A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=679332#post679332][b]Ardai Kolos - 2017.05.04. 22:57[/b][/url]

- Mondtam már, hogy ez így nem jó! Mintha lenne benned élet, rendben? - forgatta a szemét, idegesen a hajába túrt, fe-le járkált a színpadon, és mindent megtett, hogy ne kelljen közben Lanettára néznie.
Nem is emlékezett arra, mennyire idegesítő a lány. Mit evett rajta Egerben? Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy nem tud normálisan elmondani egy tisztességesen megírt szöveget!
Persze, hogy jól kiegészített, kerek mondatok voltak. Elvégre mégiscsak ő írta. Ő, Ardai Kolos, Ardai Lukács író fia. Csak tudja forgatni a pennát, ha már van néhány kiadott könyve az öregének! De ez a csaj! Mintha valami kis szerelmes fruskát alakítana. Pedig ez egy akciójelenet! Üldözéssel meg átkokkal.
- Oké, kezdjük elölről, rendben? Addig maradunk, amíg meg nem csináljuk a jelenetünket!
Ez a kijelentés most még nagyon határozott volt, pedig már nagyon kívánkozott... akárhova máshova, ahol nincs az eridonos nőszemély.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=681881#post681881][b]Ardai Kolos - 2017.05.19. 21:47[/b][/url]

Azt hitte, elég lesz az a pár óra, és mehet is vissza a rellonba, de ez a nőszemély folyton csak panaszkodott, hogy milyen szöveg ez, meg szerinte nem így kell meg ilyenek. Hát kérem, ha Kolos a rendező, akkor az van, amit Kolos mond.
- Nélkülem ebből nem lesz semmi - sóhajtott fel ingerülten, majd a papírokra sandított a kezében. - Na jó. Onnan, hogy "magamra kell hagynod..."
Pedig jó történet volt. A háború közepén jártak, átkok húztak el a fejük körül, és Lanettát eltalálták. Ez pedig a végső búcsú volt. Lebénult a lába, és hátra kellett maradnia a csapattól. Csak így élhette túl a sereg közeledtét a főszereplő. Lanetta meg ez esetben csak járulékos veszteség volt. Igazán testhez álló szerep.
Oké, talán volt benne egy minimális romantikus szál, de ez kötelező eleme volt az ilyen akciójeleneteknek. Különben nem lehetett volna megsajnálni az eleső Lanettát. Pedig ez kulcsfontosságú szerep volt.
Karjával mutogatott, hogy kezdjen Lanetta. Olyan volt, akár egy karmester, még előre is hajolt, úgy próbálta átvinni, mit is kellene éreznie a lánynak. De az olyan volt, mint egy darab szúette fa. Totál üresség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=685336#post685336][b]Ardai Kolos - 2017.06.12. 23:23[/b][/url]

Hevesen gesztikulált, ahogyan ajkaival együtt formálta a szöveget Lanettával, és olyan átéléssel fogta vissza magát, hogy ne ugorjon fel a színpadra és csinálja meg a lány helyett, hogy akár még igazi rendezőnek is nézhette a kívülálló.
Nem csoda hát, hogy majd felrobbant a dühtől, mikor Lanetta elnevette magát. Pedig már egészen jól sikerült volna ez a rész!
Mindkét kezével a magasba csapott, a szövegkönyv kezében tartott részét pedig leejtette maga mellé, ami hangosan csattant a parkettán.
- Életedben először, mi? - tette fel a kérdést gúnyosan, de arcán neki is megjelent egy mosoly. - Mint amikor azt mondtad Egerben, hogy tudod, merre megyünk?
Jól emlékezett már minden apró momentumra, amit vele töltött akkor. Azóta, hogy bezárta őt a Bagolyházba, kismilliószor futott végig minden jelenet a fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=706938#post706938][b]Ardai Kolos - 2017.10.29. 14:55[/b][/url]

Hosszú napok álltak mögötte, és bizony az egyetem mellett kifejezetten nehéz volt folyton visszajárni a színjátszós bagázshoz. Már rég lemondott volna az egészről, ha nem nőtt úgy volna hozzájuk a szíve. Elvégre az ő népe volt, vagy mi a csuda. Hűségesen követték az elmúlt pár évben, ő meg nem hagyhatja cserben őket.
Létszám ellenőrzést tartott, mikor elkezdték  próbát. Páran hiányoztak, de nem volt meglepve. Nehezen jöttek össze a próbák, és hiába akart erről beszélni patronálójukkal, még arra sem talált alkalmat, mikor írja meg neki a levelet.
- Jól van. Ez a jelenet jó lesz. Úgyhogy lépjünk tovább az első felvonás harmadik jelenetére... - kezdte szépen instruálni az embereket, mikor a hatalmas robajjal kitárult az ajtó.
Kolosnak oda sem kellett fordulnia, hogy tudja, ki érkezett meg. Széles vigyor terült szét az arcán, mikor hátranézett, és Fanni a nyakába ugrott. Szorosan ölelte magához, és még meg is pörgette egy kicsit.
- Már azt hittem, elfelejtettél... minket - egészítette ki gyorsan a mondatát, és a többiekre sandított. Volt néhány új tag, akikkel még nem találkozott Fanni, úgyhogy biztosan kellően furcsán figyelték a jelenetüket.
A lába mellett heverő szövegkönyvek egyikéért nyúlt, hogy odaadja Fanninak. Arra sem igazán emlékezett, melyik szerepet is kapta meg végül, de ez nem számított. Ezt most csak maguknak, gyakorlásnak szánják. Ha nagyon jók lesznek, talán még az iskola is láthatja őket egy nap.
- Tudod, te most mit csinálunk? Halloweenre egy kis temetőlátogatás a cél - kacsintott rá, miközben felvette rendezői magatartását. Vagyis kihúzta magát, és megigazította kifejezetten erre az alkalmakra használt sálját. Már csak a napszemüveg hiányzott róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=708902#post708902][b]Ardai Kolos - 2017.11.26. 20:08[/b][/url]

Mosolygott. Sőt, inkább vigyorgott. Szeretett visszajárni a kastély falai közé, hisz itt végre olyan emberekkel találkozhat, mint Fanni. Nincs még egy olyan a föld kerekén, mint ő, és Pécsen bizony kifejezetten kevés a kevésbé őrült verziója is.
Vágott egy fintort a prefektusi melóra. Cöh! Méghogy ilyen ostobaságok miatt kelljen kihagynia a heti találkozókat vele? Vagyis a színjátszóval? Kész szégyen! Erről mg el kell bizony beszélgetnie vele, pláne, ha komolyan gondolják a színjátszós próbákat. És Kolos komolyabban gondolta, mint az egyetemet.
- Ha beszerzel nekem egyet, tutira hordanám minden nap - jelentette ki egy vigyor kíséretében, és már látta magát a jövőben, nagymenő rendezőként állva a színházban. A nagyszínházban, ahol ő irányítja majd az embereket. De persze ez csak játék volt.
És hogy hű legyen a játékhoz, Kolos szépen adja a rendezői szerepet. Mutogat, instruál, elhelyez embereket. Még a szövegkönyvet is dobálná, de túl jók a színészei, így túl váratlan lenne egy hirtelen kifakadás, úgyhogy csak az újra, újra, újra szöveget veti be milliárdodszorra is, mire azok a drága színészek meg nem elégelték a dolgot.
- Jól van, szép munka volt. Jövő héten találkozunk, de addigra mindenki tudja a szövegét, jó? - nézett nagggyoon komolyan a kisétáló tömegre. Mielőtt azonban mindenki elhagyta volna a termet, elkapta Fanni kezét, mielőtt ő is távozott volna, és hátrahúzta a függönyhöz.
- Akarok mutatni valamit, és mint hivatalosan is jó ízléssel rendelkező személy, neked kell rá mondanod az áment - készítette fel vigyorogva Fannit. Egy kis hatásszünetet tartott, és elhúzta a függönyt, hogy megmutassa Fanninak a kezdetleges, összetákolt díszletet. Itt-ott kilógott a sarka, néhol foltos volt a festés, de viszonylag biztonságos két szintes, nyitott ház állt a színpadon, hogy minden néző belátást nyerjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=709308#post709308][b]Ardai Kolos - 2017.12.03. 19:45[/b][/url]

Izgatott volt, hogy mit fog mondani Fanni majd a látványra. Egész büszke volt rá, annak ellenére, hogy még ő is meg tudta mondani, jócskán van rajta mit javítani. De stabilan állt a talpán. Egy igazi férfi keze munkája, kérem szépen.
Szélesen elvigyorodott, ahogyan Fanni arcán megjelent az a döbbenet, amit Kolos várt is. Egy hetyke mozdulattal vonta meg a vállát, és kulcsolta össze a tarkójánál a kezét.
- Aha, persze, hogy én. - Bólintott is hozzá, csakhogy Fanni is biztos legyen benne.
Átvetette a kezét a vállán, mikor odarohant hozzá, és egy pillanatig még élvezte a mesterműve munkáját. Messziről, az igazi művésszel az oldalán.
- Azt hittem, meg sem kérdezed már - kacsintott le vigyorogva rá, és már kezdett is magyarázni arról, hogy képzelte el az egészet. - Szóval a ház ezen része színesnek kéne lennie, tudod, az átvitt értelem miatt. A másik meg elég szürke, ott laknak majd az igazgatóék meg a tanerő. Mármint a darab szerint. - Nagy karlendítésekkel magyarázott, és még előrébb is lépett, hogy a teljes képet lefesse Fanninak. Már amennyire át tudta adni a fejében alkotott képet róla.
- Létra? - vakarta meg a tarkóját, ahogyan visszafordult a leányzó felé, és egy pillanatig tanácstalanul lesett körbe. - Hát tegnap este még itt volt valahol...
Előhúzta pálcáját, hogy egy bűbájjal megoldja a dolgot. Bár majdnem kimondta az invito varázslatot, mire rájött, hogy az bizony lehet fájdalmas találkozás lenne a létra lábával.
- Valahol ott lesz hátul - mutatott az első járásra rendezői balon, és elindult a díszlet mögé, hogy egy perc múlva hatalmas robaj meg szitkozódás között előrángassa a létrát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=709981#post709981][b]Ardai Kolos - 2017.12.18. 23:09[/b][/url]

Tudta, hogy Fanni érteni fogja azt a művészi értelmezést, amit még maga Kolos is csak nagy nehezen szedett össze a fejében. Ha nem értett valami gondolatot, akkor ő azt csak művészinek titulálta. Valami olyan, aminek nem sok értelme van, de mindenki elájult tőle. Ez volt a definíciója a művészi értelmezésnek Kolos szerint.
- Elsős? Jajaaaa, ólálkodott néhány itt, mikor alkottam - jegyezte meg egy-két nyögés közben, ahogyan megpróbálta kiszabadítani a létra hátsóját a beakadt takarófüggönybe. Hogy a Merlinbe képesek ezek így közlekedni a színházban?
- A szürkével? Okés, főnök, hogyan hozzuk helyre? - állt szolgálatkészen Fanni parancsai előtt. Még majdnem szalutált is, ha útközben nem jött volna rá, hogy bizony ő itt most rendező, vagyis ő a főnök. Egy rendező meg azért mégsem szalutálhat csak úgy ide meg oda.
Épp a díszletet mérte végig, mikor Fanni természetellenesen vékony, cincogó hangot hallatott a háta mögül. Felvont szemöldökkel fordult meg, és meredt a Fanni fejét éppen behálózó élőlényre.
- Jaaa, de ne aggódj, ez csak egy kaszáspó... - legyintett egyet, hisz azok nem bántanak, csak hosszú a lábuk ugye. Aztán Fanni arcát jobban szemügyre véve, helyesbített. - Ugyan, nincs itt semmi. Csak kosz. Várj, leszedem.
Egy kissé zavart vigyorral az arcán lépett fölé, hogy óvatosan megfogja az épp középtermetű kaszást. Lomha állatok voltak, nem volt velük nagyobb gond, csak csúnyák. Nem is értette, hogy miért akadnak ki ezen az emberek. Tánya is kikészült tőlük, pedig ő Kolossal nőtt fel, és hát bizony az kellő elégedettség adott.
Egy gyors mozdulattal termett Fanni háta mögött, mikor a pók már a kezére mászott. Akár még egy táncmozdulatnak is betudhatták volna, ha Kolos tudott volna táncolni. Amint kikerült Fanni látótávolságából, lerázta a kezéről az ártatlan állatot, jó messzire hajítva őt el, majd Fanni vállát megfogva még igazított egy kicsit a haján, hogy amaradék pókháló is eltűnjön onnan.
- Na nézd, kész is. Azééért, moss hajat ma este, kicsit... poros volt a létra. Tudod... - Odaállt mellé, egy vállvonással fejezte be a mondatot, majd nyomott egy puszit a rémült Fanni arcára, és mosolygott rá. - De azért nincs gáz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=710334#post710334][b]Ardai Kolos - 2017.12.23. 19:36[/b][/url]

Felmerült a kérdés benne, vajon éppen milyen színű lesz majd Fanni haja, de lenyelte a kérdést. Szerette azt, hogy folyton változott a leányzó kinézete. Sosem tudta, hogy pontosan milyen küllemmel jelenik majd meg a próbákon. Régebben sokat látta a folyosón, vagy a nagyteremben, vagy bárhol a kastély területén, így annyira nem is tűnt fel neki, milyen gyakran változik a színe. Most azonban, hogy alig hetente járt fel a tanodába, már kicsit másképp tekintett erre.
- Mi? De hisz' nekem nem kell engedély! - Úgy tett, mint aki nagyon megsértődött, és természetesnek vette volna a puszit. Neki szabad mindenkit megpuszilnia mindenfajta kérdés nélkül. Fanni meg a puszilista élén állt. Vagy minek az élén. Bármi is volt az, annak az élén volt.
- Büntetés? Igen?
Elmosolyodott, olyan fölényesen, és az éppen felállított létrára támaszkodott. Ennek fejében a létra elkezdett dőlni, és összeesni, mire Kolos utána kapott, és megállította, mielőtt még tönkretenné élete fő művét, vagyis az összetákolt házat.
- Na mondd csak, és milyen büntetést szabnál ki rám? - A létra helyett ezúttal inkább Fanni vállára rakta a könyökét, és vigyorgott rá egész közelről.
A létra biztonságosan állt, ahogyan Kolos is Fanni közelében, és a magabiztos mosoly az arcán is hasonló elkötelezettséggel várta a lány válaszát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=710460#post710460][b]Ardai Kolos - 2017.12.26. 12:13[/b][/url]

Elpirult. Fanni bizony elpirult. Kolost pedig annyira meglepte ennek a ténye, hogy egy pillanatra el is ámult a látványra. Persze nem azért, mert egy lány elpirult a jelenlétében, hisz nem egyszer használta már a megjelenését és kisugárzását más lányokon a falvakban. Inkább az a tény lepte meg, hogy ezt most akarata ellenére érte el. De Merlin legyen a talpán, aki ezek után abbahagyná! Hisz meg kellett jegyeznie, hogy Fanninak bizony igen jól állt a piros szín.
- Abban nem kételkedem - nevette el magát, és a lelke mélyén remélte, hogy valami igen piszkos dologgal hozakodik majd elő.
Magabiztosságából Fanni menekülése billentette ki. Konkrétan az eddigi támasza, és szép lett volna bizony azt mondani, hogy Kolos ennek fényében szépen elhasalt, de hazugság lett volna. Az utolsó pillanatban ugyanis visszanyerte az egyensúlyát, és sikerült ismét két lábbal a földön megállnia.
- Ne aggódj, tartom - lépett a létrához, és fogta meg annak lábait, míg Fanni felmászott rá.
Alulról kicsit másképp festett, mint eddig, és Kolos arcán megjelent egy pimasz vigyor. Pedig ő aztán úriember, igazán nem gondolt semmi rosszra, és ha lehetett volna, még el is nézett volna, de... Azok az ösztönök valahogy nem engedték pillantását másfelé kalandozni.
Kissé megrázta a fejét, és behunyta a szemét. Az úriemberek maradjanak csak úriemberek.
- Kihagytál ott egy foltot - bökött inkább vigyorogva az ablak melletti kis részre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=711242#post711242][b]Ardai Kolos - 2018.01.08. 21:20[/b][/url]

Gondolatai, bármennyire is próbálta csukva tartani a szemét vagy másfelé tekintgetni, még mindig a formás hátsó félen időztek. Már épp meg akart szólalni, hogy hagyja a fenébe a foltot, majd arrébb teszi a létrát, mikor megbillent, kapaszkodott, törött, aztán meg esett és minden csupa kék-zöld-sárga-piros folt cikázott Kolos szeme előtt.
Épp csak elengedte a létrát, mikor Fanni telibe rá esett, a létra meg dőlt tovább, pontosan a házra, átszakítva a vékony gipszkarton lapokat. Valami még Fanni előtt a fejére is koppant valami, meg valami sűrű izé folyt le a fejéről. A hátsójára huppant, Fanni meg az ölébe.
Mire kinyitotta a szemét, a festék össze-vissza folyt, a színpad deszkáitól kezdve a díszlet minden zegét-zugát bejárva. Beleértve a kis párost is, akiknek sikerült túlélniuk a világvégét. Kevésbé persze a háznak.
- Fanni... - nyögött fel, ahogyan megpróbált fájdalommentesen felkönyökölni, hogy jobban szemügyre vehesse a helyzetet. - Tudtam én, hogy nagy zseni vagy, de... Gondolod ezt értékelni fogják a nézők is? - mérte végig az átszakított, fehér pöttyökkel és foltokkal tarkított házikót.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=777546#post777546][b]Ardai Kolos - 2019.10.08. 20:42[/b][/url]

Még csak most hoppanált a faluba. Megrakodott táskájával caplatott fel egészen a kastélyba, miközben éppen az adott problémáin morgott. Lett volna jobb dolga is most, mint a felvételiztetés, Tánya meg igazán segíthetett volna neki. Ő bezzeg amúgy is null-huszonnégyben a kastélyban van. Ő meg rohangálhatott Pécsről meg az ispotályból ide. Még a próbákat talán még meg is oldotta, de ezek az év elejék mindig olyan húzósak voltak. Meg egyébként is, miért nem lehet közvetlen a suliba hoppanálni? Tudják ezek, milyen nehéz a táskája?
- Merlin szakállára, igazán kitalálhatnának már valamit erre! - morogta tovább, miközben befordult a színjátszós próbaterembe. A földet bámulta, mert ugyan ki jött volna előbb? Felcaplatott a színpadra és az ott álló asztalra dobta a táskát. Nagyot csattant, mint mikor egy húsz kilós kőtömböt dobnak le.
- Meg egyébként is, ha már kitalálták ezt a tértágítót, igazán kitalálhatnának valami könnyítőt is hozzá. Vagy beépíteni... - morgott tovább magában, miközben szépen előpakolta a kellékeket: kalapokat, boát, kabátot, sötét ballonkabátot, esernyőt, újságot, egy sétapálcát, egy plüss sárkányt és egy ukulelét.
Nagyot sóhajtott és a hajába túrt, mikor végre felnézett és sikerült túllátnia a saját gondolatain kívül.
- Te meg mióta állsz itt? - Fújt egyet, akár egy bika. Nem volt ő rossz gyerek, de keveset aludt az elmúlt... hány hónapban is? - Bocs, bocs! - emelte fel kezeit, miközben lesietett a színpadról. - Ardai Kolos. Személyesen. Igen, igen, tudom, a hírnevem megelőzött. Te pedig vagy a...?