30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. július 23. 19:05 | Link

A Rellon elszabadul éjjelén

Opheliával


Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, egyszer csak a Rellon kemény magja úgy döntött, hogy túl nagy a nyugalom a kastélyban. Elindultunk tehát kicsit felbolygatni a rendszert és randalírozni az iskolában. Természetesen éjszaka - nem is mi lennénk, ha fényes nappal vetemednénk ilyenekre, mellesleg logikátlan is lenne -, miután mindenki elvonult aludni. Az alagsorból indultunk, megbeszéltük, hogy az lesz a központi helyszín, majd oda visszük a szerzeményeinket, vagyis az eltulajdonított tárgyakat, és az egész vandalizmus után csapunk egy igazi alagsori, rellonos bulit, ami már határozottan régen volt. Kellett már egy kis mozgás, szerintem az egész házra, meg a hírére ráfért, hogy egy kicsit felfrissítsük az emberek rólunk alkotott képét. Az biztos, hogy ezután az éjszaka után jó időre megerősítjük a gondolatainkat a zöldekkel kapcsolatban.
Normál esetben kimaradtam volna mindenből, amihez ennyi emberrel kell kommunikálnom, azonban vonzott az egésznek a rellonossága. Nincs rá jobb szó, ez színtiszta rellonosság volt. Az egész elvetemült ötlet csak a mi fejünkből pattanhatott ki, más nem panaszkodna a kastélyban uralkodó békére és nyugalomra. Bár feltételezem, hogy mindenkinek inkább a hírünk "becsülete" volt a fontos, természetesen az egész felfordulás mell, amit a garázdálkodásunk fog okozni.
Nem tudom, hogy hogyan sikerült, de összekerültem a szőkével, akinek mentorálását magamra vállaltam. Nem bántam, az egész csaj éppen olyan elvetemült, és semmitől sem félő volt, amilyen társ nekem kellett ehhez az akcióhoz, biztos voltam benne, hogy nem fog unalmasan telni az éjszakám. Bár konkrét úti cél nélkül indultunk el az iskolában, viszonylag hamar kipattant a fejéből az ötlet, hogy itt éppen elég nagy felfordulást okozhatunk - a már fennállón kívül.
- Mondd már meg nekem, hogy innen mégis mit akarsz elvinni?! - Nem igazán értem a logikát, bár biztosan van még itt néhány számunkra értékes dolog, azonban a legtöbbet érőket a tanárok maguknál, vagy a szobájukban tartják. Persze, valószínű, hogy van még itt pár száz tárgy, amit könnyedén magunkkal vihetünk, azonban nincs tudomásom olyanról, ami talán értékes is lenne. Ő biztos jobban képben van, ha ide hozott minket.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 23. 19:28 | Link

Elszabadult Rellonosok éjjelén

Mester Rolleyes

Nem rajongok a sötétért... Oké, ez tipikus női hiszti, de akkorseszeretem a sötétet. Viszont kizárt, hogy én egy ilyen buliból kimaradjak. Nem lenne méltó hozzám, ha szemet hunynék egy ilyen felett, és csalódást okoznék.... magamnak, a többiekre teszek magasról még mindig.
Ha már összefutottam Odisszal, vagy hogy hívják a srácot - rosszkor taliztunk először, így nem jegyeztem meg a nevét, de ezt neki nem kell tudnia, főleg, hogy
illuzionista, mai nekem jelenleg nagyon is kapóra jön, főleg, hogy én is az leszek, ha nagy leszek.... elviekben-, mellé is csapódok. Nem csinálok ebből nagy gondot, azon már túl vagyok, hogy teljesen taszítsanak az emberek, képes vagyok velük kommunikálni, amíg nem rólam van szó, vagy hozzám érnek, aztán már kicsit neccesebb lenne.
Na meg... ő pasi, és köztudott, hogy ők arra jók, hogy felkapcsolják a villanyt, vagy, hogy baseballütővel kicsinálják a betörőket, így evidens a döntésem, bár még mindig árulónak érzem magam, amiért nem Benjivel kajtatok, mert az ilyesmit együtt szoktuk csinálni, legalább is mióta ismerjük egymást, de hát... fő a változatosság, nem?
Alap, hogy a szertárba megyek, a volt gondnok ott hagyott valami marha nagy cuccot, már ha hihetünk a festményeknek, viszont ennek igencsak igazság szaga volt, úgyhogy egy próbát megér.
- Nem fogom lelőni a poént- talán kicsit hűvösebben szólalok meg, de igencsak számon kérő volt a hangnem, amit már nem fogok eltűrni, volt idő, mikor megtettem, mert szimplán muszáj volt, de az elmúlt.
- Ha nem tetszik, kíváncsian várom, te mivel állsz elő- villannak rá a szemeim, miközben a szertár elé érünk, majd talán kicsit erélysebben csapom ki az ajtót, mint azt szerettem volna. A pálcám segítségével csiholok fényt, mert mégse lenne jó orra bukni, majd az egyik sarok felé veszem az irányt.
- Oké, ezt itt szét kell bombázni, ötlet?- fordulok felé, mert hátha, mellesleg... vegye csak ki a részét a dologból, és ő a pasi...
Hozzászólásai ebben a témában
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. július 23. 20:01 | Link

A Rellon elszabadul éjjelén
Ophelia

Nem szeretem a meglepetéseket, sokkal jobban tetszik, hogyha valamit előre tudok, és nem kell meglepődnöm, hogy mi is lesz a vége egy-egy történésnek. Sokkal biztosabb vagyok a dolgomban, hogyha minden részlettel tisztában vagyok, akkor annak tudatában cselekszek, és nem a vak szerencsére bízom, hogy mit is fogunk tenni. Azonban Ophelia úgy tűnik, hogy nagyon is szeret titkolózni. Bevallom, én sem utasítom el a titoktartás, vagy éppen a hazudozás gondolatát, de a másik oldalon állni határozottan dühítő tud lenni. Igyekszem nem mutatni mennyire irritál a tudatlanság, érzelmeim eltitkolásában szinte profi vagyok. Nem emlékszek az utolsó alkalomra, amikor kimutattam, hogy mit is érzek valójában, ezt már gyerekkoromban elérték nálam. Őszintén, nem bántam, így nem adtam támadási felületet az idegeneknek. Az érzelmek erős fegyverek lehettek, mázli, hogyha valakinek nem voltak, vagy legalábbis azt a minimálisat, ami jelen volt, nem mutatta ki kényszeresen. Vannak olyan emberek, akik megtették, például iskolán belül a navinéseket ebbe a kategóriába sorolnám. Meg úgy mindenki mást rajtunk, zöldeken kívül.
A szertárba már úgy lépek be, hogy pálcámat a kezemben tartom, és elsuttogok egy Lumos!-t. Bár a sötétséggel nincs bajom, úgy látom a szőkén, mintha ő egy kicsit feszélyezve lenne a látványától, de lássa csak, hogy kivel van dolga, nem teszem szóvá a dolgot. Nem mindig vagyok ilyen jótét lélek, most nem tudom, hogy mi ütött belém. Azt hiszem, hogy az egész bajkeverés gondolata felvillanyoz, élvezem, amit éppen tenni készülünk.
- Szerintem egy Bombarda elég lesz - válaszolom neki szemügyre véve a sarkot. Kíváncsian nézek rá, fogalmam sincs, hogy mit akarhat ebben a poros és sötét sarkában a szertárnak, de bizonyára többet tud, mint én. Őszintén bevallom, nekem sem volt jobb ötletem, ezért is hagytam magamat idáig elrángatni. Ki tudja, lehet, hogy valami érték van elrejtve a falak mögött, nekem aztán mindegy. A lényeg a felfordulás, amit majd magunk mögött hagyunk.
- Mondták már neked, hogy idegesítő vagy? - kérdezem egy gúnyos mosollyal, nem tetszik a hangnem, ahogyan az előbb hozzám szólt. Bevállaltam a mentorálását, akkor azt hiszem, hogy egy kis tiszteletet, vagy legalábbis normális hozzáállást megérdemlek. Sosem vártam el, hogy bálványként imádjanak, de ami jár, az jár.
Utoljára módosította:Séllei K. Olivér, 2013. július 23. 20:02
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 19:08 | Link


Hangulatingadozásban verhetetlen vagyok, ez tény. Hiába van az egyik pillanatban határtalanul jó kedvem - megjegyzem mostanság egyáltalán nincs-, a másikban még nyugodtan bárki nyakának ugrok. Ez az egyetlen tulajdonság, mai a nagybátyámról ragadt rám, épp emiatt nem tudok, vagy inkább nem akarok vele kezdeni semmit, csak úszni az árral.
Az, hogy most együtt lógok egy sráccal, nem jelent semmit. Feltételezem, a suli nagy része abban a hitben él, hogy fél rellon már megvolt. Nem mintha annyira érdekelne, ki mit, gondol rólam, magasról teszek rá, de az biztos, hogy én egy pasi ágyába csak akkor bújok, ha azt álmában akarom megfojtani. Jól bejáratott szöveg ez  már, de a lényegen mit sem változtat.
Hogy mi van a szertárban? Állítólag Alexa első seprűje, bár nem tudom, mennyire hihetek a pletykáknak, mindenesetre, legyünk hűek a házunkhoz, vagy mi van. Persze a modorom hagy némi kivetni valót, amivel én cseppet sem törődök. Nem érzek késztetést aziránt, hogy megjátsszam magam, sose éreztem, és kimondottan szúrják a szemem az olyan emberek. Na de, ez az én problémám ugye. Az ajtót már-már kivágom, és egyből a sarok felé veszem az irányt.
- Hmmm, ez esetben légy oly' kedves, és kivitelezd, az én képességeim meghaladja. Még csak másodikos vagyok- vonok vállat, miközben zsebre dugom a kezeim, fényre nincs szükségem, Olivér arra is gondolt, és varázsolni kell. Hála az égnek, szívemre venném, ha már az első alkalommal látná, milyen béna vagyok valójában. Az illúziómágia más, arra megéri koncentrálni, de a többi, már pedig, nekem csak arra van szükségem, hogy egy varázslat közben, ne agyaljak másik hat dolgon, nem sokszor jön az össze.
Felvonom a szemöldököm. Idegesítő?
- Már most bókolsz?- kérdem tőle gúnyosan, holott nem értem... nálam az idegesítő teljesen más fogalom.
- Miért is vagyok az? Csak mert nem emelek egyből oltárt, amiért hajlandó vagy nekem segíteni? Vannak még a kastélyban, akik megtehetik, pusztán  a kényelem miatt kértelek meg téged. Egy háztárs sokkal elviselhetőbb, mint egy másik ház béli diák. És nem köteleztelek, most sem foglak, nyugodtan visszatáncolhatsz, ha akarsz, de ne várd el, hogy csak mert szívességet teszel, én kezes báránnyá avanzsálok. Sajnálom, tény, hogy ehhez vagy szokva, már ha igazak  a pletykák, de velem mellényúltál rendesen...- fordulok szembe vele, és felnézve rá, szárazon közlöm vele a tényt, hogy én nem vagyok olyan, akikhez szokva van. Nem is leszek, nekem az nem menne.
Hozzászólásai ebben a témában
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. július 25. 19:45 | Link

A Rellon elszabadul éjjelén
Ophelia

Tőlem nagyon távol áll, hogy ingadozzon a hangulatom, legalábbis ez az, amit az emberek látnak. Belül képes vagyok egy perc alatt átmenni flegmából dühösbe, és csupán a szörnyű gyerekkor előnyei miatt van az, hogy ezt senki sem látja rajtam. Az emberek számára mindig nemtörődöm vagyok, régebben még meg is szóltak néhanapján miatta, mára viszont úgy gondolom, hogy megszokták. Vagy megszűntek törődni, inkább foglalkozik mindenki a saját problémáival. Van belőlük bőven, és én csak örülök, hogyha a magánéletem szálai helyett ezekbe kavarodnak bele, és ezekkel foglalják el magukat fölösleges szabadidejükben.
Kissé unom ezt a kalandozást, azt hittem, hogy nagyobb szám lesz, több emberrel, és nyilvánosság előtt, hogy utána a rellonosok rémtetteitől zengjen az egész iskola. Még mindig fogalmam sincs, hogy a csaj mit talált ki, de egy ennyire eldugott helyen nem gondolom, hogy sokakat fog zavarni a hangoskodásunk. Főleg azért nem, mert éjszaka közepe van, mi ilyenkor élünk. És így ugyebár kisebb a lebukás veszélye is, nem mintha belénk akarna bárki is kötni.
A kérésére csak vágok egy pofát, nem szoktam csak úgy ugrálni az emberek kéréseire. Nem lepődök meg rajta, hogy másodikos, amilyen szinten áll az illúziómágia tanulásában, maximum egy évvel saccoltam volna idősebbnek. Emellett a viselkedése is a lázadást mutatja, ismerős, én is átestem rajta kb. tizenöt-tizenhat éves koromban. Az igazság az, hogy nem szeretem a pálcámat használni, főleg nem nyilvánosság előtt. Az elmúlt években úgy hozzászoktam az illúziók alkotásához, hogy a normál varázslástól majdnem teljes mértékben elszoktam. Ez nem azt jelenti, hogy nem mentek úgy a varázslatok, mint azelőtt - mindegyiket ugyanolyan jól végre tudtam hajtani, mint eddig -, egyszerűen csak furcsa volt. De hát jó, vagyis inkább rossz cél érdekében bármit, ezért egy fáradt sóhajjal előre léptem, és pálcámat a sarokra szegezve elmormoltam a varázsigét.
- Bombarda! - A pálcámból kilövellő fénysugár hatására a téglafal részlete szétcsapódik jó nagy zajjal. Mindent beborít a por, kell néhány perc, mire tisztán látom, hogy mi is van a sarokban. Kérdőn felvonom a szemöldökömet, ahogy a lány felé fordulok.
- Egy seprű? - Nem voltam oda soha a repülésért, annak ellenére, hogy értettem hozzá, éppen ezért nem tudom értékelni ezeket az eszközöket. Nem vagyok képes felfogni, hogy miért is másztunk fel ide ezért a járműért, és fogalmam sem volt róla, hogy ez a tettünk hogyan fog a Rellon híréhez méltó botrányt okozni.
- Na látod, pont ezért a kioktatásért. - Válasz közben vágok egy pofát, utálom, ha ok, és jog nélkül von bárki is kérdőre. Nem tartozok senkinek semmivel, és ha valaki valakiről véleményt mond, ráadásul a szemébe, arra nem magyarázatot szoktak kérni, hanem el szokták fogadni. Akik nem mi vagyunk persze... A rellonosoknál nem ez a helyzet.
- Mehetünk? - Felvonom a szemöldökömet, majd a falhoz lépek, hogy kivegyem a seprűt eddigi helyéről. A lábaim közé veszem, és várom a válaszát. Ha már itt vagyunk, legalább csináljunk valami botrányosat, végigrepülni az iskolán egy régi seprűvel kezdetnek jó lesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 5. 21:01 | Link

Mester  Kiss

Úristen, sorry  Shocked

Attól függetlenül, hogy harapós kedvem van, és másodszor találkozom Olivérrel - mikor először futottunk össze, akkor is harapós kedvem volt-, én még bírom őt a magam kis sajátos módján. Tény, nem megy nekem túlzottan az érzelem kinyilvánítás, főleg most, hogy ilyen téren jelenleg egy tátongó üresség vagyok. Igen, határozottan elegem lett belőlük, és abból a kavalkádból, mait okoztak, így nemes egyszerűséggel elfojtom őket. Oké, az mégse annyira egyszerű, és néha meg is érzem a kárát, de tudom, hosszú távon így lesz jó, az érzelmek nem nekem valók, nem tudok mit kezdeni velük, csak saját magam gyötröm, amiből szintén elegem lett.
Nem foglalkoztat túlzottan Olivér pofavágása, hát tehetek én arról, hogy nem tudok varázsolni? Lesz még az így se, akkor aztán retteghet mindenki. Na, jó ilyen túlzásokba azért ne essünk. Viszont a varázslat megteszi a hatását, gyermeki vigyor ül az arcomra, és megfordulok a tengelyem körül.
- Oda is... légysziiiii- fogom könyörgőre, miközben a másik sarok felé fordulok, hát, ha már csinálunk valamit, tegyük azt jól, nem?
- Igen Alexáé volt, de nézd a jobbik oldalát, ettől talán megenyhül a szíve, és megússzuk a Bagolyház takarításával, ha rajtakap- mert ugye valakinek gondolni kell erre is, persze, hogy nekem, akit max. egyszer büntettek meg, holott szinte az összes szabályt megszegte már... szinte. Jól kell bánni a lapokkal, amiket osztanak, erre már nem egy alkalmam volt rájönni.
- Nézd, sajnálom, oké? Tény, nem tudom, hogy bánjak az emberekkel, és az is, kérés nélkül vágom bárki fejéhez a véleményem, ha tetszik neki, ha nem. Nem tudok hogy bánni az emberkekel, nem tudom, hogy kell, de ilyen vagyok. Nem ellened szól, bírlak, bármennyire is hihetetlen, és bármennyire nem ezt látod, csak.... csak, igazából azt se értem, miért próbálkozok folyton kapocslatokat kiépíteni, túl sokáig voltam egyedül.... így nem nagyon megy, de próbálkozom, oké?- igen, ez afféle bocsánatkérés akart lenni, de sejtem, annyival simán nem érné be. Az is lehet, marhára hidegen hagyja az önsanyargatásom, pedig egyáltalán nem az, csak lefektetem a tényeket, hogy legközelebb ne vegye annyira a szívére, ha ilyet hall tőlem.
Aztán csak biccentek, majd indulok is mögé a seprűre. Felülök hátra, majd szorosan fogom át a derekát, mert... mert nem szeretem az efféle közlekedést.
- Ha leejtesz, neked annyi- próbálok komoly hangot megütni, de a vigyorom csak nem hagyja. Persze jobb lenne motorral, de itt ezzel kell beérni.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély