A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

Birizga (beszt shipnév evör, ne mondj semmit.) produkciója.

Kilesek a színpadra, a függöny le sem volt húzva, alig ülnek a székeken. Nem csoda, nem várnak csodát egy kupac kezdő színésztől. Nincs három gyertya a színpadon, se tükröz, és egyikünk sem visel kék ruhát. Ezt kikötöttem páromnak, a szintén Levitás, nagyonnagyonrégi ismerős Iza, akivel még a stégen találkoztunk. Azt hiszem. Igen, az ő kutyája szemezett Ser Karommal.
Visszatérek az ellenőrzéshez, sehol sem látom, hallom a Macbeth szót, vagyis.... Gondolatban csak lehet.
A lány felé fordulok, küldök felé egy biztató mosolyt, majd magabiztos léptekkel kiállok a színpadra. Mögöttünk egy gyorsan összetákolt díszlet szerepel, egy kartonfal, mely egy faberakásos díszes liftet ábrázol, az egyik nagyobb évfolyamos diákot megkértem, hogy olvasson rá egy bűbájt, amitől néha egész halkan, de felcsendül egy kis liftmuzsika, tudjátok, az a relaxáló hang, ami nyugtatja az ember lelkét, és elfelejteti vele, hogy egy apró dobozba van zárva, vastag falakkal körülvéve. Talpuk alatt egy vastag, mélyzöld szőnyeg volt. Eredetileg egy lábtörlő volt, de egy kis Baziteo csodákat művelt.
Szegényes hátterükön szerepelt egy halkan kattogó falióra, ami a pontos időt mutatta.
Végignéztem öltözetemen, ami egy csíkozott öltöny volt, előző ruhámat le kellett cserélnem, mivel a karakter nem tűrte volna meg magán. Nyakkendő tökéletesen egyenesen, cipők csillogóra tisztítva, olyan érzés volt, mintha fontos ember lennék. De nem olyannak kell lennem. Olyan akarok lenni, aki jelentéktelen, annyira, hogy kiöltözik egy ilyen alkalomhoz.
Innentől kezdve az ő agyával gondolkozok, érzek, tapasztalok. Vicces lesz.
//tüdüdű, átszellemülés//
A minisztérium. Hmm, érdekes. Amikor elkezdtem pár hónapja a hopponálás tanórákat, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan sikerülni fog. Reflexszerűen hajamat kettésimítom, két oldalra, teljesen lenyalva. A mellettem lévő lányra pillantok... Csinos, csinos, de az egyik gombja... Az egyik gombja el van gombolva. Ezen nem tudom túl tenni magam. Csak akkor térek magamhoz, amikor már befejezte kérdését. Ugyan, mit kérdezne tőlem.
- Izé... Aaa nyolcas emelet lesz, köszönöm. - összehúzom magam, hogy minél kisebb helyet foglaljak el az apró fülkében. Érdekes, hogy pont a kedvenc számom az engedély kiadásának szintje. Újra végigsimítom hajam, ismét a mellettem állóra sandítok, majd egyből lekapom fejem, amikor rám néz.
És akkor megrázódott a lift.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=472839#post472839][b]Brandon Norrey - 2015.03.09. 17:56[/b][/url]

Birizga (beszt shipnév evör, ne mondj semmit.) produkciója.

Kilesek a színpadra, a függöny le sem volt húzva, alig ülnek a székeken. Nem csoda, nem várnak csodát egy kupac kezdő színésztől. Nincs három gyertya a színpadon, se tükröz, és egyikünk sem visel kék ruhát. Ezt kikötöttem páromnak, a szintén Levitás, nagyonnagyonrégi ismerős Iza, akivel még a stégen találkoztunk. Azt hiszem. Igen, az ő kutyája szemezett Ser Karommal.
Visszatérek az ellenőrzéshez, sehol sem látom, hallom a Macbeth szót, vagyis.... Gondolatban csak lehet.
A lány felé fordulok, küldök felé egy biztató mosolyt, majd magabiztos léptekkel kiállok a színpadra. Mögöttünk egy gyorsan összetákolt díszlet szerepel, egy kartonfal, mely egy faberakásos díszes liftet ábrázol, az egyik nagyobb évfolyamos diákot megkértem, hogy olvasson rá egy bűbájt, amitől néha egész halkan, de felcsendül egy kis liftmuzsika, tudjátok, az a relaxáló hang, ami nyugtatja az ember lelkét, és elfelejteti vele, hogy egy apró dobozba van zárva, vastag falakkal körülvéve. Talpuk alatt egy vastag, mélyzöld szőnyeg volt. Eredetileg egy lábtörlő volt, de egy kis Baziteo csodákat művelt.
Szegényes hátterükön szerepelt egy halkan kattogó falióra, ami a pontos időt mutatta.
Végignéztem öltözetemen, ami egy csíkozott öltöny volt, előző ruhámat le kellett cserélnem, mivel a karakter nem tűrte volna meg magán. Nyakkendő tökéletesen egyenesen, cipők csillogóra tisztítva, olyan érzés volt, mintha fontos ember lennék. De nem olyannak kell lennem. Olyan akarok lenni, aki jelentéktelen, annyira, hogy kiöltözik egy ilyen alkalomhoz.
Innentől kezdve az ő agyával gondolkozok, érzek, tapasztalok. Vicces lesz.
//tüdüdű, átszellemülés//
A minisztérium. Hmm, érdekes. Amikor elkezdtem pár hónapja a hopponálás tanórákat, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan sikerülni fog. Reflexszerűen hajamat kettésimítom, két oldalra, teljesen lenyalva. A mellettem lévő lányra pillantok... Csinos, csinos, de az egyik gombja... Az egyik gombja el van gombolva. Ezen nem tudom túl tenni magam. Csak akkor térek magamhoz, amikor már befejezte kérdését. Ugyan, mit kérdezne tőlem.
- Izé... Aaa nyolcas emelet lesz, köszönöm. - összehúzom magam, hogy minél kisebb helyet foglaljak el az apró fülkében. Érdekes, hogy pont a kedvenc számom az engedély kiadásának szintje. Újra végigsimítom hajam, ismét a mellettem állóra sandítok, majd egyből lekapom fejem, amikor rám néz.
És akkor megrázódott a lift.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=474149#post474149][b]Nemes L. Izabella - 2015.03.11. 15:57[/b][/url]

Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért jelentkeztem én ide. Először is, nem szeretek szerepelni. Másodszor pedig: nem szeretek szerepelni. Nem is tudom már, hogy anyám vagy Vivien ötlete volt az, hogy lépjek be a színjátszóba, mert hogy ott majd barátokat szerzek, meg kinyílok meg ilyenek... hát nem hiszem, hogy ettől majd bárki jobban meg fog ismerni, de oké, ők tudják. Viszont nincs bajom a színjátszóval, csak kicsit - nagyon - utálok kiállni az emberek elé, mert akkor mindenki engem bámul és engem ne bámuljon senki, ha nem muszáj.
Ma még is fellépésem lesz, igen, fellépés, még ha csak ilyen kis picurka is, nekem már ez is épp elég fejfájást okoz. Már tegnap este, járőrözés közben is úgy voltam vele, hogy hagyom az egészet a fenébe, de ugye ezt ketten adjuk elő, Brant meg nem hagyhattam magára. Igen, az nem lett volna szép dolog tőlem, viszont emiatt meg rosszakat álmodtam és még kipihenni sem tudtam magam, szóval ma reggel elég nyúzottan ébredtem és tiszta nyűgös voltam egész nap és ami a legrosszabb ebben az egészben, hogy eljött az idő és nem léphettem vissza. Nem is tudtam volna, egész nap nem láttam Brandont, csak talán egyszer a fejét, de nem is vagyok benne biztos, hogy az az övé volt. Nem vagyok valami jó a hátul nézetből látott kobakok beazonosításában. Ezt meghagyom másnak, már ha van valaki, aki ilyennel foglalkozik.
Három, kettő, egy.
Brandon egy mosoly után kilépett a függöny mögül és amint az visszalibbent a helyére, abbahagytam a járkálást. Ideges voltam, méghozzá nagyon és az nem vezet semmi jóra, ha én ideges vagyok. Soha többé nem fogok szerepelni, de ezt az egyet kibírom, jól van - ezekkel a szavakkal nyugtattam magam, miközben követtem a fiút a sebtében össze-vissza dobált színpadra. Persze ezt a dobálást nem szó szerint kell érteni, valójában egész pofás kis helyszínt hoztak össze, de ebben a helyzetben nagyon nem tudtam másra koncentrálni a liften kívül. Hát itt van. Az a hííííres lift.
- Kérem, tartsa! - Hangom erőtlen és halk volt, még is tudtam, hogy a fiú meghallja. Meg kellett hallania, hiszen rajtunk kívül talán ha három diák ült távolabb tőlünk és minket nézett, más pedig nem tartózkodott a teremben. Ahogy beszálltam a liftbe, igyekeztem összehúzni magam és ennek az lett az eredménye, hogy nekipréselődtem a falnak. Mindegy is, addig jó, amíg nem ér hozzám senki.
Lift. Hogy miért kell nekünk ilyennel utaznunk, nem tudom. Mert nem lenne egyszerűbb csak simán felhopponálnunk arra az emeletre, amelyikre mennénk, igaz? Igaz.
- Melyik emelet? - Fordítottam nagy nehezen felé a fejem, rápislogtam, ő pedig kinyögte a választ. Szóval a nyolcas. A lift közben már rázkódni kezdett, illetve én ebből csak egy picit érzékeltem, de a mellettem álló nyilvánvalóan többet. Rápillantottam, ő pedig elkapta a tekintetét, én viszont nem. Ismerős volt a férfi, csak nem tudtam, hogy honnan. A minisztériumban sokan dolgoznak, még is úgy éreztem, hogy ismernem kéne a fickót, csak nem jut eszembe hirtelen a neve. Abban viszont biztos voltam, hogy a neve 'b' betűvel kezdődik. Bradley? Brandon? Bob? Vagy esetleg...
- Bruce, ugye? - Tippeltem, igen.