Ismerkedős

Mert ugyan miért ne lenne ideje még egy kis színjátszásra is, mindamellett, hogy próbál jó prefektus módjára viselkedni, vagy Keith-t megsétáltatni éjszakánként, és esetleg a cukrászdában is munkát vállalni, ha már egyszer Herci is ezt teszi. De közben még a tanulás… áhh, az valahol lecsúszott a listáról, jobb híján becsüccsen az utolsó padba, és nyitott szemmel alszik, mikor teheti.
Ahhoz képest viszont, hogy egyik helyről rohangál a másikra, a kialvatlanság nem látszik meg lankadatlan jókedvén és pörgésén, esetleg az lehet feltűnőbb, hogy a szokásosnál is jobban szét van esve a kislány, és a legtöbbször azt sem tudja, merre hány óra.
Most is nagyban rohan erre az ismerkedős próbára, amiről valaki még korábban tájékoztatta, és amire egyik szobatársa emlékeztette alig tíz perccel ezelőtt, különben eszébe nem jutott volna, hogy megjelenjen. Így is útközben kapja össze magát. Miközben a lépcsőkön rohan lefelé, húzza az egyik virágos mamuszát, aztán a következő lépcsőn a másikat, és páff! Tízpontos esést mutat be, épp csak nyakát nem szegi, hogy maradandó élménye legyen, miután szellemként visszatér a kastélyba, hogy Hercit kísértse örökkön örökké.
A terem ajtaján fél lábon ugrálva zúg be, miközben sebbel-lobbal a haját fonja, igencsak kusza művet alkotva vele, de a lényeg azon van, hogy kevésbé melegítse a hihetetlen mennyiségű séró. Végül a fonatot hátradobva, lihegve, egyik lábára sántán fékez le a kisebb társaság mellett.
-Áhh, sziasztok! Késtem! Vagy nem késtem? Nem késtem! Vagy mégis? – épphogy körbenéz a társaságon, és elvigyorodva mindenkihez odavágtat, hogy jól bemutatkozzon.
-Leonie vagyok, szia! Hello! Leonie, örülök, üdv, szia, Leonie! - mindenki kap egy kézrázást, mert van belőle raktáron bőven, de pacsit is lehet kérni, hiszen ma olyan jó a kedve, hogy mindet ingyen osztogatja a népnek. Bogárkát és Tiffany-t még meg is ölelgeti, ha akarják, ha nem, hiszen csapattársak voltak vagy vannak. Kinél hogy... Boti pluszban egy vállba bokszolást is kap, mert mint egyetlen jelenlévő hímnemű, megérdemli, hogy vele olyan fiúsan bánjanak, a vállba bokszolás meg olyan kőkemény férfias megmozdulás. Szerinte.
-Hűű, ti itt mind nem-eridonosok vagytok! - állapítja meg roppant bölcsen, mivel háztársainak nagy részét ismeri már látásból. Aztán lehuppan a földre, és miközben nagy érdeklődéssel füleli a tusa részleteit, rövidnadrágja zsebéből előkaparászik egy csokit, és kibontja. Nem egy nagy darab, de azért körbemutogatja mindenkinek, hogy kérnek-e. Mindenesetre ő ma még nem evett, úgyhogy nem zavartatja magát túlzottan, miközben az édességet csócsálja.

Színterápia

Végignéz egy-két produkciót, mire sorra kerül a tehetségkutatón. Vagy mi a homokbucka ez. Ideje volna rájönnie végre. Addig is üvöltve őrjöng mindenki után, egymagában hullámzik, füttyög és tapsikol, mint egy rajongó tinilány. Igen, ez egészen biztosan a Bagolykő Csillaga előválogatója lehet. És milyen csodálatosan tehetséges itt mindenki! Ez valami egészen elképesztő. Hiába, anyukája nagyon bölcs volt, mikor ide íratta be, ennyi sok tehetséges és szép gyerkőc közé. Talán abban bízott, hogy kisebbik leányára is ragad majd valami idővel. Na, majd most jól bebizonyítja, hogy mennyire ügyes! Mint egy stroke-ot kapott orangután.
-Brilliáns, egyszerűen pazar! - pattan fel a helyéről, miután végignézte Zsanett - vagy Vanda - csodálatos táncos előadását. Maga is táncra perdül egy-két lépés erejéig, majd odarohan a lányhoz, hogy lepacsizzon vele. Bár tulajdonképpen még sosem találkoztak, ez nem akadály. Eztán Bálint felé fordul, és izzó tekintettel, pattogva kiált fel.
-Most én, most én, légyszi! - annyira bepörgött, hogy immár neki is muszáj megmutatnia mindenkinek a tudományát. Szembe fordul a kis társasággal, majd mély levegőt vesz, és úgy kezd bele az éneklésbe, mintha Tosca áriáját készülne éppen előadni.
-Inpak tejet loha
inkal knügyem ado
akraf es elüf es
akrat icob icob - miközben énekel, egyet jobbra lép, egyet balra, egyet jobbra, egyet ismét balra. Ilyen ez a popszakma. Majd ahogy a dal végetér, lenyom egy ferde, kissé béna cigánykereket, melynek a végén sikerül lehuppannia a hátsójára. Ez persze nem hozza zavarba, kezeit égbe emelve elrikkantja magát.
-Tádámmm! - pont így tervezte. Naná, hogy így. Felpattan ültéből, és a szélrózsa minden irányába meghajol. Olyan kecsesen hajladozik körbe-körbe, mint egy műfűszál.
-Tetszett? - érdeklődik kíváncsian Bálinttól, miközben visszaugrándozik a helyére, de még nem ül le. Ahhoz túlságosan be van zsongva. A további verseket/jeleneteket már két lábon toporogja végig. Természetesen továbbra is egy díjnyertes szurkolólány szerepében.