28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 19:51 | Link

Tamás


Oké, én őrült vagyok, egy épeszű ember ide be nem teszi a lábát...
Elvigyorodok, hisz pont ezért választottam ezt a dohos, penészes, és még ki tudja, milyen helyet. Már rájöttem, hogy én akárhová megyek, mindig megtalál valaki. Mintha az egész suli, kutassuk fel Opheliát, és vágjuk haza a cseppnyi jókedvét is csoporttá alakult volna.
És tehetek én bármit, mehetek én bárhová, valaki folyton megjelenik, hol az utolsó percekben csupán, hol vagy órákon át fáraszt. Ez nekem nem megy, nem bírok jó pofát vágni valakihez, aki ha csak tudat alatt is, de az idegeim tépázza.
Itt viszont jó, biztonságos, és a penészszag is elmúlik egy idő, talán, mert az orrom már hozzászokott. Mindenesetre már egy ideje bújok itt a jegyzeteim fölött görnyedve. Természetesen csak mert a szobámban sem vagyok egyedül. Oké, lehet, velem van a baj, mert túlzottan antiszociális vagyok, de akkor tessék ezt tiszteletben tartani.
Talán, ha egy pszichodoki megmondaná...
Felsóhajtok, nem, nem ér annyit az egész, hogy hagyjam, valaki az agyamban turkáljon, senkinek semmi köze ahhoz, hogy mikor mi játszódik le bennem. Ebből nem engedek soha, mondhatni kőbe van vésve, és eddig  büszkén kijelenthetem, nem sikerült megszegnem ezt a fogadalmam, sőt még egyet sem. Mondhatni a régi énem még szilárdan áll, de ez nem biztos, hogy jó. Az az Ophelia, aki idejött egy időzített bomba, ezt már bebizonyítottam, nem hiába kerültem Bagolykőre, annak ugyanis valahogy ki kellett derülnie, hogy nem vagyok átlagos. Még most is önelégült mosoly kúszik az arcomra, ahogy visszaemlékszem a törött kristályokra, szétzúzott falakra.... Gregory arcára. Na az megért mindent, bárcsak láthatnám úgy még egyszer.
Egy egér fut el, mire elégedetlenül horkantok fel. Na ez a szertár adta mellékhatás, de még ezt is képes vagyok bevállalni pár perc nyugalomért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 12. 20:11 | Link

Ágota

Wir werden sehen ~ Talán neked is olyannyira fog tetszeni, mint amennyire nekem.

Az újév beköszönte nem hozta a kellő elvárásokat, így a navinés nem sok kedvet mutatva indul el, hogy kiszellőztesse fejét. Mélabúsan, kedvtelenül készül, arcát finom borosta takarja. Öltözéke távol áll az elegánstól, a bálok sorozata után egy időre elege lett a dicső elegancia követelményeiből. Egyszerű ruhadarabokat aggatott magára még kora délelőtt, és ez mostanra sem változott. Fehér póló, egy farmer, és hosszú ujjú szürke pulóver. Hosszú léptei visszhangja zeng a kastély kiszámíthatatlan, olykor rejtélyes folyosóin, úgy tűnik senki nem jár erre; olyan kihalt minden. Magát is efféleképp érzi, kihaltnak, tévelygőnek, és valami megmondhatatlan, rossz érzés is elfoglalta nemrégiben elméjének trónszékét. Ott lakozik, birizgál, s motoszkál, jelen van, majd elsuhan. Azután ismét kopogtat, betér, helyet foglal, és ötleteket ad. Nemes, mérhetetlenül gonosz, a navinéstől elvárhatatlan terveket sző, majd dolgavégezetlenül tovalibeg; visszatér még végül, hamar, vagy sokára, nem tudni. Endre gondolatai nem tiszták, a rossz kedv árnya teljesen elfedi őt, beférkőzik lelke leghozzáférhetetlenebb zegzugába is. Pálcáját egyik kezéből a másikba dobálgatva, szürke szempárját a semmibe engedve halad, és arra gondol, hogy keres egy festményt, dühét és rossz kedvét rajta élve ki. Tönkreteszi, fájdalmat okoz lakójának, kitépi keretéből, elégeti vásznát, csak hogy önmagának jobb legyen. Hogy kedve javuljon, dühe alábbszálljon, és ismét jó lehessen. Mert nem rossz. Ő nem rossz, egyáltalán nem az, csak elevenen érez némi indulatot, amit ki kell engednie testéből. Talán jó ötlet lett volna a szobájában hagynia pálcáját, és puszta kezével szétmarcangolni a kigondolt - festett - áldozatot. Még a hangosan hallható füttyszó is tőle származik, benépesítve az egyébként csendes környéket. Pálcájának markolata kezd melegedni tenyerétől, s talán a lélek vívódása is hatással lehet rá. Egy festmény megrongálása nagy bajba keverheti a fiút, de ez érdekli a legkevésbé. Egy idő után lépteinek visszhangja elhalkul, jelezve a magas fiatal megálltját. A negyedéves kiszemeli és felméri a festményt, és pálcáját felemelve a riadt tekintetbe mered. Talán nem kellene megtennie, van más módja is a felgyülemlett feszültség levezetésének, jobb hely, jobb idő.
- Haza kellett volna menned, ember! - szólítja fel magát hangosan, dühében hozzáérinti pálcája hegyét a képhez, egyenesen a lány bájos, finom arcához, és remegő állkapoccsal tartja ott pillanatokig, hogy végül dühös kiáltással forduljon el tőle. Gyors léptekkel megy tovább, már nem tudja hol van, csak halad, és teljes erejével ront neki vállával egy ajtónak, ami recsegve enged utat a lökésnek. Pálcáját eldobja, egy székbe belerúg, és egy már régen használt táblához sietve ökle aljával üt abba bele, majd fejét is ráhajtja. Valahogy ki kell engednie magából, és ez a hely egyáltalán nem alkalmas rá. Megrázza barna fejét, és visszasétál az előzőleg felrúgott székhez, miközben felveszi elhajított varázseszközét. Levágódik a felállított ülőalkalmatosságra, és nyugodalmat keresve, lassan lehajtja lüktető fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Calista Devereux
INAKTÍV


MacsCalista
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 15
Írta: 2013. február 17. 01:53 | Link

Noel

Bent kószálni a falak közt nem tartozik a legkedvesebb elfoglaltságaim közé, most mégis arra kényszerülök, hogy belülről fedezzem fel az iskolát és nem kívülről. Igaz, ki tudja, hogy mennyi varázslatos dolog lehet a falak között, de engem mégis jobban érdekel a kinti világ. Az időjárás viszont nem engedte, hogy kint legyek, ezért bent maradtam. A folyosók szinte mindenhol ugyanúgy néztek ki, persze a festményeket kivéve, ahol a mozgó emberek és állatok hol eltűntek, hol feltűntek a képen. Éppen egy festményt néztem, amin egy lovag és egy hölgy volt, amikor nagy robajt hallottam valamelyik eldugott ajtó mögül. Minden eshetőséget lejátszottam a fejemben. Lehet, hogy egy troll garázdálkodik odaben, vagy esetleg párbajoznak, én pedig nem szeretnék odamenni. Viszont a kíváncsiságom túl nagy volt és lassan el kezdtem az ajtó felé araszolni.
Csak ne troll legyen! Imádkoztam magamban miközben megálltam az ajtó előtt hallgatózni. Mikor nem hallottam semmi benyitottam és csak a hatalmas sötétséget láttam magam előtt, de amint a szemem hozzászokott a félhomályhoz egy kis fényt vettem észre a szoba legtúlsó részén. Tettem egy lépést befelé, de ezzel együtt a vaskos ajtó becsapódott mögöttem.
- Jajj, ne már! - mérgelődtem fél hangosan és próbáltam kinyitni a beragadt ajtót. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Más lehetőség nem lévén elindultam a sötétben araszolva a fény felé, hátha van ott valaki, aki tudna segíteni. Egy mécses lángjai és egy alak rajzolódott ki szépen, lassan.
- Hellóóóó, akárki is vagy - húztam el a köszönést. Végül odaértem a sráchoz, ahol nem volt teljes sötétség. Szerencsére troll se volt a közelben, úgyhogy nem fogok sikítórohamot kapni. Feltéve, ha nem kell örökké itt raboskodnom, mert akkor biztosan lesz sikítás. Felnézve a fiúra, aki biztos nem volt nálam idősebb a lángok pont megvilágították arcának azt a felét, amelyen égés nyomok voltak. Inkább a szemébe néztem, mert bámulni illetlenség.
- A nevem egyébként Calista - szólaltam meg a kissé hosszúra nyúlt csendben, hátha megtöröm a hallgatást. Persze, Cal, mert te olyan szószátyár vagy...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Calista Devereux
INAKTÍV


MacsCalista
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 15
Írta: 2013. február 17. 13:17 | Link

Noel

Tényleg mondott volna valamit ez az idegen, akinek még mindig nem tudom a nevét? Jó kérdés, mivel nem hallottam, de ő azt állítja, hogy igen. Ezen talán órákig vitatkozhatnánk, de nem az a fajta vagyok, és most különben sincs kedvem vitatkozni, főleg azért nem, mert nagyon úgy néz ki, hogy egy jó darabig itt ragadtunk. Viszont nézzük a jó oldalát a dolognak, nem kell egyedül végig unatkoznom az egész napot.
- Mondhattad volna hangosabban is, nagyon úgy tűnik, hogy itt a hang nem úgy terjed, mint általában - vonok vállat és körülnézve máris észreveszem, mintha már nem is ugyanott lennék, ahová indultam. Ez azért vicce, és hangulatomnak egy félmosollyal adok "hangot". Imádom, amikor ez történik, imádom a varázslatot. Aztán újra a névtelen fiúra nézek, aki elkezdi kielemezni a nevem második tagját. Felvont szemöldökkel hallgatom milyen okosságokat talál ki és a mosoly nem tűnik el az arcomról.
- Látom névelemzőnek készülsz. Egyébként nem a szüleim, hanem a nagymamám nevezett el az ő nagymamájáról. Szóval egy nagyon régi nevem van, viszont én még nem tudom a tiédet - nézek rá kérdőn, hátha végre elárulja és akkor már eggyel több ismerősöm lesz. Vagy legalábbis több embert fogok ismerni, az már biztos.
A következő pillanatban mozgást veszek észre a szemem sarkában és mire odanézek már egy fekete valami suhan felém, egyenesen a hajamba landolva. Volt bennem annyi lélekjelenlét, hogy nem sikítottam fel, hanem csak elkezdtem kapálózni és próbáltam kiszedni a hajamból azt az izét. Persze az előttem álló srác csak halál nyugodtan nézett engem, mintha valami kísérleti patkány lennék. A kapálózásomból pedig csak annyit értem el, hogy sikeresen levertem valami üvegcsét az egyik polcból, és miután széttört fehér füst kezdett el felfelé szállni egészen a plafonig. A pók pedig, mint kiderült az volt, egy szökkenéssel egy másik polcra vetette magát, és nem láttam többé.
- Köszönöm, hogy segítettél, de tényleg - mondtam félig dühösen, félig ironikusan. Most pedig törődhetünk azzal, amit én kiborítottam, nagyon remélem, hogy csinál valamit az idegennel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. június 26. 22:31 | Link

Tiffany
A próba után

 Kellemesre sikeredett az első színjátszós próba. Persze, nem kellett azonnal a közepébe csöppenve szöveget gyakorolniuk, aminek azért örült, hisz most nemigen ment volna neki, de az ismerkedés általában mindig jól jön. Reménykedik, hogy az összes nevet képes lesz megjegyezni, már azért is, mivel a főnökasszony egyik jobbkeze, amire nem vetne jó fényt az, ha nem tudna, épp kit akar szólítani. Már kilépett a próbaterem ajtaján, úgy menetel a folyosón, mutatóujját szájának ütögetve, miközben gondolatait forgatja fejében. Talán fel kéne írnia egy cetlire a neveket, hiszen a csoportos névtanulás az ő esetében nehéz, hiszen nemigen van hozzászokva még a nagyobb közeghez. Ez van, ha egy kissé antiszociális ember kibújik a falak mögül, és beleveti magát a mély vízbe. jó pap holtig tanul, ugyebár..
töprengve áll meg végül, körbetekintve hova keveredett. A nagy gondolkodás közepette, amelybe már egy készülő darab ötlete is belekeveredett, eléggé kikapcsolta, így úgy néz ki, sikerült bal helyett jobbra fordulnia. Szusszanva rázza meg a fejét, hogy ezentúl inkább nem gondolkodik menet közben, vagy legalábbis megpróbál figyelni, és felméri a terepet. Nem sokszor járt erre, nem tartották itt egy óráját sem, talán akkor kószál erre, amikor a Navine ház bejárata felé igyekezett. Az is más történet. Itt viszont, a professzor asszony szobájától és a termek nevétől eltekintve semmire kíváncsiságra buzdító nem volt. Elsőre. Végül mégis felfedezte a Szertárak feliratú ajtócskát, közelebb merészkedve hozzá, elgondolkodott, vajon mit dughattak be ide az évek során. Amint kinyitja az ajtót, már meg is csapja a doh és a por szaga, fintorogva ráncolja orrát, miközben némi fényforrást keres, kutat, vagy reméli, hogy miután belép, magától felvillan. Elmélete megbukott, de a beáramló fényben meglátja a mécsest, valahol a feje fölött, így ügyelve arra, hogy ne fejelje meg elsőre, odalépve, egyszerű mugli öngyújtójával gyújtja meg azt. Néha igen hasznos szerkezet. Amint fény gyúlt, úgy rajzolódik ki a káosz körülötte, a rumli és a törmelékek, amelyek közt eligazodni igen nehezen mehet. De nem is ő lenne, ha nem egyből a fiolák, üvegcsék tartalmát kezdené el nézegetni. Az ajtó még mindig nyitva áll, nem zárta be, hogy kicsit szellőzzön a bűz, amely eléggé facsarja orrát ugyan, de gyomra elég erős hozzá. Hátha lel valami kincset elrejtve, de ha nem is, legalább megpróbálta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2703
Írta: 2013. július 23. 19:05 | Link

A Rellon elszabadul éjjelén

Opheliával


Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, egyszer csak a Rellon kemény magja úgy döntött, hogy túl nagy a nyugalom a kastélyban. Elindultunk tehát kicsit felbolygatni a rendszert és randalírozni az iskolában. Természetesen éjszaka - nem is mi lennénk, ha fényes nappal vetemednénk ilyenekre, mellesleg logikátlan is lenne -, miután mindenki elvonult aludni. Az alagsorból indultunk, megbeszéltük, hogy az lesz a központi helyszín, majd oda visszük a szerzeményeinket, vagyis az eltulajdonított tárgyakat, és az egész vandalizmus után csapunk egy igazi alagsori, rellonos bulit, ami már határozottan régen volt. Kellett már egy kis mozgás, szerintem az egész házra, meg a hírére ráfért, hogy egy kicsit felfrissítsük az emberek rólunk alkotott képét. Az biztos, hogy ezután az éjszaka után jó időre megerősítjük a gondolatainkat a zöldekkel kapcsolatban.
Normál esetben kimaradtam volna mindenből, amihez ennyi emberrel kell kommunikálnom, azonban vonzott az egésznek a rellonossága. Nincs rá jobb szó, ez színtiszta rellonosság volt. Az egész elvetemült ötlet csak a mi fejünkből pattanhatott ki, más nem panaszkodna a kastélyban uralkodó békére és nyugalomra. Bár feltételezem, hogy mindenkinek inkább a hírünk "becsülete" volt a fontos, természetesen az egész felfordulás mell, amit a garázdálkodásunk fog okozni.
Nem tudom, hogy hogyan sikerült, de összekerültem a szőkével, akinek mentorálását magamra vállaltam. Nem bántam, az egész csaj éppen olyan elvetemült, és semmitől sem félő volt, amilyen társ nekem kellett ehhez az akcióhoz, biztos voltam benne, hogy nem fog unalmasan telni az éjszakám. Bár konkrét úti cél nélkül indultunk el az iskolában, viszonylag hamar kipattant a fejéből az ötlet, hogy itt éppen elég nagy felfordulást okozhatunk - a már fennállón kívül.
- Mondd már meg nekem, hogy innen mégis mit akarsz elvinni?! - Nem igazán értem a logikát, bár biztosan van még itt néhány számunkra értékes dolog, azonban a legtöbbet érőket a tanárok maguknál, vagy a szobájukban tartják. Persze, valószínű, hogy van még itt pár száz tárgy, amit könnyedén magunkkal vihetünk, azonban nincs tudomásom olyanról, ami talán értékes is lenne. Ő biztos jobban képben van, ha ide hozott minket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. szeptember 1. 15:18 | Link

[Kumagoro]

Nagy elhatározás született a pici lánykában, bizony, méghozzá az, hogy megkeresi a plüssnyulat. Információkat fog belőle kihúzni, naaaagyon fontoooos információkat. Természetesen ezeket titokban kell tartani, ezért szüksége lesz minden ravaszságára, bár még így sem tudta kitalálni hogyan tudná másnak álcázni a kérdést: mi a Rellon jelszava?
Bizony-bizony. Oda szeretne bejutni, és a nyuszi említette, hogy bárhová bemehet, akkor nyilván tudja a jelszavakat. Szeretné meglepni Kornélt, vagy legalább szeretné, ha lenne rá lehetősége, ezt még nem döntötte el.
Ahogy a folyosóra kanyarodik, körülnéz, hátha megtalálja a nyuszkót, de egyelőre nem látja. Pedig világosan ott állt a levélben az időpont, a hely, és az, hogy a nyuszi ajándék után kutat majd.
-Kumagorooo!-
Kiált neki, elnyújtva a rózsaszín plüss nevének a végét, és körbefordul maga körül. Ami meg erről eszébe jut, az egy farkát kergető kutyus, úgyhogy el is neveti magát, és mivel viccesnek találja, ahogy elszédült a forgástól, megcsinálja még egyszer, és még egyszer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fehér Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2013. november 17. 20:44 | Link

Állia
Egy hétköznap hajnalban

Nagyon bizarr látványban lehetett része annak, aki ezen a szép reggelen a szertárak felé tévedt. Illetve annyira talán nem is bizarr, inkább csak nagy mértékben szokatlan.
Érdekes, mert ha Boginak volt bármilyen szabálya amelyhez következetesen tartotta magát az életben, akkor az az volt, hogy "Ne kelts feltűnést!" illetve hogy "Ne lógj ki a sorból, vagy ha mégis, csakis a jó modoroddal!".
Azonban kevesen tudhatták, hogy ezeknél a szabályoknál csak egy dolog volt ami még jobban hatott rá, ez pedig a tisztaság-, és rendmániájában öltött alakot.
Tulajdonképpen csak átlibbent a folyosón és útközben lett figyelmes a szertár ajtaján bekukkantva arra, hogy mekkora káosz és kosz uralkodott a helységben.
Először ugyan óvatosan körbenézett, hogy látja-e valaki ahogyan eltűnik a szertárban, de aztán viszonylag bátran lépett be.
El is kapta egy kisebb köhögőroham, amikor megcsapta az arcát a szertárból kicsapódó porfelhő, fintorogva nézett körül a dohos helyen.
Kicsit behajtotta az ajtót, hogy ne zavarja meg senki a tevékenykedésben, aztán nekilátott. Magában nem túl kedves kifejezésekkel illette a kastély manóit, hiszen hogy hagyhattak ki pont egy ilyen fontos helyet, mint a szertár? Hiszen egy csomó tanár jár ide... Kész szégyen.
Szóval nekilátott takarítani. Szépen tüzetesen átvizsgált mindent, az üvegcséket, fiolákat és dobozokat elkezdte lepakolni a polcokról és különböző kupacokba gyűjteni őket, rendszerezni, hogy aztán úgy tegyen mindent vissza, hogy azok logikusan, témakör szerint sorakozzanak.
Közben magában dudorászgatott és néha köhintett párat, de alapvetően jókedvűen tisztul a kezei alatt a szertár, bár a munka meglehetősen lassan haladt, hála a feltehetőleg több évtizedes kosznak. Nem baj, Bogi élvezte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 1. 22:14 | Link

Tuti itt kell lennie valahol a sárkánytan órának. Erik eddig túl van egy erkélyen, egy nagyon használatlannak tűnő apró társalgótermen  és egy valódi tanórán, ahol vámpírokról (!) volt szó. Csak benyitott az osztályba, és nagyon szívesen maradt is volna, de mint megtudta, csak mestertanoncok látogathatják ezt a kurzust.
Ha statisztikát akarunk felállítani, eddig csak igen kis hányadában sikerült beülnie tényleg a saját órájára, viszont volt például egy nagyon kellemes rajzórája mugli történelem helyett. Legszívesebben minden képzésen ott lenne, olyan izgalmas dolgokat tanulnak itt az emberek! A fiú már attól is elámul, hogy ennyi varázslótanonc van egy helyen, és hogy a tanórák ilyen változatosak lehetnek. Otthon egész máshogy ment ez.
Szóval a folyosón már három ajtóról biztosan tudja, hogy nem a sárkányterem van mögötte, ezért annak valószínűsége egyre nő, hogy most majd rátalál a megfelelőre. Nagy elánnal nyit be az ajtón, lelki szemei előtt... tök mindegy, mi van a lelki szemei előtt, mert ez megint csak nem a megfelelő helyiség. Le a számításokon alapuló jövendöléssel!
A sötétbe alig hozott némi világosságot a tény, hogy Erik kitárta a raktárhelyiség ajtaját, de még ebben a szürkeségben sem kerülte el a figyelmét pár mozgó lény, akik eliramodtak a helyiség zsúfolt belseje felé ijedségükben. Míg körülkémlelt odabent, hova is jutott, próbálván memorizálni a helyet, hogy ha akar, legközelebb visszatalálhasson, meghallott egy apró csattanást és egy kis nyikkanást. Az egyik egér futott bele egy csapdába? - gondolta nagy aggodalommal. A sárkánytan óráról megfeledkezve, hirtelen előkapott pálcájával fényt varázsolva beljebb evezett a kuplerájban, hogy mentse az állatot, ha még menthető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2014. március 18. 16:34 | Link

Hornyák professzor

 Itt tartózkodásom során sokan kérdeztek már a jóseszközökről, mondván, hogy nagyon érdekli mind a diákokat, mind a kastély egyéb lakóit is. Ez szórakoztató számomra, mert nekem sosem volt rájuk igazán szükségem, sőt mi több, nem is szerettem őket használni, mert csak elbizonytalanítottak. Az igényeknek úgy döntöttem mégis eleget teszek.
 Ideköltözésem során leírtam milyen termet és használati tárgyakat kívánok alkalmazni. Természetesen se jósgömböt se kártyát nem akartam, viszont most úgy tűnik szükségem lesz rájuk. Lakosztályomon van pár gömb, de az mind inkább emlék, mintsem munkaeszköz. Néhány kollégával egyeztettem, mikor kiderült, hogy az iskola szertárában felhalmozzák az évek során mindazt, amire nincs szükség. Mivel az iskola mindent intéz anyagilag számunkra, biztos vagyok benne, hogy előző évek jövőlátó tanárai hagytak maguk után olyasmit ami érdekes lehet számomra.
 A terembe lépek és nagyot sóhajtok, majd tüsszentek. Tömény, dohos levegő van a szertárban és nagy-nagy rumli. Kicsit otthonosan érezném magam, ha nem irritálna a koszos levegő. Tüsszögve még nehezebb keresni.
 Néhány kupac egész a plafonig ér, és semmi rendszert nem lehet észlelni. Nincsenek külön polcok a Jóslástanhoz. Előre haladva találok egy pakli cigány kártyát. Sosem szerettem vele dolgozni, ráadásul ennek, amit találtam nincs is meg minden darabja. Nem reménykedve jobb eredményben, azért elrakom. Majd legfeljebb gyártok hozzá két hamis lapot. Úgy sem hiszek különösebben az ilyesmiben, csak a diákjaim ragaszkodnak ehhez. Mennyivel jobb is lenne a Rosetta kővel foglalkozni... Na mindegy!
 Egyre csak lomolok és lomolok. Találtam törött pálcát, gigantikus tollakat, szobrokat, székeket, tönkre ment cikeszeket is. Néhol fogakat, vagy gyertyákat. Utóbbiból elrakok néhányat, a gyertya jóslás kevésbé ismert, de legalább szép.
 Egyre mélyebbre ásom magam a teremben, és különös érzés fog el. - Indonéziában jártam egy piacon még közel tíz éve, és ott volt ekkora nagy választék a rendszertelen kirakodók között. Ott is elidőztem a semmin. Lehet a diákokkal itt kéne megtartani az órát... Biztosan jobban élveznék, mint én. És talán eredményesebb is lenne. Ha nem találok még valami használhatót, akkor haladunk tovább a tananyaggal, nem fecsérlem itt az időmet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. május 30. 14:16 | Link

Túszdráma

Mióta arcon böffentette az az érdekes növény, megszállta elméjét az őrület, s egyre inkább kisebb-nagyobb fekete lyukak keletkeznek a rövidtávú memóriájában. Kitágult pupillákkal, zavaros tudattal rohangál a folyosókon, miközben a lehető legfurcsább kellékeket gyűjtögeti össze innen-onnan, és halmozza fel mind ebben a szépséges penészszagú szertárban. Van itt kötél, elemózsia, ruhaanyag, az ütője, amit Fynncikétől kapott, de belebegtetett az ajtón nem egy padot is, amit a folyosón található egyéb termekből lopott. Azaz minden, amire csak a nap folyamán szüksége lehet, plusz még jóval több, hála a helyiség adottságainak. Mázli, hogy túl korán van még ahhoz, hogy a kisdiákok ellepjék a folyosókat, s a tanítás kezdetéig akad bőven ideje mindent feltűnésmentesen becipelni ide. Bár gonosz tervének egyetlen bökkenője is a korai óra lehet csupán. Megeshet, áldozata még alszik, így nem kapta meg a neki írt levelet, s nem fog eljönni a találkozójukra. Pedig muszáj! Különben kénytelen lesz levadászni a folyosókon, ami egy sokkal bonyolultabb feladat volna. Esetleg szemet szúrhatna a többieknek, hogy egy kábult tetemet ráncigál végig a kastély folyosóinak padlóján. Nem! Nem csúszhat számításaiba baki, mert akkor mindennek vége! Odavész mindene, ami fontos a kis életében! Majd most jól megmutatja nekik, hogy óvakodni kell a vörös törpétől, mert az nem adja magát egykönnyen. Igen, bizony!
Képtelen tökéletesen tisztán gondolkodni. Megmasszírozza halántékát, majd mérgesen rácsap az egyik padra. Luca el akarja venni a legjobb barátját, ez egészen egyértelmű, hiszen egyre többet járőrözgetnek együtt. Keef pedig nem látszik vonakodni ezektől a közös programoktól. Az áruló!
De most majd szépen megmutatja, milyen az, ha elvesznek valamit az ember lányától. Túszul ejti Luca kedves bátyját, Benjámint, és addig nem adja ki, míg… meddig is? Ezt nem gondolta át teljesen.
Tulajdonképpen a rablás ötlete kora hajnalban villant fel agyában nagy hirtelenjében, mikor az üvegházban próbált egy gyógynövényt megkeresni, amiről este olvasott.  Az egyik pillanatban még vidáman turkált a zöldek között, és azt tervezgette, hogy készít valami finomat Keithnek reggelire, a következő percben pedig véletlenül beleszippantott az egyik gaz által kibocsátott gázfelhőbe. Agyát azonnal ellepték az enyhén paranoiás gondolatok, legfőképpen legkedvesebb barátocskájával kapcsolatban. Tény, hogy hajlamossá vált az őrült féltékenykedésre, de a mostani eset egészen más. Képtelen kontrollálni érzéseit; a kétségbeesés, a düh, a szomorúság, s a vad öröm felváltva árasztják el agyát amúgy is túlkapásokra hajlamos hölgyünknek.
De térjünk csak vissza arra az aprócska problémára, hogy tulajdonképpen mit is akar elérni ezzel az egésszel? Rá akarja kényszeríteni Lucát, hogy soha többé ne menjen Keith közelébe. Igen! Luca meg fogja neki ígérni, hogy eztán nagy ívben elkerüli a szőkeséget, és akkor Keef csak az övé lesz! Különben Benji veszni fog!
Drakula legördögibb kacajával veszi fel ütőjét a földről - a biztonság kedvéért még a pálcáját is kéznél tartja -, miközben támadó állásba helyezkedik az ajtó egyik oldalán. Ha kell, órákat fog várni, míg végül belép valaki a szertárba, aztán HUSS! – lecsapja, mint egy legyet. Remélhetőleg ez a valaki Czettner Benjámin névre hallgat majd.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2014. május 30. 16:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Kabátkajtatós action
Írta: 2014. július 22. 19:40
| Link

Jeges srác  Kiss

Fogalmam sincs, miféle indíttatásból kerültem én ide, egyetlen mentségenként a mérhetetlen unalmat tudom felhozni, ami a Navine padlásterén uralkodik. Még Gergő se jön fel random, sőt senki, és Gideonnal se találkoztam, mait azért egy picit sajnálok. Remélem, nem orrolt meg rám amiatt, hogy lefröcsköltem, de tényleg vicces volt.
Határozottan Guberálós Mariának érzem magam, ahogy a szertárban lévő kacatok között matatok, hátha találok egy lámpást, vagy egy szekrényt Narniába. Uh, oda annyira el akarok jutni, ez meg egy varázs suli, csak össze lehet hozni valahogy, nem?  Mondjuk, ha találnék egy lámpást, amiből előbújna egy Jin. Na, az úgy buli lenne, főleg, ha még kék is lenne, aztán eladnám a Levitának, de csak szigorúan az után, hogy elvitt engem Narniába.
Oké, és most Aisha szép lassan letér a földre, mert megint nyalóka túladagolásban szenved. Hallgatnom kellett volna Shanre, mikor ő rám rivallt, hogy azt már ne egyem meg, de én meg marha makacs vagyok, és hát… csak azért is.  Most meg pörgök itt, mint a ganajszóró, hát esküszöm, nem vagyok normális.
Na, de ha már egy tök üres hely, egy csomó mozdítható cuccal… nem, akkor sem. Pedig megmondták, hogy muszáj, de nem. Utálom azt az izét, ami belém került. Vagyis állítólag bennem is volt, csak most bújt elő. Hülye pszichokinézis, tegyél mást menővé, én nem kérek belőled. Persze annyira már sikerült megbékélnem, hogy nem sírom el magam, ha véletlenül feltörne bennem, épp csak megijedek, de akkor nagyon.
Inkább felülök arra a poros asztalra hasonlító valamire, és próbálok rájönni, mi lehet ez a régi könyv. Első ránézésre bájitaltannak tűnik, másodikra… hm, hátha van benne valami érdekes, legalább elütöm az időm valamivel.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Samu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2014. augusztus 3. 17:17 | Link

Evelin

A szekrény ajtó tárva-nyitva. Samu pakol. Unatkozott, hát fogja magát és pár folyosóval arrébb lebontott egy páncélt. Túlzás, hogy lebontotta, ugyanis valójában belebújt, mozgatta, ráijesztett pár elsősre, aztán nem sikerült összetartania a fém tákolmányt és az egész szerteszét hullott. Ugyan hagyhatta volna ott az út közepén, ő azonban eldöntötte, hogy széthordja a darabokat. Milyen vicces lesz az, ha majd a diákok mindenfelé találnak egy lábszárvédőt, egy rostély, egy láncszemet. Ezzel végérvényesen megsemmisíti a páncélost. Egy darabját épp a szertárba viszi be. Ott sosem találja meg senki, a nagy felfordulásban. És ha már a szertárban van, hát szétnéz, rámol, sose lehet tudni, mikor a szellem egy hasznos kis valamire a rendbontáshoz. Amúgy is be akarja már újítani a repertoárját. Néha még ő is unja a rágóköpködést, dobálózást és hangoskodást.
- Nem...én nem... hát ez mi? - így kommentál minden egyet holmit, amit hátrahajít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Mesélő, tedd a dolgod!
Írta: 2014. szeptember 23. 00:03
| Link

Vihogva rohan végig a folyosón, veszett tempóban, mintha épp vagy száz ember kergetné őt, vasvillákkal. Annyi nem is, de pár, felsőbb éves utána indult, amikor módszeresen kitolt velük, és bedugott az egyik mamlasz feneke alá – persze, még mielőtt leült volna, a Társalgóban egy pukipárnát. Hogy mekkorát szólt! És micsoda röhögés kerekedett, meg vörös fej. a csendes beszélgetések mellett túl hallható volt az, amit a párna eresztett, és könnyű volt meglelni azt is, merről jött, így, szerencsétlen akaratán kívül égett be. Ő meg csak azért bukott le, mert ő vihogott a legjobban, és hát, túl gyanús lett, de nem érdekelte, mert ő gyors, ha ilyenről van szó, és nem is tudja már, hogy egyáltalán követik-e, vagy leszakadtak a lépcsőnél, amikor felrohant az eggyel feletti emeletre. Lefékez lassan hát, de nem azért, meg megállni akar, csak kikerül pár embert, és fut tovább, hogy valami menő búvóhelyet keressen húsz percre, majd elbújva visszahúzzon a szobájába. Holnapra úgyis elfelejtik, hogy mit tett, vagy ha nem, hát elkapják, vagy meglóg előlük megint, nem nagy dolog. De a móka az móka, és minden pénzt megér.
Újabb forduló, újabb folyosó, érzi már, hogy pihennie kellene, szusszannia, így, a közepe fele meg is áll, és térdére támaszkodva fújja ki magát. Zihál eléggé, mert hát, végignyargalt a fél kastélyon, mint a veszett mókus, de még futna, ha arra kerülne a sor. Egy ideig áll így görnyedt, ziháló testtartásban, és csak akkor kapja fel a fejét, amikor hangokat hall közeledni. Nem, nem biztos abban, hogy azoké, akik épp most meg akarják fojtani, de az ösztön inkább nem alszik, így inkább lázasan nézelődik, hogy mit tudna tenni. És lám, a megoldás tálalva van. Pár pillanat kell hozzá, de kiszúrja az egyszerű ajtót, a semleges névvel, amely csak annyit takar: Szertár. Tökéletes! Kiegyenesedve nyargal az ajtóhoz, rántja meg, mert kissé szorul az ajtó, vagy a zár rossz, de nem kell sok, és már magára is csukja az ajtót, és néma csendben tapad fülével a falapra. A hangok nem hallatszódnak, nyilván elmentek, így megfordulva dönti hátát az ajtónak, és kifújja magát. Egy kicsit megpihen, de lusta arra, hogy kimenjen a dohszagos helyiségből, inkább fényt gyújt, és körbetekint. Nem is gondolta volna, hogy ilyen érdekes tároló is van erre, így, lustaságát legyőzve lépdel a rozoga, ámbár amúgy stabilnak tűnő asztalhoz. Régi könyvek, firkák, holmik, a történelem, titkok sokasága. Hümmögve nézelődik, pakol arrább olyan dolgokat, amiket van gusztusa megfogni kézzel, majd, végül egy megsárgult lapu könyvet kap fel, és úgy dönt, ezzel köti le magát. Nagy hévvel huppan fel az asztalra, kicsit meg is rezdül mellette a polc, de nem, nem figyel arra, hogy mint dönthetett össze, vagy mit nem, mert már lapozgat, és próbálja értelmezni, miféle könyvet talált, hogy pár percig lekösse, és indulhasson tovább.
Utoljára módosította:Julien Armand Saint-Venant, 2014. szeptember 27. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 5. 17:24 | Link

Grace

Már bánta, hogy ennyi kacatot összeszedett a nyáron. Peruban járt, és mindenféle tekercseket, régi térképeket vásárolt, mert azt gondolta jól néz ki. De az elmúlt pár hétben már értette miért voltak olyan olcsóak. Mindegyik térkép vagy festmény, amit felakasztott a falra olyan bűzt árasztott magából amit elég nehéz elviselni. Remélte, hogy Alina nem veszi észre amíg el nem tünteti.
Egészen jól elvoltak a szobájukban, bár nem volt sok közös órájuk, úgyhogy nem találkoztak sokat.
Összefogta a haját, hogy nehogy koszos legyen, felvett egy olyan pólót, ami nem baj ha koszos lesz, tudta, hogy úgyis az lesz.
Már elment egyszer emellett az ajtó mellett, de sosem tulajdonított neki nagyobb figyelmet. Ám most tudta, hogy hasznára lesz ez a hely. Fogta a bűzölgő térképeket és cuccokat, felpakolta a kezébe és szépen elindult. Valószínűleg elég nagy feltűnést keltett, de nem érdekelte. Meg kellett szabadulnia tőle. Minél tovább tartott az út, annál büdösebb lett körülötte, ráadásul az arcához közel voltak ezek a borzalmak, úgyhogy még rosszabb volt.
Mikor bekanyarodott arra a bizonyos folyosóra, már csak ő és a térképek tartózkodtak ott. Léptei visszhangot vertek az üres folyosón.
Hirtelen valami csípni kezdte a bal kezét. Nem igazán foglalkozott vele, de egyre jobban csípett, és már fájdalmassá vált. Hirtelen mintha valami égetni kezdené a kezét. Azonnal eldobta a térképeket a kezéből, még pont látta ahogy az egyik felizzik, majd visszaáll az eredeti állapotára. Egyre inkább úgy érezte, meg kell szabadulnia tőle, de lehet, hogy a Szertár nem lesz elég, és inkább el kéne pusztítania.
Elkezdte összeszedegetni a papírokat, mielőtt még bárki is észrevenné.
Keze teli volt a papírokkal, épphogy csak két ujjával tudta volna kinyitni a Szertár rozsdás kilincsét. De hiába, egyszerűen nem bírta kinyitni. Már teljesen ideges volt, úgyhogy az egészet a földhöz vágta, kinyitotta az ajtót, és elkezdte csak úgy bedobálni az ajtón. Nagyon remélte, hogy nem jár erre senki. Főleg nem egy prefektus, vagy tanár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2014. november 8. 15:16 | Link

Gareth - November 11., negyed tájt éjfél felé

Az egyik sötét folyosón rohantak végig, igyekezve csendben maradni, de ez csak az után sikerült maradéktalanul, hogy volt esélyük elővenni a pálcát és segíteni a lépteik zaján. Egy valami biztos - a kis szerkezetük ugyan működött, mert jelezte, hogy prefektus jár a környéken, viszont túl soká figyelmeztette őket, és ekkorra már észrevette őket az a másik is.
Az előnyük mégis megvolt, mert legalább tudták, hogy melyik irányban nyerhetnek egérutat, viszont az idegen folyton a nyomukban volt. Kitartó, annyi szent...
Az este hosszúra nyúlt az üldözéses jelenet előtt, mert a prefektusdetektoron dolgoztak. Talán nem volt a legjobb ötlet, de mivel úgy tűnt, hogy az első verzió már használható, rögtön ki is akarták próbálni, úgyhogy nekiveselkedtek, és kimentek a folyosókra kószálni egyet. Jó sokáig nem történt semmi, úgyhogy már azt fontolgatták, hogy talán mégsem úgy sikerült a találmány, mint szerették volna, de aztán egyszer csak megmozdultak a prefektus jöttét jelző apró szikrák, és megkezdődött a hajsza.
Jared lefékezett egy pillanatra, és fülelni kezdett.
- Nem tudom melyik folyosón van... - suttogta halkan, és valami furcsát mutatott a jelző is, középen lebegtek a szikrák... Ennek nem így kellene lennie. Irányba kellene mozdulnia, de akkor miért..?
- Ketten vannak! - jött rá, és egy pillanatnyi tanácstalanság villant át az arcán. Ki más üldözné őket, mint a prefektusok?
Villámgyorsan nézett szét, hogy merre menekülhetnének meg, mert úgy tűnt, hogy az útjukat elzárták. De vajon a prefektusok elhinnék, hogy ismernek olyan titkos folyosót, amit ők nem? Végül is... nem tudhatják, hogy kiket vettek üldözőbe, így azt sem, hogy minimális a helyismeretük.
- Gyere! - rántotta be a testvérét a legközelebb lévő ajtón, és hirtelen sötétség borult rájuk.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2014. november 8. 15:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 22:34 | Link

Nejji <3
gyere ide, hadd öl(el)jelek meg!

Na jó, ő tényleg nem szeret aggódni. De mégis, mindig arra jut, hogy aggódik, igen, de még mennyire. A számára fontos személyekért, természetesen, a többiek hidegen hagyják. De amikor megkapja Nellikéje üzenetét, hogy fontos, szüksége van rá, azonnal és menjen a Szertárakhoz... hát, először azt hiszi, valami rossz vicc. De nem, ez nem vicc, a kézírást felismeri és ettől komolyan megszédül. Csaknem leesik a székéről, amikor felfogja, mi az üzenet. Sietnie kell, mert Nellinek nagyon szüksége van rá.
Egy normális ember ilyenkor arra gondol, hogy valószínűleg beleragadt a körkefe a hajába és segíteni kell kivágni. Esetleg elhagyta a kedvenc fogkeféjét és meg kell keresni. Nem tudja, mit vegyen fel a randijára és ebben kéri a nővére segítségét. És mire gondol Sáránk? Hogy elrabolták, hallott már olyan esetről, hogy egy szerencsétlen navinés diákot elraboltak és bezárták a szertárba. Innentől pedig, ha egy aranyos kis unikornissal megtörténik, akkor mi a fene eshetett meg az ő egyetlen húgocskájával? Még azt is el tudja képzelni, hogy a sárvérűek közös erővel kapták el, kötözték meg, és vasvillával szurkálják, miközben gyújtják alatta a máglyát.
Ez a kép van lelki szemei előtt, amikor sietve, kissé kócosan (ami nála a legnagyobb ritkaság, hiszen mindig ügyel, hogy tökéletesen nézzen ki) szalad, hogy feltéphesse a szertár ajtaját.
- Nelli?! - Kérdezi, hangjában nem kevés aggodalommal, azzal a bizonyos furcsa éllel, ami egyértelműen jelzi: jobban teszi a kisebb Ombozi lány, ha válaszol egyhamar. Mielőtt még Sára szabadon nem engedi a dühét, de akkor mindenki meneküljön, amerre lát. Azonban a helyszín miatt már nem olyan oroszlánszívű, mint idáig. A furcsa szagok megadják a kezdő lökést, hogy lassítson, fintorog és itt kéne valamit furcsállnia. Vagy esetleg valami felvillanhatna a fejében, hogy ez nem annyira jó ötlet, mint eleinte gondolta. A félhomály sem biztató, karjait maga köré fonva, bizonytalanul megy előre, néz körbe.
- Ombozi Nelli! - Szól újra, ahogy szabadjára engedi az ötös szintű kétségbeesést, hisztériát. Ahogy zeng tőle a szertár, a kislány jobban jár, ha ad valami életjelet magáról, mielőtt Sára még totálisan, teljesen kiborulna és eltüntetné a föld színéről az egész termet.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2015. március 14. 23:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Írta: 2015. április 9. 22:14 | Link



A szertár ajtaja résnyire nyitva pihen, de már nincs odabent senki. Viszont látszik, hogy nemrég kihúztak onnan valamit. No nem kell semmi rosszra gondolni, vagy brutálisra. Ha az ember szeme jó, és amúgy sem kell messzire mennie, megláthatja a koszos, poros, régi ládaszerűséget, amely nem is olyan messze pihen a fal mellett. Az, hogy mi az istenért húzták ki, hamar ki is derül. Egyelőre csak ülnek rajta, pontosabban Julien foglal helyet a poros tetőn, ezzel a ténnyel nem foglalkozva. A ládát már kinyitotta, de csak poros könyvet pihentek benne. A múltkori kalandja óta kerül sok mindent, így jutott ide, a ládára, mert az az ajtó mellett volt, és csak addig mert bemerészkedni. Nem akart ismét taknyos kiskölök lenni. Jobb nem kísérletezni ezzel. Amúgy is, a láda csak eszköz, nem több, mivel széket erre, a folyosó ezen szakaszán nem osztogatnak. Ölében egy tálca szerű valami pihen, amelyre épp lelkesen festéket nyom kifele, kever össze sötétebb vöröset, zöldet, és egyebet kapva. Eléggé belemerül, sőt, mondhatni észre sem veszi, aki arra jár, és megbámulja. No de mi is készül ebből? Semmi csoda, csupán a mögötte pihenő, képkeret lenyomatos falszakaszt kívánja kidíszíteni. A lakó vélhetőleg elszállítatta magát restauráltatni, vagy naposabb helyre, nem tudja, de neki viszont ez kapóra jött. Unalom űzte eddig, ameddig nem lelte meg ezt, és mostanság amúgy is késztetést érez, hogy mindenhol ott hagyja keze nyomát.
Amint kellő mennyiséget érez a tálcán, felpattan, majd azzal az ütemmel áll fel a ládára, és reméli, nem most akar összeszakadni. Ecset helyett ujjait nyomja bele a festékbe, és áll neki az alapozásnak, amiről még nem tudja egyelőre mi lesz, de majd kiderül, percekig nem is történik semmi, csak körvonalaz, pöttyöz, maszatol, amikor is, vélhetőleg közeledő lépteket hall. A koncentráció miatt el is felejti, hogy nem végtelen emelvényen áll, és a megszokott, a földön tök átlagos hátrébb lépése nem is lenne gond, de most, hogy a levegőbe lép.. Artikulálatlanul sikít fel, és vágódik hátra. Szerencsére nem esik akkorát, de erősen csapódik fenekére, tompít könyökével, amelybe erős fájdalom nyilall. Na de ez eddig nem is lenne gond. Csak a tálca nem áll meg a levegőben, kitartóan várva. Pördül, borul, és a szemközti falnak csapódik, mialatt már egy jó szakaszon fröcsköl mindent, falat, portrét, ajtót. Tátott szájjal figyeli, ahogy végül a földre borul, és nyugalomba kerül. Ezt nem így tervezte..
- A franc… - szisszen fel, és közben igyekszik felállni, hogy megkezdje a nyomok eltüntetését. De ez így nem lesz egyszerű, ha fáj mindene, nyakig festékes, és a földön csücsül..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. április 14. 19:06 | Link

Péter Fanni

Amikor először, a nagy felfedező útja során, ráakadt a szertárra, eszébe sem volt többet ide visszajönni. Most azonban úgy gondolta, az elhagyatott helyiségnél keresve sem találna jobbat. Igaz, vannak kételyei, de reménykedik, hogy akkora galibát azért nem fog csinálni, ha meg mégis, az itt lévő felfordulásban keveseknek fog feltűnni.
Szóval idesettenkedett tanítás után és bezárta az ajtót csak utána vette elő a táskájából azt a szépen faragott dobozkát, amiben a varázspálcáját is tartja. Kitette egy könyv kupacra. Azóta percek teltek el, de még csak szemezget a bottal. Végül persze kezébe veszi, s mint eddig mindig most is picit olyan érzése támad, mintha megrázta volna az áram. Nem ijesztő, már-már kellemesnek véli, annyiszor megtörtént.
Most, hogy rászánta magát a nagy tettre, jut csak eszébe, hogy a kettétört ceruzát, amin gyakorolni fog, még nem vette elő. Nevet egyet, visszateszi a pálcát, aztán előveszi a tolltartóját és megkeresi a ceruza darabjait. A földre teszi azokat, aztán ismét megfogja a pálcát, a már ismert csípős érzés kíséretében, majd elmondogatja magába a varázsigét, amit ki kell majd mondani. Győzködi magát, hogy menni fog, s ebben a biztos tudatban guggol le a ceruza darabok mellet, s a pálcát fogva, megpróbálkozik a szó kimondásával.
- R...r...r..re..rep..p... - megrázza a fejét, mert hát ez így nem jó. Vesz egy nagy levegőt, becsukja a szemeit, elképzeli, ahogy kimondja, s a ceruza máris egy darabban van, ahogy azt tanulta az órán. Kár, hogy ő is tudja, ennyire nem lesz egyszerű, de nem adja fel. Megpróbálja újra.
- R...r...re..rep..repar...repraro! - gabalyodik bele mégis a nyelve az utolsó pillanatban, s ahogy azt többen megjósolták neki nem úgy sikerednek a dolgok, ahogy szeretné. Hangos durranás közepette jó néhány métert "repül" de meglepetésére valami puhára esik. Csak néhány másodperc után döbben rá, hogy az a puha valami, egy másik ember.
- B...b...bo..bo..bobo..bocsánat! - kapja a kezeit a szája elé, ahogy lemászik az ismeretlen és rettentően furcsa lányról. Azzal, hogy az arca a kezei és a ruhája is kormos lett, na de miért?, nincs is tisztában Nyeste. Hogy is lenne? Nem látja magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. április 16. 08:26 | Link

Lolita Marks, bár várta a fene

Eldugott, nyugodt helyet keresve sem találhattam volna, mint a szertárt. Nevéhez nem méltóan inkább koszfészeknek kellene nevezni, de nem voltam abban a hangulatban, hogy logikát keressek a szoba nevek etimológiájában. Zsebemhez érve megtapogattam a literes üveget, mit gondosan bedugaszoltam, mielőtt elcsórtam volna a csárdából. Reméltem nem hibáztam olyan nagyot, hogy mondjuk limonádét oroztam életem kockáztatásával. Kivettem óvatosan a zsebemből, kihúztam a dugót és beleszagoltam. Megnyugtató volt, hogy vissza kellett kapnom a fejem a kitóduló erősen csípős, bódító illat elől, mely orromat ugyan irritálta, de erőt kellett vennem magamon. Ám még nem kóstoltam bele, majd bent. Lenyomtam a kilincset és a zár engedett. Hogy semmit nem zárnak be ebben a nyamvadt suliban.... Beléptem a nyirkos, sötét és büdös szobába, vártam, míg szemem hozzászokott a sötéthez. Mikor már láttam is valamicskét, pár foszladozó könyvet vagy irathalmot pakoltam egy viszonylag pókmentes helyre és elhelyezkedtem rajta. Kezemben a piával farkasszemet nézve gondoltam végig a teendőmet. Betegségem újabb kitörése után a varázslópszichológusok tanácsolták, hogy írjak bakancslistát, majd valósítsam is meg. Megfogadtam a tanácsukat, elvégre a végső gyógyulásom forgott kockán. Dasha miatt is ki voltam borulva, mert ő meg miattam volt kiborulva, így aztán mindenért én vagyok a felelős. Megérdemlem, hogy életemben először leigyam magam a sárga földig, pláne hogy orvosi rendelvényre. Persze ők nem így gondolták ezt a lista dolgot, de az én listám, én meg így gondolom, meg aztán az is lehet, hogy az alkohol kiégeti belőlem a betegség maradvány morzsáit és nyerő leszek. A bódulat majd elmúlik, lehet hogy hányni is fogok, de se gáz. Elbújtam ide, ebbe a koszplaccba, és senki ne merészeljen ide bejönni, mert hozzávágok néhány emberevő pókot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2015. július 16. 23:22 | Link



- Na, menjél Ricsi, mindjárt hozzuk a barátod! - még mindig ez a felkiáltás visszhangzott a fejemben, ahogy ültem egy szekrényben kuporogva. Miért kell ezt csinálniuk?! És kire gondolhattak egyáltalán?!
Egyre sápadtabb voltam. Gyűlölöm a szűk helyeket, mindig attól félek, hogy megfulladok - Erik, Viktor és Aaron pedig pontosan ezt használták ki, bár valószínűleg nem tudtak a dologról. Sosem láthattak még szűk helyen, fogalmuk sem lehet, hogyan viselkedek. Pedig szörnyű. A remegés, ami már két pillanat után jelentkezett, nem lepett meg, de az a tény, hogy tíz percen belül kapkodni kezdtem a levegőt, már annál inkább. Próbáltam nagyokat lélegezni, hogy megállítsam a közelgő pánikrohamot. Szívdobogás. Ne. Ne, ne. A szívritmuszavar most igazán nem hiányzik. Bár a gyógyszereim itt vannak nálam (hiszen a hátizsákot még akkor sem engedtem el, mikor bedobtak ide), azért mégsem örülnék neki, ha használnom kéne őket.
Mit is kell ilyenkor csinálni? Belégzés... 1, 2, 3, 4... kilégzés... 1, 2, 3, 4, 5, 6... Belégzés... 1, 2...
Nem értem a végére, nyílt az ajtó. Próbáltam kitörni onnan, de visszalöktek, sőt, egy rabtársat is mellékeltek. Ránk zárták az ajtót, majd egy "legyetek kettesben, mi nem zavarunk!" felkiáltással becsapták a szertár ajtaját.
Ahogy balra néztem, Jared Nightingalet alakját vettem ki a sötétben. K*** jó! Lehunytam a szemem, és elfordultam. Nem szólok hozzá. Hiszen olyan kedvesen megkért rá. Folytattam a remegést és a levegőkapkodást. Nem. Nyugi.
Próbáltam ki-be lélegezni, de nem ment lassított tempóban. El fog fogyni a levegőnk. Meg fogunk fulladni.
- Hogy a francba jussunk ki innen? - Félretettem a büszkeségem, s remegő hangon kérdeztem meg drága mostohatestvéremet, hogy tud-e valami épkézláb tervet. Mert nekem a pániktól egy se jutott eszembe. - Kérlek... mondd, hogy van ötleted...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 16. 23:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. augusztus 28. 17:29 | Link

Lillith Holloway

Figyelj, túl van az első mérgén, ilyenkor még veszélyesebb a dolog. Nem kiabál, üvölt, csapkod, sír, hanem egészen racionálisan, mi több, nyugodtan és logikusan gondolkozik, miközben még mindig veszettül dühös. És ezen állapotában eldöntötte, hogy mivel megbukott a vizsgán, ezért eltemeti a jegyzeteit.

Nem kifejezetten szó szerint, bár az is megképzett a szemei előtt, de mégse vonzza annyira az ötlet, na. Az is egy megoldás lehetne, hogy elégeti a francba a jegyzeteket, de az a vizsgaidőszak utáni hagyomány, nem közbeni. Fogja tehát a paksamétát, és lejön ide, hogy bevágja a sufniba ezt az egész pocsadékot (= pocsékolós mocsadék dolgot. Nem, ezzel nem lett értelmesebb, tudom). Mert hadd suvadjon, akármit is jelent ez a szó, itt az isten háta mögött az egész dátumos-kardozós istennyila, amit általában mágiatörténetnek csúfolnak.

Ahogy így elnézi, két por miatti köhögés, két gyanús tócsa és lyuk kikerülése között a padlón, ez a hely pont megfelel. Ha még több vizsgán is megbukik, itt még akár el is bújhat. Valószínűleg senkinek eszébe se jutna, hogy ilyen terem is van, nemhogy itt keresse. Esetleg. Ha keresnék. Ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosvölgyi Albert
Tükörfiú


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2015. augusztus 30. 15:48 | Link

Michonne bow

Néhány hete rászoktam, hogy lejárjak a szertárba, hátha találok valami különleges régiséget. A többiek ritkán járnak ide, így háborítatlanul keresgélhetek, amikor és ameddig csak kedvem tartja. De nem mondhatnám, hogy sok kincsre leltem rá azalatt az idő alatt, amit keresésre fordítottam.
Gyűjteményem legújabb darabja egy kulcstartó, amin van egy kis mágikus fényforrás, de dalra is tud fakadni. Ennek mondjuk nem sok értelme lehet egy kulcstartó esetében. Bár a dalocskák meglehetősen pajzánra sikerülnek olykor, és a kis tárgy nem átall sértegetni azt, aki kéretlenül hozzáér. Valószínűleg vicctárgy lehetett egykor, melyet talán egy különösen feldühödött tanár elől rejtettek ide.
Persze nem csak ehhez hasonló kevés hasznú dolgokkal lehet itt találkozni, de régi tankönyvekkel, dolgozatokkal is, amiket szívesen tanulmányozok szabadidőmben, elvégre ezekből nagyon sokat lehet tanulni, én pedig sosem hagynék ki egy alkalmat sem, hogy elmémet pallérozzam.
Például ott van fenn az a könyv, ami most kifejezetten érdekel. Gerince szerint a mágikus kapukról szól, ami fő kutatási területem, már, ha egy magamfajta lénynek még lehet ilyenje. Azonban hiába nyújtózkodom, nem érem el, ezért elkezdek felmászni a nem túl stabil polcrendszeren. Az egyik szinten azonban megcsúszik a kezem valamilyen színes folyadékon, elveszítem az egyensúlyom, és hátrafelé lezuhanok. Szerencsére nem túl magasról, de a mögöttem éppen elhaladó lányra, akit ezzel a mozdulattal sikerül elsodornom egyenesen neki egy félre állított tükörnek.
A környezetemben azonban a tükröződő felületek enyhén szólva is furcsán viselkednek, ennek lehet köszönhető, hogy alighogy hozzáérünk a tükörhöz, egy teljesen másik helyen találjuk magunkat...

...Lovagolva száguldunk előre egy tisztáson, majd a fák közé beérve némileg lassítunk a tempón. A mellettem barna hátasán ülő szőke lány, kezében íjat, hátán nyilakkal tömött tegzet tart. Ő az, akit sikeresen letaroltam nemrég a szertárban. Úgy látszik, egy tükörbéli fantáziavilágba csöppentünk, már csak azt kell kitalálnunk, hogyan jussunk ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. szeptember 11. 19:43 | Link

Büntetés

Évszázados kosz, matuzsálemi pókok, több generáció egérhad, legalább ötezer diák idehordott kacatjai amik a padlón hevertek, ékes összevisszaságban. Ezeket kell nekem, az utasítás szerint felpakolni a polcokra. Már ekkora súlyt megmozgatni is elég nagy munka, és még szelektálnom is kell, és ahogy elnéztem, beletelik vagy két hétbe. És pont most, a vizsga időszak végén, igaz, hogy már jórészt letudtam őket, de egy levitás soha nem érzi megfelelően felkészültnek magát egy vizsgára, még akkor sem, ha betű szerint fel tudja mondani a könyvet, a kötelezőket, az apró betűt, a gyakorlati feladatokat, a képek sorrendjét és címét, a szerzők neveit és életrajzát, az oldalszámot a leckékkel, a kötéstípusát a könyvnek, a kiadás dátumát, és ha több kiadás van, akkor azokról is kb ennyit. Leroskadtam egy papírkupacra, ugyanúgy, mint akkor, amikor bejött az a haláli rellonos, aztán meg a prefektus és most legyen deja vum? Nem volt. Csak a sírás kerülgetett váltakozva a gutaütéssel. Meggyújtottam egy szál gyufával a mennyezetről lógó lámpát, aminek gyér fényében jobban szemügyre vehettem azokat, amiket látni sem szerettem volna. Legjobb lenne, ha szépen mindent elégetnék, akkor rend lenne egy ideig. Kinek kellene bármi is ebből a halom szemétből? A fene esne bele ebbe az egészbe - dohogtam a dohos magányban, ami csak látszólagos magány volt. Ahány rejtett szeglete csak akadt a teremnek, apró és még apróbb szempárok lesték mozdulataimat a sötétből. Ha összeszámoltam volna, az összetett és egyszerű szemeket, eltartott volna egy darabig. Levettem a helyéről a centi vastag porréteggel megáldott lámpát, és a polcok feliratait szemléltem fényével. Úgy tűnt ABC sorrendben vannak elosztva a dolgok, iratok, és egyebek, és mivel a holmik java része a földön volt, a polcokon elég üres hely akadt. Miután nagyjából memorizáltam a betűk hollétét, ami ugye egy levitásnak nem nagy kunszt, egyik kezemben a lámpával, lehajoltam, hogy egy kupacot beazonosítsak. "Bájital jegyzetek ötödik évfolyam, Felagund fejtegetései a felejtésitalokról. Felírtam, hogy el ne felejtsem, felejthetetlen jegyzet" állt az egyik rakat iromány tetején. Ezt most hova? Menjen az F betűhöz, abból több van benne, mint a b-ből. Hatalmas porfelhő közepette raktam helyére a lomha lomot. Következő. Újabb halom fölé hajoltam, azon a következő cím díszelgett: "Csillogó csillagok, csilingelő csasztuskái" Ha ebből egy szót is értek, lemegyek kutyába, de nem volt idő csodálkozni, a csodás csomagot a CS betűhöz pakoltam be. Következő: Ez egy egér. Ezt bárki megláthatja. Szürke, farka rövidebb a törzsénél, mely 7-10 centi hosszú. Na, te menj akkor az E betűhöz. Odaraktam a megszeppent egeret a helyére, bár gyaníthatóan nem maradt ott. Mindegy, én elpakoltam, megcsináltam, ennyi. Folytattam tovább...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. május 3. 21:57 | Link

Kara úrfi



Késő délután volt már, - lánykánk eme napi órái már mind lezajlottak. Ilyenkor egy "normális" diák általában valami olyannal köti le a felszabadult idejét, aminek abszolút semmi köze a tanuláshoz. Emily azonban a társadalom nem ezen rétegét erősítette most sem.
A jegyzeteit, és néhány könyvét felnyalábolva indult útnak. Leszegett fejjel, gyors lépésekben rohanta körbe a kastélyt vagy háromszor, mire megakadt egy érdekesnek ígérkező ajtónál.
Gondolt egyet, majd kinyitotta. Sötét volt a mögötte leledző helyiségben. Kíváncsian beljebb lépett, majd az ajtó becsapódott mögötte. Ettől szerencsére nem rémült meg, - megfordult, majd a szabad kezével, azzal, amellyel az előbb kinyitotta, megkísérelte újra kiszabadítani magát. A sötétben tapogatózott egy kicsit, mire visszatalált a fa útakadályhoz, - amely nem nyílt ki többszöri próbálkozásra sem. Leányzónk hiába próbálkozott, nem sikerült kijutnia a picurka szobából.
Emily eme hiábavaló próbálkozás hatására elejtette a könyveit, és az ajtót ütögetve kiabálni kezdett.
- Valaki! Bent ragadtam! Szabadítsanak ki! Kéreeem!
Eme hangos szavaira még percek lefolyása után sem érkezett válasz, ezért leányzónk hátat fordított az ajtónak, majd annak nekitámasztva magát, szépen leereszkedett a földre, ahol kényelmesen leült.
- Akkor várunk... Előbb, vagy utóbb biztos erre fog jönni valaki. Nincs okom pánikra.
Ezt követve elcsendesedett. Kezével leengedte a lófarokba kötött haját, majd a fekete hajgumijával kezdett el játszadozni. Az ujjai köré csavargatta, majd a kezére pakolta, később levette onnan. Ha már úgyis bentragadt, legalább ne unatkozzon annyira.
Újabb percek teltek el így, majd egy kissé esetlen mozdulat következtében leejtette a játékszerét. Kezével reflexből utánanyúlt, majd amint az találkozott a padlóval, felrántotta. Por, sok-sok por volt a talapzaton.
Emily hirtelen felállt, majd lehajolt, hogy leporolhassa magát, de eme mozdulata is érdekes véget ért. Megérzett a haján valami furcsát. Emiatt pillanatokra lefagyott, majd amint összeszedte magát, odanyúlt, hogy kitapogassa, hogy mi is az pontosan. Pókháló volt. Emi amint rájött erre sikított egyet, majd villámgyors mozdulatokkal igyekezett lesöpörni a hálót a színes tincseiről. Amint ezzel végzett, remegni kezdett, mert ahol pókháló van, ott pók is. Ő pedig fél ezektől a bizonyos nyolclábúktól, - helyesebben mondva retteg tőlük.
Mindezek után gondolt egyet, majd a fejére tette a kezeit, és gyors lépésekkel beviharzott a szoba belseje felé. Valami kemény tárgyban megbotlott ezt követve, de szerencsére nem esett el. Emily ezek következtével újra leült a koszos padlóra, majd megölelte a térdeit, és összegubózódott. Nem szereti a rendetlenséget, és a koszt, főleg nem a sötét, dohos, ablaktalan helyeket, meg a bezártságot sem. De ezeken még túl tudta volna tenni magát... Viszont a pókok... Azok a bestiák igazi terrorrá tették számára a szertárban töltött időt.
Utoljára módosította:Szentesy E. Izabella, 2016. május 3. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Mark Bolverk
INAKTÍV


Én vagyok a sötét oldal
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 284
Írta: 2016. november 16. 23:25 | Link

Götze Ilda
Zero For Conduct


Szeretem a bájitaltant, bár attól még a szőr is feláll a hátamon, hogy én legyek a tanár kedvence. Egyértelmű, hogy tanulok, mert minél biztosabbá akarom tenni magam előtt az utat, hogy aurorrá válhassak. Úgyhogy nem rettenek el sosem egy kis tanulnivaló láttán, őszintén.... minek? Nem harap az, nem is értem, mitől tart tőle a legtöbb velem egykorú. Eltökéltségem már kiskoromban látszódott, amikor komplett terveket eszeltem ki, hogy kerüljem el a mostohanővéreimet anélkül, hogy észrevegyenek és még csokit is tudjak lopni. Igazi, ravasz kis kópé voltam.
Na de térjünk vissza. Szóval rám lettek bízva, hogy az órán használt iskolai üstök és lombikok. Azt a feladatot kaptam, hogy vigyem vissza ezeket a szertárba, ami amúgy nem is lett volna gond, ha nem terveztem volna el, hogy én bizony elmegyek iszogatni a pubba Warddal a tanítás után, megünnepelni, hogy mostantól én fogom boldogítani. Biztos jól megleszünk, főleg, ha nem idegesítjük egymást feleslegesen. Bár nem tűnt eddig idegesítőnek a fickó.
Amint beléptem a szertárba, a lombikokat lepakoltam az asztalra, fogalmam sem volt, hogy hol az istenben volt a helyük, az üstöket pedig szintén melléjük dobáltam. Azoknak sem tudtam a helyüket, nem is voltak felcímkézve a polcok, legalább is én nem láttam. Már épp fordultam vissza, amikor hallottam, hogy kattant a zár.
- Mi a szar...? - fordultam meg, arcomon pedig keveredett a meglepettség a haraggal együtt.  Nem tudom, hogy melyik eszes zárt be engem, de esküszöm, hogy felrúgom a csillagos égig. Hogy lehetett valaki olyan süket, hogy ne hallotta volna az üveglombikok összekoccanását és az üstök csapódását... Természetesen a pálcámat a terembe hagytam, rábízva az egyik srácra a többi cuccommal együtt.
- Akkor legyen áramszünet, amikor a szívedet műtik, te szemét! - dörmögtem magamban, majd az ajtóhoz lépve megrángattam a kilincset. Ezt tényleg bezárták, ráadásul nem is akárhogy. Remek. Azon kezdtem gondolkodni, hogy kirúgom az ajtót. Aztán elgondolkodtam és sajnos a nyílászáró befele nyílt, így cseszhettem a hiper-mega-szuper rugdosódást.
Gondolkodnom kellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárkánysüti| Emberápoló szolgálat társtulajdonosa
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. január 29. 15:36 | Link

Almásy Boróka
[zárt]


Már nem egyszer megfordult a fejemben a gondolat, hogy megjavítom azt a fali polcot, ami félig leszakadt. A nagyja az egyik sarokba lett elpaterolva, miután randevúzott a padlóval, de a maradék, ami nem a földön kötött ki, ott díszelgett tovább a falon: pár egymáshoz közel lévő ócska, rozsdás szög. De persze gondolta volna a bánatos nyavalya, hogy az ágyon bűvészkedve elvesztem az egyensúlyom, majd teljes testsúlyommal a szöges résznek esik a jobb tenyerem! Pedig az ég világon semmi bajom a egyensúlyérzékelésemmel, de a lónak is négy lába van, mégis megbotlik, ugyebár. Hideg víz alá pakoltam a sebesült részt, de nem hogy kötszert, még fertőtlenítőt se hoztam magammal Pestről, így aztán megindultam a Rellonból kifelé. Eleinte a gyengélkedő felé vettem az irányt, de hát ilyenkor már csak mégse zargassak senkit (főleg, hogy bőven elmúlt 11 óra), így aztán megtorpantam valamelyik folyosón. Amellett tettem le a voksot, hogy a szertárakban kell lennie legalább az egyiknek ezek közül. Ráérősen bandukoltam tovább, noha igencsak égetett a seb, amellett, hogy vérzett is, és nem sokára beszabadultam a szertárba. Hálát mondtam valamilyen felsőbb hatalomnak, amiért itt mugli módszerrel kell meggyújtani a lámpást, amit meg is tettem, majd egy kezdetleges elkeseredést követően, amit a látvány nyújtott, elkezdtem kutakodni. A hidrogénperoxidot elég hamar megtaláltam, ám a kötszer felkutatásával szórakoztam egy kicsit. Valamelyik kupac alatti dobozban azonban rábukkantam elsősegélyes cuccokra, és egy steril géz kötszerrel is megáldott a sors, aminek ugyan pár hónapja lejárt a szavatossági ideje, de tökéletesnek tituláltam. Zsebre vágtam és elindultam kifelé.. illetve indultam volna. A mai nap újabb meglepetése: csodával határos módon magamra zártam az ajtót. Hiába húztam vagy toltam, meg se moccant. Dühödten belerúgtam a faajtóba, amivel csak azt értem el, hogy most már egy alsó végtagom is sajgott, és bár elég jól hordozza a folyosó a zajokat, mint például ennek a visszhangját is, mégsem hittem, hogy kijutok innen, még mielőtt mumifikálódnék. Péntek éjjel volt, ráadásul perceken belül éjfélt ütött a karórám. Megforgattam szemeimet, majd odatelepedtem az bejárathoz, és nekiálltam bekötözni a kezemet - legalább gyógyulófélben érjen utol a halál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2017. augusztus 8. 11:14 | Link

Adrian Ivanorovics Black

[valamikor vacsora után]

Boróka, hogy neked mindig valami csíntevésen jár az eszed… ejnye, nem gondolod, hogy lassan fel kéne nőni?
Egy leterített pokrócon üldögél az eridonos a szertár egyik kevésbé koszos felületén. Fölötte lóg az olajmécses. Percekig szenvedett vele, hogy meggyújtsa, és most is csak gyér fényt ad neki. Reméli, hogy ahhoz azért elég lesz, hogy ne keverje össze a hozzávalókat. A fonatba kötött hajából pár göndörödő tincs máris kibomlott, hogy az arca körüli vad táncba kezdjen, amint a lány megmozdítja a fejét. Pálcájával meggyújtja a tüzet az üst alatt, amibe már önti is bele a vizet. Szemöldökét ráncolva bogarássza ki a bájital elkészítésének módját. Elég sok idejébe tellett, amíg idehurcolt mindent, most már nem kéne elszúrni, hiszen olyan remek ötletnek tűnik - valószínűleg bármelyik felnőtt erről ellenkezően vélekedne, de az eridonos sosem tartozott azok közé, akik sokat adnak a felnőttek véleményére. Egy szám a lapon, csak egy életkor, ettől lenne valaki több?
- Na, akkor most jön aaa… méregölő fű, ez az! Nem is olyan nehéz ez egyelőre - az meg persze teljesen normális, hogy magában beszél. Az embernek egy valakivel kell egész életében kibírnia, és az önmaga, hát akkor miért ne beszélgetne vele? Beledobálja a füvet, amint kihalássza a táskából, és kavargatni kezdi a bájitalkezdeményt. A táskából kikandikál a borosüveg nyaka. Igazán szimpatikus bájital az, amibe bor kell, bár a főnixlány szerint mehetne bele több is. Előhalássza az üveget, majd vállat vonva húzza ki a dugót. Nem árt ha megkóstolja az ember lánya, amit a bájitalába önt…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
Független boszorkány, Boltos


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 715
Összes hsz: 6620
Írta: 2017. október 10. 21:59 | Link


október 10. kedd, délután
ruccantás


Az ismét barna hajú leányzó a mai napig nehezen fogja fel, hogy olyan pozícióba került, amilyenbe. Ennyi emberért felelősséget vállalni talán nagyobb falat kéne legyen, mint egy kapitányi karszalag, mégis könnyedén van vele. Mintha csak egy csapatot akarna most is összefogni. Ez azért sem áll messze a valóságtól mert igen megfogyatkozot a navine létszáma. Az elmúlt években egyre kevesebb diákot osztottak be ide, talán valahogy az a jámborság, a jóindulat, a csalafintaság és a nagy dolgokra való törekvés kiveszett az emberekből. Hirtelenek lettek, vagy túl céltudatosak, esetleg mindent feltettek a szorgalmukra. Nehéz elhinni, hogy a korábban olyan tekintéélyes versenyben álló házak mára hova jutottak. Kezdve ezt a kviddiccsel.
Lucát mélységesen felháborította a helyzet, ami fogadta első házvezetői napján. Gyakorlatilag feloszlott a ház csapata, amit ő akkora gonddal tartott össze, sőt, utána Matt és a féltestvére, Maja is kapitányként. Azonban ők elmentek, és most Nyeste kezéből lassan elcsordogált a gyeplő. Nem maradhat ez így. Ilyenkor azért nagy érték lehet egy háznak, hogy mindkét vezető profi, nem is kis hírű karrierrel bír. Nem nézhetik tétlenül ezt, újra kezdődött a toborzás és Luca maga is ad tanácsokat az edzéstervbe. Most is a szertárban matat éppen eszközökért.
A seprűk kupaca mögötte sorakozik, ahogy a gyakorló kvaffokért hajolgat be éppen hátra. Nagy gonddal próbál vigyázni, de a polcokkal szűkösen lettek, így mikor lefejelte azt egy au kíséretében műanyag üvegek hullottak le és gurguláztak el bennük bűvölt cikeszekkel. Hát ez remek. Felegyenesedve a szabad kezével a fejét dörzsölgette ott, ahol az imént találkozott a fémpolccal, majd a kvaffokra meredt a kezében. Valahol igen abszurd látvány volt ez. Az őrző és a hajtó poszt az, amit sosem próbált, és vélhetően nem is szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Alina Alexandra Krise-Flaviu
INAKTÍV


Daddy's little princess | Bezzeg az én apám...
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 76
Írta: 2018. július 14. 15:54 | Link

Álmos
Kinézet

A tanárok szerintem általánosan utálják a kölyköket, és amikor azt mondják, hogy "tanári értekezlet van", akkor igazából nem az aktuális problémákat jelenítik meg, hanem azokat, melyek a szívüket nyomják, hogy mennyire ki vannak égve, vagy mennyire gonoszok a kölykök, amiért léteznek, az nem számít, hogy miattunk van munkájuk meg fizetésük. Így eshetett meg, gondolom legalábbis, hogy a jövőhétre hat röpdolgozatot és négy témazárót is beígértek, ráadásul nem is a lightosabb tárgyakból, hanem olyanokból, melyeknél eleve elvérezhet az ember. Az élet kegyetlen, de én meg nem vagyok ostoba, és azért, hogy a maximumor hozzam ki magamból, tudom is, hogy mit kell tennem. Egy memóriaserkentő bájital, egészen pontosan a sphinx bájital segíthet nekem. El is látogattam az új kedvenc rejtekhelyemre, a kis zugba a rellonon belül, ami tele van titkokkal és rejtélyekkel, és elő is készültem a bájitalhoz. Egészen addig nagyon rendben is volt a dolog, amíg rá nem jöttem, hogy se szürke, se fehér egér szivem nincs már, és ami azt illeti az aszfodélosz gyökérből is igencsak kifogytam, ráadásul mindjárt négy óra, vagyis tuti, hogy nem találok már nyitva üzletet a hétvégén, ahol bájital hozzávalókat árulnak.
- Ez orbitális gáz.
Állapítom meg végül csendesen, miközben végigveszem a lehetőségeimet, de végül kelletlenül meg kell állapítanom, hogy nincs jobb lehetőségem, mint meglátogatni a bájital szertárat, feltörés után persze, és reménykedni benne, hogy tudok úgy elcsórni kis ráhagyással kellő adagot, hogy ne tűnjön fel senkinek.
Nem szeretek sumákolni, de, amit kell, azt kell. Igyekszem a lehető leghitelesebben önmagam lenni, ahogy a pöttyös ruhácskámban, a hajamat az engem nem kedvelő - nem is kommunikáltunk soha - protré előtt hátradobva haladok el. Közben a pálcám már csusszan a kezembe, és a következő pillanatban kattan is a zár, én pedig úgy tűnök el az ajtó mögött, mintha nem is jártam volna soha a folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély