A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

Év eleje óta talán most lesz először egy kis időm végre foglalkozni ismét a színjátszósokkal. Jó, kicsit zűrösen telt az eleje, de vége. Vége hivatalosan is. Mivel ami nem megy, azt nem erőltetjük. Pedig élveztem az elmúlt két és fél évet. Na, de ne is firtassuk tovább!
A múlt éjjel járőröztem, viszont most nem zabáltam fel a manók édességkészletét. Vérben forgó szemekkel zavartak el a konyha környékéről tegnap is, amikor csak épp egy elsőst kergettem, mert éjjel fél tizenkettőkor még kint császkált. Őszintén, mi a jó istent csináltak a manók még ott olyankor és miért nem adtak nekem belőle? Na jó, a végét megértem. De akkor is mit csináltak még ott?! Sajnos nem kérdezhettem meg, mert mint mondtam.... elzavartak! Tuti a közeledő halloween miatt dugdosták így előlem a sok sok sok édességet, amik csak rám várnak még most is, hogy megegyem őket.
Nagyokat trappolva haladtam végig a folyosókon, a taláromat ledobtam az ágyamra még a toronyban, mivel már vége volt a tanításnak, helyette a kedvenc farmerszoknyámban masíroztam egyenest a próbaterembe.
Akár egy meteor, úgy robbantam be a többiek tudatába. Az ajtót belöktem háttal, jobb lábammal és végignézve a díszes társaságon, majd megláttam a kedvenc exrellonosomat.
- Kolooooooos! - kiáltottam a pajtim nevét és megrohamozva a nyakába ugrottam, csimpaszkodtam rajta. Ja, azt hiszem ez egy: "Jaj, de rég láttalak már. Milyen sokat nőttél és úgy hiányzott a lüke fejed!" típusú ölelés volt.
- Mikor megyünk megint a temetőbe futni? - kérdeztem cinkos vigyorral a képemen, miközben elengedtem, nehogy a végén megfulladjon miattam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=706057#post706057][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.10.18. 22:19[/b][/url]

Év eleje óta talán most lesz először egy kis időm végre foglalkozni ismét a színjátszósokkal. Jó, kicsit zűrösen telt az eleje, de vége. Vége hivatalosan is. Mivel ami nem megy, azt nem erőltetjük. Pedig élveztem az elmúlt két és fél évet. Na, de ne is firtassuk tovább!
A múlt éjjel járőröztem, viszont most nem zabáltam fel a manók édességkészletét. Vérben forgó szemekkel zavartak el a konyha környékéről tegnap is, amikor csak épp egy elsőst kergettem, mert éjjel fél tizenkettőkor még kint császkált. Őszintén, mi a jó istent csináltak a manók még ott olyankor és miért nem adtak nekem belőle? Na jó, a végét megértem. De akkor is mit csináltak még ott?! Sajnos nem kérdezhettem meg, mert mint mondtam.... elzavartak! Tuti a közeledő halloween miatt dugdosták így előlem a sok sok sok édességet, amik csak rám várnak még most is, hogy megegyem őket.
Nagyokat trappolva haladtam végig a folyosókon, a taláromat ledobtam az ágyamra még a toronyban, mivel már vége volt a tanításnak, helyette a kedvenc farmerszoknyámban masíroztam egyenest a próbaterembe.
Akár egy meteor, úgy robbantam be a többiek tudatába. Az ajtót belöktem háttal, jobb lábammal és végignézve a díszes társaságon, majd megláttam a kedvenc exrellonosomat.
- Kolooooooos! - kiáltottam a pajtim nevét és megrohamozva a nyakába ugrottam, csimpaszkodtam rajta. Ja, azt hiszem ez egy: "Jaj, de rég láttalak már. Milyen sokat nőttél és úgy hiányzott a lüke fejed!" típusú ölelés volt.
- Mikor megyünk megint a temetőbe futni? - kérdeztem cinkos vigyorral a képemen, miközben elengedtem, nehogy a végén megfulladjon miattam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=706938#post706938][b]Ardai Kolos - 2017.10.29. 14:55[/b][/url]

Hosszú napok álltak mögötte, és bizony az egyetem mellett kifejezetten nehéz volt folyton visszajárni a színjátszós bagázshoz. Már rég lemondott volna az egészről, ha nem nőtt úgy volna hozzájuk a szíve. Elvégre az ő népe volt, vagy mi a csuda. Hűségesen követték az elmúlt pár évben, ő meg nem hagyhatja cserben őket.
Létszám ellenőrzést tartott, mikor elkezdték  próbát. Páran hiányoztak, de nem volt meglepve. Nehezen jöttek össze a próbák, és hiába akart erről beszélni patronálójukkal, még arra sem talált alkalmat, mikor írja meg neki a levelet.
- Jól van. Ez a jelenet jó lesz. Úgyhogy lépjünk tovább az első felvonás harmadik jelenetére... - kezdte szépen instruálni az embereket, mikor a hatalmas robajjal kitárult az ajtó.
Kolosnak oda sem kellett fordulnia, hogy tudja, ki érkezett meg. Széles vigyor terült szét az arcán, mikor hátranézett, és Fanni a nyakába ugrott. Szorosan ölelte magához, és még meg is pörgette egy kicsit.
- Már azt hittem, elfelejtettél... minket - egészítette ki gyorsan a mondatát, és a többiekre sandított. Volt néhány új tag, akikkel még nem találkozott Fanni, úgyhogy biztosan kellően furcsán figyelték a jelenetüket.
A lába mellett heverő szövegkönyvek egyikéért nyúlt, hogy odaadja Fanninak. Arra sem igazán emlékezett, melyik szerepet is kapta meg végül, de ez nem számított. Ezt most csak maguknak, gyakorlásnak szánják. Ha nagyon jók lesznek, talán még az iskola is láthatja őket egy nap.
- Tudod, te most mit csinálunk? Halloweenre egy kis temetőlátogatás a cél - kacsintott rá, miközben felvette rendezői magatartását. Vagyis kihúzta magát, és megigazította kifejezetten erre az alkalmakra használt sálját. Már csak a napszemüveg hiányzott róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=706961#post706961][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.10.29. 18:52[/b][/url]

Imádtam, hogy Kolossal ennyire jóban voltunk még mindig, pedig már nem találkoztunk nap, mint nap és ugrottam a nyakába a folyosón vagy csak oldalba böktük egymást. Jó volt. Most is rácsimpaszkodtam és igen, megkaptam azt a pörgetést, amit imádtam, gyereknek éreztem magam.
Amint a talpaimra huppantam, kicsit bűnbánóan ám annál több mosollyal legyintettem egyet.
- Ugyan, titeket soha! Sajnos mostanában több feladatom is akadt prefi-bubusként és hát muszáj volt megcsinálni őket - húztam a szám vállaimat vonva. Végül inkább figyeltem, hogy miért hajolgatott, vagyis matatott a lábainál végül elvettem tőle azt, amelyiket ha jól láttam megemelte volna, hamar átlapoztam, miközben a cinkos mosolyom és ravasz kérdésemnek adtam hangot. Igazából tényleg csak átlapoztam, de beleolvasni nem olvastam, … még.
Hamar jött Kolostól a válasz én pedig hónom alá csapva a szövegkönyvet tapsikolni kezdtem. Nem foglalkoztam azokkal, akik furcsán nézhettek ránk. Én úgy fogok viselkedni a barátaimmal, ahogy akarok, bárhol is legyek. Mások dorgáló pillantásai pedig leperegnek rólam.
- Akkor menjünk most, még süt a nap és és és fúj a szél, de süt a nap! - nem, nem hangzott kicsit sem úgy, mintha nyolc liter kávét gurítottam volna le vagy tíz csomag cukrot zabáltam volna fel, áááh, dehogy. Pfff, hova gondolsz?
A sálas megmozdulást a kuncogásom követte - Már csak egy szemüveg és egy barett sapka kellene és olyan lennél, mint azok a nagymenő mugli filmrendezők, ja és egy olyan bazi nagy tölcsér megafonbigyó - fenékkel oldalról meglöktem gyengén, hogy értse a poénkodásomat.
- Amúúúgy, folytassátok nyugodtan, a próbát én is megpróbálok térben és időben elhelyezkedni köztetek. Mondjuk, ott a színpad középén helyezem el magam térben és szerintem most sétálok oda, hogy időben is elhelyezzem magamat - vadul mutogattam, a hónom alatt szorongatott papírkupacot előhúztam és kikerestem a részemet, hogy körülbelül tisztában legyek azzal, mi is lesz a pontos feladatom vagy szövegem legalább is a szerepem. Reménykedtem, hogy valami izgit kapok és nem mondjuk fának kell öltöznöm. De ha fának kellene lennem vagy egy lámpának, én lennék a legmenőségesebb lámpa, mondjuk… Húsz százalékkal menőbb lennék az átlagnál, ha!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=708902#post708902][b]Ardai Kolos - 2017.11.26. 20:08[/b][/url]

Mosolygott. Sőt, inkább vigyorgott. Szeretett visszajárni a kastély falai közé, hisz itt végre olyan emberekkel találkozhat, mint Fanni. Nincs még egy olyan a föld kerekén, mint ő, és Pécsen bizony kifejezetten kevés a kevésbé őrült verziója is.
Vágott egy fintort a prefektusi melóra. Cöh! Méghogy ilyen ostobaságok miatt kelljen kihagynia a heti találkozókat vele? Vagyis a színjátszóval? Kész szégyen! Erről mg el kell bizony beszélgetnie vele, pláne, ha komolyan gondolják a színjátszós próbákat. És Kolos komolyabban gondolta, mint az egyetemet.
- Ha beszerzel nekem egyet, tutira hordanám minden nap - jelentette ki egy vigyor kíséretében, és már látta magát a jövőben, nagymenő rendezőként állva a színházban. A nagyszínházban, ahol ő irányítja majd az embereket. De persze ez csak játék volt.
És hogy hű legyen a játékhoz, Kolos szépen adja a rendezői szerepet. Mutogat, instruál, elhelyez embereket. Még a szövegkönyvet is dobálná, de túl jók a színészei, így túl váratlan lenne egy hirtelen kifakadás, úgyhogy csak az újra, újra, újra szöveget veti be milliárdodszorra is, mire azok a drága színészek meg nem elégelték a dolgot.
- Jól van, szép munka volt. Jövő héten találkozunk, de addigra mindenki tudja a szövegét, jó? - nézett nagggyoon komolyan a kisétáló tömegre. Mielőtt azonban mindenki elhagyta volna a termet, elkapta Fanni kezét, mielőtt ő is távozott volna, és hátrahúzta a függönyhöz.
- Akarok mutatni valamit, és mint hivatalosan is jó ízléssel rendelkező személy, neked kell rá mondanod az áment - készítette fel vigyorogva Fannit. Egy kis hatásszünetet tartott, és elhúzta a függönyt, hogy megmutassa Fanninak a kezdetleges, összetákolt díszletet. Itt-ott kilógott a sarka, néhol foltos volt a festés, de viszonylag biztonságos két szintes, nyitott ház állt a színpadon, hogy minden néző belátást nyerjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=708924#post708924][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.11.26. 23:51[/b][/url]

Nem tudom elmondani, mennyire, de mennyire felvillanyozóan hatott rám a próba. Úgy mentem oda, mint egy ázott veréb, amit lehányt egy szivárvány. Mondjuk, általában úgy mozgok, mint akit lehányt egy szivárvány, csak akkor nem tűnök ázott verébnek. Vagyis, remélem nem.
- Jó! - bólintottam egy nagyot és már ki is találtam, hogy amint hazahopponálok... mármint anyámékhoz haza, ahol internet is van rendesen, onnét rendelek valami menő barettet neki. Feketét, az tök művészes meg minden és akkor lehet magamnak is egy pasztell szőrös, rózsaszínt lézerszemű unikornisokkal. Ahw, igen!
A próbát ügyesen lezavartuk, persze néhányszor egy róka sunyiságával Kolosra pillantottam s vigyorra húzódott minden alkalommal a szám, amikor megszólalt vagy az újra szót ismételgette. Megszámoltam, összesen negyvenhétszer ejtette ki, de lehet azt is beleszámoltam, amit nem kellett volna. Azaz más szavakat. Na mindegy. Vicces egy fiú, pont ezért lopta be magát annyira a szívembe, de pszt. Ez titok!!!
Végül integetve köszöntem el a többiektől, ahogy a cókmókjaikat szedegették össze és távoztak a próbateremből. Kuncogva figyeltem azt a naggyoooon komoly tekintetét Kolosak, még úgy is mókás volt a számomra. Már majdnem én is elindultam, amikor a csuklómnál fogva hátrahúztak a függönyhöz. Meg akartam kérdezni, hogy mit szeretne, ám ő tutira a fejemben olvasott mert már válaszolta is meg a kérdésemet. Tiszta legilimentor, vagy tudom is én.
- Nekem? Áment? - kérdeztem vissza izgatottan, alig vártam, hogy láthassam, mit szeretne nekem mutatni, erre elhúzta a függönyt.
- Nahááááááát! - szaladt ki a számon a döbbenet és hagy szemekkel mértem fel a kis házikót - Hát ez irtó menő! - felugrottam és közelebb rohanva vizsgálgattam közelebbről is.
- Itt-ott kicsit kihagyott a festés és picit ki is lóg a sarka pár helyen, de ez nagyon szuper! Te csináltad? Ez olyan menő! - nem bírtam visszafogni magamat és a háztól visszafutottam Koloshoz.
- Erre hogy a Merlinbe ne mondanék áment? Bár... ha gondolod, segíthetek csinosítani rajta - cinkos vigyor húzódott az arcomon, ahogy ránéztem a rendezőúrra, mivel az ő ámenje kellett ehhez, ez esetben.
- Van itt egy létra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=709308#post709308][b]Ardai Kolos - 2017.12.03. 19:45[/b][/url]

Izgatott volt, hogy mit fog mondani Fanni majd a látványra. Egész büszke volt rá, annak ellenére, hogy még ő is meg tudta mondani, jócskán van rajta mit javítani. De stabilan állt a talpán. Egy igazi férfi keze munkája, kérem szépen.
Szélesen elvigyorodott, ahogyan Fanni arcán megjelent az a döbbenet, amit Kolos várt is. Egy hetyke mozdulattal vonta meg a vállát, és kulcsolta össze a tarkójánál a kezét.
- Aha, persze, hogy én. - Bólintott is hozzá, csakhogy Fanni is biztos legyen benne.
Átvetette a kezét a vállán, mikor odarohant hozzá, és egy pillanatig még élvezte a mesterműve munkáját. Messziről, az igazi művésszel az oldalán.
- Azt hittem, meg sem kérdezed már - kacsintott le vigyorogva rá, és már kezdett is magyarázni arról, hogy képzelte el az egészet. - Szóval a ház ezen része színesnek kéne lennie, tudod, az átvitt értelem miatt. A másik meg elég szürke, ott laknak majd az igazgatóék meg a tanerő. Mármint a darab szerint. - Nagy karlendítésekkel magyarázott, és még előrébb is lépett, hogy a teljes képet lefesse Fanninak. Már amennyire át tudta adni a fejében alkotott képet róla.
- Létra? - vakarta meg a tarkóját, ahogyan visszafordult a leányzó felé, és egy pillanatig tanácstalanul lesett körbe. - Hát tegnap este még itt volt valahol...
Előhúzta pálcáját, hogy egy bűbájjal megoldja a dolgot. Bár majdnem kimondta az invito varázslatot, mire rájött, hogy az bizony lehet fájdalmas találkozás lenne a létra lábával.
- Valahol ott lesz hátul - mutatott az első járásra rendezői balon, és elindult a díszlet mögé, hogy egy perc múlva hatalmas robaj meg szitkozódás között előrángassa a létrát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=709335#post709335][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.12.03. 21:58[/b][/url]

Átvetette a kezét a vállamon, először a mancsára összpontosítottam, majd vigyorogva felnéztem rá. Jaj, annyira imádtam, hogy magasabb volt tőlem és felnézhettem rá, mert így picinek és törékenynek éreztem magam. Jó, azért elég átlagos az a 172 centiméter lányoknál, de elég furin érzem magam, ha fiú évfolyamtársaim is hasonló magasságokba emelkedtek, mint én. Szóval vigyorom után óvatosan keze után nyúlva gyengéden belekapaszkodtam ujjaimmal az övéibe. Bátortalan mozdulatom hatására picit megszorítottam a kezét, aztán elengedtem. Eszembe jutott, hogy ez lehet nyomulás és olyan fucsán zavarban voltam. Lepleznem kellett, ezért gyorsan fel is ajánlottam a segítségemet neki. A kacsintásra a félénk mosolyom csak fülig érővé vált s elengedve őt hagytam, had magyarázzon nekem.
- Aaah, vágesz-vágesz! Ez nagyon jól hangzik így, -bólogattam-  annyira erős lesz a két kontraszt, hogy a nézők álla a padlót fogja súrolni! - jelentettem ki mutogatva két kézzel az erőket szimbolizálva, viszont kellett volna egy létra, mert a földről nem fértem hozzá a házikó tetejéhez és nem hiszem, hogy Kolosnak pont arra volt felesleges energiája, hogy engem a nyakába tartson meg ilyenek. Szóval.... LÉTRA, AKARLAK.
Hümmögve, kacsaszájjal töprengtem, hogy miként növeszthetett lábakat az elébb említett lajtorja s a fiú tanácstalan arcát méregettem közben. Nem volt mit tenni, meg kellett keresni, ilyen egyszerű.
A pajtim után kotorva igyekeztem neki segíteni előszedni hátulról az eszközt, mivel valaki oda elpakolta hátra. Hát komolyan, nincs szeme az embernek? Nem látja, hogy ott egy félkész házikó, erre elrejti a létrát kukutyinba?!
- Azt hittem, lábai nőttek és elszaladt egy kedves kis elsős hatására - dünnyögtem, ahogy segítettem előrevinni a félkész díszlethez. Észre sem vettem, hogy hátul (amíg a létrát pakoltuk ki) belefejeltem egy pókhálóba és… hát a lakója is ott csüngött oldalt a hajamban. Tuti tipp hozzám: Rettentően félek a pókoktól, ha látsz egyet a sarokba, inkább ne is szólj róla, mert elszaladok sírva, legyen az akármilyen pinduri.
- Szerintem kezdjük a szürke részének az igazításával, mert az olyan… olyan… szürke - felnéztem Kolosra és mivel éreztem, hogy picit viszketett a fejem búbja, hozzányúltam. Elkezdtem megvakarni, de... valami nem volt ott okés és hát le is húztam a fejemről egy kis darabka sűrű, szürkés pókhálót.
- Ko... Kolos - cincogtam remegő hanggal - Va... van pók is a hajamban? - éreztem, hogy a félelem elkezdett úrrá lenni rajtam lassan a pókháló láttán. Undorodtam tőle és a lakójától is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=709981#post709981][b]Ardai Kolos - 2017.12.18. 23:09[/b][/url]

Tudta, hogy Fanni érteni fogja azt a művészi értelmezést, amit még maga Kolos is csak nagy nehezen szedett össze a fejében. Ha nem értett valami gondolatot, akkor ő azt csak művészinek titulálta. Valami olyan, aminek nem sok értelme van, de mindenki elájult tőle. Ez volt a definíciója a művészi értelmezésnek Kolos szerint.
- Elsős? Jajaaaa, ólálkodott néhány itt, mikor alkottam - jegyezte meg egy-két nyögés közben, ahogyan megpróbálta kiszabadítani a létra hátsóját a beakadt takarófüggönybe. Hogy a Merlinbe képesek ezek így közlekedni a színházban?
- A szürkével? Okés, főnök, hogyan hozzuk helyre? - állt szolgálatkészen Fanni parancsai előtt. Még majdnem szalutált is, ha útközben nem jött volna rá, hogy bizony ő itt most rendező, vagyis ő a főnök. Egy rendező meg azért mégsem szalutálhat csak úgy ide meg oda.
Épp a díszletet mérte végig, mikor Fanni természetellenesen vékony, cincogó hangot hallatott a háta mögül. Felvont szemöldökkel fordult meg, és meredt a Fanni fejét éppen behálózó élőlényre.
- Jaaa, de ne aggódj, ez csak egy kaszáspó... - legyintett egyet, hisz azok nem bántanak, csak hosszú a lábuk ugye. Aztán Fanni arcát jobban szemügyre véve, helyesbített. - Ugyan, nincs itt semmi. Csak kosz. Várj, leszedem.
Egy kissé zavart vigyorral az arcán lépett fölé, hogy óvatosan megfogja az épp középtermetű kaszást. Lomha állatok voltak, nem volt velük nagyobb gond, csak csúnyák. Nem is értette, hogy miért akadnak ki ezen az emberek. Tánya is kikészült tőlük, pedig ő Kolossal nőtt fel, és hát bizony az kellő elégedettség adott.
Egy gyors mozdulattal termett Fanni háta mögött, mikor a pók már a kezére mászott. Akár még egy táncmozdulatnak is betudhatták volna, ha Kolos tudott volna táncolni. Amint kikerült Fanni látótávolságából, lerázta a kezéről az ártatlan állatot, jó messzire hajítva őt el, majd Fanni vállát megfogva még igazított egy kicsit a haján, hogy amaradék pókháló is eltűnjön onnan.
- Na nézd, kész is. Azééért, moss hajat ma este, kicsit... poros volt a létra. Tudod... - Odaállt mellé, egy vállvonással fejezte be a mondatot, majd nyomott egy puszit a rémült Fanni arcára, és mosolygott rá. - De azért nincs gáz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=710017#post710017][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.12.19. 16:39[/b][/url]

Elkapott az a NAGYON fura érzés, amikor tudod, hogy valami, de nem tudod, mi az a valami és a valamitől majdnem összecsokiztad a bugyidat ijedtedben. Lehet hogy az Eridon a bátrak háza, de engem akkor a szortírozáskor nagyon  rossz helyre pakoltak be. Mondjuk, lehet a rellonba kerülnék, mert hát tudok tüzet csiholni medzsik nélkül, mint egy sárkány és szokott zöld is lenni a hajam. Nem? Nem...
Amikor azt mondta, hogy ne aggódjak, kétségbeesetten néztem rá, mire inkább megváltoztatta a mondandóját. Reménykedtem, hogy tényleg csak valami kosz volt, mert ha pók, lehet valami Chemotoxszal jövök vissza... az megöli őket egyáltalán? Mindegy is, zavartan álltam és vártam, hogy Kolos leporolja a hajam, addig a cipőm orrát néztem. Hogy lekopott róla a műbőr...
Jó érzés, hogy megvédett, még ha ez a fenyegetés nem is volt akkora, mint amekkora ügyet csináltam belőle, amint megéreztem a kezét a vállamon, elvigyorodtam és bal kezem mutatóujja hegyét végig húztam gyengén az övéin, mint a pengetőt a gitárom húrjain. Jobb kedvem volt már sokkal, Neki hála. Ahogy végzett, felemeltem a fejemet és hálás mosollyal bólogattam.
- Persze-persze, megfogom. Úgyis tervbe volt, mert én ma akartam még festeni is otthon. Olyankor pedig még a kutya is festékes, mert belegyalogol a festékbe vagy az orrát dugja bele.
Hirtelen közeledni kezdett az arcával hozzám, jesszusom, talált még valamit a hajamba? Benne maradt a pók csak nem látta először? Ugye nem izzadtam le? Ám csak egy puszit kaptam az arcomra és ledöbbentem, próbáltam visszazökkenteni magam, de nem ment, olyan hirtelen jött és olyan helyes volt és úristeeeeeen. Éreztem, hogy ebbe belepirulok.
- Hééé, nem kérdezted meg, hogy szabad-e a pusziiii - böktem meg az orra hegyét egy amolyan huncut vigyorral.
- Ezért bünti jár - ezt én sem gondoltam át, viszont a kijelenés sem volt a legkomolyabb, inkább szórakozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=710334#post710334][b]Ardai Kolos - 2017.12.23. 19:36[/b][/url]

Felmerült a kérdés benne, vajon éppen milyen színű lesz majd Fanni haja, de lenyelte a kérdést. Szerette azt, hogy folyton változott a leányzó kinézete. Sosem tudta, hogy pontosan milyen küllemmel jelenik majd meg a próbákon. Régebben sokat látta a folyosón, vagy a nagyteremben, vagy bárhol a kastély területén, így annyira nem is tűnt fel neki, milyen gyakran változik a színe. Most azonban, hogy alig hetente járt fel a tanodába, már kicsit másképp tekintett erre.
- Mi? De hisz' nekem nem kell engedély! - Úgy tett, mint aki nagyon megsértődött, és természetesnek vette volna a puszit. Neki szabad mindenkit megpuszilnia mindenfajta kérdés nélkül. Fanni meg a puszilista élén állt. Vagy minek az élén. Bármi is volt az, annak az élén volt.
- Büntetés? Igen?
Elmosolyodott, olyan fölényesen, és az éppen felállított létrára támaszkodott. Ennek fejében a létra elkezdett dőlni, és összeesni, mire Kolos utána kapott, és megállította, mielőtt még tönkretenné élete fő művét, vagyis az összetákolt házat.
- Na mondd csak, és milyen büntetést szabnál ki rám? - A létra helyett ezúttal inkább Fanni vállára rakta a könyökét, és vigyorgott rá egész közelről.
A létra biztonságosan állt, ahogyan Kolos is Fanni közelében, és a magabiztos mosoly az arcán is hasonló elkötelezettséggel várta a lány válaszát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=710357#post710357][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.12.23. 22:37[/b][/url]

- De keeeeellll! - nyújtottam ki rá a nyelvemet gyerekesen, amikor sértődötten ezt így megjegyezte.
Na jó, talán ez a büntetéses ígéretem nem volt a lehető legbölcsebb döntés, amit az elmúlt tíz percben hoztam, de hát na, ilyen vagyok. Úristen, az a mosoly megöl. Most mit mondjak? Egyre jobban kezdtem zavarba jönni és éreztem, hogy az arcom megtelt vérrel. Igen vonzó volt mindig is, de ezelőtt sosem érdeklődtem úgy iránta, most pedig olyan, mintha épp flörtölne vagy mit csinálna velem. Jézusom, azok a szemek...
Ahogy ott állt, támaszkodott és dőlt... várjuk, dőlt? A létra dőlt bizony, én meg reflex szerűen hátrébb ugrottam egy lépésnyit. Persze nem rám akart dőlni, de tudod, ha az ember hirtelen megijed.
Először a vállamon lévő mancsát néztem, majd lassan fel rá. Közel volt a arca megint, tuti direkt csinálta! De csak ha hülyéskedik, felgyújtom a nadrágját!
- Még... még nem tudom. De... de ne aggódj, mert biztos kitalálok valamit! Te is tudod, milyen színes a fantáziám - igyekeztem továbbra is magabiztos lenni, bár nem igazán akart összejönni, éreztem, hogy az arcom élénk piros színe mellett egy paradicsom elbújhat, s lebukva elmenekültem Kolos mosolya elől. Ezzel feltehetőleg kizökkentve az egyensúlyából, mert hát rám támaszkodott. Én meg elszaladtam. Vele ez olyan más volt, mármint most tényleg fel akar szedni vagy csak direkt szédít és élvezi, hogy majd meghalok zavaromban? De... igazából ez tetszik.
- Inkább, inkább kezdjük el a festegetést, hogy kész legyünk az előadásra- pálcámmal legyintve a fekete és fehér festékes vödröket a létrán lévő két kis kampóra akasztottam aztán felmásztam rá, hogy lenyugodjak és az arcomból visszaáradhasson az összes testrészembe a vér.
- Fogod nekem a létrát, hogy biztosan megálljon? Nem szeretnék leesni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=710460#post710460][b]Ardai Kolos - 2017.12.26. 12:13[/b][/url]

Elpirult. Fanni bizony elpirult. Kolost pedig annyira meglepte ennek a ténye, hogy egy pillanatra el is ámult a látványra. Persze nem azért, mert egy lány elpirult a jelenlétében, hisz nem egyszer használta már a megjelenését és kisugárzását más lányokon a falvakban. Inkább az a tény lepte meg, hogy ezt most akarata ellenére érte el. De Merlin legyen a talpán, aki ezek után abbahagyná! Hisz meg kellett jegyeznie, hogy Fanninak bizony igen jól állt a piros szín.
- Abban nem kételkedem - nevette el magát, és a lelke mélyén remélte, hogy valami igen piszkos dologgal hozakodik majd elő.
Magabiztosságából Fanni menekülése billentette ki. Konkrétan az eddigi támasza, és szép lett volna bizony azt mondani, hogy Kolos ennek fényében szépen elhasalt, de hazugság lett volna. Az utolsó pillanatban ugyanis visszanyerte az egyensúlyát, és sikerült ismét két lábbal a földön megállnia.
- Ne aggódj, tartom - lépett a létrához, és fogta meg annak lábait, míg Fanni felmászott rá.
Alulról kicsit másképp festett, mint eddig, és Kolos arcán megjelent egy pimasz vigyor. Pedig ő aztán úriember, igazán nem gondolt semmi rosszra, és ha lehetett volna, még el is nézett volna, de... Azok az ösztönök valahogy nem engedték pillantását másfelé kalandozni.
Kissé megrázta a fejét, és behunyta a szemét. Az úriemberek maradjanak csak úriemberek.
- Kihagytál ott egy foltot - bökött inkább vigyorogva az ablak melletti kis részre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=710523#post710523][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.12.27. 20:13[/b][/url]

Ijedtnek annyira nem neveztem volna magam, amikor úgy gondoltam, elszaladok előle a létrához és felhagyok a legjobb támaszték szerepével, bár tuti tőlem jobb támasza nem is akadt volna a színjátszósok között Kolosnak. Csak is én.
Nem láttam, hogy kibillent az egyensúlyából, akkor csak arra koncentráltam, hogy ne zavarodjak bele a zavaromba. Vagy ne zavaromba zavarodjak... mi van?
Hamar megmásztam a létrát, egészen magasan álltam végül rajta. Nem kapaszkodtam -minket azt-  csak nekiláttam festeni a fehér festékkel s egyre magabiztosabban álltam a két lábamon, tudva, hogy biztos nem eshet szét alattam az eszköz s már kezdtem visszakapni eredeti színemet.
- Hmm? Hol? - szemeimmel kezdtem keresni a foltot, amit kihagytam Kolos szerint, de az elég magasan volt. Lábujjhegyre pipiskedtem magam, hogy elérjem a foltot ám egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom és az ecsetemet akaratlanul elhajítottam valahova. Végső ötletként, hogy megtartsam az egyensúlyom, belekapaszkodtam a ház egyik kiálló sarkába, de az nem volt elég stabil, hogy megtartsa az 55 kilómat, egy szóval: hátraestem. Asszem Kolosra vagyis hát ha alattam volt, akkor rá, de én egy pár másodpercig tartó sikoly kíséretében lezúgtam a létráról, a festékes vödrök pedig kilögybölődtek és a festék szétfolyt mindenhol.
- Auu... -nyöszörögve feküdtem és fájlaltam leginkább a hátsómat meg a könyököm. Rá se mertem nézni a házikóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=711242#post711242][b]Ardai Kolos - 2018.01.08. 21:20[/b][/url]

Gondolatai, bármennyire is próbálta csukva tartani a szemét vagy másfelé tekintgetni, még mindig a formás hátsó félen időztek. Már épp meg akart szólalni, hogy hagyja a fenébe a foltot, majd arrébb teszi a létrát, mikor megbillent, kapaszkodott, törött, aztán meg esett és minden csupa kék-zöld-sárga-piros folt cikázott Kolos szeme előtt.
Épp csak elengedte a létrát, mikor Fanni telibe rá esett, a létra meg dőlt tovább, pontosan a házra, átszakítva a vékony gipszkarton lapokat. Valami még Fanni előtt a fejére is koppant valami, meg valami sűrű izé folyt le a fejéről. A hátsójára huppant, Fanni meg az ölébe.
Mire kinyitotta a szemét, a festék össze-vissza folyt, a színpad deszkáitól kezdve a díszlet minden zegét-zugát bejárva. Beleértve a kis párost is, akiknek sikerült túlélniuk a világvégét. Kevésbé persze a háznak.
- Fanni... - nyögött fel, ahogyan megpróbált fájdalommentesen felkönyökölni, hogy jobban szemügyre vehesse a helyzetet. - Tudtam én, hogy nagy zseni vagy, de... Gondolod ezt értékelni fogják a nézők is? - mérte végig az átszakított, fehér pöttyökkel és foltokkal tarkított házikót.