A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

- Mondtam már, hogy ez így nem jó! Mintha lenne benned élet, rendben? - forgatta a szemét, idegesen a hajába túrt, fe-le járkált a színpadon, és mindent megtett, hogy ne kelljen közben Lanettára néznie.
Nem is emlékezett arra, mennyire idegesítő a lány. Mit evett rajta Egerben? Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy nem tud normálisan elmondani egy tisztességesen megírt szöveget!
Persze, hogy jól kiegészített, kerek mondatok voltak. Elvégre mégiscsak ő írta. Ő, Ardai Kolos, Ardai Lukács író fia. Csak tudja forgatni a pennát, ha már van néhány kiadott könyve az öregének! De ez a csaj! Mintha valami kis szerelmes fruskát alakítana. Pedig ez egy akciójelenet! Üldözéssel meg átkokkal.
- Oké, kezdjük elölről, rendben? Addig maradunk, amíg meg nem csináljuk a jelenetünket!
Ez a kijelentés most még nagyon határozott volt, pedig már nagyon kívánkozott... akárhova máshova, ahol nincs az eridonos nőszemély.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=679332#post679332][b]Ardai Kolos - 2017.05.04. 22:57[/b][/url]

- Mondtam már, hogy ez így nem jó! Mintha lenne benned élet, rendben? - forgatta a szemét, idegesen a hajába túrt, fe-le járkált a színpadon, és mindent megtett, hogy ne kelljen közben Lanettára néznie.
Nem is emlékezett arra, mennyire idegesítő a lány. Mit evett rajta Egerben? Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy nem tud normálisan elmondani egy tisztességesen megírt szöveget!
Persze, hogy jól kiegészített, kerek mondatok voltak. Elvégre mégiscsak ő írta. Ő, Ardai Kolos, Ardai Lukács író fia. Csak tudja forgatni a pennát, ha már van néhány kiadott könyve az öregének! De ez a csaj! Mintha valami kis szerelmes fruskát alakítana. Pedig ez egy akciójelenet! Üldözéssel meg átkokkal.
- Oké, kezdjük elölről, rendben? Addig maradunk, amíg meg nem csináljuk a jelenetünket!
Ez a kijelentés most még nagyon határozott volt, pedig már nagyon kívánkozott... akárhova máshova, ahol nincs az eridonos nőszemély.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=679345#post679345][b]Vér Lanetta - 2017.05.04. 23:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=681881#post681881][b]Ardai Kolos - 2017.05.19. 21:47[/b][/url]

Azt hitte, elég lesz az a pár óra, és mehet is vissza a rellonba, de ez a nőszemély folyton csak panaszkodott, hogy milyen szöveg ez, meg szerinte nem így kell meg ilyenek. Hát kérem, ha Kolos a rendező, akkor az van, amit Kolos mond.
- Nélkülem ebből nem lesz semmi - sóhajtott fel ingerülten, majd a papírokra sandított a kezében. - Na jó. Onnan, hogy "magamra kell hagynod..."
Pedig jó történet volt. A háború közepén jártak, átkok húztak el a fejük körül, és Lanettát eltalálták. Ez pedig a végső búcsú volt. Lebénult a lába, és hátra kellett maradnia a csapattól. Csak így élhette túl a sereg közeledtét a főszereplő. Lanetta meg ez esetben csak járulékos veszteség volt. Igazán testhez álló szerep.
Oké, talán volt benne egy minimális romantikus szál, de ez kötelező eleme volt az ilyen akciójeleneteknek. Különben nem lehetett volna megsajnálni az eleső Lanettát. Pedig ez kulcsfontosságú szerep volt.
Karjával mutogatott, hogy kezdjen Lanetta. Olyan volt, akár egy karmester, még előre is hajolt, úgy próbálta átvinni, mit is kellene éreznie a lánynak. De az olyan volt, mint egy darab szúette fa. Totál üresség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=684048#post684048][b]Vér Lanetta - 2017.06.04. 00:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=685336#post685336][b]Ardai Kolos - 2017.06.12. 23:23[/b][/url]

Hevesen gesztikulált, ahogyan ajkaival együtt formálta a szöveget Lanettával, és olyan átéléssel fogta vissza magát, hogy ne ugorjon fel a színpadra és csinálja meg a lány helyett, hogy akár még igazi rendezőnek is nézhette a kívülálló.
Nem csoda hát, hogy majd felrobbant a dühtől, mikor Lanetta elnevette magát. Pedig már egészen jól sikerült volna ez a rész!
Mindkét kezével a magasba csapott, a szövegkönyv kezében tartott részét pedig leejtette maga mellé, ami hangosan csattant a parkettán.
- Életedben először, mi? - tette fel a kérdést gúnyosan, de arcán neki is megjelent egy mosoly. - Mint amikor azt mondtad Egerben, hogy tudod, merre megyünk?
Jól emlékezett már minden apró momentumra, amit vele töltött akkor. Azóta, hogy bezárta őt a Bagolyházba, kismilliószor futott végig minden jelenet a fejében.