28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. szeptember 5. 20:26 | Link

Annamária


Nem tudom mit lehet szeretni ezekben a kötött ruhákban, én személy szerint gyűlölöm na mindegy. Örülök hogy valakinek kell, mert nem lenne szép dolog kidobni. Előszedtem a dobozt ami egy kicsit arrébb zuhant a földre, szerencsére nem lett semmi baja így bele tudom még rakni a ruhákat és nem kell a lánynak a kezében cipelni. Mikor sikerült összepakoltam oda raktam a lány elé akinek nagy nehezen sikerült felállnia. Gondoltam körül nézek itt egy kicsit hátha találok valami jót magamnak vagy a házi kedvenceimnek. Találtam egy kulcstartót ami egy ilyen cuki űrlény izé volt, bár nem biztos lehet valami varázslény is igazából eléggé tetszenek az ilyen kacatok úgyhogy elraktam a zsebembe. Nem mintha valamiféle gyűjtögető lennék, de ki nem szereti a jó cuccokat? Aztán találtam egy egész jó állapotban lévő oldaltáskát ami fekete volt ilyen kis szegecsekkel. Észrevettem, hogy a cipzárja el van romolva, de egész jól varrok így megtudom oldani. Visszamentem a lányhoz az összeszedett dolgokkal
-És mit szeretnél, hogy hívjalak? Mert az Annamária kicsit hosszú.- Én eléggé szeretem, ha becéznek bár nem sokan teszik meg. A Lillith az egy kicsit túl hivatalos szerintem. Ránéztem a karórámra és rájöttem nemsokára mennem kell mivel kb ilyenkor szoktam Doktort elvinni megsétáltatni, ha nem viszem el rendszeresen pontosan ugyanabban az időben akkor egész nap nyüszít. Egy kicsit még elbeszélgetek vele, hogy megismerjem. Bunkósság lenne csak úgy lelépni azok után, hogy elfogadta a ruhákat. És szeretek minél több emberrel jóban lenni mert különben egész nap unatkoznék. Néha szokott lenni néhány veszekedésem, de hát jogosan.
Pólót inkább nem keresek mert kicsit finnyás vagyok és nem szeretek használt ruhákat felvenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2015. szeptember 6. 08:59 | Link

Lillith Holloway

 - Bözsinek! - tör ki belőle végre hoszú ideje viszafojtott álma, hogy ne az annyira sablonos neveken szólítsák, mint az Anna. Hát milyen gyönyörű kép az, amikor utánaordítanak a folyosón, hogy BÖZSIII, és ő vidáman, libbenő hajjal megfordul? Na, ugye. - Hívjál Bözsinek. - mondja nagy vigyorral, mert minden oka meg van örülni. Kapott egy doboz szúrós anyagú kötött pulcsit, és még fel is tudott tápászkodni, igaz, hogy csak másodszorra. Ez a nap gyönyörű.

 - És téged hogy hívnak? - az a mosoly továbbra is ott az arcán, és csivitel, mint egy madár, és ő is nekiáll kutakodni, mint egy szarka. Ahogy gátlástalanul kotorászik a teremben, rá kell jönnie azonban, hogy tekintélyes mennyiségű poron, porcicán, és pókocskán kívül sok használható dologra ő itt nem igazán fog bukkanni. Ó, de ha majd egyszer lesz valami hatalma, tuti ideküld valakit, hogy most rendberakod ezt a szobát, kislányom, vagy megmutatom, mit lehet csinálni egy söprűvel repülésen kívül is. És ha már ott vagy, hozzál már nekem valami régi kis aranygyűrűt is, jó?

 - Ezt nagyon szépen köszönöm, a mamád egy csoda. Valamit adhatok cserébe, mondjuk egy sütire meghívhatlak? - mert valahogy viszonozni kéne a dolgot, de neki nincs mamája, hogy kössön neki, csak kanárija van, aki viszont folyon gondoskodik arról, hogy kalitkát súrolhasson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lolita Marks
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. szeptember 10. 15:47 | Link

Victoria Fresmoon

Öltözék


A szertárban való indulatok eléggé kezdtek elharapódzani, az a kicsiny üvegben lévő löttyike is rásegített a két lány közti ellentétére. A rossz hangulat másik eszköze maga Lolita volt, aki az imént elég csípős megjegyzés közepette szolgáltatta vissza az üvegcsét. A lány kérdésére Lola kisebb gonosz indíttatással felkacagott.
- Ha akarod szívem... -kacsintott egy gonosz mosollyal az arcán, ám a fülét kicsit bántotta a csajszi vihogása. De végül is megérthető, hisz mindkét lány elég szépen a üveg aljára nézett, szóval, ha Lola is egy ilyesfajta nevetésben törne ki, az is megérthető lenne. A kis csaj beszólására azonban végleg elpattant a cérna hősnőnkben, és talán meg is folytja, ha az nem szegezi rá a pálcáját és átkozza meg. Lola egy sikítással hanyatt esett, majd miután földet ért tomboló dühe kimutatására fújtatott egyet, majd próbált felállni, miközben valami ilyesmit dörmögött, miközben karmolás-szerű mozdulatokat végzett a kezével.
- Na most meghalt te kis r****c! -ám amikor már majdnem feltápászkodott, ismét a földre zuhant- Mi a f***? Mit tettél, de kis r***? -nézett fel villámokat szóró szemekkel a rá átkot küldő lányra. Egy két perc gondolkodás után hirtelen a lány lába után vetette magát, abból a szándékból, hogy feldöntse. Több kevesebb sikerrel...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. szeptember 11. 19:43 | Link

Büntetés

Évszázados kosz, matuzsálemi pókok, több generáció egérhad, legalább ötezer diák idehordott kacatjai amik a padlón hevertek, ékes összevisszaságban. Ezeket kell nekem, az utasítás szerint felpakolni a polcokra. Már ekkora súlyt megmozgatni is elég nagy munka, és még szelektálnom is kell, és ahogy elnéztem, beletelik vagy két hétbe. És pont most, a vizsga időszak végén, igaz, hogy már jórészt letudtam őket, de egy levitás soha nem érzi megfelelően felkészültnek magát egy vizsgára, még akkor sem, ha betű szerint fel tudja mondani a könyvet, a kötelezőket, az apró betűt, a gyakorlati feladatokat, a képek sorrendjét és címét, a szerzők neveit és életrajzát, az oldalszámot a leckékkel, a kötéstípusát a könyvnek, a kiadás dátumát, és ha több kiadás van, akkor azokról is kb ennyit. Leroskadtam egy papírkupacra, ugyanúgy, mint akkor, amikor bejött az a haláli rellonos, aztán meg a prefektus és most legyen deja vum? Nem volt. Csak a sírás kerülgetett váltakozva a gutaütéssel. Meggyújtottam egy szál gyufával a mennyezetről lógó lámpát, aminek gyér fényében jobban szemügyre vehettem azokat, amiket látni sem szerettem volna. Legjobb lenne, ha szépen mindent elégetnék, akkor rend lenne egy ideig. Kinek kellene bármi is ebből a halom szemétből? A fene esne bele ebbe az egészbe - dohogtam a dohos magányban, ami csak látszólagos magány volt. Ahány rejtett szeglete csak akadt a teremnek, apró és még apróbb szempárok lesték mozdulataimat a sötétből. Ha összeszámoltam volna, az összetett és egyszerű szemeket, eltartott volna egy darabig. Levettem a helyéről a centi vastag porréteggel megáldott lámpát, és a polcok feliratait szemléltem fényével. Úgy tűnt ABC sorrendben vannak elosztva a dolgok, iratok, és egyebek, és mivel a holmik java része a földön volt, a polcokon elég üres hely akadt. Miután nagyjából memorizáltam a betűk hollétét, ami ugye egy levitásnak nem nagy kunszt, egyik kezemben a lámpával, lehajoltam, hogy egy kupacot beazonosítsak. "Bájital jegyzetek ötödik évfolyam, Felagund fejtegetései a felejtésitalokról. Felírtam, hogy el ne felejtsem, felejthetetlen jegyzet" állt az egyik rakat iromány tetején. Ezt most hova? Menjen az F betűhöz, abból több van benne, mint a b-ből. Hatalmas porfelhő közepette raktam helyére a lomha lomot. Következő. Újabb halom fölé hajoltam, azon a következő cím díszelgett: "Csillogó csillagok, csilingelő csasztuskái" Ha ebből egy szót is értek, lemegyek kutyába, de nem volt idő csodálkozni, a csodás csomagot a CS betűhöz pakoltam be. Következő: Ez egy egér. Ezt bárki megláthatja. Szürke, farka rövidebb a törzsénél, mely 7-10 centi hosszú. Na, te menj akkor az E betűhöz. Odaraktam a megszeppent egeret a helyére, bár gyaníthatóan nem maradt ott. Mindegy, én elpakoltam, megcsináltam, ennyi. Folytattam tovább...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 606
Összes hsz: 1005
Írta: 2015. szeptember 12. 16:42 | Link

A feltételezett tolvaj

Mimike nagyon izgatott volt, amiből pillanatok alatt lett igen rémült. Kirabolják! Megszentségtelenítették a helyét! Elorozzák legféltettebb kincseit!
A szokott kis járatán át közelítette meg a szertárat és bukkant elő a sötét saroknál elhelyezkedő szekrény legalsó polcáról. Ám pontosan ebben a pillant sikerült felegyenesednie mikor fény gyúlt az amúgy nem igazán látogatott helyiségben. Halk sipítozását elfojtva meresztette hatalmas manószemeit a jövevényre és figyelte őt. Tüzetesen vizsgálta át az ő felségterületét, nyúlt hozzá az ő dolgaihoz és rendezte át az ő rendjét! Mimi nem egy vérszomjas manó, sőt, kifejezetten szereti a levitás és a navinés diákokat például, mert mindig megjutalmazzák egy-egy kérés után, a kincseket pedig ide hozhatja és szabadon eldöntheti mit és hová tesz mert szinte sose pakolja el senki. Ő pedig látja a rendjét a káoszában persze.
- Az nem a tiéd...
Mondta végül bátortalanul, közelebb lépve a teljes sötétségből, az ekkor már körvonalazódott lánynak. Lehet megrémítette, ebbe bele se gondolt, de kérlelően nézett fel rá, miközben a csillogó muglis ragacsokkal telerakott füzetet taperolta a pakoló éppen. Lehet ha nem szólal meg, úgy elpakolta volna előle, hogy csak ne.
- És az sem. Mért bántod?
Mutat fel még pár dologra, majd gyorsan, amit elér a felkerült polcon lekapkodja őket és visszateszegeti a földre. Amíg őt meg nem győzik, ugyan nem engedi felszedni újra onnan!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. szeptember 12. 17:33 | Link

Büntetés

Mesélő

Hát még ha csak a pókok és egerek figyelő szemei követték volna a mozdulataimat, akkor a világot is rózsaszínűbbnek láttam volna, ám a helyzet ennél sokkal rosszabb volt. Alig pár perce kezdtem el a rendrakást, már valami nem stimmelt. A figyelő tekintetek a hátamba fúródtak, kellemetlen érzés futkosott a gerincemen fel és le. Talán három kupacot ha helyére raktam, de már le kellett ülnöm egy nagyobb kupacra, hogy önvizsgálatot tartsak. A rossz érzés nem szűnt meg, de nem láttam és hallottam semmi olyat, ami a bennem támadó nyugtalanságra okot adott volna. Most már óvatosabban folytattam a pakolászást, szemeim pásztázták a sötétet, mert mintha mozgásra lettem volna figyelmes.  ~ Ááá, dehogy, megőrültél. A pókokon kívül nincs itt senki. ~ nyugtattam magam. " Bájoló bűbájok" Na ez biztosan mehet a bé betűhöz. Felemeltem a kupacot, de el is ejtettem, mikor egy sipító hangocska reccsent a fülembe.
- Ki az? Mi van? - Aztán kezdtem a szavak értelmét is felfogni, mert addig csak értelmetlen zagyvaságot érzékeltem az egészből. A sötétből egy kis alak bontakozott ki, meg sem lepődtem nagyon, csak megdicsértem magam, amiért jól működnek a receptoraim. Nem is tudtam mit válaszolni neki, nem is várt feleletet, csak újra a földre pakolta, amit már egyszer visszaraktam. Hát ez így nehéz lesz a fenébe. Az amúgy is bennem dúló keserűség, csak nagyobb méreteket öltött, a kilátástalan sziszifuszi munka eredménytelensége láttán a könnyek is a szemembe gyűltek. Előbb csak cseppekben, aztán patakokban folyt szemem sarkából a sós lé. Nem is tartottam vissza. Ha nem csinálom meg a pakolást rendesen, itt tölthetem még a szünidőt is. Magamban átkoztam a balszerencsémet, a rellonost, a prefit, az iskolát, a vizsgákat, a kacatokat...mindent...az egész világot. Elkeseredésemben egy jókorát rúgtam egy papírtoronyba, ami a lökéstől darabjaira hullott.
- Kell is nekem ez a sok vacak. Fel kéne gyújtani az utolsó szálig mind. - eredtek el még jobban a könnyeim. Zokogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 606
Összes hsz: 1005
Írta: 2015. szeptember 12. 18:29 | Link

A feltételezett tolvaj zokogó lány

A manólányka nagy és kissé rondácska fülei után kapdosva próbálta feldolgozni, mi zajlik körülötte. Szomorúságba borult tekintete teljes kétségbeesést sugallt. Nem tudta mi tévő lehet ő apró valójában egy diák ellen, ha az ráförmed, ne adj isten megtámadja és bántja. Hallott a kastély manói között rémtörténeteket holmi rellonos csínytevőkről. Állítólag ők azt élvezik ha bánthatják a magafajtát. Ez nagyon rossz érzés.
- Mimi kérdezett, de nem akar rosszat.
Válaszolt, mintha komolyan kérdeznék azt ki is ő. Igazából felcsillant a remény számára, hogy talán valaki érdeklődik utána. Leszámítva, hogy néha hihetetlenül érzékeny egy manóka, és ezzel együtt az együttérzése is mély, igényli a foglalkozást és a társaságot, na meg az ajándékokat. A jókat, amik szépek és csillognak.
- Ne, ne sírj! Bántottalak?
Kétségbeesetten áll meg a pakolása közepette majd hátrál, hogy a széthulló papírtömeg be ne temesse őt. Megijedt, hogy mit tett, mikor ő csak visszarendezni akar szépen mindent, úgy, ahogy kell.
- Miért vagy itt? Mit csináljak, hogy ne lopd el a dolgaim?
Kérdezi, miközben a széthullott dolgokon átgyalogolva visszatesz pár törött üveget a polc mellé, a portól már kialakult kis helyükre, majd a lány elé áll és manó kacsóit felé nyújtja. Igazából csak meg akarta fogni a kezét hátha segít, vagy hasonló, de meggondolta magát, inkább csak a fejét dugta közelebb, mintha úgy előbb szóra bírná a másikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. szeptember 12. 19:11 | Link

Büntetés
Mimi manó


A könnyeim csak záporoztak és annyira magamba mélyedtem, hogy szinte meg sem hallottam a kicsi lény kétségbeesett mondatait, de ha hallottam is volna, akkor sem érdekelt. A fájdalmam nagyobb volt az ő gondjánál bajánál, Békéscsabánál. Kit érdekelt akkor, hogy a kis mitugrász mit hablatyol. Újra elátkoztam sorrendben mindenkit, és mire megint elölről folytattam volna, akkor nyílt ki a szemem az előttem toporgó manócskára. Második pillantásra sokkal cukibbnak látszott, mint mikor szétdúlta a munkásságomat.
- Nekem itt rendet kell csinálnom, különben...érted? - tört ki belőlem a keserűség, pedig végül is az sem nagy baj, ha pontlevonás lesz a vége ennek. Majd bepótolom vagy elásom magam, tudom is én. Inkább megírtam volna három esszét, mint itt a lomokat pakolni. Tényleg úgy éreztem magam ezek után, mint Sziszifusz, a görög mítoszhős, aki sziklát görgetett fel egy hegyoldalon, de mire felért volna, a kő visszagurult.
- Nem lopok el én semmit Mimi. Sőt...még megkapod a harmadikos könyveim, füzeteim, mindent amit akarsz. Csokit, cukrot, amennyit meg bírsz enni, még túró rudit is adok, pedig azt én is nagyon szeretem csak füllentened kéne egy ilyen picikét! - Felmutattam a mutató s hüvelykujjamat, úgy, hogy két milliméter hely volt csak közöttük, demonstrálandó a hazugság mikroszkopikus volta. Elborzasztó, hogy hova jutottam az erkölcsi züllés szintjén. Egy turpisságot kiagyalni annyi, mint elfújni egy gyertyát. Sajnálatos, hogy a rendes, becsületes diákokat, lásd engem, arra kényszeríti egy prefi, hogy hazudjon, mint a vízfolyás. Ha abból kéne vizsgáznom, iskolaelső is lehetnék. Ha minden a terveim szerint alakul, Mimi kapható lesz egy kis kegyes hazugságra a csoki és cukorkahegyek reményében. Mivel volt is nálam egy fél zacskónyi pillecukor, azt mindjárt át is nyújtottam, mint egy előlegképpen.
- Na, mit szólsz? És cserébe, nem nyúlok semmihez. -
Utoljára módosította:Victoria Fresmoon, 2015. szeptember 12. 19:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 606
Összes hsz: 1005
Írta: 2015. szeptember 12. 23:01 | Link

Zokogó Ajándékozó lány *.*

Figyel, nagyon, próbál rájönni tényleg, hogy mi történik itt. Manókánknak nagyon nem nyert értelmet a lány pakolhatnékja a könnyzáporral, sőt, a legrosszabbakra is gondolt már. Mi van akkor, ha valami olyat keres ilyen szomorúan itt, ami az övé volt de már Mimié. Nem tudná neki visszaadni, minden kacat a szívéhez nőtt. Vagy hát leginkább egy gyűjtögető és halmozó a lényecske, ami rossz szokását a kastély több pontján is kiéli. Haszontalan, szemétnek való cuccok vegyülnek értékesebbekkel. De egy színes zsebkendő ugyan annyit ér neki, mint egy zsebóra.
- Kapok? Én? Ajándék?
Manónyi buksijába ennyi infó fért el azon kívül, hogy füllenteni kell. Mi az a füllentés? Fogalma sem volt, de azt tudta, ha cserébe nem lesz itt baj, meg pakolás, és még kap is valamit, szívesen segít. Meg ő is jobban érezné magát, ha jobb kedve lenne a lánynak.
- Mit kell hozzá csinálni?
Kérdezi meg, miközben hátrébb lép egyet a szerzett csomagocskával, és lopva pillant az adományozóra majd a zacskó tartalmára. Fültől fülig húzódó vigyora azonban egyértelműen sugallja, hogy hajlandó bármire, ha itt minden úgy marad, ahogy van.
- Nem viszel el semmit és ott hagyod ahol van akkor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. szeptember 12. 23:33 | Link

Büntetés

Mimi manó

~ Hát ez roppant cuki, meg lesz oldva itt mindent ~ csillant fel a szemem, mikor Mimi sóvár tekintettel a zacskó felé nyújtotta vékonyka karjait. Át is adtam neki, nekem meg megért ennyit, hogy letudtam a pakolást, ami ezen körülmények között teljesen lehetetlen lett volna. Zsombor azt kapja, amit szeretne, én elpakoltam, csak ugye...volt egy kis fennakadás.
- Nem viszek el semmit, megkapod, amit ígértem, és közben nem történik meg az, ami megtörtént volna úgyis, de mi kihagyjuk, csak úgy teszünk, mintha, mert ha megtörténik, aminek meg kell történnie, úgyis minden változatlan marad. - A végén még én is belekavarodtam a magyarázatba, úgyhogy rájöttem, valahogy le kell egyszerűsítenem a képletet, mert szegény a döntő pillanatban fog belesülni és az katasztrófa lenne. Felemeltem az ujjam, hogy maradjon egy kicsit csendben, én pedig gondolkodtam, mert ugyan az elmélet remek volt, a gyakorlaton sok minden múlt,elsősorban a siker.
- Na, figyelj! Ha én újra elkezdenék pakolni, te mindent visszaraknál a földre, igaz? Ezért ezzel egyszerűsítünk, kihagyjuk a képletből. Én nem nyúlok semmihez, neked nem kell visszapakolni, de azt kell hinnünk, hogy mindez megtörtént, csak azt elfelejtettük. - Huh, na ez még mindig nem volt az igazi. Új stratégia kellett, hogy ő is megértse. Egy még egyszerűbb, de nagyszerűbb.
- Szóval, ha bárki kérdezi, hogy mi történt itt, te csak annyit mondj, hogy én, azaz Victoria, itt volt, pakolászott, de te utána mindent szépen visszaraktál a helyére a földre, mert ott a helye. Világos? - kérdeztem reménykedve, hogy talán ez a legutóbbi magyarázat nem hagyott benne kétségeket és bízhatok benne.
- Ha ügyes leszel, akkor én most elmegyek, nem viszek el semmit, csak hozom neked majd, amit megígértem. Rendben? Akkor most próba. - Komoly arcot erőltettem magara és Zsombi hangját utánozva kérdeztem a manócskát.
- Mesélj csak, te manó, mit láttál? Mi történ itt? Válaszolj, mintha élesben lenne a szituáció! - súgtam ki a jelenetből izgulva, most kiderül, megértette-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 606
Összes hsz: 1005
Írta: 2015. szeptember 12. 23:58 | Link

Cinkostárs lány, aki ad valamit

Csillogó szemei és a kis zacskócska szorongatása közben csak sikerült kicsit megijedni. Szépen lassan a vidámság átcsapott meglepődésbe, majd értetlenségbe, sipítozva aztán hangot akart adni ezen zavarának, de a felemelt ujj elég volt, hogy lenyugtassa magát. Szembefordult ismét a lánnyal és próbálta összerakni amit mondott, de nem értette, hogy ha megtörténik valami, akkor miért nem változik semmi. Ez nem butaság? Vagy lehet de... ennyi logika benne már nincs, így is az okosabb manók egyike, az a nem mindegy.
- Igen, mert oda való. De mit felejtünk el? Ha nem bántod, minden ilyen szép marad...
Tárta szét a karjait elmosolyodva, ahogy az amúgy hihetetlen mód kuplerájba borult helyiséget szemlélte a félhomályban. Nem biztos, hogy ugyan azok a nézeteik a szépről és a rendről. Végül azonban meghallgatta és bólogatott, aztán koncentrálva szűkítette össze a szemeit. Közelebb hajolva kezdte mondani valahogy a magáét.
- Semmit nem láttam. Nem voltam itt, és ne nyúlj a cuccaimhoz többet, se te se más!Azoknak a földön a helye, amik ott vannak. Az üvegeknek a sarokban...
Nagyjából percekig sorolja, észrese véve, ahogy elfogy a szusz és a bemutatni való a teremben. Aztán elhallgat, megszorítja a zacskót, hátha rosszul tett valamit és el akarnák tőle venni. Aztán hallja a nagy fülecskéivel, hogy a járatában motoszkálás van, már várják, hiszen csak behozott két új dobozkát, de menne a dolgára már.
- Miminek menni kell, Victoria nem pakol semmit rossz helyre akkor? Manó becsület szó, én se mondok mást.
Megvárja, még végül valami lesz, csak azok után indul meg vissza a sötétségbe, hogy majd eltűnhessen a járatában, a finom szerzeményével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Victoria Fresmoon
INAKTÍV


Alapértelmezett kereső
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1926
Írta: 2015. szeptember 13. 00:37 | Link

Büntetés

Mimi manó

Ráment egy fél zacskó cukrom, két drága órám, pár hajszálam, néhány dézsa könnyem, tiszta kosz vagyok, a hajamban vagy három pókháló. Nevezhetem magam áldozatnak? Sziszifusznak nem volt egy ilyen készséges manója, aki a szépen felépített terveit romba döntötte volna egy pillanat reményt sem hagyva neki a boldogság országútján. Ennyi volt, kész, mehetek a süllyesztőbe, nekem befellegzett. A kilátástalanság szürke leple borult homlokomra, azzal a néhány pókhálóval együtt, ami most pár napig ott fog dekkolni beleragadva a hajamba. Amint a manó utolsó mondatai is elhangzottak, én csak álltam ott, szólni sem tudtam, nem is lett volna lehetőségem, ahogy hadart a kis lény, aztán magához szorítva a cukrot, eltűnt egy rejtélyes résben.
- Héhá! Hottizza! - próbáltam rekedten még utána kiabálni. Reménytelen. Jól kitolt velem a kis bestia. Soha többet nem bízom a manókban. Kis galád jószágok. Körülnéztem a helyiségben, ahol hála nekem még nagyobb kupleráj volt, mint előtte. ~ Rakja ezt rendbe a Bem Apó lova. ~ fújtam el a kis lámpa halovány lángját. Megvontam a vállam, volt még egy aprócska reményem. Ha Lolita is idetalál valamikor, majd megcsinálja helyettem is, én meg kitalálok valamit és csókolom. Az ajtó felé indultam, majd kiléptem a közben elsötétedett folyosóra. A hálókörletben lemosom magamról a szertári koszt, aztán még tanulok egy kicsit a vizsgákra. Maradt még pár szőlőcukrom, mert teljesen hülye mégsem vagyok, csókolom.

Köszönöm a játékot! *.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A hasonlóság a különbségekben rejlik.
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. szeptember 19. 17:01 | Link

Bözsi


-Nem semmi név, Bözsi. Engem nyugodtan hívhatsz Lilinek vagy ahogy akarsz.-
Eddig nem nagyon volt Bözsi nevű ismerősöm, de mondjuk elég ritka név. Felkínált egy kis sütit amit én nagyon imádok bár most nem nagyon kívántam meg amúgy sem vártam el semmit hiszen már eleve azzal szívességet tett, hogy elvette ezeket a rémes ruhákat.
-Nem szükséges sütit csinálnod, de azért aranyos vagy!
Furcsa egy kicsit ez a lány, de azért szerintem cuki. Hátráltam egy lépést és véletlenül meglöktem egy szekrényt amibe furcsa lötyik voltak, de csak egy borult ki az is rám.
Odafordultam Bözsihez, de amikor megakartam szólalni, egy általam nem ismert nyelven hangzott. A kezemet a számra tapasztottam és rájöttem,hogy az az ital igazából mi is. Nem tudtam mitévő legyek így reméltem, hogy Bözsi tudja.
-Bjözsy!-
Még a nevét se tudtam rendesen kimondani a bájital miatt. Eléggé megijedtem mivel fura lenne így flangálni, hogy egy értelmes szót sem tudok kinyögni. Léptem előre még egy lépést amikor egy újabb szekrényt meglöktem pont Bözsi mellett. Rá  üveg is esett.
-Bjocshánawt.- Úgy látszik ma bal lábbal keltem fel és ezt ez a lány bánta, na meg persze én. Remélte, hogy Bözsinek nem lesz nagyon súlyos a probléma vagy esetleg az is jó lenne ha valahogy meg tudnánk oldani a problémát. Lehetőleg nem lesz rám nagyon mérges, mondjuk én tuti kiakadnék. Na majd csinálok neki valami sütit. Biztos el fogadja hiszen mindenki szereti, majd extra nutellát teszek rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. november 1. 15:33 | Link

Péter Fanni

Semmi sem alakult úgy, ahogy szerette volna. Ez pedig nem meglepő, de ettől függetlenül rettentően bosszantó. Valahol megnyugtatja, hogy a másikban nem tett nagyobb kárt, s hogy az általa cipelt dolgok is egyben vannak még. Az viszont, hogy a varázslás ilyen borzalmasan megy nagyon lelombozza. Hogy fogja így meggyőzni a tanárokat, hogy ő tud ám mindent - elméletben - ha használni nem tudja? Fogalma sincs, de a sírás kerülgeti valahányszor eszébe jut a dolog. És tessék most is! Most is kárt okozott. A kérdésre viszont elég könnyű válasza van.
- M...m...mmemert iiitt egy...gy...gyedül... - nem fejezi be, mert rájön, hogy nem igaz. Csak hitte, hogy egyedül lehet, de mint kiderült nem ez volt a legjobb választás, hiszen a másik lány is pont ide tévedt be. Sóhajt egyet, aztán újra kezdi a mondatot.
- Azt h...h...h...hhitttem, h...h...h...hogy, egy..gy...gyedül l...l...lllllehetek - ezzel pedig le is ül az ominózus székre, ami megadja magát alatta, s ezzel be is telik Nyesténél a pohár. Toporog, mint egy óvodás, majd úgy dönt, a földön a legjobb. Nem megy ő már innen sehova, a varázslást is hagyja. Legalábbis mára. A szemét is lehunyja, hogy megnyugodjon kicsit. Mély levegőt vesz, majd ki is fújja. Csak a másik lány hangja zavarja meg. Felpillant hát rá, de csak a fejét rázza. Eszében sincs felállni. Jó most neki a földön. Legalább egy kicsit még. Végül azért meggondolja magát, s elfogadja a felé nyújtott kezet, s annak segítségével talpra is áll.
Kicsit leporolja magát, miközben megpróbálja kimondani, hogy "köszönöm", aztán vet egy pillantást a romos helyiségre, felszedi a pálcáját, a törött ceruzáját és mindent bepakol a táskájába.
- Én... én... én azt... azt... h...h...hiszem... m...m...mmmmegyek - mondja végül, mert úgy érzi ez a legjobb, amit most tehet. Azért még észbe kap, és odanyújtja a kezét a másiknak - Ny...ny...nyeste! K...k....köszönöm, h...h...hhhogy s...s....ssssegítettél - aztán ha túl vannak ezen is, akkor még mindig kormos arccal kihátrál a helyiségből és visszamegy a navine körletbe, hogy ott átkozza magát tovább, amiért ilyen kis szerencsétlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. január 23. 23:50 | Link

Noel
 A lány egyik lábáról a másikra állt, kezei alatt egy érdes, régi ajtó domborodott ki a falból. Ha jól követte az előírt utat, akkor ennek a szálkáktól hemzsegő úttorlasznak kellett lennie a könyvtár bejáratának. A fejében előre kiszámolt lépések közelében lévő számot kapott, Zoru látott néhány diákot ahogy több könyvet cipeltek a megszokottnál, a jelek pedig általában nem csapták be a lányt. Jó helyen kellett járnia, ő mégis kissé bizonytalan volt. Sokszor félt az olyan helyektől, melyeket fel kellett keresnie, ám sohasem járt még bennük azelőtt. Mindig ott élt benne a kétség, hogy bolondot fog csinálni önmagából, ha véletlen elszámolja magát, vagy rossz folyosón indul el, esetleg nem a megfelelőt választja két bejárat közül.
- Kérj segítséget! - az ékszer hangja megrémisztette Csermelyt, olyan sokáig csend telepedett fülére, hogy kezdett egészen elfeledkezni kísérője jelenlétről. Válla picit megugrott, fejét néhány pillanatra feljebb emelte, azután vöröslő orcával újra az előtte lévő, kérdésekkel teletömött ajtóra fordította figyelmét. Nem akart más terhére lenni, biztos volt benne, hogy az illetőnek sokkal jobb dolga is akadt annál, mint őt kísérgetni.
Megragadta a kilincset és óvatosan megpróbálta lenyitni, ám az nem mozdult se feljebb, se lejjebb. Az ajtó vagy be volt zárva, vagy  nehezebben nyílt a többi kastélybeli ajtónál. De hisz a könyvtár nem lehetett csukva. A diákokkal nem tennék meg az iskola dolgozói. Legalábbis Csermely így vélekedve tovább folytatta kísérleteit a bejutásra.
- Csermely kérj segítséget! - sziszegte a fülbevaló, hangja sokkal feldúltabb volt, mint a legtöbb beszélgetések során lenni szokott.
- De hát miért nem nyílik? Ki kéne nyílnia! - tényleg nem értette a lány, hogy miért nem engedett neki az ajtó. Ajkai lassan lekonyultak, arcára halovány szomorúságot vetetettek az árnyékok. Lassan itt volt a takarodó ideje, talán már csak egy óra volt hátra addig, ő pedig még mindig keresgéléssel töltötte az idejét ahelyett, hogy könyveket olvastatott volna fel Zoruval.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2016. március 17. 21:41 | Link

Emma Renae Weißling


Egy raktár szerű helyiségben kötöttem ki egy kis bolyongás után a kastélyban. Az ódon hangulatot árasztó hely rejtélyesnek tűnt, még sosem jártam itt, csak véletlenül keveredtem ide. Volt itt minden, amit az idők során felhalmoztak az emberek: megsárgult pergamenek, elhasználódott ketrecek, fiolák és egyéb érdekességek. Próbáltam nem hozzáérni ezekhez a cuccokhoz, mert eléggé poros volt minden, már régóta álltak itt ezek az eszközök, melyek többsége hasznavehetetlenség miatt került ide. Az olajmécses nem adott túl nagy fényt, körbenéztem és számos pókhálót találtam, ezen meg sem lepődtem, hiszen az egész hely a pókok Mekkája volt, itt nem piszkálta őket senki és nyugodtan vadászhattak. Nem féltem tőlük, mert ártalmatlan lények voltak, de a környezetemben sok lány undorítónak tartotta őket, pedig nem tehetnek arról, hogy így néznek ki. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ebben a világban kötök ki, valahogy jobban hozzászoktam a muglik világához, ami nem csoda, hiszen abban nevelkedtem. Tetszett a sok újdonság, de még nagyon kívülállónak éreztem magam a varázsolni tudó emberek között, bár egyre több dolgot tanultam az iskolában, ami még később itt hasznomra válhat. Nem igazán voltam tisztában vele, hogy mihez fogok kezdeni, ha kijárom az iskolát, de úgy véltem, hogy lesz még bőven időm ezen gondolkodni és idő közben biztosan megjön majd az ihletem ez ügyben. Úgy tűnt, hogy egyedül voltam a helyiségben, mert rajtam kívül csak a pókok mozgolódtak körülöttem, ami egyáltalán nem zavart, csak az nem nyerte el a tetszésemet, hogy maga a levegő kissé száraz volt és dohos, de egyébként semmi bajom nem volt az egésszel. Körbelestem, de nem nyúltam egyelőre semmihez, amit tudtam, azt megszemléltem, ezzel ütöttem el az időmet, bár egyelőre semmi érdekeset nem találtam.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. március 17. 21:43
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. május 3. 21:57 | Link

Kara úrfi



Késő délután volt már, - lánykánk eme napi órái már mind lezajlottak. Ilyenkor egy "normális" diák általában valami olyannal köti le a felszabadult idejét, aminek abszolút semmi köze a tanuláshoz. Emily azonban a társadalom nem ezen rétegét erősítette most sem.
A jegyzeteit, és néhány könyvét felnyalábolva indult útnak. Leszegett fejjel, gyors lépésekben rohanta körbe a kastélyt vagy háromszor, mire megakadt egy érdekesnek ígérkező ajtónál.
Gondolt egyet, majd kinyitotta. Sötét volt a mögötte leledző helyiségben. Kíváncsian beljebb lépett, majd az ajtó becsapódott mögötte. Ettől szerencsére nem rémült meg, - megfordult, majd a szabad kezével, azzal, amellyel az előbb kinyitotta, megkísérelte újra kiszabadítani magát. A sötétben tapogatózott egy kicsit, mire visszatalált a fa útakadályhoz, - amely nem nyílt ki többszöri próbálkozásra sem. Leányzónk hiába próbálkozott, nem sikerült kijutnia a picurka szobából.
Emily eme hiábavaló próbálkozás hatására elejtette a könyveit, és az ajtót ütögetve kiabálni kezdett.
- Valaki! Bent ragadtam! Szabadítsanak ki! Kéreeem!
Eme hangos szavaira még percek lefolyása után sem érkezett válasz, ezért leányzónk hátat fordított az ajtónak, majd annak nekitámasztva magát, szépen leereszkedett a földre, ahol kényelmesen leült.
- Akkor várunk... Előbb, vagy utóbb biztos erre fog jönni valaki. Nincs okom pánikra.
Ezt követve elcsendesedett. Kezével leengedte a lófarokba kötött haját, majd a fekete hajgumijával kezdett el játszadozni. Az ujjai köré csavargatta, majd a kezére pakolta, később levette onnan. Ha már úgyis bentragadt, legalább ne unatkozzon annyira.
Újabb percek teltek el így, majd egy kissé esetlen mozdulat következtében leejtette a játékszerét. Kezével reflexből utánanyúlt, majd amint az találkozott a padlóval, felrántotta. Por, sok-sok por volt a talapzaton.
Emily hirtelen felállt, majd lehajolt, hogy leporolhassa magát, de eme mozdulata is érdekes véget ért. Megérzett a haján valami furcsát. Emiatt pillanatokra lefagyott, majd amint összeszedte magát, odanyúlt, hogy kitapogassa, hogy mi is az pontosan. Pókháló volt. Emi amint rájött erre sikított egyet, majd villámgyors mozdulatokkal igyekezett lesöpörni a hálót a színes tincseiről. Amint ezzel végzett, remegni kezdett, mert ahol pókháló van, ott pók is. Ő pedig fél ezektől a bizonyos nyolclábúktól, - helyesebben mondva retteg tőlük.
Mindezek után gondolt egyet, majd a fejére tette a kezeit, és gyors lépésekkel beviharzott a szoba belseje felé. Valami kemény tárgyban megbotlott ezt követve, de szerencsére nem esett el. Emily ezek következtével újra leült a koszos padlóra, majd megölelte a térdeit, és összegubózódott. Nem szereti a rendetlenséget, és a koszt, főleg nem a sötét, dohos, ablaktalan helyeket, meg a bezártságot sem. De ezeken még túl tudta volna tenni magát... Viszont a pókok... Azok a bestiák igazi terrorrá tették számára a szertárban töltött időt.
Utoljára módosította:Szentesy E. Izabella, 2016. május 3. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Czettner L. Maja
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4896
Írta: 2016. május 13. 21:29 | Link

Nimród
kinézet


Nem igazán olyan ember ő, aki magától kitervelne bármilyen kis balhét, utána pedig keresne egy társat a bajkeveréshez. Azonban annál is inkább olyan naiv, aranyos és bizakodó, hogy bármilyen ötletben segítő jobbost nyújtson. Na, pontosan ilyen lélektani előzmények történtek most is, ami nyomán Maja a szertár felé sétál. Elég szomorúcska volt a reggel folyamán, mivel anyukája jól leszúrta őt egy levélben, ami abból is látszott, hogy végig első keresztnevét használta. Mostanra azonban sokkal vidámabb a navinés leányzó. Ennek azon túl, hogy a hely is egészen megtetszett neki, nyilván vannak más okai is. Nem olyan régen, - mikor idekerült - tagja lett a diákönkormányzati csapatnak például, ahol nincsenek sokan, de ahogy látta, így is nagy dolgokra képesek.
- Nem lesz ebből baj, hogy mi ide bejövünk keresgélni?
Érdeklődik az alsó ajkát beharapva, ahogy felpillant a nálánál magasabb fiúra, akivel éppen a szertárhoz érkeznek. Látszik azért Maján, hogy nem túl járatos semmiben, ami nem mereven előírt, vagy éppen valami kötelező és illő dolog. Nem merev, meg nem is begyöpösödött, szimplán próbál megfelelő kislány lenni. De miért is? Mert egyszer azt mondták neki, hogy azok tudják elérni az álmaikat, akik végig a jó úton haladnak. Ezt lehet kicsit túlságosan is szó szerint veszi. De még eléggé gyermeki, így aztán senki nem szólhat semmit. Bár lassan halad, a nagylányság is közel van. Legalábbis szerinte, bár nem olyan közel mint a szertárajtó, ami előtt most torpant meg. Átadta a benyitási lehetőséget, alig látható hárítással és egy kis mosollyal, miközben kíváncsian pillogott, hogy mi vár rájuk odabent.
Hát mi más? Por, kosz, csomó kacat... de biztosan van itt olyan is, amivel bármit is lehet kezdeni! Leginkább azt. Nem igazán fecseg sokat, főleg feleslegesen nem, ezért nem is nagyon mondogat semmit, bár azért mikor felemel egy ki tudja hogyan idekerült lepkehálót, vigyorogva tartja a rellonos felé.
- Ezzel fogjuk kergetni a többieket?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 30. 09:41 | Link

Szentesy Kisasszony


Csak egy csendes, nyugodt zug. Ennyit kért. Egy csendes, nyugodt zugot. Távol mindenféle nyüzsgő szfinxektől. Még a koszt is hajlandó volt elviselni érte a szertárban. Deszka, és macska nélkül. Majd amikor végre talált olyan helyet, ahol nyugodtan elhelyezkedhetett, akkor ledőlt pihenni egy kicsit. Erre nem hatalmas visítás kergeti ki legszebb álmaiból? Éktelen lármát csap, bárki is jött be, hogy tönkretegye a pihenését, majd mindennek tetejébe még keresztül is esik rajt. Ez azért már tényleg több a soknál.
- Aranyom, nem lehetne, hogy a lábad elé nézel?
Bír nagyon kedvesen felmorrani, majd egy "lumos" kíséretében egy kis fényt csinálni a szobában. Amikor azonban meglátja a szívárványszín hajat, majdnem lefejeli a padlót. Ez a lány mindenhol ott van?
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. június 2. 16:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. június 22. 18:33 | Link

Kara úrfi



A levitásunk elmélete, miszerint ő az egyedüli emberszabású lény a szobában egy váratlan pillanatban elhalálozott.
Miközben Emily éppen a nyolclábú szörnyekkel bajlódott, egy váratlan dolog történt vele.
Egy számára oly ismerős hang hangzott fel a közvetlen közelében. Hősnőnk ezt hallva mozdulatlanná dermedt, - tudatosult benne, hogy ki a zaj forrása.
- Ez nem lehet igaz... - suttogta.
A fénygyújtás után felemelte a fejét, majd a beszédképes útakadályra nézett.
- Te meg mit... mit... mit keresel itt?
Emily igyekezett egyenesen az úrfi szemeibe nézni.
- Én ezt... Ezt nem értem.
A leányzó eme szavait követve a zavarodottságát remekül kifejező tekintetét a poros talapzatra helyezte, majd előrehúzta az egyik színes tincsét, és azzal kezdett el játszani.
Az ujjára csavargatta, fonogatta, nézeggette a hajvégeit... - látvanyosan kezdett el gondolkodni.
Először a könyvtár, majd a rét, most meg ez... A legelső helyszín még a normális találkozási pontok mezőnyét erősítette, de az utóbbi kettő... Miközben eme tényekkel volt elfoglalva, egyáltalán nem foglalkozott a padlólakó rellonossal. Mondhatott az bármit, mozoghatott az bármerre, - az Emilynek fel sem tűnt.
Eme gondolatmenet végére érve újra a zöldségre nézett, majd elmosolyodott.
Hogy milyen idokkal vezérelve tette mindezt?
Csak most döbbent rá, hogy egy hozzá hasonlatos felfogású, minden bizonnyal érdekes világlátású, nem teljes egészében átlagos emberrel találta szembe magát, - mindez pedig egyhe örömérzettel töltötte el.
- Szóval... Akkor most mihez kezdjünk? Elmenekününk egymás elől, mint az eddigi találkozásaink mindegyikénél, vagy összeszedjük magunkat, és szóbaelegyedünk ha csak két percre is...?
Vett egy mély levegőt, majd óvatos mozdulatokkal közelebbcsusszant a fiatalemberhez. Eme mozdulatai közben szemeivel a padlót, a falat, a sok kacatot, és minden más környezeti tényezőt alaposan szemügyrevett, mintha csak keresett volna rajtuk valamit. Valami olyat, amitől retteg. Valmit, aminek nyolc láb adatott meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 22. 19:19 | Link

Szentesy kisasszony


A szemét forgatja, miközben a lány továbbra sem hallgat el. Mi a fenéért kell ezt most? Kit bosszantott fel odafent? Egyedül egy kis nyugalmat kért, de nem. Ezt sem lehetett. A pálcáját mozgatva kicsit bevilágítja a teret, arrébb rugdosva az esetlegesen útban lévő dolgokat. Majd feltornássza magát, és hagyja helyet foglalni a lányt, közben eltapos egy pókot a padlón, és ahogy végre rendesen áll, nekidől egy polcnak.
- Csendet, azt keresek itt. És eddig egész sokat találtam aztán jöttél te. Csssss!
Rakja az ujját a szája elé, majd körbefordul, keresve egy kellemes posztot, ahova arrébb húzódhat. Egyáltalán miért van ott ez a lány mindig mindenhol? A réten, a könyvtárban, még az évzárón is belefutott. Mondjuk ott szerencsére sikerült lerázni. De most mégis minek akar beszélgetni?
- Egyébiránt nálad nincs pálca? Nem hiszem, hogy egy nyamvadt kopogószellem felül tudna írni egy ajtónyitó varázst.
Majd bőszen megindul az ajtó felé, egy "Nox", majd egy "Alohomora" kíséretében. Aztán elkezdi rángatni az ajtót, ami nem nyílik. Sehogysenem. Pedig megismétli a varázslatot. Kétszer is. Majd olyan káromkodássorozatban tör, ki, hogy csoda, nem repednek meg a kopogószellem csontjai a sírjában.
- Jól van, akkor beszélgessünk. Ha annyira akarsz.
Huppan le csalódottan a lány mellé, újra fényt gyújtva a pálcájával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2016. június 22. 20:13 | Link

Kara úrfi



Az úrfi felállt, magát a falnak támasztotta, majd megszólalt.
Leánykánk csendesen hallgatta a fiú elkövetkező szavait, miközben közelebbcsusszant hozzá.
Egy pók mindeközben elhalálozott a rellonos egyik lába által, - mindennek látta pedig Emi szívének hatalmas megkönnyebbülés volt.
- A pálcám... Szerintem... - Ennél a pontnál nyelt egy nagyot, tekintetével a padlót kezdte el fürkészni, majd összeráncolta a szemöldökét, - újfent gondolkodni kezdett.
- A... Én... Biztosan... Az ágyamon van.
Ezutóbbi kijelentését már teljes határozottsággal nyilvánította ki, egy sóhajtás kíséretével.
Fejét mindezek után felemelte, majd az akkora már az ajtóval szórakozó fiút kezdte el kémlelni. A zöldike hiába varázsolgatott, az ellenfele makacsul ellenállt neki.
Az úrfi sokadszori próbálkozás után láthatóan feladta, - mert tett egy hátraarcot, majd leült levitásunk mellé a földre.
- Lehet, hogy nem a zárral van a baj... - fordult a mellete ülő felé.
- Ha a zár gonoszkodna, azon segítene a várázslat... Nem lehet, hogy valami az ajtó útjában van, és azért nem nyílik ki?
Emi ezt követe felemelte az egyik kezét, és beletúrt vele a hajába. Mindezek után pedig csendesen hatradőlt.
- Ha ez a helyet áll fent... Akkor... Még egy ideig...
Ennél a pontnál hirtelen elhallgattott, majd pillanatok múlva folytatta.
- Szóval... - fordult az újfent fényt arasztó fiatalember felé.
- Téged hogyan is hívnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 22. 21:17 | Link

Szentesy kisasszony


Unatkozva ül le a lány mellé, majd ugyanolyan unatkozva hallgatja végig az okfejtést. Egyszerűen nincs elég energiája elmagyarázni, hogy a kilincset nem tudta lenyomni, szóval feltehetően mégis a zár hibás. Vagy még inkább a szellem. Vagy valami felsőbbéves. A pálca hollétére csak a szemét forgatja. Tényleg lehet valaki ennyire béna?
- Kara Zoltán. És te pedig?
A kölcsönös bemutatkozás után újra az ajtó felé tekint, elgondolkodva rajta, hogy mennyi pontba kerülne, ha kirobbantaná az ajtót, és rajtakapnák. Ha elég gyorsak, akkor talán semmibe. De ahhoz a lány segítsége is kell. Eh, majd talán később. Előbb ráveszi.
- Amúgy te miért járkálsz ilyen helyekre?
Kérdése közben nem a lányt nézi, hanem egy pontot a feje felett, érdeklődve, és kis aggodalmat erőltetve az arcára. Reméli a lány ettől függetlenül beveszi, és odatekint. Ez alapján legalább kiderítheti miért csillant fel annyira a szeme, amikor eltaposta a pókot. Vagy még jobb ötlet.
- Sonorussal szerinted túl tudjuk üvölteni a falakat? Vagy ha az nem, akkor kirobbanthatnánk az ajtót.
Igazából nem fűz hozzá sok reményt, de hátha.Ha nem hallják meg őket, akkor is robbanthatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mark Bolverk
INAKTÍV


Én vagyok a sötét oldal
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 284
Írta: 2016. november 16. 23:25 | Link

Götze Ilda
Zero For Conduct


Szeretem a bájitaltant, bár attól még a szőr is feláll a hátamon, hogy én legyek a tanár kedvence. Egyértelmű, hogy tanulok, mert minél biztosabbá akarom tenni magam előtt az utat, hogy aurorrá válhassak. Úgyhogy nem rettenek el sosem egy kis tanulnivaló láttán, őszintén.... minek? Nem harap az, nem is értem, mitől tart tőle a legtöbb velem egykorú. Eltökéltségem már kiskoromban látszódott, amikor komplett terveket eszeltem ki, hogy kerüljem el a mostohanővéreimet anélkül, hogy észrevegyenek és még csokit is tudjak lopni. Igazi, ravasz kis kópé voltam.
Na de térjünk vissza. Szóval rám lettek bízva, hogy az órán használt iskolai üstök és lombikok. Azt a feladatot kaptam, hogy vigyem vissza ezeket a szertárba, ami amúgy nem is lett volna gond, ha nem terveztem volna el, hogy én bizony elmegyek iszogatni a pubba Warddal a tanítás után, megünnepelni, hogy mostantól én fogom boldogítani. Biztos jól megleszünk, főleg, ha nem idegesítjük egymást feleslegesen. Bár nem tűnt eddig idegesítőnek a fickó.
Amint beléptem a szertárba, a lombikokat lepakoltam az asztalra, fogalmam sem volt, hogy hol az istenben volt a helyük, az üstöket pedig szintén melléjük dobáltam. Azoknak sem tudtam a helyüket, nem is voltak felcímkézve a polcok, legalább is én nem láttam. Már épp fordultam vissza, amikor hallottam, hogy kattant a zár.
- Mi a szar...? - fordultam meg, arcomon pedig keveredett a meglepettség a haraggal együtt.  Nem tudom, hogy melyik eszes zárt be engem, de esküszöm, hogy felrúgom a csillagos égig. Hogy lehetett valaki olyan süket, hogy ne hallotta volna az üveglombikok összekoccanását és az üstök csapódását... Természetesen a pálcámat a terembe hagytam, rábízva az egyik srácra a többi cuccommal együtt.
- Akkor legyen áramszünet, amikor a szívedet műtik, te szemét! - dörmögtem magamban, majd az ajtóhoz lépve megrángattam a kilincset. Ezt tényleg bezárták, ráadásul nem is akárhogy. Remek. Azon kezdtem gondolkodni, hogy kirúgom az ajtót. Aztán elgondolkodtam és sajnos a nyílászáró befele nyílt, így cseszhettem a hiper-mega-szuper rugdosódást.
Gondolkodnom kellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárkánysüti| Emberápoló szolgálat társtulajdonosa
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 23:39 | Link

Mark Bolverk

Részt vehettem volna egy remek bájitaltanon, ahol tanulni is lehet hasznos dolgokról, ehelyett azonban voltam olyannyira kíváncsi, hogy az osztályterem helyett a szertárból érkező neszezés irányába vettem lépteimet. Talán már ekkor is az auror vér mozgatta fantáziámat, s a jövendőbeli nyomozó kopogtatott elmém ajtaján, hogy na ugyan csak lessem már meg, mi adhatja azt a furcsa, kaparászó hangot odabentről a szertárból.
Ahogy besétáltam a sötét helyiségbe, s igyekeztem tapogatózva, a halovány fényeket követve feltérképezni a teret, az egyik sarokból hallottam ismét a neszezést.
Akkor még mindig dönthettem volna úgy, hogy elsétálok, és megpróbálom nem lekésni az órát, ám a kíváncsiságom tovább hajtott, s nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon mi adhatja ezt a furcsa hangot.
A sarokhoz lépdelve, éppen csak leguggoltam, hogy meglessem, mi lehet ott, amikor hirtelen nyervogó hanggal tört elő onnan egy macska, nekem ugorva megkaparta a kézfejemet, majd sietve, tovább vinnyogva rohant ki a helyiségből.
- Na végre, hogy itt vagy. - Hallottam odakintről a dörmögő hangot, de azt követően egy kattanással rám zárult a helyiség ajtaja, s hiába szaladtam oda, és dörömböltem, meg persze kértem, hogy engedjenek ki, senki sem hallott meg. Pechemre még csak a pálcám sem volt nálam, így csak abban reménykedhettem, hogy előbb vagy utóbb, de valaki csak visszatér.
Unalmamban az egyik sarokba telepedtem meg, s mivel túl sötét volt ahhoz, hogy olvasgassak, inkább csak ábrándoztam, aztán sikerült álomba szenderülnöm...
Úgy másfél órával később arra ébredtem, hogy valaki hangosan mérgelődik, s zörög az ajtóval.
Pislogva néztem magam elé, megdörgöltem a szemeimet, mire a félhomályból kirajzolódott a fiatalember alakja, ekkor máris felismertem ház-és egyben csoporttársamat, Markot - akivel eddig még sosem sikerült beszélgetnem, s csak az órákról tűnt ismerősnek.
- Na már megint bezáródott? Nagyszerű...- Talpra álltam a földről, leporoltam a tenyereimet és Mark felé lépdeltem.
- Mond azt, hogy van hozzá kulcsod, mert más másfél órája vagyok ide bezárva. Egyébként Ilda vagyok, bájitaltanról, tudod, a múltkor három paddal arrébb ültem. - Gyorsan be is mutatkoztam, ha netán nem tudná, hogy ki is vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mark Bolverk
INAKTÍV


Én vagyok a sötét oldal
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 284
Írta: 2016. november 17. 23:58 | Link

Götze Ilda
Zero For Conduct


Amikor a zár kattanása megütötte a fülemet, szörnyű előérzetem támadt. Először próbáltam azzal nyugtatni magamat, hogy csak én őrültem meg és csak beképzeltem a hangokat. Így nem is tulajdonítottam nagy figyelmet a zárra. Észre sem vettem az ott gubbasztó Ildát. Túlságosan csendbe volt és valószínűleg bele is olvadt a környezetébe. Vagy valami. Mindenesetre én a saját dolgommal voltam elfoglalva.
Amikor az ajtóhoz léptem és realizálnom kellett magamban azt a szörnyű tényt, hogy ténylegesen bezártak a szertárba, először nem tudtam eldönteni, hogy elátkozzam-e az a hígagyút, vagy kirúgjam a fogait, miután kikeveredek innét. Végül csak rángatni kezdtem a kilincset és szitkozódtam az orrom alatt. Az is megfordult a fejemben, hogy kézzel kiásom magamat onnét, ha egy órán belül nem érkezik segítség. Jobb ötlet hirtelen nem fogalmazódott meg a fejemben. Duzzogva még az ajtóba is belerúgtam, de az olyan rohadtul poros volt, hogy a rúgás után a fele retek szinte belepett engem is és krákogni kezdtem. Egyre jobban élveztem.
Hosszú másodpercekig tartó legyezések után felnéztem s ismét rángatni kezdtem azt az istenverte kilincset. Tuti, hogy csak velem akart kitolni a sors. De miért? Már éppen meg akartam emelni a lábamat, hogy ismét belerúgjak az ajtóba, amivel sajnos sokra nem fogok menni. Főleg, hogy befelé nyílik az a gyász. Viszont, mielőtt rongálhattam volna az iskola tulajdonát, egy hang ütötte meg a fülem. Egy női hang. Na neeeeeeee, nem nem nem nem nem nem. Az nem lehet. Letettem szépen a lábamat és megfordultam, az arcomon semmilyen érzelem nem látszott, csak hátra néztem fapofával.
- Úgy nézek ki, mint akinek van kulcsa ehhez a szarhoz? - azért beteljesítve a tervemet, belerúgtam még egyet az ajtóba. A nőstény bemutatkozott nekem, asszem már láttam is párszor, mert sokszor volt közös óránk, de nem igazán foglalkoztam vele vagy a többi nősténnyel.
- Én meg Húzzál Vissza A Fenébe vagyok! - mordultam rá a kelleténél is agresszívebben. Már csak ez hiányzott nekem, hogy egy nőstényördöggel legyek összezárva kitudja hány nyomorúságos órán keresztül. Azt hittem, hogy meg fogok addig bolondulni. Ki kellett találnom valamit. Az asztalok felé vettem az irányt és a fiókokban kezdtem keresgélni, hátha találok valami pótkulcs szerűséget, esetleg pótkulcsot.
- Nőstény, van nálad pálca? - lehettem volna kedvesebb is, de az nem az én stílusom volt. Ráadásul ebben a helyzetben tuti nem lenne senki kedves. Zakkant az olyan, aki örül ennek a csapdába esésnek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárkánysüti| Emberápoló szolgálat társtulajdonosa
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 18. 14:29 | Link

Mark - A Hím xD

- Khm, elhiszem hogy szívesen rugdosod az ajtót unalmas óráidban, de van egy dolog, amit úgy neveznek, hogy kilincs, illetve zár, és ha netán még pálca is van nálad, akkor esetleg.. – A mondatot nem fejeztem be, csak rákacsintottam, s azután lépdeltem hozzá közelebb. Az persze meglepett, hogy Bolverk ennyire indulatosan reagált, bár ahogy visszaemlékeztem a közös óráinkra, eszembe jutott, ahogyan a lányokkal bánik. Valójában nem is kellett volna csodálkoznom, hogy ennyire heves, csak azt nem értettem, hogy miért ilyen ingerült.
- Nem, határozottan nem úgy nézel ki. – Jegyeztem meg nevetve, s míg ő ráfeszült erre az ajtónyitásra görcsösen, én már nem is voltam ideges, szimplán csak vártam, hogy véget érjen a tortúra, s valaki végre kinyissa nekünk azt a fránya ajtót.
- Egyébként hiába rugdosod, ettől nem lesz jobb, remélem tudod. – Szóltam közbe egész halkan, s ez volt az a pillanat amikor be is mutatkoztam a srácnak, aki erre is meglehetősen durván reagált. Egy pillanatra még a szemöldököm is a magasba szökkent, s kezdtem úgy érezni, mintha volna rajtam valami zavaró tényező, amitől a srác ennyire távol akar maradni.
- Héhé, nyugalom! – Védekezően emeltem magasba a kezeimet, s egy lépést hátrébb is léptem, mert láthatóan tényleg nagyon agresszívvá vált Mark, amit egyelőre tényleg nem tudtam hová tenni.
- Hogyan?? – A durvasága utána kérdése sem volt sokkal csiszoltabb, s ami azt illeti, némi felháborodást is keltett bennem, mire először csak megforgattam a szemeimet.
- Nem uram, s teremtőm. – Vágtam vissza teljes gúnnyal, hogy érezze szavainak a súlyát. Hihetetlenül szeszélyes természet volt, az már biztos, pedig láttam már jó formában is, igaz akkor fiúk társaságában dumálgatott.
Egyszerűen nem értettem a viselkedését, nem tudtam hová tenni a reakcióit, aztán eszembe jutott a pszichológia, s arra gondoltam, hogy talán fél a bezártságtól, s valószínűleg amiatt lehet ennyire dühös. Emiatt jobbnak láttam csitítani a kedélyét, s úgy láttam helyesnek, ha meg is nyugtatom őt.
- Figyelj Mark, kérlek most egy kicsit higgadj le. Vegyél mély levegőt, és fújd ki. Csináld utánam, mély levegő, és kifúj, mély levegő és kifúj. – Ismételgetve mutattam a mozdulatsort a fiatal mestertanoncnak.
- Biztosan félsz a bezártságtól, igaz? De ne aggódj, képzeld azt, hogy itt is működik a tértágító bűbáj, képzeld azt, hogy egy hatalmas tengerparton vagy, és messze ellátsz a távolba, hallod a hullámzó tengert, és a körülötted riszáló , koktéllal kínálgató lányok kacagását. – Igyekeztem előtte felidézni valami pozitív képet, hátha az nyugtatóan hat majd rá, s végre abba hagyja az őrjöngést, ami egyáltalán nem állt jól neki. Picit hisztis kisfiúnak tűnt, pedig jó lett volna egy ilyen helyzetben, ha ő nyugtat meg engem, aki már lassan három órája volt bezárva a sötét terembe.
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. november 18. 14:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. január 29. 15:36 | Link

Almásy Boróka
[zárt]


Már nem egyszer megfordult a fejemben a gondolat, hogy megjavítom azt a fali polcot, ami félig leszakadt. A nagyja az egyik sarokba lett elpaterolva, miután randevúzott a padlóval, de a maradék, ami nem a földön kötött ki, ott díszelgett tovább a falon: pár egymáshoz közel lévő ócska, rozsdás szög. De persze gondolta volna a bánatos nyavalya, hogy az ágyon bűvészkedve elvesztem az egyensúlyom, majd teljes testsúlyommal a szöges résznek esik a jobb tenyerem! Pedig az ég világon semmi bajom a egyensúlyérzékelésemmel, de a lónak is négy lába van, mégis megbotlik, ugyebár. Hideg víz alá pakoltam a sebesült részt, de nem hogy kötszert, még fertőtlenítőt se hoztam magammal Pestről, így aztán megindultam a Rellonból kifelé. Eleinte a gyengélkedő felé vettem az irányt, de hát ilyenkor már csak mégse zargassak senkit (főleg, hogy bőven elmúlt 11 óra), így aztán megtorpantam valamelyik folyosón. Amellett tettem le a voksot, hogy a szertárakban kell lennie legalább az egyiknek ezek közül. Ráérősen bandukoltam tovább, noha igencsak égetett a seb, amellett, hogy vérzett is, és nem sokára beszabadultam a szertárba. Hálát mondtam valamilyen felsőbb hatalomnak, amiért itt mugli módszerrel kell meggyújtani a lámpást, amit meg is tettem, majd egy kezdetleges elkeseredést követően, amit a látvány nyújtott, elkezdtem kutakodni. A hidrogénperoxidot elég hamar megtaláltam, ám a kötszer felkutatásával szórakoztam egy kicsit. Valamelyik kupac alatti dobozban azonban rábukkantam elsősegélyes cuccokra, és egy steril géz kötszerrel is megáldott a sors, aminek ugyan pár hónapja lejárt a szavatossági ideje, de tökéletesnek tituláltam. Zsebre vágtam és elindultam kifelé.. illetve indultam volna. A mai nap újabb meglepetése: csodával határos módon magamra zártam az ajtót. Hiába húztam vagy toltam, meg se moccant. Dühödten belerúgtam a faajtóba, amivel csak azt értem el, hogy most már egy alsó végtagom is sajgott, és bár elég jól hordozza a folyosó a zajokat, mint például ennek a visszhangját is, mégsem hittem, hogy kijutok innen, még mielőtt mumifikálódnék. Péntek éjjel volt, ráadásul perceken belül éjfélt ütött a karórám. Megforgattam szemeimet, majd odatelepedtem az bejárathoz, és nekiálltam bekötözni a kezemet - legalább gyógyulófélben érjen utol a halál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
[zárt]
Írta: 2017. január 30. 14:00
| Link

Árvai-Mózs Barnabás

A franc se tudja, hogy már megint mit keresett idekint. Egyszerűen nem volt éppen dolga és unva az Eridon békés körletét egy újabb felfedezőtúrára indult a kastély falai között, hogy aztán valami békés zugban olvasgatva elnyomja az álom. Persze, aki legény, illetve esetünkben leány éjjel, az legyen leány nappal is. De Boróka békésen szuszogva töltötte a késő délutánt meg a kora estét is, így most arra ébredt fel, hogy megkordul a gyomra. Kénytelen volt tehát még a konyhába is ellátogatni, mielőtt az ágyába mászna.
A délutáni alvás egyik nagy hátránya, hogy az ember estére olyan éber lesz, hogy csak úgy lehet ágyba parancsolni, ha leütik. Nos, Boró is ilyen állapotban találta magát, miután jóllakottan csámborog a kastélyban, az Eridon felé indulva. A kalandvágy meg a felfedezési hajlam kezd úrrá lenni rajta, fene se akar ilyenkor aludni, csak azt sajnálja, hogy ilyen sötét van már a folyosókon, pedig ha jobban belegondolna, hálás lehetne, hogy a jótékony homály elrejti az illetéktelen szemek elől. Éppen körbepillant a folyosón, mikor egy tompa puffanás üti meg a fülét. Szoborrá merevedve hallgatózik. Fogalma sincs, hogy mi lehetett az, de ösztönösen indul meg a hang irányába. Lábujjhegyen merészkedik oda az ajtóhoz, ahol pár percnyi hallgatózás után megállapítja, hogy van mögötte valaki vagy valami. Legalábbis a neszezés erre utal. Egy gyors pillantással ellenőrzi a terepet, majd halkan koppant párat az ajtón. Nem olyan megszokott kopogás, hanem olyan, mintha valami titkos üzenet lenne. Pedig semmi jelentősége sincsen, de mégis, mennyivel izgalmasabb, mint simán bekopogni.
- Hahó, van ott valaki? - a suttogásnál egy árnyalatnyival hangosabban leheli bele kérdését az ajtó fájába, miközben mindkét tenyerét a fára simítja ott álldogálva előtte. Egyelőre eszébe sem jut, hogy kinyissa a válaszfalat, mi van, ha valami undok bestiával hozza össze a sors? Boró ezúttal a szokásosnál óvatosabb; fura, hogy egy délutáni szunyóka mit hoz ki az ember lányából, nemde?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Árvai-Mózs Barnabás
INAKTÍV


LIGHTLY
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 86
Írta: 2017. január 30. 18:05 | Link

Almásy Boróka
[zárt]


Ahogy a félhomályban szemeim elé emeltem a kezem.. arra a következtetésre jutottam, hogy egy vegetáló állapotban lévő agyhalott szemüveges motoros is díjat nyerhetne a kötözési techinkájával hozzám képest. Nagyot sóhajtottam, majd elővettem a kis kézi noteszkémet a zsebemből, amit szerintem azóta nem nézegettem, mióta visszaadták a bíróság elhagyásakor. Ne úgy tessék elképzelni, mint egy kisebb kiadású naplót, hanem inkább mint egy olyan füzetfélét, amibe kedvtelés miatt írkálok, rajzolok, piszkozatot írok, kviddicses cselek felállásait skiccelem, papírokat ragasztok bele, telefonszámokat írok le. Ez a kis noteszke általában velem van, és ugye mit ad Isten: most is nálam volt. Már pár lapot megnézegettem, egyeseken fel is kuncogtam, amikor kopogást hallottam. Ijedtemben elejtettem a füzetkét, és egy díjbírkózó Navinés gyorsaságával vetekedve feltérdeltem az ajtóhoz. Az első, ami átfutott az agyamon a következő lehetett nagyjából: "pazar. Ha ez a tag néma, akkor még fogadásokat is köthetnek rám odafent, hogy milyen hamar fogok megzavarodni olyannyira, hogy ha valaha kijutok innen, akkor garantáltan egy rokonom se marad.. egy se marad életbe."
De hála Imhotepnek, nem némával, sőt, nem is Navinéssel hozott össze a sors, mint később legnagyobb megkönnyebbülésemre kiderült.
- Jézus ereje! Szent szar, hallod, segíts rajtam. Beszorultam egy kicsit. - szép volt Barna, mintha be lehetne szorulni csak egy 'kicsit', na mindegy. - Te told, én meg nyomom, rendben? Ezt a zárat szerencsére nem lehet mágiával kinyitni, ha lenne nálad pálca. - a "szerencsére" szócskát ironikusan megnyomtam, és már majdhogynem folytak a könnyeim a boldogságtól. Megmenekülök! Nem ez lesz a koporsóm!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély