36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2019. december 30. 21:37 | Link

Benett Grin
tánci - no 191

Az utóbbi időben jobban érzem én ezt a szving dolgot, ezért úgy döntöttem valami nagyobb, kényelmesebb helyen gyakorlok. A szobám otthon amúgy is túl kicsi volt, bár azt le is zárhattam, hogy senki se zavarjon meg. Viszont most hogy visszajöttem a kastélyba, nyugodt és tágas helyet kellett keresnem. Utánanéztem, és a színjátszókör mostanság nem próbál. Talán még nem is jött mindenki vissza a kastélyba... szóval minden nekem kedvez. A terem üresen fogad, így le is pakolom a színpad szélére a zenedobozt és egy pár percig csak hallgatom a zenét, majd elkezdem gyakorolni a lépéseket. Néhány próbálkozás után azonban eszembe jut, hogy a melegítő nadrág, meg a póló, bár kényelmes, nem éppen szvinges és talán felpróbálhatnék egy frakkot vagy hasonlót. A kellékek között, találok egyet, amit varázslattal a méreteimre igazítok, majd egy kalapot a fejembe nyomva megyek vissza a színpadra és próbálom újra a korábban begyakorolt lépéseket. Már csak egy partner hiányzik, mert bár nem rock-n-roll, azért a szving is párban szép. Na de, ki akarna manapság szvinget táncolni? A tánccsoport, amibe jelentkeztem inkább hip-hop volt... Szóval nem maradtam. Mármint a hip-hop is jó. És lehet később azt is kipróbálom, de valamiért a szving az, ami tényleg magával ragadott. Talán mert olyan viccesnek és egyszerűnek tűnik. Pedig sokkal nehezebb.
Alig egy percet táncolok frakkban, már érzem, hogy ez izzasztó móka lesz. A ruha nem mozog olyan kellemesen velem, mint a melegítőm tette. De azért nem hagyom abba. Újra és újra próbálkozom. Ha kell órákon át, amíg nem megy úgy frakkban is, mint a karika csapás.
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. január 2. 02:55 | Link


Kész, ennyi volt, elteltek az ünnepek. Újra a kastély padjait koptatom, várnak a bűbájtan leckék és bájitaltan szorgalmik. Nem is bánom annyira, hogy visszajöttem, amilyen szerencsétlen családom van... Sikerült a maradék életkedvem is leszívniuk, pedig azt hittem, hogy legalább az utált bátyám egy kicsit visszafogja magát, amíg otthon leszek. Helyette annyira azt hajtogatja, hogy miattam fognak elválni a szüleim, hogy már tényleg el is hiszem.
A színjátszósok felé veszem az irányt. Itt legalább elvonulhatok kirajzolni magamból a negatív gondolatokat. A múltkor is egész jó tájképet firkantottam... De talán egy verset kéne összehoznom, csak az több agymunkát igényel, amire jelenleg semmi kapacitásom. Helyette Kolosnak igyekszem összekészíteni mindent, hogy jó csapattagként zökkenőmentesen indulhassunk neki az új félévnek. Tuti, hogy a manók nem takarítottak ki a szünet alatt, valakinek pedig muszáj ellenőriznie a terepet.
Feldúltan tépem fel a próbaterem ajtaját. Hangosan szól valami régi zene, szóval nem biztos, hogy hallatszik ám, a színpadon pedig egy krapek ropja korhű ruhában. Lehet, hogy szemüveg kéne, amiért nem látok odáig? Megvakarom a szemeim, majd pár másodpercnyi habozás után megilletődve a lépcsőkig sétálok. Ha addig nem, majd itt észrevesz magának. Nahát, Márk az... Karola új pasija, ahogy hallom. Mert igen, a DÖK tagok mindenről tudnak, ami egy iskolai rendezvényen történik. Nekem is úgy mesélték vigyorogva, hogy talán több is történt köztük azon az estén, amilyen jól elvoltak. Tudom, hogy megy ez, nem kell hozzá túl sok fantázia.
- Jé, a liliomtipró - jegyzem meg gúnyosan. Tartozom ennyivel a lánynak, hogy megvédjem őt az olyanoktól, akik kihasználják a gyenge pillanataikban.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 2. 23:53 | Link

Benett

Újra és újra nekiveselkedek a lépéseknek. Legalább tízszer járom végig, párszor el is rontom, de a tizediknél vagyis az utolsónál mert lehet a tizenegyedik de az is lehet, hogy csak kilenc volt, tényleg nem számoltam, elégedetten hagyom abba. Izzadva állok meg, és a lejátszó mellé lépek, hogy megtöröljem az arcom az oda dobott törölközőben. Pálcámmal intek a lejátszóra, így a zene is abba marad.Ekkor hallom meg a lépteket, meg a gúnyos hangot. Körbe pillantok, hogy hol van itt liliomtipró. De nem látok senkit csak Benettet, aki ezt mondta. Kérdőn pislogok rá, aztán meg is kérdezem.
- Hol? Milyen liliomtipró? - Kérdezem és közben lehúzom magamról a frakkot is. Nem is agyalok a dolgon sokat. Így csak egy pólóba meg alsónadrágban állok egy félpercig, amíg visszabújok a saját nardágomba.
- Amúgy szia! Hogy telt a szünet? - kérdezem teljesen nyugodtan nem is sejtve, hogy mi jár a másik srác fejében. Szépen összehajtogatom a ruhákat, amiket összekoszoltam, és lekicsinyítem őket, hogy zsebre vághassam és majd visszavihessem magammal a levitába kimosni. Mert mégis csak pofátlan lenne így visszarakni őket. A pálcámból vizet fakasztok és iszom egy kortyot meg megmosom az arcom. Úgy hallgatom Benit, meg a válaszait. Miközben leülök a színpad szélére.
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. január 3. 14:33 | Link


Kitartóan gyakorol, ez szép és jó. Csak az nem, amit Karolával tett. Már ha igaz a szóbeszéd, és miért ne követte volna el, ha megvolt rá minden lehetősége? Hiszek a pletykáknak, valószínűleg azért, mert Márk felettünk jár, és hát mindenki tudja, hogy mit akarnak a felsőbb évesek a gólyáktól, pláne ha egy kis alkohol hatására felszabadulnak. Amit tett, az nem volt szép szerintem, mert ha ismerkedni akar vele, akkor nem visszaélésszerűen kellett volna belevágnia. Karola barátjaként kötelességemnek érzem, hogy kiálljak mellette, még ha alapból nem is vagyok konfliktuskereső típus. Egy kigyúrt rellonoshoz már nem lenne bátorságom odaállni, de a háztársammal még talán szót értek, főleg mert előtte nem volt még gondunk egymással, kicsit sajnálom is, hogy most ez a helyzet alakult ki köztünk.
Mikor végre abbahagyja a táncot a kimerültségtől, sikerül kellemetlen helyzetbe hoznia az átöltözésével. Sürgősen szereznünk kell egy paravánt az öltözködésekhez... Én szégyellősen elkapom a fejem, és inkább a teremben hagyott holmikkal vagyok elfoglalva, amíg vissza nem veszi a ruháit.
- Rád gondoltam... - oszlatok el benne minden kétséget, ha esetleg naivan eddig mást mert feltételezni. - Szia - köszönök vissza megszokásból, de aztán eszembe jut, hogy most haragszom rá, ezért nagyon csúnyán kezdek el nézni, és még a kezeim is csípőre vágom, úgy állok meg felette, ahogy a színpad szélén csücsül.
- Hááát, nem olyan jól, mint neked, ahogy hallom. Tudod a kastélyban mindennek füle van, de gondolom ezzel számoltál, amikor becserkészted magadnak Karolát - sóhajtok fel szomorúan, csalódott hangon.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 3. 22:43 | Link

Benett

A liliomtiprós megjegyzés miatt még azon is elfelejtek aggódni, hogy meglátott, amikor pedig közli, hogy rám gondolt, már tényleg eszemben sincs emiatt aggódni. Egy pillanatig meredten bámulok rá, azon gondolkozom ez valami hülye vicc, vagy lemaradtam valamiről? Mármint tudom, hogy hülye vicc, tekintve, hogy a szó egyik értelmében sem tiportam még liliomot. Ha az átvitt értelemre gondol, az több szempontból is lehetetlen lenne. Hiszen még barátnőm sem volt, még csókolózni sem csókoloztam... Úgy igazán... a nem átvitt értelem miatt, meg anyám nyúzott volna meg. Szóval nem. Nem tiportam liliomot. Elsőre tehát elengedem a dolgot, csak amikor a téli szünetes kérdésemre válaszol, értem meg, hogy mire gondolhat. Bár azt sem teljesen. Mert annak sincs túl sok értelme.
- Én csináltam, mit? - kérdezek vissza, nem éppen magyarul, mert az agyam még mindig próbálja feldolgozni a dolgokat. A kastélynak a füle... Ezt biztos átvitt értelemben érti, mert a kastélyban kerültem Karolát, amennyire csak tudtam. A bálon nem tudtam elkerülni, bár ott is megpróbáltam, de aztán berúgott és vigyáznom kellett rá. Valószínűleg meglátott valaki. És rossz következtetést vont le. De hogy ennek híre ment volna? Sosem gondoltam. Most viszont nyelek egyet. S a vicc az egészben, hogy nem is azon kezdek aggódni, hogy mit gondolnak rólam mások, hanem hogy nem sikerült Karolát megvédeni, úgy ahogy én azt elképzeltem.
- Mit...? Hol? Ki...kitől hallottál? - kérdezem még mindig döbbenten, de közben azt is érzem, hogy kifutott az arcomból a vér. Sápadtan pislogok a kezeit a csípőjén tartó fiúra, még mindig kissé döbbenten a számat eltátva. Aztán kapcsolok, hogy valószínűleg tisztáznom kéne, hogy amúgy hozzá sem értem. Na jó. Egy nagyon picit. Egy röpke pillanatra, de semmi rossz szándék nem volt bennem.
- Amúgy... akárki is volt. Nagyon téved - toldom meg, és nagy levegőt veszek - Persze azt hiszel, amit akarsz. De... Tudod van egy húgom. És sosem csinálnék egy lánnyal sem semmi olyat, amit nem szeretnék, hogy a húgommal megtörténjen - részemről ezzel a téma lezárva. De persze ha akar kifejtem jobban is. Vagyis nem, mert Karolára nézve kellemetlen lenne, és nem akarok vele még egy vitát emiatt is.
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. január 4. 19:24 | Link


Bosszantó, hogy mennyire játssza a tudatlan szerepét, pedig ha egy kicsit is megerőltetné az agytekervényeit, akkor egy ilyen, számomra felejthetetlennek vélt élményt azt hiszem nem lenne nagy nehézség felidéznie magában. Még jó, hogy nem vagyunk egyformák. Egyre türelmetlenebb vagyok, ahogy lassan elönt a méreg, de valahol mégsem gondolom reálisnak, hogy pont a háztársam tenne ilyet, akit eddig jó fej srácnak ismertem meg. Persze túlságosan gyanakvó természet vagyok ahhoz, hogy vakon higgyek az ártatlanságában, ezért is gondolom, hogy jobb lenne megbizonyosodnom a dolgokról.
Némi elégedettséggel tölt el, ahogy látom, hogy zavarba jön. Még mindig jobb, mintha átmenne támadóba, mert az a legjobb védekezés ugye, és én se nagyon tudnék mit kezdeni egy kiabáló, fenyegető Márkkal. Még jó, hogy ő ezt nem tudja, mert így nyert ügyem van. Még mielőtt bármit is reagálhatnék, egy idő után megtörik a jég és önként kezd magyarázkodásba, ami várható volt, de engem sokkal inkább a tények érdekelnek.
- Szeretnék hinni neked... Nem gondollak olyannak. De Karolát veled látták utoljára a bálon, és egy kicsit állítólag többet ivott a kelleténél - olyan nagyon részletesen senki nem emlékszik az eseményekre, mert mindenki el volt foglalva a saját partnerével, még nekem is akadt társaságom végül. Nem kötöm az orrára, hogy egyébként nem kürtölték még szét ezeket, a DÖK tagok megtartják maguk között, amit a programok alatt látnak, csak valószínű még senki nem merte ezt nála olyan közvetlenül nyíltan feszegetni, mint én teszem most. De pont azért jó ezt megbeszélni, mert másnak nem tűnt fel, és így az igazsággal senki más nem foglalkozna.
- Akkor hova tűntetek? Mert nem a körletben aludt - gyanakodom tovább. Megfog ezzel a testvér dologgal, de mi van, ha szándékosan hat az érzelmeimre? Megvakarom az állam, és hogy lássa, hogy vívódom magamban, leülök mellé. Végigpillantva a tánctól megfáradt arcán, járni kezd az agyam.
- Amúgy meg mit keresel itt? Nem is tudtam, hogy te is színjátszós vagy - ráncolom össze a szemöldököm.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 4. 20:09 | Link

Benett

Mérgesnek látszik pedig tényleg nem értem, amíg nem pontosít. Aztán pedig. Aztán pedig szeretnék én is mérges lenni. De a józan ész győz most. Az is nagyban könnyíti a helyzetet, hogy ő nem Karola és nem meztelen. Vagy nem csak egy törölköző/póló takarja el a testét. Na meg, őszintén szólva még ha pucér is lenne, nem hiszem, hogy Benett teste hasonlót váltana ki belőlem, mint Karoláé. Nem mintha utóbbira büszke lennék, de visszacsinálni sem tudom. Szóval a kezdeti sokk után, kicsit rendezve a gondolatimat, megpróbálok a lehető legdiplomatikusabban válaszolni. A reakciója pedig... Hát nem is tudom.
- Ha veled látnak utoljára, akkor meg buzi vagyok? - kérdezek vissza, mert nem értem a logikát. Velem látták utoljára. Pff... Ha tudná én miket láttam. Na akkor vádolhatnának. De ennyi miatt. Na jó Márk, ne légy hülye. Gondolkodj. Hogyan lehet ezt úgy megfogalmazni a lehető legkevesebb információval, hogy hihető legyen?
- Ha otthagytam volna a pultba részegen, úgy hogy menni sem tud, akkor meg megint csak rossz vagyok. Igazából, nem hiszem, hogy be tudom bizonyítani, hogy nem csináltam semmit. És még csak azt sem tudom mondani, hogy kérdezd meg Karolát, mert szerintem nem emlékszik. Szóval? Patt helyzet - megvonom a vállam. Semmi kedvem bizonygatni valamit, amit sehogy sem tudok bizonyítani. Amiről ha Karolát kérdezi megint csak valami elvadult fantázia változatot hall majd. Vagy... vagy semmit, mert ha Karolának van egy kis esze, akkor azt is letagadja, hogy ő ott volt a bálon aznap este.
- Nem vagyok a tagja. Táncolni tanulok, kellett egy nagyobb tér, ahol kényelmesen lehet mozogni - felelem könnyedén aztán hátradőlök. - De utánakérdeztem, azt mondták ma nincs próba és használhatom a termet. És te, miért vagy itt?
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. január 4. 20:30
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. január 5. 16:50 | Link


Tapintható a feszültség köztünk, a kezdeti indulat azonban nem tart bennem sokáig, egyre inkább elbizonytalanodom abban, hogy mit is kéne csinálnom. A körülményekről sok mindent nem tudok. Szeretném azt hinni, hogy Márk igazat beszél, és amit én mögé láttam eddig, az csak az ösztönös, ámde nemes céloktól vezérelt gyanakvásom. Olaj a tűzre csak ezután öntődik. Hogy buzi lennék? Kikérem magamnak a jelzőt! Szemeim kikerekednek a döbbenettől, először köpni-nyelni nem tudok, aztán ökleim összeszorítása után nagy levegőt veszek, de nem kiabálom el magam. Zavartan mérek végig rajta ismét, a megfelelő szavakat keresve, de nem igazán sikerül úgy visszavágnom, ahogy szeretnék.
- Szar a logikád, de úgyis tudod, hogy nem így értettem... Akkor hagytad volna egyedül a bál után? Az se sokkal jobb, mint visszaélni a helyzettel. Én komolyan azt hittem, hogy értelmesebb vagy - morgok csalódottan. Elhúzom a szám, és szomorúan sóhajtok, ahogy újból belegondolok a történtekbe. Nem szabadott volna egyedül hagynom a lányt. Mintha még láttam is volna egy pillanatra a tömegben. És mégse volt bátorságom elhívni őt, így végül egy csajra éhes felsős cserkészte be magának, aki a saját korosztályából ugye nem tud párt találni, ezért nyilván az ártatlan gólyákat veszi célba, akik bomlanak a szerintük érettebb pasikért.
- Szóval azt mondod, hogy semmi oooolyan nem történt? - mutatok idézőjelet a levegőbe. - De nem is érdekel, csak tudod Karola nem ezt érdemelné szerintem, hogy így találjon valakit. Akkor már udvarolj rendesen - dünnyögöm szomorúan, de persze bagoly mondja verébnek, mert nekem ugyanúgy nincs bátorságom elhívni senkit sehova. Mondjuk nem is manipulálok soha.
- Táncolni? Akkor csatlakozz szépen. Kolos biztos örülne - pislogok rá kérlelően, ahogy vele együtt szintén hátradőlök. - Csak bejöttem rendet rakni, hogy ne ezzel menjen el a következő próbánk fele. Bocs, ha megzavartalak. Amúgy jól nyomtad - dicsérem meg félénken.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 5. 18:35 | Link

Benett

- A te logikád a szar - felelem könnyedén - azt gondolod azért mert fiú vagyok, minden lányt megdugok - megvonom a vállam. A szavak meglepően könnyedén hagyják el a számat - Pedig azt sem tudod, milyen beállítottságú vagyok - oldalra döntöm a fejem. De aztán komolyabbra fordítom a szót egy sóhaj után. - Annyi történt, hogy rosszul lett, és nem akartam magára hagyni, amíg jobban van. A lány hálókba nem vihettem. És a kastély már csak az ilyen pletykák miatt sem tűnt jó ötletnek. Még ha kevesebben is voltak itt az ünnepek alatt... Tegyük fel belefutok vele egy tanárba... Eléggé kellemetlen lett volna. - Magyarázom a srácnak. - Amúgy nem vagyok pedofil, és nem hoznak lázba részeg kislányok - toldom még hozzá. - Tényleg nem - nyomatékosítom meg a mondandómat, bár én is érzem, hogy ez kicsit sántít, mert annyira azért nem tűnt részegnek és a kacérkodása, ahogy megcsókolt, meg ahogy táncolt, az igenis izgató volt. Nekem legalábbis. De visszafogtam magam, mert... mert ha egyszer odajutok, jól akarom csinálni. És ez minden lett volna csak jó nem. Legalábbis azt hiszem. De valószínűleg jobban bele kell magam ásni még a témába.
- Semmi. - Bólintok a kérdésére, és remélem, hogy hisz nekem. Azt az egy (khm kettő) csókot igazán elfelejthetjük. Karola úgysem emlékszik rá - ami egyébként meglepően zavaró, de az élet megy tovább. - Udvarolni, neki? Soha! Az a csaj beteg. - Jelentem ki nagyon határozottan és még a kezemmel is mutatom, hogy mit gondolok, hogy nincs ki a négy kereke. Tudjátok az a tipikus az ujjammal körözök a halántékom mellett, hogy kettyós. De tényleg lezárnám a témát... Szerencsére, legalábbis remélem, lassan ejtjük is a témát.
- Öhm... Nem terveztem nagy dobra verni... Ez csak... ööö... egy hobbi - motyogom, mert most, hogy a tánc került szóba eléggé zavarba jövök. Ami valahol vicces is, de én mégsem nevetek. - Talán később, ha jobban megy...
De szerintem akkor sem. Szeretném, ha ez valami titkos kis dolog maradna. Bár tagadni nem fogom mostantól, határozom el magam, de kiteregetni sem fogom. - Köszi. Igazából nem zavartál meg. Eléggé elfáradtam. Itt vagyok lassan egy órája... - magyarázom a fiúnak, bár valószínűleg az izzadt pólómból is rájött, hogy nem öt percet gyakoroltam.
- Segítsek pakolni? - kérdezem még, mert az jó levezetés lenne így a tánc után. Na meg Benett is rájöhetne akkor, hogy nem vagyok az a fajta srác.
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. január 6. 02:33 | Link


Látszik, milyen nagy pofája lett a jelvénytől, na meg a korkülönbségből adódóan. Nagyon nyeregben érzi magát, de velem nem sokáig szórakozhat. Elég családi veszekedésnek voltam a fültanúja, hogy alkalmazni tudjam az ott elhangzottakat. Bárcsak akkor lett volna önbizalmam visszavágni... A legfiatalabb és egyben utált bátyám sajnos elérte, hogy meghajoljak az akaratának, és csendben tűrjem a beszólogatásait. Én legalábbis ezt találtam végül a legkönnyebb megoldásnak, mintsem éjjel-nappal veszekedjünk, verekedjünk, főleg hogy egy légtérben voltunk zárva a lakásban. A kastélyban már kezd kinyílni a nyelvem, hogy megvédjem magam, mert nem akarom ugyanazt végigjárni mint általánosban.
- Nem gondolom azt, te nagyon hülye - húzódik széles mosolyra a szám. - De valld be, hogy rástartoltál Karolára, és kapóra jött az állapota - szólítom fel szigorúan, egy kissé megemelve a hangszínemet, hisz úgyis csak kettesben vagyunk a teremben, senki nem zavar minket. Nem tudom, hogy pontosan mennyire itta le magát, de sokakra már egy kevéske alkohol is döntő hatással bírhat, hogy érzelmileg másképp viselkedjen az ellenkező nemmel, ezért parázom attól, hogy Márk túllőtt a célon. Lehet persze, hogy akkor jó poénnak gondolta, meg elhiszem, hogy alapból nincs annyi önbizalma, csakúgy mint nekem, de maradjunk már etikusak házon belül... Ezt nem győzöm hangsúlyozni.
- Na mi van, a fiúk jönnek be? - lepődöm meg az utólagos megjegyzésén, majd szigorú arccal, ámde kíváncsi szemekkel hegyezem füleim a beszámolója közben. Őszintének és logikusnak hangzik, ellenőrzésképpen többször végiggondolom magamban a döntését. Magam elé meredve hümmögök párat a végén, aztán reagálok az elmondottakra. - Ha rajtam múlik, a rosszulléte nem lesz közbeszéd tárgya a suliban. Azért rendes tőled, hogy mellette voltál. De akkor hova vitted végül? Meg hát... tényleg... tényleg nem alakul semmi köztetek? - szólalok meg komoly hangnemben, végül azonban remegve teszem fel neki a kérdést, kíváncsian és kételkedően. Bármit is mond Karola, nem emlékezhetett mindenre. Csakis Márk tudhatja a teljes igazságot, és remélem lesz olyan jó fej, hogy elmondja.
- Hogy mi?! Ugye tudod, hogy a legjobb barátomról beszélsz? Csak úgy közlöm... - csattanok fel a bunkó válaszon. Nem értem, mi baja Karolával, vicces és csinos, emellett kedves és okos is. Ezek szerint nem érdemli meg a fiút. Nagyon érdekel, hogy mit hoz fel mentségére.
- Tényleg? Az azért szép teljesítmény. Én írni és rajzolni szoktam, de te se nagyon hangoztasd mások előtt. Ha nem vagy nagyon fáradt, segíthetsz... - invitálom a nézőtérként működő székek felé, ahol a szétdobott ruhákat kezdem a tárolóikba helyezgetni. - Van nálam egy csomag mentolos cukor, ha megéheztél, kérsz belőle? A semminél jobb... - nyújtom felé a dobozt.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 10. 22:42 | Link

Benett

- Nem vallok be semmit, ami még csak meg sem fordult a fejemben. De nyilván neked bejön, mert tudod mindenki magából indul ki - nézek végig rajta, mert nem is tudom. Miért kéne hogy rástartoljak Karolára? Jó volt egy pár pillanat, de egyáltalán nem a "rástartolás" kategóriás. Még azt is mondhatnánk, hogy majdnem romantikus volt. Ami pedig eszembe jutott, és a rástart kategória, nos, az azt hiszem, akkor is megtörtént volna, ha nem Karolával vagyok. Tudjátok ez ilyen természet meg a méhek történet. Megesik mindenkivel egy bizonyos kortól.
- Nem - nevetem el magam a fiús kérdésén, de aztán abbahagyom és elgondolkodom egy pillanatra, hogy tényleg nem-e. Eddig a lányok se nagyon érdekeltek, de így bele gondolva a fiúk az öltözőben vagy a zuhanyzóban sosem voltak rám hatással, szóval arra jutok a gyors eszmefuttatás során, hogy valóban csak a lányokhoz vonzódom - Nem - jelentem ki ezúttal határozottabban is, aztán csak a biztonság kedvéért hozzáfűzöm - De tényleg nem történt semmi. Aljas dolog lett volna. Bár igazság szerint, meg sem fordult a fejemben, és nem is értem miért gondol bárki is rögtön erre...
Egy hosszú pillanatig a szemébe nézek, hátha ki tudok onnan valamit olvasni, hogy miért is feltételez ilyet. Csak mert egy fiú és lány együtt volt és elment valahova... Ez ma már azt jelenti, hogy történt köztük valami? Ha igen, akkor le kell mondanom a következő operát Danával, mert a végén arról is azt gondolja valaki, hogy randizunk, pedig az még tényleg soha nem fordult meg a fejemben.
- Hazavittem - adok választ az újabb kérdésre, aztán elhúzom a számat. - Mármint, hozzám... de otthon voltak a szüleim, meg a húgom és a pasija - az utolsó szót sikerül elég rondán megnyomni, érezhető a hanghordozásomból, hogy nem rajongok a srácért, meg azért sem, hogy a húgommal alszik - Szóval kifaggathatod a családomat is. Aludtunk. Ennyi. - megvonom a vállam. Azt nem kötöm az orrára, hogy összebújva ébredtünk és hogy az is a frászt hozta rám, főleg mert amúgy ritka jól pihentem, de ezt a világért sem ismerném el.
Ezután kérdezi meg, hogy alakul-e közöttünk valami én meg persze rögtön rávágom, hogy az képtelenség lenne, hiszen Karola beteg - a viselkedése minden csak nem normális - és ép eszű ember sosem kezdene vele. Ha más nem, ennek meg kéne győznie, hogy nem értem hozzá a lányhoz, de a reakciója ismét csak meglep.
- Egészségedre. Nekem azért nem kell vele barátkozni, ugye? Eddig nem tűnt úgy, hogy akarna - felelem kissé meglepetten még mindig. De persze neki szíve joga, ha ilyen mazo és azt szereti, ha kiabálnak vele... Mondjuk lehet vele nem kiabál. De mindegy is. Végre csillapodni látszanak a kedélyek, és a táncra meg az ő hobbijaira terelődik a szó.
- Kösz. A rajzolás is jól hangzik. Én megrekedtem a pálcikaembereknél - nevetem el magam, mert tényleg nem vagyok egy nagy rajzos. Inkább mocorgós voltam, vagy ha leülök, akkor olvasok.
- Levezetésnek jó lesz - bólintok a segítségre, mert tényleg, kell egy kis lazítós mozgás, mielőtt eldőlök az ágyamon. Szóval neki is kezdek nézelődni. - El mondod, mit hova kéne rakni? - nem szeretnék senkinek sem fejfájást, hogy nem találnak semmit, amikor visszajönnek. - Egyet elfogadok, ha nem mérgezted meg - pillantok rá hálásan a cukor hallatán. Mondjuk a kaját nem pótolja de az izzadtság mellé, egy kis mentolós illat sosem árt. A mérgezősdit nem gondolom komolyan, erről a számon ülő mosoly is árulkodik, ahogy közelebb épek Benetthez, majd ha előveszi a csomagot el is veszek egyet - Köszönöm - Azzal a számba is dobom a cukrot és ha megadta az első instrukciókat, hogy mit merre, akkor neki is látok pakolni.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. január 10. 22:42
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. január 14. 15:06 | Link


Nem tudom hova tenni a nagy odamondásait. Parázom, mert hosszú távon alul szoktam maradni az ilyen beszélgetésekben, nagyon nem az erősségem megalázni másokat. Ha kihoznak a sodromból, akkor persze tudok mondani olyat, amit a szívükre vesznek, olyankor nehéz leállítani, de Márkról tudom, hogy felettem jár és ráadásul még prefektus is, szóval nem jó vele kötekedni. Talán jövőre jobban kinyílik a csipám, most még tisztelettudó kis elsősként merek csak viselkedni, tartva a büntetőmunkától és a kiközösítéstől.
- Nem hallottál még a fiú-lány barátságról? Ilyen természettel nem csodálom - gúnyosan próbálok rajta végignézni, a kérdésem utáni kisebb hatásszünetet követően. Ha csendben maradok, még megvádol azzal, hogy tényleg tetszik nekem, a hallgatást pedig beleegyezésnek fogja venni. Csinos lány, nagyon is, de... Nem szeretném elrontani a kapcsolatunkat azzal, hogy az egyikünk esetleg többet érezzen a másik iránt. Annak sosincs jó vége, drámából pedig épp elég van körülöttem. Elég, ha bátortalan vagyok és nem hívom el a bálba, aztán meg is történik a baj. Ami zűrzavart pedig ezáltal okoztam, most próbálom foggal-körömmel helyrehozni, mert nem bocsátanám meg magamnak, ha nem teszek meg mindent az esetlegesen bajba jutott Karoláért. Én már csak tudom milyen az, ha rászállnak az emberre és nem hagyják békén.
- Jó, ezt a részét elhiszem. Mégiscsak egy lánnyal báloztál... - legyintek unottan. Még jó, hogy ő nem látta az én partnerem, mert köpni-nyelni nem tudnék a visszavágására, aminek amúgy szintén nem lenne semmi valóságalapja. Vagy mégis? A csúf lezárása végett nem tudom. - Nem terveztem kihallgatni őket, azért nem vagyok én nyomozó... - vakarom meg a fejem megilletődve. - De ahogy érzem, nálatok se rózsás a helyzet. Figyelj, engem tényleg csak az érdekelt, hogy kihasználtad-e az állapotát. Nyilván örülök, hogy nem egy rellonos találta be, hanem a háztársa foglalkozott vele, és így nem esett baja. Mert lehet, hogy szerinted "beteg", de amúgy jó fej lány, tényleg. Szóval köszi - enyhülök meg végül teljesen, mert jobban belegondolva fura azt feltételeznem, hogy pont Márk fogja megrontani. Az ördög nem alszik, de a srác nem hazudik, ahogy látom rajta, vagy csak tökélyre fejlesztette az álcáját.
- Amúgy rólam nem mondott semmit? - puhatolózom kissé zavartan. - Ha mégis barátkozni akarnál vele, az olvasás jó téma nála - osztom meg vele a tapasztalatomat, majd megrántom a vállam és rátérünk a pakolásra.
- Nekem meg a mozgás nem az erősségem. A sport se, ahogy látod. Maximum a varázslósakk, na az tök látványos - röhögök, ahogy színpadiasan végigmutatok magamon. Legalább kárpótoltak azzal, hogy a rajz- és írástehetségem a helyén van, mondjuk jobban örülnék egy kis izomnak. - Nincs kőbe vésett helye semminek, ahhoz mindig túl nagy a felfordulás, sokat pakolunk ugye. Szóval szerintem akasztgasd fel a fogasra ott a szekrénynél, a kellékeket pedig csak dobd be a ládákba. Éééés remélem nem haragszol rám ezért a kis jelenetért - harapom el az utolsó mondat után a számat. Jó fej, hogy segít, így gyorsan végezhetünk a rendrakással, fújok is egyet a tanácsaim után, majd odalépek hozzá békejobbot nyújtani.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. január 25. 17:41 | Link

Benett

- Hogy a fenébe ne hallottam volna? Pont ezért zavar, hogy mindenki a legrosszabbat feltételezi rögtön - felelek Benettnek, enyhe túlzással, hiszen nem mindenki gondolt rögtön rosszra, ebben is biztos vagyok. De ettől még zavar, ha megvádolnak valamivel, amit nem csináltam. Ha csak gondolják, hogy megtörtént az más. De Benettől most azt éreztem, hogy ő el is ítél kicsit, és mindezt teljesen alaptalanul. Vagyis, nagyon minimális alappal.
Aztán persze szóba kerül egy másik téma, amin el is gondolkodom, de hamar megállapítom, hogy valószínűséggel a lányok azok akik érdekelnek, ha esetleg a fiúk lennének, akkor még nagyon nem láttam megfelelőt. De utóbbit inkább kizárom. Ezt szerencsére Beni is elhiszi, így a dolog tisztázva van.
- Nem báloztam. Dolgoztam - húzom el a számat. Bár valószínűleg jobb így. Vagy nem is tudom. Persze érdekes lett volna, ha valóban bálozni megyek... De akkor már inkább otthon maradtam volna. Benett is megnyugszik a válaszomtól, sőt még meg is köszöni. Ez utóbbi kicsit meglep.
- Nincs mit - komolyan gondolom. - Ez volt a normális. - Azért a rellonosra felszalad a szemöldököm, hiszen ha Karolán múlik elment volna eggyel, de ezt inkább nem említem. Örülök, hogy Benett elengedte a témát és én is hagyom.
- De! Mondott! - nevetem el magam - Tudom, hogy az olvasás jó nála. Te meg a legjobb barátja vagy és meg tudod mondani, hogy nem hülye, meg olvasott is - sorolom, ami eszembe jut Karolától Benett kapcsán, és el is nevetem magam - Szerintem akkor is zakkant. - szögezem le, s ezzel a témát is zárom. Mert mit mondhatnék? Megvádol, hogy csináltam vele valamit, aztán kiakad, hogy emlékszik valami csókra, amikor elmesélem, amiatt akad ki, aztán megcsókol újra? Ez hol normális? Főleg, hogy aztán magára zárta az ajtót. Egyszerűen nem tudom felfogni.
- A varázslósakk az elme sportja. Tök hasznos, és egy-egy lépés még izgalmas is lehet. Ne írd le. Nekem mondjuk nincs türelmem hozzá. - Ezzel pedig a sport téma is kivesézve. S mivel azt mondja semminek sincs konkrét helye, fejemet vakarva, indulok meg a cuccokkal az akasztóhoz, s felpakolok mindent. Közben pedig jön egy kissé suta bocsánat kérés is, de mosoly kúszik tőle az arcomra.
- Semmi gond. Előfordul - vonom meg a vállam, és részemről a téma letudva. Sosem voltam haragtartó típus. Nem most válok majd azzá.
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. február 5. 14:14 | Link


Sértődötten forgatom meg a szemeimet, ha már a saját taktikámat fordítja ellenem. Ha Karola és én lehetünk simán barátok, akkor ők miért ne? Döbbenten tudatosul bennem, hogy sokkal jobb vitapartner, mint azt elsőre gondoltam. Kicsit emlékeztet a bátyáimmal való veszekedésekre, akikkel szemben szintén mindig alul maradtam, ezúttal is kudarcélménynek hat, ahogy gyakorlatilag minden vádam elől cselesen ki tudja magát védeni. Kíváncsi lennék, hogy mikor és hogyan tett szert erre a készségre, amit most nagyon tudok tőle irigyelni. Elvégre bőven lett volna alkalmam elsajátítani a fordulatokat, de erre mintha születni kellene. Már az is átfut az agyamon, hogy Márk előtörténete sem biztos, hogy olyan vidám és csavaroktól mentes.
- Jó, igazad van... - a mondat, amit nehezen, nem szívesen ejtek ki. Lehorgasztom a fejem, aztán jobbnak látom, ha még idejében elterelem a témát, nehogy visszatámadjon, mert akkor képes a végén porig alázni. Halk vagyok és megszeppent, mint aki nem is tudja hirtelen, hogy mit akart eredetileg. A kitalált jelenetek, amik a szemem előtt jelennek meg arról, ahogy lassan egymás karjaiban eggyé váltak azon az estén, lassan eloszlanak. Már csak Karola részegsége nyugtalanít, hogy ő egyáltalán erre hajlamos, mert mértéktartó lánynak ismertem meg. Úgy tűnik, a jövőben rövidebb pórázon kell majd tartanom a barátomat, ha nem akarom, hogy baja essen. Mégse lenne rendjén, ha Márkfélék húznák ki a csávából, hiszen a legjobb barátja mégiscsak én vagyok, nem pedig ők! És ez remélem így is fog maradni, a történtek ellenére.
- Hát, mindenkinek vannak fura dolgai, de hidd el, hogy Karola rendes lány - erősködöm, hogy meggyőzzem őt a megismeréséről. Jólesik hallgatni a szavait, igazán felvillanyozódom Márk tájékozottságán. Megdobogtatja a kis szívem, hogy jókat hallok vissza magamról. - Elég sokat unatkoztam, valamivel muszáj volt feltalálnom magam - vonok vállat szerényen elmosolyodva, mikor már a varázslósakkról dumálunk.
Sikerül egy baráti kézfogással is megpecsételnünk a békét, ahogyan azt az illem megköveteli. Így ma már nyugodtan fogok tudni aludni, ha majd végre teljesen magunk mögött hagyjuk a rendrakást, és kicsit többet megtudunk a másikról, úgy mellesleg.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium