28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20972
Írta: 2015. március 11. 15:57 | Link

Birizga - A produkció
 ~ Ruha


Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért jelentkeztem én ide. Először is, nem szeretek szerepelni. Másodszor pedig: nem szeretek szerepelni. Nem is tudom már, hogy anyám vagy Vivien ötlete volt az, hogy lépjek be a színjátszóba, mert hogy ott majd barátokat szerzek, meg kinyílok meg ilyenek... hát nem hiszem, hogy ettől majd bárki jobban meg fog ismerni, de oké, ők tudják. Viszont nincs bajom a színjátszóval, csak kicsit - nagyon - utálok kiállni az emberek elé, mert akkor mindenki engem bámul és engem ne bámuljon senki, ha nem muszáj.
Ma még is fellépésem lesz, igen, fellépés, még ha csak ilyen kis picurka is, nekem már ez is épp elég fejfájást okoz. Már tegnap este, járőrözés közben is úgy voltam vele, hogy hagyom az egészet a fenébe, de ugye ezt ketten adjuk elő, Brant meg nem hagyhattam magára. Igen, az nem lett volna szép dolog tőlem, viszont emiatt meg rosszakat álmodtam és még kipihenni sem tudtam magam, szóval ma reggel elég nyúzottan ébredtem és tiszta nyűgös voltam egész nap és ami a legrosszabb ebben az egészben, hogy eljött az idő és nem léphettem vissza. Nem is tudtam volna, egész nap nem láttam Brandont, csak talán egyszer a fejét, de nem is vagyok benne biztos, hogy az az övé volt. Nem vagyok valami jó a hátul nézetből látott kobakok beazonosításában. Ezt meghagyom másnak, már ha van valaki, aki ilyennel foglalkozik.
Három, kettő, egy.
Brandon egy mosoly után kilépett a függöny mögül és amint az visszalibbent a helyére, abbahagytam a járkálást. Ideges voltam, méghozzá nagyon és az nem vezet semmi jóra, ha én ideges vagyok. Soha többé nem fogok szerepelni, de ezt az egyet kibírom, jól van - ezekkel a szavakkal nyugtattam magam, miközben követtem a fiút a sebtében össze-vissza dobált színpadra. Persze ezt a dobálást nem szó szerint kell érteni, valójában egész pofás kis helyszínt hoztak össze, de ebben a helyzetben nagyon nem tudtam másra koncentrálni a liften kívül. Hát itt van. Az a hííííres lift.
- Kérem, tartsa! - Hangom erőtlen és halk volt, még is tudtam, hogy a fiú meghallja. Meg kellett hallania, hiszen rajtunk kívül talán ha három diák ült távolabb tőlünk és minket nézett, más pedig nem tartózkodott a teremben. Ahogy beszálltam a liftbe, igyekeztem összehúzni magam és ennek az lett az eredménye, hogy nekipréselődtem a falnak. Mindegy is, addig jó, amíg nem ér hozzám senki.
Lift. Hogy miért kell nekünk ilyennel utaznunk, nem tudom. Mert nem lenne egyszerűbb csak simán felhopponálnunk arra az emeletre, amelyikre mennénk, igaz? Igaz.
- Melyik emelet? - Fordítottam nagy nehezen felé a fejem, rápislogtam, ő pedig kinyögte a választ. Szóval a nyolcas. A lift közben már rázkódni kezdett, illetve én ebből csak egy picit érzékeltem, de a mellettem álló nyilvánvalóan többet. Rápillantottam, ő pedig elkapta a tekintetét, én viszont nem. Ismerős volt a férfi, csak nem tudtam, hogy honnan. A minisztériumban sokan dolgoznak, még is úgy éreztem, hogy ismernem kéne a fickót, csak nem jut eszembe hirtelen a neve. Abban viszont biztos voltam, hogy a neve 'b' betűvel kezdődik. Bradley? Brandon? Bob? Vagy esetleg...
- Bruce, ugye? - Tippeltem, igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cindy Merryweather
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 19
Írta: 2015. március 14. 12:18 | Link

Az első átváltoztatástan


A reggeli eső okozta komorságomat hamar elűzte a tudat, hogy ma egy feladat teljesítése vár rám. Ráadásul nem is akármilyen. Még pár napja jelentkeztem a feladatra, mert jó bulinak tűnt kipróbálni magamat egy ilyen szituációs játékban. A szituáció és a karakterem adott volt, így minden más már csak rajtam és a páromon múlt. Apropó a párom, igazából még nem is ismerem csak látásból. Érdekes játéknak nézünk elébe.
Minél jobban közeledtem a próbaterem felé, annál jobban kezdtem izgulni. Végül a terembe érve egyenesen a színpad felé vettem az irányt. Egy-két diák kirakta a díszletet, ami egy padból és két székből állt. Nagyon izgatott voltam, amíg a színpad mögött álltam. Már csak két perc és kezdődik. Gyorsan végiggondoltam még egyszer, hogy mi a dolgom, magamhoz szorítottam egy elsős átváltoztatástan könyvet, s vettem egy mély levegőt. Parketta reccsenést hallottam, és tudtam, hogy a párom megérkezett. Showtime!
A függöny mögül kilépve láttam, amint a padtársam helyet foglal. Hirtelen megtorpantam, amikor láttam, hogy ki is az valójában. Remek! Így elrontani az első átváltoztatástan órámat. Dehlya… Megforgattam a szemeimet majd felszegett fejjel helyet foglaltam mellette. Szúrós pillantást váltottunk egymással.
-    Dehlya – biccentettem neki köszönés helyett.
Azonban, amint leültem az utálatot felváltotta valami, valami egészen más. A félelem és az izgalom keveréke. Mindeközben a látóterembe férkőzött egy tábla, ami a padtól pár méterre volt. A hajszínváltoztatás menete és varázsigéje szerepelt rajta. Szóval ez a mai óra feladata.
Reflexszerűen emeltem a számhoz kezemet. A gondolat, hogy a mellettem ülő ősellenségem fogja megváltoztatni a hajam színét, ösztönösen arra késztetett, hogy villámgyors manikűrt hajtsak végre a fogaimmal. És ha elrontja? Ha nem lehet visszafordítani? Egyáltalán tud bánni a pálcájával? Túl sok kérdés, túl kevés idő. Nincs mese, itt még ma varázsolni kell.
-    Én kezdem! – húztam ki magamat határozottan, bár az izgalomtól remegő kezeim másról árulkodtak.  
Utoljára módosította:Cindy Merryweather, 2015. március 15. 09:06
Hozzászólásai ebben a témában
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2015. március 22. 20:34 | Link

Aileen és a Meghallgatás Grin
Egy megbeszélt időpontban.

Türelmesen vártam Aileent, hiszen megbeszéltük és sejtettem hogy nem késik el, vagy legalábbis nem késik sokat. Hamarosan meg is érkezik, nem kell sokat várnom rá, így hamarosan a tárgyra is térhetünk. Mivel járok az rájára, így nem meglepő, hogy gyakran találkozunk és ismerem is valamennyire. Habár általában alszom az órán, olykor... Na jó! Elég gyakran megesik, de nem tehetek róla, át kell szoknom még. Mivel ez egy meghallgatás, így illően kell viselkedjek és nem aludni, pláne azért, mert érdekel a dolog. Ő nyit, így én hallgatom, majd elmosolyodva üdvözlöm amint befejezte amit mond.
- Én is örülök neki, így ketten vagyunk ezzel, tanárnő. - Teljesen illedelmesen viselkedem. - Nyugodtan, kérdezzen csak én meg megpróbálok rá válaszolni. - mondom határozottan, hiszen nem tud olyat kérdezni, amire nem válaszolnék, vagy nem akarnék válaszolni. Egyelőre nem állok fel, így ő magasabban van mint én, de ez nem zavar, így is jó. Felfelé nézek rá, várom a kérdéseket, türelmesen.
- Nem hiszem, hogy a háttérben való munkálkodás illik hozzám, szeretnék inkább a „középpontban” lenni egy kicsit. - Egy szórakozott mosoly kíséretében kelek fel és már állva nézem őt tovább. Jól áll neki a mosoly, de hát nem nagyon figyeltem meg eddig, így nem volt alkalmam efféle következtetéseket tenni a számára, de most nem hullaként ücsörögtem egy órán, hanem itt voltam vele és megbeszéljük ezt a meghallgatást. - Amúgy is, a szőke herceg dolog eléggé az én stílusom. Szőke vagyok, kék a szemem és még lovagolni is tudok. A fehér lovat meg majd elintézem. - vigyorgok rá, némileg játékos, némileg pimasz megszólalásomnak adva egy kis pluszt. Nem akarom én felhúzni, csak jó kedvem van és úgy érzem nem bántam meg, hogy eljöttem erre a meghallgatásos valamire. Legalább lesz valami jó kis elfoglaltságom a jövőre nézve és szeretném is csinálni.
- Szóval, be kell mutatnom valamit? Énekelni, táncolni, esetleg annyira megnevettetni, hogy könnyezzen? - érdeklődöm kíváncsian, egy félmosoly kíséretében, mint aki éppenséggel nagyon is biztos önmagában. De hát én az is vagyok, így nem kell miattam aggódni. Továbbra is a tanárnőt nézem, majd körbelesek és végül újra őt találom meg a tekintetemmel. Várom a válaszát és bármit is kér, biztosan menni fog. Tudom magam produkálni, talán ezért is érdekel ez az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Rózsa Léna
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2015. április 3. 23:04 | Link


Balhés Bagázs
Szituációs gyakorlatocska Gwennel


Mindjárt megvan... Már csak egy picit jobbra... Gyerünk Elena menni fog! Ééés... talál! Ez az! Lena visítozva ugrik fel a sarokból, ahogy a picike mogyoró eltalálja az egyik színjátszós lány hátát. Mostanában folyton ezt csinálja, legyen szó óráról vagy valamilyen iskolán kívüli elfoglaltságról. Valószínű, hogy a manók már evőeszközökkel kutatnak utána, amiért minden délután szokásához híven beszambázik a Konyhába és elcsen onnan valami kisebb termést amivel aztán majd dobálhatja az útjába kerülőket. Ne kérdezzétek, hogy miért csinálja, szerintem ő maga sem tudja. A lényeg az, hogy jól érzi magát, nem? Annak ellenére, hogy a mai nap alkalmával már nem is egyszer leszidták amiért egy hajgumi segítségével kitartóan ostromolta valamelyik óráján az előtte ülő diák hátát, amiért az eltakarta Lencsi elől a kilátást. És mivel akkor a leszidás miatt nem folytathatta tovább a támadást, úgy döntött, hogy később keres magának egy új áldozatot és majd őt fogja pöckölgetni. Na, és mi lenne jobb egy ilyen alkalomra, mint a délutáni színjátszós impro feladat? Sok az ember akiknek egyik felét nem is ismeri, az pedig kitűnő alibit kölcsönöz neki, hogy ő még életében nem látta a pöcköltet, úgyhogy, ha kérdőre vonnák a csínytevése miatt, simán támaszkodhat majd erre. Tádá! Gond elhárítva. A baj csak az, hogy Elena nem valami jól alkalmazkodik a lapulj-vagy-menekülj tanács első részéhez, ahogy a nem régi sikongatása is bizonyítja, úgyhogy kénytelen a menekülj opciót választani, mikor a megdobált lány hátrafordul és dühtől piros arccal kezd a piszkálója utáni keresésbe. Óriási mázlija van Elenának, amiért egy másik felsőbb éves lány közli vele, hogy készülődjön, ugyanis nemsokára ő meg a partnere következnek a színpadon. Prefektuskánknak több se kell, már ugrik is, gyors felaggatja magára a többi kiegészítőjét, majd mikor elhangzik a végszó, lassan kisétál a színpadra. Nem sieti el, van még bőven ideje, hát akkor miért kapkodna? Butaság, ráadásul így még a szerepe is hitelesebb lesz egy picit. A porond mostanra teli lett az Igazság termére jellemző dolgokkal. Ugyanúgy van itt egy kisebb a kanapé, egy fotel, de még a lábzsámoly olcsó hasonmása is megtalálható. A háttérben a teremre oly' jellemző mágikus függöny utánzata áll készenlétben, így mikor Elena szigorú, komótos léptekkel megjelenik a színen, az automatikusan elhúzódik, eltakarva  az ideiglenes ablakot a díszlet falán. Lena azonnal kapcsol, odaballag a függönyhöz, hogy valahogy megjavítsa azt.
 - Ez hihetetlen! Ez a vacak már megint elromlott. Hajaj, kénytelen leszek megjavítani. Hihetetlen, hogy ebben a kastélyban mindent nekem kell megbütykölnöm. Egyszerűen szörnyű... - azzal már kapja is elő a pálcáját, majd elmormog valamilyen valószínűleg értelmetlen "bűbájt", mire a függöny hangos reccsenéssel jelzi, hogy a javítás nem éppen sikerült, végül pedig a karnis egyik fele megadja magát és a földre rogy. Lena ezzel mit sem törődik, elégedetten biccent egyet, majd mint aki jól végezte dolgát, elsétál a kanapéig, lecsüccsen és halk olvasásba kezd a zsebéből kihúzott piciny könyvből.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Kolf-Podmaniczky Gwen Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. április 4. 19:03 | Link

Mindenki
Szituációs gyakorlat Elenával | Ruha


Mégis maradt a színjátszósok között. Eggyel több, vagy kevesebb tevékenység nem oszt, nem szoroz. Gondolkozott rajta, hogy nem folytatja bizonyos dolgok miatt, de mivel azok már nem aktuálisak, így maradt és nem bánta meg. A napokban szólt neki a tanárnő, hogy próba lesz, amire igent mondott. Nem mondhatni izgatottnak, mert ez csak pár ember és nem az egész iskola. Illetve nem az az izgulós fajta. Nem zavarja, ha elront valamit. Majd újrapróbálja és általában másodjára sikerülni szokott neki néhány dolgot leszámítva. Pár dologból még most sem tanult.
Mehettek volna együtt Elenával a próbaterembe, de a két leányzó most nincsenek jó viszonyba, legalábbis Gwen haragszik mindkét barátnőjére. Nem tudja, hogy Elena is így van-e vele, de azt igen, hogy Alízzal nem fognak kibékülni egyhamar. Amint belép, a terembe köszön a többieknek és leül Miza mellé. A lány felé megejt még egy "sziát" és hallgatja, amit a tanárnő mondani kezd. Most nem késett olyan sokat, mint szokott, csak három percet, ami nála már rekordnak számít. Nem kell sokat várnia, mikor Elena nevét mondják, majd az övét. Pont vele került össze nagyon jó. Először csak figyeli a másikat, hogy mit csinál, mit mond, azt mikor Elena helyet foglal a kanapén mellé lép.
- Már megint nem tudod megcsinálni helyesen a dolgokat - kezdi a korholást. A szereposztás megfelelő, mert a két karakter, akiket alakítanak nem kedvelik egymást. Most Lin vagy egy jós, vagy ez nem a véletlen műve. - Nálad még a kutyám is jobban megcsinálja.
Ennél a mondatnál csuklik egyet, de nem érdekli. Most az a lényeg, hogy... mi is az? Elfelejtette. Akkor improvizálni kell és kitalálni valamit. Ez menni fog a szőkének, sok ehhez hasonlót csinált már. És néha ez a baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Rózsa Léna
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2015. április 4. 22:40 | Link


Balhés Bagázs
Szituációs gyakorlatocska Gwennel


Igazából nem olvas, csak úgy tesz mintha, közben egyik kezével aprócskát lök lecsúszott szemüvegjén, hogy jobban lássa a betűket. Azokat a betűket, amik valójában ott sincsenek. A könyve sem igazi iromány, csak egy egyszerű borító, amit egy általános iskolai füzetéről eszkábált le a minap, de erre a színjátszós gyakorlatra tökéletesen megfelel, ha másra nem is. Csak okosabb lesz tőle, mert köztudott tény, hogy az ember mindig intelligensebbnek hat, ha egy értelmetlen krikszkrakszokkal teli művet cipel magával. És a mostani helyzethez elengedhetetlenen kellék egy kis ész, ami valljuk be, Elenánál nem mindig üzemel. Viszont egy ilyen helyzetben hú, de okosnak kell lenni, különben fuccs a jó alakításnak. Hajjaj, miért ezt a szerepet kapta? Jó, nem szabad panaszkodni, el kell fogadni ami van, hisz ilyen a showbiznisz, nem? Teli van meglepetésekkel, amik lehetnek kellemesek avagy éppen kellemetlenek. Apropó meglepetés! Gwen mióta van a színpadon? Most vagy Elena a totál vaksi, vagy a lány tényleg csak úgy random feltűnt itt. Varázslat! Ha most nem az alakítása függne ettől, tuti körbeölelgetné barátnőjét, de most higgadtnak kell lenni kérem szépen, nem szabad, hogy elragadják az indulatok. Csak higgadtan... Lena csendeben, néha fintorog egy kicsit, mikor barátosnéja olyan részhez ér, ami neki nem igazán tetszik, de amúgy teljesen rezzenéstelen arccal nézi a másikat. Mikor a lány befejezte a monológját, Elly becsapja a "könyvet", majd keresztbe teszi lábait és kezeit a mellkasán összefonja.
 - Ez rágalom kérem szépen. Ki mondta magának, hogy nem tudom megjavítani a dolgokat? Én igenis remek szakember vagyok, nem úgy mint egyesek. Azt pedig erősen megcáfolnám, hogy holmi ölebek jobbak lennének nálam - hűvösen beszél, néha gúnyosan pillantva Gwenre, hogy érzékeltesse; ilyet még álmába se merjen állítani, hogy ő valamit valaha is rosszul csinált. Olyan egyszerűen nem létezik és ezután sem fog. Nem. Ő mindig tökéletesen végzi a munkáját. Nézze csak meg a függönyt. Szuperül működik, de csak azóta, mióta Elena megjavította. Azelőtt mindig eltakarta az ablakot, így nem lehetett olvasni a szobában, vagy bármilyen világosban történő cselekvést művelni. Most már igen. Na kinek lehet ezt is megköszönni? Még szép hogy Elenának! És még ő az, aki hanyag munkát hagy maga után. Cöh...  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Áthozva a madagaszkári fórumról
Írta: 2015. augusztus 2. 18:48
| Link


Színes csapat meghallgatás - Rose  


A bemutatkozások viszonylag hamar lezajlanak, Elena pedig az udvariasságnak eleget téve, mindenikek odakiált egy "Én Elena vagyok!"-ot, csakhogy az újak is tisztába legyenek ezzel a ténnyel. Nem mintha nem tudnák, hogy a suliban létezik egy olyan érdekes életforma, aki szamarat tart háziállatnak és rendőrnek képzelve magát, razziázik éjszaka a folyosókon. Na, mindegy! Aki eddig nem volt tisztába vele, majd most lesz. Bálint gyorsan kapcsol, ahogy az utolsó ember is leszerepel, ő már a cetliket szorongatja a kezében, miközben feláll és elmagyarázza a többieknek a további teendőket. Mint ahogy kiderül, a papírdarabokon szituációs feladatok találhatók és akit a főnök úgy ítél, hogy megnézné egy jelentben, annak rögtön lepasszol egy kártyácskát. És itt lép akcióba Lena és a többi kisegítő, ugyanis őket pontosan ezért hívták ma ide. Ja, meg azért is, hogy nézőközönség legyenek, de a fő feladatnak ezt szánták. Elena izgatottan mocorog a székén, ahogy az első ember elindul Bálint felé, majd mikor a húzás bonyolult folyamatát kezdené el, piroskánk már nem bírja tovább, a benne lévő rugós szerkezet mozogni készteti, így sebtében odapattan a Levitás prefektus mögé, és boldogságtól csillogó szemekkel figyelni kezdi a szituációosztás. Végül minden várakozó a papírjába mélyed, ezért a vezető nekik is megadja a lehetőséget, hogy megválasszák a párjukat. Persze ezt is a cetlik segítik. Teljesen felcsigázva ugrándozik oda a fiúhoz, majd amint megvan az iromány, inkább egy pár percig meg sem nézi, csak fejben fantáziál a lehetőségekről. Becsukott szemekkel vagy öt gyakorlatot lepörget odabenn, végül mégis ráveszi magát és felfelé görbülő ajkakkal rápillant a kezében lapuló feladatra. Anya-lánya elbeszélgetés, méghozzá nem is akárhogy! Szigorú szülők, engedetlen gyerek, sminkelés. Na igen, ez az egyik tényező, ami megnehezíti a szülők dolgát. A pici lányuk felnő és szépíteni szeretné magát. Nem tudom, Lenának sosem kellett e miatt aggódnia a szülei mindig jól kezelték a kamaszodási fázisát, szóval lehet, hogy az át nem élt élmények miatt nem fog annyira jól menni ez a gyakorlat, de ki tudja! Vannak még csodák.
A cetli szerint egy Rose nevű lánynak lesz a partnere, ami azért furcsa, mert Ellnek a vezetékneve a Rose és nem pedig az, amin szólítják, de hát ilyen az élet, meglepetésekkel teli. Eddig még nem volt szerencséje találkozni a lánnyal, így nem tudja kapásból, hogy ki lehet ő, aztán eszébe jutnak a bemutatkozások, amikor még meg is jegyezte, hogy "Jé! Engem is így hívnak!" szóval ebből rögtön leszűri a nyilvánvalót, miszerint az az elsős Rellonos kis csaj lehet az új lánya. Odaugrándozik hozzá, gyorsan elhadarja, hogy vele lesz, aztán felpattan a színpadra, mivel a feladat szerint neki kell kezdenie. Még szerencse, hogy lányból van, így a táskájában - ha a fél óra keresgélés után -,  de mindig találni rúzst, szóval a kellékkel nem lesz gond. Egész gyorsan sikerül most megkaparintani egyet, így nem is húzza tovább a szót, amint látja Rose-on, hogy készen áll, belevág a feladatba.
 Azért még mielőtt ténylegesen nekikezdene a mesterkedésnek, gyorsan a közönség sorai közül elcsen egy széket, majd kisvártatva helyet foglal rajta. Idegesen nézegeti a bal csuklóján lévő képzeletbeli karórát, közben keresztbe tett lábaival vadul üti a másodpercek ütemét. De miért is csinál így Lena? Nos, ő úgy képzelte, hogy mivel Rose nem rögtön lép fel vele a színpadon, mert Piroskánknak kell kezdnie, így visz egy kis történetet is a dologba úgy, hogy azt tükrözi, lánya bizony késésben van, mivel már rég itthon kéne lennie. Az iskola egy ideje véget ért, Rose pedig sehol sincs. Ezért aztán lesz ne mulass! Egyáltalán nem nyugodt, ingerülten kapja fel a fejét karórájáról, hogy körülkémlelhesse a színpadot, hátha végre megpillantja tékozló leányát. Ekkor azonban megakad a tekintete valamin, mégpedig egy táskán. Igazából a kiegészítő Elena tulajdonát képezi, de most tegyük fel, hogy Rose kisasszonyé a darab, jó? Na szóval, miután észreveszi a táskáját, egy szempillantás alatt felpattan eddig bitorolt ülőalkalmatosságáról és gyors léptekkel elindul a virágos kellék irányába. Ám amikor már csak pár lépés válassza el tőle, hirtelen lelassít és, mint egy betörő aki épp rátalált a világ legdrágább gyémántjára, úgy néz körül, hogy tiszta e a terep. Amint megbizonyosodik róla, hogy valóban nem látja senki, hogy kislánya táskájára pályázik, egyszeriben lecsap a darabra, majd sietve kutatni kezd benne. Még a lélegzete is elakad, mikor kezei közt megpillantja az élénkpiros rúzst, így sápadtan, kikerekedett szemekkel, levegőért kapkodva hajítja el a táskát és ahogy csak bír, megpróbál elbotorkálni a székéig. Amint ez sikerült, és valamelyest a lelki egészségét is visszanyerte, nem tétovázik tovább, a bűnkelléket ujjai között szorongatva, hangot ad nemtetszésének.
- Rose! Azonnal gyere ide! - Hangja parancsoló, és bár tudja, hogy a lány valószínűleg még nincs itthon, de a megszokás hatalma nagy úr, szokás mondani. Így csak vár, hogy a Rellonos kisasszony fellépjen a színpadra és folytatódhasson a szituáció. Elvégre, csak ezek után jön a java!


//A próba egy szálban fog zajlani. Legyen oly' szíves és potrohos mindenki, hogy az én hozzászólásomhoz szálazzon! Köszi! ^^//
Utoljára módosította:Elena Rose, 2015. augusztus 2. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 3. 20:40 | Link

Színjátszókör – Meghallgatási – feladat

Fúhú, itthon nehezebb volt minden. Vissza kellett szokni Madagaszkárról a hazai környezetbe. Szerencsére a néptánc és a balett ugyanúgy ment, semmi gondom nem volt ezzel, kicsit bemelegítettem, majd odaadtam a lejátszóeszközt Bálitnak.
- Áki ért ’ozzá, béindítáná? – kértem kedvesen, biztos voltam benne, hogy akad a társaságban elektronikai kütyü-szakértő ellenkező-nemű.  
Mikor elkezdődött az összevágott zene, először a Nella Fantasiára kezdtem, Pas de Bourree-vel, aztán: Fouette, Pique, Attitude, Pirouette, Pas de Bourree, Tondu és Fondu, majd egy újabb lépést vittem bele: a la second forgás, és váltott a zene néptáncra.
Délalföldi csárdást választottam, viszonylag egyszerű a zenéje, viszont gazdag a figurakészlete. Sima csárdással kezdtem a Tisza partjánra, csináltam belőle az első sorig, magamban koncentráltam, hogy zenére lépjek. A sima csárád-slépések után elkezdtem figurázni, bokáho emeléssel, kis-cifrával, közben figyeltem a lenthangsúlyra. A koreográfiába vittem bele forgást is.
Mikor a zene végetért, kíváncsian figyeltem a többieket, és vártam a véleményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 9. 23:28 | Link

Színterápia

Végignéz egy-két produkciót, mire sorra kerül a tehetségkutatón. Vagy mi a homokbucka ez. Ideje volna rájönnie végre. Addig is üvöltve őrjöng mindenki után, egymagában hullámzik, füttyög és tapsikol, mint egy rajongó tinilány. Igen, ez egészen biztosan a Bagolykő Csillaga előválogatója lehet. És milyen csodálatosan tehetséges itt mindenki! Ez valami egészen elképesztő. Hiába, anyukája nagyon bölcs volt, mikor ide íratta be, ennyi sok tehetséges és szép gyerkőc közé. Talán abban bízott, hogy kisebbik leányára is ragad majd valami idővel. Na, majd most jól bebizonyítja, hogy mennyire ügyes! Mint egy stroke-ot kapott orangután.
-Brilliáns, egyszerűen pazar! - pattan fel a helyéről, miután végignézte Zsanett - vagy Vanda - csodálatos táncos előadását. Maga is táncra perdül egy-két lépés erejéig, majd odarohan a lányhoz, hogy lepacsizzon vele. Bár tulajdonképpen még sosem találkoztak, ez nem akadály. Eztán Bálint felé fordul, és izzó tekintettel, pattogva kiált fel.
-Most én, most én, légyszi! - annyira bepörgött, hogy immár neki is muszáj megmutatnia mindenkinek a tudományát. Szembe fordul a kis társasággal, majd mély levegőt vesz, és úgy kezd bele az éneklésbe, mintha Tosca áriáját készülne éppen előadni.
-Inpak tejet loha
inkal knügyem ado
akraf es elüf es
akrat icob icob
- miközben énekel, egyet jobbra lép, egyet balra, egyet jobbra, egyet ismét balra. Ilyen ez a popszakma. Majd ahogy a dal végetér, lenyom egy ferde, kissé béna cigánykereket, melynek a végén sikerül lehuppannia a hátsójára. Ez persze nem hozza zavarba, kezeit égbe emelve elrikkantja magát.
-Tádámmm! - pont így tervezte. Naná, hogy így. Felpattan ültéből, és a szélrózsa minden irányába meghajol. Olyan kecsesen hajladozik körbe-körbe, mint egy műfűszál.
-Tetszett? - érdeklődik kíváncsian Bálinttól, miközben visszaugrándozik a helyére, de még nem ül le. Ahhoz túlságosan be van zsongva. A további verseket/jeleneteket már két lábon toporogja végig. Természetesen továbbra is egy díjnyertes szurkolólány szerepében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2015. szeptember 19. 16:10 | Link

ezermegmégegybocsihogycsakmost!
Lánykák Smiley

A bemutatkozások után kiosztom a feladatokat és szép sorban mindenki neki is lát a sajátjának. Magamnak jegyzetelek és remélem mellettem a lányok is ezt teszik, már amíg nem kell nekik a színpadra lépniük. Egészen ügyes mindenki, nekem kifejezetten tetszik, amit csinálnak. Mat és Quentin letudja a verset, Lolita és Dandeliion pedig remekül oldják meg a szituációt. Ezt követően lép Zsani ismét a "színpadra" s mivel segítséget kér a zenéhez felpattanok, hogy elindítsam neki, elvégre ez a legkevesebb, amit tehetek.
Figyelem, amit csinál, a mozdulatokat, és csak pislogok, mert hát fogalmam sincs mi micsoda, de az tény és való, hogy rendkívül látványos, így magamban elhatározom, hogy őt is rögtön felveszem. Amikor végez, mosolyogva pillantok rá.
- Köszönjük Zsanett. Ez igazán szép volt. Szerintem - a lányokra nézek magam mellett, s ha csak nem látok heves tiltakozást az arcukon, akkor folytatom - üdv a csapatban!
Mosolygok rá a lányra, és ezzel ő már meg is nyugodhat. A többi dolgot, majd a csapatos megbeszélésen tisztázom vele, hiszen ha jelmezekben is ennyire jó lesz, nyert ügyünk van.
Leonie lép színre utána, és ha valami, hát az ő produkciója levesz a lábamról de teljesen. Az ének visszafele... hát én meg nem mondom, hogy boci-boci tarka-e vagy sem, de hogy semmi értelme, és borzasztóan hangzik az biztos. A cigánykerék is ferdére sikerül, de nekem akkor is tetszik. Az eridonos lányka tádám-jával egy időben kezdek tapsolni és nevetni. Be kell vallanom, akármennyire is szerencsétlen volt, ez az eddig legjobb produkció, s ha bohócra van szükségünk, akkor ezt a lányt, nem lehet kihagyni.
- Fantasztikus volt! Mondd ez bármikor meg tudod ismételni? - kérdezem a lányt vigyorogva, miközben felállok, azzal a szándékkal, hogy felsegítem, de rég felpattan, mire odaérnék, így csak annyit fűzök hozzá:
- Ha igen, akkor én beveszlek a színjátszókörbe - s rá is kacsintok, aztán visszamegyek a helyemre, hogyha valaki még szeretné magát megmutatni, megtehesse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 10. 22:54 | Link

Nem kért ebből az egészből. Se a mágiából, se ebből a középkorban leragadt kastélyból, se az itteni emberekből. Semmiből, amihez anno az anyjának is köze volt. Nem kérte, mégis így alakult. Különösebben nem is hatja meg a dolog, ez van, elfogadta. Idejött, bejár órákra, utánaolvas mindennek, aminek csak lehet, felzárkózik a többi ripacshoz, sőt, él benne az a tudat, hogy jobb is lesz valamennyinél. Nem mintha maximalista lenne. Hisz most sem erőlteti meg magát, soha nem is tette, nem is fogja valószínűleg. Nem, csupán a kíváncsiságát elégíti ki és az unalmát űzi el. Nagyon tanulnia sem kell -legalább is eddig- elég, ha az órákon odafigyel. Szerencsére ésszel nem fukarkodott a sors, mikor ő került sorra az osztogatásnál.
Viszont nem csak ennyiből áll az ittléte. Vannak barátai, amihez szintúgy a kisujját sem kellett mozdítania. Úszott az árral, közben meg mellé kerültek az emberek. Furcsa, de nincs ellenére a dolog. Olykor jól is jönnek az emberek, ha másra is vágyik, mint a könyvei, vagy épp a saját maga társasága. De még mindig nem állt le ennyinél. Gondolta ha már ez van, akkor kihozhatna belőle többet is, mondjuk egy suli utáni tevékenységgel. Persze, megfordult a fejében a kviddics, mint lehetőség, de azon nyomban el is vetette. Ő meg a sport két külön dolog. Egyrészt a tériszony problémáival ütközik, másrészt amilyen fizikai képességekkel meg lett átkozva, az első edzőmeccs után áshatták volna a sírját. Meg egészen egyszerűen nem az ő műfaja. A színészet viszont annál inkább. Na nem mintha nagy tapasztalatokkal rendelkezne, de egyszer mindent el kell kezdeni. Titkon mindig is érdeklődött eme világ iránt. És úgy látszik, most képes is lesz beteljesíteni ilyesfajta törekvéseit. Egyel kevesebb pont azon a bizonyos bakancslistán, ami olyan népszerű az utóbbi időben.
De még semmi sem biztos. Mert ki lenne az a hülye, aki mindenféle jött-mentet felvenne anélkül, hogy letesztelné? Máshogy nem is lenne értelme, akkor talán ő sem lenne itt. De itt van, nem mintha tudná mire számítson. Ezernyi gondolat száguld a fejében, különböző lehetséges szituációkat taglalva, de ahogy jönnek, úgy engedi is tova őket. Majd kiderül. Most ne fog előre eltervezni semmit, nem is tudna. Legalább egyszer az életben felmérheti, hogy a spontán reakciók mennyire mennek neki.
Habozás nélkül lép be a terembe, lesz, ami lesz alapon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2015. október 30. 10:00 | Link

Bence

Rohanok fel a kastélyba, mint egy őrült. Gyakorlatom volt Pesten és pont az indulásom előtt 5 perccel hoztak egy súlyos, de nagyon is érdekes esetet. Emiatt pedig késésben vagyok, mert persze, évközben is folyamatos felvételt hirdettem a színjátszókörbe, ami akárhogy is nézem, nem akar olyan jól menni, mint szerettem volna. De mivel, van egy jelentkezőm, nem akarom elszalasztani a lehetőséget. Az órám negyedszer pityeg, hogy hééé inzulin, de mikor van nekem időm az ilyesmire? Enni sem tudtam, szóval csak szaladok, és átkozom a rendszert, hogy nem lehet az iskolán belülre hoppanálni.
Még szerencse, hogy a próbaterem a földszinten van, ha lépcsőzni is kéne, tényleg kiköpném a belem... Na de mindegy. A nagy lelkesedében megállni sem bírok rendesen az ajtó előtt, tovább csúszok, úgy fordulok vissza és tépem fel az ajtót, mint valami őrült, kabátban, a vállamról leeső táskával, lihegve. A térdemre kell támaszkodnom, hogy kifújjam magam, s közben felnézek, hogy megállapítsam, a srác, már itt van, én meg bizony, elkéstem. Mégsem tudok rögtön megszólalni, mert ki kell magam fújni egy kicsit.
- Bo.. bo... bocsi, a... a ... késésért... - mondom végül, még mindig levegőért kapkodva, aztán felveszem a táskám a földről, majd kiegyenesedem, úgy nézek a fiatal srácra - Régóta vá... vársz? - Kérdezem tovább, miközben a kabátomból kibújok. Alatta most rendes mugli cuccok (farmer, fehér ing, kék pulcsi, rajta a prefektusi jelvényem) vannak, a városban ez volt célszerűbb. Majd kezet nyújtok.
- Bálint - mutatkozom be - Tényleg bocs. Vágjunk is bele, jó? - kérdezem, bár nem igazán várok választ. A színpadnak támaszkodom, és úgy kérdezem tovább. - Mi motivál, hogy a színjátszókör tagja legyél? Van valamilyen tapasztalatod? Miben érzed magad igazán jónak?
Faggatom tovább, és remélhetőleg a válasz alatt, végleg kifújhatom magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 3. 13:58 | Link

Bálint


Igazából fel se venné talán azt se, hogyha órákat késne is a másik. Türelemmel bőkezűek voltak vele, mikor osztogatták, így csak komótosan sétálgat a színpad előtt, bámészkodik mindenfelé, majd végül megállapodik valahol középen, a színpadnak támaszkodva. Elképzeli, hogy tele van a terem, ő meg valami fura gúnyában adja elő magát fent. Sosem volt ilyesmivel gondja, igazából szinte bármit rá lehet sózni, panaszkodás nélkül megcsinálja, ha megy neki. Nem is érti miért érzi egyesek magukat feszengve ilyen helyzetekben. De, talán érti. Félnek attól, hogy kinevetik őket, hogy cikizni fogják utána, ezért inkább beleolvadnak az átlagba, hátrahagyva az egyedi megmozdulásokat. Viszont ha valaki képes magabiztosan előadni magát egy átlagostól eltérő szituációban, akkor mások sem találhatnak rést rajta, amivel cukkolhatnák.
Alig észrevehetően rezzen össze és kapja a fejét az ajtó felé, ahogy kiszakítja a gondolataiból a betoppanó srác. Félig felvont szemöldökkel méri végig a helyzetet és megfordul a fejében, hogy ez már akkor része e a meghallgatásnak, vagy sem? Elég lestrapáltnak néz ki, legalább, mintha egy csapat oroszlán elől menekült volna. Végül inkább csendben löki el magát a színpad oldalától és megindul felé. A bocsánatkérésre csak vállat von, nem tűnik úgy, hogy nagyon meghatotta volna a dolog, sőt.
- Elvoltam. - Miatta igazán nem kellett volna rohanni, de ezt azért nem teszi hozzá. A névre biccent, majd el is fogadja a felé nyújtott kezet.
- Bence. Vagy Milán, mindegy, mindkettőre hallgatok. - Megereszt mellé egy lezser mosolyt, majd akkor visszamegy Bálinttal a színpad elé és megáll vele szemben. A kérdéseken kissé elgondolkodik, nem szólal meg egyből. Ez túlságosan is jellemző rá.
- Tartozni szeretnék valahová. A kviddics, meg úgy a sportok nem igazán tartoznak az erősségeim közé. A diáktanács nem igazán vonzz, ezzel szemben a színészkedéssel valahol mindig eljátszottam gondolatban. Tapasztalatom még nincs ezen a téren, gondoltam most, vagy soha. - Hagy egy kis szünetet egy halványabb mosoly kedvéért. - Játszom több hangszeren is, bár ez nem tudom mennyire számít ennél. Véleményem szerint viszont elég jól elő tudom adni magam, a szavakkal sem volt soha problémám. - Mása sincs, csak az esze és annak előadása, ami persze szavakban történik. Elég jó a meggyőző képessége is, pont emiatt. Viszont ennél többet hirtelen nem tud nyújtani, lévén nem volt még ilyen szituációban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2015. november 14. 20:05 | Link

Bence

Örülök, hogy nem akadékoskodik, amiért késtem, és annak is, hogy elvolt. A bemutatkozáson gyorsan esünk túl és a nevére én is csak bólintok, magamban meg eldöntöm, hogy Bence lesz, aztán már kérdezgetem is. Nem kapok rögtön választ, de nem is baj. Szimpatikus, hogy meggondolja mit is fog mondani, és az is, hogy végül őszintén válaszol. Bólintok is neki, megértem, ha a kviddics nem az erőssége. Én mondjuk szívesen játszanék, de engem nem engednek...
- A zenei tudás mindig jól jön. Milyen hangszeren játszol? – válaszolok, majd faggatom tovább, és kiszélesedik a mosolyom a magabiztosságát látva. – Oké... akkor hmm... Tudsz valami jó verset, monológot, szövegrészletet, amivel lenyűgözöl? – Kérdezem némi gondolkodás után, aztán úgy döntök szélesebb választási lehetőséget adok neki. – Vagy inkább improvizáljunk egy szituációt? Esetleg te egyedül valamit?
Kérdőn nézek rá, rábízva, hogy mit is szeretne, aztán ahhoz alkalmazkodom. Ha versel, vagy más egyéni produkciót választ, akkor intek neki, hogy menjen fel a színpadra, én pedig lentről hallgatom figyelem őt. Ha pedig velem együtt szeretne valamilyen szituációban részt venni, akkor együtt megyünk fel, de a kezdést ebben az esetben is meghagyom neki. A magabiztos szövege után nagyon kíváncsi vagyok, mire is képes, de az biztos, hogy magasra tette a lécet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 24. 19:25 | Link

Bálint


Türelem és megfontoltság. Valahogy mindig minden szituációban ezek a domináns jellemvonásai, ami vagy szimpátiát, vagy ellenszenvet vált ki másokból, ami idővel akár fel is cserélődhet. Legalább is eddigi tizenöt évében ezt a konklúziót sikerült levonnia.
- Gitározok, zongorázok és dobolok. De az utóbbit még csak tanulom. - Összegzi, viszont azt már nem teszi hozzá, hogy énekelni is szokott, ami elfér zuhanyon kívül is, egy ablak sem fog betörni miatta. Valamit tartogatni kell a későbbiekre is, hátha akad majd alkalma a demonstrálására. Bár talán ez az egy, amit nem szokott nagyon közönség előtt művelni.
A kapott feladaton ismételten elgondolkodik. Fejben pörgeti eddigi érdekesebb olvasmányait, verseit, ami helytálló lenne itt is. Az improvizáció ötletét egyből elveti, az ilyesmi egyáltalán nem az erőssége. Az ilyesmihez túlságosan is előre tervez.
- Egyik kedvenc olasz írónőmtől mondanék pár összevágott idézetet és egy Petőfi verssel zárnék. - Igazából csak hangosan gondolkodik, de ránéz Bálintra, hogy mi legyen. Ha bólint, akkor fel is megy a színpadra és megáll kissé balra húzódva a közepétől. Ő aztán nem lesz közhelyes és szokványos. Megköszörüli a torkát kissé, majd egy mély lélegzetet véve kezd bele.
- Amint belépett, megrohanták az emlékek. Arra gondolt, hogy semmi nem változott, amióta utoljára itt járt. Hosszú utat tett meg, mégis ugyanoda ért vissza. Értelmetlen volt az a sok küzdelmes év, hisz most is ugyan úgy szenved és menekül.
De az életben nincsenek rövid és könnyen járható utak. Mindenkinek végig kell járnia a számára kijelölt ösvényt, akkor is, ha meredeken felfelé megy, és tüskés bokrok szegélyezik. Viszont mindenki saját maga választja meg az útját, mindenki megváltoztathatja a saját történetét...
- Kiérezni a hangjából,hogy tudja, hogy miről beszél. Mögé lát minden egyes szónak és magáévá tudja tenni. Viszont szakavatott szemnek feltűnhet még az is, hogy kezdő még az ilyesmiben. Minden egyes szava szépen csendül, de a színpadon még nem igazán tud mit kezdeni magával. Persze ez egy ilyen monológ félénél nem olyan feltűnő, mintha egy komplett jelenetet kéne eljátszania.
A Petőfi vers előtt hagy egy kis hatásszünetet.
- Fejemben éj van, éjek éjjele,
S ez éj kisértetekkel van tele;
Agyamban egymást szűlik a gondolatok,
S egymást tépik szét, mint vadállatok.
Lázzal verő szivemnek vére forr,
Mint boszorkány üstjében a bűvös viz.
Gyúlt képzeletem mint meteor
Fut át a világon és magával visz,
Laktársam a kétségbeesés,
Szomszédom a megőrülés.
- Közel áll a szívéhez ez a vers, régóta úgy érzi, hogy ez akár szólhatna róla is. Benne van mindaz, ami benne nap, mint nap végbe megy.
Ahogy befejezi, egy pillanatra lehunyja a szemét, majd mióta a színpadra lépett, most először pillant Bálintra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. november 25. 20:45 | Link

Bence és Bálint


Sétálok a folyosón, én ráérek. Még van egy öt percem, nem fogok késni. Ebben biztos vagyok. Fehér póló, fekete nadrág, piros bakancs. Hozzám képest nem szokványos az összeállítás. Igen ám, de itt fontos az összeállítás. Elkezdek énekelni.
- I got a ticket for a - majd ránézek az karórámra. A fenébe, magamban káromkodok és elkezdek teljes erőből futni. Elkések, csak erre tudok gondolni. Nem is, már el is késtem. Ne már, ennyit az első benyomásról, el is kezdték már szerintem. Meg is értem őket, ha nem várnak. Végül is, ki várna egy feledékenyre?
Odaérek, nagyon óvatosan nyitok be, hogy aztán bezárjam. Elkezdték. Nekem annyi. A srác kitűnően szaval. Hallgatom elhűlve, majd megrázom a fejemet. Ennyit én is tudok, mert jobbat is tudok. Itt az a lényeg, hogy jól improvizáljak. Odasétálok halkan, lehunyt szemmel, közben erősen gondolkozok. Melyik musicalt adjam elő egy személyben? Rómeó és Júlia, vagy az Elizabeth? Oda se figyelek, a földön kötök ki, a másik fiú orra előtt majdnem.
- Sziasztok, a nevem Tüszőfűi Lilith, becézni szabad, sőt egyenesen kötelező. Bocsánat a késésért, gitárt gyakoroltam - itt felállok és meghajolok. Vigyorgok, de ez nem műmosoly. Úgy bánt e jégmosoly, most inkább nem dúdolom. Majd körbeforgok - mit csináljak? Idézzek, énekeljek, táncoljak, esetleg improvizáljak egy adott szóra, szituációra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 671
Írta: 2016. április 13. 14:08 | Link




Elég meleg, néha már kellemetlenül is ez a tavasz. Nincs még oda érte, főleg, hogy mindezt iskolapadban ülve kéne töltse. Szerencsére mára vége az óráinak, ettől még az ilyen szakkörszerű izék elől erőteljes menekülési kényszere van. Úgy gondolta majd meghúzza magát, amikor pár lány magántáncórájába futott az üres teremnél. Hát, kukkolónak nem lenne utolsó, kár hogy ez nem szakma, és lebukni se jó benne. Neki mégis sikerült, ezt pedig a csajok kevésbé díjazták. Tipli volt.
Kezd a rohanás állandó és mindennapi része lenni Keve életének, ráadásul egyre jobban csinálja. Múltkor meggyanúsították otthon, mert milyen jó kondiban van, hogy talán sportolni kezdett, csak nem szólt. Hát, ha a menekülés a büntetések és a harag elől sport, akkor az olimpia felé kever lassacskán. De nincsenek efféle tervei, inkább hallgatott akkor mélyen, most meg majd kiköpi a tüdejét, úgy siet. Kettesével szedte a lépcsőket, majd folyosóra ki, másikra át, végül egy számára tök ismeretlen teremmel került szembe, de hallotta a kiabálást és sikongatást, a kényszer meg ott ült rajta, így benyitva bevágta maga mögött az ajtót, majd fejvesztve rohant búvóhelyet kutatva, nem is nézte a lába merre viszi, felborított pár állványszerű valamit, amin ruhák voltak, aztán székek jöttek. Az egyiken sikeresen át is esett, de egy betervezett be nem tervezett tigrisbukfenccel orvosolta a balesetet. Azzal azonban nem számolt, hogy ámokfutásának egy kartonpapírból rakosgatott valami és egy oszlop vet véget, aminek egyenest nekirohant.
Úgy pattant le róla, mint valami keményebb gumilabda. Elterülve vergődött a hátán, mint egy felfordult teknős és enyhén szólva hirtelen mozgott körülötte minden. Az okozott károkról maga mögött nem beszélve. Kevének most kell csak felkötni a nadrágot, ugyan a lányokat már nem hallja, de amit itt levágott, kizárt, hogy valaki ne vette volna észre. Sajnos.
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. április 27. 11:13 | Link

Próbás-mókás


Nem a szervezkedés az erőssége. Na meg egyébként is. Mi a fenét keres pont ő a színjátszó vezetésében? Ő csak azért jött, mert úgy vélte talán lesz egy-két alkalom, amikor gyakorolnak valami féle beszédtechnikát és akkor talán javíthat a dadogásán. De hát rosszkor volt rossz helyen, s mivel nem tudta kinyögni, hogy ő ezt nem szeretné, a nyakába varrták az egészet. Elvégre iskolaelső volt, meg évfolyamelső, és DÖK-ös is, meg kviddicses, tiszta mintadiák, soha nem volt rá panasz. Ilyenkor úgy érzi, mégis kellett volna rosszalkodnia annak idején egy kicsit, de mindig el is veti a gondolatot. Hát hogy tehetne ő olyat?
Szüksége volt egy kis kutatómunkára a könyvtárban, hogy valami csapat összekovácsoló feladatsort össze állítson. Most pedig ennek eredményeképpen fogja a többieket bevonni egy kisebb mókába.
A próbaterembe 4 asztal került és köréjük két-két szék, hogy mindenki leülhessen. Az asztalokra már kitett egy-egy papírost, a párosokkal, akik majd ott fognak dolgozni. Van ott még pár eszköz, mint pergamen és penna, illetve egy-egy óra, banán, kulcscsomó, gumikacsa, egy-egy könyv és még sok ilyen kis apróság.
Az asztalok félkörben helyezkednek el, köztük egy-egy méter távolság van, középen pedig egy jó nagy tér. Itt is mind elférnek majd.
Az asztalokon egy szépen ráállított papírkán, az alábbi párosok nevei olvashatóak, Nyeste gyöngybetűivel:
Ardai Kolos és Gy Shasper
Kiss Veronika és Vér Lanetta
Ardai Tánya és Rachel Octavia Amber
Tüszőfűi Lilith és Havasi Bence Milán
.
A színjátszót vezető lány a talárját viseli, haja szoros copfba van kötve, az asztalokkal szemben ácsorog, ott ahol a kör bezárulna, mellette egy tábla, amire majd írni fogja a mondandóját, hiszen ha rá várnának, hogy elmondja mi a feladat éjfél után is itt lennének, annyi idejük pedig sajnos nincs.
Amint mindenki megérkezik és túl vannak a köszönöntéseken, meg a hely megtaláláson, már gyorsan fel is írja Nyeste az első feladatot.
5 percetek van beszélgetni és minél többet megtudni a társatokról. Amikor ez lejár egyenként gyertek ki és szavak nélkül próbáljatok meg valami a párotokra nagyon jellemzőt elmutogatni. A többi csapatnak pedig ki kell majd találnia, hogy mi is ez a tulajdonság.
Reméli, hogy érthető a feladat. Vár egy kicsit, hogyha lenne kérdés meg tudja válaszolni, aztán megfordítja a mágikus homokórát, ami az időt fogja mérni és a többiek kezdhetik is a beszélgetést.

//Álmodói tudnivalók: Én leghamarabb a hétvégén tudok újra írni, de ha addig nem sikerül mindenkinek, akkor a határidő május 4. 23.59 :3. A párokat kidobtam, az Ötletelőben látjátok a dobásokat. A hszben a beszélgetéseket nem feltétlenül kell kijátszani, de ha szeretnétek és tudtok gyorsan írni nyugodtan - viszont bagolyban is megbeszélhetitek. Amit én látni szeretnék, a rövid kis activity a társatokról. Ennek a jelentősebb mozzanatait emeljétek is majd ki ha lehet. Ha valami nem érthető, engem is zaklassatok baglyokkal. Szálra figyeljetek, az egész játék egy szálon fusson Smiley//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2016. május 6. 21:44 | Link

Próba, próba, színjátszó próba. A lehető leggyorsabban futottam, közben vigyorogtam és nevetgéltem. Színjátszó ember vagyok, szóval egy csapatépítőre megyek most. El se hiszem, hogy én, oda rohanok. Vá, el se hiszem. Majdnem elkések, de még egy perc van. Belépek, ugrálok is Nyestéhez.
- Szia, látom már mindent elrendeztél. Azt, de szépen írsz! - Álmélkodok el hirtelen, mikor meglátom az írását. Az enyém macskakaparás, mert tollal nem tudok szépen írni, a faragómat pedig elhagytam. Az egyik folyosó ablakában van, de túl lusta vagyok végig rohanni az egész iskola épületén. Hiába, ez vagyok én.
Havasi Bence Milán. Vele már szerintem találkoztam. Igen, szinte biztos vagyok benne, hogy találkoztam. Odapattogok egy hátrébb levő helyre, leülök a földre és előveszem a kottafüzetemet. Egy tollal elkezdem kijavítani a hibákat, amiket csináltam tegnap. Itt egy rossz b, oda nem kell feloldójel, szekvenciánál az nem kell, a kürtmenet helyett pedig legyen tercmenet inkább, nyugodtan legyen cisz, nem pedig c, és akkor az a sor menjen egy oktávval feljebb, úgyis fuvolán kell, nem pedig gitáron. Egy több oldalas szöveget zenésítettem meg, ez az egyik leghosszabb dolog, amit csináltam. Két hónap, rengeteg kialvatlan nap után végre kész. Akár elő is lehetne adni, csak előtte valaki adjon nekem egy kávét. De akkor, is, felpattanok, és magamhoz szorítom a füzetemet. Amin amúgy a felügyelők karikatúrája van, de lényegtelen. Végülis, ha találkozok eggyel akkor megpróbálom kiakasztani, nem pedig odaadni az egyik legértékesebb holmimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glenn Grim
INAKTÍV


We need to talk about Glenn | kredenc
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 87
Írta: 2016. május 16. 16:10 | Link

Színház az egész világ, ahogy azt a világhírű angol író mondta, és különös, ironikus módon Glenn Grim éppen az iskolai színjátszókör próbatermében, a hátsó sorok egyikének szélén leülve talál nyugalmat a mondás igazsága elől.
Ugyanis csak most került ide, néhány órája érkezett meg, és a számos elintéznivaló után, az egész napos "színház" és rohangálás után nyugalomra vágyott. A Levita házig még el sem jutott, csak a csomagjait küldette fel a házimanókkal, és egyelőre nem is akarta még felfedezni magának a kékek otthonát, és leendő szobáját. Ami valójában még meg sem volt, hiszen az egy újabb elintéznivaló lesz még, amihez már nem maradt túl sok kedve mára. Ezért aztán megmenekítve cókmókjából aktuális olvasmányát, a Monte Cristo grófját, elindult, hogy valami nyugis helyen olvasgasson egy kicsit.
A próbaterem ajtaja nyitva van, másként nem is itt próbálna kedvtelésének hódolni. Egy ruhaanyag lóg ki rajta, a belső kilincsre van akasztva, vélhetően emiatt tudja Glenn fejét bedugva megállapítani, hogy bár valakik voltak itt előtte, és szétdobálták kissé a fellépésekre szánt öltözékeket, jelenleg egy teremtett (vagy idézett) lélek sincs itt.
Megteszi - gondolja, és szélesre tárva az ajtót lép beljebb, majd találja meg a helyét. Az előtte lévő szék támláján bokáit összekulcsolva kényelmesedik el, majd merül bele olvasmányába.
Utoljára módosította:Glenn Grim, 2016. május 16. 16:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 18:10 | Link

Glenn

Nati teljesen odaadta magát a művészetnek. A gurkópüföléshez szokott, elsőre érzéketlennek tűnő, korához képest magas leányzónak is lehet kedves és érzékeny oldala is. A színjátszókör próbatermébe osont be, ahol egyedül gyakorolhatott, amióta elkezdett táncolni.

Koreográfia

Szerette volna, ha ilyenkor senki sem látja, mert úgy érezte, ez az az oldala, ami nem tartozik nyilvánosság elé. Az, hogy érzékeny a művészetek irányába, és fogékony is rájuk. De ez az alkalom különösen időszerű volt arra, hogy kipróbálja azt az új, általa tervezett ruhát, amelyik A halvány vajszínű dresszhez olyan táncos szoknyát tervezett, ami a különböző lépések, pozíciók kényelméhez igazodva változtatja a hosszát, és különböző, világos árnyalatokban váltakozik ez a szín, fényfiszonyokotól függően.
Arra csak később eszmél fel, jóval a szólótánca vége előtt, hogy valaki más is tartózkodott ott, s a jó látású Nati hamar észre is veszi az illetőt. Ugye nem látott meg, ugye nem?
- Helló. – köszönt, s a következő kérdése az lett volna, hogy hát ő mit keres itt, de az mégiscsak egy udvariatlan dolog lett volna a sosem látott sráccal szemben.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. május 16. 18:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glenn Grim
INAKTÍV


We need to talk about Glenn | kredenc
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 87
Írta: 2016. május 16. 19:31 | Link

Sor sort követ, és Glenn épp csak felpillant könyvéből először, mikor kiszúrja szeme sarkából a mozgást. Egy lány, magas, ruhájából ítélve éppenséggel sokkal ideillőbb, mint ő, szürke zakójában, fekete nadrágjában, és a nélkülözhetetlen Rolling Stones pólójában. Valószínűleg próbálni jött, szűri le következtetését Grim, de már a következő sornál tart. Be is igazolódik sejtése, a lány ugyanis őt észre sem véve máris a színpadon van, és táncol. Glenn nem tudva mit kezdeni a helyzettel, bele is mélyed a bebörtönzött férfi történetébe. Elmerül benne, kizárva a külvilágot.
De a köszönésre aztán már megáll az aktuális mondat végén, és mosolyra húzva arcát néz a lányra.
   - Hello!
Nem is mond többet, csak mosolyát még fent tartva biccent a lánynak, és reméli, hogy nem zavarja őt a jelenlétével - igaz, utólag talán feleslegesen. Nem mintha nagyon bánná, ha le kéne lépnie, új ő még itt, neki kell alkalmazkodnia.
Le is veszi lábait a széktámláról, és mutatóujját használva ideiglenes könyvjelzőül, összecsukja a kötetet.
Utoljára módosította:Glenn Grim, 2016. május 16. 19:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 20:38 | Link

Glenn

Végül is semmi jelét nem adta az ismeretlen egyén, hogy látott volna bármit is abból, amit ő művelt ott a színpadon. A mozgása még nagyon nincs azon a szinten, amin ő szeretné, hogy legyen, de alakult. A ruhateszt sikeres lett, ez fontosabb volt, bár nem nagyon hitt benne, hogy ő ezt bármikor is bemutathatná, túl sok lett volna a rengeteg tárgy, meg kviddics mellett még ezt is bevállalnia olyan szinten, ahogy a színjátszósok űzték.
- Natália – mivel nem nevelték bunkónak (csak azzá lett valamennyire), ezért bemutatkozott, ha már így itt voltak, egy helyen. – Téged hogy hívnak?
A fiú szemlátomást vagy új, vagy csak nem találkozott még vele. Két év alatt ez simán előfordulhatott, mivel mostanság nem sokat mozdult el a seprű, Maszat és Berta, meg a tankönyvei mellől, és nem, még szíve lovagja sem volt kivétel, ha tanulásról volt szó, és jó jegyeket akart. Tudni kell rendszerezni az iskolát és a magánéletet, mert ha összemossa a kettőt, abból minden lesz, csak jó nem.
- Új vagy itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glenn Grim
INAKTÍV


We need to talk about Glenn | kredenc
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 87
Írta: 2016. május 18. 21:13 | Link

Láthatólag nem tűnik bosszúsnak a táncoslány, amiért valaki végigülte előadását, vagy annak egy részét, arcán inkább érdeklődés tükröződik, jött megnézni, kit sodort ide a véletlen.
Akárhogy is, bemutatkozik, legalábbis a köszönést követő szót Glenn a nevének véli, hasonlít a Natalie vagy Natalia nevekhez, és logikus is ezzel folytatni egy udvarias társalgást. Ő maga fel is pattan, és kezet nyújt.
   - Glenn. - Ám a folytatást hallva értetlenség ül meg tekintetében.
Természetesen megvan az esélye, hogy egy nemzetközi, számtalan ország boszorkányát és varázslóját felvonultató iskolában összeakad olyannal, akivel egy nyüves szót, annyit sem tud váltani. Most talán pont ez történt. Mikor néhány hete eldöntötte, hogy ide költözik, beszeztett néhány magyar nyelvkönyvet, és aztán egészen jól is haladt az alapokkal. Legalábbis mostanáig úgy hitte, de most rá kell eszmélnie, hogy bár sejti, milyen szavakat hallott, fogalma sincs, mire vonatkozhat a kérdés.
   - Sorry.. én nem ért te nyelv. English?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 18. 22:58 | Link

Glenn

Hát mindenre számított, csak erre nem. Sosem gondolta volna az ifjú rőt (sza...) hajú, hogy egyszer majd problémája lesz itt az angoltudás hiányából. Márpedig most éppen ez történt vele az imént, hiszen Glenn úgy tűnt, még megértette a bemutatkozást, de a másik kérdését már nem. És ugyan, miét haragudott volna, mikor teljesen bizonyosra vette, hogy a másik semmit sem látott az ő kis gyakorlatozásából, amit nem is tartott még olyan jónak, hogy más is lássa?
A kviddics nem elég a testmozgásra, márpedig neki nem csak az edzések kellettek, és most egyébként se tudott volna részt venni, pedig úgy akarta! Hátha most az idő szerencsésebben alakult volna mindkét csapat számára, egy izgalmas mérkőzés érdekében. Nem baj, húzódott karral egyébként sem lett volna tanácsos, ő meg még hogy elmenjen a gyengélkedőre! Azt is csak azért tette meg, hogy rálessen a szintén hosszúra nőtt csapatkapitányukra. Az a gurkó-ütközés fájhatott… senkinek sem kívánna hasonló élményt, még a legádázabb ellenségének sem.
- Őőő… very little – bizonytalanul mutogatott, hogy még csak épphogy elkezdte azt is. – Én tudni német és spanyol.
Hát, ez a töröm-töröm a mákot-stílus nem éppen a kedvence, de nincs mese, valahogy meg kell értetnie a fiúval, hogy mi a szituáció.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glenn Grim
INAKTÍV


We need to talk about Glenn | kredenc
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 87
Írta: 2016. május 29. 22:40 | Link

Ugyan ő maga különösebben nem jön zavarba a helyzettől, azt mindenesetre furcsállja, hogy társasága - melyre azt gondolta, nem számíthat majd itt - nem próbál nyomban elslisszanni innen, bocsánatkérő tekintettel faképnél hagyni őt, miután kiderül, hogy nem, vagy csak nehézkesen fogják egymást megérteni.
A "nagyon kevés" éppen nagyon kevés is ahhoz, hogy elinduljanak, már hogy a beszélgetés folyamán, pláne, hogy a lány következő szavait is angolul kísérli meg értelmezni a srác. Meglepetten felvonja szemöldökét, és csak azért nem jut eszébe hogy talán ő lehetne az, aki gyors véget vet a helyzetnek, mert komolyan elgondolkodik azon, hogy miért beszél neki Natalie drogokról.
   - Meth..? - szalad ki a száján.
Becsületére legyen mondva, elég hamar kapcsol, hogy talán félreértette a másikat, ugyanis az "ésspanyol" egészen úgy hangzik, mintha azt mondaná español, ami pedig tudja ő mi: egy másik nyelv, amit épp úgy nem beszél, mint a magyart. Sőt, inkábbb még annyira se, az ország nyelvén legalább még ennyit tud felelni minderre:
   - Én nem tudni Spanish. - Majd, az ajtó felé mutogatva, majd magára folytatja: - Zavar? Én.. can leave.
Még ujjaival is elmutogatja, amint kisiet a teremből. Végül is, nagy ez a kastély, biztosan találna még egy-két hasonlóan eldugott helyet, és tényleg nem akar zavarni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 29. 22:54 | Link

Glenn

- Non – kapcsolt, mikor elég érdekesen nézett rá a srác, hogy ő meg mi a fenéről beszél. – Test. Kleid. Tanzen. Kleid ist neu.
Próbálta magyarázni, hogy tulajdonképp csak a ruhát tesztelni jött, hogy mennyire megfelelő tánczhoz.
 Aztán végül rájött, hogy másképp is mondhatná, végül is a német meg az angol nem esett messze a fájától. – Deutsch. Also…
Bár lenne nálam egy rohadt térkép, hogy megértessem vele magam… ennyire hülye nem lehetek. Mi a másik szó a németekre? Áh, megvan!
- Germán… Német germán Sprache – felvette a teendői listára, hogy megtanuljon angolul mielőtt még hülyét csinálna magából egy külföldi előtt. Széépen bemutatta a tudományát, mondhatni… eléggé szégyellősen lesütötte szemeit, mikor úgy nézett rá a másik, mintha minimum drogos lenne. Ami pedig nagyon távol állt tőle.
- Tanít nekem angolt te? Én akkor tanít neked magyart– ráadásul a magyartörés is idegesítette, jobban örült volna, ha normálisan magyarázhatott volna, de hát mégsem rázhatta le a szerencsétlen újoncot. El kéne vezetnie a házvezetőjéhez… ő talán többet tudna, de kérdéses, hogy ezt hogy magyarázza el neki a kis balerina?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glenn Grim
INAKTÍV


We need to talk about Glenn | kredenc
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 87
Írta: 2016. június 12. 16:13 | Link

Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem fogják megérteni egymást, a lány következő szavai sem juttatják Glennt közelebb a megoldáshoz. Ám nem adja fel, ízlelgeti kicsit a furcsa kifejezéseket, hátha ki tudja találni, mit jelentenek.
Egyedül addig jut el, hogy vizsgára, valami tesztre készülhet itt Natalie, vagy arra utal, hogy a ruháját próbálja? Már csak ezért is érzi, hogy talán zavar, azonban a táncoslány azzal kezdte, hogy "non". Ő pedig fejrázás nélkül is arra a következtetésre jutna, hogy ez egy nem.
   - Well, it's nice. Szép - pillant le a lány öltözetére, hátha örül neki, ha megerősíti, jól választott.
Most már igazán nem akarná tovább feltartani, megkeresi a földre esett könyvjelzőjét, és beszúrja kötele lapjai közé. Körbepillant gyorsan, mindent rendben hagy-e maga után, közben pedig erősen figyel Natalie szavaira. Nem ért belőlük sokat.
    - Te tanít magyar? - Tulajdonképpen nem jönne rosszul, hiszen ezúttal hosszabb távra tervezi a maradást, de nem hiszi, hogy olyantól könnyen megtanulhatná a nyelvet, akivel nem értik meg egymást. Ráadásul az is különös, hogy valaki ilyen közvetlen vele. Hiszen épp csak megismerték egymást. Illetve még azt se igazán, ugye. Azt pedig, hogy cserébe a lány az ő angolul tudására vágyik, nem jön át: ki is ül Glenn arcára a miért kifejezés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stoltz Ákos
INAKTÍV


We're so faaaaab!
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 9
Írta: 2017. május 1. 00:35 | Link

Colton

Óvatosan osonok be a terembe, egyrészt, mert késő van, másrészt, mert állítólag nem rajong érte a színjátszókör, ha a cuccaik közt matatnak. Az egyik festmény el is kezdett az előbb helytelenítően ciccegni a folyosón. Hát köszönöm szépen, hetek óta nem táncoltam. Úgy érzem magam, mintha ragasztóba mártották volna az izmaimat, úgyhogy csóválhatja a pingálmány a fejét, én be fogok menni gyakorolni. Kis kattanással csukódik a terem ajtaja, én pedig gyorsan fellépek a színpadra. Velem szemben még tükör is van, hát ez csodálatos. Forogni kezdek, egyelőre csak tanácstalanul, valami alkalmatosságot keresek, amin elindíthatom a zenét, végül meglelem a gramofont. Bakelit a helyén, tű kattan, én pedig már bemelegítve várom, hogy elkezdődjön a dallam. Nyílt testhelyzetben indítok, kifelé, a nézőtér felé. Kidőlök jobbra, karlendítéssel, behúzom a lábam, ahogy kiegyenesedek. Jobb lábat és kart lecsúsztatom a földre, láblendítés két irányba, vállon átfordulás balra, forgás lábujjon, közben felkelek. Folytatom a forgást, megállok, nekifutás, felugrom, cabriole balra. Rontok, nem csak a combjaim érnek össze. Érkezés, színpadközépre, arabeszk, zene vége, nyújtás, újra. Addig fogom csinálni, amíg nem tökéletes az a cabriole.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Effacé, jobb jeté, bal jeté, tour, nekifutás, tour en l'aire, érkezés, tour, bal jeté, jobb jeté, effacé
Allan Colton Fisher
Független varázsló, Red Squadron csapattag, Végzett Diák


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 571
Írta: 2017. május 1. 19:44 | Link

Stoltz Ákos


Elmondjam, mit nem szeretek? Járőrözni. És elmondjam, hol lennék szívesen? Bárhol máshol. Minek lettem egyáltalán prefektus? Öhm, de most komolyan. Allan Fisher, a világ leghanyagabb embere, aki simán ki akarja tépni a saját húga haját a kviddicspályán.
Na mindegy. Már megint itt kell járkálnom ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnék, mondjuk festenék, vagy pénzt keresnék esetleg a pubban. Asszem' amúgy is fölösleges itt lennem, prefektusi pályafutásom alatt még egy balf****ba se futottam bele. Unottan járkálok tehát a területemen, néha az órámra pillantok, aztán úgy döntök, lassan ideje lesz kihajolni az ablakon egy cigiszünetre. Mintha a prefik szentek lennének, ugyan már.
Aztán meghallom a folyosón... hogy az egyik teremben zene szól. Összeráncolom a szemöldököm - az öngyújtó lángja még épp nem érte el a szálat. Még egy szálat se lehet elszívni normálisan?
Úgy döntök, ez a derék idióta úgyis meg fog várni. Gondolom, nem csapott illegál házibulit, akkor több lenne az üvöltözés, szóval nem lehetnek többen kettő-háromnál. Úgyhogy én most szépen, nyugodtan elszívom a cigit itt az ajtó előtt, úgyis megvár. Igazából kedvem nem is sok lenne megbüntetni, mert azt nekem kell leadminisztrálnom gondolom, és nincs kedvem ehhez.
De még a szál végén sem hallom, hogy a zene lehalkult volna. Gratulálok, barom! Rossz kedvemben kaptál el. Kidobom a csikket az ablakon.
Csendesen nyitom ki az ajtót, majd az ajtófélfának támaszkodva nézem ezt a derék embert pár pillanatig, aztán rájövök, hogy ez táncol, balettozik. Istenem, még egy idióta táncos. Kinek van kedve hozzá? Ráadásul ismerem is, valami hülye kis rellonos gólya.
- Mit ugrálsz, Stoltz? - kérdem, pálcámmal leintve a gramofont. Bár amúgy a zene nem rossz. De most ahhoz sincs kedvem.
Fogalmam sincs, vágja-e, hogy prefi vagyok, de igazából nem is érdekel. Csak nézem, és várom, mihez fog kezdeni. Vajon tudja egyáltalán, hogy elmúlt takarodó, és hogy miatta legalább három mondattal többet kell írnom majd kézzel a heti átlag kettőnél? Ilyen kellemetlenségek miatt pedig fizetni kell, mert én kiváltképp lusta vagyok, még a többi háztársamhoz mérten is.
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2017. május 1. 19:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium