36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. október 30. 23:01 | Link

Boró
(Zárt)

Már akkor tudnia kellett volna, amikor a hajlott korú füvesember a szemüvege felett gyanakodva rásandított és visszakérdezett: „Szegfűszeget?
De nem. Milán nyilvánvalóan azon emberek táborát erősíti, akik lehetnek bármilyen okosak a gyarló materiális világ ügyefogyott jellemvonásaival kapcsolatban, a szociális skilljeik azonban az olyan ínyencségekre, mint utalás, célozgatás, ne adj’ Isten sejtetés már nem terjednek ki. Mert egyértelmű, hogy még egy félig vak, félig süket fóka is felfogta volna, hogy esetünkben a Szegfűszeg valami többet jelent sima Szegfűszegnél, de Milán nem. Neeem-nem. Ő mosolyogva bólintott, egy pillanatig sem csodálkozott a horribilisen magas áron, de még akkor sem (!) fogott gyanút, amikor a bácsika a polc helyett a raktárból hozta elő a „Szegfűszeget”, előtte pedig olyan alaposan nézett körül, mintha minimum a Halálcsillag tervrajzait kellett volna kicsempésznie egy tucat rohamosztagos között. Igen Milán, tényleg, ez mind tök hétköznapi. Üdvözült arccal távozott a kastélyba az aranyárban mért szegfűszeggel és persze arra sem jutott kapacitása, hogy a szobájáig akár csak egyetlen pillantást is vessen rá. Annyi éppen elég lett volna pedig, hogy rájöjjön, ezzel aztán igazán marhára kár lenne húslevest fűszerezni.
Persze ami késik, nem múlik. Fél órával később már Borót is sikerült felkutatnia – ő volt hirtelen az egyetlen, aki (nem túl hízelgő módon) eszébe jutott olyan személyként, aki bármit is tud kezdeni az illegális növény jelenlétével. Valamiért az volt az érzése, hogy a lány mintha gyakrabban birkózna meg ilyen helyzetekkel mint ő, habár hogy eme feltételezését mire alapozta, az merő rejtély.
Szóval egész odáig jutottak újabb röpke egy óra alatt, hogy teapartit szerveztek (nem, ez nem vicc). Most pedig vigyázban álltak egymás mellett a színjátszósok gyakorlóterme előtt, mert Boró az imént esküdözött, hogy ilyenkor itt tutira nincsen senki. Boró kezében egy nagy tál, elvitathatatlanul gyanús kinézetű sütemény – ennél már csak Milán dudorodó zsebe lehet gyanúsabb, amelybe a biztonság kedvéért még a kezét is beletette, mintha csak folyamatos megerősítésre lenne szüksége azzal kapcsolatban, hogy igen, tényleg az van nála, ami.
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
[zárt]
Írta: 2017. október 30. 23:32
| Link

Milán

Amikor Fellegi Milán (igen, tudod, az az egész helyes levitás, aki még tök okos is, elvileg) felbukkan, mert keresi őt. Igen, bizony egy levitás kéri az ős segítségét egy növénynél. Boró melle pedig ennek hallatán dagad a büszkeségtől, hiszen azt megszokhatta, hogy néhány háztársa hozzá fordul a gyógynövénytan házival, na de az, hogy egy levitás! Kéremszépen ez már valami, ez már nagy hír. Aztán persze máris világossá válik számára a tény, hogy miért is őt kereste fel a srác - sértő is lehetne, de több kell ennél ahhoz, hogy a bongyorka haragudjon valakire, a művészet világa gyakran összeköti őt a hasonló khm, növényekkel. Pár percig meglepetten pislogott, majd miután Milán elhebegte a történetet, legalább három percbe tellett mire levegőt kapott a fuldokló nevetéstől. Igazán nem akarta megsérteni, kinevetni a levitást, de annyira komikus volt a helyzet, hogy képtelen volt nem megmosolyogni. Mindezek után szokott határozottságával - ami a borzalmas ötleteinek sajátságos velejárója - karon ragadta a tanácstalan Fellegi úrfit és elcipelte a konyhába sütit sütni. Igen, olyan sütit. Na nem rakta bele az egész „szegfűszeget“, hagyni kellett egyéb mókákra is, és abból az adagból, amit Milán sikeresen beszerzett bőven jut.
Nos, egy kis idővel később, már teljesen átvéve az irányítást mutatja a színészpalánták helyét a kastélyban. Ha jól emlékszik ilyenkor már nincs próba, de abban csak reménykedhet, hogy senki nem maradt itt egy kis magángyakorlásra. Óvatosan kukkant be az ajtón és amint üresnek bizonyul a terem belép, hogy vigyorogva köszöntse itt a nyomában belépő vendéget is.
- Üdv a Bagolykő színészeinek otthonában! - mutat körbe szabad kezével, majd odahúz egy széket az egyik ablakpárkánynál lévő babzsákfotelhez. A székre leteszi a tálcát a babzsákba pedig a saját hátsóját. Felkap egy még meleg sütit és beleharap, a morzsákat gondosan lesöpri a pulcsijáról.
- Nos, sütink már van a tökéletes teadélutánhoz, már csak tea kellene, nem gondolod? - fél szemöldökét felvonva bök Milán dudorodó zsebe felé az állával, majd feltápászkodva tömi a szájába a maradék sütit. - Kell lennie itt valahol néhány bögrének, azt hiszem - félig teli szájjal, de viszonylag érhetően kezd kutatni a kellékek között. Felettébb nőies, gratulálok Boró.
Hozzászólásai ebben a témában

