy színes zsebkendő ugyan annyit ér neki, mint egy zsebóra.
- Kapok? Én? Ajándék?
Manónyi buksijába ennyi infó fért el azon kívül, hogy füllenteni kell. Mi az a füllentés? Fogalma sem volt, de azt tudta, ha cserébe nem lesz itt baj, meg pakolás, és még kap is valamit, szívesen segít. Meg ő is jobban érezné magát, ha jobb kedve lenne a lánynak.
- Mit kell hozzá csinálni?
Kérdezi meg, miközben hátrébb lép egyet a szerzett csomagocskával, és lopva pillant az adományozóra majd a zacskó tartalmára. Fültől fülig húzódó vigyora azonban egyértelműen sugallja, hogy hajlandó bármire, ha itt minden úgy marad, ahogy van.
- Nem viszel el semmit és ott hagyod ahol van akkor?
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. szeptember 12. 23:33 | Link

Büntetés

Mimi manó

~ Hát ez roppant cuki, meg lesz oldva itt mindent ~ csillant fel a szemem, mikor Mimi sóvár tekintettel a zacskó felé nyújtotta vékonyka karjait. Át is adtam neki, nekem meg megért ennyit, hogy letudtam a pakolást, ami ezen körülmények között teljesen lehetetlen lett volna. Zsombor azt kapja, amit szeretne, én elpakoltam, csak ugye...volt egy kis fennakadás.
- Nem viszek el semmit, megkapod, amit ígértem, és közben nem történik meg az, ami megtörtént volna úgyis, de mi kihagyjuk, csak úgy teszünk, mintha, mert ha megtörténik, aminek meg kell történnie, úgyis minden változatlan marad. - A végén még én is belekavarodtam a magyarázatba, úgyhogy rájöttem, valahogy le kell egyszerűsítenem a képletet, mert szegény a döntő pillanatban fog belesülni és az katasztrófa lenne. Felemeltem az ujjam, hogy maradjon egy kicsit csendben, én pedig gondolkodtam, mert ugyan az elmélet remek volt, a gyakorlaton sok minden múlt,elsősorban a siker.
- Na, figyelj! Ha én újra elkezdenék pakolni, te mindent visszaraknál a földre, igaz? Ezért ezzel egyszerűsítünk, kihagyjuk a képletből. Én nem nyúlok semmihez, neked nem kell visszapakolni, de azt kell hinnünk, hogy mindez megtörtént, csak azt elfelejtettük. - Huh, na ez még mindig nem volt az igazi. Új stratégia kellett, hogy ő is megértse. Egy még egyszerűbb, de nagyszerűbb.
- Szóval, ha bárki kérdezi, hogy mi történt itt, te csak annyit mondj, hogy én, azaz Victoria, itt volt, pakolászott, de te utána mindent szépen visszaraktál a helyére a földre, mert ott a helye. Világos? - kérdeztem reménykedve, hogy talán ez a legutóbbi magyarázat nem hagyott benne kétségeket és bízhatok benne.
- Ha ügyes leszel, akkor én most elmegyek, nem viszek el semmit, csak hozom neked majd, amit megígértem. Rendben? Akkor most próba. - Komoly arcot erőltettem magara és Zsombi hangját utánozva kérdeztem a manócskát.
- Mesélj csak, te manó, mit láttál? Mi történ itt? Válaszolj, mintha élesben lenne a szituáció! - súgtam ki a jelenetből izgulva, most kiderül, megértette-e.
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 12. 23:58 | Link

Cinkostárs lány, aki ad valamit

Csillogó szemei és a kis zacskócska szorongatása közben csak sikerült kicsit megijedni. Szépen lassan a vidámság átcsapott meglepődésbe, majd értetlenségbe, sipítozva aztán hangot akart adni ezen zavarának, de a felemelt ujj elég volt, hogy lenyugtassa magát. Szembefordult ismét a lánnyal és próbálta összerakni amit mondott, de nem értette, hogy ha megtörténik valami, akkor miért nem változik semmi. Ez nem butaság? Vagy lehet de... ennyi logika benne már nincs, így is az okosabb manók egyike, az a nem mindegy.
- Igen, mert oda való. De mit felejtünk el? Ha nem bántod, minden ilyen szép marad...
Tárta szét a karjait elmosolyodva, ahogy az amúgy hihetetlen mód kuplerájba borult helyiséget szemlélte a félhomályban. Nem biztos, hogy ugyan azok a nézeteik a szépről és a rendről. Végül azonban meghallgatta és bólogatott, aztán koncentrálva szűkítette össze a szemeit. Közelebb hajolva kezdte mondani valahogy a magáét.
- Semmit nem láttam. Nem voltam itt, és ne nyúlj a cuccaimhoz többet, se te se más!Azoknak a földön a helye, amik ott vannak. Az üvegeknek a sarokban...
Nagyjából percekig sorolja, észrese véve, ahogy elfogy a szusz és a bemutatni való a teremben. Aztán elhallgat, megszorítja a zacskót, hátha rosszul tett valamit és el akarnák tőle venni. Aztán hallja a nagy fülecskéivel, hogy a járatában motoszkálás van, már várják, hiszen csak behozott két új dobozkát, de menne a dolgára már.
- Miminek menni kell, Victoria nem pakol semmit rossz helyre akkor? Manó becsület szó, én se mondok mást.
Megvárja, még végül valami lesz, csak azok után indul meg vissza a sötétségbe, hogy majd eltűnhessen a járatában, a finom szerzeményével.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. szeptember 13. 00:37 | Link

Büntetés

Mimi manó

Ráment egy fél zacskó cukrom, két drága órám, pár hajszálam, néhány dézsa könnyem, tiszta kosz vagyok, a hajamban vagy három pókháló. Nevezhetem magam áldozatnak? Sziszifusznak nem volt egy ilyen készséges manója, aki a szépen felépített terveit romba döntötte volna egy pillanat reményt sem hagyva neki a boldogság országútján. Ennyi volt, kész, mehetek a süllyesztőbe, nekem befellegzett. A kilátástalanság szürke leple borult homlokomra, azzal a néhány pókhálóval együtt, ami most pár napig ott fog dekkolni beleragadva a hajamba. Amint a manó utolsó mondatai is elhangzottak, én csak álltam ott, szólni sem tudtam, nem is lett volna lehetőségem, ahogy hadart a kis lény, aztán magához szorítva a cukrot, eltűnt egy rejtélyes résben.
- Héhá! Hottizza! - próbáltam rekedten még utána kiabálni. Reménytelen. Jól kitolt velem a kis bestia. Soha többet nem bízom a manókban. Kis galád jószágok. Körülnéztem a helyiségben, ahol hála nekem még nagyobb kupleráj volt, mint előtte. ~ Rakja ezt rendbe a Bem Apó lova. ~ fújtam el a kis lámpa halovány lángját. Megvontam a vállam, volt még egy aprócska reményem. Ha Lolita is idetalál valamikor, majd megcsinálja helyettem is, én meg kitalálok valamit és csókolom. Az ajtó felé indultam, majd kiléptem a közben elsötétedett folyosóra. A hálókörletben lemosom magamról a szertári koszt, aztán még tanulok egy kicsit a vizsgákra. Maradt még pár szőlőcukrom, mert teljesen hülye mégsem vagyok, csókolom.

Köszönöm a játékot! *.*
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély