A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=786949#post786949][b]Zippzhar Márk Stefan - 2019.12.30. 21:37[/b][/url]

Az utóbbi időben jobban érzem én ezt a szving dolgot, ezért úgy döntöttem valami nagyobb, kényelmesebb helyen gyakorlok. A szobám otthon amúgy is túl kicsi volt, bár azt le is zárhattam, hogy senki se zavarjon meg. Viszont most hogy visszajöttem a kastélyba, nyugodt és tágas helyet kellett keresnem. Utánanéztem, és a színjátszókör mostanság nem próbál. Talán még nem is jött mindenki vissza a kastélyba... szóval minden nekem kedvez. A terem üresen fogad, így le is pakolom a színpad szélére a zenedobozt és egy pár percig csak hallgatom a zenét, majd elkezdem gyakorolni a lépéseket. Néhány próbálkozás után azonban eszembe jut, hogy a melegítő nadrág, meg a póló, bár kényelmes, nem éppen szvinges és talán felpróbálhatnék egy frakkot vagy hasonlót. A kellékek között, találok egyet, amit varázslattal a méreteimre igazítok, majd egy kalapot a fejembe nyomva megyek vissza a színpadra és próbálom újra a korábban begyakorolt lépéseket. Már csak egy partner hiányzik, mert bár nem rock-n-roll, azért a szving is párban szép. Na de, ki akarna manapság szvinget táncolni? A tánccsoport, amibe jelentkeztem inkább hip-hop volt... Szóval nem maradtam. Mármint a hip-hop is jó. És lehet később azt is kipróbálom, de valamiért a szving az, ami tényleg magával ragadott. Talán mert olyan viccesnek és egyszerűnek tűnik. Pedig sokkal nehezebb.
Alig egy percet táncolok frakkban, már érzem, hogy ez izzasztó móka lesz. A ruha nem mozog olyan kellemesen velem, mint a melegítőm tette. De azért nem hagyom abba. Újra és újra próbálkozom. Ha kell órákon át, amíg nem megy úgy frakkban is, mint a karika csapás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=787375#post787375][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.02. 23:53[/b][/url]

Újra és újra nekiveselkedek a lépéseknek. Legalább tízszer járom végig, párszor el is rontom, de a tizediknél vagyis az utolsónál mert lehet a tizenegyedik de az is lehet, hogy csak kilenc volt, tényleg nem számoltam, elégedetten hagyom abba. Izzadva állok meg, és a lejátszó mellé lépek, hogy megtöröljem az arcom az oda dobott törölközőben. Pálcámmal intek a lejátszóra, így a zene is abba marad.Ekkor hallom meg a lépteket, meg a gúnyos hangot. Körbe pillantok, hogy hol van itt liliomtipró. De nem látok senkit csak Benettet, aki ezt mondta. Kérdőn pislogok rá, aztán meg is kérdezem.
- Hol? Milyen liliomtipró? - Kérdezem és közben lehúzom magamról a frakkot is. Nem is agyalok a dolgon sokat. Így csak egy pólóba meg alsónadrágban állok egy félpercig, amíg visszabújok a saját nardágomba.
- Amúgy szia! Hogy telt a szünet? - kérdezem teljesen nyugodtan nem is sejtve, hogy mi jár a másik srác fejében. Szépen összehajtogatom a ruhákat, amiket összekoszoltam, és lekicsinyítem őket, hogy zsebre vághassam és majd visszavihessem magammal a levitába kimosni. Mert mégis csak pofátlan lenne így visszarakni őket. A pálcámból vizet fakasztok és iszom egy kortyot meg megmosom az arcom. Úgy hallgatom Benit, meg a válaszait. Miközben leülök a színpad szélére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=787464#post787464][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.03. 22:43[/b][/url]

A liliomtiprós megjegyzés miatt még azon is elfelejtek aggódni, hogy meglátott, amikor pedig közli, hogy rám gondolt, már tényleg eszemben sincs emiatt aggódni. Egy pillanatig meredten bámulok rá, azon gondolkozom ez valami hülye vicc, vagy lemaradtam valamiről? Mármint tudom, hogy hülye vicc, tekintve, hogy a szó egyik értelmében sem tiportam még liliomot. Ha az átvitt értelemre gondol, az több szempontból is lehetetlen lenne. Hiszen még barátnőm sem volt, még csókolózni sem csókoloztam... Úgy igazán... a nem átvitt értelem miatt, meg anyám nyúzott volna meg. Szóval nem. Nem tiportam liliomot. Elsőre tehát elengedem a dolgot, csak amikor a téli szünetes kérdésemre válaszol, értem meg, hogy mire gondolhat. Bár azt sem teljesen. Mert annak sincs túl sok értelme.
- Én csináltam, mit? - kérdezek vissza, nem éppen magyarul, mert az agyam még mindig próbálja feldolgozni a dolgokat. A kastélynak a füle... Ezt biztos átvitt értelemben érti, mert a kastélyban kerültem Karolát, amennyire csak tudtam. A bálon nem tudtam elkerülni, bár ott is megpróbáltam, de aztán berúgott és vigyáznom kellett rá. Valószínűleg meglátott valaki. És rossz következtetést vont le. De hogy ennek híre ment volna? Sosem gondoltam. Most viszont nyelek egyet. S a vicc az egészben, hogy nem is azon kezdek aggódni, hogy mit gondolnak rólam mások, hanem hogy nem sikerült Karolát megvédeni, úgy ahogy én azt elképzeltem.
- Mit...? Hol? Ki...kitől hallottál? - kérdezem még mindig döbbenten, de közben azt is érzem, hogy kifutott az arcomból a vér. Sápadtan pislogok a kezeit a csípőjén tartó fiúra, még mindig kissé döbbenten a számat eltátva. Aztán kapcsolok, hogy valószínűleg tisztáznom kéne, hogy amúgy hozzá sem értem. Na jó. Egy nagyon picit. Egy röpke pillanatra, de semmi rossz szándék nem volt bennem.
- Amúgy... akárki is volt. Nagyon téved - toldom meg, és nagy levegőt veszek - Persze azt hiszel, amit akarsz. De... Tudod van egy húgom. És sosem csinálnék egy lánnyal sem semmi olyat, amit nem szeretnék, hogy a húgommal megtörténjen - részemről ezzel a téma lezárva. De persze ha akar kifejtem jobban is. Vagyis nem, mert Karolára nézve kellemetlen lenne, és nem akarok vele még egy vitát emiatt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=787572#post787572][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.04. 20:09[/b][/url]

Mérgesnek látszik pedig tényleg nem értem, amíg nem pontosít. Aztán pedig. Aztán pedig szeretnék én is mérges lenni. De a józan ész győz most. Az is nagyban könnyíti a helyzetet, hogy ő nem Karola és nem meztelen. Vagy nem csak egy törölköző/póló takarja el a testét. Na meg, őszintén szólva még ha pucér is lenne, nem hiszem, hogy Benett teste hasonlót váltana ki belőlem, mint Karoláé. Nem mintha utóbbira büszke lennék, de visszacsinálni sem tudom. Szóval a kezdeti sokk után, kicsit rendezve a gondolatimat, megpróbálok a lehető legdiplomatikusabban válaszolni. A reakciója pedig... Hát nem is tudom.
- Ha veled látnak utoljára, akkor meg buzi vagyok? - kérdezek vissza, mert nem értem a logikát. Velem látták utoljára. Pff... Ha tudná én miket láttam. Na akkor vádolhatnának. De ennyi miatt. Na jó Márk, ne légy hülye. Gondolkodj. Hogyan lehet ezt úgy megfogalmazni a lehető legkevesebb információval, hogy hihető legyen?
- Ha otthagytam volna a pultba részegen, úgy hogy menni sem tud, akkor meg megint csak rossz vagyok. Igazából, nem hiszem, hogy be tudom bizonyítani, hogy nem csináltam semmit. És még csak azt sem tudom mondani, hogy kérdezd meg Karolát, mert szerintem nem emlékszik. Szóval? Patt helyzet - megvonom a vállam. Semmi kedvem bizonygatni valamit, amit sehogy sem tudok bizonyítani. Amiről ha Karolát kérdezi megint csak valami elvadult fantázia változatot hall majd. Vagy... vagy semmit, mert ha Karolának van egy kis esze, akkor azt is letagadja, hogy ő ott volt a bálon aznap este.
- Nem vagyok a tagja. Táncolni tanulok, kellett egy nagyobb tér, ahol kényelmesen lehet mozogni - felelem könnyedén aztán hátradőlök. - De utánakérdeztem, azt mondták ma nincs próba és használhatom a termet. És te, miért vagy itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=787839#post787839][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.05. 18:35[/b][/url]

- A te logikád a szar - felelem könnyedén - azt gondolod azért mert fiú vagyok, minden lányt megdugok - megvonom a vállam. A szavak meglepően könnyedén hagyják el a számat - Pedig azt sem tudod, milyen beállítottságú vagyok - oldalra döntöm a fejem. De aztán komolyabbra fordítom a szót egy sóhaj után. - Annyi történt, hogy rosszul lett, és nem akartam magára hagyni, amíg jobban van. A lány hálókba nem vihettem. És a kastély már csak az ilyen pletykák miatt sem tűnt jó ötletnek. Még ha kevesebben is voltak itt az ünnepek alatt... Tegyük fel belefutok vele egy tanárba... Eléggé kellemetlen lett volna. - Magyarázom a srácnak. - Amúgy nem vagyok pedofil, és nem hoznak lázba részeg kislányok - toldom még hozzá. - Tényleg nem - nyomatékosítom meg a mondandómat, bár én is érzem, hogy ez kicsit sántít, mert annyira azért nem tűnt részegnek és a kacérkodása, ahogy megcsókolt, meg ahogy táncolt, az igenis izgató volt. Nekem legalábbis. De visszafogtam magam, mert... mert ha egyszer odajutok, jól akarom csinálni. És ez minden lett volna csak jó nem. Legalábbis azt hiszem. De valószínűleg jobban bele kell magam ásni még a témába.
- Semmi. - Bólintok a kérdésére, és remélem, hogy hisz nekem. Azt az egy (khm kettő) csókot igazán elfelejthetjük. Karola úgysem emlékszik rá - ami egyébként meglepően zavaró, de az élet megy tovább. - Udvarolni, neki? Soha! Az a csaj beteg. - Jelentem ki nagyon határozottan és még a kezemmel is mutatom, hogy mit gondolok, hogy nincs ki a négy kereke. Tudjátok az a tipikus az ujjammal körözök a halántékom mellett, hogy kettyós. De tényleg lezárnám a témát... Szerencsére, legalábbis remélem, lassan ejtjük is a témát.
- Öhm... Nem terveztem nagy dobra verni... Ez csak... ööö... egy hobbi - motyogom, mert most, hogy a tánc került szóba eléggé zavarba jövök. Ami valahol vicces is, de én mégsem nevetek. - Talán később, ha jobban megy...
De szerintem akkor sem. Szeretném, ha ez valami titkos kis dolog maradna. Bár tagadni nem fogom mostantól, határozom el magam, de kiteregetni sem fogom. - Köszi. Igazából nem zavartál meg. Eléggé elfáradtam. Itt vagyok lassan egy órája... - magyarázom a fiúnak, bár valószínűleg az izzadt pólómból is rájött, hogy nem öt percet gyakoroltam.
- Segítsek pakolni? - kérdezem még, mert az jó levezetés lenne így a tánc után. Na meg Benett is rájöhetne akkor, hogy nem vagyok az a fajta srác.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=788517#post788517][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.10. 22:42[/b][/url]

- Nem vallok be semmit, ami még csak meg sem fordult a fejemben. De nyilván neked bejön, mert tudod mindenki magából indul ki - nézek végig rajta, mert nem is tudom. Miért kéne hogy rástartoljak Karolára? Jó volt egy pár pillanat, de egyáltalán nem a "rástartolás" kategóriás. Még azt is mondhatnánk, hogy majdnem romantikus volt. Ami pedig eszembe jutott, és a rástart kategória, nos, az azt hiszem, akkor is megtörtént volna, ha nem Karolával vagyok. Tudjátok ez ilyen természet meg a méhek történet. Megesik mindenkivel egy bizonyos kortól.
- Nem - nevetem el magam a fiús kérdésén, de aztán abbahagyom és elgondolkodom egy pillanatra, hogy tényleg nem-e. Eddig a lányok se nagyon érdekeltek, de így bele gondolva a fiúk az öltözőben vagy a zuhanyzóban sosem voltak rám hatással, szóval arra jutok a gyors eszmefuttatás során, hogy valóban csak a lányokhoz vonzódom - Nem - jelentem ki ezúttal határozottabban is, aztán csak a biztonság kedvéért hozzáfűzöm - De tényleg nem történt semmi. Aljas dolog lett volna. Bár igazság szerint, meg sem fordult a fejemben, és nem is értem miért gondol bárki is rögtön erre...
Egy hosszú pillanatig a szemébe nézek, hátha ki tudok onnan valamit olvasni, hogy miért is feltételez ilyet. Csak mert egy fiú és lány együtt volt és elment valahova... Ez ma már azt jelenti, hogy történt köztük valami? Ha igen, akkor le kell mondanom a következő operát Danával, mert a végén arról is azt gondolja valaki, hogy randizunk, pedig az még tényleg soha nem fordult meg a fejemben.
- Hazavittem - adok választ az újabb kérdésre, aztán elhúzom a számat. - Mármint, hozzám... de otthon voltak a szüleim, meg a húgom és a pasija - az utolsó szót sikerül elég rondán megnyomni, érezhető a hanghordozásomból, hogy nem rajongok a srácért, meg azért sem, hogy a húgommal alszik - Szóval kifaggathatod a családomat is. Aludtunk. Ennyi. - megvonom a vállam. Azt nem kötöm az orrára, hogy összebújva ébredtünk és hogy az is a frászt hozta rám, főleg mert amúgy ritka jól pihentem, de ezt a világért sem ismerném el.
Ezután kérdezi meg, hogy alakul-e közöttünk valami én meg persze rögtön rávágom, hogy az képtelenség lenne, hiszen Karola beteg - a viselkedése minden csak nem normális - és ép eszű ember sosem kezdene vele. Ha más nem, ennek meg kéne győznie, hogy nem értem hozzá a lányhoz, de a reakciója ismét csak meglep.
- Egészségedre. Nekem azért nem kell vele barátkozni, ugye? Eddig nem tűnt úgy, hogy akarna - felelem kissé meglepetten még mindig. De persze neki szíve joga, ha ilyen mazo és azt szereti, ha kiabálnak vele... Mondjuk lehet vele nem kiabál. De mindegy is. Végre csillapodni látszanak a kedélyek, és a táncra meg az ő hobbijaira terelődik a szó.
- Kösz. A rajzolás is jól hangzik. Én megrekedtem a pálcikaembereknél - nevetem el magam, mert tényleg nem vagyok egy nagy rajzos. Inkább mocorgós voltam, vagy ha leülök, akkor olvasok.
- Levezetésnek jó lesz - bólintok a segítségre, mert tényleg, kell egy kis lazítós mozgás, mielőtt eldőlök az ágyamon. Szóval neki is kezdek nézelődni. - El mondod, mit hova kéne rakni? - nem szeretnék senkinek sem fejfájást, hogy nem találnak semmit, amikor visszajönnek. - Egyet elfogadok, ha nem mérgezted meg - pillantok rá hálásan a cukor hallatán. Mondjuk a kaját nem pótolja de az izzadtság mellé, egy kis mentolós illat sosem árt. A mérgezősdit nem gondolom komolyan, erről a számon ülő mosoly is árulkodik, ahogy közelebb épek Benetthez, majd ha előveszi a csomagot el is veszek egyet - Köszönöm - Azzal a számba is dobom a cukrot és ha megadta az első instrukciókat, hogy mit merre, akkor neki is látok pakolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=790534#post790534][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.25. 17:41[/b][/url]

- Hogy a fenébe ne hallottam volna? Pont ezért zavar, hogy mindenki a legrosszabbat feltételezi rögtön - felelek Benettnek, enyhe túlzással, hiszen nem mindenki gondolt rögtön rosszra, ebben is biztos vagyok. De ettől még zavar, ha megvádolnak valamivel, amit nem csináltam. Ha csak gondolják, hogy megtörtént az más. De Benettől most azt éreztem, hogy ő el is ítél kicsit, és mindezt teljesen alaptalanul. Vagyis, nagyon minimális alappal.
Aztán persze szóba kerül egy másik téma, amin el is gondolkodom, de hamar megállapítom, hogy valószínűséggel a lányok azok akik érdekelnek, ha esetleg a fiúk lennének, akkor még nagyon nem láttam megfelelőt. De utóbbit inkább kizárom. Ezt szerencsére Beni is elhiszi, így a dolog tisztázva van.
- Nem báloztam. Dolgoztam - húzom el a számat. Bár valószínűleg jobb így. Vagy nem is tudom. Persze érdekes lett volna, ha valóban bálozni megyek... De akkor már inkább otthon maradtam volna. Benett is megnyugszik a válaszomtól, sőt még meg is köszöni. Ez utóbbi kicsit meglep.
- Nincs mit - komolyan gondolom. - Ez volt a normális. - Azért a rellonosra felszalad a szemöldököm, hiszen ha Karolán múlik elment volna eggyel, de ezt inkább nem említem. Örülök, hogy Benett elengedte a témát és én is hagyom.
- De! Mondott! - nevetem el magam - Tudom, hogy az olvasás jó nála. Te meg a legjobb barátja vagy és meg tudod mondani, hogy nem hülye, meg olvasott is - sorolom, ami eszembe jut Karolától Benett kapcsán, és el is nevetem magam - Szerintem akkor is zakkant. - szögezem le, s ezzel a témát is zárom. Mert mit mondhatnék? Megvádol, hogy csináltam vele valamit, aztán kiakad, hogy emlékszik valami csókra, amikor elmesélem, amiatt akad ki, aztán megcsókol újra? Ez hol normális? Főleg, hogy aztán magára zárta az ajtót. Egyszerűen nem tudom felfogni.
- A varázslósakk az elme sportja. Tök hasznos, és egy-egy lépés még izgalmas is lehet. Ne írd le. Nekem mondjuk nincs türelmem hozzá. - Ezzel pedig a sport téma is kivesézve. S mivel azt mondja semminek sincs konkrét helye, fejemet vakarva, indulok meg a cuccokkal az akasztóhoz, s felpakolok mindent. Közben pedig jön egy kissé suta bocsánat kérés is, de mosoly kúszik tőle az arcomra.
- Semmi gond. Előfordul - vonom meg a vállam, és részemről a téma letudva. Sosem voltam haragtartó típus. Nem most válok majd azzá.