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
[zárt]
Írta: 2017. október 31. 13:42
| Link

Boró

Andris jut eszébe, amint a csukott ajtó előtt álldogállnak. Ő is színjátszós, biztosan gyakran megfordul erre. Gyanakvóan néz a kinyíló ajtó mögött feltáruló teremre, mintha csak a puszta tény, hogy a fiú már jó pár alkalommal járt itt előtte is valamiféle jelentőséget hordozna, pedig józanul nézve erősen képtelenség, hogy bármi itt maradhatott belőle azon a gondolaton kívül, hogy járt már erre. Megembereli magát és belép ő is az ajtón, miközben kékjeit a gyanús kinézetű süteményre függeszti. Sosem evett még ilyen süteményt, a szó bármely értelmében is próbáljuk nézni. Sem ilyen sütit, sem ilyen sütit, pontosabban korábban semmi olyat és igazából csak azért leplezi erős aggályait a dologgal kapcsolatban, hogy Boró előtt ne tűnjön gyengének. Az Eridonosok rettenthetetlenek, ő azonban nem Eridonos. Bár ha azt nézzük hány Eridonossal és hány Levitással mulatja az idejét, talán mégiscsak a besoroláskor romlott el valami. Tulajdonképpen a Levitába őt nem is sorolt a süveg, cdak választott egy házat amikor átjött a Herzbergből. Mivel jó tanuló és világ életében fontosnak tarotta a tanulmányait, ez tűnt jó választásnak. Így utólag belegondolva viszont már nem biztos benne, hol is van a helye. Mostanában semmilyen értelemben.
- Milyen lett? - érdeklődik a sütire sandítva, közben azonban a kezébe vesz egyet. Bármi legyen is a válasz, túl drága volt ez ahhoz hogy most egyszerűen Boró rossz véleménye miatt ne kóstolja meg. Egyébként is, a lány teli arca egyáltalán nem arra enged következtetni, hogy a süteménnyel bármiféle minőségbeli probléma lenne.
- Tulajdonképpen még most sem értem, a manók hogy a fenébe nem vették észre. Butábbak mint gondoltam. - Nincsen semmi gondja a manókkal igazából, azonban igazi vérbeli mágusgyerek lévén soha nem is volt különösebben lelkes tőlük. Ő is harap egyet az egyik sütiből, majd Boró mögé lép és ő is bögre után kezd kutatni.  Talál is egy nagyon csinos kis porceláncsészét rózsaszín virágmintával. Nos, igazán illik az alkalomhoz... Fellengzős orrhangon szólal meg:
- Eme csésze megfelel igen kifinomult ízlésének? - érdeklődik enyhe vigyorral az arcán, miközben még a kisujját is eltatja kicsit, úgy fogja a kezében a csészét. Tökéletesnek tűnik. Közben magát figyeli, hogy az első szelet sütemény elogyásával párhuzamosan észrevesz-e magán bármilyen gyanús jelet, egyelőre azonban nincsen olyan érzése, hogy bármi különleges történt volna. Lehet hogy mégiscsak szegfűszeg az a szegfűszeg.
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
[zárt]
Írta: 2017. november 1. 18:43
| Link

Milán

Persze Borókának amúgy eszébe sem jut, hogy esetleg adjon egy kis pénzt Milánnak, pedig biztosan nem lehetett olcsó mulatság, de talán egy józanabb pillanatában majd megfordul a fejében, hogy az ilyenek nincsenek általában ingyen. Még akkor sem, ha a srác kopogtatott be hozzá tanácstalanságában.
- Oltári - bólogat lelkesen csillogó szemmel, feltekintve a kutatásból. És tényleg igazat mond, nem a  szegfűszeg miatt mondja ám, a sütinek tényleg finom íze van extráktól függetlenül. No, azért a plusz adag bolondság nem árt az édességnek, habár hatását még nem érezni egyelőre igazán. Felnevet amint szerencsétlen manók jutnak az eszébe.
- Elképzelhető, hogy véletlenül hagytam nekik pár darab sütit az elnézésükért cserébe - vonja meg a vállát, miközben a lehető legártatlanabb szemeit mereszti Milánra. A manók is megérdemelnek egy jó estét, mindenkinek jár egy kis lazulás. Először szokásához híven elneveti magát, majd pár pillanat alatt rendezi vonásait, és beszállva a játékba arisztokratikusan megemelt állal veszi szemügyre a csészét.
- Azt hiszem ez a tökéletes csésze az alkalomhoz, gratulálok! - biccent nagy komolyan, majd ő is felmutatja a szerzeményét, ami ugyan kevésbé elegáns, de reméli, hogy a babakék alapon pompázó apró fehér pöttyök megnyerik a közönséget. Még gyorsan felkap egy kannát is, hogy aztán a szerzeményekkel együtt újra helyet foglaljon a babzsákfotelben.
- Szóóóóval, akkor kell forróvíz, meg a varázslatos teafű - dörzsöli össze a kezeit, majd előkapja a pálcáját, és egy gyors aguamenti-bűbájjal megtölti a kannát. - Enyém volt a víz, tied a forralás, na? - vigyorog Milánra, miközben elvesz egy újabb sütit, és a tálcát a fiú felé nyújtja. Az speciel meg sem fordul a fejében, hogy mit kaphatnának amúgy ezért, ha valaki rájuk találna.
- És ha kész a tea, már csak a vendégeinket várjuk, a fehér nyulat meg a Bolond Kalapost - nevet fel, amint eszébe ötlik a mindenki által - legalábbis az ő világában, ergo muglik között - ismert mese, aztán a süti felét már el is tünteti a szájában.
Utoljára módosította:Almásy Boróka, 2017. november 1. 18:44
Hozzászólásai ebben a témában

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
[zárt]
Írta: 2017. november 1. 21:58
| Link

Boró

A sütemény tényleg finom. Nem is kicsit, annak ellenére meg aztán főleg, hogy nem csak általános alapanyagok vannak benne. Elvigyorodik Boró cseppet sem szerény megszólalására, közben pedig serényen bólogat.
- Tényleg jó! Ha előbb tudom, hogy így tudsz sütni, már a múlt hónapban félreértettük volna egymást a bácsival... - jegyzi meg, enyhén azt a látszatot keltve, mintha bármennyire is szándékos lett volna a félreértés. Francokat volt az, persze. Ezt nyilván a lány is tudja, elvégre felért egy vallomással az, hogy Milán csendben végighallgatta, ahogyan a lány kicsit sem diszkréten kiröhögi. Nem volt teljesen indokolatlan, na.
- Miii?! - hagyja el az ajkát a szó végére egyre magasodó rövid hangocska, amelyet egy jóízű nevetés követ - ...nagy franc vagy - teszi még hozzá nevetve.
Miután megtalálták a megfelelő csészéket (az ő úri ízlésének is megfelel a kis pöttyös) és Boró vizet is töltött, Milán is előveszi a pálcáját, hogy a maga kis részét megtegye. Közben lezuttyan a Boróé melletti babzsákba.
- Felülről fogd meg majd kérlek a kannát. Csak vigyázzunk, nehogy megégesselek - mondja, miközben elvesz egy újabb süteményt és beleharap egy nagyot, majd a másik felét gyorsan leteszi az ölébe.
- Lacarnium Inflamare! - a vártnál nagyobb láng csap ki a pálcájából, Milán száját pedig elhagyja egy diszkrét "huere". Kissé meglepve konstatálja, hogy a schwitzerdütsch káromkodást nemigen sikerült levetkőzni. Borót szerencsére nem égette meg, de ez is csak a szerencsén múlott. Meglepve néz hol a pálcájára, hol a kezére, de a láng mérete már szerencsére beállt a normálisra. Alulról melengeti vele a kannát, várva hogy a víz bugyogni kezdjen. A sütinek továbbra sem érzi sok hatását, bár talán Eridonos tettestársának feltűnhet, hogy mintha a mosolyai kicsit szélesebbek, a nevetése kicsit hangosabb lenne. Aztán Boró mond valamit teljes zagyvaságot, Milán pedig ráncolni kezdi a szemöldökét? Valamit biztosan marhára rosszul csinál, ha a lánynak már most ennyire megártott, ő meg még semmit sem érez.
- Parancsolsz? - néz rá aggodalmasan. Kicsit tart tőle, hogy a következő mozdulattal a lány eldobja a forró vízzel teli kancsót, utána pedig kiabálni kezd, vagy pucéran rohangálni... Talán kicsit előreszaladtunk. De ha egyszer kalapos nyulakról vagy mikről beszél!
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
[zárt]
Írta: 2017. november 4. 12:29
| Link

Milán

Sosem állította, hogy nagy konyhatündér, de eléggé édesszájú ahhoz, hogy a sütéshez összeszedje magát és valami finomat alkosson. Persze azért felröhög Milán megszólalásán; igazából neki nagyon jól jött ez a félreértés. Na, nem mintha gyakran keveredne kapcsolatba illegális gyógyfüvekkel, de azt sem állítanám, hogy soha nem vásárolt még magának, tegyük hozzá, hogy csak kifejezetten színházi tapasztalatok érdekében.
- Az a te nagy szerencséd, hogy ekkora FRANC vagyok! - vonja meg a vállát ő is nevetve. Ha nem teszi meg ezt az apró szívességet a manók talán már régen elpletykálták volna a kis titkukat. Mondjuk még így is megtehetik, de ha teljes biztonságban lennének, akkor hol maradna az izgalom?
A gyorsan megtöltött kannának már csak egy kis hő hiányzik, amit a levitás gyorsan orvosol is. Még szerencse, hogy Boró éppen harap a sütiből és nem látja a láng nagyságát, csak a hőt érzi. Ha látta volna, valószínűleg már rég eldobta volna a kannát. Így csak a furcsa szóra kapja fel a fejét, fogalma sincsen mit jelent, de az is lehet, hogy csak beütött a süti és amúgy tök normális dolgokat mondott a levitás.
Aztán csak néz. De tényleg, döbbent, kimeredt szemekkel. Hát olyan nincs, hogy valaki ne tudjon Csodaországról. Pislog párat, majd miután tényleg tudatosul benne, hogy elképzelhető, hogy Milán nem tettette a tudatlanságot, nagy sóhajjal szólal meg.
- Hát tudod, Csodaország, Alíz, meg a teaparti. A hernyó a vízipipával meg a fehér nyúl, aki az óráját nézi! - Nem, még mindig nem képes felülemelkedni azon, hogy valaki nem ismeri Alízt.  - Azt ne mondd, hogy fogalmad sincs miről beszélek… Hát ez… alap, mindenki ismeri - megcsóválja a fejét, mert még mindig nem hiszi el ezt a képtelenséget. De tényleg, arra vár, hogy Milán majd elneveti magát, és azzal hecceli, hogy jobb színész nála.
- Egyébként szerintem már jó lesz a víz, mutasd azt a teafüvet - vigyorodik el, habár még mindig ott húzódik a fiú tudatlansága, és ennyivel nincs letudva a téma, erre bárki mérget vehet. Inkább folytatja a sütimajszolást, hátha akkor elmúlik az ámulat. A végén még kénytelen lesz bocsánatot kérni a Kalapostól, amiért Milán nem ismeri.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium