A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak. Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon. A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.
|
|
|
Komolyan úgy volt, hogy visszaadom neki, na! Masa odaadta az egyik könyvét, én meg el is olvastam és már megbeszéltük, hogy visszaviszem neki... de valahogy mindig elfelejtettem. Persze ez a regény, olyan Levitás... tele van fura fogalmakkal, ilyen orvosi bűntény, vagy mi, és olyan bájitalokkal, amiknek a nevét inkább átugrottam, mert összecsomózta a nyelvemet, a kimondásukkor. Már elolvasni sem volt könnyű őket, így mindig csak az első két betűjükkel jegyeztem meg ezeket, pl Mi, Pi, Li, meg hasonlók. Na, én Lóránt Bence, aki vagyok, így két hét késés után - igen, mindig látom magam előtt a vádló tekintetét, sajnálom na! - fogtam magam és a hónom alá csaptam a könyvet és elindultam felkutatni Masát. Nagy ötlet, mi? Egy másodikos okos ötlete, hogy majd úgy járva a kastélyt egymásba botlunk. Jó terv, csak a kivitelezés nem stimmel. Így aztán célirányosan kezdtem a kedvenc Levitásomat keresni, szóval odamentem kék talárosokhoz. Szerencsére prefi, így ismerték, de gőzük sincs hol lehet. "Ja Masa? A toronyban bujkál, a kutyáját keresi." Van kutyája? Nem is mondta. "A Zippzhar-t keresed? Senkit nem kapott még el, nem kell félned." Röhögött egy idősebb kék, hát ezzel sem jutottam közelebb. Talán le kéne parkolnom a bejáratuk előtt és beüzenni neki. Vagy mondjuk bagollyal elküldetni a könyvet, de az meg már túl égő lenne, ha miután a fél kastélyt bejártam, ez a remek ötlet utána(!) jutott az eszembe. Gratulálok Lóri, Troll, ülj a helyedre. Szóval elindultam a Levita felé, és akkor hallottam meg a zenét. Valami zúzós, de az énekes hangja egyszerűen irritált. Tényleg imádom a zenét, de valahogy a pasi, vagy nő, vagy én nem is tudom mi... szóval kirázott a hideg tőle. Azonnal be kell fejeznie, mert itt varázslók és boszorkányok füle bánhatja. A próbateremből jött a hang, így oda is fordultam és szinte berobbantam a terembe. Egy ismeretlen lány felől jött a zene, így hozzá suhantam. - Ne haragudj, de kikapcsolnád ezt az éktelen... zajt? Hallgass ennél jobbakat, mert tényleg eléggé bántja a vájt fülűek... izé, fülét! Őszintén mondom, hogy ez nem nekünk való, rosszat fogsz álmodni! - mondom aggódva, de komolyan. honnan vehette vajon ezt? Rejtély! Ráadásul hallgatja is, szegény.
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2019. január 5. 16:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=745151#post745151][b]Lóránt Bence - 2019.01.05. 16:21[/b][/url] Komolyan úgy volt, hogy visszaadom neki, na! Masa odaadta az egyik könyvét, én meg el is olvastam és már megbeszéltük, hogy visszaviszem neki... de valahogy mindig elfelejtettem. Persze ez a regény, olyan Levitás... tele van fura fogalmakkal, ilyen orvosi bűntény, vagy mi, és olyan bájitalokkal, amiknek a nevét inkább átugrottam, mert összecsomózta a nyelvemet, a kimondásukkor. Már elolvasni sem volt könnyű őket, így mindig csak az első két betűjükkel jegyeztem meg ezeket, pl Mi, Pi, Li, meg hasonlók. Na, én Lóránt Bence, aki vagyok, így két hét késés után - igen, mindig látom magam előtt a vádló tekintetét, sajnálom na! - fogtam magam és a hónom alá csaptam a könyvet és elindultam felkutatni Masát. Nagy ötlet, mi? Egy másodikos okos ötlete, hogy majd úgy járva a kastélyt egymásba botlunk. Jó terv, csak a kivitelezés nem stimmel. Így aztán célirányosan kezdtem a kedvenc Levitásomat keresni, szóval odamentem kék talárosokhoz. Szerencsére prefi, így ismerték, de gőzük sincs hol lehet. "Ja Masa? A toronyban bujkál, a kutyáját keresi." Van kutyája? Nem is mondta. "A Zippzhar-t keresed? Senkit nem kapott még el, nem kell félned." Röhögött egy idősebb kék, hát ezzel sem jutottam közelebb. Talán le kéne parkolnom a bejáratuk előtt és beüzenni neki. Vagy mondjuk bagollyal elküldetni a könyvet, de az meg már túl égő lenne, ha miután a fél kastélyt bejártam, ez a remek ötlet utána(!) jutott az eszembe. Gratulálok Lóri, Troll, ülj a helyedre. Szóval elindultam a Levita felé, és akkor hallottam meg a zenét. Valami zúzós, de az énekes hangja egyszerűen irritált. Tényleg imádom a zenét, de valahogy a pasi, vagy nő, vagy én nem is tudom mi... szóval kirázott a hideg tőle. Azonnal be kell fejeznie, mert itt varázslók és boszorkányok füle bánhatja. A próbateremből jött a hang, így oda is fordultam és szinte berobbantam a terembe. Egy ismeretlen lány felől jött a zene, így hozzá suhantam. - Ne haragudj, de kikapcsolnád ezt az éktelen... zajt? Hallgass ennél jobbakat, mert tényleg eléggé bántja a vájt fülűek... izé, fülét! Őszintén mondom, hogy ez nem nekünk való, rosszat fogsz álmodni! - mondom aggódva, de komolyan. honnan vehette vajon ezt? Rejtély! Ráadásul hallgatja is, szegény.
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|
Mérey Nárcisz Mara Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
killer queen offline RPG hsz: 31 Összes hsz: 558
|
Írta: 2019. január 27. 14:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=747600#post747600][b]Mérey Nárcisz Mara - 2019.01.27. 14:22[/b][/url] Lóránt Bence Megpróbálhatnád rendesen megcsinálni végre, nem egy olyan bonyolult mozdulat ám, hogy hatodszorra is valami teljesen más, a koreográfiába nem illő akármit produkálj helyette. Gyerünk Nárcisz! Hiába fújsz a fejedet fogva, Freddie így nem lenne rád büszke. Újból próbálom, forgok, csúszkálok, riszálok ahogy azt kell. Ahogy a zene egyre jobban a fülembe mászik, az agyam minden kis részét betölti és ösztönösen pörgök a színpadon. Remélem azért tudod, hogy nincs senki a nézőtéren, csak te képzeled hatalmas közönség elé magad. De nem baj, dobálj csókokat is nyugodtan két gyakorlat között. Sokadszorra játszódik le a dal a megbűvölt hangszórókon át, nem tudom, mennyi ideje gyakorlom ugyanazt, de szomjas vagyok. Pihegek, mint egy kismadár a halálán, a lábam viszont még mindig nem bír magával. Néhány lassú korty között is forgok és egy finomabb verzióban csinálom a mozdulatokat. Na de...mi van? Ki az, aki be mer jönni előzetes bejelentkezés nélkül és még meg is mer szólítani? - Nem hallottam jól amit mondtál - válaszom rideg és szúrós pillantással az idegent szuggerálom. Már bocsánat, de hogy jön ez ahhoz, hogy megjegyzéseket tegyen a világ legcsodálatosabb férfiára és zenéjére? Nyugodj le Nárci, az üveged nem bántott, nem kell szorongatni a nyakát...
|
Várffy-Zoller Vándordíjas
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2019. február 10. 10:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=749436#post749436][b]Lóránt Bence - 2019.02.10. 10:21[/b][/url] Én nem értem, hogy hogyan lehet ilyesmit élvezni. A nő-férfi hang továbbra is felállítja a szőrt a hátamon, a kezemen és odapillantva látom is, hogy nem csak beképzelem magamnak az egészet. Emiatt érzem úgy, hogy ki kell kapcsolnom, amikor meglátom a próbateremben a lányt, aki ilyen táncosruhaféleségben van. Ráadásul még táncol is erre. Oké, hogy szinte mindenre lehet táncikálni, na, de erre? Ez valami rockzene féleség lehet, de az énekes teljesen elrontja az egészet. Persze, ha a zenére koncentrál az amúgy csinos csajszi, akkor úgy-ahogy meg tudom érteni őt, pedig az sem olyan kiemelkedő. Talán valami szorgalmi projekt lehet, mert magától élő ember ilyet nem hallgat. A lánynak nem egyezik a véleménye az enyémmel, bár a tekintetéből kiindulva nem süket. Ja, de, mert ilyeneket hallgat. - Vagy csukd be az ajtót, vagy vedd halkabbra ezt gyenge zenét. Rosszul lesznek mások tőle, még ha neked ilyen kifacsart is az ízlésed. Lelked rajta - állok bele, mert, ha venné a fáradságot és ránézne a karomra, még mindig lúdbőrözik. Egyébként nem kiabálok, meg semmi, úgyis meghallja, tök nyugodt vagyok, pedig legszívesebben magam végezném el a feladatot, és ha lehet egy kalapács segítségével. Csak állok vele szemben lúdbőröző karba font kezekkel és értetlen képet vágok továbbra is, hogy miért nem engedelmeskedik azonnal, sőt, miért is van kezdete ennek a történetnek egyáltalán.
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|