37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 22:34 | Link

Nejji <3
gyere ide, hadd öl(el)jelek meg!

Na jó, ő tényleg nem szeret aggódni. De mégis, mindig arra jut, hogy aggódik, igen, de még mennyire. A számára fontos személyekért, természetesen, a többiek hidegen hagyják. De amikor megkapja Nellikéje üzenetét, hogy fontos, szüksége van rá, azonnal és menjen a Szertárakhoz... hát, először azt hiszi, valami rossz vicc. De nem, ez nem vicc, a kézírást felismeri és ettől komolyan megszédül. Csaknem leesik a székéről, amikor felfogja, mi az üzenet. Sietnie kell, mert Nellinek nagyon szüksége van rá.
Egy normális ember ilyenkor arra gondol, hogy valószínűleg beleragadt a körkefe a hajába és segíteni kell kivágni. Esetleg elhagyta a kedvenc fogkeféjét és meg kell keresni. Nem tudja, mit vegyen fel a randijára és ebben kéri a nővére segítségét. És mire gondol Sáránk? Hogy elrabolták, hallott már olyan esetről, hogy egy szerencsétlen navinés diákot elraboltak és bezárták a szertárba. Innentől pedig, ha egy aranyos kis unikornissal megtörténik, akkor mi a fene eshetett meg az ő egyetlen húgocskájával? Még azt is el tudja képzelni, hogy a sárvérűek közös erővel kapták el, kötözték meg, és vasvillával szurkálják, miközben gyújtják alatta a máglyát.
Ez a kép van lelki szemei előtt, amikor sietve, kissé kócosan (ami nála a legnagyobb ritkaság, hiszen mindig ügyel, hogy tökéletesen nézzen ki) szalad, hogy feltéphesse a szertár ajtaját.
- Nelli?! - Kérdezi, hangjában nem kevés aggodalommal, azzal a bizonyos furcsa éllel, ami egyértelműen jelzi: jobban teszi a kisebb Ombozi lány, ha válaszol egyhamar. Mielőtt még Sára szabadon nem engedi a dühét, de akkor mindenki meneküljön, amerre lát. Azonban a helyszín miatt már nem olyan oroszlánszívű, mint idáig. A furcsa szagok megadják a kezdő lökést, hogy lassítson, fintorog és itt kéne valamit furcsállnia. Vagy esetleg valami felvillanhatna a fejében, hogy ez nem annyira jó ötlet, mint eleinte gondolta. A félhomály sem biztató, karjait maga köré fonva, bizonytalanul megy előre, néz körbe.
- Ombozi Nelli! - Szól újra, ahogy szabadjára engedi az ötös szintű kétségbeesést, hisztériát. Ahogy zeng tőle a szertár, a kislány jobban jár, ha ad valami életjelet magáról, mielőtt Sára még totálisan, teljesen kiborulna és eltüntetné a föld színéről az egész termet.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2015. március 14. 23:43
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2015. március 15. 00:38 | Link

Sanya *.*

Csendesen ücsörög egy üst mellett, körülötte mindenféle sminkes kellék. Alapozók, festékek, rúzsok; mintha egy királylány álmába tört volna be. A különbség annyi, hogy hölgyünk komoly munkában van éppen, és egy cseppet sem hasonlít holmi királykisasszonykákra fekete bőrnadrágjában, áttetsző - szintén - fekete felsőjében és erősen kimázolt arcával. Egy bájitalos könyvet lapozgat pálcájával baljában, és próbál rájönni, mivel érhetné el, hogy alapozója bármilyen bőrszínhez tökéletesen illeszkedjen. Tegnap már sikerült kikotyvasztania egy átlátszó gélt, és rögtön ki is próbálta egy - a folyosón elkapott és megfélemlített - kislányon. Az az apró malőr pedig egyáltalán nem érdekli, hogy szerencsétlen kis levitás tiszta kiütés lett tőle. Legalább már tudja, hogy jó úton halad, már csak ezzel a ragyaszórással kéne kezdenie valamit. A legnagyobb probléma az, hogy tesztalanyairól nem mondható el a lelkes önkéntesség, és kezdi unni a folyamatos siránkozást. Ráadásul nem egyszerű hasznos infókat kiszedni azokból a reszkető ostobákból. Mi más választása lett volna, mint idehívni nővérét? Apropó, Sára! Igazán szedhetné a lábát, elvégre Nelli sem ér rá egész nap. Természetesen még ő morog magában, mert neki szabad. Az egyáltalán nem érdekes, hogy nővére tesz neki szívességet azzal, hogy idefárad, ráadásul nem is tudja, miért. Tulajdonképpen akár azt is hihetné, Nelli kinyírt valakit, és kell a segítség a hulla eltüntetésében. Ez sem volna egy meglepő opció.
Összeráncolt homlokkal szór bele pár csipet őrölt cickafarkat a főzetbe, mikor Sára megérkezik, akár elefánt a porcelánboltba. Először válaszolni sem hajlandó neki, gondolván, csak van nővérének annyi agyacskája, hogy beljebb topog, de rá kell jönnie hamar, hogy tévedett. Szemforgatás.
-Itt! - még arra sem méltatja a lányt, hogy felnézzen, csupán egy hanyag kézmozdulattal int maga mellé, hogy Sára méltóztassék leülni.
-Eltévedtél? Vagy negyed órája írtam neked a levelet - jegyzi meg halkan, s végre ráemeli tekintetét a hölgyeményre. Aranyat érdemelne súlyemelésből.
-Mindegy. Nem számít. Kell a segítséged - megkérdezhetné, hogy Sára egyáltalán hajlandó-e belemenni, de Nellikét a legkevésbé sem izgatja a véleménye.
-Ne félj, meg sem kell moccannod, úgyhogy még te is képes leszel rá.
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 15. 14:00 | Link

Brendon Cheesy
susogós mackók edition

- Merlin jóságos sejhajára... - Sóhajtja, amikor meghallja az aprócska szót. Itt van, él, beszél, szóval ő is összeszedi a bátorságát és megy is beljebb. Nem tudja, hogy mit vált ki belőle ez a tudat, hogy Nelli itt van és beszédképes, valahol a megnyugvás és a pulykaméreg között egyensúlyozik az állapot. Minden esetre a gyomra szépen, apróra összezsugorodva várja, mit talál majd.
Amikor meglátja a lányt, ahogy lefelé pillant, még csak rá sem néz, csak maga felé int, szintén furcsán érzi magát. Karjait szorosabbra fonja maga körül, miközben azon gondolkozik, vajon ez ilyen testvéri tulajdonság, hogy vegyes érzelmeket vált ki belőle? Vagy csak Nelli ért ehhez ennyire? Mert az biztos, hogy most egyszerre ölelgetné őt agyon, amiért semmi baja és első blikkre egy hulla sincs a közelben, akit el kell rejteni, mindazonáltal olyan pofont lekeverne a húgának az ijedelemért, hogy csak úgy csengene tőle a füle. Igen, mindkét opció kecsegtető, de van egy olyan érzése, hogy Nelli egyiknek sem örülne.
Sára lerakja magát Nelli mellé, még akkor is, ha nem tartja magát a kis bábjának. Amikor azonban a következő kérdést meghallja, összefonja karjait a mellkasán. Oldalra döntött fejjel, igazán jeges pillantást vet húga felé, amitől a legtöbb ember menekülni fog, a legkisebb Omboziról valószínűleg lepattan. De legalább Sára lelke megnyugszik, hogy próbálkozott.
- Még gyors kifestettem a körmöm. - Nyújtja ki kezét, hogy megmutassa finom, világos mentazöld színben pompázó, tökéletesen rendezett manikűrjét. Hangjában azonban érezhető volt az irónia, hogy nem, nem ejtőzött pár percet. Még a haja sincs rendesen megcsinálva, szóval gyorsan meg is igazít pár fakó tincset, mielőtt még feltűnő lenne. Valószínűleg még Nelli sem látta ilyen rendezetlenül, az elmúlt fél évben meg biztosan nem. Amióta Noel nincs, ki kell tölteni valamivel az űrt és a shoppingolás meg szépítkezés tök jó pótcselekvésnek bizonyult ezidáig.
- Kell a segítségem, hm? Mit kapok cserébe? - Kérdi, érdeklődőn felvonva egyik szemöldökét, mert hát nem palimadár ő sem. A sértést csak úgy elereszti a füle mellett, Nellinek sokkal inkább a lelke mélyére kell hatolnia, ha meg akarja bántani. Ó, képes lenne rá, ha igazán akarná, ebben Sára is biztos.
- Mit kotyvasztasz itt amúgy...? - Kérdezi, mert nem bájitalnak néz ki, ami az üstben van. Érdekli, mi is ez, nyakát nyújtogatva pillant bele, hogy mivel van dolga, de a látvány nem nyűgözi le, szóval visszadől hátra. Karok összefonva, egyik láb átdobva a másikon és várja a magyarázatot.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2015. március 15. 23:03
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2015. március 16. 14:37 | Link

Omnomnom

Ahogy Nelli sértései lepattannak Sáráról, úgy ez fordítva is teljesen igaz. Elvégre testvérek, ez pedig… kisebb évődés csupán kettejük között, nem vérre menő játszma. Hölgyeményünk nehezen viseli el rokonságát, de valahol - nagyon - mélyen azért szereti őket. Igaz ez Sárára, de még Noelre is.
-Még egy körmöt sem tudsz gyorsan és szépen kifesteni - jegyzi meg egy pillantást vetve a felmutatott kacsóra, apró kis gúnyos mosollyal ajkain.
-Hogyan engednek így mások a bőrükhöz? Egy mugli óvodásra előbb bíznám a tetoválásom. Szedd már össze magad! - dorgálja meg nővérét. Csapzott külső, béna körmök, mintha egyre lejjebb adná ez a lány. Szemforgatva fordul vissza az üsthöz, és csontos kezével maga felé legyezi a benne kavargó folyadék fanyar illatát. Egészen hasonlít a tegnapihoz. Ez vajon jó, vagy inkább rossz jel?
-Cserébe? Sára! Mindig csalódnom kell benned - horkant fel. - Hol marad a családi összetartás? - összehúzza szemöldökét, és pálcájával Sanya felé bök. - Apánk nem lenne túl büszke rád, amiért megpróbálod zsarolni a saját véred - mondja ezt annak biztos tudatában, hogy ő apuci kedvenc kicsi leánykája. Ebből rengeteg előnye származott az évek folyamán, főleg a Noellel folytatott vitái során volt mindig döntő édesapjuk szava, aki persze mindig Nelli oldalára állt. Közös mugligyűlöletük által igen szoros kapcsolat alakult ki kettejük között, bár Nellike részéről ez a leginkább csupán érdek.
-Jó, legyen. Visszaadom a pénzed, amit a múlthéten vettem kölcsön. Megfelel? Vagy megígérem, hogy legközelebb, mikor megkérsz, hogy küldjem el a Noelnek szánt leveled, nem a tűzbe dobom - nemtörődöm módon von vállat. A múltkor tényleg elégette azt a pergament, mert… mert éppen nem volt kedve a bátyjával foglalkozni. Különben sem futárszolgálat ő, hogy akár a bagolyházig elsétáljon.
-Ebből alapozó lesz - elégedett mosoly jelenik meg arcán. Roppant büszke sminkelési tudományára és saját készítésű kencéire, amikkel néha hajmeresztő fejeket tud varázsolni magának. És mivel a legtöbb idejét kísérletezgetésre szánja, egyre profibb dolgokat talál ki.
-Magamon nem próbálhatom ki, mert már van rajtam smink. Te pedig úgysem foglalkozol magaddal, tulajdonképpen szívességet teszek, hogy rendbe rakom a fejed - roppant nagylelkű. Roppantmód.
-Noelről tudsz amúgy valamit? Meddig élvezhetjük még a szabadságot nélküle?
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély