A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=787245#post787245][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.02. 02:55[/b][/url]

Kész, ennyi volt, elteltek az ünnepek. Újra a kastély padjait koptatom, várnak a bűbájtan leckék és bájitaltan szorgalmik. Nem is bánom annyira, hogy visszajöttem, amilyen szerencsétlen családom van... Sikerült a maradék életkedvem is leszívniuk, pedig azt hittem, hogy legalább az utált bátyám egy kicsit visszafogja magát, amíg otthon leszek. Helyette annyira azt hajtogatja, hogy miattam fognak elválni a szüleim, hogy már tényleg el is hiszem.
A színjátszósok felé veszem az irányt. Itt legalább elvonulhatok kirajzolni magamból a negatív gondolatokat. A múltkor is egész jó tájképet firkantottam... De talán egy verset kéne összehoznom, csak az több agymunkát igényel, amire jelenleg semmi kapacitásom. Helyette Kolosnak igyekszem összekészíteni mindent, hogy jó csapattagként zökkenőmentesen indulhassunk neki az új félévnek. Tuti, hogy a manók nem takarítottak ki a szünet alatt, valakinek pedig muszáj ellenőriznie a terepet.
Feldúltan tépem fel a próbaterem ajtaját. Hangosan szól valami régi zene, szóval nem biztos, hogy hallatszik ám, a színpadon pedig egy krapek ropja korhű ruhában. Lehet, hogy szemüveg kéne, amiért nem látok odáig? Megvakarom a szemeim, majd pár másodpercnyi habozás után megilletődve a lépcsőkig sétálok. Ha addig nem, majd itt észrevesz magának. Nahát, Márk az... Karola új pasija, ahogy hallom. Mert igen, a DÖK tagok mindenről tudnak, ami egy iskolai rendezvényen történik. Nekem is úgy mesélték vigyorogva, hogy talán több is történt köztük azon az estén, amilyen jól elvoltak. Tudom, hogy megy ez, nem kell hozzá túl sok fantázia.
- Jé, a liliomtipró - jegyzem meg gúnyosan. Tartozom ennyivel a lánynak, hogy megvédjem őt az olyanoktól, akik kihasználják a gyenge pillanataikban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=787400#post787400][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.03. 14:33[/b][/url]

Kitartóan gyakorol, ez szép és jó. Csak az nem, amit Karolával tett. Már ha igaz a szóbeszéd, és miért ne követte volna el, ha megvolt rá minden lehetősége? Hiszek a pletykáknak, valószínűleg azért, mert Márk felettünk jár, és hát mindenki tudja, hogy mit akarnak a felsőbb évesek a gólyáktól, pláne ha egy kis alkohol hatására felszabadulnak. Amit tett, az nem volt szép szerintem, mert ha ismerkedni akar vele, akkor nem visszaélésszerűen kellett volna belevágnia. Karola barátjaként kötelességemnek érzem, hogy kiálljak mellette, még ha alapból nem is vagyok konfliktuskereső típus. Egy kigyúrt rellonoshoz már nem lenne bátorságom odaállni, de a háztársammal még talán szót értek, főleg mert előtte nem volt még gondunk egymással, kicsit sajnálom is, hogy most ez a helyzet alakult ki köztünk.
Mikor végre abbahagyja a táncot a kimerültségtől, sikerül kellemetlen helyzetbe hoznia az átöltözésével. Sürgősen szereznünk kell egy paravánt az öltözködésekhez... Én szégyellősen elkapom a fejem, és inkább a teremben hagyott holmikkal vagyok elfoglalva, amíg vissza nem veszi a ruháit.
- Rád gondoltam... - oszlatok el benne minden kétséget, ha esetleg naivan eddig mást mert feltételezni. - Szia - köszönök vissza megszokásból, de aztán eszembe jut, hogy most haragszom rá, ezért nagyon csúnyán kezdek el nézni, és még a kezeim is csípőre vágom, úgy állok meg felette, ahogy a színpad szélén csücsül.
- Hááát, nem olyan jól, mint neked, ahogy hallom. Tudod a kastélyban mindennek füle van, de gondolom ezzel számoltál, amikor becserkészted magadnak Karolát - sóhajtok fel szomorúan, csalódott hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=787566#post787566][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.04. 19:24[/b][/url]

Bosszantó, hogy mennyire játssza a tudatlan szerepét, pedig ha egy kicsit is megerőltetné az agytekervényeit, akkor egy ilyen, számomra felejthetetlennek vélt élményt azt hiszem nem lenne nagy nehézség felidéznie magában. Még jó, hogy nem vagyunk egyformák. Egyre türelmetlenebb vagyok, ahogy lassan elönt a méreg, de valahol mégsem gondolom reálisnak, hogy pont a háztársam tenne ilyet, akit eddig jó fej srácnak ismertem meg. Persze túlságosan gyanakvó természet vagyok ahhoz, hogy vakon higgyek az ártatlanságában, ezért is gondolom, hogy jobb lenne megbizonyosodnom a dolgokról.
Némi elégedettséggel tölt el, ahogy látom, hogy zavarba jön. Még mindig jobb, mintha átmenne támadóba, mert az a legjobb védekezés ugye, és én se nagyon tudnék mit kezdeni egy kiabáló, fenyegető Márkkal. Még jó, hogy ő ezt nem tudja, mert így nyert ügyem van. Még mielőtt bármit is reagálhatnék, egy idő után megtörik a jég és önként kezd magyarázkodásba, ami várható volt, de engem sokkal inkább a tények érdekelnek.
- Szeretnék hinni neked... Nem gondollak olyannak. De Karolát veled látták utoljára a bálon, és egy kicsit állítólag többet ivott a kelleténél - olyan nagyon részletesen senki nem emlékszik az eseményekre, mert mindenki el volt foglalva a saját partnerével, még nekem is akadt társaságom végül. Nem kötöm az orrára, hogy egyébként nem kürtölték még szét ezeket, a DÖK tagok megtartják maguk között, amit a programok alatt látnak, csak valószínű még senki nem merte ezt nála olyan közvetlenül nyíltan feszegetni, mint én teszem most. De pont azért jó ezt megbeszélni, mert másnak nem tűnt fel, és így az igazsággal senki más nem foglalkozna.
- Akkor hova tűntetek? Mert nem a körletben aludt - gyanakodom tovább. Megfog ezzel a testvér dologgal, de mi van, ha szándékosan hat az érzelmeimre? Megvakarom az állam, és hogy lássa, hogy vívódom magamban, leülök mellé. Végigpillantva a tánctól megfáradt arcán, járni kezd az agyam.
- Amúgy meg mit keresel itt? Nem is tudtam, hogy te is színjátszós vagy - ráncolom össze a szemöldököm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=787828#post787828][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.05. 16:50[/b][/url]

Tapintható a feszültség köztünk, a kezdeti indulat azonban nem tart bennem sokáig, egyre inkább elbizonytalanodom abban, hogy mit is kéne csinálnom. A körülményekről sok mindent nem tudok. Szeretném azt hinni, hogy Márk igazat beszél, és amit én mögé láttam eddig, az csak az ösztönös, ámde nemes céloktól vezérelt gyanakvásom. Olaj a tűzre csak ezután öntődik. Hogy buzi lennék? Kikérem magamnak a jelzőt! Szemeim kikerekednek a döbbenettől, először köpni-nyelni nem tudok, aztán ökleim összeszorítása után nagy levegőt veszek, de nem kiabálom el magam. Zavartan mérek végig rajta ismét, a megfelelő szavakat keresve, de nem igazán sikerül úgy visszavágnom, ahogy szeretnék.
- Szar a logikád, de úgyis tudod, hogy nem így értettem... Akkor hagytad volna egyedül a bál után? Az se sokkal jobb, mint visszaélni a helyzettel. Én komolyan azt hittem, hogy értelmesebb vagy - morgok csalódottan. Elhúzom a szám, és szomorúan sóhajtok, ahogy újból belegondolok a történtekbe. Nem szabadott volna egyedül hagynom a lányt. Mintha még láttam is volna egy pillanatra a tömegben. És mégse volt bátorságom elhívni őt, így végül egy csajra éhes felsős cserkészte be magának, aki a saját korosztályából ugye nem tud párt találni, ezért nyilván az ártatlan gólyákat veszi célba, akik bomlanak a szerintük érettebb pasikért.
- Szóval azt mondod, hogy semmi oooolyan nem történt? - mutatok idézőjelet a levegőbe. - De nem is érdekel, csak tudod Karola nem ezt érdemelné szerintem, hogy így találjon valakit. Akkor már udvarolj rendesen - dünnyögöm szomorúan, de persze bagoly mondja verébnek, mert nekem ugyanúgy nincs bátorságom elhívni senkit sehova. Mondjuk nem is manipulálok soha.
- Táncolni? Akkor csatlakozz szépen. Kolos biztos örülne - pislogok rá kérlelően, ahogy vele együtt szintén hátradőlök. - Csak bejöttem rendet rakni, hogy ne ezzel menjen el a következő próbánk fele. Bocs, ha megzavartalak. Amúgy jól nyomtad - dicsérem meg félénken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=787959#post787959][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.06. 02:33[/b][/url]

Látszik, milyen nagy pofája lett a jelvénytől, na meg a korkülönbségből adódóan. Nagyon nyeregben érzi magát, de velem nem sokáig szórakozhat. Elég családi veszekedésnek voltam a fültanúja, hogy alkalmazni tudjam az ott elhangzottakat. Bárcsak akkor lett volna önbizalmam visszavágni... A legfiatalabb és egyben utált bátyám sajnos elérte, hogy meghajoljak az akaratának, és csendben tűrjem a beszólogatásait. Én legalábbis ezt találtam végül a legkönnyebb megoldásnak, mintsem éjjel-nappal veszekedjünk, verekedjünk, főleg hogy egy légtérben voltunk zárva a lakásban. A kastélyban már kezd kinyílni a nyelvem, hogy megvédjem magam, mert nem akarom ugyanazt végigjárni mint általánosban.
- Nem gondolom azt, te nagyon hülye - húzódik széles mosolyra a szám. - De valld be, hogy rástartoltál Karolára, és kapóra jött az állapota - szólítom fel szigorúan, egy kissé megemelve a hangszínemet, hisz úgyis csak kettesben vagyunk a teremben, senki nem zavar minket. Nem tudom, hogy pontosan mennyire itta le magát, de sokakra már egy kevéske alkohol is döntő hatással bírhat, hogy érzelmileg másképp viselkedjen az ellenkező nemmel, ezért parázom attól, hogy Márk túllőtt a célon. Lehet persze, hogy akkor jó poénnak gondolta, meg elhiszem, hogy alapból nincs annyi önbizalma, csakúgy mint nekem, de maradjunk már etikusak házon belül... Ezt nem győzöm hangsúlyozni.
- Na mi van, a fiúk jönnek be? - lepődöm meg az utólagos megjegyzésén, majd szigorú arccal, ámde kíváncsi szemekkel hegyezem füleim a beszámolója közben. Őszintének és logikusnak hangzik, ellenőrzésképpen többször végiggondolom magamban a döntését. Magam elé meredve hümmögök párat a végén, aztán reagálok az elmondottakra. - Ha rajtam múlik, a rosszulléte nem lesz közbeszéd tárgya a suliban. Azért rendes tőled, hogy mellette voltál. De akkor hova vitted végül? Meg hát... tényleg... tényleg nem alakul semmi köztetek? - szólalok meg komoly hangnemben, végül azonban remegve teszem fel neki a kérdést, kíváncsian és kételkedően. Bármit is mond Karola, nem emlékezhetett mindenre. Csakis Márk tudhatja a teljes igazságot, és remélem lesz olyan jó fej, hogy elmondja.
- Hogy mi?! Ugye tudod, hogy a legjobb barátomról beszélsz? Csak úgy közlöm... - csattanok fel a bunkó válaszon. Nem értem, mi baja Karolával, vicces és csinos, emellett kedves és okos is. Ezek szerint nem érdemli meg a fiút. Nagyon érdekel, hogy mit hoz fel mentségére.
- Tényleg? Az azért szép teljesítmény. Én írni és rajzolni szoktam, de te se nagyon hangoztasd mások előtt. Ha nem vagy nagyon fáradt, segíthetsz... - invitálom a nézőtérként működő székek felé, ahol a szétdobott ruhákat kezdem a tárolóikba helyezgetni. - Van nálam egy csomag mentolos cukor, ha megéheztél, kérsz belőle? A semminél jobb... - nyújtom felé a dobozt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=789141#post789141][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.14. 15:06[/b][/url]

Nem tudom hova tenni a nagy odamondásait. Parázom, mert hosszú távon alul szoktam maradni az ilyen beszélgetésekben, nagyon nem az erősségem megalázni másokat. Ha kihoznak a sodromból, akkor persze tudok mondani olyat, amit a szívükre vesznek, olyankor nehéz leállítani, de Márkról tudom, hogy felettem jár és ráadásul még prefektus is, szóval nem jó vele kötekedni. Talán jövőre jobban kinyílik a csipám, most még tisztelettudó kis elsősként merek csak viselkedni, tartva a büntetőmunkától és a kiközösítéstől.
- Nem hallottál még a fiú-lány barátságról? Ilyen természettel nem csodálom - gúnyosan próbálok rajta végignézni, a kérdésem utáni kisebb hatásszünetet követően. Ha csendben maradok, még megvádol azzal, hogy tényleg tetszik nekem, a hallgatást pedig beleegyezésnek fogja venni. Csinos lány, nagyon is, de... Nem szeretném elrontani a kapcsolatunkat azzal, hogy az egyikünk esetleg többet érezzen a másik iránt. Annak sosincs jó vége, drámából pedig épp elég van körülöttem. Elég, ha bátortalan vagyok és nem hívom el a bálba, aztán meg is történik a baj. Ami zűrzavart pedig ezáltal okoztam, most próbálom foggal-körömmel helyrehozni, mert nem bocsátanám meg magamnak, ha nem teszek meg mindent az esetlegesen bajba jutott Karoláért. Én már csak tudom milyen az, ha rászállnak az emberre és nem hagyják békén.
- Jó, ezt a részét elhiszem. Mégiscsak egy lánnyal báloztál... - legyintek unottan. Még jó, hogy ő nem látta az én partnerem, mert köpni-nyelni nem tudnék a visszavágására, aminek amúgy szintén nem lenne semmi valóságalapja. Vagy mégis? A csúf lezárása végett nem tudom. - Nem terveztem kihallgatni őket, azért nem vagyok én nyomozó... - vakarom meg a fejem megilletődve. - De ahogy érzem, nálatok se rózsás a helyzet. Figyelj, engem tényleg csak az érdekelt, hogy kihasználtad-e az állapotát. Nyilván örülök, hogy nem egy rellonos találta be, hanem a háztársa foglalkozott vele, és így nem esett baja. Mert lehet, hogy szerinted "beteg", de amúgy jó fej lány, tényleg. Szóval köszi - enyhülök meg végül teljesen, mert jobban belegondolva fura azt feltételeznem, hogy pont Márk fogja megrontani. Az ördög nem alszik, de a srác nem hazudik, ahogy látom rajta, vagy csak tökélyre fejlesztette az álcáját.
- Amúgy rólam nem mondott semmit? - puhatolózom kissé zavartan. - Ha mégis barátkozni akarnál vele, az olvasás jó téma nála - osztom meg vele a tapasztalatomat, majd megrántom a vállam és rátérünk a pakolásra.
- Nekem meg a mozgás nem az erősségem. A sport se, ahogy látod. Maximum a varázslósakk, na az tök látványos - röhögök, ahogy színpadiasan végigmutatok magamon. Legalább kárpótoltak azzal, hogy a rajz- és írástehetségem a helyén van, mondjuk jobban örülnék egy kis izomnak. - Nincs kőbe vésett helye semminek, ahhoz mindig túl nagy a felfordulás, sokat pakolunk ugye. Szóval szerintem akasztgasd fel a fogasra ott a szekrénynél, a kellékeket pedig csak dobd be a ládákba. Éééés remélem nem haragszol rám ezért a kis jelenetért - harapom el az utolsó mondat után a számat. Jó fej, hogy segít, így gyorsan végezhetünk a rendrakással, fújok is egyet a tanácsaim után, majd odalépek hozzá békejobbot nyújtani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=791974#post791974][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.05. 14:14[/b][/url]

Sértődötten forgatom meg a szemeimet, ha már a saját taktikámat fordítja ellenem. Ha Karola és én lehetünk simán barátok, akkor ők miért ne? Döbbenten tudatosul bennem, hogy sokkal jobb vitapartner, mint azt elsőre gondoltam. Kicsit emlékeztet a bátyáimmal való veszekedésekre, akikkel szemben szintén mindig alul maradtam, ezúttal is kudarcélménynek hat, ahogy gyakorlatilag minden vádam elől cselesen ki tudja magát védeni. Kíváncsi lennék, hogy mikor és hogyan tett szert erre a készségre, amit most nagyon tudok tőle irigyelni. Elvégre bőven lett volna alkalmam elsajátítani a fordulatokat, de erre mintha születni kellene. Már az is átfut az agyamon, hogy Márk előtörténete sem biztos, hogy olyan vidám és csavaroktól mentes.
- Jó, igazad van... - a mondat, amit nehezen, nem szívesen ejtek ki. Lehorgasztom a fejem, aztán jobbnak látom, ha még idejében elterelem a témát, nehogy visszatámadjon, mert akkor képes a végén porig alázni. Halk vagyok és megszeppent, mint aki nem is tudja hirtelen, hogy mit akart eredetileg. A kitalált jelenetek, amik a szemem előtt jelennek meg arról, ahogy lassan egymás karjaiban eggyé váltak azon az estén, lassan eloszlanak. Már csak Karola részegsége nyugtalanít, hogy ő egyáltalán erre hajlamos, mert mértéktartó lánynak ismertem meg. Úgy tűnik, a jövőben rövidebb pórázon kell majd tartanom a barátomat, ha nem akarom, hogy baja essen. Mégse lenne rendjén, ha Márkfélék húznák ki a csávából, hiszen a legjobb barátja mégiscsak én vagyok, nem pedig ők! És ez remélem így is fog maradni, a történtek ellenére.
- Hát, mindenkinek vannak fura dolgai, de hidd el, hogy Karola rendes lány - erősködöm, hogy meggyőzzem őt a megismeréséről. Jólesik hallgatni a szavait, igazán felvillanyozódom Márk tájékozottságán. Megdobogtatja a kis szívem, hogy jókat hallok vissza magamról. - Elég sokat unatkoztam, valamivel muszáj volt feltalálnom magam - vonok vállat szerényen elmosolyodva, mikor már a varázslósakkról dumálunk.
Sikerül egy baráti kézfogással is megpecsételnünk a békét, ahogyan azt az illem megköveteli. Így ma már nyugodtan fogok tudni aludni, ha majd végre teljesen magunk mögött hagyjuk a rendrakást, és kicsit többet megtudunk a másikról, úgy mellesleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=843417#post843417][b]Ivanich R. Benett - 2022.02.13. 21:55[/b][/url]

Ráncosodik a homlokom. Nemcsak azért, mert egyre sűrűbben húzom fel a szemöldökeimet, hanem a biológia törvényszerűségei miatt is, az idő előrehaladtával. Három betű. VAV. Lehetne öt is - mumus. A torkom köré csavarodó, lassú és alattomos fojtogatásba kezdő határnap. Döntési kényszer. Szokatlanul nagyszámú álmatlan éjszaka, s a többire is csak felületes alvás jut. Olykor teljesen leizzadva riadok fel hajnalban. Olyan, mintha visszafejlődnék. Fogyok, befelé fordulok, elmegy az étvágyam, ha arra gondolok, hogy újabb mérföldkőhöz érkezem. Pedig nem volt olyan régen, hogy betettem ide a lábam. És ez a gondolat egyre többször férkőzik a fejembe. Szóval ördögi körben vagyok benne, és fogalmam sincs, miként törhetném meg a körforgást. Szemem alatt táskák, hangom rekedtes, de a szemeim még csillognak, ugyanolyan élénken, mint mindig, akárhányszor belenézek a szobámhoz legközelebbi mosdó tükrébe.
A tanév végéhez közeledve, ha van is jó dolog, ami megesik velem ilyenkor, akkor az az évadzáró előadás. Egy kis töltet, amibe kapaszkodhatok. De persze hatalmas felelősség is, hiszen nekem kell koordinálni a tagokat. Mégiscsak engem tettek meg vezetőnek. Hogy idén ne ússzak el a teendőkkel, a szokásosnál korábban kezdem az előkészületeket. S a rendkívüli tanévem miatt, méltóságomat félretéve, nem vagyok rest segítséget kérni. Remélhetőleg a legjobbtól.
Hátul vagyok, az öltözőknél. A színpadi bársonyfüggönyök mögötti, biztonságos világban. Ide gyakran vonulok el, ha egyedül szeretnék lenni. A többiek mindenhol máshol bújják szövegkönyveiket. Nekem nem kell, mert rövid jelenetekben, afféle beugrósként tűnök fel. Hiába fejlődtem az évek alatt, a reflektorfénybe még mindig nem vagyok való.
Az idei darabot mi találtuk ki. Keveredik benne Jancsi és Juliska, Piroska és a Farkas, na meg a Hófehérke, meg egy csomó más mese. Egy kamaszodó varázsló-testvérpárról szól, akik beteg nagymamájuknak mennek gyógyfőzetet készíteni, a bonyolult bájital alapanyagainak felkutatásához azonban át kell vágniuk egy varázslatos, egyesek szerint elátkozott erdőn, ahol kétes hírű boszorkányok is megfordulnak. Remélem, nem sikerült túl bonyolultra a történet, de nekünk bejön.
Ehhez keresek háttérembereket. Alex azt hiszem, hogy megfelelő erre. Mikor meghallom, hogy megérkezett, csoszogva megindulok a színpadhoz felé.
- Örülök, hogy eljöttél! Köszi még egyszer - húzom össze magam szerényen, ahogy bátortalankodva kezet nyújtok neki. - Figyelj, eléggé szorít minket az idő... Hoztál akkor terveket, ugye? - pillantok a székre tett holmikra. Mintha sürgetni akarnám. Pedig nem. De valahol mégis jobb lenne letudni ezt az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=843759#post843759][b]Ivanich R. Benett - 2022.02.22. 03:58[/b][/url]

Megvolt az oka, amiért aggódtam kissé, hogy mégsem jön el. Léteznek sztereotípiák a művészekről. Ezeknek persze nem hiszek, elvégre magam is jól bánok a ceruzával, s a kastélyban töltött évek alatt nem csak versek, novellák íródtak titkos naplóim lapjain, de számos egész jó rajzocska is helyet kapott rajtuk. Szóval különösebb elfogultság nélkül mondom, hogy szorult belém némi művészi hajlam, tehetség. De ez közel sem lett eléggé felfejlesztve ahhoz, hogy egy színpadi díszletet fabrikáljak. Időm sincs rá. Kedvem se. Elég nekem, hogy koordinálom a csapatot. És persze a hivatalos indok maradhat az, hogy nem akarom mástól sem elvenni a lehetőséget. Még rám fogják, hogy despota vagyok. Azt pedig nem szeretném...
De tudom, hogy Alexander elfoglalt lehet, hiszen művészetis tanonc is, meg a mestertanonci élet is kemény egyszerre. És biztosan vannak más megbízásai is. Simán benne van a pakliban, hogy lemondja. Még most sem dőlhetek hátra, elvégre a tervezés szakaszában vagyunk, egy képlékeny stádiumban. Ez most kicsit olyan, mintha meg kellene alázkodnom előtte. Én vagyok a kiszolgáltatott fél, ő pedig diktál. Akármit, csak vállalja el mert sok múlna rajta az előadáson. Nagyon szeretném, ha a csapatunk teljes körű tagjává válna, de ezt még nem fedem fel neki. Szóval, kisebb bizonygatására az ígéretének betartásáról megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. Aztán némileg kínosan, de elnevetem magam.
- Hát jó, csak tudod, tényleg nem akarom, hogy terheljünk, vagy valami... De ha elvállalod, és lemegy az előadás, vajsört, csokit, bort, akármit megadok - ha ez nem hangzik félreérthetően. És remélem, hogy nem hangzik. Kihúzom magam, ahogy a munkára kezdek koncentrálni legbelül. Átveszem tőle a füzetet, ujjaim nagy gonddal fonják körbe a külső borítót, s kezdik lassan fellapozni az alkotások színes oldalait. Hosszabbra hagyott fürtjeim közül néhány belelóg a képbe, de mivel a kezeim foglaltak, ezért csak oldalra döntött fejjel tudok menekülni előlük. Mindenesetre elégedetten hümmögök, s a szemem sarkából azért figyelem, hogy kritikus tekintetemre mit reagál. Vajon megszokta már, hogy elemzik, s ha igen, izgulós fajta? A kritika engem például képes megölni.
- Szóval... Igen, az alapok szerintem jók. Én nem akarom amúgy se, hogy a háttér állandóan váltakozzon, mert az neked is több munka, meg a nézőket is kevésbé érdekli. Ezt egyébként akkor lehet mágiával is ötvözni, vagy abszolút érintetlennek akarod őket? Az erdőnél például, ha a fák lombjai enyhén mozognának, az még nem lenne rossz... Vagy esetleg helyette egy elmosódott hatás? Vagy valami 3D technika? - kérdezgetem őt, bár hanglejtésem egyre bizonytalanabb, mert közben az arcát lesem, mennyire tévedek nála rizikós területre. Lerí, hogy fogalmam sincs amúgy, mi fekszik neki, de talán nem elvárható.
- Amúgy, mióta is festesz, mármint úgy hivatalosan? Mert hát gondolom gyerekkorodtól fogva kísérleteztél... - terelem kissé kevésbé szakmai dolgokra is a szót, ahogy szemeimmel még mindig elsősorban a lapokra koncentrálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=862187#post862187][b]Ivanich R. Benett - 2023.04.04. 17:24[/b][/url]

Készülök az új tanévre. Idén is búcsúznunk kellett néhány tagunktól, mert ugyan az öregdiákoknak is nyitva akarom hagyni a lehetőséget, hogy visszajárjanak, azért nagyon sokan még felsőbb éves korukban sem mindig tudják összeegyeztetni a napirendjüket a próbákkal, amit abszolút meg tudok érteni. Remélem, hogy a közelgő nyilvános meghallgatásunk sok új lelkes érdeklődőt fog becsábítani a próbaterembe. Ehhez már nagyban készítem a plakátokat, de egy ideje már csak ülök rajtuk, illetve felettük, és közben a fejemet vakargatom. Nem akarom elsietni, sok múlik a jó marketingen. El akarom küldeni párunknak, akikben megbízok, hogy véleményezzék, mielőtt ellepik a folyosókat.
A másik fontos lépés, ami már-már hagyományszerűen van jelen ilyenkor az életemben, az a kis birodalmunk újrarendezése, letörölgetése. Ilyenkor megtehetném, hogy besétálok egy pálcaintéssel, és rendet teszek, ez a varázsvilág egyik leginkább magától értetődő előnye. Ellenben még a manókat is megkértem, hogy kerüljék el a termet. Magam akarok rendezkedni, átnézni a jelmezeket, a meglévő díszletet, s közben szívom magamba az ihletet, inspirációt a következő évadhoz. Ezúttal is a fogasállványok között sétálva húzom végig ujjamat a különféle ruhákon, meg-megragadva némelyiknek ujját, hogy magamhoz húzva őket felidézzem az emlékeim közül az előadásokat. A kedvenceim azok, amiket ilyenkor elbűvölünk, hogy mágikus tulajdonságukkal kápráztassuk el a közönséget. Külön öröm, ha képességtanonc gyakorolhat a színpadon, idén az animágiát tervezem bevonni, vagy az elemi mágiát, biztosan nagy sikere lenne. Aztán, jótékonykodni is szeretnék a bevételből, ha sikerül pozitív évet zárnunk.
Tehát van dolgom bőven, mégis ráérősen és nyugodtan lépdelek, gondolataimba merülten, egyedül.