A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak. Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon. A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.
|
|
|
XIII.Ardai Kolos
Érdekes dolog ez a színjátszás. Régebben Talároson én voltam a színjátszós gyerek. Tudjátok, aki mindenféle rendezvény kötelező kelléke. Legyen az iskolai ünnepség vagy az új kecskesimogató megnyitója. Teljesen mindegy, mert Csepreghy Petya úgyis elmondja azt a verset, és még énekel is hozzá egy odaillőt. Amikor betöltöttem a tizenkettőt, valahogy elkezdtek cikizni miatta. Főleg azért, mert a beszédhibám túlságosan is bántotta a fülüket, elvégre egy színművésznek nem szabad ilyen jellegzetességet megengednie magának. Ezért egy időre abbahagytam, mert a beszédhiba és a színjátszás együtt volt az ultimate ciki. Aztán idekerültem az iskolába, és Elijah lett a legjobb pajtásom és élettársam, aki – tudniillik – a Bagolykő színjátszócsoportjának a tagja. Említette, hogy Ardait kell keresnem, hogyha érdekel a dolog, és miért ne érdekelne. Ezért szerencsétlen kis baglyom megtalálta a színjátszós Kolost. Most pedig itt vagyok. Olyan régen voltam már felvételizni. Szereposztó dívány? Nem, én azt nem ismerem. - Helló – lépek be a terembe óvatosan emelve egymás után lábaimat. Még biztosan nincsen itt, de a biztonság kedvéért órámra nézek, és látom, hogy én érkeztem tíz perccel korábban. Ezért megkönnyebbülten sóhajtok egyet, és az egyik legközelebbi székre dobom magam. Izgulok, persze. Ezért kis ujjaimat tördelve, szám belsejét rágcsálva várom felvételiztetőmet.
|
|
|
Csepreghy Péter INAKTÍV
a Pösze Petya offline RPG hsz: 235 Összes hsz: 646
|
Írta: 2019. október 2. 16:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=776493#post776493][b]Csepreghy Péter - 2019.10.02. 16:12[/b][/url] XIII.Ardai Kolos
Érdekes dolog ez a színjátszás. Régebben Talároson én voltam a színjátszós gyerek. Tudjátok, aki mindenféle rendezvény kötelező kelléke. Legyen az iskolai ünnepség vagy az új kecskesimogató megnyitója. Teljesen mindegy, mert Csepreghy Petya úgyis elmondja azt a verset, és még énekel is hozzá egy odaillőt. Amikor betöltöttem a tizenkettőt, valahogy elkezdtek cikizni miatta. Főleg azért, mert a beszédhibám túlságosan is bántotta a fülüket, elvégre egy színművésznek nem szabad ilyen jellegzetességet megengednie magának. Ezért egy időre abbahagytam, mert a beszédhiba és a színjátszás együtt volt az ultimate ciki. Aztán idekerültem az iskolába, és Elijah lett a legjobb pajtásom és élettársam, aki – tudniillik – a Bagolykő színjátszócsoportjának a tagja. Említette, hogy Ardait kell keresnem, hogyha érdekel a dolog, és miért ne érdekelne. Ezért szerencsétlen kis baglyom megtalálta a színjátszós Kolost. Most pedig itt vagyok. Olyan régen voltam már felvételizni. Szereposztó dívány? Nem, én azt nem ismerem. - Helló – lépek be a terembe óvatosan emelve egymás után lábaimat. Még biztosan nincsen itt, de a biztonság kedvéért órámra nézek, és látom, hogy én érkeztem tíz perccel korábban. Ezért megkönnyebbülten sóhajtok egyet, és az egyik legközelebbi székre dobom magam. Izgulok, persze. Ezért kis ujjaimat tördelve, szám belsejét rágcsálva várom felvételiztetőmet.
|
„Petya és én barátok vagyunk, Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”
|
|
|
Ardai Kolos KARANTÉN
#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 2643
|
Írta: 2019. október 8. 20:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=777546#post777546][b]Ardai Kolos - 2019.10.08. 20:42[/b][/url] A Csepreghy gyerek Még csak most hoppanált a faluba. Megrakodott táskájával caplatott fel egészen a kastélyba, miközben éppen az adott problémáin morgott. Lett volna jobb dolga is most, mint a felvételiztetés, Tánya meg igazán segíthetett volna neki. Ő bezzeg amúgy is null-huszonnégyben a kastélyban van. Ő meg rohangálhatott Pécsről meg az ispotályból ide. Még a próbákat talán még meg is oldotta, de ezek az év elejék mindig olyan húzósak voltak. Meg egyébként is, miért nem lehet közvetlen a suliba hoppanálni? Tudják ezek, milyen nehéz a táskája? - Merlin szakállára, igazán kitalálhatnának már valamit erre! - morogta tovább, miközben befordult a színjátszós próbaterembe. A földet bámulta, mert ugyan ki jött volna előbb? Felcaplatott a színpadra és az ott álló asztalra dobta a táskát. Nagyot csattant, mint mikor egy húsz kilós kőtömböt dobnak le. - Meg egyébként is, ha már kitalálták ezt a tértágítót, igazán kitalálhatnának valami könnyítőt is hozzá. Vagy beépíteni... - morgott tovább magában, miközben szépen előpakolta a kellékeket: kalapokat, boát, kabátot, sötét ballonkabátot, esernyőt, újságot, egy sétapálcát, egy plüss sárkányt és egy ukulelét. Nagyot sóhajtott és a hajába túrt, mikor végre felnézett és sikerült túllátnia a saját gondolatain kívül. - Te meg mióta állsz itt? - Fújt egyet, akár egy bika. Nem volt ő rossz gyerek, de keveset aludt az elmúlt... hány hónapban is? - Bocs, bocs! - emelte fel kezeit, miközben lesietett a színpadról. - Ardai Kolos. Személyesen. Igen, igen, tudom, a hírnevem megelőzött. Te pedig vagy a...?
|
E S DScar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
|
|
|
Csepreghy Péter INAKTÍV
a Pösze Petya offline RPG hsz: 235 Összes hsz: 646
|
Írta: 2019. november 8. 08:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=780332#post780332][b]Csepreghy Péter - 2019.11.08. 08:42[/b][/url] XIII.Ardai Kolos
Jó kényelmetlen ez a szék. Nagyon érdekes előadásnak kellene ahhoz itt történnie, hogy végig tudjak ülni több felvonást. Fenekemen fészkelődök benne egy keveset, majd szájamat elhúzva dőlök előre, és nézek be a szék alá. Egy fehér papír van ott, talán egy korábbi előadás jegye. Éppen nyúlnék is érte vastag ujjaimmal, de csapódik az ajtó, és megjelenik Kolos. Megfagyok a hirtelenségétől, így a szék kényelmetlensége másodlagos problémává formálódik, és akár egy viaszba öntött bábu maradok ülőhelyzetben. Észre sem vesz engem, egyenesen a színpadra szalad, ahol úgy érzem, mintha egy kisebb előadás lenne folyamatban. Hangosan beszél magában, és mindenféle dolgot teremt az asztalra. Előadás lesz és rossz időpontra jöttem volna? Hát, nem tudom, de inkább megemberelem magam, és felállok a székből. A papír ugyan nem hagy nyugodni, ezért amíg Kolos a rendszert szidja, én leguggolok, és gyorsan zsebre vágom a fecnit. Felegyenesedek. Olyan gyorsan, hogy egy pillanatra meg is szédülök, de kezeim zsebben is maradnak, és egy, majd két – először bátortalan, majd egyre erőteljesebb – lépéssel indulok meg a színpad felé. Merlinért nem akarom megzavarni, ezért inkább előre-hátra dőlöngök lábujjhegyemen, és várom, hátha majd magától észrevesz. Egy perc telik bele maximum, mikor meghallom a kérdését. - Körülbelül egy perce – válaszolom nyugodtan mosolyogva a kissé ingerült kérdésre. Művészek, ikr? Csukott szájjal járatom végig nyelvemet műfogsoromon, hogy minden a helyén van-e. Nem szeretnék már azonnal fogatlan indítani Ardainál. Noha beszédem így is igen jellegzetes. Felvételiztetőm gyors léptekkel indul meg felém. A szabadkozására csak barátságosan legyintek egyet. - Nem történt semmi – mellém ér, és kezét nyújtja. Én elfogadom, finoman megszorítom és megrázom. – Csepreghy Péter – mutatkozok be. - Mára beszéltünk egy felvételi időpontot.
|
„Petya és én barátok vagyunk, Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”
|
|
|