A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=678718#post678718][b]Stoltz Ákos - 2017.05.01. 00:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=678830#post678830][b]Allan Colton Fisher - 2017.05.01. 19:44[/b][/url]

Elmondjam, mit nem szeretek? Járőrözni. És elmondjam, hol lennék szívesen? Bárhol máshol. Minek lettem egyáltalán prefektus? Öhm, de most komolyan. Allan Fisher, a világ leghanyagabb embere, aki simán ki akarja tépni a saját húga haját a kviddicspályán.
Na mindegy. Már megint itt kell járkálnom ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnék, mondjuk festenék, vagy pénzt keresnék esetleg a pubban. Asszem' amúgy is fölösleges itt lennem, prefektusi pályafutásom alatt még egy balf****ba se futottam bele. Unottan járkálok tehát a területemen, néha az órámra pillantok, aztán úgy döntök, lassan ideje lesz kihajolni az ablakon egy cigiszünetre. Mintha a prefik szentek lennének, ugyan már.
Aztán meghallom a folyosón... hogy az egyik teremben zene szól. Összeráncolom a szemöldököm - az öngyújtó lángja még épp nem érte el a szálat. Még egy szálat se lehet elszívni normálisan?
Úgy döntök, ez a derék idióta úgyis meg fog várni. Gondolom, nem csapott illegál házibulit, akkor több lenne az üvöltözés, szóval nem lehetnek többen kettő-háromnál. Úgyhogy én most szépen, nyugodtan elszívom a cigit itt az ajtó előtt, úgyis megvár. Igazából kedvem nem is sok lenne megbüntetni, mert azt nekem kell leadminisztrálnom gondolom, és nincs kedvem ehhez.
De még a szál végén sem hallom, hogy a zene lehalkult volna. Gratulálok, barom! Rossz kedvemben kaptál el. Kidobom a csikket az ablakon.
Csendesen nyitom ki az ajtót, majd az ajtófélfának támaszkodva nézem ezt a derék embert pár pillanatig, aztán rájövök, hogy ez táncol, balettozik. Istenem, még egy idióta táncos. Kinek van kedve hozzá? Ráadásul ismerem is, valami hülye kis rellonos gólya.
- Mit ugrálsz, Stoltz? - kérdem, pálcámmal leintve a gramofont. Bár amúgy a zene nem rossz. De most ahhoz sincs kedvem.
Fogalmam sincs, vágja-e, hogy prefi vagyok, de igazából nem is érdekel. Csak nézem, és várom, mihez fog kezdeni. Vajon tudja egyáltalán, hogy elmúlt takarodó, és hogy miatta legalább három mondattal többet kell írnom majd kézzel a heti átlag kettőnél? Ilyen kellemetlenségek miatt pedig fizetni kell, mert én kiváltképp lusta vagyok, még a többi háztársamhoz mérten is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=678837#post678837][b]Stoltz Ákos - 2017.05.01. 20:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=685992#post685992][b]Allan Colton Fisher - 2017.06.17. 11:30[/b][/url]

Szóval éppen táncol. Nem, a drága még akkor sem méltóztatik megszólalni, amikor kérdezek tőle valamit, helyette inkább táncol tovább, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kissé összeszorítom az ajkaim, felvonom a fél szemöldököm, flegma-elégedetlenkedő kifejezést vesz fel az arcom. Stoltz, ejnye, ez már most plusz három büntetőkör a következő kviddicsedzésen. Ha már így szeretsz táncolni, biztos bírni fogod.
Abbahagyja végre, én meg továbbra is csak a falat támasztva nézem az embert. Le kell törni kicsit a szárnyait, asszem', túlságosan el van szállva magától. Mint ahogy minden kib****tt balettos.
Kijavít, halk (és gyilkos) nevetést hallatok. "Balettnek hívják", istenem, mintha csak Rosiet hallanám. Miért van az, hogy minden táncos ugyanolyan elviselhetetlen?
- Én nem látom értelmét. Csak ugrálsz. - Közlöm vele a nyilvánvalót. - Nekem mondjuk tök mindegy, mivel b***od el az idődet, de valóban nem hat meg, ha valamit tökéletesen csinálsz. Max a pályán.
Ami még mindig nem megy neki sokszor, mivel tökre újonc és baromi fiatal. Ezért szadizom folyamatosan én is, meg Mini is. Mi megszoktuk, hogy nincsenek kezdők a csapatban, viszont sokan fognak elmenni jövőre, kell a vérfrissítés, az új generáció, Stoltz meg elég kontrolláltan mozog, szóval nem rossz. Mondjuk a posztján azért néha röhögök.
- Nagyon meggyőző - mondom némiképp szarkasztikus stílusban, mikor megkérdi, mennyi az idő. - Takarodó után vagyunk, te is pontosan tudod. Gondolom, észrevetted, hogy a folyosók tök üresek.
Ha öt perce múlt volna el takarodó, talán még kedves is lennék, ugye, kinek van kedve cseszekedni az adminisztrációval, de így, hogy már majdnem fél órája a körletben kéne lennie, sajnos azt kell mondanom, hogy kénytelen leszek valamit kitalálni neki. Hacsak nem mond nagyon jó érveket rá, hogy ne tegyem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=687977#post687977][b]Stoltz Ákos - 2017.07.01. 13:21[/b][/url]