36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 5. 17:24 | Link

Grace

Már bánta, hogy ennyi kacatot összeszedett a nyáron. Peruban járt, és mindenféle tekercseket, régi térképeket vásárolt, mert azt gondolta jól néz ki. De az elmúlt pár hétben már értette miért voltak olyan olcsóak. Mindegyik térkép vagy festmény, amit felakasztott a falra olyan bűzt árasztott magából amit elég nehéz elviselni. Remélte, hogy Alina nem veszi észre amíg el nem tünteti.
Egészen jól elvoltak a szobájukban, bár nem volt sok közös órájuk, úgyhogy nem találkoztak sokat.
Összefogta a haját, hogy nehogy koszos legyen, felvett egy olyan pólót, ami nem baj ha koszos lesz, tudta, hogy úgyis az lesz.
Már elment egyszer emellett az ajtó mellett, de sosem tulajdonított neki nagyobb figyelmet. Ám most tudta, hogy hasznára lesz ez a hely. Fogta a bűzölgő térképeket és cuccokat, felpakolta a kezébe és szépen elindult. Valószínűleg elég nagy feltűnést keltett, de nem érdekelte. Meg kellett szabadulnia tőle. Minél tovább tartott az út, annál büdösebb lett körülötte, ráadásul az arcához közel voltak ezek a borzalmak, úgyhogy még rosszabb volt.
Mikor bekanyarodott arra a bizonyos folyosóra, már csak ő és a térképek tartózkodtak ott. Léptei visszhangot vertek az üres folyosón.
Hirtelen valami csípni kezdte a bal kezét. Nem igazán foglalkozott vele, de egyre jobban csípett, és már fájdalmassá vált. Hirtelen mintha valami égetni kezdené a kezét. Azonnal eldobta a térképeket a kezéből, még pont látta ahogy az egyik felizzik, majd visszaáll az eredeti állapotára. Egyre inkább úgy érezte, meg kell szabadulnia tőle, de lehet, hogy a Szertár nem lesz elég, és inkább el kéne pusztítania.
Elkezdte összeszedegetni a papírokat, mielőtt még bárki is észrevenné.
Keze teli volt a papírokkal, épphogy csak két ujjával tudta volna kinyitni a Szertár rozsdás kilincsét. De hiába, egyszerűen nem bírta kinyitni. Már teljesen ideges volt, úgyhogy az egészet a földhöz vágta, kinyitotta az ajtót, és elkezdte csak úgy bedobálni az ajtón. Nagyon remélte, hogy nem jár erre senki. Főleg nem egy prefektus, vagy tanár.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 5. 21:04 | Link



Még a nyáron tettem egy rövid kiruccanást Londonban, aminek során bizony megint vettem egy rakás használhatatlan cuccot. Na, ez igazából most tűnt fel, miután nem sikerült a ruháimat beletuszkolni a ládámba. Mit volt mit tenni, hát fogtam, odaültem a ládám mellé és elkezdtem kihajigálni belőle a göncöket. Volt benne egy rakás bögre, amitől nem voltam hajlandó megszabadulni, egy nagy táskányi reklámcucc. Átvizitáltam és jó sok nippet ki is selejteztem,  belegyűrtem őket a táskába. Hova kéne raknom ez a sok fölösleges cuccot? De most komolyan, rakjam a házkupába és gyújtsam fel? Úgysem meri soha senki megnézni, nem is tűnne fel nekik... Az ötletet mindenesetre elvetettem, mert már csak három évem volt hátra itt, nem volt kedvem hozzá, hogy Doleancé letépje a fejemet gyújtogatásért. Szóval összekötöttem a hajamat és a pálcámat a talárom zsebébe csúsztatva, felmarkoltam a táskát és elindultam utamra. Nem nagyon tudtam, hogy most mit csináljak, azon voltam, hogy most megyek és kalapácsvető módjára belevágom az egész hülyeséget a tóba. Aztán eszembe jutott, hogy tavaly még a szertárba eldugtam egy Troll dolgozatomat és hogy az a kis iromány már egészen biztos, hogy nagyon magányos. Így tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot és arra indultam, hogy megszabaduljak a sok szeméttől, közben egy zacskó Cadburyt szemrevételeztem magamnak. Imádtam az angol édességek minden formáját, habár...mit nem szerettem, ami angol volt? Imádtam az angol királynőt - tuti, hogy anno Hollóhátas volt -, az angol zászlót, a Big Bent, a tejes teát és a Cadbury kétszázféle csokoládéját. Így elropogtattam egy krémmel töltött csokitojást, a szertár folyosója felé sétálva. A sarkon bekanyarodva vettem végül észre egy ismerős arcot, aki dühösen vágott le a földre egy kötegnyi papírt és felszabta az ajtót. Oldalra biccentett fejjel torpantam meg, még mindig édességet ropogtatva és lejjebb húzogattam az angol-zászlós pólóm. Lenyeltem az édességet, majd ismét közelebb léptem.
- Csak nincs gond, Nedra? - tettem fel a kérdést, bár nem nagyon vártam választ, hiszen ha minden oké lenne, nem dühöngene és hajigálna be papírokat a szertárba. Szórakozottan elvigyorodtam, majd odasétáltam hozzá, persze megtartva a tisztes távolságot. - Segítsek valamiben? Mintha kétségbeesettnek tűnnél... de mi ez a bűz?
Kétségkívül orrfacsaró szag áradt valamiből és a szemem a pergamenekre siklott. Grimaszolva pislogtam egy sort, majd lassan visszanéztem a lányra.
- Nem néz ki valami biztatóan. Kérsz Cadburyt? - nyújtottam felé a csokis tasakot, hogy legalább egy kicsit kevésbé legyen gázos a helyzet.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. november 27. 19:20
Hozzászólásai ebben a témában
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 6. 23:06 | Link

Grace

Már állatira ki volt készülve, egyre idegesebb lett, és egyre büdösebbek voltak a tekercsek. Hiába kezdte el bedobálni, már annyi cucc volt, hogy a fele vagy csak a padlóra ment, vagy pedig jókora csörömpölést okozott, lévén, hogy famerevítők vannak a térképeken. Arról nem is beszélve, hogy a keze is totál büdös lett tőle.
-Kész nem bírom, feladom. - Mikor kimondta, rájött, hogy magában beszél, így lopva körbepillantott, remélve, hogy nem bukik le senki előtt azzal, hogy agyilag zakkant egy csaj.
Sajnos nem volt szerencséje. Ugyanis a folyosón, nem messze tőle ott állt egy alak. Inedra ijedtében nem tudott mit tenni, de nem is érdekelte már, csak lerogyott a földre, hátát a falnak támasztva. Nem, ez már nem csak a térképekről szólt. Amúgy is ki volt készülve, nem volt kivel beszélnie, de nem is akarta ráerőltetni magát senkire.
-Gond, bár csak az lenne. - Lazán elfújt egy tincset a szeméből, és csak bámult maga elé. - Szóval nem gárgyultam meg teljesen, és te is érzed. Remek. - A szőkeség már kezdte azt hinni, hogy csak beképzeli ezt az egész bűzt. Kezdett pánikba esni, hogy mi van ha a ruhái és a haja is átvette ezt az irdatlan szagot.
Most nézett először az idegenre, aki rátalált. Az arcmemóriája borzalmas volt, de ezt a lányt megjegyezte. Ő volt az egyik új husi a kviddicscsapatban. Csak örülni tudott neki, hogy hajlandó volt belépni a csapatba. A levitásokat általában a legkevésbé sem izgatja a kviddics. Ez a lány viszont tehetségesnek tűnt. A nevére is emlékezett, és mintha még Halloweenkor is látta volna jelmezben, bár abban nem volt teljesen bizttos, hogy Grace volt az.
-Nos, van még egy pár cucc itt a földön. Inkább ne nyúlj hozzá, el vannak átkozva valószínűleg. Eléggé megszívattak. - Már most megfogadta, hogy ha még egyszer Peruban jár, akkor megkeresi azt a fickót, és úgy elátkozza, hogy azt még az unokái is megérzik. A csokit egy apró fejrázással elutasította. Most valahogy nem volt gusztusa semmilyen ételhez, bár a csoki általában jó hatással volt az aktivitására.
-Nem köszi, de látom neked is van elraktároznivalód. Gondolom hasonló kacatok mint az enyéim. - Pillantott a lány kezében lévő cuccokra, amik bár úgy néztek ki mint az övéi, de nem voltak olyan büdösek, remélhetőleg.
-Ha gondolod bedobálhatod te is, de nem ajánlom. Nekem sem sikerült. Lehet, hogy meg kéne kísérelni bemenni, bár attól félek a legjobban.  - A szőkeség eljátszott a gondolattal, hogy talán megpróbálkozhatnának rendbe hozni a helyet, bár csekély az esély rá, hogy sikerül is nekik. - Mondjuk kíváncsi vagyok mik lehetnek oda bedobálva. - Gondolkodott a lány félrebiccentett fejjel. - Mit szólsz? Megkíséreljük a lehetetlent? - mondta, most már mosolyogva barna háztársa felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 7. 00:48 | Link


Annak ellenére, hogy most az egyszer nem akartam sem megijeszteni, sem pedig a frászt hozni másokra, azt hiszem a megjelenésemmel sikerült megzavarnom a szőke háztársamat. Halványan elvigyorodtam, mert azért jó, ha az ember ilyesmire is képes. Nem tartottam bolondnak a lányt, igazából a zsenik szinte kivétel nélkül beszélnek magukban, mert néha nincs jobb társaságuk, akikkel megbeszélhetnék az élet problémáit. Én is ezek közé az emberek közé tartoztam. A lány egy sóhajjal  lecsücsült a padlóra, mire kissé kétkedve néztem rá, de végül nem kommentáltam a dolgot, csak benyomtam még egy csokit és a maradékot zsebre vágtam, mivel intett, hogy ő nem kér. Én felkínáltam neki a lehetőséget, nem mondhatja, hogy nem! Sebaj, több marad nekem. Egy idő után már-már ijesztőnek hatott a drága, elvégre csak bámult maga elé, ami nem jellemző a legtöbb emberre. Halkan felnevettem, de gyorsan el is nyomtam, nem akartam a csaj lelkébe gázolni, bár sokszor sikerült az ilyesmit összehoznom. Mint múltkor, a halloween partin. Szegény kis szöszke fiúcska azt hitte, hogy lehet köztünk bármi is. Bah! Nem. Meglepett a dolog, hogy a szöszke arcán láttam átsuhanni valami felismerés félét, mert a legtöbb ember lusta gondolkozni. De komolyan, még csak meg sem próbálkoznak vele. Nagyon kiábrándító tud lenni az emberi faj, mondjon nekem bárki bármi!
- Megszívattak téged átkozott cuccokkal és te még itt vagy, ahelyett, hogy véres bosszút állnál? Hu, várjál, ezt át kell gondolnom. Én már rég ott lennék és minimum Rémdenevér-rontást uszítottam volna a kis vicces kedvűre - mondtam elgondolkozva. Hát igen, én határozottan ezt tettem volna, de az ismerőseim nagy része nem úgy gondolkozik, mint én. Megvillantottam egy bocsánatkérő mosolyt, kb fél percre, nem többre. Leguggoltam vele szemben, a kezeimet a térdeimen támasztva és kissé oldalra döntöttem a fejemet. Néha nagyon zavarba tudtam hozni embereket, mert imádtam tanulmányozni az arckifejezéseiket, a mozdulataikat. Előbb utóbb ezért valaki le fog ütni, Grace.
- Igen, én is lomtalanítani jöttem ide, bár az enyém csak fölösleges és nem  bűzlik az átkoktól. - bólogattam  helyeslően, bár nem teljesen ugyanazon okokból jöttünk ide, mégis azt hiszem jól jött volna nekünk egymás segítsége, mert nehéz volt a bejutás. Tanácsolta, hogy ne dobáljam be, így felálltam és odasétálva megkopogtattam a kupi-tornyot. Elgondolkozva bólogattam és átfutottam a hang alapján körülbelül milyen vastag lehet az ajtó előtti torlasz. Nem tűnt annyira vészesnek, de egy ember tuti nem tudná elmozdítani.
- Ha ezt tudtam volna, szerintem hozok egy ásót... honnan kerül ide ennyi szemét? - kérdeztem egy értetlenkedő grimasszal belerúgva alul a kupacba.  Pár könyv meg irat repült befelé, így ismét leguggolva bepillantottam. Sötét volt, de volt most már alul egy nagyon pici rés. Visszanéztem a csapattársamra, majd elfojtottam egy komisz vigyort. Imádom az ilyesmit, még akkor is, ha nincsen tervben.
- Engem is érdekel mi van bent, de ha itt nem jutunk be, soha nem férek be a szekrényembe. Pardon, ládámba, szóval muszáj lesz bejutni. - vizsgálgattam a lyukat, ami valaha talán a bejárat lehetett, mielőtt még elhalmozták a kacatok. - Csapatépítő tréning, hm, Nedra?
Persze a gondolatra nevetnem kellet, de közben erősen járt az agyam, hogy vajon mi merre kéne kerüljön, hogy bejussunk. Volt pár kósza ötletem, de mind eszelős, pont mint az esetek kilencven százalékában.
- Mondanám, hogy berobbantom, de nem hiszem, hogy meg lennénk dicsérve. Neked van ötleted a lehetetlenhez? - egy hajtincsemet hátradobtam a vállam felett és ránéztem a szemem sarkából. Volt egy olyan érzésem, hogy mi ketten elég kreatívak vagyunk ahhoz, hogy bejussunk. A többi már csak rajta állt.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. november 27. 19:21
Hozzászólásai ebben a témában
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 15. 11:48 | Link

Graciának végre Cheesy

A szőke lány már teljesen feladta volna, amikor megérkezett a felmentősereg. Már totál összeomlott és előtérbe helyezte azt a gondolatot, hogy esetleg itt hagyja ezt az egész borzalmat, úgy téve mintha mi sem történt volna.
És ekkor megérkezett Grace, mint egy angyal lebegte körbe Nedrát a lány jókedve, amit a szőkeség a csokinak tudott be.
-Nos...az a helyzet, hogy elég naív voltam. Peruban gyanútlanul sétálgatva találtam rá egy bódéra, ahol gyanúsan olcsó dolgok voltak. Gondoltam nagy baj nem lehet. Tévedtem. - mondta csalódottan, és rúgott egyet a földön heverő térképekbe. - Mire feltűnt, hogy milyen irtózatosan büdösek, addigra már eltelt egy hónap, és mivel varázslatos tárgy otthon nem hagyhattam, el kellett hoznom a kastélyba.A hapekot akitől vettem már úgysem találnám meg.
Nem igazán figyelt Grace-re, inkább azon gondolkodott, hogy mikor fog legközelebb eljutni Peruba és hatfelé átkozni azt az idiótát, aki így csőbe húzta. Hirtelen emelte fel a fejét, és aprót rezzent csak a lány közelsége miatt. Ritka volt, hogy valaki így belemásszon a személyes aurájába. Lehet, hogy ezt mástól nem fogadta volna el, sőt fel is háborodott volna, de Grace a háztársa volt, ráadásul csapattagok voltak, így annyira nem érdekelte, kezdett hozzászokni a lány stílusához. De hozzá kell tenni elég furcsa egy csaj volt ő is.
Miközben Grace odalépett az ajtóhoz, Nedra egy lemondó pillantást vetett az ő cuccaira, amik se nem bűzlöttek, se nem voltak átkozottak.
-Szerencséd van. Hát pont így. Már én is dobáltam be ide jó pár dolgot, és rendszeresen használja mindenki. Szóval teli van szeméttel, bár állítom, hogy értékes dolgokat is rejthet. Például a múltkor találtam egy fura mozgó bájitalt. Boti mesélte, hogy állítólag rájuk támadt.- miközben mesélt, a lány már odalépett Grace mellé és együtt vették szemügyre a hatalmas kupacot, ami útjukat állta.
A barna lány felvetésére Nedrának is elnevette magát. Lehet, hogy ez egy jó levitás program lehetne a későbbiekben. Együtt kitakarítani a kastélyt. Kicsit beteg ötletnek tűnt, kicsit nagyon. Inkább el is vetette magában.Hagyjuk.
-Hát, ha berobbantani nem is, de talán...öhhm...berúgni? - Talán ha együtt, egyszerre rúgnak bele az ajtóban álló kupacba, lehet, hogy felborul és akkor bejutnak. - Vagy esetleg vállal? - vonta fel szemöldökét elgondolkodva. Ezek borzalmasabbnál borzalmasabb ötletek, pláne ha rájuk talál egy tanár vagy prefektus, vagy beleesnek valamibe, amibe nem kéne.
-Na jó, tudod mit?! A Bombarda nem is hangzik olyan rosszul. - Ezek tényleg a legrosszabb ötletek, de már nem is érdekelte a lányt. Odalépett az ajtóba a kupac ellé, nekivetve a vállát.
-Na?! - nézett vigyorogva Gracere. Remélte, hogy a lány is benne van az ő hülyeségében.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 15. 14:01 | Link


Miután Nedra arca kezdett kicsit kevésbé gondterheltté válni, elégedettebb bólintottam magam elé. Kedveltem a lányt, igaz, hogy a magam módján, amit nem mindenki vett észre vagy értett meg. Az ő problémájuk, ha nem értenek, nem az enyém. Én világosan kimutatom, mikor valaki fontos nekem. Miután elkezdtünk beszélni arról, ki mit keres itt, elkezdte mesélni, hogyan verte át az az árus Peruban. A naivitás általános népbetegség, nem okoltam érte, sokan beleestek már ebbe a hibába előtte is és sokan bele fognak ezután is. A sztori nem volt pozitív végkimenetelű, de én csak vigyorogtam rajta és visszapillantottam a lányra. Kicsit hülyének nézhetett, azt hiszem, mert az igazat megvallva rettenetes lelkesedést mutattam, annak ellenére, hogy éppen dühöngött a dolgon.
- Ez csodás. Nem érted, miért lelkesedem, ugye? - sandítottam felé szórakozottan, a hajamat piszkálgatva a mutatóujjammal. - Ha nem mész Peruba és veszed meg ezeket az izéket, most nem lennél itt és valószínűleg egyikünk sem jutna be. Csak ha berobbantanánk, azért pedig nem lenne egyikünk sem megdicsérve, attól tartok - zártam le a mondandómat, pont ellépve a térkép elől, amibe belerúgott. Ránéztem a papírosra, majd rosszallóan ráztam a fejemet, miután megint büdösséget kezdett árasztani, minden eddiginél nagyobb hévvel. Nem tudtam, hogy támad is... Azt mondta, nem találná már meg a pasit, aki rásózta, ezért nem próbálkozik vele, szóval én csak bólintottam egy kicsit. Sosem jártam Peruban, így nem tudtam, hogy is mennek ott a dolgok pontosan, ezért nem is tervezgettem neki. A terv csak úgy tökéletes, ha minden eshetőséget számba veszünk. Mikor felnézett, úgy tűnt, hogy meglepte a közelségem, amin csak felnevettem röviden, majd felállva tettem egy lépést hátra. Voltak, akiket zavart, hogy afféle megfigyelést tartottam velük, azaz őket vizitáltam. Azt is felírtam lehetséges opcióként, hogy ezért felkel és orrba ver, szóval már nyúltam volna a zsepiért, de a verekedés elmaradt. Azt hiszem, kezdte megszokni, hogy elég nagy egy csudabogár vagyok, főleg akkor, ha jó kedvem van. Most pedig az volt, leginkább a csoki miatt. A lemondó pillantás miatt oldalra biccentett fejjel néztem rá.
- Lehet hogy nem messziről bűzlik és nincs elátkozva, de van benne nagymama kötötte, néni szagú sál is, amit tavaly kaptam, szóval hidd csak el, ez is rejteget magában veszélyeket. - néztem grimasszal a táskám tartalmára, majd inkább megráztam a fejemet és visszatettem a táskát a fal mellé. Nem akartam látni jelen pillanatban. Együtt kezdtük vizsgálni a szeméthalmazt, ami elzárta az utunkat befelé, miközben ő valami mozgó bájitalról mesélt, ami megtámadott valakiket. Vágtam hozzá egy érdekes fejet, az egyszer biztos. Nem nagyon tudtam hova tenni az agyamban az emberevő bájitalokat. Ma is tanultam valami újat... Felvetettem neki az ötletet, hogy legyen csapatépítő tréning, rövid ideig mutatott is lelkesedést, de szerintem ő is rájött, hogy ez a legtöbb embernek a Levitában nem hiszem, hogy tetszene. Hát vannak ilyenek, nekem mindenesetre tetszett az ötlet. Azt mondta, hogy rúgjuk be, mire kissé kétkedő arccal végigmértem a kupacot, ismét végigfuttatva rajta a tekintetemet.
- Nem hiszem, szerintem nem szakadna be tőle, de végül is egy próbát megérne... csak fent áll a veszély, hogy esetleg elvesztjük az egyensúlyunk és ki tudja, mibe is beleeshetünk... - vetettem fel ezt a nem éppen pozitív eshetőséget, de figyeltem közben a szőke csapattársamat, hogy mit is mond a dologra, illetve vannak-e még ötletei. Persze volt neki még egy, végül felvetette a Bombardat is. Oldalra biccentett fejjel elővettem a pálcám, de nem tettem semmit, hanem odaléptem mellé és én is nekivetettem a vállam. Én teljes erőbedobással feszítettem magam a kupacnak és azt hiszem, hogy ő is pont ugyanezt tette, de a kupac nem mozdult. Megtöröltem a homlokom apró sóhajjal, majd hátradobtam a hajamat és Inderára néztem, majd a pálcámra.
- Akad más rémes ötleted is, vagy az enyémet használjuk, ami a leghülyébb? Semmi bajom  veled amúgy, már az ötlet is abszurdum, hogy be akarunk menni oda! - nevettem fel, majd várakozón néztem Nedrára, hogy akad-e még ötlete, vagy félreáll és hagyja, hogy berobbantsam a kupacot. Ha ezt látnák...
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. november 27. 19:21
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély