A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=380282#post380282][b]Elena Rose - 2014.09.07. 23:28[/b][/url]

Mindig is szeretett volna színpadon szerepelni, ez nála amolyan "családi hagyomány" édesanyja után. A sok gyerekkori mese, a folytonos színházba járás, hogy láthassa anyukáját, talán még rá is segített erre az érzésre, ami évről-évre erősebb nála. Régi iskolájában is volt színjátszókör, azonban ott nem mert jelentkezni, túlságosan is tartott attól, hogy a nála idősebb korosztály kicsúfolja. Most viszont, hogy megtudta, hogy micsoda vagy kicsoda Ő, összeszedte az Eridonosokhoz való bátorságát és feliratkozott a listára. Azaz, egy évvel ezelőtt így zajlott a dolog, most már csak vérfrissítős meghallgatásra készülődik, ugyanis a vezetők úgy döntöttek, nem ártana, ha kicsit feljebb lendítenék a kört azzal, hogy megnézik, hogy az esetleges új tagokban és a meglévőkben egyaránt miféle képességek rejlenek még e téren. Nem izgul, különösebben nem is rajong azért, hogy ma lehet, hogy kettévágják azt a bizonyos szálat nála, ha elszúrja a neki intézett utasításokat a színpadon. A reflektorfény meg a folytonos izzadás lehetséges ugyan, hogy nem éppen jótékony hatást fog kifejteni nála, de egyszer mindent meg kell próbálni, aztán, ha nem sikerül, akkor gyűrni tovább. Nemde? Szóval a szobájukban öltözködik a jeles alkalomra, lehetőleg ellehetetlenítve csacsikáját, Iát attól, hogy megcsócsálja a kiszemelt ruhadarabjait, mivel nagy rózsaszín nyelvét folyton a ruhái felé szegezi, mint valami halálos fegyvert. Igaz, a pulcsijának és a nadrágjának biztos felérnek egy óriási rózsaszín tőrrel, azonban a lánynak már nem, a hónapok során sikerült olyan manővereket találnia, amivel nagyjából megvédheti a cuccait az állattól. Végül nem marad sok választása, muszáj házi kedvencét elterelnie az Eridon egyik üres szobájába, hogy nyugodtan tudjon tovább cicomázkodni, amennyire a mostani állapotát higgadtnak lehet nevezni. Végső simításként felkap egy táskát amibe belerejt néhány üveg ásványvizet, gyors felköti vörös hajzuhatagát egy copfba, aztán már rohan is kifelé a toronyból, egyenest az Átrium felé. A próbaterem előtt megtorpan egy kicsit, vesz egy mély levegőt, majd lassan kifújja. Elmondja magában párszor, hogy sikerülni fog, aztán a negyedik győzködésre lenyomja a kilincset.
 - Szia! - Köszön azonnal reflexszerűen a helyettesnek, Inedrának, aki jelenleg a papírjaival van elfoglalva. Nem is zavarja hát tovább, lecsüccsen a fal mellé és csendben várja a többieket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=487895#post487895][b]Rózsa Léna - 2015.04.03. 23:04[/b][/url]

Mindjárt megvan... Már csak egy picit jobbra... Gyerünk Elena menni fog! Ééés... talál! Ez az! Lena visítozva ugrik fel a sarokból, ahogy a picike mogyoró eltalálja az egyik színjátszós lány hátát. Mostanában folyton ezt csinálja, legyen szó óráról vagy valamilyen iskolán kívüli elfoglaltságról. Valószínű, hogy a manók már evőeszközökkel kutatnak utána, amiért minden délután szokásához híven beszambázik a Konyhába és elcsen onnan valami kisebb termést amivel aztán majd dobálhatja az útjába kerülőket. Ne kérdezzétek, hogy miért csinálja, szerintem ő maga sem tudja. A lényeg az, hogy jól érzi magát, nem? Annak ellenére, hogy a mai nap alkalmával már nem is egyszer leszidták amiért egy hajgumi segítségével kitartóan ostromolta valamelyik óráján az előtte ülő diák hátát, amiért az eltakarta Lencsi elől a kilátást. És mivel akkor a leszidás miatt nem folytathatta tovább a támadást, úgy döntött, hogy később keres magának egy új áldozatot és majd őt fogja pöckölgetni. Na, és mi lenne jobb egy ilyen alkalomra, mint a délutáni színjátszós impro feladat? Sok az ember akiknek egyik felét nem is ismeri, az pedig kitűnő alibit kölcsönöz neki, hogy ő még életében nem látta a pöcköltet, úgyhogy, ha kérdőre vonnák a csínytevése miatt, simán támaszkodhat majd erre. Tádá! Gond elhárítva. A baj csak az, hogy Elena nem valami jól alkalmazkodik a lapulj-vagy-menekülj tanács első részéhez, ahogy a nem régi sikongatása is bizonyítja, úgyhogy kénytelen a menekülj opciót választani, mikor a megdobált lány hátrafordul és dühtől piros arccal kezd a piszkálója utáni keresésbe. Óriási mázlija van Elenának, amiért egy másik felsőbb éves lány közli vele, hogy készülődjön, ugyanis nemsokára ő meg a partnere következnek a színpadon. Prefektuskánknak több se kell, már ugrik is, gyors felaggatja magára a többi kiegészítőjét, majd mikor elhangzik a végszó, lassan kisétál a színpadra. Nem sieti el, van még bőven ideje, hát akkor miért kapkodna? Butaság, ráadásul így még a szerepe is hitelesebb lesz egy picit. A porond mostanra teli lett az Igazság termére jellemző dolgokkal. Ugyanúgy van itt egy kisebb a kanapé, egy fotel, de még a lábzsámoly olcsó hasonmása is megtalálható. A háttérben a teremre oly' jellemző mágikus függöny utánzata áll készenlétben, így mikor Elena szigorú, komótos léptekkel megjelenik a színen, az automatikusan elhúzódik, eltakarva  az ideiglenes ablakot a díszlet falán. Lena azonnal kapcsol, odaballag a függönyhöz, hogy valahogy megjavítsa azt.
 - Ez hihetetlen! Ez a vacak már megint elromlott. Hajaj, kénytelen leszek megjavítani. Hihetetlen, hogy ebben a kastélyban mindent nekem kell megbütykölnöm. Egyszerűen szörnyű... - azzal már kapja is elő a pálcáját, majd elmormog valamilyen valószínűleg értelmetlen "bűbájt", mire a függöny hangos reccsenéssel jelzi, hogy a javítás nem éppen sikerült, végül pedig a karnis egyik fele megadja magát és a földre rogy. Lena ezzel mit sem törődik, elégedetten biccent egyet, majd mint aki jól végezte dolgát, elsétál a kanapéig, lecsüccsen és halk olvasásba kezd a zsebéből kihúzott piciny könyvből.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=488409#post488409][b]Rózsa Léna - 2015.04.04. 22:40[/b][/url]

Igazából nem olvas, csak úgy tesz mintha, közben egyik kezével aprócskát lök lecsúszott szemüvegjén, hogy jobban lássa a betűket. Azokat a betűket, amik valójában ott sincsenek. A könyve sem igazi iromány, csak egy egyszerű borító, amit egy általános iskolai füzetéről eszkábált le a minap, de erre a színjátszós gyakorlatra tökéletesen megfelel, ha másra nem is. Csak okosabb lesz tőle, mert köztudott tény, hogy az ember mindig intelligensebbnek hat, ha egy értelmetlen krikszkrakszokkal teli művet cipel magával. És a mostani helyzethez elengedhetetlenen kellék egy kis ész, ami valljuk be, Elenánál nem mindig üzemel. Viszont egy ilyen helyzetben hú, de okosnak kell lenni, különben fuccs a jó alakításnak. Hajjaj, miért ezt a szerepet kapta? Jó, nem szabad panaszkodni, el kell fogadni ami van, hisz ilyen a showbiznisz, nem? Teli van meglepetésekkel, amik lehetnek kellemesek avagy éppen kellemetlenek. Apropó meglepetés! Gwen mióta van a színpadon? Most vagy Elena a totál vaksi, vagy a lány tényleg csak úgy random feltűnt itt. Varázslat! Ha most nem az alakítása függne ettől, tuti körbeölelgetné barátnőjét, de most higgadtnak kell lenni kérem szépen, nem szabad, hogy elragadják az indulatok. Csak higgadtan... Lena csendeben, néha fintorog egy kicsit, mikor barátosnéja olyan részhez ér, ami neki nem igazán tetszik, de amúgy teljesen rezzenéstelen arccal nézi a másikat. Mikor a lány befejezte a monológját, Elly becsapja a "könyvet", majd keresztbe teszi lábait és kezeit a mellkasán összefonja.
 - Ez rágalom kérem szépen. Ki mondta magának, hogy nem tudom megjavítani a dolgokat? Én igenis remek szakember vagyok, nem úgy mint egyesek. Azt pedig erősen megcáfolnám, hogy holmi ölebek jobbak lennének nálam - hűvösen beszél, néha gúnyosan pillantva Gwenre, hogy érzékeltesse; ilyet még álmába se merjen állítani, hogy ő valamit valaha is rosszul csinált. Olyan egyszerűen nem létezik és ezután sem fog. Nem. Ő mindig tökéletesen végzi a munkáját. Nézze csak meg a függönyt. Szuperül működik, de csak azóta, mióta Elena megjavította. Azelőtt mindig eltakarta az ablakot, így nem lehetett olvasni a szobában, vagy bármilyen világosban történő cselekvést művelni. Most már igen. Na kinek lehet ezt is megköszönni? Még szép hogy Elenának! És még ő az, aki hanyag munkát hagy maga után. Cöh...  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=502206#post502206][b]Elena Rose - 2015.08.02. 18:48[/b][/url]

A bemutatkozások viszonylag hamar lezajlanak, Elena pedig az udvariasságnak eleget téve, mindenikek odakiált egy "Én Elena vagyok!"-ot, csakhogy az újak is tisztába legyenek ezzel a ténnyel. Nem mintha nem tudnák, hogy a suliban létezik egy olyan érdekes életforma, aki szamarat tart háziállatnak és rendőrnek képzelve magát, razziázik éjszaka a folyosókon. Na, mindegy! Aki eddig nem volt tisztába vele, majd most lesz. Bálint gyorsan kapcsol, ahogy az utolsó ember is leszerepel, ő már a cetliket szorongatja a kezében, miközben feláll és elmagyarázza a többieknek a további teendőket. Mint ahogy kiderül, a papírdarabokon szituációs feladatok találhatók és akit a főnök úgy ítél, hogy megnézné egy jelentben, annak rögtön lepasszol egy kártyácskát. És itt lép akcióba Lena és a többi kisegítő, ugyanis őket pontosan ezért hívták ma ide. Ja, meg azért is, hogy nézőközönség legyenek, de a fő feladatnak ezt szánták. Elena izgatottan mocorog a székén, ahogy az első ember elindul Bálint felé, majd mikor a húzás bonyolult folyamatát kezdené el, piroskánk már nem bírja tovább, a benne lévő rugós szerkezet mozogni készteti, így sebtében odapattan a Levitás prefektus mögé, és boldogságtól csillogó szemekkel figyelni kezdi a szituációosztás. Végül minden várakozó a papírjába mélyed, ezért a vezető nekik is megadja a lehetőséget, hogy megválasszák a párjukat. Persze ezt is a cetlik segítik. Teljesen felcsigázva ugrándozik oda a fiúhoz, majd amint megvan az iromány, inkább egy pár percig meg sem nézi, csak fejben fantáziál a lehetőségekről. Becsukott szemekkel vagy öt gyakorlatot lepörget odabenn, végül mégis ráveszi magát és felfelé görbülő ajkakkal rápillant a kezében lapuló feladatra. Anya-lánya elbeszélgetés, méghozzá nem is akárhogy! Szigorú szülők, engedetlen gyerek, sminkelés. Na igen, ez az egyik tényező, ami megnehezíti a szülők dolgát. A pici lányuk felnő és szépíteni szeretné magát. Nem tudom, Lenának sosem kellett e miatt aggódnia a szülei mindig jól kezelték a kamaszodási fázisát, szóval lehet, hogy az át nem élt élmények miatt nem fog annyira jól menni ez a gyakorlat, de ki tudja! Vannak még csodák.
A cetli szerint egy Rose nevű lánynak lesz a partnere, ami azért furcsa, mert Ellnek a vezetékneve a Rose és nem pedig az, amin szólítják, de hát ilyen az élet, meglepetésekkel teli. Eddig még nem volt szerencséje találkozni a lánnyal, így nem tudja kapásból, hogy ki lehet ő, aztán eszébe jutnak a bemutatkozások, amikor még meg is jegyezte, hogy "Jé! Engem is így hívnak!" szóval ebből rögtön leszűri a nyilvánvalót, miszerint az az elsős Rellonos kis csaj lehet az új lánya. Odaugrándozik hozzá, gyorsan elhadarja, hogy vele lesz, aztán felpattan a színpadra, mivel a feladat szerint neki kell kezdenie. Még szerencse, hogy lányból van, így a táskájában - ha a fél óra keresgélés után -,  de mindig találni rúzst, szóval a kellékkel nem lesz gond. Egész gyorsan sikerül most megkaparintani egyet, így nem is húzza tovább a szót, amint látja Rose-on, hogy készen áll, belevág a feladatba.
 Azért még mielőtt ténylegesen nekikezdene a mesterkedésnek, gyorsan a közönség sorai közül elcsen egy széket, majd kisvártatva helyet foglal rajta. Idegesen nézegeti a bal csuklóján lévő képzeletbeli karórát, közben keresztbe tett lábaival vadul üti a másodpercek ütemét. De miért is csinál így Lena? Nos, ő úgy képzelte, hogy mivel Rose nem rögtön lép fel vele a színpadon, mert Piroskánknak kell kezdnie, így visz egy kis történetet is a dologba úgy, hogy azt tükrözi, lánya bizony késésben van, mivel már rég itthon kéne lennie. Az iskola egy ideje véget ért, Rose pedig sehol sincs. Ezért aztán lesz ne mulass! Egyáltalán nem nyugodt, ingerülten kapja fel a fejét karórájáról, hogy körülkémlelhesse a színpadot, hátha végre megpillantja tékozló leányát. Ekkor azonban megakad a tekintete valamin, mégpedig egy táskán. Igazából a kiegészítő Elena tulajdonát képezi, de most tegyük fel, hogy Rose kisasszonyé a darab, jó? Na szóval, miután észreveszi a táskáját, egy szempillantás alatt felpattan eddig bitorolt ülőalkalmatosságáról és gyors léptekkel elindul a virágos kellék irányába. Ám amikor már csak pár lépés válassza el tőle, hirtelen lelassít és, mint egy betörő aki épp rátalált a világ legdrágább gyémántjára, úgy néz körül, hogy tiszta e a terep. Amint megbizonyosodik róla, hogy valóban nem látja senki, hogy kislánya táskájára pályázik, egyszeriben lecsap a darabra, majd sietve kutatni kezd benne. Még a lélegzete is elakad, mikor kezei közt megpillantja az élénkpiros rúzst, így sápadtan, kikerekedett szemekkel, levegőért kapkodva hajítja el a táskát és ahogy csak bír, megpróbál elbotorkálni a székéig. Amint ez sikerült, és valamelyest a lelki egészségét is visszanyerte, nem tétovázik tovább, a bűnkelléket ujjai között szorongatva, hangot ad nemtetszésének.
- Rose! Azonnal gyere ide! - Hangja parancsoló, és bár tudja, hogy a lány valószínűleg még nincs itthon, de a megszokás hatalma nagy úr, szokás mondani. Így csak vár, hogy a Rellonos kisasszony fellépjen a színpadra és folytatódhasson a szituáció. Elvégre, csak ezek után jön a java!