28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 10. 22:54 | Link

Nem kért ebből az egészből. Se a mágiából, se ebből a középkorban leragadt kastélyból, se az itteni emberekből. Semmiből, amihez anno az anyjának is köze volt. Nem kérte, mégis így alakult. Különösebben nem is hatja meg a dolog, ez van, elfogadta. Idejött, bejár órákra, utánaolvas mindennek, aminek csak lehet, felzárkózik a többi ripacshoz, sőt, él benne az a tudat, hogy jobb is lesz valamennyinél. Nem mintha maximalista lenne. Hisz most sem erőlteti meg magát, soha nem is tette, nem is fogja valószínűleg. Nem, csupán a kíváncsiságát elégíti ki és az unalmát űzi el. Nagyon tanulnia sem kell -legalább is eddig- elég, ha az órákon odafigyel. Szerencsére ésszel nem fukarkodott a sors, mikor ő került sorra az osztogatásnál.
Viszont nem csak ennyiből áll az ittléte. Vannak barátai, amihez szintúgy a kisujját sem kellett mozdítania. Úszott az árral, közben meg mellé kerültek az emberek. Furcsa, de nincs ellenére a dolog. Olykor jól is jönnek az emberek, ha másra is vágyik, mint a könyvei, vagy épp a saját maga társasága. De még mindig nem állt le ennyinél. Gondolta ha már ez van, akkor kihozhatna belőle többet is, mondjuk egy suli utáni tevékenységgel. Persze, megfordult a fejében a kviddics, mint lehetőség, de azon nyomban el is vetette. Ő meg a sport két külön dolog. Egyrészt a tériszony problémáival ütközik, másrészt amilyen fizikai képességekkel meg lett átkozva, az első edzőmeccs után áshatták volna a sírját. Meg egészen egyszerűen nem az ő műfaja. A színészet viszont annál inkább. Na nem mintha nagy tapasztalatokkal rendelkezne, de egyszer mindent el kell kezdeni. Titkon mindig is érdeklődött eme világ iránt. És úgy látszik, most képes is lesz beteljesíteni ilyesfajta törekvéseit. Egyel kevesebb pont azon a bizonyos bakancslistán, ami olyan népszerű az utóbbi időben.
De még semmi sem biztos. Mert ki lenne az a hülye, aki mindenféle jött-mentet felvenne anélkül, hogy letesztelné? Máshogy nem is lenne értelme, akkor talán ő sem lenne itt. De itt van, nem mintha tudná mire számítson. Ezernyi gondolat száguld a fejében, különböző lehetséges szituációkat taglalva, de ahogy jönnek, úgy engedi is tova őket. Majd kiderül. Most ne fog előre eltervezni semmit, nem is tudna. Legalább egyszer az életben felmérheti, hogy a spontán reakciók mennyire mennek neki.
Habozás nélkül lép be a terembe, lesz, ami lesz alapon.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2015. október 30. 10:00 | Link

Bence

Rohanok fel a kastélyba, mint egy őrült. Gyakorlatom volt Pesten és pont az indulásom előtt 5 perccel hoztak egy súlyos, de nagyon is érdekes esetet. Emiatt pedig késésben vagyok, mert persze, évközben is folyamatos felvételt hirdettem a színjátszókörbe, ami akárhogy is nézem, nem akar olyan jól menni, mint szerettem volna. De mivel, van egy jelentkezőm, nem akarom elszalasztani a lehetőséget. Az órám negyedszer pityeg, hogy hééé inzulin, de mikor van nekem időm az ilyesmire? Enni sem tudtam, szóval csak szaladok, és átkozom a rendszert, hogy nem lehet az iskolán belülre hoppanálni.
Még szerencse, hogy a próbaterem a földszinten van, ha lépcsőzni is kéne, tényleg kiköpném a belem... Na de mindegy. A nagy lelkesedében megállni sem bírok rendesen az ajtó előtt, tovább csúszok, úgy fordulok vissza és tépem fel az ajtót, mint valami őrült, kabátban, a vállamról leeső táskával, lihegve. A térdemre kell támaszkodnom, hogy kifújjam magam, s közben felnézek, hogy megállapítsam, a srác, már itt van, én meg bizony, elkéstem. Mégsem tudok rögtön megszólalni, mert ki kell magam fújni egy kicsit.
- Bo.. bo... bocsi, a... a ... késésért... - mondom végül, még mindig levegőért kapkodva, aztán felveszem a táskám a földről, majd kiegyenesedem, úgy nézek a fiatal srácra - Régóta vá... vársz? - Kérdezem tovább, miközben a kabátomból kibújok. Alatta most rendes mugli cuccok (farmer, fehér ing, kék pulcsi, rajta a prefektusi jelvényem) vannak, a városban ez volt célszerűbb. Majd kezet nyújtok.
- Bálint - mutatkozom be - Tényleg bocs. Vágjunk is bele, jó? - kérdezem, bár nem igazán várok választ. A színpadnak támaszkodom, és úgy kérdezem tovább. - Mi motivál, hogy a színjátszókör tagja legyél? Van valamilyen tapasztalatod? Miben érzed magad igazán jónak?
Faggatom tovább, és remélhetőleg a válasz alatt, végleg kifújhatom magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 3. 13:58 | Link

Bálint


Igazából fel se venné talán azt se, hogyha órákat késne is a másik. Türelemmel bőkezűek voltak vele, mikor osztogatták, így csak komótosan sétálgat a színpad előtt, bámészkodik mindenfelé, majd végül megállapodik valahol középen, a színpadnak támaszkodva. Elképzeli, hogy tele van a terem, ő meg valami fura gúnyában adja elő magát fent. Sosem volt ilyesmivel gondja, igazából szinte bármit rá lehet sózni, panaszkodás nélkül megcsinálja, ha megy neki. Nem is érti miért érzi egyesek magukat feszengve ilyen helyzetekben. De, talán érti. Félnek attól, hogy kinevetik őket, hogy cikizni fogják utána, ezért inkább beleolvadnak az átlagba, hátrahagyva az egyedi megmozdulásokat. Viszont ha valaki képes magabiztosan előadni magát egy átlagostól eltérő szituációban, akkor mások sem találhatnak rést rajta, amivel cukkolhatnák.
Alig észrevehetően rezzen össze és kapja a fejét az ajtó felé, ahogy kiszakítja a gondolataiból a betoppanó srác. Félig felvont szemöldökkel méri végig a helyzetet és megfordul a fejében, hogy ez már akkor része e a meghallgatásnak, vagy sem? Elég lestrapáltnak néz ki, legalább, mintha egy csapat oroszlán elől menekült volna. Végül inkább csendben löki el magát a színpad oldalától és megindul felé. A bocsánatkérésre csak vállat von, nem tűnik úgy, hogy nagyon meghatotta volna a dolog, sőt.
- Elvoltam. - Miatta igazán nem kellett volna rohanni, de ezt azért nem teszi hozzá. A névre biccent, majd el is fogadja a felé nyújtott kezet.
- Bence. Vagy Milán, mindegy, mindkettőre hallgatok. - Megereszt mellé egy lezser mosolyt, majd akkor visszamegy Bálinttal a színpad elé és megáll vele szemben. A kérdéseken kissé elgondolkodik, nem szólal meg egyből. Ez túlságosan is jellemző rá.
- Tartozni szeretnék valahová. A kviddics, meg úgy a sportok nem igazán tartoznak az erősségeim közé. A diáktanács nem igazán vonzz, ezzel szemben a színészkedéssel valahol mindig eljátszottam gondolatban. Tapasztalatom még nincs ezen a téren, gondoltam most, vagy soha. - Hagy egy kis szünetet egy halványabb mosoly kedvéért. - Játszom több hangszeren is, bár ez nem tudom mennyire számít ennél. Véleményem szerint viszont elég jól elő tudom adni magam, a szavakkal sem volt soha problémám. - Mása sincs, csak az esze és annak előadása, ami persze szavakban történik. Elég jó a meggyőző képessége is, pont emiatt. Viszont ennél többet hirtelen nem tud nyújtani, lévén nem volt még ilyen szituációban.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2015. november 14. 20:05 | Link

Bence

Örülök, hogy nem akadékoskodik, amiért késtem, és annak is, hogy elvolt. A bemutatkozáson gyorsan esünk túl és a nevére én is csak bólintok, magamban meg eldöntöm, hogy Bence lesz, aztán már kérdezgetem is. Nem kapok rögtön választ, de nem is baj. Szimpatikus, hogy meggondolja mit is fog mondani, és az is, hogy végül őszintén válaszol. Bólintok is neki, megértem, ha a kviddics nem az erőssége. Én mondjuk szívesen játszanék, de engem nem engednek...
- A zenei tudás mindig jól jön. Milyen hangszeren játszol? – válaszolok, majd faggatom tovább, és kiszélesedik a mosolyom a magabiztosságát látva. – Oké... akkor hmm... Tudsz valami jó verset, monológot, szövegrészletet, amivel lenyűgözöl? – Kérdezem némi gondolkodás után, aztán úgy döntök szélesebb választási lehetőséget adok neki. – Vagy inkább improvizáljunk egy szituációt? Esetleg te egyedül valamit?
Kérdőn nézek rá, rábízva, hogy mit is szeretne, aztán ahhoz alkalmazkodom. Ha versel, vagy más egyéni produkciót választ, akkor intek neki, hogy menjen fel a színpadra, én pedig lentről hallgatom figyelem őt. Ha pedig velem együtt szeretne valamilyen szituációban részt venni, akkor együtt megyünk fel, de a kezdést ebben az esetben is meghagyom neki. A magabiztos szövege után nagyon kíváncsi vagyok, mire is képes, de az biztos, hogy magasra tette a lécet.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 24. 19:25 | Link

Bálint


Türelem és megfontoltság. Valahogy mindig minden szituációban ezek a domináns jellemvonásai, ami vagy szimpátiát, vagy ellenszenvet vált ki másokból, ami idővel akár fel is cserélődhet. Legalább is eddigi tizenöt évében ezt a konklúziót sikerült levonnia.
- Gitározok, zongorázok és dobolok. De az utóbbit még csak tanulom. - Összegzi, viszont azt már nem teszi hozzá, hogy énekelni is szokott, ami elfér zuhanyon kívül is, egy ablak sem fog betörni miatta. Valamit tartogatni kell a későbbiekre is, hátha akad majd alkalma a demonstrálására. Bár talán ez az egy, amit nem szokott nagyon közönség előtt művelni.
A kapott feladaton ismételten elgondolkodik. Fejben pörgeti eddigi érdekesebb olvasmányait, verseit, ami helytálló lenne itt is. Az improvizáció ötletét egyből elveti, az ilyesmi egyáltalán nem az erőssége. Az ilyesmihez túlságosan is előre tervez.
- Egyik kedvenc olasz írónőmtől mondanék pár összevágott idézetet és egy Petőfi verssel zárnék. - Igazából csak hangosan gondolkodik, de ránéz Bálintra, hogy mi legyen. Ha bólint, akkor fel is megy a színpadra és megáll kissé balra húzódva a közepétől. Ő aztán nem lesz közhelyes és szokványos. Megköszörüli a torkát kissé, majd egy mély lélegzetet véve kezd bele.
- Amint belépett, megrohanták az emlékek. Arra gondolt, hogy semmi nem változott, amióta utoljára itt járt. Hosszú utat tett meg, mégis ugyanoda ért vissza. Értelmetlen volt az a sok küzdelmes év, hisz most is ugyan úgy szenved és menekül.
De az életben nincsenek rövid és könnyen járható utak. Mindenkinek végig kell járnia a számára kijelölt ösvényt, akkor is, ha meredeken felfelé megy, és tüskés bokrok szegélyezik. Viszont mindenki saját maga választja meg az útját, mindenki megváltoztathatja a saját történetét...
- Kiérezni a hangjából,hogy tudja, hogy miről beszél. Mögé lát minden egyes szónak és magáévá tudja tenni. Viszont szakavatott szemnek feltűnhet még az is, hogy kezdő még az ilyesmiben. Minden egyes szava szépen csendül, de a színpadon még nem igazán tud mit kezdeni magával. Persze ez egy ilyen monológ félénél nem olyan feltűnő, mintha egy komplett jelenetet kéne eljátszania.
A Petőfi vers előtt hagy egy kis hatásszünetet.
- Fejemben éj van, éjek éjjele,
S ez éj kisértetekkel van tele;
Agyamban egymást szűlik a gondolatok,
S egymást tépik szét, mint vadállatok.
Lázzal verő szivemnek vére forr,
Mint boszorkány üstjében a bűvös viz.
Gyúlt képzeletem mint meteor
Fut át a világon és magával visz,
Laktársam a kétségbeesés,
Szomszédom a megőrülés.
- Közel áll a szívéhez ez a vers, régóta úgy érzi, hogy ez akár szólhatna róla is. Benne van mindaz, ami benne nap, mint nap végbe megy.
Ahogy befejezi, egy pillanatra lehunyja a szemét, majd mióta a színpadra lépett, most először pillant Bálintra.
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. november 25. 20:45 | Link

Bence és Bálint


Sétálok a folyosón, én ráérek. Még van egy öt percem, nem fogok késni. Ebben biztos vagyok. Fehér póló, fekete nadrág, piros bakancs. Hozzám képest nem szokványos az összeállítás. Igen ám, de itt fontos az összeállítás. Elkezdek énekelni.
- I got a ticket for a - majd ránézek az karórámra. A fenébe, magamban káromkodok és elkezdek teljes erőből futni. Elkések, csak erre tudok gondolni. Nem is, már el is késtem. Ne már, ennyit az első benyomásról, el is kezdték már szerintem. Meg is értem őket, ha nem várnak. Végül is, ki várna egy feledékenyre?
Odaérek, nagyon óvatosan nyitok be, hogy aztán bezárjam. Elkezdték. Nekem annyi. A srác kitűnően szaval. Hallgatom elhűlve, majd megrázom a fejemet. Ennyit én is tudok, mert jobbat is tudok. Itt az a lényeg, hogy jól improvizáljak. Odasétálok halkan, lehunyt szemmel, közben erősen gondolkozok. Melyik musicalt adjam elő egy személyben? Rómeó és Júlia, vagy az Elizabeth? Oda se figyelek, a földön kötök ki, a másik fiú orra előtt majdnem.
- Sziasztok, a nevem Tüszőfűi Lilith, becézni szabad, sőt egyenesen kötelező. Bocsánat a késésért, gitárt gyakoroltam - itt felállok és meghajolok. Vigyorgok, de ez nem műmosoly. Úgy bánt e jégmosoly, most inkább nem dúdolom. Majd körbeforgok - mit csináljak? Idézzek, énekeljek, táncoljak, esetleg improvizáljak egy adott szóra, szituációra?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium